| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Hétköznapok IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1 25 | ébredtek fel elalvásuk után 122 esztendőkkel:1 mégis fel
2 23 | nem emlékezék az elmúlt 15 hónapra életéből.~A váratlan
3 11 | mésszel volt kirajzolva az 1722 évszám. Tehát száz évesnél
4 26 | temess el engemet.~Népdal.~Az 1830-iki nevezetes tél után következett
5 5 | volt; van húsz esztendeje (1844).~Egyszerű pompával bútorozott
6 5 | esküdt úr végre, miután 25 képében elveretett vagy
7 10 | Hármas törvénykönyv II. 28; II. 68 és Mátyás VI. 29
8 10 | 28; II. 68 és Mátyás VI. 29 értelmében a leány személyét
9 5 | képében elveretett vagy 30-at. A delikvens felkel,
10 11 | Csángó népdal.~December 31-e volt, Szilveszter éje
11 20 | trombiták hangja; a világvégi 40 napok egyike lehete ehhez
12 3 | közt hagyá el Pista és az 500 forint Gáspár bátya házát.~
13 10 | törvénykönyv II. 28; II. 68 és Mátyás VI. 29 értelmében
14 9 | Alkalmasint a juristák a 8 órai leckén.~– Micsoda?
15 8 | fontos észrevételt közli~– Aber, Jeanette, mon coeur, hogy
16 9 | hogy valami számkivetett abesszíniai szerecsen mágnással van
17 10 | kötöttek talpára, s consilium abeundival ellátva odább bocsájtották,
18 8 | levélkével együtt félve lopá fel ablakába az ismeretlen ifjú, ki magát
19 11 | egy földszinti szobácska ablakában égett még gyertya, s szerte
20 5 | mintha hallgatóznék.~Majd az ablakain tapogatta összevissza a
21 11 | nem veszi a vigalom háza ablakairól, ott áll és számlálja az
22 19 | előtte, mintha kis homályos ablakát kívülről beütnék, s rajta
23 21 | csendesen álló tó vízébe.~Az ablakfüggönyök félig le vannak eresztve;
24 11 | embergyűlölő! Hét óra óta várok itt ablakodnál; fogd ez írást és olvasd.~
25 21 | járnak semmi alakban; az ablakokra kívülről a jerikói rózsa
26 5 | szoba zöld falához és sárga ablakszőnyegeihez.~De korántsem ezek még azon
27 13 | teteje palakővel fedve; ablaktáblái szüntelen csukva tartattak
28 13 | magánkívül szakítá fel az ablaktáblákat, s azokat feltárva kikiálta~–
29 18 | volt.~A szél esőt vert az ablaktáblákhoz üvöltve kedve szerint.~Egy
30 7 | A leányt távolítsd el az ablaktól, hogy ide ne lásson!~Leander
31 21 | lélek, fekete lakója a kék ablakú háznak!~Azután hirtelen
32 1 | állott, míg a mázsaház egyik ablakvasára felkapaszkodván, magát illendően
33 1 | vetemedett, s eleresztve az ablakvasat, idomtalan szökéssel magát
34 1 | a nyakatlan Telezsák az ablakvason, midőn hirtelen a szarvas
35 19 | hirdetése közben elszéledvén, az ábrahámiták tíz körme között fennakadnak.~
36 17 | látszó vonalokat kiromanciai ábránddal szemlélve, „Hosszú élet,
37 7 | arcaik megközelítik egymást; ábrándok altatják mindkettőnek szívét,
38 6 | elvonultságában, a különben is ábrándokkal ellepett kedélyen uralkodóvá
39 8 | célozva:~– Úgy kell! Minek ábrándozol? Jól tette, ha megijesztett,
40 17 | mit oldalába fúrt az éles acél, kirohant hajadonfővel,
41 12 | helyrehozzuk… Hát ti mit ácsorogtok itt ahelyett, hogy mint
42 25 | elébe, ki a korhelyeket jó adag kurholásra és túrós lepényre
43 5 | férje életében újra férjhez adatott, s neveztetett Gyékény Mártonné
44 5 | csak elmúlt tetteinek s addigi tiszta, hű ragaszkodásának
45 16 | hogy ennyi iszonyút nem adhat az ébrenlét.~– Ez a halott
46 25 | volna, nem hogy még neked adjak belőle.~E gyönyörű összevágó
47 14 | legsajátságosabb melankólikus hangokat adják.~Eleinte a szívét érzi az
48 5 | valami vonzó fensőbbséget adnak külsejének, mely első tekintetre
49 17 | Úgy van! Ha a vármegyének adnánk őt át, ott pénzeit venné
50 3 | meg is köszönnéd, ha most adnék neked két forintot?~– Meg
51 11 | Az a végrehajtást hírül adó levél volt.~Amint végigsiettek
52 17 | minden vagyonomat neked adom! Koldus leszek, koldulással
53 17 | mindazt fizetni, amivel adósai vagyunk, noha tudjuk, hogy
54 10 | tízezer forintot hitelezett, adóslevelét azonban az adós nejével
55 10 | vala olvasható, bizonyos adósnak, ki szinte a túlsó lapon
56 1 | a devalváció, megbukott adósok és legkivált saját becsületessége
57 5 | is szinte túlterhelte már adósságokkal, célszerűnek és illendőnek
58 3 | megszólamlott: „Gáspár, mégsem adsz háromszáz forintot a Pistának?”~–
59 7 | mint ebbe a veszedelem adtába, sz’ így morzsolna össze
60 17 | röviden, de fájdalmasan adták elő panaszaikat.~Az ingerlő
61 5 | de a becsületesnek nem adunk kilátást arra, hogyha egész
62 13 | fogadunk. Semmiféle praetium affectionis.~Bálnai reszketett, de szemei
63 21 | egy szép pórleányt, kit az afrikai szeretett, Dömsödi elcsábíta.
