Fezejet

  1 2 |         Hogy mersz te leskelődni az én szobámban, he? – rikolta
  2 2 |       fattyúlélek! Majd megtanítlak én téged hallgatózni; majd
  3 2 |       hallgatózni; majd megtanítlak én kémlelődni utánam, várj! –
  4 2 |            h – neve napja van – h – én Istenem, csak meg akartam
  5 2 |    zsibbadtan, magánkívül rebegé:~– Én.~És csakugyan úgy volt;
  6 3 |        arcok, mi lesz belőletek, ha én odatérek, ahonnét ti előkerültetek?
  7 3 |             két forintot?~– Meg biz én, ha kétszáz forintot adna
  8 3 |                Én-e? Sz’nem szóltam én kendnek egy rossz szót sem!
  9 3 |         kendnek egy rossz szót sem! Én aluszom, kend fölcibál,
 10 3 |           pénz? De kötnivaló volnék én, ha azt mondanám ilyen barátságos
 11 3 |           magam jószántából mondtam én azt – szólt fejét vakarva
 12 4 |         édesanyám,~Lerongyollott az én ruhám.~Népdal.~A sz*-i kertek
 13 4 |       könnyel.~– De mégis, látod-e, én mégis vissza fogok menni,
 14 4 |           rejtélyes szavakban, hogy én apámnak nem vagyok leánya,
 15 4 |        leánya, hogy ő nem az, kinek én nevezem. Mit tesz ez? Oh,
 16 4 |             utcán találtak-e engem? Én már annyit gondolkodtam
 17 4 |          vezet. Szólj, mért álmodom én így?~– Az ártatlanok álmai
 18 4 |           visszaparancsolni. – Élek én és szeretni foglak, testvéred
 19 4 |         meglátogassa – s ez volt az én apám…~Szavaira hosszú hallgatás
 20 4 |             világ útja! De ne félj, én veled leszek!~– Én tudok
 21 4 |            félj, én veled leszek!~– Én tudok dolgozni; hozzászoktam
 22 4 |         ismerj rosszabbakat! Látod, én huszonkét évemmel oly megaggott
 23 5 |           mondják odalenn, hogy míg én itthon nem voltam, valaki
 24 5 |          hanem így gondolkozott: – „Én nem tartozom tudni, hogy
 25 5 |           vérében találandják őt, s én megszabadulok pénzem egyik
 26 5 |      semmirekellő! Hogy mersz te az én pénzemhez nyúlni? Ha lopni
 27 5 | sequestrumot kegyeskedtek rendelni. Én azonban tudván, hogy kegyed
 28 5 |     illendőnek találtam e majdan az én bőrömet égetendő összegeket
 29 5 |           vele.~– Világért sem, sőt én többet mondok; egy angol
 30 5 |          tűzbe mindjárt! Nem akarom én művészetedet nevetségessé
 31 5 |         semmit sem törődve. Ismerek én egy tudományos férfiút,
 32 5 |       égetni. Nemde nagy bohó ez az én ismerősöm?~Gábor úr meg
 33 5 |             az embert leküzdeni, de én jól tudom, hogy kivel van
 34 5 |            van dolgunk; jól ismerem én Dömsödi Jánost kígyói eszével
 35 5 |          következménye volt, melyet én részemről folytatni nem
 36 5 |              amit ellenem tett, azt én neki nemcsak megbocsátom,
 37 5 |         leend segédkezekre, azokkal én leszek az első, aki őt megkínálom.~–
 38 5 |            sötét hajzatú férfiú. Az én emlékemben még most is elevenen
 39 6 |             galamb nem leszek,~Mert én édes rózsám~Csak a tiéd
 40 6 |             e nagyszerű templom, az én hazám!~Nézzétek őt! A nap
 41 6 |      csillagnak összefüggése van az én sorsommal. Miért? Nem tudom,
 42 6 |             csillag tisztán ragyog, én is szokatlanul örülök, s
 43 6 |          májfoltos virágharangjait, én bámultam azokat; más nem
 44 6 |        azokat; más nem érzi szagát, én újszerű, lélekemelő illatot
 45 6 |             ott kell lenned, hol az én utam visz keresztül? Miért,
 46 6 |        keresztül? Miért, hogy éppen én és te – és szüntelen én
 47 6 |             én és te – és szüntelen én és te jövünk össze? Mintha
