Fezejet

  1 1 |              más baján támaszthat az ember. A bika egy előtte rohanó
  2 1 |           apján kifogni, mint azt az ember gondolná; midőn észrevéve,
  3 1 |      Tetőpontján e minden keresztyén ember fogalmait meghaladó ordításnak,
  4 1 |          vonásai kitörülhetlenek.~Ez ember: Dömsödi Góliáth János.~
  5 2 |           Gyékény Márton igen kegyes ember. Gyékény Márton sokat imádkozik.
  6 2 |            imádkozik, és igen kegyes ember.~Igaz ugyan, hogy cselédei
  7 2 |            imádkozik, és igen kegyes ember – koldusnak soha fillért
  8 2 |            imádkozik, és igen kegyes ember; ő egy átváltozott szentek
  9 2 |         fogva őrizkedni minden józan ember kézzel-lábbal iparkodik.~
 10 2 |           szinonímái, melyek elől az ember be szokta dugni a fülét,
 11 2 |          felszökve székéről a kegyes ember. – Légy átkozott a földben,
 12 2 |   Örökkétartó kín reád! – ordítja az ember lázas ingerültségében, amint
 13 2 |           huszártiszt képe.~A kegyes ember arcáról csorgott a hideg
 14 2 |         szenderében szokott látni az ember – s mely, mihelyt megszólíttatik,
 15 2 |             nyúlj! – ordítá a kegyes ember.~A gyermek elkezdett zokogni.~–
 16 2 |              Ment a – templomba. Sok ember találkozott vele szemközt;
 17 2 |          megmerevedtek. Azt hinné az ember, hogy sóbálvánnyá változott.
 18 2 |             Legalább is azt hitte az ember, hogy az ördöggel van összeakadva,
 19 3 |              művészetnek erejével az ember úgy alkalmazhatja hangját,
 20 4 |          csend ihletett perceiben az ember lelke a jövőbe lát. Homályos
 21 4 |            temető árkán egy bozontos ember mászik be pipával szájában;
 22 4 |         látván magát a nem szeretett ember bosszújának, e mélyen gyalázatos
 23 4 |          milyen nagy a világ; mennyi ember jár-kel benne! Ennyi nép
 24 4 |      életével is megvédelmezni; s az ember elég csúfolódó apának hivatni
 25 4 |             hull szívembe? Több mint ember, de mégsem angyal, mert
 26 4 |            testvéred leszek Isten és ember előtt, és védeni foglak
 27 4 |            világ milyen nagy; mennyi ember jár-kel benne, keresve az
 28 4 |      huszonkét évemmel oly megaggott ember vagyok! Mennyi nyomort,
 29 4 |            annyit nem szenvedett sok ember, kinek hajai hullanak! De
 30 5 |        nyomasztó kinézésűek, hogy az ember nem tudja: pincében jár-e
 31 5 |     egyszínűvé festett ajtó tűnik az ember szemébe; másutt kerek, vagy
 32 5 |        folyosón, miken hiába töri az ember a fejét: vajon minő célokra
 33 5 |          keresztül-kasul botorkál az ember, egy téres és kerek tornácba
 34 5 |        tárgyaira.~Első tekintetre az ember azt véli, hogy álmodik;
 35 5 |         kerülte ki minden emberséges ember, amilyen messze csak kerülhette.~
 36 5 |            tartott, miszerint, ha az ember nem volt volna meggyőződve
 37 5 |             idegen országba lépne az ember, melyben mégis oly otthon
 38 5 |               Ilyennek képzelheti az ember az eolhárfa ideál fantasztikus
 39 5 |           kenyerét kezéből, nem akar ember, nem akar honfi, hanem tátos
 40 5 |        balesetet, ki igen fennhéjázó ember volt, s a bárói cím iránt
 41 5 |  közbevetőleg mondva igen becsületes ember volna, ha jellemtelen, fukar
 42 5 |           uram azonban nem volt azon ember, ki minden jóvolta mellett
 43 5 |              az általa leggyűlöltebb ember sarjadéka, a kétségbeesésig
 44 5 |           fel, az pedig nem is olyan ember volt, akitől ingyen megtudhatni
 45 5 |            nem baj. A fiú becsületes ember, jól végzett, s nagyhamar
 46 5 |      átalkodott, rovásra haragvó nem ember. És e két esendő lény az,
 47 6 |              mosolyogva simogatja az ember érzéseit, ölébe veszi a
 48 6 |              ki nem magyarázhatja az ember? Azt a kellemetlen, gondszerű
 49 6 |                Semmitől se félj! Hol ember nem lakik, ott bátran lehet
 50 6 |              És kicsoda ez irtózatos ember, kinek oly nagy hatalma
 51 7 |             vonogatva magát –, az az ember ördöggel atyafias; egypár
 52 7 |       dühösen ellensége, s a halvány ember összerezzent, és még halaványabb
 53 7 |           Legények! Ezer forint azon ember halálának a jutalma. Rajta! –