64 9 | cirkalmot tüzesít meg, annak két ága közé csomónként hajat szorítgat
65 4 | kiabálásoknak ment végére, majd agarának füttyögetvén, majd Pistára
66 24 | az almafa; legvirágosabb ágát rágtam le fogaimmal, hogy
67 1 | az ártatlan szív homályos aggodalmait, némán nyomott el egy könnyet
68 8 | nagynéne nevezé – annál aggodalmasabb befolyású vala a lyánka
69 13 | Még nem szabad – szólt aggodalmasan Bálnai –, a levegő hűvös.~–
70 13 | Igenlő hallgatás válaszolt aggodalmira.~– Senki sem tudja még,
71 3 | ijedtében, s kapcaszorító aggodalommal tekinte körül, kérdezvén: „
72 16 | s még egyszer szorgosan aggódó hangon kérte lovait előhozatni.~
73 6 | kérdé az ifjú, s keble aggódva hullámzott fel s alá.~A
74 5 | eledelen nyámmogva, s a beteges aggság minden nyomait arcaikon
75 8 | képviseli, noha az első grácia (Aglája) nevének két első betűjén
76 25 | Szent Gábriel szűz és Ágnes pátriárka! – kiálta a cigány,
77 17 | eszmélet kezde elmaradozni agyából, semmi tagját sem érzé magáénak.
78 5 | lámpa titkai forognak most agyadban, mely Olybius hétszázéves
79 19 | gondolta ilyen pőrén fölkelni ágyadból? Olyan hidegek tagjaid,
80 5 | de minden nagyra képes agyag, melyet csak alakítani kell,
81 24 | mind; oda van melléje vetve ágyam.~– Puha fekhelyed van?~–
82 19 | el innét, de ne tégy fel ágyamba, nem akarok alunni többet.
83 19 | a mécs a haldokló fukar ágyánál.~És a mécs élete hosszabb
84 18 | tenni, egy vérbűnösnek lett ágyasa! Óh, átkozott légy, átkozott
85 8 | a cinkanálba, s ismét az ágyhoz lengve egy grásziőz mozdulattal
86 21 | ébred fel.~A szegletben az ágymennyezet függönyei mögött kis márvány
87 16 | ravatal vala kitéve, a fehér ágyon fehér halott; az a fehér
88 5 | szerződését összetépte, agyonátkozta a bujdosó Bálnait, s valamennyi
89 7 | állatot úrnője ajtajában agyonhajigálták. Nyöszörögve fújta az ki
90 15 | úrnak, miszerint a köhögő és agyonlövendő személy egy lompos komondor
91 5 | hogy rabolni jött ide, s agyonlövöm. Akkor majd összekiáltom
92 4 | Pista.~– Térdepelsz-e, vagy agyonlőjelek?~– Eredj utamból, vagy hátadhoz
93 10 | ördögök lepaskoltatának, s agyonmennykövezett vele minden emberördögöt;
94 21 | anya egy öleléssel szinte agyonszorítja gyermekét.~A gyermek éhes,
95 5 | tanakodott még magában, vajon agyonüsse-e a fiút, vagy csak nyakát
96 2 | kertjébe, onnét rendesen agyonütve röpültek vissza, s ha ilyenkor
97 3 | gutaütéshez; látta, hogy ha agyonveri is őket, mégsem hallgatnak
98 9 | százgallért a fa derekához csapva, agyonzúzta.~Ezen százgallér volt az,
99 22 | szólt volna, féltestével az ágyról aláhanyatlott.~Kívülről
100 21 | sír és nyüzsög.~Ekkor az ágyszőnyegek széjjelválnak, s rajtok
101 23 | feltűntével meg-megrémlik agyunkban, lebbent fel olykor lelkében
102 4 | temető felé fordult része ágyúsebességgel érkező kétökölnyi hanttal
103 12 | s megmozdult fejében az agyvelő.~Az ifjú újólag kedvesét
104 25 | ásítottak felfelé rá.~– Aha, kellene cigánypecsenye,
105 4 | hiába x-i diák vagy! Hanem ahán! Itt mozog a bokorban a
106 2 | mindenki kitérni előle, s áhítatos „dicsértessék” fogadta minden
107 2 | buzgón felsóhajt az égre, oly áhítatosan tekintett szerteszéjjel,
108 20 | szabadabban kezde lélegzeni, ahogy a távozó lépteket hallá,
109 9 | mulandóság utósó szállására, aholott is az érdemes contrascriba
110 14 | nincsen különszobátok, ahová a becsületes vendégeket
111 3 | Ajjajjaj! Kétszáz forintot! Ajaj! Háromszáz forintot! Aujauj!
112 3 | Pistának ötszáz forintot! Ajajaj! Jajajaj!~Gáspár közel volt
113 5 | kifejezésű sasorr, az erőteljes ajak felett sarjazó felcsapott
114 8 | levél s rászedett imádók ajándékba hordott csecsebecséi maradtak
115 7 | rohanni, de ne vesd vissza ajándékomat; hajszálon függ a vész fejed
116 8 | Hajfürteit addig-addig ajándékozgatá jobbra-balra, míglen magának
117 3 | is tudnak, az eklézsiának ajándékozni; az aztán majd elküldi azokat
118 7 | prédára jutnak. Egy gyanút ajándékozok neked. Ama pórias öltözetű
119 5 | gyönyörű kis leánykával ajándékozta meg szerencsés új férjét.
120 3 | mondanám ilyen barátságos ajánlatra, hogy nem kell.~– Jaj …
121 6 | közelíteni nem lehet, ki az ajánlkozótól csak e diogéni szókkal kérne
122 10 | hanem kalapját vévén, magát ajánlotta, s úgy elment a Bálvándy
123 4 | tele lett földdel; mire ajaxi ordítással szemére tapasztá
124 3 | irgalmatlanul elpáholta.~– Ajjajajaj! – ordíták azok sorra minden
125 3 | sorra minden zuhintás után. Ajjajjaj! Kétszáz forintot! Ajaj!