 48 7 |            Dömsödi Góliáth Péter~Az én búcsúzásom nem lesz hosszú,~
 49 7 |          aki áldója van! Ismerek ám én pedig egy legényt, kinek
 50 7 |          eredj magad a lajtorjáért, én azalatt idelenn strázsálom,
 51 7 |      statárium van a vármegyében, s én házfeltörésen kaptalak…
 52 7 |          nem tudok, e kis idő alatt én is jót teszek veled. Gonosz
 53 7 |              mint a hír kürtölé. Az én gróf barátomnak volt itt
 54 7 |             De ezzel nem érte be az én barátom; neki nem volt kielégítő
 55 7 |    kikaparja a tűzből a gesztenyét? Én ismerem, mert rajtam is
 56 7 |             kivitelhez segítenem az én kedves barátomnak. A terv
 57 7 |          volt az is, hogy ő, ti. az én szeretett jó barátom rajta
 58 9 |            ráncokra homlokát, midőn én, a vasajtót kinyitandó,
 59 9 |             a százgallér –, hej, ha én segíthetnék rajtad, a mennyországot
 60 9 |         nyakamba, elég teher vagyok én magam is magamnak.~– A praeses! –
 61 9 |          Micsoda? Hát bolond vagyok én, hogy elhigyjem, miképp
 62 9 |            ez, mi? Hát nem vagyok-e én fölötte valójuk önöknek,
 63 9 |             így kikötni merészel?~– Én nem tudom; én sem tudom;
 64 9 |           merészel?~– Én nem tudom; én sem tudom; én sem tudom.~
 65 9 |            nem tudom; én sem tudom; én sem tudom.~Senki sem tudja.~–
 66 9 |              hogy mer ön nevetni?~– Én kánspres úr, a kánspres
 67 9 |    impertinencia ez? Hogy mer ön az én képemen nevetni? Hanyadik
 68 9 |          szigorral; majd megmutatom én, hogy ki vagyok! Most fogjunk
 69 9 |             hogy mersz elrekedni az én engedelmem nélkül, semmiházi?~
 70 9 |        fordul hátra felelvén:~– Nem én. Én fehérnek látom, mint
 71 9 |           hátra felelvén:~– Nem én. Én fehérnek látom, mint szokott
 72 9 |           ökörfark! De nem is állok én hozzád ilyen közel.~Az érintett
 73 10|              A táblabíró~Nem vagyok én parasztember.~Reám úgy nézzetek!~
 74 10|            magának kell felkeresni; én velem is úgy tett principálisom,
 75 10|         todos” (mindenki énellenem, én mindnyájok ellen). Jaj annak,
 76 11|                Él az Isten, hogy az én kezeim megvédnek téged;
 77 11|     megvédnek téged; bízzál bennem, én elrejtelek oda, hová ember
 78 11|        szeretne. Óh, bízzál bennem, én oly szerencsétlen vagyok,
 79 11|        ijedten reá tekintett.~– Óh, én álmos vagyok – suttogá a
 80 12|                           A Koplaló~Én vagyok ám az a kölök,~Ki
 81 12|              Jobb lött volna, ha az én fejemet is, míg ekkora voltam,
 82 12|     pogácsát! Amilyen igaz, hogy az én botom jajfa. Keljetek onnét,
 83 12|             Bizony isten nem loptam én, pusztabíró uram, csak azért
 84 12|      anélkül is, már mire is mennék én ezekkel az apró bábcipőkkel,
 85 13|            nyílnak; majd elvezetlek én oda, kis forrás is van ott,
 86 13|        hűvös.~– Nem, nem… jól tudom én, hogy nem a levegő az, mitől
 87 13|             szokás ide létrán jőni, én csak repülni szoktam; aki
 88 13|      fogadom! Hohó! Vén róka vagyok én már az ilyesekben, nem szed
 89 13|       magának e lányzóhoz?~– Enyém; én vevém vissza őt a halál
 90 13|        nyomát.~– Na, hát megfizetek én – szóla közbe egy negyedik
 91 13|              mintha mondaná:~– Most én parancsolok; én vagyok a
 92 13|                Most én parancsolok; én vagyok a halálnak ura!~Következő
 93 14|              Bújjatok el, mit bánom én”. Ha pandúrok jőnek, azt
