Fezejet

  1 1 |          pattogó karikással, szájokban még pattogóbb és karikásabb
  2 1 |               pedig a nap terheitől és még valamitől elázott férfiak
  3 1 |          viseltetik; aztán, ki tudja!… Még eléggé fiatal … mi volna
  4 1 |                kivált ha az a valaki – még nagy úr is.~A megszólított
  5 1 |              kacagása, sikoltozása fül még nem hallotta káosszá vegyülve,
  6 1 |       csordavezető, mely emberi hangot még nem hallott soha. Megáll
  7 1 |               szemébe nézünk!” Ilyen s még ilyenebb hetvenkedések hangzának
  8 1 |              vásártér közepén kongatta még ércszavait, míg a közelgő
  9 1 |            egyedül volt a toronyban, s még akkor is, mikor annak lépcsői
 10 1 |             lángalakoktól átkígyózva – még akkor is lehete hallani
 11 2 |                egymáshoz hajdan, mikor még jámbor ősapáink a magyar
 12 2 |                s példabeszéddé váltak.~Még tán a sírban is bosszantanák
 13 2 |        imádkozik. Igaz ugyan, hogy azt még mindig megcsalta, akinek
 14 2 |                időkben nyerheté, mikor még proporció és szimmetria
 15 2 |                két fekete szem látszik még változatlanul, élethíven,
 16 2 |             alszol, légy kárhozott, ha még valahol élsz a földön kívül! –
 17 2 |       mézeskalács, nesze bábruha! – és még tudja az Isten mit nem,
 18 2 |              minden oldalról; hanem az még sohasem történt vele, ami
 19 2 |                 így gondolá magában, s még egy arasszal megnyújtá fizionómiáját;
 20 2 |         megnyújtá fizionómiáját; akkor még erősebben kacagtak neki.~
 21 2 |          tekintett szerteszéjjel, hogy még a tisztelendő háza előtti
 22 2 |                hogy az emberi tekintet még a legvadabb vadállatokat
 23 2 |             konyhába; a ruháskosarat a még szüntelen ott ácsorgó mosó
 24 2 |          iszonyúan összemarcangolva, s még miután nagy sokára életre
 25 3 |                szomjat, éhet;~A gazdag még koldus lehet.~De kősziklán,
 26 3 |                 a pénz és Pista között még ez ideig nem igen sok surlódás
 27 3 |            volna az neked? De te… ugye még meg is köszönnéd, ha most
 28 3 |               hogy vándorlandó pénzeit még egyszer meg ne tekintse,
 29 3 |       ingujjával –, majd megemlegettek még engem… várj … majd visszajönnétek
 30 3 |             várj … majd visszajönnétek még, csak lehetne. – A szegény
 31 3 |           tegyetek; hiszen megbánjátok még azt is – várj!~Ezzel Pista
 32 3 |              bátya házát.~Gáspár pedig még aznap beszentelteté pénzeit
 33 4 |             hosszában a földhöz, amint még soha tisztviselőt sem tisztújításkor,
 34 4 |                egytől őrizkedett, hogy még egyszer Pista gerundiumának
 35 4 |           Pista szomszédját a falutól, még egyszer utána hajított,
 36 4 |               csak tűrsz, szenvedsz, s még csak nem is panaszkodol
 37 4 |               kölykeit összetépi? Hisz még azon kutya is, mely az árok
 38 4 |                 de mégsem angyal, mert még mosolygása is oly szomorú;
 39 4 |             irántadi gyöngédséggel; ki még halála óráján, utósó leheletével
 40 4 |                 kevés rosszat ismertél még az életben, legfellebb is
 41 4 |           egeret megitta, úgy Jónás úr még nagyobb csodáknak véghezvivője,
