Fezejet

  1 1 |          mégis úgy bánik velünk, mintha ő volna adós; ezt az urat
  2 1 |       hallotta káosszá vegyülve, mintha az ítéletnapja jönne, nagy
  3 1 |        alatt, s ott ült vitézül, mintha csak odaszabták volna. A
  4 1 |       nagyszerű zsibaj elnémult; mintha egy népet ütött volna meg
  5 2 |     törpe rácsozat a ház elején, mintha csak egy huzomban álmodta
  6 2 |       legnagyobbszerű kitörései, mintha egy egész nőinszurrekció
  7 2 | látszanak…~Ijedten szökik hátra, mintha kísértetet idézett volna
  8 2 |          Ekkor úgy tetszék neki, mintha valami nesz volna a szobában. –
  9 2 |          s úgy néze a gyermekre, mintha tekintetével akarná őt megölni;
 10 2 |           Hanem a másik percben, mintha az elektrika masina rázta
 11 3 | érzékenyen szerető öreg Gáspárt; mintha látnám, mint fog benneteket
 12 3 |       úgy alkalmazhatja hangját, mintha az messzünnen, egy bizonyos
 13 4 |  elandalítva érzi magát általuk, mintha az jutna eszébe, hogy itt
 14 4 |        rosszkor háborgatlak, mi? Mintha valami vászoncseléddel láttalak
 15 4 |         de nem tudtam megérteni; mintha sűrű ködhomályban kerestem
 16 4 |         egyik, hol másik lábára, mintha fogadása tartotta volna.
 17 5 |         fakó szekereket. A házak mintha rakétából hullottak volna
 18 5 |    terjesztve maga körül. Egyik, mintha sörtől volna részeg, hanyatt
 19 5 |         szomszédjának, ez pedig, mintha szabadulni akarna alula,
 20 5 |        büszkélkednek, nem azért, mintha olyanra volnának festve,
 21 5 |          az említett vasládát, s mintha csak egyenesen annak tiszteletére
 22 5 |  szobájában olykor meg-megállva, mintha hallgatóznék.~Majd az ablakain
 23 5 |        és mozdíttatlanul. Végre, mintha szégyenlené maga előtt saját
 24 5 |         úr pisztolyát felemelve, mintha már a háta mögött állana
 25 5 |  hallgatásban úgy rémlik előtte, mintha falán kívül valaki kaparászna.
 26 5 |       nem sült el.~Az ifjúember, mintha észre sem venné, hogy rajta
 27 5 |       apám?~Dömsödi úr elbámult, mintha a guta ütötte volna nyakszirton.~
 28 5 |          vendégszerető barátság. Mintha egy idegen országba lépne
 29 5 |     végén úgy áll nagy kevélyen, mintha röstellené alacsony pórgunyhóktóli
 30 5 |    akkorákat bődül tág torokkal, mintha a szomszéd vármegyével akarna
 31 5 |          s búsan néz le a vízbe, mintha felvárna valakit onnét.~
 32 5 |          bámul a lámpa világába, mintha arra volna büntetve. Tetemes
 33 5 |         vétke a magyar embernek, mintha tudományokra nem volna teremtve,
 34 5 |     indulatok beszélnek.~– Csak? Mintha nem tudná ön, minő lábon
 35 5 |         együtt szívéből gyűlölt, mintha ennek a körében kellene
 36 5 |   tetszőbb dolgot cselekedhetni, mintha leányát, kinek már eddig
 37 5 |   tekintett az ifjú szemei közé, mintha gondolatjait akarná meglátni.~
 38 6 |   életerős arc, ez izmos termet, mintha már egyszer megjelentek
 39 6 |      feszülten néztek a távolba, mintha világon keresztül s azután
 40 6 |          sápadozó, mily szomorú, mintha sírna; a többi mind fényesen
 41 6 |      elváltam tőle, úgy tetszék, mintha kibeszéltem volna magamat
 42 6 |   nyomást érzettem szívem körül, mintha sejtettem volna, hogy nem
 43 6 |          vízen. Azóta úgy érzem, mintha lelkem egyik része halt
 44 6 |         idegen arcot láttam meg, mintha vállamon keresztül reám
 45 6 |         emlékezni felőle?…~– Óh, mintha most is előttem lebegne!
