Fezejet

1 4 | leányka leveretten kérdé: „Nem él?” – s az ifjú vállára borulva
2 7 |    egyszer megszorít, ha addig él is, belekóstol a lába kásájába.~–
3 11|      szókat sugdosva fülébe:~– Él az Isten, hogy az én kezeim
4 14|     csendes, békességes életet él; hadnagyok, biztosok nem
5 20|   kegyes férfiú, hogy az ember él, oly valami túlvilági, kísértetszerű
6 23| természet, csak az ember lelke él, bánkódik vagy örül. Csillagok
7 24|       föl sírja mélyéből, hogy él!~Melyre a remegő hang szól:~–
8 25|       ekképp: „Ha valaki vígan él” stb. Legvégül pedig Jancsi