Fezejet

  1 1 | szivárványos legyezőikkel sátorozva el érdekes halványságú arcaikat
  2 1 |          aggodalmait, némán nyomott el egy könnyet sötét szempilláival,
  3 1 |        vasgyúró atléta nem futottak el. Az elsőbbeket a zsibbasztó
  4 1 |    kiáltozva, gyermekek tapostattak el, kutyák vonítottak mindenfelől
  5 2 |           gólyaörökösöket emelgette el; Gáspár ismét vidravasat,
  6 2 |          ugyan, hogy cselédei bérét el szokta húzni, elve: „későn
  7 2 |             azon döfést, melyet egy el nem érhető ellenség szívének
  8 2 |       férfiú reá tekint, a kép arca el van kékülve, hajai szétmeredtek,
  9 2 |         felszegezvén.~Alig hangzott el utolsó kalapácsütése, midőn
 10 2 |        tökéletesen elvesztve terült el a földön, hol csak estefelé
 11 3 |             mindaddig, míg a nyakát el nem vágják. Természetes,
 12 3 |         évek óta hű gondviselőm! Ki el nem hagyál engem a legszűkebb
 13 3 |       fizetett nekik a világ… De te el fogsz velem jőni oda, hol
 14 3 |             őket, mégsem hallgatnak el, sőt minden puhintással
 15 3 |         engem; tíz esztendőt vettél el életemből – eredj, mégpedig
 16 3 |           áldások özönei közt hagyá el Pista és az 500 forint Gáspár
 17 3 |          indítványa nem fogadtatott el, annál is kevésbé, minthogy,
 18 4 |             mely azon jövendőt fedi el, mit nyitott szem meg nem
 19 4 |            mik a távolban enyésznek el; árnyékos fák mögött egy-egy
 20 4 |             vetve.~– Gyorsan rejtsd el magad! – kiált az ifjú Lillának,
 21 4 |          gyermek kötényével takarta el karját, de nem felelt; az
 22 4 |             nem voltál volna, régen el kellett vala annak süllyedni.
 23 4 |           vissza; hogyan hagyhatnám el apámat? Az Isten is megverne
 24 4 |           őt? Kicsoda ő, Óh, vezess el hozzá engemet is!~Az ifjú
 25 4 |             döngést-bongást kezdtek el, miből, mihelyt fejét felvette,
 26 4 |             merre és hová tűnhetett el.~
 27 5 |       áradások idején oly bőségesen el szokta látni azon jótékony
 28 5 |             bevetni sem mulasztotta el, bizonyos lehetett felőle,
 29 5 |              és a pisztoly nem sült el.~Az ifjúember, mintha észre
 30 5 |      elcsattantotta, de az sem sült el. Így a harmadik, negyedik,
 31 5 |          eszerint kellemes voltával el nem érhetett: a szerelmet,
 32 5 |         végtelen fonadékokban lepik el a falakat, s felhatnak a
 33 5 |     Ifjúsága mostohább időkben tölt el, hogysem e hőkeblű hazafi,
 34 5 |            rakott szekrény foglalja el, melyben a legbecsesb lazzarino
 35 5 |     ragyogása kellemes fényt áraszt el az egész teremen. Olykor
 36 5 |      szakadt. De azt az egyet mégis el kell ismerned, hogy mindaz,
 37 5 |           egészségtelen kozmaolajat el lehet távolítani, számtalan
 38 5 |      elszégyenlené magát, még talán el is tagadná, hogy mindezeket
 39 5 |           úr meg nem állhatta, hogy el ne mosolyodjék e szavakra.