126 1 | azt messziről nézték.~– Ajjajjajjaj! – ordítá a nyakatlan Telezsák
127 16 | könnyei nem hullottak. Ajka vonaglott, nyakán megdagadtak
128 4 | amit kaptál.~Az esküdt ajkába harapott; azután megfordult
129 23 | szellem siet, erősen szíja ajkához a hideg homlokot, a kedves
130 8 | mon Dieu, ha cinkanál érne ajkaimhoz, az maga képes volna engem
131 12 | fellázadt, s megereszté moslékos ajkainak harc-háborúját az ifjú és
132 16 | kezébe téve, …… és látta ez ajkakat halaványan lezárva, a szemeket
133 23 | ugyanazon bizalmas mosoly az ajkakon, azon szelíd poézis az egész
134 20 | rikoltás tört ki a halottrabló ajkán. Ellensége, az eltemetett
135 6 | szorosan simult hozzá, s ajkát elfedve kezével titkolózva
136 8 | nemesebb érzelmei; minden ajkról a becsület szent neve hangzott,
137 11 | alul kelle kiásni a házak ajtait.~Néptelenek és zajtalanok
138 7 | százgallér belepróbálta az ajtóba kulcsait, s a pléhzárt csakugyan
139 8 | szólt visszasietve az ajtóbul –, melyik boltostul szoktatok
140 5 | elközelgtével az úri lak belsejében ajtócsattanások, éles, szedtevettéző hangok
141 22 | felébredt e zajra, s az ajtóhoz rohanva azt bekötözve találta,
142 19 | kísértetes hosszúságában az ajtóig elér, arról a keresztvasat
143 5 | hajdanában felfűtögették.~Ajtók előtt piszkos gyerkőcék
144 7 | hidegvérrel kezelte tovább az ajtókinyitási fortélyokat.~– Ezer forint
145 5 | mögött állana az, ki bezárt ajtókon át jár szobáin keresztül,
146 1 | honreménnyel egyetemben az ajtóküszöbhöz és holmi vitézi megugráshoz
147 2 | szobában. – Körültekint, s az ajtónál egy fehér alakot pillant
148 5 | képest a fürészráspolás és ajtónyikorgás hattyúdali szimfónia, míg
149 17 | körülállókra; egy másik az ajtóra állt, egy harmadik pedig
150 5 | A roppant vörös márvány ajtóragasztó, melynek boltívén akkora
151 16 | tántorgott a falnak; az ájulás környékezé.~– Én vagyok
152 13 | ismerjük mi jól az ilyen ájuldozó természeteket…~– Hadd beszéljek
153 8 | vagy egy félóráig. S ekkori ájultában észrevevén, hogy a mécsnek
154 23 | nyakáról, s eszméletlenül, ájultan hanyatlik annak ölébe, hosszú
155 24 | holdévig. Góliáth pedig ájulva dől gyötrő álmai rémölébe.~
156 2 | tisztelendő háza előtti két akácfa is készült magát meghajtani
157 1 | kirántva egy letört fiatal akácfát tövestől, azzal hátba hajította.
158 2 | szerencsétlenségére nemcsak a két akácfával kelle találkoznia az utcán,
159 4 | kellemes domb oldalán magas akácoktól körítve fekszik a temető.
160 25 | kapkodott, íme dudájának sípja akada kezébe. Ismerte-e azon veszedelmes
161 6 | nyomára a jelen percig nem akadhatott.~De közbejött egy igen egyszerű
162 15 | tudott a setétségben nyomára akadni; végre úgy tetszék neki,
163 17 | Ne hagyj meggyilkolni!!~Akár egy szobornak könyörgött
164 15 | nőttön-növekedvén azáltal, hogy akárhol valamely lyukra tekinte
165 25 | hogy mind a kettőnket meg akarj zabálni?~A farkas vagy értette
166 17 | nem.~– Nono, Magdus, nem akarjuk tudni, hogy mit ettetek,
167 2 | mondá, oly érzékenyen, hogy akárkinek, másnak megindult volna
168 18 | nyugodt perce nincsen.~Nem akarlak gúnyolni, azért nem mondom,
169 8 | No mindegy; hitelez nekem akármelyik, jól ismernek. – Itt zárjelbe
170 16 | kezdtek, mintha kérését akarnák végrehajtani.~– Megálljatok! –
171 8 | erkölcsi útmutatásait mind le akarnám írni, s attól félek, hogy
172 20 | színehagyott ajkak hozzá akarnának beszélni; a halott két keze
173 5 | nekirohant az előle szaladni nem akaró és semmi rosszat nem sejtő
174 2 | csinálsz magadból maskarát; azt akarod, hogy városszerte példabeszéd
175 18 | azt kérdezte tőlem, hogy akarok-e vagy száz forintot keresni
176 25 | fején a báránysüveg nem akartak megállni.~– Te ci-i-gá-gány! –
177 15 | pedig erőnek erejével meg akarták próbálni, könnyebb lesz-e
178 4 | rázta. – Eltaláltad, nem akartalak megölni, hanem mégis, hogy
179 17 | egy igét sem és senkinek! Akartok-e?~És a férfiak egyenkint
180 17 | pusztabíró –, csak ennyit akartunk tudni.~A leány félig elfojtott
181 7 | mondanivalómat, már most akassz fel, ha akarsz.~Bálnai arca
182 5 | cselekedetem okszerűségét.~– Akasszanak fel! – óhajtá Dömsödi úr,
183 20 | le egy fekete alak amaz ákászfáról, melyre a sírásó ebe felugatott,
184 20 | folytonosan ugatott egy ákászfát, melyről néhány varjú látszott
185 20 | egy, az árokparton álló ákásznak rohant, arra dühösen felugatva.~
186 20 | fordulnának meg koporsóikban. Az ákászok vagy tán a holtak lelkei
187 9 | ümm… ümm…~– Gyalázatos akasztani valók!!!~Mernyau.~– Rettenetes!!!~