 94 14| csaplárnéval.~– Nesze, bolond! Majd én kóstolgatom a borodat; ha
 95 15|           minden kincseért sem… nem én… inkább a szabad ég alatt;
 96 15|              Ej, hány embert tettem én már koldussá, hány nőt szerencsétlenné,
 97 15|             a dominus spectabilist, én egy szegény candidatus theologiae
 98 15|          észre, hogy a bakon ültem; én csak szegény cseléd vagyok,
 99 15|             ha jobban tetszik, majd én elmegyek értök, addig tessék
100 15|           itt engemet bevárni, majd én elvezetem uraságodat egy
101 15|                Tessék felülni, majd én hajtom a lovakat, az idő
102 16|             az ájulás környékezé.~– Én vagyok Bálnai Körmös István! –
103 16|         legyen irgalmas neked, mint én az leszek! – Szállj alá
104 17|        kötényét szemeihez emelte –, én nem vétettem senkinek, én
105 17|           én nem vétettem senkinek, én nem tettem semmit!~– No
106 17|            van!” – s szalad kifelé. Én amint a kezemben volt a…
107 17|          hadarászott a levegőben.~– Én – szóla iszonyúan mosolyogva –,
108 17|             iszonyúan mosolyogva –, én nem sokat vesztettem, csak
109 17|          rám zuhant. Nem is kívánom én őkigyelmének halálát, csak
110 17|        ekkor égtek össze oltáraink; én csak a szívét kívánom, melyet
111 17|        Bocsássatok, bocsássatok el! Én gazdag vagyok s nagy úr;
112 17|             a könyörgőt felrúgta.~– Én megszabadítalak – szólt
113 17|            szaporán és nesz nélkül. Én addig őrzeni fogom az elítéltet.~
114 17|    támaszkodva.~– Szabadíts meg… és én minden vagyonomat neked
115 17|        fogsz meghalni addig, míg az én házamon belől vagy. Nem
116 17|           földönfutóvá tettél. Most én is megszolgálom neked mindezeket;
117 17|         felelt röviden a zsivány.~– Én ezeret adok nektek, öljétek
118 17|        kifizetem, öljétek meg őt!~– Én kétannyit adok – szólt a
119 17|         neki egy fillérje sincs; de én gazdag vagyok, dúsgazdag,
120 17|        gazdag vagyok, dúsgazdag, az én halálomat nem fogja bosszúlatlanul
121 18|         kitalálni, ne is mondd meg, én nem bántalak téged az enyimmel,
122 18|            hová ment.~– Kaphatnék-e én egy ellene kibocsátott körlevelet?~–
123 18|        vétett ő, mint teellened, de én mégsem óhajtom neki azt
124 18|             tudod? Óh, várj! Mondok én neked egy hírt, mely fel
125 18|             nagyobb átkokat mondtam én már saját fejemre, mint
126 18|           előtted, tudd, hogy akkor én sorsom átka elől futok,
127 18|     megkövetem nagyságos uraimékat, én tavaly nyáron, meg azelőtt
128 18|              aztán meg muzsikus; az én apám is ott halt meg, szegény;
129 18|           szegény; ott tanultam meg én is a koplalást… Hát éppen
130 18|         kovácseszközöket!” – szólt. Én az egész alkotmányomat nyakamba
131 18|           mégsem menne be rajta. De én kinyitottam. Hát majd elveszett
132 18|        senki sem találta a nyitját, én persze mindjárt ráakadtam.
133 18|             egy sem nyitotta, hanem én egy görbe szeggel felnyitottam.
134 18|          ott láttam. Nem is szóltam én soha senkinek, csak a plebánus
135 19|              Vén zsugori! Alszol-e? Én vagyok itt közeledben, halálos
136 19|               Mi lesz belőletek, ha én meghalok? Fázni fogtok és
137 19|     gondolkozni halála óráján? Csak én, csak én. – S újólag néhány
138 19|        halála óráján? Csak én, csak én. – S újólag néhány percnyi
139 19|            akarsz te? Miért jöttél? Én nem hítalak. Miért jössz?
