Fezejet

 1 22|    Azon két orgyilkos, kiket apád meggyilkolására bérelél,
 2 22|     s folytatá:~– Te és a te apád vajmi sokat vétettek énellenem;
 3 22| Isten igaz. Te becsületemet, apád boldogságomat tapodta szét;
 4 24|    maradsz. Meglátogat-e még apád árnyéka?~Az ember, mint
 5 24|  harmad és negyed ízig. A te apád halálos ellene volt az én
 6 24|     volt az én apámnak; a te apád megfosztá az enyimet nejétől,
 7 24|  anyámat boldogságától; a te apád engem árvaságra, a nyomor
 8 24|    kenyerére juttatott; a te apád el akarta rabolni kedvesemet,
 9 24|     adni menyasszonyul; a te apád várost égetett fel egy buja
10 25|         jer szegény árva, én apád leszek tenéked! (A dádé