Fezejet

  1 1 |               kilépni elég merész vala, oly nyomatékos vendégmarasztókkal
  2 1 |                  kivált neked, ki iránt oly nagy figyelemmel viseltetik;
  3 1 |             segedelmével felváncorogva, oly emberevő pillanatokat hajigált
  4 1 |                szívörömére.~Azonban nem oly könnyű az ökrök apján kifogni,
  5 1 |               bátor, jószívű kifejezése oly buzdító tekintetet mutatott,
  6 1 |             volna meg egyszerre a szél, oly csend lőn, csak a harangok
  7 2 |             noha húsz év előtt nem volt oly ünnep- és vasárnap, melyen
  8 2 |          mulattaták egymást, s nem volt oly csekélység, melyet figyelem
  9 2 |               hogy nem fogadta a döfést oly mosolyogva, mint a huszártiszt
 10 2 |                  ne verjen meg! – s ezt oly esdve mondá, oly érzékenyen,
 11 2 |                  s ezt oly esdve mondá, oly érzékenyen, hogy akárkinek,
 12 2 |                 ajtaját becsapva utána, oly körmönfont interjekciókat
 13 2 |               buzgón felsóhajt az égre, oly áhítatosan tekintett szerteszéjjel,
 14 2 |            alkalmatos! – De ezúttal egy oly tekintetet talált rávetni
 15 3 |                 megsiratjátok a titeket oly érzékenyen szerető öreg
 16 4 |                napfényes délután együtt oly édesbús melankólia szellemét
 17 4 |           öccsére, a csodák szerzőjére, oly szomorú, oly szilárd arccal
 18 4 |                szerzőjére, oly szomorú, oly szilárd arccal ül ott, levett
 19 4 |               érkező kétökölnyi hanttal oly kellemetlen összeütközésbe
 20 4 |      hajfürtjeit csókolva kérdé: „Miért oly halavány?” A gyermek kötényével
 21 4 |           felelt; az ifjú diadalmasan s oly sajátságosan buzdító tekintettei
 22 4 |                  mert még mosolygása is oly szomorú; néha ordító fenevadak
 23 4 |                 bízzál bennem!~E szavak oly melegen voltak kimondva,
 24 4 |                melegen voltak kimondva, oly melegen!…~A lyánka nem szólt,
 25 4 |             Látod, én huszonkét évemmel oly megaggott ember vagyok!
 26 5 |            felső részét áradások idején oly bőségesen el szokta látni
 27 5 |            elálló hatszegletű rondellák oly gyönyörű összhangzásban
 28 5 |         álsikátorok, csigalépcsők, mind oly sötétek, oly bús, nyomasztó
 29 5 |         csigalépcsők, mind oly sötétek, oly bús, nyomasztó kinézésűek,
 30 5 |                 széthúzott szájaikkal s oly helyzetekben, hogy szinte
 31 5 |             Dömsödi úr kedvenc szobáját oly jellemzetessé teszik. E
 32 5 |              fütyülnek és nyivácskolnak oly hangokon, melyekhez képest
 33 5 |              kezdenek hallatszani, mind oly előzmények, mikből Dömsödi
 34 5 |              sem tudta kipödörni, máris oly messze kerülte ki minden
 35 5 |         felserdült, az országgyűléseken oly kötni való beszédeket tartott,
 36 5 |            előtte, hogy válni akar, azt oly kegyetlenül megverte, hogy
 37 5 |              valói stúdiumot fordított.~Oly kitanult gyomorhős, mint
 38 5 |                  ott senki sem lehetett oly kompetens bíró, mint Péter
 39 5 |           igazán nem szeretett, s máris oly kórjelenségei mutatkoztak
 40 5 |                 az ember, melyben mégis oly otthon érzi magát.~Itt nem
 41 5 |        tekintélyét, hogy sohasem kapott oly dologba, melynek sikere
 42 5 |                Pedig az a másvilági üdv oly transcendentális eszme,
 43 5 |             hosszú, lelógó bajusszal és oly mosolygó, nyájas arccal,
 44 5 |           hangjától is.~– Óh, éppen nem oly utolérhetlen. Legközelebb
 45 5 |                  híres carillonneur egy oly automatot készített, mely
 46 5 |                öreg Trogmorton egy este oly köpönyegben jelent meg,
 47 5 |                mondok; egy angol gépész oly erőművet talált fel, melyben
 48 5 |                 félgyermek, félférfi és oly leleményesség, nem hiába,
 49 5 |                hogy angolok voltak. Egy oly szekeren utaztak be ötvenkét
 50 5 |            bámulni fogja a világ, s egy oly port szándékozik feltalálni,
 51 5 |                 de füvet nem terem, nem oly háládatlan, mint az ő keble.
