| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Hétköznapok IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
510 5 | ragyogása kellemes fényt áraszt el az egész teremen. Olykor
511 5 | könnyebbítsen, pazar bőkezűségével árasztotta el őket, és éppen e bőkezűség
512 8 | volt, tavaly eladtuk,~Az árát is bálban hagytuk.~Népdal.~
513 5 | emberszeretetét, hogy éppen aratás idején, a nagyárvízkor éjjel
514 5 | legfölségesebb nádat fogja aratni idővel. Előfordult pedig
515 16 | Góliáth jól megismerte az ifjú arcában azt, kit ő ama nagy égés
516 7 | szerető nyaka körül téved, s arcaik megközelítik egymást; ábrándok
517 18 | nyomozók fáradtan, csüggedt arcaikból a sikertelen fáradság levertségét
518 4 | útjaival a föld és önző arcaikkal az emberek.~A temető árkain
519 13 | alakja, vonásaiból kikelt arcáikkal, kidiózott szemekkel s égnek
520 26 | s holnap port hánytunk arcaikra és könnyeket; ma terveket
521 5 | házakon, kerteken és a lakosok arcain sokszorozva látszanak: a
522 6 | az egész mindenség az ő arcáival volna tele, főleg a felhők
523 11 | merően arcába tekintett, azon arcba, melynek tekintetét kiállani
524 14 | keresztül, túlmozgékony arcidegeivel a legcsodálatosabb torzképeket
525 7 | haja mind felfelé állt – arcizmai vonaglottak, s ujjai behorgadtak,
526 2 | szemrehányásokat – és az arckép nyájasan mosolyog szemközt
527 23 | azon szelíd poézis az egész arckifejezésben, mely ezelőtt két évvel.~–
528 6 | egyszer, hadd szíjam lelkembe arcod vonásait, hadd fesselek
529 1 | közepett? Minek hozod szenvedő arcodat ez örökké mosolygó képek
530 17 | bámult a haragban iszonyú arcokra.~Egy névtelen ordítás, egy
531 1 | e hatást csak emelte az arcon végigvonuló szénfekete bajusz.~
532 5 | a legeszményibb szépség arcra, termetre és lélekre. Tele
533 25 | pirosult a táblabíró úr arcszíne, egy hanggal magasodott
534 1 | kegyes és jó szándékkal tele arculatában könnyű első tekintetre megismerni
535 6 | képét látja benne saját arculatán. Belát a derült ég boltozatlan
536 13 | vörös fényt vet tűzláng arculatára. Mellette a torz félelem
537 13 | világa még fehérebbé teszi arculatát; míg mellette, mint egéből
538 9 | kéménysöprői színezettel légyen arculatja felruházva; s a vele találkozók
539 4 | válni, amennyiben széles arculatjának a temető felé fordult része
540 10 | bekesbe öltözött, ragyás arculatú férfiú toppana be szobájába,
541 2 | huszárruhában, mellén érdemkereszt, arcvonásai nemesek, büszkék; a kép
542 8 | tartotok egy csinos kis elegáns Argandlámpát?~A fiatal lyánka fölemeli
543 8 | morgolódó férjeknek, sem az árgusszemű mamáknak nem volt szokásuk
544 25 | érzelemteljes kanászdal áriájával kísérte, mely kezdődik ekképp: „
545 4 | sírdogálva~Áll a temető árkába;~Kelj fel, kelj fel, édesanyám,~
546 4 | eltávozott; midőn a temető árkához ért, megállt, fellépett
547 1 | alkalmatos, a négyszögű temető árkai közt találta célszerűnek
548 4 | arcaikkal az emberek.~A temető árkain kívül hirtelen lövés hallatszék;
549 1 | iramodott a nézőkkel tele temető árkainak; irtózat és rémülés futottak
550 7 | látható volt; egy káromlott arkangyal tekintete lehete ilyen,
551 26 | vén ebek a sövény melletti árkokban.~Félelem, süketvak félelem
552 1 | édesapjuknak.~Az érintett és árkokkal körülvett temető közepe
553 13 | hogy is ne! Majd addig árkon-bokron túltennénk magunkat, nemde?