188 3 | bokrétája, istentelenség kórója, akasztófa bimbaja, hóhér!~Ilyetén
189 25 | tovább működött.~– Óh! Te, akasztófáravaló! – kiáltoza az esküdt úr
190 12 | félni a dologtul és az akasztófátul, és szeretni mindazt, mi
191 14 | sötétkék volt, mint egy akasztotté, szemei kiültek nehéz sárga
192 1 | rohanó hős bundagallérjába akasztván villája hegyét, azt a levegőbe
193 8 | melyben senkije sincs, akiben bízzék, senkije, aki egy
194 5 | fiával együvé foglalt, de akiken ez áldás nem fogott, s kiknek
195 15 | évek előtt Dömsödi úr, de akiről nem mert gondolkozni.~–
196 22 | szereted-e azon asszonyt, akivel egy födél alatt lakol?~A
197 3 | a kerten túli zsellérház aklaiban szoktak állomásolni, kedvenc
198 2 | oldalához jobbra-balra ólak, aklok, kocsiszínek vannak toldva
199 17 | pincéből hozzatok fel fél akó kátránt, s azt töltsétek
200 12 | megszökhetik.~Midőn e ronda s akolnak is undok fészekbe belépett
201 25 | egész világ, nap, hold és akós hordók mind énkörülöttem
202 10 | lekörmölendők valának: levelek, akták, replikák és folyamodások
203 1 | saját becsületessége annyira alábbszállítottak, hogy, miután bizonyos roppant
204 14 | esztendeig; meg is vert eleget; alacson ragyás ember, az álla be
205 5 | másutt kerek, vagy heggyel aláfelé álló ablakok, mikből sötét,
206 22 | volna, féltestével az ágyról aláhanyatlott.~Kívülről hallatszék, hogy
207 10 | nejével és leányával is aláíratta, kik is nyilvános kijelentésökkel
208 5 | rejtette-e magát valaki alájuk, nagy bátran fütyörészve
209 5 | képes agyag, melyet csak alakítani kell, hogy remekmű vagy
210 12 | univerzális karavánszerájt alakítni, hol mindazon közszánakozásra
211 13 | torz félelem két elrémült alakja, vonásaiból kikelt arcáikkal,
212 16 | megtartani? Vagy egy virág alakjában fogja azt ismét felnöveszteni,
213 1 | irtózat és nyomor fekete alakjai vonulnak át; olykor egy
214 2 | mellett két avult ház van. Alakjaik hasonlíthattak egymáshoz
215 2 | szeszélye nagyot változtatott alakjaikon; egyiknek oldalához jobbra-balra
216 5 | is e gondolat, de félelme alakján változtatott.~Ha ama titkos
217 15 | egyedül maradt a nem látott alakkal.~Futni akart, de attól félt,
218 17 | a füst homályában ronda alakok ültek és guggoltak, s egy
219 7 | egyetértés? Talán mégsem volt alakoskodás – gondolá magában, de nem
220 24 | végei; túl rajta homályos, alaktalan üresség; felette egy másik
221 8 | szánalmas rokonérzetté alakult; a kéjsóvár szív tilos vágyait
222 8 | félrehajtotta, két kezét alálógatá és elaludt.~Késő reggel
223 5 | piros hosszú virágaikat alálógatva, az ablakok tele vannak
224 2 | Matuzsálem, te ittas Zakariás, te alamuszi Ezékiel, te Habakuk stb.
225 25 | szimfóniák felett pedig nagyszerű alaphangokban dúdolt a januáriusi zefír,
226 9 | osztja szét az irányadó négy alaphangot, amennyire azokat fuvolájából
227 5 | Mérsékleti társulatokat alapított s erénygyakorló egyleteket,
228 4 | háztetők mind megannyi alapok, mikre eszméit lerakja,
229 10 | ügyeibe oly hozzáértő s alapos feleseléseket iktatott be,
230 25 | hegyébe kerekített névtelen alapszínű, kékkel, zölddel és feketével
231 5 | pompás erezetű égerfából, alapszőnyegei remekművek, és minden, amit
232 8 | szenvedésekben megerősült elveken alapult.~Az a szelíd, mosolytalan
233 8 | mindentől, kinek szívét emberi álarc takarja.~Egy este, midőn
234 7 | Gonosz világban élünk, hol álarcban jár minden ember, s az őszinte
235 7 | mentsd magad! El vagy árulva; álarcot viseltél, s ezért nincs
236 15 | fel, s egy ideig a napot álarcozza, mely a felhő szegélyeit
237 13 | bátorsággal és kényelmesen alászállának.~Pista nyugodtan ült keresztbe
238 18 | Ugyé – szólt ez tört, alászállott hangon –, ugyé milyen nehéz
239 7 | látá, hogy tanulótársa, alattomos, ármánykodó ellensége, a
240 7 | tipegett ásítozva és nagy alattomosan csóválva farkát; s amint
241 21 | eresztve; a napvilág besüt alattuk és a rózsalevelek között,
242 5 | becsületes, nyíltszívű, alattvalói iránt tekintélyes, de mégis
243 5 | mindazon tapasztalásokat saját alattvalóira alkalmazni, miket külföldi
244 4 | kezet nyújtani elébe.~– Alávaló gyáva! – kiálta nem bírván
245 25 | viszesz?~– Megkövetem egész alázatossággal, tekintetes, nagyságos,
246 5 | gyermekeit, s kiket utósó áldásában saját fiával együvé foglalt,
247 17 | fáradságaim szerezte Isten áldását egy nap megemésztette; családom
248 3 | bimbaja, hóhér!~Ilyetén áldások özönei közt hagyá el Pista
249 6 | világú melegében ismeri az áldó szellemet, ki a világot