140 19|          voltak vágyaim, reményeim, én is elástam őket.~– És eszerint
141 19|             szegény legény vagy, de én mégsem segíthetek rajtad.
142 19|        hanem hol van egy kapa? Majd én eltemetem őtet.~– Köszönöm,
143 21|     született leány az őrültség; ez én vagyok. Félj tőlem! Szám
144 22|       elhervadsz.~Népdal.~Megvagyok én búval rakva,~Mint a borízű
145 22|             regényíró!~Szeretlek is én téged, mint a szilvás derelyét;
146 22|      mocsáraid töméntelenek; pedig, én istenem, ha mocsárok nem
147 22|         halállal neked tartozom, de én nem öllek meg, Péter. Mikor
148 22|        suttogá ez fojtott hangon.~– Én nem fogom apagyilkos vérébe
149 22|         ölöd apádat, két perc múlva én öltem volna őt meg; de így
150 22|           meg; de így jobban esett, én akartam kiirtani családodat,
151 22|         történt. Boldogtalan vagyok én, mert fájdalmaimat egyik
152 24|          Nevettél és örültél, mikor én sírtam és szenvedtem. Kelj
153 24|          nekem az a kereszt! Nem az én szívembe van leszúrva, nem,
154 24|         hanem a földbe, de mégis az én szívemnek fáj. Fölaggattam
155 24|      mondhatom meg; ők ismernek, de én nem ismerem őket. Rettenetes
156 24|             visz, a kisgyermek sír, én a farkas után lövök, lövök
157 24|              s töredezetten szólt~– Én is laktam ott valaha abban
158 24|         apád halálos ellene volt az én apámnak; a te apád megfosztá
159 25|      csillagos az ég.~– A bizon, az én pejlovam is fakó.~– Ejnye,
160 25|          Anyjuk, hej anyjuk! Hordom én a te mivoltodat, de rossz
161 25|       bornemissza vagyok, nem iszom én a bort sohasem, csak mikor
162 25|           úr felmeresztve szemeit – én még sohasem repültem életemben,
163 25|      kidobtak – az lehetetlen.~– No én tudom, hogy repülünk, nem
164 25|              De már úgy igaz, hanem én mégsem hiszem. Majd mindjárt
165 25|          esküdt úr –, hol maradt az én fejem? Te Jancsi, nem találtad
166 25|     találtad meg fejemet?~– Nem biz én, nagyuracskám – felelt együgyűen
167 25|        kellett volna hagynod. Hanem én – én – nem tudom, hogy hol
168 25|           volna hagynod. Hanem én – én – nem tudom, hogy hol hagytam
169 25|      fordult Jancsihoz:~– Ez nem az én fejem, Jancsi, más valakié
170 25|            te szánandó vándor, jer, én értem a te fájdalmaidat,
171 25|            értem a te fájdalmaidat, én tudom, hogy mit tesz az,
172 25|   kukoricamálé) – jer szegény árva, én apád leszek tenéked! (A
173 25|              Bús az idő, bús vagyok én magam is,” míg a táblabíró
174 25|       vigasztalja magát azzal, hogy én magam sem értettem.)~Ezen
175 25|        ocsúdó Jancsira.~– Nem tudom én, nagyasszonykám – szólt
176 25|        hagytad, Jancsi?~– Nem tudom én, nagyasszonykám.~– Részeg
177 25|          Jancsi?~– Bizony nem tudom én, nagyasszonykám – felelt
178 25|          Ugye, te sem szeretnéd, ha én téged megennélek? Osztán
179 25|           foglalni? Nem tudod, hogy én vagyok a tekintetes esküdt
180 25|             nyelvükön ő sem értett, én sem értek, ide le nem írhatom.~
181 26|                            A sírásó~Én te reád nem haragszom.~Népdal.~
182 26|       Bocsáss meg neki, Isten, mint én is neki megbocsátok!”~*~
183 26|           de nagyon siralmas; pedig én sem sírni, sem ríkatni nem