 54 7 |           tagjai életre feszültek.~– Ember! – szólt erősült hangon
 55 7 |              hol álarcban jár minden ember, s az őszinte érzelmek prédára
 56 8 |              ki tudta találni minden ember szívének a nyitját, s hogy
 57 8 |          helyre találtak, melynél az ember sem saját, sem a más jó
 58 8 |           volna meg tűzszemeivel. Az ember irtózatosan mosolyogva a
 59 9 |          prézesse is magában csekély ember, alig tíz markos incepinc,
 60 9 |               Ön, oda hátul? Ön apró ember? Mit? Micsoda? Sz’ ön még
 61 9 |      temetésében, míg sok emberséges ember a magáéból is szeretne kimaradni,
 62 9 |              is nagyon Dávid termetű ember lévén, s mindamellett kitűnni
 63 10|         Különben hasonlíthatlanul jó ember volt. Jó étvággyal bírt,
 64 10|           volt nálánál békességesebb ember egész Pannóniában. Ezenkívül
 65 10|       képzelé mintha ő volna az első ember, kibe a lelket még Isten
 66 10|        exhibeálná.~Így pottyan le az ember ábrándjai luftballonjából!~
 67 11|       Reménye nincs.~Elhagyta minden ember. Barátai elárulták. Ellenségei
 68 11|              én elrejtelek oda, hová ember szeme nem lát; védeni foglak
 69 11|            fehérebb lett a hótól.~Az ember mind nyomon érezni kénytelen,
 70 11|       városon, azt képzelte volna az ember, hogy két lélek bujdosik
 71 12|            nem látszanak a hótól; az ember ölnél magasabb.~– Mi történik
 72 13|            élünk boldogan. Hisz hány ember van, kinek semmije sincs
 73 14|             Eleinte a szívét érzi az ember ezektől a bánatosan döngő
 74 14|           egy sovány sárgazöld színű ember, elhízott, kékesvörös orral;
 75 14|          vert eleget; alacson ragyás ember, az álla be van törve, mindig
 76 14|            Hah! Ez az… ez itt… ez az ember! – rikoltá a hegedűs azon
 77 14|              ijedelem hangja – ez az ember itt… ma… még ma… éjfél előtt
 78 14|     számításán kívül esett.~Ha ez az ember nyavalyás, miért hogy éppen
 79 14|          ismeretlen, soha nem látott ember ezen rögeszmét, melyhez
 80 14|            istálló túlsó ajtaján két ember forma suhant ki, kiket a
 81 14|           nyomai látszottak.~– Ez az ember meghalt! – rikoltá Dömsödi
 82 15|            világon, hogy ránézzen az ember! Ej, hány embert tettem
 83 15|          hogy hátát vethette neki az ember; a villanások s a tőlök
 84 15|              ne essék!~– Ki lehet ez ember, ki még a gödröt is meglátja
 85 15|          fogvacogva emlékezzék rá az ember.~Víztől ázott göndör haján
 86 15|     összenyomva.~Almaiban szokott az ember ilyen arcot látni; félig
 87 15|           husáng.~Úgy hasonlított az ember ama nyavalyatörőshöz és
 88 15|           nagyságos uram! – szólt az ember.~Dömsödi úr azt hitte, hogy
 89 16|              végén egy roppant magas ember állott, a jötteket kémlelve;
 90 16|             félrefordult a herkulesi ember s sírt.~Mint a tigris, mely
 91 16| teljhangjában az ifjú, s megfogva az ember két kezét, sokáig nézett
 92 16|        esküszöm és vallom, hogy azon ember ott azon Dömsödi Góliáth
 93 17|       dühösen víttak a szerencsétlen ember véreért a bosszút lihegők.~
 94 17|       vetette magát közbe az atlétai ember, a pusztabíró, a küzdőket
 95 17|      ítéletről, melyet a legbűnösebb ember fejére kimondunk, senkinek
 96 17|           sem volt kinn, mert minden ember a bikaheccre ment, hanem
 97 17|     bikaheccre ment, hanem egy lovas ember nyargalt az utca közepén;
 98 17|        sokára mondta meg, hogy az az ember volt, aki – ő saját szemeivel
 99 17|           volt vágva, szörnyű csúnya ember volt, hiszen csak elébb
100 17|             azután hadd élje szegény ember világát!~Egy másik szólt
101 17|              Máglyán fogsz meghalni, ember!~– Máglyán! – ordítá föl
102 17|     kábultából, s így szólt hozzá:~– Ember, te sokat vétettél, legtöbbet
103 17|              a gerendákon, siess!~Az ember anélkül, hogy megköszönné
104 17|              árokból a szerencsétlen ember; hanyatt-homlok, eszeveszetten
105 17|        kaparva.~Az ajtó megnyílt, az ember beesett rajta. Egy piszkos
106 17|             s azt a magával tehetlen ember nyakába veté.~– Jaj, fiam!