 46 6 |     tárgyai felett, úgy tetszik, mintha az egész mindenség az ő
 47 6 | szüntelen én és te jövünk össze? Mintha egymás vesztére volnánk
 48 6 |        kihívólag tekintve körül, mintha azt sejtené, hogy újólag
 49 6 | testvérem”; azután összerezzent, mintha megbánta volna, hogy e szót
 50 6 |   romlatlan, éperejű szív, mely, mintha akkor került volna ki Isten
 51 6 |        közös gondolatot szülnek, mintha csak egy két alakban ható
 52 6 |       ható életmű volnának, vagy mintha az örök teremtőerő, egyetlen
 53 7 |      rámutat a magányos tanyára, mintha egy gonosz lélek küldene
 54 7 |     Mindkettőjöknek úgy tetszék, mintha az első feltekintéskor fényes
 55 7 |    paripájára, úgy tetszék neki, mintha a világból egy még rosszabb
 56 7 |         érzések ülték el szívét. Mintha egy ismeretlen kéz vissza
 57 7 |         akarná húzni kedveséhez, mintha szellemajkak súgnák fülébe,
 58 7 |         leemelni.~E pillanatban, mintha égből hullott volna alá,
 59 7 |          Góliáth fejére. Góliáth mintha hóhéra kezét érzette volna
 60 7 |    emelte és arcát hátrafeszíté, mintha le akarna átkozni az égről
 61 7 |        búsan megcsókolgatá, majd mintha mámoros volna, fölkelt,
 62 7 |     magát, úgy tetszék lelkének, mintha álmodnék s nem látna tisztán.~
 63 8 |   visszarántva a nőre rápillant, mintha nem értette volna szavait.~–
 64 8 |        öröm napfénylik át arcán, mintha még tán lehető volna az
 65 8 |          kétannyi ideig tartott, mintha szép lassan vitte volna
 66 8 |       félhomályban úgy tetszett, mintha kísértő jelent volna meg
 67 8 |     dolgod? Akkorákat sikoltani, mintha békára léptél volna. Tán
 68 9 |         balgaságokra rábeszélni, mintha még a könyveket is kellett
 69 9 |     kiöblíté, oly képet csinált, mintha timsót nyelt volna le; törölköző
 70 9 |       bagó oly ijedt arculattal, mintha azt mondaná: „Szalad a francia –
 71 9 |       egyenként földhöz vagdalá, mintha ostorhegyre vették volna,
 72 9 |       oly epedő pietással bámul, mintha a prézens úr feje volna
 73 10|        szemei előtt. S tartalma? Mintha csak a háta mögé hányta
 74 10|     háladatos kígyót, és képzelé mintha ő volna az első ember, kibe
 75 10|          az ég és a csillagok; s mintha az élő föld tőlök várná
 76 10|         előtte, azután úgy érzé, mintha nem volna többé föld lábai
 77 10|          avar pusztának; futott, mintha kergetne valakit, repülő
 78 10|          erejével megvédi azt, s mintha egy világ lelke szorult
 79 11|          nézett sokáig szemeibe, mintha kérdené:~– Ki vagy te?~Sohasem
 80 12|   ajkaihoz, ki abból jót húzott, mintha anyja tejét itta volna.
 81 12|           mégpedig oly rekedten, mintha ráspollyal volna tele a
 82 12|      kinézést kölcsönöz fejének, mintha az egy uborkás hordó volna.
 83 12|       orra úgy félre van nyomva, mintha éppen most vette volna le
 84 12|          rengett bele.~Telezsák, mintha nem is ő volna az, kit megfejeltek,
 85 12|         duda, nagyokat sikoltva, mintha eleven állatot nyúznának.~–
 86 12|     rátekinte; úgy tetszék neki, mintha azon képet valahol látta
 87 12|         dühvel forgatta szemeit, mintha minden pillantással ablakot
 88 12|   észrevevé a jövevény bejöttét, mintha egyszerre megnémult volna,
 89 12|           Csend lőn a csárdában, mintha mindenki imádkoznék.~A vén
 90 13|       Dolgozni fogunk és örülni, mintha soha a világot és annak
 91 13|          áll kinyújtott kezével, mintha mondaná:~– Most én parancsolok;
 92 14|          pusztaságnak közepette, mintha valamely tátos a felhőkből
 93 14|      padozatból, s beleharapott, mintha vajas kenyér lett volna.~
 94 14|      félbeszakasztva süvöltését, mintha eszmezavart agyán egy villanyszikravilág
 95 14|         villámló égbe lőtt vele, mintha harcolni akarna a villámok
 96 14|     jászoltól, s kifutott onnét, mintha ostorhegyre vették volna.
 97 15|   vezérli… Nos aztán… egy leány… mintha bizony… hát miért nem vigyázott
 98 15|          zápor elkezdett omlani, mintha szapulóval öntenék; a homok
 99 15|  pillanatban úgy rémlett előtte, mintha a szakadatlan villámfénynél
100 15|          végre úgy tetszék neki, mintha mellette valaki köhécselne.
