Fezejet

1 7 |       karjaitól, mint egy kis alvó gyermek, félig érzelgően
2 8 |    rebegé harmadszor is, s az alvó nő arcát megcsókolá.~Oly
3 8 |      álom; de egy tekintet az alvó arcára meggyőzi őt az ellenkezőről,
4 20| egyszer meg akarja őt átkozni alvó poraiban?~Nem, nem! A fukar
5 21|   imádkozni is tud!~Azután az alvó nőhöz lép a boldog ember.~
6 21|        a férfi megcsókolja az alvó márvány homlokát, ez egy
7 23|    Utána! – kiálta a küszöbön alvó feketének, s szilajon rázta
8 25|    meg ezt itt ni! – szólt az alvó esküdtöt tolva előre. –
9 25|     trombitája éppen a mélyen alvó esküdt úr füle szomszédságában