 40 5 |    háládatlan, mint az ő keble. Sőt el lehet ön rá készülve, hogy
 41 5 |            is, hogy nem feledkezett el róluk. Megtudta, hogy Bálnai
 42 5 |             ha leányát hirtelenében el nem rejtik előle, talán
 43 5 |             kit a haszonlesés miatt el nem űzhetett házától, sőt
 44 5 |      kellett róla, hogy az még csak el se szökhessék onnét, s ezen
 45 5 |        Vádol a lélek, hogy őket így el tudtam felejteni, pedig
 46 5 |             is boldoggá, de ha őket el hagytam veszni, nem mehetnék
 47 5 |            bőkezűségével árasztotta el őket, és éppen e bőkezűség
 48 6 |            lyánka szemei nem bírják el az ő tekintetét, s arca
 49 6 |           másik után, s mint hervad el egyik virága a másik után;
 50 6 |       letörve a víz színén, virágai el voltak hervadva, s széttépett
 51 6 |      csodálkozó meglepetés foglalta el helyét.~– Honnan tudhatja
 52 6 |           meglátta, sohasem felejté el többet.~S ehhez járulva
 53 6 |             világ, s divatul szokja el egyik a másikától, vagy
 54 7 |             hogy éjfél után lovagol el onnét, aztán még a kutya
 55 7 |             Szokatlan érzések ülték el szívét. Mintha egy ismeretlen
 56 7 |       őrhelyére vonult.~– Rántsátok el már onnét! – hangzék ismét.
 57 7 |             páráját, de nem mozdult el a küszöbtől.~A százgallér
 58 7 |            de a kötelet nem ereszti el, s a férfi lefegyverezve
 59 7 |        hágcsó rendkívül nehéz volt, el nem tudta gondolni, miért.~
 60 7 |          sem vesz, míg az erdőszélt el nem éri, hová a másik bajtárs
 61 7 |            a túlsó kerítést nem éri el, midőn ellensége egy szökéssel
 62 7 |          gyilkos kezéből. – Bocsáss el, vagy a pokolra mondom,
 63 7 |          Sándor! A leányt távolítsd el az ablaktól, hogy ide ne
 64 7 |          szorulni, hogy magam öljem el magamat; bátran meggyilkolhatsz,
 65 7 |         utált előttem az élet, vedd el, jót tész velem; künn az
 66 7 |          fölött, s te önmagad téped el azon vékony fonalat, ha
 67 7 | Szilárdy-kastélyban rejtettük volna el. Tervünkben volt az is,
 68 7 |            kelle kapaszkodnia, hogy el ne essék. Benézett a szobába,
 69 7 |           felé.~Indulatosan taszítá el ez magától a grófot, s vérben
 70 7 |          gyűlölöm. Ne mentsd magad! El vagy árulva; álarcot viseltél,
 71 8 |       világon; nehéz szédülés állta el minden tagjait; a kitörni
 72 8 |       bíztam azokat este, hogy tedd el valahova.~Erre a leány semmit
 73 8 |       mondod elébb? Mikor készülnek el a gyászruhák? Még szemfedőt
 74 8 |            hogy a kapitány hajtotta el magától nejét! – Nem kell
 75 8 |       regényolvasással passzolta is el, de estenként annál sűrűbben
 76 8 |           nem tehetnek, vagy azokat el nem fogadhatják, vagy saját
 77 9 |        követel, hogy ma nem megyünk el a temetésre! Jaj, de ismét
 78 9 |        prézes helyett az ördög jött el Mujkosnét kiénekelni.~–
 79 9 |       hosszan vont hangjaiban:~Menj el a nyugalom csöndes éjjelébe,~
 80 9 |   alexandrínus versekben búcsúztatá el a megboldogultat ide maradt
 81 9 |            a „hiszekegyet” imádkozá el.~Tökéletes lőn a megbotránkozás.