101 15|  rémséges dolgokat.~Azt álmodta, mintha vérrel mázolt arcok keresnék
102 16|          e kacagás emésztő volt, mintha a tüzet okádó föld kacagott
103 16|          Többen mozogni kezdtek, mintha kérését akarnák végrehajtani.~–
104 17|           Egy percig hallgattak, mintha ezen gondolat gazdagságát
105 17|        saját születésem napjára, mintha csak most történt volna
106 17|        az ifjú térdeit átölelve, mintha legnagyobb ellenségéhez
107 17|         kifejezése oly vad volt, mintha egy elkárhozott könyörögne
108 17|          tekinte a pusztabíróra, mintha kérni akarna tőle valamit.~
109 17|        azonban úgy tetszék neki, mintha a tanya közepéről lángok
110 17|   valamerre, s úgy tetszék neki, mintha „hajrá”-t ordítana utána
111 18|     Leander; úgy tetszék előtte, mintha ismerné az alakot, de nem
112 18|    megállítva a szoba közepén, s mintha az illetők kötelesek volnának
113 18|      mind olyan fényesek voltak, mintha csak tündérek laknának bennök,
114 19|        megholt és rémlék előtte, mintha a meghaltak álmodnának,
115 19|       azt álmodá továbbá Gáspár, mintha ő is egyike volna azon aranyaknak,
116 19|   vonaglót, s úgy rémlék előtte, mintha az uzsorás pokoli gyönyörrel
117 19|         Ekkor úgy rémlék előtte, mintha kis homályos ablakát kívülről
118 19|         háttal pénzeire rogyott, mintha testével akarná azokat védeni.~
119 19|         ölelte át annak térdeit, mintha megváltója térdeit ölelte
120 20|    lecsorgó víz oly hangokat ád, mintha a sírlakók szuszogva és
121 20|        olykor úgy rémlik előtte, mintha hideg csontkezek cirógatnák
122 20|           E percben úgy tetszék, mintha kutyaugatást hallana.~Borzadva
123 20|       kísérve dörmögő hangoktól, mintha valaki a sáros fűben, a
124 20|    kinyílt ajkakkal feküvék ott; mintha a jégszemekkel őreá tekintene,
125 20|     jégszemekkel őreá tekintene, mintha e színehagyott ajkak hozzá
126 21|          boldognak érezte magát. Mintha nem is volt volna Isten
127 21|    érchenger, mik úgy hangzanak, mintha kisebb-nagyobb üvegcseppek
128 21| átkéklenek az erek, szemöldökei, mintha csak rajzolva volnának;
129 21|          tenni. Minden körülmény mintha éppen számára lett volna
130 22|   derelyét; de ezzel nem mondom, mintha szeretnélek megenni, óh,
131 22|         nem kaszált fű úgy tesz, mintha vízre volna épülve, pedig
132 22|      zörgés hallatszik a nádban, mintha az emberi léptek alatt recsegne.~
133 22|        Később úgy rémlék előtte, mintha az ablak alatt valami kopogna
134 23|   mozdulatlan volt.~Úgy tetszék, mintha bús szellem vinné ölében
135 23|    belépe szobáiba, úgy tetszék, mintha kriptába lépett volna, mintha
136 23|    mintha kriptába lépett volna, mintha az a szél, mely tán kísértő
137 24|       felkölti őt hideg ágyából, mintha mondaná:~– Kelj föl érzeni!~
138 24|           az ég elveszté kékjét, mintha egy nagy kéz a fenekére
139 24|  Estennen a víz lakói, az ungok, mintha rögtön, egy jelszóra egy
140 24|         tündériebb a nappalinál, mintha csak álma volna amannak.~
141 24|  ingoványban; néhol úgy tetszik, mintha zöld mezőben úsznék, hol
142 25|        kik dűlöngenek egymáshoz, mintha szélvésztől hányatott hajón
143 25|         S egyszersmind úgy érzé, mintha meztelen nyakát a takácsvakaró
144 25|  életműszeres világ.~A farkasok, mintha mindeniknek a fülébe külön-külön
145 25|        ordításnak mentek végére, mintha éppen egy németszínházi
146 26|      szívet.~S maga a természet, mintha osztozott volna e közhaldoklásban,
147 26|          melegség uralkodik itt, mintha be volna zárva az ég, s
148 26|  enyészet.~A sziget fái olyanok, mintha leégtek volna, mérges hernyók