Fezejet

1 2 | gyermekhez.~– Apám, édesapám! – rebegé az, s Márton ölelésére nyújtá
2 2 |    leány zsibbadtan, magánkívül rebegé:~– Én.~És csakugyan úgy
3 4 |       velem, ha visszamegyek? – rebegé. Megölnek…~– Vissza? Nem;
4 4 |            Sírja fölött állsz – rebegé, s homlokát tenyerébe temette.~
5 8 |       hajolt –, kedves anyám! – rebegé harmadszor is, s az alvó
6 17|    húzva, mutató ujjával halkan rebegé többször ismételve: „Memento
7 24|        szúrt hernyó vonaglott s rebegé:~– Meg. Hajh, milyen véres!