250 7 | kézzel néma átkot veszendő áldozatára.~– Ez a tündér laka – kérdé
251 21 | hízelgés, engedékenység, áldozatok meg fogják kérlelni szívét.~
252 8 | őrző sárkány torkát kell áldozatokkal betömni, s így Bókváryné
253 11 | Sajnálom, mint afféle áldozatra vezetett bárányt…~S továbbmenének,
254 8 | által is, irántai csekély áldozattételre felszólíttatván, azt nyakrafőre
255 14 | egy kezével átölelte az alélót, másikkal a két paripa kantárát
256 7 | visszatért húgához, ki ott fekvék alélt merevenen, s annak lábáit
257 17 | legelteték szemeiket az aléltan szegletbe vetett martalékon,
258 9 | érdemes contrascriba érzékeny alexandrínus versekben búcsúztatá el
259 1 | a tréfát, szétcsap amúgy alföldiesen mulattatói közt; ezek jobbra-balra
260 5 | legmélyebb zúgásaiban is csengő alhangok s az édesen fájó vibráció
261 5 | didergett.~– Csakhogy csendesen alhassam! – vigasztalá magát, s harmadszor
262 5 | csalódás. Ön igen boldog álhiedelmeket táplál magában, azt hivén,
263 22 | rajta,~Mégis terítve az alja.~Népdal.~Szép vagy te, óh
264 4 | Népdal.~A sz*-i kertek aljában, egy kellemes domb oldalán
265 8 | őrszemektől gátoltatnak, egy oly alkalmas helyre találtak, melynél
266 5 | örökös szürkületje különösen alkalmasnak látszik a jótékony álom
267 8 | fogadhatják, vagy saját lakukban alkalmatlan őrszemektől gátoltatnak,
268 9 | lehetett kivenni, melyik és hol alkalmatlankodik a békaenunciációval?~– Kik
269 12 | szoba teszi ennek egész alkalmatosságát, melyből közvetlen a pincébe
270 10 | szomorú kimenetelű tisztújítás alkalmával, melyben Bálvándy urat rendkívül
271 8 | világban nem messze mész; alkalmazd magadat! E kellemek, ez
272 5 | gyakorlatba nem vehető elvek alkalmazhatatlansága ellen és számtalan egyéb
273 3 | művészetnek erejével az ember úgy alkalmazhatja hangját, mintha az messzünnen,
274 10 | felkeresé, polgári állásukhoz alkalmazott alakban, hogy részvéte a
275 10 | ajtajára üvegablak volt alkalmazva, melyen át a szomszéd szobába
276 8 | ráncalkotmányait magára alkalmazza. Legvégül a szobában található
277 15 | magára hagyva, ki kapva az alkalmon, futott, futott, míg csak
278 16 | oly magasak, oly Herkules alkatúak jártak fel s alá az érkeztek
279 5 | Mennyivel többet érne az összes alkímiánál, ha csak azt fedezték volna
280 16 | mint ült mellette csendes alkonyi órákban a szende gyermek
281 22 | egyetlen csillag ragyog az alkonyodó égen, mint olvadó aranyba
282 6 | varázsképeiből jósmagyarázatokat alkot; egész élete egy regény,
283 2 | említett kamra egyik oldalát alkotá, vagy három szál deszkát
284 18 | kovácseszközöket!” – szólt. Én az egész alkotmányomat nyakamba öltöttem s mentem
285 5 | kik csak azért látszanak alkotva és darócba öltöztetve lenni,
286 2 | vagy hetivásár pörölne, alkudnék és óbégatna egyszerre és
287 10 | tudván, ezen hiányai miatt az álladalomnak különben hasznavehetlen
288 5 | mintha már a háta mögött állana az, ki bezárt ajtókon át
289 17 | csúnya ripacsos képe volt, az állának fele le volt vágva, szörnyű
290 8 | mely által azon kedvező állapotba helyeztetett, miszerint
291 1 | úr pedig, e kínos lelki állapotjában egyszer mindenkorra fogadást
292 5 | valami, Dömsödi úr lelki állapotjára vonatkozó nyomát hagyta
293 20 | sötétben annak szétdúlt állapotját észrevette volna, ha egy
294 4 | annyi összeget, mennyivel állapotodat egy időre biztosíthassam,
295 10 | szenvedni különb-különbféle állapotokat”. Erről ugyan a Bálvándy
296 9 | hajának és nyakkendőjének állását igen, de arcának sem piros,
297 10 | még eddig igen szenvedő állásban maradt. Két különböző és
298 22 | gólyalábas, igyekezve talpainak álláspontot adni, s szemeit és száját
299 10 | őket felkeresé, polgári állásukhoz alkalmazott alakban, hogy
300 5 | ugyanekkor Dömsödi úrnak állát úgy megütötték, hogy annak
301 24 | lehetett valaha, de most semmi állathoz nem hasonlít; arca sárral
302 7 | pőre fickó –, az nem isten állatja –, a kutyát akarván definiálni –,
303 5 | életmíves természet mindazon állatjaival meg van népesítve, melyeknek
304 4 | cserebogár termett, s ez állatkák, mihelyt fejét letette,
305 1 | midőn hirtelen a szarvas állatnak despotai jókedvében eszébe
306 5 | szárnyas és szárnyatlan állatok, mint különben, ha otthon
307 5 | oka volt Dömsödi úr ezen állatokhozi előszeretetének emberektőli
308 4 | lépett, azokat ilynemű hideg állatokkal találta megrakva, amikor
309 4 | szaladni volt szokás.~Ilyen allegorikus neve volt az esküdt úrnak „
310 5 | hogy ellenségén bosszúját állhassa, részint hogy neje hozományát