 42 4 |              volt a kis Lillának. S ha még hozzáképzeljük azon életvidám,
 43 5 |                 ha pedig valaki azokat még mívelni és gabonával bevetni
 44 5 |       óperenciákra, addig az alsó falu még lovai számára is szilárd
 45 5 |              tüntetett ki az alsó falu még azáltal is, hogy rendezett
 46 5 |            ökröcskék párjával cipelnek még soványabb szalmával megrakott
 47 5 |   ablakszőnyegeihez.~De korántsem ezek még azon nevezetes tárgyak,
 48 5 |            pallóhoz van srófolva; most még jobban mérgelődik. Amint
 49 5 |        váratlan bosszúság! A kulcslyuk még cifrább, mint az azt rejtett
 50 5 |            mindenütt azon valamit, mit még sohasem látott, hirtelen
 51 5 |                gondolata. – Nézzük meg még egyszer! – susogá fölkelve;
 52 5 |                 s csak azon tanakodott még magában, vajon agyonüsse-e
 53 5 |             annyira elhíresedett, hogy még bajuszát sem tudta kipödörni,
 54 5 |            baklövésen kívül, bizonyos, még senkitől fel nem talált
 55 5 |           viselő torzgyermek tűnt elő.~Még soha igazán nem szeretett,
 56 5 |                tulajdonságaihoz járult még az, hogy noha édes hazájának
 57 5 |                külföldre utazni küldé. Még akkor Magyarhonban nem sok
 58 5 |          lehetett belőle tanulni, hogy még nagyon-nagyon hátra vagyunk.~
 59 5 |        dicsérve. Vétkei közé sorozandó még az is, hogy a nőnemet rendkívül
 60 5 |           anyaggá lehet változtatni.~– Még egyszerűbben is lehetne
 61 5 |         Leander –, mihelyt te állítod, még azt is elhiszem, hogy azon
 62 5 |         köpönyegben jelent meg, melyet még aznap reggel juhai mint
 63 5 |           összeköti, sőt ami legszebb, még verseket is készít bele,
 64 5 |                nevetségessé tenni, sőt még csak hitelét sem akarom
 65 5 |          szörnyen elszégyenlené magát, még talán el is tagadná, hogy
 66 5 | hagmalactophoruson dolgozik, melyet ha még halála előtt elkészíthet,
 67 5 |               időkben ezen szó „barát” még nem volt oly kopott, mint
 68 5 |               A másik leány, Lilla, ki még tán szebb volt testvérénél,
 69 5 |    számkivetésbe. Emlékezhetik ön rá – még akkor ugyan kisfiú volt,
 70 5 |               férfiú. Az én emlékemben még most is elevenen vannak
 71 5 |               leányát, ki sohasem volt még eddig senkinek is felesége,
 72 5 |              gróf.~– Óh, a borzasztója még ezután jön. Bálnai meghalván,
 73 5 |     gondoskodnia kellett róla, hogy az még csak el se szökhessék onnét,
 74 5 |               legőrültebb szerelemmel. Még ez eddig nem baj. A fiú
 75 5 |               fölött kiterjesztve, kik még csak nevét sem hallották
 76 5 |                közbe Rónai –, legalább még eddig nem tehetett; vagy
 77 6 |                nincs! Hadd lássam őket még egyszer, hadd szíjam lelkembe
 78 6 |              az ő keblén fog kinyílni, még bimbójában letörje. Ez a
 79 6 |                képzelém; nem is mertem még senkinek mondani, féltem,
 80 7 |                lovagol el onnét, aztán még a kutya sem mordul rá.~–
 81 7 |        félkézzel kiránt helyéből.~– De még magamnak sincsen ám több
 82 7 |                 milyen messze vannak!!~Még egyszer körülölelé Lilláját.