554 5 | a jó sors! Egy csavargó, árkos, dombos pocsótafolyam, melybe
555 17 | egy hosszú árokhoz ért; ez árkot valaha a római hadseregek
556 10 | később kedvese ellen tett ármánykodásainál nevében tanulta őt átkozni
557 15 | homokfuvat között egy fekete árnyék tűnnék fel meg-megjelenve
558 7 | arcú, s kilépett az erdő árnyékából; nem gondolá meg, hogy társainak
559 7 | suttogá a kajla lábú az árnyékba mutatva, hol egy szegletben
560 9 | képére piquant és imposant árnyékokat bocsát és szól, amennyire
561 23 | a hold, s tejvilága éles árnyékokban szaggatá meg a szoba sötétjét.~
562 13 | fordulva.~– Még itt-ott, árnyékosabb helyeken a hó sem olvadott
563 6 | selyem szempillák tartanak árnyékot; a gyermekien teljes ajkak
564 6 | E kis ház előtt kedves árnyékú szőlőlugas áll, melynek
565 15 | miatt el nem patkolandott ez árnyékvilágból. Tehát legkevésbé sem csodálkozunk.~
566 17 | ide.~Riadva ugrott fel az árokból a szerencsétlen ember; hanyatt-homlok,
567 4 | ért, megállt, fellépett az árokhányásra, fegyveréből kiszedte a
568 17 | kuszálva.~Végtére egy hosszú árokhoz ért; ez árkot valaha a római
569 17 | fénye világított néhol az árokparti bokrokból elő; olykor hallgatózva
570 20 | dúlt sír mellett, s egy, az árokparton álló ákásznak rohant, arra
571 26 | negyven bankóforint, hat köböl árpa és négy font szappan.~Feleséges
572 1 | egyike volt, kik senkinek ártani, senkinek használni nem
573 4 | mért álmodom én így?~– Az ártatlanok álmai onnan felülről erednek.
574 4 | és szeretni nem; a másik ártatlansága bűvkörében semmit nem tudó,
575 4 | elhatározott pesszimista, a másik ártatlanságában semmi iránt sem gyanakodó,
576 6 | látszik őrizni annak gyanútlan ártatlanságát, nehogy a virágot, mely
577 7 | hódítá magához, ki is ifjú ártatlanságával együtt martalékjává lőn.
578 5 | lak, tágas udvarán magas artézi kút szökik fel a nap ezer
579 13 | Isten ege, a napvilág, hogy árthatnának azok? Az emberek szemei
580 10 | egymással: egyik sötét, ártó, ármánykodó; másik üldözött,
581 5 | énnekem, hogy semmi sem ártott a magyar tudományos szellemeknek
582 14 | Senkit el nem rejt, de el sem árul; ha üldözött szegénylegények
583 21 | szolgájától tudta meg, kit ez árulásra sem pénz, sem ígéret nem
584 1 | foglalatosságaik után, megtudandók, hol árulják legolcsóbban a vizet, azon
585 5 | tett volna oly nagy hatást árulkodásával, mint így. Az apa rendkívüli
586 20 | hangról azt hitte, hogy az ő árulója.~Ismét meggyújtotta lámpását,
587 17 | patriarchális képe belső küzdelmet árult el, mely olykor hangját
588 7 | Ne mentsd magad! El vagy árulva; álarcot viseltél, s ezért
589 1 | hátra özvegyének és fiatal árvájának egyebet egy igen keserű
590 6 | tulajdonít nekik; a szomorú árvalányhaj, a sötéten uralkodó királyi
591 24 | boldogságától; a te apád engem árvaságra, a nyomor kenyerére juttatott;
592 9 | halotti imádság helyett az árvízes időben mondandó könyörgést
593 8 | óra…~Az úri hölgy nagyot ásít, leteszi könyvét, és szemeit
594 11 | végignyújtózva, kénye szerint ásíthat az idő rovására.~A k*i vásártér
595 25 | nélkül sóvár pillanatokkal ásítottak felfelé rá.~– Aha, kellene
596 7 | üdvözletet, hanem elébök tipegett ásítozva és nagy alattomosan csóválva
597 5 | folytatá a fiú con amore ásítva. – Látta a tens vármegye,
598 5 | annál elkeserültebben fog áskálódni ön ellen. Avagy mi haszna
599 19 | mit tennél?~– Mélyebben ásnám el azokat.~– Jer! Jer, ölelj
600 8 | szolgáltatott alkalmat.~– Te magad ásod alá szerencsédet; majd megbánod
601 26 | Magamnak majd egy sírt ások,~A búk és könnyhullatások~
602 18 | mint a karthauzi, éltemben ásom meg saját síromat. Látnád
603 18 | hogy grófunk a börtönből ásott ki, s míg benn valál, családodat
604 17 | udvar közepére egy szobrot ássatok le, ehhez fogjuk őt kötözni;
605 2 | Márton úr, melytől Jutka asszonyban bennmaradt az ige, s mely