311 5 | ismerősöm?~Gábor úr meg nem állhatta, hogy el ne mosolyodjék
312 3 | mondatni; számlált.~Gáspár nem állhatván meg, hogy vándorlandó pénzeit
313 5 | szabadságban boldog lényekül állít fel, s azon gyáva és önző
314 9 | sátáncsapat, melynek elejére állítá magát, egy szóval, de csak
315 5 | gróf kedélyesen kacagott ez állításon, ő tudja, hogy miért.~–
316 5 | kötekedve Leander –, mihelyt te állítod, még azt is elhiszem, hogy
317 2 | nevettek, háta mögé pedig azt állították, hogy Márton úrnak elment
318 5 | férfi törvényszék elébe állíttatott oly vétekkel vádoltatva,
319 8 | elárverezték! Szégyenkőre állíttattak a szív nemesebb érzelmei;
320 5 | vannak hozatva.~Bitófákat állítunk a vétkezők rettentésére,
321 1 | taglónak a csapása. – Itt állj meg! – ordítá az állatra,
322 12 | két hónapnál tovább ki nem állja a sarat, s ha addig agyon
323 7 | tekinte le elleneire.~– Álljatok a fa alá! – parancsolá a
324 22 | minő például a Bélabora.~Álljunk csak ide a közepébe. Óh,
325 9 | összeütődnek, s úgy elcsúszik egy állóhelyében, hogy rögtön betöri az orrát.~
326 9 | úgyse, ökörfark! De nem is állok én hozzád ilyen közel.~Az
327 12 | pillanatot vetve a hozzá közel állók érzéstelen, vad arcaiba.~–
328 9 | dörmögi egyike a közel állóknak, s megrántván tógája sleppjénél
329 20 | Holtod után is bosszúmat állom rajtad! – susogja magában,
330 15 | ide már nem lehet több két állomásnál… el… megyek innét.~Miután
331 3 | zsellérház aklaiban szoktak állomásolni, kedvenc paripája e megjegyzést
332 5 | valamely szerény kis lelkészi állomást fog nyerni, s szerelme tárgyát
333 8 | színű orvosságos üvegek állongtak félig vagy egészen tele,
334 7 | vették észre az ajtóban állót, s karjaikat egymás körül
335 4 | KÖRMÖS ISTVÁN.~– Sírja fölött állsz – rebegé, s homlokát tenyerébe
336 22 | pedig hajdan e helyütt, hol állunk, óriási bükk- és egerfák
337 8 | paradicsom valamennyi tiltott almafáinak gyümölcsét; miután az említett
338 15 | fenyegetően voltak összenyomva.~Almaiban szokott az ember ilyen arcot
339 22 | aminek emléke ostorozzon még álmaidban is, egy sír lesz az, melyet
340 13 | verték fel önfeledt boldog álmaikat.~– Csitt! Ne szóljatok!
341 4 | arca az, mely olykor édes álmaimban előttem megjelen fényesen,
342 16 | egész csak egyike gyötrő álmainak, s ragaszkodék a reményhez,
343 5 | felől a legdíszesebb kiadású almanachokat szedik ki belőle; a gép
344 2 | másikban egy háromszögletű almáriom, tetején két öblös ecetesüveggel;
345 5 | alakú ernyős mennyezetek, almáriomajtók, mik apró cellákba és szobaajtók,
346 5 | szobaajtók, mik roppant almáriomokba nyílnak; lépcsők, mik kijárástalan
347 5 | vánkosára könyökölve ébren, álmatlanul leste a pillanatot, melyben
348 12 | Mi hoz téged ide? – szól álmélkodva az ifjúhoz.~Ez ráismer.~–
349 19 | szerető Gáspár apóst.~És azt álmodá továbbá Gáspár, mintha ő
350 19 | előtte, mintha a meghaltak álmodnának, és álmodott iszonyúakat.
351 7 | tetszék lelkének, mintha álmodnék s nem látna tisztán.~Ekkor
352 2 | vagy szemeit fölnyitja az álmodó, azonnal eltűnik, mely tündéri
353 5 | Bolondok, bizonyosan álmodtak, ostobák! Azt mondják odalenn,
354 21 | nincsen királya.~– Rosszat álmodtál, édesem? Úgy felijedtél –
355 6 | történt, hogy éppen vele álmodtam. Tegnap, amint ismét elmentem
356 6 | és kellemes.~– Nem tudom, álmodtam-e vagy hallottam valakitől –
357 6 | és ad neki szebbnél szebb álmokat, és ígér neki, mint hízelgő
358 25 | ekképp a három tündéri álmokban ringatott utazó „in solidum”
359 18 | nyugodt perce életemnek, álmomban lehetett. Nincs senki, senki,
360 10 | fölött.~Fia, az ifjú Dömsödi álnevek alatt bújdosik az apjától
361 22 | illatos vaniliák, tarka áloék s több meleg éghajlati gazdag
362 14 | s rohantak tovább, míg alóla ki nem lőtték lovát, s csak
363 7 | mindkettőnek szívét, s ez ábrándos álomban, midőn szíveik egymáshoz
364 22 | kezeiből, s mint egy gyötrő álombeli fantom hirtelen, minden
365 24 | Gyönyörködött benne!~Rátette az álomholt fejére kezét, azt a jéghideg
366 7 | tolvajkulccsal.~– Hah! – kiálta rá álomijedten. – Te vagy itt? – s megrúgta
367 2 | szemeivel, mint egy kedves álomlátás, melyet hajnali szenderében
368 24 | ismert nagyszerű sírjába; álomtalanul forgolódik gödör ágyában,
369 5 | lábaikkal, mint ismeretlen álomvilági szörnyalakok fejökkel a
370 13 | ez az ítélet közölve az alperesnővel? – kérdé flegmatice Pista
371 16 | csavargó arcára vetett, alpesi teherrel feküdte meg szívét.~
372 10 | Góliáth János fölpörös – alpörös Zilányi Janka…~Felszökött,
