Fezejet

1 1 | szökéssel magát a szarvasmarha nyakába vetette, annak két szarvát
2 5 |        s valamennyi szeleket a nyakába kívánva neki, megesküdött
3 5 |   hárítsunk mindent a vak sors nyakába… Itt ismét Dömsödi kezei
4 7 |    magát.~– Vessetek kötelet a nyakába, ne ordítson, még valakit
5 9 |  szívvel hárítva mindent Pista nyakába, ki is, noha nem főzte,
6 13|     oda?~A két lyány feleletül nyakába borult az édes ifjúnak;
7 15|         minek értelme az, hogy nyakába ölté az országutat, vagyis
8 16|       helyettök; végre az ifjú nyakába borulva, azt magához ölelé,
9 17|       a magával tehetlen ember nyakába veté.~– Jaj, fiam! Egyetlenegy