606 18 | egy kötélre igen sok finom asszonyi fehér ruhák voltak kiteregetve,
607 2 | mostohafia, ki családját Jutka asszonynál fogva illeti, megérkezvén
608 2 | férfiaknak, gyermekeknek és asszonyoknak, kik mindnyájan egykori
609 17 | végigöntöttem a nemzetes asszonyom viganóját, amiért ott hevenyében
610 5 | Gyékény Mártonné nemzetes asszonyomnak. Sok volna mind elmondani
611 24 | hold.~– Emlékezel-e azon asszonyra, ki valaha ott abban a kis
612 26 | szegletkövét a sír fejéhez ásta és késsel rámetszé:~SIT
613 19 | ígérd meg!~– Tehát még nem ástad el?~– Vigyázz! Megesküdtél,
614 5 | előszámlálni egy okszerű francia aszpikkal koszorúzott rájapástétom
615 1 | s elkezdték dicsérni az asztagokat, melyekben számukra kész
616 18 | alá szobájában.~Titoknoka asztala mellett ült és írt.~A jó
617 10 | okiratot s eltávozott. Leült asztalához, elébe vette a Corpus jurist
618 8 | temeti arcát és nem sír.~Kis asztalkán halvány mécses ég, mellette
619 5 | elébe rakta az ágya előtti asztalkára, s vánkosára könyökölve
620 4 | éjjelenként elkezdtek a székek és asztalok fel s alá sétálgatni a szobában
621 5 | röpült, míg ő szekrények-, asztalok- s pamlagokon átugrálva futkározott
622 18 | olyan marék pénzt nyomott az asztalomra, amekkorát még rézből sem
623 10 | álmaiból. Egy világoszöld, asztrakán prémű bekesbe öltözött,
624 5 | nagyobb érdeme volna az asztrológia és -nómiának, ha ahelyett,
625 5 | képében elveretett vagy 30-at. A delikvens felkel, megköszöni
626 13 | bárónak tulajdoni joggal átadassék.~Miután e határozatot nemzetes
627 10 | főnök, egyikét a báró által átadott hosszú iratoknak Pista kezébe
628 17 | nyomozni, a leányt pedig átadta szerecsenjének, ki azt levitte
629 5 | őket a sors képében egy átalkodott, rovásra haragvó nem ember.
630 5 | sebesen, mint a kéneső, átcsúszott az ölelésére siető öreg
631 5 | rövidségének.~E rézkalitkával átellenben van egy másik kalitka, tulajdonképpen
632 1 | keresztek vannak ültetve. Ennek átellenében áll a mázsaház, idomtalan,
633 1 | hosszabbodva és közeledve egy átelleni szénaraktár épületéhez.~–
634 7 | hágcsót két végénél fogva átemelni iparkodott. A hágcsó rendkívül
635 3 | vett magához belőle, hanem átengedte az egészet öccsének, a furfangos
636 22 | rikácsolá ekkor, egészen átengedve magát a vad ijedelemnek,
637 9 | cégérein a gyaluforgács.~Ezen átesvén, egy újabb pipereműködéshez
638 15 | úrnak szűk a világ.~Ekkor az átfeketülő látkörön nyugottól le éjszakig
639 6 | figyelemmel ifja.~– Midőn az átfeketült víz színére áthajoltam,
640 5 | bejárás fölött repkénnyel átfont erkély csillog, melyről
641 23 | halottszagot csapott volna arcához.~Átfutott a másik, harmadik szobába;
642 6 | az átfeketült víz színére áthajoltam, hogy kedvenc virágomat
643 13 | egy negyedik hang, csengő, átható, szilárd, mint egy megütött
644 13 | iderejte. Azonban az éjjeli áthűlés súlyos nyavalyát, nehéz
645 22 | hosszú, veres és kék erekkel átjárva, tetejekön fekete bazalt
646 2 | s nem változtatja színét átkaitól.~– Légy kárhozott! – suttogja
647 4 | ellenségeit, míg az egyik agár átkapja derekát fogaival, s a félénk
648 1 | vissza. A két hölgy egymást átkarolva tartá; az anya merev, lebűvölt
649 21 | paradicsomnak; halántékain gyöngéden átkéklenek az erek, szemöldökei, mintha
650 10 | függönyt, s a szomszéd szobába átkémlelt.~Egy fiatalembert látott
651 1 | kitódulni éles lángalakoktól átkígyózva – még akkor is lehete hallani
652 18 | megátkozhatsz, tudom, még átkodban sem kívánod rám azt a kínt,
653 6 | Miért nem akarsz a városba átköltözni?~– Mert az, kinek határtalan
654 7 | rosszabb világba kellene átköltöznie.~A leányka utána nézett
655 5 | és kínzásai következtében átköltözött ama boldogabb világba.~–
656 16 | romjaiban, amint pattogó lángjai átkok hangjait kiáltozák fel az
657 22 | is, reszkess, vétkező és átkozd meg magadat, az Isten igaz.
