Fezejet

1 11|    finom volt és oly érzéstele; vadul tépdeste a vihar a könnyű
2 13|      Bálnai, s annak ágya előtt vadul hátraszórt hajakkal megállt;
3 17| visszafordult, s ijesztő szemei vadul fénylettek a sötétben.~Most
4 19|       ujjait meg-meggörbítve, s vadul tekintve fel, mint egy fészkét
5 20|        kapával.~A temetőhöz ér; vadul széjjeltekint, körül emberhangtalan
6 21|        férfi szemeibe, s azután vadul ölelte magához annak szőkefürtös
7 24|     ifjan megőszült haj fedi, s vadul lóg le arcaiba; arca sápadt