 83 7 |            neki, mintha a világból egy még rosszabb világba kellene
 84 7 |            égtek. A házi eb volt, mely még akkor is a fogai közé és
 85 7 |                a nyakába, ne ordítson, még valakit a nyakunkra csődít!~
 86 7 |                ekkor vevék észre, hogy még azonkívül tolózár és keresztvas
 87 7 |         halvány ember összerezzent, és még halaványabb leve.~– Hogy
 88 7 |       keresztülfut az udvaron; azonban még a túlsó kerítést nem éri
 89 7 |              felemelni. – Nézz széjjel még egyszer a világban, utójára
 90 7 |                bátran meggyilkolhatsz, még csak sikoltani sem fogok;
 91 7 |              csak néhány percig engedj még élnem, s minthogy imádkozni
 92 7 |             szépségű lyánka lakik, kit még idegen férfiúnak tekintete
 93 7 |          beszélő mellén.~– De ne fojts még meg! Ez csak a kezdet, a
 94 7 |               Ez csak a kezdet, a vége még mulattatóbb. Ismered azt
 95 7 |           hiszek többet; te voltál, ki még a világhoz fűzött, te vagy
 96 8 |                nő haldokolt; szemeiben még akkor is végtelen és kiapadhatlan,
 97 8 |               Már meg ez is elájul, és még csak egy cselédjök sincsen,
 98 8 |         tapasztalá, hogy a közelségben még csak vörös répa sincsen,
 99 8 |            napfénylik át arcán, mintha még tán lehető volna az álom;
100 8 |             készülnek el a gyászruhák? Még szemfedőt is kell vennem…
101 8 |              ki ugyan (ti. a kapitány) még életben vala, de neje odahagyta
102 8 |            kebeléből.~Szerény örökének még fiatal korában kiment a
103 8 |           akarta megtartani.~Idejárult még azon szép tulajdonsága is
104 8 |             beszéli – madame Bókváryné még attól sem volt idegen, ha
105 8 |       gyűlöletes, lángoló arculatával. Még nem volt gyertya gyújtva
106 9 |                cinigefejű madárka, kit még subscriptus diák korában
107 9 |        balgaságokra rábeszélni, mintha még a könyveket is kellett volna
108 9 |                 Terring… erre, amarra! Még a dicsőséges föltámadását
109 9 |  körülményekből azonban aligha nem fog még valami kifejleni…~Ezalatt
110 9 |            legalább lehetnek, akik ezt még eddig nem tudták.~Egy szegletben
111 9 |          éneklő úr. – Ez hallatlan, ez még nem történt velem; a felsőbbséget
112 9 |               senki fiának, mert ha ez még egyszer történik, ha még
113 9 |               még egyszer történik, ha még egyetlenegyszer…~– Ka –
114 9 |                szerencsétlen, ki engem még bosszantani s velem így
115 9 |            ember? Mit? Micsoda? Sz’ ön még csak nem is subscriptus (
116 9 |         komondor felkiáltásához.~– Hát még te is kötekedel? Nem jut
117 9 |            szív, elhallgat a máj; s mi még soha prézesen meg nem esett,
118 9 |               elméjének mivoltát, hogy még a halottat is fejjel előre
119 9 |                 beteggé röhögte magát.~Még nagyobb lőn megzavarodása
120 10|         szakálla is volt, miknél fogva még remetének is beillett volna.