658 18 | a pusztában érte, közibe átkozódhatott, mikor meg nem hunyászkodó
659 24 | forgolódik gödör ágyában, átkozza magát és a felhőkkel elzárt
660 7 | fel-feltekintenek a holdra s átkozzák, miért oly világos. A nyárfaerdő
661 6 | és ez arc körül simított atlaszfényű hajfürtök, mik gazdag tekercsekben
662 5 | fogva kegyed bizonyosan átlátandja cselekedetem okszerűségét.~–
663 2 | olykor a Márton baromfiai átlátogattak Gáspár paréjos kertjébe,
664 6 | halványuló zöld messzeségben átlátszó ködtenger rezeg lassúdan
665 8 | mágnás akadt horogra, kik jól átlátták, hogy mindenekelőtt a kincset
666 23 | adta ki lelkét.~Leander átlépte a halottat, s sietett csónakához.
667 16 | peregrinus a folyosón álló atlétához, ki dolmánya ujjával szemeit
668 17 | erővel vetette magát közbe az atlétai ember, a pusztabíró, a küzdőket
669 1 | fejbólintással köszöné meg az atlétának markos szolgálatát, míg
670 16 | vérében heverő Dömsöditől.~Az atlétatermetű férfi odament, izmos karjával
671 7 | azt a lajtorját, melyen átmásztunk; nekitámasztjuk majd e fának,
672 4 | felett kell keskeny hidakon átmennem, s a szédítő magasban az
673 9 | Be nehezen akar ez a tű átmenni ezen a rinocéroszbőrön!~„
674 18 | belevágtattunk a Tiszába, s átmentünk a fehér mocsárba, ahol ugyan
675 9 | morfondérozó fiúnak, és átnyalábolja annak nyakát –, az isten
676 14 | faggyúmécs, s hátulról kategorice átnyalábolta a makrancos csárdásnét.~–
677 24 | látszik itt, hanem emberi átoké. Olykor a sziget legvadonabb
678 22 | uralkodik, mit a nádleveleken átsuhanó szél támaszt, melyhez a
679 5 | nagyárvízkor éjjel önnek töltéseit átszakította, s ezáltal önnek s jobbágyainak
680 7 | követte.~A váratlan segítő átszökik a kerítésen. – Góliáth Péter
681 1 | szármából a tölteléket – azután átszökve a kipottyantat, a bundával
682 21 | döngik körül, s a fonadékain átszűrt estfuvallat élveteg illatkeverékét,
683 14 | valami elkerített forgós attát készült mondani, midőn egy
684 22 | legörbült fürtei fehérlenek áttörve a vadsáfrány aranyszín virágaitól.~
685 2 | kerítés alatt szép nesztelenül áttolta magát.~
686 19 | az erszényeket egyenkint átürítette.~A haldokló szemei lázas
687 5 | félfalut elválasztó árkon átugorva, a túlsó falurészbe menekült,
688 5 | asztalok- s pamlagokon átugrálva futkározott üldözője elől;
689 22 | találkoznak vele, feje fölött átugranak; majd egy sereg vadrécét
690 4 | Azon pusztaság, melyen átutazol, az élet kietlene. Örvények
691 4 | határtalan pusztaságon kell átvándorolnom, hol ismét és ismét az ő
692 14 | poflevekbeni illetőségét átvenni.~
693 22 | kapu tetején himbálózva, átvetette magát az udvarba.~A kutya
694 24 | nesze!~A szerencsétlen átvette a kis könyvet, felnyitotta.~
695 2 | kedveért egymás ízlését örömest átvették; az iszonyú, aránytalan
696 26 | és nagybátyja vagyonait átvéve, egy tanyát építtetett magának
697 15 | el a vidéket, s hirtelen átvillanó fénye egy arcot láttatva
698 9 | pukkasztó köhögésbe akart átvinni, s miután szája elé tartott
699 4 | apró völgyeken és halmokon átvonuló virágszőnyeg nem egyéb,
700 6 | mástól nem látott tárgyak átvonultát szemlélve mindkettőben.