373 5 | labirintszerű folyosók, álsikátorok, csigalépcsők, mind oly
374 5 | kegyeskedő tettetései, hipokrita, álszent magaviselete által nagyhamar
375 2 | átkozott a földben, melyben alszol, légy kárhozott, ha még
376 19 | koronkint:~– Vén zsugori! Alszol-e? Én vagyok itt közeledben,
377 3 | mozdult; „Nem látja kee, hogy alszom?” Gáspár újra visszaült
378 4 | elandalítva érzi magát általuk, mintha az jutna eszébe,
379 7 | szörnyen megverekedjék, s általunk legyőzetvén, megfutamodjék,
380 7 | megközelítik egymást; ábrándok altatják mindkettőnek szívét, s ez
381 16 | nem felelt semmit.~Azzal áltatta magát, hogy ez egész csak
382 19 | mint a jég. Feküdjél le és aludd ki magad!~– Nem, nem – hebegé
383 19 | akarom őket vinni, velem aludjanak a sírban. – Az öreg lankadtan
384 12 | neki e pálinkából, hadd aludjék el tőle! – szólt a másik
385 22 | kilikasztott szobában szokott aludni, jelenleg fontos okoknál
386 25 | bebástyázva sértetlenül aludta álmait a farkasok miatt,
387 25 | Mind a hárman mélységesen aludtak.~Hát egyszer, amint ott
388 1 | is, mikor annak lépcsői alulról már meggyulladtak, mikor
389 9 | Így érkezének vissza az alumniumba. A prézens úr rögtön rúgtatott
390 3 | kendnek egy rossz szót sem! Én aluszom, kend fölcibál, s azt kérdi,
391 7 | alakot vőn észre ülve és aluva; hozzá ment és látá, hogy
392 25 | kik Decius császár alatt aluvának el, s Theodosius alatt ébredtek
393 5 | nyikorgó nyöszörgések között alvának drótlábtóikon, olykor a
394 5 | szemle azonban az ő csöndesen alvására nézve nem a legkedvezőbben
395 5 | világával belobogtatva az alvószobát; tollas lakosai a tornácnak
396 7 | vagy itt? – s megrúgta az alvót, mire az feldőlt. Lehajlott
397 9 | subscriptus diák korában is ,am’cének’ titulált a series-olvasó
398 24 | mintha csak álma volna amannak.~A csónak lassúdan evez
399 5 | szinte holtig éltek, mint amazok; sőt, mi a pálinkaházakat
400 10 | és a serdülő ifjúságnak. Amazoknak sohasem volt fogyatkozásuk
401 13 | egy fekete láda mellett az amazoni alak, fekete szemeiben megölő
402 18 | pénzt nyomott az asztalomra, amekkorát még rézből sem láttam egy
403 18 | jutottunk egy kamarába, amelyiknek vasajtaja volt, s az a vasajtó
404 18 | ott aztán egy láda vasból, amelynek senki sem találta a nyitját,
405 24 | erős, bosszúálló Isten! Amen.~Ezzel ismét csónakába ült
406 3 | nincs annyi pénz a világon, amennyi nekem nem kellene.~– Ugyan
407 9 | mögül ki bírta fuldokolni az áment, félrerohant a néptömeg
408 15 | ugyancsak közelgetnének Amerika felé, míg Dömsödi úr Zöldhalomtól
409 5 | nagy fejét hajtogatva egy amerikai bagoly. Két nagy szék egyikén
410 9 | Ne köpjön a zsebembe, amice!~– No csitt! Egyszerre!~
411 18 | szürkülni kezde az idő, amidőn egy másik lovag is érkezett
412 5 | azt rejtett cifraság, s amiképpen meg vagyon írva, hogy könnyebb
413 5 | kellékeket is előteremtse, amiket pedig előteremthet, miután
414 5 | saját jobbágyaim tették, amikkel őt vádolod? Hátha csak esetleg
415 4 | állatokkal találta megrakva, amikor aztán majd a nyavalya ütötte
416 25 | fioritúrában, staccato és furioso, amilyeneket sem annakelőtte, sem annakutána
417 9 | látszott behintve lenni, amin ő azonban meg sem ütközött,
418 21 | el nem pazarolhatott, de amire leginkább vágyott, azt örökre
419 19 | szeretnék, semmi sincs, amitől félnék, hacsak a kétségbeesésre
420 17 | foguk neki mindazt fizetni, amivel adósai vagyunk, noha tudjuk,
421 5 | üljön le, ha úgy tetszik, amoda a zsellyeszékbe, majd akkor
422 5 | úgy! – folytatá a fiú con amore ásítva. – Látta a tens vármegye,
423 22 | rémes lappangással, minő az anakondáé, közelített a nőhöz; a sötétben
424 5 | párvonalt kelle húzni az ananászmeridon és a narancsmarmelád között,
425 5 | tele volt zsarnokok elleni anatémákkal, pedig saját körében valóságos
426 9 | s a legábrándteljesebb andalgással énekli össze a corduán talpallót
427 4 | között tekervényesen és andalgón és fűvel benőve; apró aranyzöld
428 6 | melynek kristályvízéből iszik, andalogva hever annak füves partján,
429 9 | járt hősök mesélék kalandos anekdótáikat a láblógató hivők seregének;
430 5 | újítónak tarták; a fiatalság anglomániával, az öreguramék fantasztasággal
431 5 | leleményesség, nem hiába, hogy angolok voltak. Egy oly szekeren
432 15 | Meklenburgból, rókafogó sinkoránjait Angolországból kell hozatni. Dömsödi úrnak
433 22 | be voltak hunyva, a halál angyala csukta be azokat. – Midőn
434 17 | siralmak napján reményeim angyalával, kis újszülött gyermekemmel.