121 10|       kötelességök rovatába soroztaték még a táblabíró úr debrői dohánykazalját
122 10|            határozatok, tudja a jó ég, még mi mindenféle lekörmölni
123 10|             valók. S ha olykor esetleg még fát is talált vágni, s a
124 10|            volt a bajuszok pödrésének, még a báró úr, számtalanszor
125 10|       Elküldött olyas valakihez, kinek még nevét sem hallottam soha,
126 10|              első ember, kibe a lelket még Isten lehelte – s a második
127 10|          iromány, magával ragadta azt, még egyszer elolvasá a ráírt
128 10|             változtatott.~A két lyánka még eddig igen szenvedő állásban
129 11|              négy rongált oszlopon egy még rongáltabb tető, melynek
130 11|           vihartele az éj, de szívében még viharosabb.~Reménye nincs.~
131 11|              szobácska ablakában égett még gyertya, s szerte a város
132 11|             bocsátotta a leányt, hanem még közelebb vonta magához,
133 11|              Ki vagy te?~Sohasem szólt még előtte az ifjú szerelemről.~
134 11|               ifjú szerelemről.~Bálnai még akkor szép ifjú volt; nagy
135 11|              Azonban a hölgy ruházatja még fehérebb lett a hótól.~Az
136 11|               aludjál, csak most, csak még néhány percig ne, az volna
137 12|              nő fogott hozzá, s később még egyszer megitatták a gyermeket,
138 12|                a Telezsák –, ösmersz-e még, he?~Bálnai rátekinte; úgy
139 12|              annak szeme közé. Azonban még alig nyújtá feléje cserepedzett
140 12|              csárda oldalán. – Üss meg még egyszer, ha van lelked!~–
141 13|           kérdé Pista felé fordulva.~– Még itt-ott, árnyékosabb helyeken
142 13|             Szólnak-e már a madarak?~– Még korán volna; majd néhány
143 13|        természetre, és meggyógyulok.~– Még nem szabad – szólt aggodalmasan
144 13|         aggodalmira.~– Senki sem tudja még, hogy itt vagy, barátomon,
145 13|     fegyverbeli előkészületeket. Utána még öt másik pandur potyogott
146 13|             ünnepélyesen az esküdt úr, még ünnepélyesebben kotródván
147 13|              csak egy percnyi mozdulat még, a fekete házban összegyűlt
148 13|        házhéjnyíláson beömlő ég világa még fehérebbé teszi arculatát;
149 14|    csalatkoznék. Korántsem zöld ez, és még kevésbé halom, hanem egy
150 14|                föl nem kötötték! Akkor még fiatal volt és csupa tűz
151 14|              mint a kender nyakravaló.~Még akkor naphosszant megülte
152 14|           midőn Dömsödi urat meglátta, még haloványabb lett, mint volt,
153 14|          hangja – ez az ember itt… ma… még ma… éjfél előtt egy órával –
154 14|               Dömsödi úr.~– Nem látott még az úr nyavalyatörést?~–
155 14|        támolygott.~– Meghalt! – kiálta még egyszer Dömsödi úr. A betyárok
156 15|       kártyaasztaloknál mutatni. S hát még az olasz énekesnők, kiknek
157 15|             Nem; nem is káromkodik, de még a fejét sem vakarja, a falba
158 15|            őket észrevevé. Hozzájárult még azon gondolat is, hogy e
159 15|                 be kell érkeznem H*-ra még világossal; a napok hosszúk,
160 15|              magát a bakra felvetette; még egy ijedt pillantást vetve
161 15|              Mindezeket ily renddel és még nagyobb ékesszólással mondta
162 15|              mit a lemenő nap tűzfénye még kopárabbá, még sivatagabbá
163 15|                tűzfénye még kopárabbá, még sivatagabbá tészen.~Itt
164 15|                  Ki lehet ez ember, ki még a gödröt is meglátja a setétben? –
165 15|                ama nyavalyatörőshöz és még valakihez, akit már látott
166 16|           fogsz halni, meg kell halnod még ma!~Dömsödi urat tökéletesen
167 16|              jobb világból, mosolygott még a halál ónkarjai közt is,
168 16|               maga útján, majd utóléri még őtet is elébb vagy utóbb
169 16|             Dömsödi úr elhalványult, s még egyszer szorgosan aggódó
170 16|             reményre, hogy őt ott fenn még egyszer látni fogom, esküszöm
171 17|             véreért a bosszút lihegők.~Még egy perc, s ízekre tépték
172 17|             vacsoránál ültek az uraim, még tudom, túrós laska volt
173 17|           azzal kiszaladtam az utcára, még akkor egy lélek sem volt
174 17|             holttestére: „A te halálod még ehhez képest Isten áldása!”