701 25 | s minden rendű és rangú atyafiait és ismerőseit, akik csak
702 7 | az az ember ördöggel atyafias; egypár réz kétgarasost
703 5 | alatt legközbül az éhség;~De atyafit látni gyakran jár az ínség.~
704 4 | meghazudtolák.~– Óh, irgalmas atyám! – szólt riadtan az ifjú,
705 5 | Egyetlen fia, Leander, atyjához mindenben hasonló; tizenhat
706 5 | utazott künn, mire visszajött: atyját sírjában találta…~S hazája? ~---------------------------------------------------------------------------------------------~
707 4 | szeret, kiknek csak egy atyjok van, az – Isten. Volt, ki
708 13 | bolondozzon! Jól tudhatja, hogy audiatra bíztam az exhibíciót, s
709 25 | beesteledett; oly rövid audienciákat tart a nap farsang idején!~–
710 3 | Ajaj! Háromszáz forintot! Aujauj! Négyszáz forintot! A Pistának
711 5 | azt is elhiszem, hogy azon automat búzát eszik, és tojásaiból
712 5 | eszik, és tojásaiból apró automatokat költ ki.~– Ugyanezen mechanikus
713 5 | híres carillonneur egy oly automatot készített, mely a csalogány
714 5 | fog áskálódni ön ellen. Avagy mi haszna volt, hogy ön
715 10 | Felszökött, nekirohant az avar pusztának; futott, mintha
716 18 | fenyér- és haraszttermő avarpusztákon. Mindenütt kereste testvérét
717 25 | az apámról maradt rám – avitikum.~– Nem ez az? – kiálta fel
718 11 | eső is esik, köpönyegem ázik;~A szél patkójától a kő
719 1 | hajtogatott füleknél fogva, azokban kikeresvén a délelőtti leckét,
720 13 | Sohase beszéljen biz azokhoz. Jól ismerjük mi a dolog
721 25 | fog maradni; nem hagyott azokon egy fél pénz ára becsületet.~
722 5 | azokat is. De megemlékezett azokról, akinek nem ajánlották is,
723 15 | K…-tól H*-ig akar jutni, azonfelül hogy az égi csillagokkal
724 5 | embernek a mennyország kapuján, azonképpen nem lehetett az említett
725 7 | ekkor vevék észre, hogy még azonkívül tolózár és keresztvas is
726 15 | emlékezzék rá az ember.~Víztől ázott göndör haján magas, gyűrött
727 6 | hervadva, s széttépett levelei ázottan úszkáltak a vízen. Azóta
728 15 | hogy azok össze vannak ázva, s félelmetes zsibbadtság
729 11 | szőlők között, nem messze a b*i kaputól.~Amint az utósó
730 13 | hanem hosszasb időre H*-ba rándulván, Dömsödi úr minden
731 12 | mennék én ezekkel az apró bábcipőkkel, a kezem feje sem megy bele.~–
732 5 | comedentia „tutti frutti à la Babel”nek.~Ily lángészi tünemény
733 5 | bírnia ízlés dolgában; e bábeli mintaképen azonban az építőnek
734 14 | hogy babonás legyen. A babona mindig hagy egy kis vallásos
735 2 | nesze mézeskalács, nesze bábruha! – és még tudja az Isten
736 3 | Pistának száz forintot!”~Gáspár bácsit csak egy paraszthajszál
737 12 | Nyelestő~Sárga-csizma, bagaria, ujjujú!~Ehhez tempóra döcörgetve
738 9 | betörve az ajtón egy tolladzó bagó oly ijedt arculattal, mintha
739 9 | legmértékeltebb hangon, míg a bagók – az első éves bölcsészek
740 5 | gúnyemlék tarkáll e nyomorult, bagolyrúgta viskók mohos nádtetői között.
741 5 | szerelemmel. Még ez eddig nem baj. A fiú becsületes ember,
742 8 | tekintete lehangolá; s kit arca bájai szerelemőrültté tevének,
743 5 | való lélek, osztályosa sűrű bajainak és ritka örömeinek; szinte
744 21 | állati siránkozásiból minden bajait, kívánságait; megtudja,
745 1 | váltotta fel, minőt csak más baján támaszthat az ember. A bika
746 7 | orrára ragadt madárléppel bajlódott.~– Üssétek agyon! – mondá
747 7 | farkát; s amint a nyakamentes bajnok dorongját ellene emelé,
748 8 | rosszul vagy nevelve, az a bajod; ily Magdolna-képpel mai
749 9 | Ismét hangzék:~Hová a világi bajok nem tódulnak,~A test kívánsági
750 4 | nyugtalan tetterőben, másik bájos szépségben gazdag. Az egyik
751 4 | szájacskát és a mindennél bájosabb égő szemeket, melyek a környékbeli
752 7 | el nem éri, hová a másik bajtárs is hasonló bátor indulattal
753 25 | kerül, ki a kulacs száját bajtársa szájához tolva, azt ekképp
754 1 | volna – önelégülten markolt bajuszába, vidám, protektori tekintettel
755 25 | a jókedvű menet hőseinek bajuszait.~Azonban nem tarthat minden
756 25 | a táblabíró úr jégcsapos bajuszán végighúzva öklét, s egyet
757 5 | annyira elhíresedett, hogy még bajuszát sem tudta kipödörni, máris
758 10 | úrnál vége-hossza nem volt a bajuszok pödrésének, még a báró úr,
759 22 | futkároznak, csodás veres bajuszú gadócák, tarja vízi borjúk,
760 7 | akkorákat ugrik, mint a bakkecske; mérges, mint a hörcsök;
761 5 | kinek néhány nagyszerű baklövésen kívül, bizonyos, még senkitől
762 22 | azon a foltföldön kívül a bakó vár reád és a gyalázatos
763 12 | őrködést a jó sorsra és a bakterokra, hanem maguk is csak fél
764 1 | és a vasgyúró.~Idomtalan bakugrások közt szökdelte át a vad
765 25 | tudta kimondani.~– Te! – te baland te! Meg ne harapj, kiskutyám!