107 17|            mennyit ígért nektek ezen ember, ha engem megöltök?~– Száz
108 17|               odament, felemelte. Az ember nem félt tőlök többé, merev
109 17|              szemeibe, hogy a jámbor ember maga is elborzadt bele.~–
110 19|             fukar kimúlása.~Csak egy ember jelent meg éjjelenkint ablaka
111 19|             teremtő ige azt mondta: „Ember, bírjad a földet!” Az enyészet
112 19|             bírjad az embert!” És az ember szegényen megy ki a világból,
113 20|            berke bozótjai közé, s az ember tűzhelye mellé.~Örül, ki
114 20|       üdvetlen szavakat; de a kegyes ember megrögzött gonosztevő, s
115 20|           élni találna!!~De a kegyes ember tudja, hogy mit fogna tenni
116 20|             a kegyes férfiú, hogy az ember él, oly valami túlvilági,
117 20|          meggyőződék felőle, hogy az ember meg van halva, s iparkodék
118 21|                             A boldog ember~Magamban nevetem az egész
119 21|            tudná megmondani? Messze, ember nem járta helyen lakott
120 21|             helyen lakott egy boldog ember – egy boldog ember, ki e
121 21|            boldog ember – egy boldog ember, ki e boldogság helyett
122 21|          kezei vértől foltosak.~S ez ember mégis boldognak nevezé és
123 21|         piros, élvígérő ajkak, miken ember számára egy kicsiny, de
124 21|            eszményi. – – Ez a boldog ember.~Íme mind ez öröm az övé,
125 21|           térdel s imádkozik.~Boldog ember, még imádkozni is tud!~Azután
126 21|              alvó nőhöz lép a boldog ember.~A hölgy arca hirtelen minden
127 21|      patyolatára gördültek.~A boldog ember iszonyodva fordítá el onnan
128 21|              Lilla.~A férj, a boldog ember Góliáth Péter.~A kisgyermek
129 22|           nem teremne, hát a szegény ember mivel nádazná a házát?~*~
130 22|           szíják tele magukat, de az ember úgy látszik, hogy nem sokat
131 22|            egyebet, mint hogy fiatal ember, s hogy egy évvel ezelőtt
132 22|              tartva, utána egy igazi ember, ki mint kígyó sajtolta
133 22|             érni, azontúl magad lész ember nem látogatta kietlen tanyádon
134 23|             egész természet, csak az ember lelke él, bánkódik vagy
135 23|          csavargó átka:~– Magad lész ember nem látogatott tanyádon:
136 24|         rajta, nemigen látszik, hogy ember járna benne.~– Góliáth Péter! –
137 24|     reszketve és nyögve egy rémalak; ember lehetett valaha, de most
138 24|    Meglátogat-e még apád árnyéka?~Az ember, mint a derékon szúrt hernyó
139 24|          őket. Rettenetes képek. Egy ember szívéből a vér csepeg, s
140 24|              a kis házban lakott?~Az ember szemei kerekre felnyíltak,
141 25|          úrhoz~– Ugyan, maga végzett ember, tudományos ember, mondja
142 25|            végzett ember, tudományos ember, mondja meg nekem azt az
143 25|           érkezett volna.~– Balgatag ember! Hogy szaladnánk; repülünk,
144 25|              találunk.~– Óh, sz’ nem ember ez, hanem csak cigány! –
145 25|          pedig ki tudja, talán ez is ember. Jer, te szánandó vándor,
146 26|       posvány lég csapódik forrón az ember arcához.~A nádtenger, a
147 26|              igen okos és becsületes ember.~*~Tekintetes Bálvándy táblabíró
148 26|              font szappan.~Feleséges ember és mód nélkül megkoppadt