Fezejet

1 4 |           feljövő sírbogarakat nézi merően, csendben, szótlanul. Fenn
2 11|            karjaiba fogva fel őt, s merően arcába tekintett, azon arcba,
3 11|       odakünn, és nem gondolkozott. Merően szorítá kezébe azon iratot,
4 14| szalmahegedűs szemei függtek rajtok merően, mozdulatlanul, mint egy
5 21|             s nagy fekete szemeivel merően, hidegen néz a férfira.~
6 21|         hallgatta az őrült szavait.~Merően, feszülten néze a férfi
7 23|            keble alig piheg, szemei merően néznek ki a holdvilágos