766 15 | utánozta, melyet magyarul balanszírozásnak neveznek… Milyen szívesen
767 8 | tavaly eladtuk,~Az árát is bálban hagytuk.~Népdal.~Két évvel
768 5 | lennie. Apjának köszönhette e balesetet, ki igen fennhéjázó ember
769 5 | megtudta Mihály úr ezen balesetét, búcsút vőn fiatal nejétől,
770 1 | ugrásokat téve, minők egy balett-táncosnak is becsületére válnának;
771 9 | nem hagyjuk magunkat oly balgaságokra rábeszélni, mintha még a
772 25 | rá nem érkezett volna.~– Balgatag ember! Hogy szaladnánk;
773 13 | ajtajára Fekete János és Fehér Bálint tanúk jelenlétében felszegezte,
774 1 | nyergében a csapástól, gyilkát baljába cseréli, s azzal egy elszánt
775 16 | mind jelen vannak.~Ekkor balját holt kedvese keblére tette,
776 4 | a viszályok kereke! Hány balkezét tapasztaltam a sorsnak!
777 12 | ordít rá Telezsák, s balkezével a palackot elébe tartja,
778 2 | midőn Márton úr rorátéra ballagott, s ilyenkor mély tisztelettel
779 6 | Előre értesülvén, hogy Bálnaiban egyike lakik azon embergyűlölő
780 10 | álltak a viszonyok, midőn Bálnaira főnöke ráparancsolt, hogy
781 21 | Alszik. Virágillatot szí be, balsamot lehel vissza pihegéseiben.~
782 20 | szemeit lecsukni.~Hanem a balszem, valahányszor lecsukta,
783 4 | a predestináció, mint a balt, nevezett a közvélemény „
784 7 | csákányával, s csapással beleakad baltája a hurokba, nagyot ránt rajta;
785 5 | aligha valamelyik csutorafejű bálványa templomának nem tekintené.
786 12 | aranyfüggők. Egy megőszült banya bámész pofával tartá a hölgy lábacskáit
787 9 | ahelyett erősen agyba-főbe bámulák, mely kitüntetést a prézens
788 10 | jogkérdések megvitatásában bámulatosképpen nagy gyakorlati előmeneteleket
789 10 | Janka éber bánatával költ bámulatot; amaz erőteljes, ez simuló,
790 4 | egy szomszéd fűzfa ágait bámulják, melyeket jobbra-balra ingat
791 5 | aztán olyasmi lesz, amiért bámulni fogja a világ, s egy oly
792 1 | arcaikat a nap merészen bámuló sugarai elől; érdemes férjeik,
793 9 | kinek-kinek csurgóra állt bámultában a kalapja.~Hosszú népcsoport
794 2 | most szokatlanul vigyorogva bámultak reá, s Márton urat e kimagyarázhatlan
795 6 | májfoltos virágharangjait, én bámultam azokat; más nem érzi szagát,
796 5 | hanem tátos akar lenni, bámultatni, ragyogni a mostani és a
797 12 | nyomult némbertömegnek.~– Mit bámultok itt? – káromkodék, s egyet
798 8 | módja volt az emberekkeli bánásban. Módtalanul kacér levén,
799 10 | ismeretlen, sötét okait örök bánatának, s azután azt az értő tekintetet,
800 10 | szenvedélyeivel, Janka éber bánatával költ bámulatot; amaz erőteljes,
801 18 | végtelen útnak.~– Te futsz bánatod elől, boldog vagy. Lám engem
802 18 | vigalom nem jár. Gyanítom bánatodat, de nem merem kitalálni,
803 1 | Minek jössz ide ábrándos bánatoddal?~E hölgy atyja Zilányi József
804 14 | érzi az ember ezektől a bánatosan döngő szomorú hangoktól
805 6 | szomorúságot hoz számomra és bánatot. Ládd, most is mily sápadozó,
806 18 | változott örömre és búra, bánatra és reményre az élet, neki
807 13 | megterítve,~Rajta van egy pohár~Bánattal megtöltve.~Népdal.~A k…i
808 13 | ragyogástalan, de nyugodt és bánattalan… Eljöttök-e velem oda?~A
809 17 | nekünk nem szabad.~– Nem bánjuk, ha mind felakasztanak is
810 5 | színű és szagú madarak, bankák és kakukkok, pelikánok,
811 23 | csak az ember lelke él, bánkódik vagy örül. Csillagok hullanak
812 26 | Girgáciában.~Konvenciója negyven bankóforint, hat köböl árpa és négy
813 5 | kimarkolt aranyokkal és bankókkal tömögette.~Dömsödi úr megütközve
814 13 | hogy tudnak ily kegyetlenül bánni egy szegény, mindenkitől
815 14 | nekik: „Bújjatok el, mit bánom én”. Ha pandúrok jőnek,
816 18 | ne is mondd meg, én nem bántalak téged az enyimmel, te se
817 10 | történhet vala rajta oly bántalom, mit szó nélkül el nem viselt
818 5 | nem gyönyörű előrelátással bántam ez ügyben, most mondja meg,
819 10 | felejt, s roppant ellenszenv bántja a magas rangúak ellen; ki
820 25 | drágalátos kis farkaskám, ne bánts te engem, bizony rossz ízű
821 13 | akarta végigolvasni.~– Sohase bántsa – szólt Pista –, tudom könyv