 82 9 |            csak Körmös Pista ismeré el a tettbeni tudósságát, a
 83 10|            bántalom, mit szó nélkül el nem viselt volna, nem oly
 84 10|    állapotban három hónapot töltött el Pista, s az ügyvédi pálya
 85 10|      napvilágra, mely vörösen önlék el földön és égen. Azt gondolta,
 86 10|           bűnvádi perben marasztatá el; üldözött mindenkit és nem
 87 11|          távozó lámpások tünedeztek el a házak között.~Két férfi
 88 11|            köpenybe burkolva haladt el a kút mellett, következő
 89 11|        leszünk, hol az üldözők keze el nem érhet – szólt biztatóan
 90 11|             istenért – kiálta ez –, el ne aludjál, csak most, csak
 91 11|            egy fekete holló csapott el vészt károgva feje fölött.~
 92 12|       öltöztessük bíborba,~Temessük el egy nefelejcsbokorba.~Népdal.~
 93 12|            pálinkából, hadd aludjék el tőle! – szólt a másik némber,
 94 12|      nézősereg; s azt a lojalitását el is kell mindkét vívónak
 95 12|         feje kevesebb ütést szívelt el, mint a Telezsáké, kakastaréjos
 96 12|  következtében csakugyan nagy hamar el is tűntek a leányka füleiből
 97 12|             kilátom, hogy te loptad el?!~– Bizony isten nem loptam
 98 12|        azért vettem le, hogy valaki el ne lopja, vissza akartam
 99 13|        testvérével, ki a házat soha el nem hagyá.~Fekete volt a
100 13|          helyeken a hó sem olvadott el, de ahonnét az eltűnt, ott
101 13|            rögtön a tavasz foglalta el a zöld királyi széket.~–
102 13|         kívül senki sem lát be ide; el van zárva tőlünk minden
103 13|        lobogott, s biztatva takarta el karjával a remegő barátnét.~–
104 13|       törvények értelmében bíróilag el nem fogadtatik – mondá ünnepélyesen
105 13|       Rezisztálok!~– Nem fogadtatik el, itt készen a brachium.~
106 13|     csehgyémántos ereklye; olyasmit el nem fogadunk. Semmiféle
107 13|             neki:~– Nem felejtettem el, hogy megbántottál; ismerem
108 14|          törődve a világgal.~Senkit el nem rejt, de el sem árul;
109 14|              Senkit el nem rejt, de el sem árul; ha üldözött szegénylegények
110 14|             mondja nekik: „Bújjatok el, mit bánom én”. Ha pandúrok
111 14|         lovát, s csak úgy foghatták el a híres lókötőt.~Akkor ünnepelt
112 14|   nyavalyatörést?~– De hát vigyétek el innét, vigyétek ki a szobából,
113 14|        fenyegetőzött, hogy vitessék el szemei elől, a korcsmárosné
114 15|             ha a paripa éhség miatt el nem patkolandott ez árnyékvilágból.
115 15|         volna, lovait megitatja, az el nem fogyott abrakot zsákra
116 15|          lehet több két állomásnál… el… megyek innét.~Miután ekképp
117 15|          ismeretségben kell lennie, el ne felejtsen magával mágnestűt
118 15|            a homoktengerben vesznek el.~Dömsödi úr tehát nem tudta,
119 15|          ékesszólással mondta volna el kocsisának Dömsödi úr, ha
120 15|        félelmetes zsibbadtság állta el minden tagjait.~Eközben
121 15|             Amaz is csak azért sült el, hogy lobbanásával megmutassa
122 15|           bágyadt kék fénnyel öntve el a vidéket, s hirtelen átvillanó
123 15|         most az egyszer tökéletesen el van rejtve.~Ekkor lehetett
124 16|             között rémesen suhogott el; olykor egy-egy kánya rikoltása
125 17|          képe belső küzdelmet árult el, mely olykor hangját mellébe
126 17|            ti is elégtetek? Beszéld el, mit tudsz róla?~– Óh, bíró
127 17|        másszor, most csak azt mondd el, mi történt tovább.~– Hát
128 17|          jutott, hogy azt az embert el kellene fogni, különben
129 17|         szólt újra:~– Ekkor veszett el iszonyú halállal testvérem,
130 17|       sincsen többé. Aki adta volt, el is vette őket, legyen áldott
131 17|            Bocsássatok, bocsássatok el! Én gazdag vagyok s nagy
132 17|             mindenemet, bocsássatok el!~– Véred, nem pénzed kell
133 17|         megtömve. A fehércselédeket el kell külön szobába zárni,
134 17|       futott, míg a lélegzet és erő el nem hagyák, s össze nem
135 17|      egyikök a lobogó tüzet gázolta el, miáltal az parázzsá válva,