 52 5 |                szó „barát” még nem volt oly kopott, mint most. Egy barátja
 53 5 |           törvényszék elébe állíttatott oly vétekkel vádoltatva, melytől
 54 5 |          Bálnait előtte, nem tett volna oly nagy hatást árulkodásával,
 55 5 |                a dolog rejtelmes menete oly egymásból folyó és kiszámított,
 56 6 |      paradicsomnak, melynek ege, földje oly anyai kegyelettel mosolyg,
 57 6 |       pásztorfurulyák danáival vegyülve oly idillszerű!…~Az ég tengerében
 58 6 |             kellemes helyzetű, kinézése oly élvezetígérő, hogy láttára
 59 6 |             kicsiny, de fényes csillag, oly szépen szokott ragyogni!
 60 6 |                van, mint a tied; nem is oly halvány, mint a tied; szebb
 61 6 |           virágom ez, talán azért, mert oly magánosan, oly rejtetten
 62 6 |              azért, mert oly magánosan, oly rejtetten lakik, sötét avas
 63 6 |              elmentem azt meglátogatni, oly valami nyomást érzettem
 64 6 |                böléndek ellenében érzek oly félelmet és taszító undort,
 65 6 |               ez irtózatos ember, kinek oly nagy hatalma van feletted? –
 66 6 |           találta őket együtt, akkor is oly aggodalmas titokőrző tartózkodásban,
 67 6 |              izomzatúvá fejlék. A leány oly szép lőn, hogy ki egyszer
 68 6 |           meggyőződése, hogy e hölgyben oly kincset fedezett föl, minőt
 69 6 |                 látogatni; tudja, miért oly hideg, miért oly haragos
 70 6 |                  miért oly hideg, miért oly haragos az őszi zivatar,
 71 6 |       mennydörgő szavában ki légyen, ki oly világrendítve szól; tudja,
 72 7 |                holdra s átkozzák, miért oly világos. A nyárfaerdő végén
 73 7 |                  egypár réz kétgarasost oly könnyen tör ketté, mint
 74 7 |            kínjai dulakodtak, míg hozzá oly közel két boldog szívben
 75 7 |                 midőn szíveik egymáshoz oly közel dobognak, midőn a
 76 7 |                 elmerengésnek a két ajk oly közel jut egymáshoz, a két
 77 7 |             volt, mint képzelénk, s nem oly nehéz a hozzájuthatás, mint
 78 7 |                 viseltél, s ezért nincs oly rossz, mit rólad föl ne
 79 7 |               herkulesi erővel megrázva oly tekintetet vetett rá, melyből
 80 8 |               alvó nő arcát megcsókolá.~Oly hideg volt ez arc…~A nő
 81 8 |              többi kegyeleti sajátságok oly messze valának tőle, mint
 82 8 |                olykor kérdőre vonatott, oly szépen ki tudta magát könyörögni,
 83 8 |            őrszemektől gátoltatnak, egy oly alkalmas helyre találtak,
 84 8 |             ilyen volt a gőzkör, melybe oly tiszta, oly mocsoktalan
 85 8 |              gőzkör, melybe oly tiszta, oly mocsoktalan lelkületével
 86 8 |              így Bókváryné unokahúgában oly szép kapitálisra tett szert,
 87 8 |                 hiány volt: az erénynek oly túlságos szeretete, mint
 88 8 |             érzékenyen tekinte fel oda; oly rokonszenvű bánat ült az
 89 9 |                 mi nem hagyjuk magunkat oly balgaságokra rábeszélni,
 90 9 |           mosdóvizével száját kiöblíté, oly képet csinált, mintha timsót
 91 9 |             isten áldjon meg, mért vagy oly szomorú?~– Mert nem vagyok
 92 9 |               melyet csak azért köríték oly barátságosan, hogy egypár
 93 9 |                 ajtón egy tolladzó bagó oly ijedt arculattal, mintha
 94 9 |           szakmánya hozta magával.~– De oly csúnyán ki énekelt?~– Azt
 95 9 |               prézens úr éneklő szájába oly epedő pietással bámul, mintha
 96 10|                nem történhet vala rajta oly bántalom, mit szó nélkül
 97 10|                el nem viselt volna, nem oly méltatlanság, mely ellen
 98 10|                s gyakran főnöke ügyeibe oly hozzáértő s alapos feleseléseket
 99 10|             nemzedéket. S midőn mindezt oly szépen elképzelé, s midőn
100 10|                vezérfonalat, melybe két oly szenvedélyesen küzdő kéz