435 13 | szalmás karosszékben, szőke angyalfejét a mellette ülő Lilla vállára
436 17 | volt halva a világ, s ha angyalok nyelvén szóltak volna is
437 16 | templomához; hittem Istent, angyalokat, mennyországot és paradicsomot,
438 10 | hídja fölött, beszélt az angyalokkal, megemelé azon lángkardot,
439 5 | mulattatá, a formátlannak angyalokról beszélt, hírben álló nőkkel
440 24 | rabolni kedvesemet, a szelíd angyalt, s hogy el ne rabolhassa,
441 25 | furioso, amilyeneket sem annakelőtte, sem annakutána nem hallott
442 12 | szegénylegényies műtételekbe annyian és oly különféle utakon
443 7 | főbbrangúak ellen van nagy antipátiája, parasztruhában becsületes,
444 14 | imádkozott, Istent a legvadabb antropomorfizmusokkal illette, s mikor egy kedvenc
445 8 | Jeanette, mégis aluszik anyád?~A lyánka felrezzen; pillanatnyi
446 8 | egy ezüstkanalat, mellyel anyádnak az orvosságot beadjam; cinkanálba
447 9 | árnyékai, hogy a te, az anyaföld kebelébe tért hamvaid…” –
448 5 | erős nyomás által folyékony anyaggá lehet változtatni.~– Még
449 5 | világban, a jelennel és az anyagiakkal semmit sem törődve. Ismerek
450 5 | hogy a szellemi haladás az anyaginál semmivel sem maradott hátrább.~
451 1 | ismerik egymást. Látni lehet anyákat, kik kosárkával karjaikon
452 24 | nejétől, megfoszta engemet anyámtól, megfosztá anyámat boldogságától;
453 8 | arca szennyel fertőztetett; anyaszív vezette a gyermekártatlanságot
454 21 | csendbe.~Azt állítják, hogy az anyát és gyermekét érzéki szimpátia
455 21 | undorodva hányja ki az anyatejet.~*~Ez a nő Lilla.~A férj,
456 10 | azon szeszgyárt, mely Janka anyjáé volt, önkezeivel gyújtá
457 25 | elkezdte a farkasoknak apját, anyját, öreg- és szépapjait, élő
458 2 | erősebben kacagtak neki.~Egy anyós találkozott vele, ki kezeit
459 25 | körülbelől így hangzott „Aou! Megeszem a nyakad!” S egyszersmind
460 8 | vagynak adva, hogy önkényt apácává neveld magad; úgyis megjön
461 4 | megöl, hisz az apámé.~– Apádé! – kiálta fogcsikorgatva
462 7 | jószágaink határosak, s apáink után együtt bírunk egy közös
463 24 | súgott:~– Megbüntetem az apák bűneit a gyermekekben, harmad
464 4 | mellyel megöl, hisz az apámé.~– Apádé! – kiálta fogcsikorgatva
465 25 | semmit, csakhogy, mivel az apámról maradt rám – avitikum.~–
466 22 | ereje fogytán kivergődő apára.~– Rabló te! – rikácsolá
467 5 | túlsóságok, megrögzött és apáról fiúra szállt előítéletek,
468 5 | nyilatkoztatta készségét az apát gyermekgyilkolási szándékában
469 1 | nem oly könnyű az ökrök apján kifogni, mint azt az ember
470 4 | láthatlan kezektől. Márton apjoknak ijedtében nem jutott eszébe
471 9 | kimondani.~A nép teljesen apodemonizálta a tentatinktúrás arcú prézens
472 15 | az út, azaz ennyit mégis apodiktice nem merek állítani, mert
473 26 | midőn testvér testvérét ápolni félt, nem feledkezett el
474 11 | beteg volt, és nem volt ápolója; üldözött volt, és nem volt
475 4 | Hohó! Szellő, Fecske, ide! Aport sén! – kiabált a vadász,
476 3 | nagy fennhangon: „Gáspár após, nem adna kend ötven forintot
477 19 | gyöngéden szerető Gáspár apóst.~És azt álmodá továbbá Gáspár,
478 5 | megesküdött mind a tizenkét apostolra, hogy leányát, ki sohasem
479 5 | felesége, kit ő férjestül és apóstul együtt szívéből gyűlölt,
480 4 | lehet beszélni.) Her da, apport sén kusti! Mindjárt, az
481 5 | vádolák; a főfőrangú világ apprehendálta nála a nép szeretetét, a
482 5 | hordozható tornyok, mikben apróbb, nagyobb csengettyűk vesztegelnek;
483 25 | múlva a cigány egy sereg apróbb-nagyobb farkastól látá magát környezve,
484 9 | helyettesítve van – a kenderfürtök apródonként összesugorodnak, míglen
485 15 | Dömsödi úr cselédeit azon aprópénzzel fizeti, mely a hétköznapi
486 6 | ártatlanság, s egyéb ily ritka apróságok egyelőre úgy megragadák
487 5 | hámozott füge, borjúfülek és aprószőlő, nemkülönben szegfűszeg
488 2 | zsoltárkönyv mellett hegyes ár vagy gyilok fekszik, melyet
489 5 | drasztikus szeszélyességű arabeszkekkel ellátott porcelán edények,
490 5 | Körös a falu felső részét áradások idején oly bőségesen el
491 18 | kenyeret lehetne ennek az árán venni! Hanem volt ott aztán
492 19 | mintha ő is egyike volna azon aranyaknak, mik az ige hirdetése közben
493 19 | aranysárga arcán, őt, az aranyat, körül akarná faragni!~Megborzadt
494 22 | alkonyodó égen, mint olvadó aranyba vetett gyémánt – a hajnalcsillag.~
495 3 | napestig hallgatni az ilyen aranybeszédet.~– No de, az Isten irgalmáért!
496 12 | tűntek a leányka füleiből az aranyfüggők. Egy megőszült banya bámész
497 13 | Oly halovány volt…~Szőke aranyfürtei csillogó pongyola fodrokban
498 5 | volt, s mellén érdemjelül aranykeresztet és emlékpénzt is viselt.
499 5 | zsebjeit a ládából kimarkolt aranyokkal és bankókkal tömögette.~
500 19 | ilyen kezek közé jutott aranyon saját képét látta, azt a
501 19 | gyönyörrel legeltetve szemeit aranysárga arcán, őt, az aranyat, körül
502 22 | ható napvilágnak; köztük aranyszemű kék, zöld vízi bogarak ezrei
503 22 | fehérlenek áttörve a vadsáfrány aranyszín virágaitól.~A domb körül
504 4 | hanem nem vetette fel az arányt a kiviendő terv s a közbejövő
505 2 | örömest átvették; az iszonyú, aránytalan kontignációs tetők, az ősdivatú,
506 6 | csodaszépen vegyül a hanyatló nap aranyvilága; a sötétfekete szemek, mik
507 6 | van vetve. Domború mellét aranyvirágú zöld selyemmellény fedi,
508 4 | andalgón és fűvel benőve; apró aranyzöld gyíkok futkároznak rajtok
509 21 | bírná elaltani; a vedrek aranyzott emaillos ékvényekkel vannak