175 18|        kéjvadászat volt, hanem egy új, még nem ismert élet, két lélektárs
176 18|              néhány percig maradok itt még, azután ismét nekiindulok
177 18|          helyéből a csavargó. – Hát te még nem tudod? Óh, várj! Mondok
178 18|                eltemettem. Emlékszel-e még azon lyányra, ki ama magános
179 18|        vétettem; megátkozhatsz, tudom, még átkodban sem kívánod rám
180 18|          barátom volt, az megátkozott; még azt kell megérnem, hogy
181 18|               az asztalomra, amekkorát még rézből sem láttam egy rakáson. „
182 18|       kinyitottam. Ha más volna, tudom még most is ott forgatná benne
183 19|                az örök álomra lefogná, még csak egy kutyája sincs,
184 19|           felszakítva álma bilincseit, még egyszer életében felébredett.~
185 19|           ládát, de ígérd meg!~– Tehát még nem ástad el?~– Vigyázz!
186 19|         tekintve fel, mint egy fészkét még haldokolva is védő vadmadár.~–
187 19|            kétségbeesetten.~– De hátha még meggyógyulsz?~Az öreg szemei
188 19|             ülték el, álla lecsuklott, még egyszer görcsösen fellökte
189 20|               nyomát megtalálni.~A sír még csak föl sincs hantolva.~
190 20|             meg koporsója födelét? Tán még egyszer meg akarja őt átkozni
191 20|          rázkódik meg belsejében.~– Ha még élni találna!!~De a kegyes
192 20|              folyvást cammogott utána. Még azután sokáig hallatszott
193 20|         halottnak a szeme kinyílik, az még valakit vár maga után.~Végre
194 20|             kioltja, sötétben marad, s még egyszer magasztosan ingerült
195 21|                 s a fiatal hölgy álmát még mélyebbé és kábultabbá teszi.
196 21|              az öröm pohara, ő boldog. Még reményei is vannak.~Lehajlik
197 21|                szíve őt szeretni fogná még akkor is, ha az egész világtól
198 21|               imádkozik.~Boldog ember, még imádkozni is tud!~Azután
199 22|               szép vagy, s nem is halt még meg senki határaidon belől
200 22|      tizenhárommillió véleménye!~Aztán még igazgatni akarnak rajtad!~
201 22|             sáros kezeivel, mitől azok még sárosabbak lőnek; végre
202 22|               életéhez képest az enyém még paradicsom; lesz, akinek
203 22|         paradicsom; lesz, akinek szíve még az enyimnél is kietlenebb
204 22|               aminek emléke ostorozzon még álmaidban is, egy sír lesz
205 22|               valaha óhajtottam, pedig még nem telt be rád nézve a
206 22|               keserű pohár; térj haza, még egy csapás fog érni, azontúl
207 24|                  Góliáth Péter, élsz-e még? – kérdi a kísértő hang.~
208 24|            magad maradsz. Meglátogat-e még apád árnyéka?~Az ember,
209 24|               által. Egy reményem volt még ekkor hátra, de kelle, hogy
210 25|          Tizedikkel megtoldom.~Népdal.~Még egy tragikai esetet kell
211 25|           megenném, ha volna, nem hogy még neked adjak belőle.~E gyönyörű
212 25|        összevágó kérdések és feleletek még tán sokáig tartottak volna,
213 25|             ütött, kacagott, röhögött; még tán most is kacagna, ha
214 25|              felmeresztve szemeit – én még sohasem repültem életemben,
215 25|              ez a szegény cigány talán még ma délután nem is ivott,
216 25|                gyéren juthat, de azért még talán lelke is van neki,
217 25|               van neki, mint nekünk? S még ennek ily szavakat mondani: „
218 25|                a roppant színi hatást, még erősebben kezdte fújni és
219 25|                fűzfát sejtve meg, arra még jó idején szerencsésen felmenekült;
220 25|            öreg- és szépapjait, élő és még leendő unokáikat, s minden
221 25|             kifordítja a bőrit, s hogy még az unokáiknak is halálos
222 25|           ismét egyet ordított, azután még egyet, s azzal közakarattal
223 26|         megérték, utósó nyarokat érték még benne. Ez volt a kolera
224 26|                a temető esztendeje.~Ma még kezünkbe szorítánk szeretteink
225 26|        szorítánk szeretteink kezét, ma még üdvet néztünk ki egymás
226 26|              koporsót készítteténk; ma még ettünk-ittunk, és holnap