101 11|         szeretne. Óh, bízzál bennem, én oly szerencsétlen vagyok, mint
102 11|                 természet, ez a zivatar oly érzéketlenek! Nem kímélték
103 11|              keblet, mely finom volt és oly érzéstele; vadul tépdeste
104 12| szegénylegényies műtételekbe annyian és oly különféle utakon és módokon
105 12|            amint torkán kifér, mégpedig oly rekedten, mintha ráspollyal
106 12|                  s ekkor aztán semmiért oly viadalt csap a két betyár,
107 12|               fekteté kezét, s csizmáit oly sajátszerűleg tudta majd
108 12|                 rólad többet… S ezalatt oly közel vivé az ifjúhoz mosdatlan
109 12|              megragadja, már az ifjútól oly hathatós ökölcsapást kapott
110 12|             Most gyere ide, ha mersz! – Oly dühvel forgatta szemeit,
111 12|                 is azt az ablakot, hisz oly büdös van itt, mint egy
112 13|               föl először betegségéből. Oly halovány volt…~Szőke aranyfürtei
113 13|                volt téve, mi tél utóján oly ritkaság; de a beteg kívánta,
114 13|                  kis forrás is van ott, oly tiszta, hűs vize van…~–
115 13|         minthogy arra nem számolt, hogy oly nyíltan beszélendnek vele,
116 13|         mennyországba repülnek.~A leány oly vad elhatározottsággal tekinte
117 13|            orratörötten ki lábficamodva oly gyorsasággal elkotródék
118 14|            haloványabb lett, mint volt, oly halovány, mint egy viaszgyertya;
119 14|                nyavalyában kellene neki oly hamar meghalni.~Ez egészen
120 15|          Eközben mindinkább sötét lett, oly sűrű és masszív sötétség,
121 16|        melyektől valaha iszonyodott, de oly rémületest csak egyet talált,
122 16|               szótalan férfiak, de mind oly magasak, oly Herkules alkatúak
123 16|           férfiak, de mind oly magasak, oly Herkules alkatúak jártak
124 17|                utósó csepp édes vízért, oly dühösen víttak a szerencsétlen
125 17|                 pusztabíró rátekintett; oly fagyasztó tekintete egyiknek
126 17|         csúszott hozzá, arca kifejezése oly vad volt, mintha egy elkárhozott
127 17|               tagját sem érzé magáénak. Oly közel volt már ekkor H.
128 17|               süvölté iszonyú hangon, s oly vadon tekinte a pusztabíró
129 18|                 tőle, hogy mi köze neki oly némberhez, ki neki sem neje,
130 18|                 gyógyíthatlan, mint az; oly becsületes szándék vezérlé
131 18|                nagyot eshetni onnét! És oly hirtelen, oly véletlen esni,
132 18|                 onnét! És oly hirtelen, oly véletlen esni, mint ő, kinél
133 18|            bámulatos nyugalmadat, habár oly mély volna is az, mint a
134 18|               alig lehetett hova lépni, oly ékes volt minden. Itt levették
135 20|                üregeiben a lecsorgó víz oly hangokat ád, mintha a sírlakók
136 20|               férfiú, hogy az ember él, oly valami túlvilági, kísértetszerű
137 21|              apa! s hozzá piciny ajkait oly módosan illesztgeti, az
138 22|            döngései együtt és összevéve oly jeles harmóniát kerekítenek,
139 22|                 kert nincsen bekerítve, oly biztos őrfal a mocsárok
140 23|                képzelé, mint fogja neki oly fájdalmasan elmondani, hogy
141 24|                  Ég, föld és szív, mind oly kietlenek.~Nem sóhajt, nem
142 24|                el nem imádkozható sors, oly pontosan elkövetkezik az
143 24|               egymás után. Hah! Egy sem oly bús, mint az a nő, aki…
144 25|            eközben szinte beesteledett; oly rövid audienciákat tart
145 25|         nyikorogni, bőgni és sikoltozni oly fülhasigató trillákban és
146 25|           iramodni, s szaladásuk közben oly jajgatásnak és ordításnak
147 25|                aludt volna az esküdt úr oly mélységesen, mint ama kilenc
148 26|                volna e közhaldoklásban, oly gyász színűre vált.~A bélaborai