Fezejet

1 1 |   hegedűnek nézik immáron a dicső eget, és azt sem tudják: fiai
2 1 |        hirtelen kelt bátorsága az eget nem verte… Azon perc bekövetkezett…~
3 5 | cselszövénye, úgy hiszem, mint az eget fejem felett –, s fel fogja
4 6 |         és meleg kebelt, mosolygó eget és mosolygó szemeket, puha
5 12|           melytől három csillagos eget látott egyszerre, s megmozdult
6 24|        átnézi a felhőkkel sivatag eget, s visszanéz magába, és
7 24|       szüntelen borúban tarták az eget, s az unalmas, változástalan