136 17|          távozó lódobogás enyészett el a síkon.~A zsiványok szívében
137 17|            Dömsödi Péter raboltatta el, a kísérőt fekete szolgája
138 17|       kísérőt fekete szolgája lőtte el, s mi a h*-i árokba vetettük,
139 18|       evezőt ragadva, sietve tűntek el a Tisza kanyargásai közt.~
140 18|           fölösleges szó nem hagyta el ajkait soha.~Miatta derülhetett,
141 18|     szétszakadott.~Hevesen rántotta el a kezét arcáról egy másik
142 18|           azt mint egy kopott pénzt el hagyd orozni? Meg tudtad
143 18|     természet, sors nekem jegyeztek el, kit nőmmé akartam tenni,
144 18|             egy vonás nem változott el arcán, midőn tekintete Leanderével
145 18|         most, fiú, beszélj; beszélj el mindent, amit tudsz, amit
146 18|             megkövetem, azt mondjam el, mint loptak el engemet
147 18|             mondjam el, mint loptak el engemet a Bélaborába tavaly
148 19|             utósó imádságot mondana el a haldokló előtt, ki zavaros
149 19|            azt hitte, hogy majd úgy el fogják temetni, azonban
150 19|        gyermekeit, kiket idejekorán el kell hagynia.~Érzé, hogy
151 19|           tennél?~– Mélyebben ásnám el azokat.~– Jer! Jer, ölelj
152 19|          ifjú vállaira. – Hát mondd el, miért jöttél? Hallottad
153 19|            pénz; hát megállj, emelj el innét, de ne tégy fel ágyamba,
154 19|          meg!~– Tehát még nem ástad el?~– Vigyázz! Megesküdtél,
155 19|        arcát szederjes foltok ülték el, álla lecsuklott, még egyszer
156 20|              Márton ijedten oltotta el lámpáját.~– Ki az? – kiálta
157 20|           dühös csaholással csapott el a dúlt sír mellett, s egy,
158 21|             Tagjain meleg pír ömlik el, lehelete forró, keble hulláma
159 21|            is, ha az egész világtól el lenne taszítva; szeretni
160 21|            ember iszonyodva fordítá el onnan arcát.~A sírás megszűnt.
161 21|              ki miatt élte mindenét el fogja veszteni.~Úgy történt.~
162 21|            őt; s ugyanaznap rabolta el Lillát a báró, midőn egy
163 21| elrejtettséget, kincseket, amennyit el nem pazarolhatott, de amire
164 22|            a kanyargó Tiszában vész el a láthatár, mely csendes
165 22|          nyálkás pondrók vonaglanak el; a férfi arca nem változik
166 22|             egy kisded ház foglalja el minden oldalról magas kőfallal
167 22|       kijárt, soha senki sem hagyta el a szigetet.~A ház folyosóját
168 22|           erősen, s mint hallgatott el egyszerre.~Később úgy rémlék
169 22|      hallgatott, szemeit Góliáthról el nem véve.~– Ölj meg, ne
170 22|          hosszú lépésekkel távozott el az éji félhomályban.~
171 23|           kellemes hajnalpír ömlött el azon.~Felveté szemeit, melyben
172 24|             Hosszú tenger éjen soha el nem nyugszik.~Népdal.~Hosszú
173 24|          liget nem hiába szárad ott el, hol az ő lábai járnak.
174 24|          iszonyú ellensége.~Mint az el nem imádkozható sors, oly
175 24|           majd eláll, és mégsem áll el; aztán egy kígyó lakik bennem,
176 24|         nehéz lánccal, nem téphetem el, pedig fáj, forgok körülötte,
177 24|      kenyerére juttatott; a te apád el akarta rabolni kedvesemet,
178 24|            a szelíd angyalt, s hogy el ne rabolhassa, kénytelen
179 25|             uraink már meglehetősen el voltak készülve, vagyis
180 25|            kell lenni; no csak hozd el, tedd jó helyre, majd kapsz
181 25|             politikustól tanulhatta el; hóna alatt valami olyast
182 25|           jobbomra! – (Az esküdt úr el kezde lágyulni, mint esős
183 25|         tányérral leborítanak, hogy el ne vigyék a macskák.~Esküdt
184 25|       Decius császár alatt aluvának el, s Theodosius alatt ébredtek
185 25|         használt, a száját rejtette el; míglen végtére rájött,
186 25|            Ily mulatság közben telt el egy pár óra; a cigánynak
187 26|       Csináltass koporsót,~S temess el engemet.~Népdal.~Az 1830-
188 26|        ápolni félt, nem feledkezett el boldogtalan ellenségéről
189 26|         halkan egy miatyánkot monda el.~Azután felemelé kezeit