822 20 | A kegyes férfiú~Ne bántsd azokat~A mohosult sírhalmokat.~
823 12 | aranyfüggők. Egy megőszült banya bámész pofával tartá a hölgy
824 12 | pokolra hátráló te, te redves banyaposz, a szemedből is kilátom,
825 18 | puszta, kietlen helyeken barangolni, mint ijesztő kísértetet,
826 10 | engedelmes lőn, mint a bárány; nem történhet vala rajta
827 5 | hanem kódorogva Tolnán, Baranyán keresztül minden cél nélkül,
828 22 | feketére mázolva, fején báránybőrsüveg, lábain gólyalábak, mikkel
829 22 | vágott az ablakhoz, s a báránysipkás fő lábai elébe gördült.~–
830 1 | reményektől; kiknek jósága, báránytürelme, kegyeshivősége kész zsákmányul
831 11 | Elhagyta minden ember. Barátai elárulták. Ellenségei diadalmaskodtak
832 5 | jelenleg pedig egyike leghűbb barátainak. Előlegesen mondva nagy
833 4 | mennyiszer legjobbnak hitt barátim Júdás-csókja tőrt vert lelkem
834 10 | hogy atyja rokonérzelmű barátjának gyermekeit boldogítsa, őket
835 8 | szívének a nyitját, s hogy barátnéinak mindegyike sárkányul tudott
836 13 | takarta el karjával a remegő barátnét.~– Bocsáss be, különben
837 13 | tudja még, hogy itt vagy, barátomon, az orvoson kívül – szólt
838 9 | melyet csak azért köríték oly barátságosan, hogy egypár tenyérre krétázott
839 19 | érzékenyen zokogott. Mikor sárga barázdás arcát felemelte, azon a
840 11 | követte őt; mit bánta ő, bárhova; hiszen midőn a vigalom
841 5(1) | hangot ugyancsak őrizkedett bárki is száján kiereszteni, s
842 7 | haragosan kilép. Így lép ki barlangjából a megbossszantott oroszlán.
843 5 | alsó falunak az esztendő bármely és bárminő szakaszaiban
844 4 | mégis vissza fogok menni, bármennyi szenvedést kell is majd
845 16 | fordult.~– Az úr pedig, bármi utálatos és nem szeretett
846 5 | falunak az esztendő bármely és bárminő szakaszaiban is. Míg a felső
847 9 | elhatározza magában, hogy bármit mondjon is majd rá a haza:
848 5 | fennhéjázó ember volt, s a bárói cím iránt való előszeretetből
849 12 | jobbról-balról kíváncsian odatolakodó baromarcok.~– Ühüm, ez ám az! – szólt
850 2 | elláthassa; s ha olykor a Márton baromfiai átlátogattak Gáspár paréjos
851 3 | történnek a házamnál. A tyúkok, baromfiak megszólítanak, ha az udvaron
852 2 | szóló Jutka asszony éppen a baromfiakat eteté, s egyéb civakodó
853 3 | asszonyok háborút, éhséget és baromfihalált jósolnak; Gáspár úr pedig
854 12 | erkölcsi süllyedtség és baromi lealjasulás nyomaival minden
855 13 | elvétessék, s a fölpörös bárónak tulajdoni joggal átadassék.~
856 5 | háladatosság!~– Te mindent a báróra fogsz; hátha jobbágyai,
857 7 | szabadba; kereste foglyát, a bárót, de az már nem vala ott;
858 4 | vevé észre; átölelve őt s bárson hajfürtjeit csókolva kérdé: „
859 12 | kezei óvatosan oldák le a bársonycipőcskéket és a selyemharisnyákat.~–
860 21 | gyöngy öleli át. A könnyű bársonypaplan térdeig lehull róla, s a
861 9 | hozzá, félt az őt környező basszisták ökleitől. Így érkezének
862 7 | szökik fel, honnét, mint bástyáról két kézzel és ügyesen egész
863 1 | kik nem győzik egymást bátorítani a szaladásra, s rivallni
864 1 | gyülekezetben egy garas ára bátorság.~Szerencsére kívülről néhány
865 1 | öröklött rettenthetetlen bátorságánál fogva miután azt az említett
866 25 | győzött eléggé kérkedni bátorságával, s kin már ekkor jéggé fagyott
867 1 | becses személyét bizonyos bátorságos hely sáncai közé elbarricadirozni,
868 1 | körül, mely őket és hősi bátorságukat kinyúló nyelvével látszott
869 11 | tanyázni, de most azok is bátrabb menhelyet kerestek a bűzös
870 3 | szemeit. – Dehogy nem kell, bátyámuram, kell bizony; nincs annyi
871 8 | paysans! Das ist ja nur für Bauern!~A lyánka vagy nem figyelt
872 22 | átjárva, tetejekön fekete bazalt oszlopok vonulnak végig,
873 5 | jobbról-balról, szegleteinél, sehol be- vagy kilátás; mérgelődik,
874 11 | farsangolt végig a havas zivatar, be-bekiáltva a kéményeken s végigsöpörve
875 22 | fűzöld békák hajókáznak be-berántva fejöket egy-egy vízi kígyó
876 8 | mellyel anyádnak az orvosságot beadjam; cinkanálba csak nem tölthetem.
877 25 | alól, melynek rejtekébe bebástyázva sértetlenül aludta álmait
878 18 | mátkája, sőt kivel semmi bebizonyítható rokonságban sem áll? Nagyon
879 5 | mennyi a különben is csak a bebizonyulás esetére bekövetkező büntetések
880 18 | várakozik, ki néhány szóra bebocsáttatást kér.~– Bocsásd be! – lőn
881 22 | elhallgatott, s szerét tehetve, bebújt az ágy alá, melyen rémület
882 18 | egyikébe azt a fehér és igen beburkolt valamit belehelyezte, a
883 15 | őt ülésébe, a kocsiajtót becsapta, s felülve a bakra, a lovak
884 9 | a cirkalom segedelmével becsavarja, s – mily zseniális ötlet,
885 15 | kell hozatni. Dömsödi úrnak Bécsben és Milánóban kell telelni.
886 5 | fel, mint lehessen hazánk becsesebb borterményeit külföldre
887 14 | kedvenc táncosnéja a wiedeni bécsi színházból a másvilágra
888 7 | karjába:~– Ugye, ez a leány becstelen?~Leander arca hirtelen kigyulladt;
889 24 | egyetlenemet a világon, becstelenné tetted, őrültté, magamat
890 8 | érzelmei; minden ajkról a becsület szent neve hangzott, míg
891 7 | kincse van a koldusnak: becsülete. Egyetlen reménye a földhöz
892 22 | magadat, az Isten igaz. Te becsületemet, apád boldogságomat tapodta
893 16 | lógni, ahova sok nálánál becsületesebb embert felakasztottak, de
894 5 | vétkezők rettentésére, de a becsületesnek nem adunk kilátást arra,
895 25 | azokon egy fél pénz ára becsületet.~A farkasok is beszéltek
896 1 | mondá: „Ezt is megtanítottam becsületre!” – A bátor atléta lába
897 5 | az öregúr, hogy azontúl becsülni kezdé másik vejét, s megengedé
898 1 | adós; ezt az urat meg kell becsülnünk, leányom; bizony meg, kivált
899 3 | komédiások s más titeket meg nem becsülő nép kezeibe jutnátok… Óh…
900 18 | rozsdásulni, ha énutánam becsukódik; előtte egy kert tele halmokkal,
901 16 | négyszög udvarra, s a kapu újra becsukódott.~A folyosó végén egy roppant
902 17 | téglakemencének, de nem tudta azt bedönteni; nyomorú félelemtől izzadó
903 11 | mélységbe. A kút oldalai bedüledeztek.~Fenekéről gyakran csecsemősírás
904 22 | vér, az csak egy óvásul bedugott váz volt, melynek lefejezése
905 12 | szalmával és venyigével van bedugva; ugyanez történt az ablakokkal
906 17 | vasára a tulajdonos neve volt beedzve.~*~A rablókat elfogták,
907 5 | végig. Míg a felső falu beérte azzal, ha egy nyári zivatar
908 14 | tekintetet mutat; szemei véresek, beesettek; homlokizmai szüntelen reszketésben
909 25 | volna, s eközben szinte beesteledett; oly rövid audienciákat
910 25 | esküdt úr –, az enyém is befagyhatott volna, ha nem gondoskodom
911 25 | hát fújd!~– Jaj bizony befagyott a torkom, tekintetes uram,
912 5 | jellemkép: egy nagy tó, befagyva az egész, közepén be van
913 25 | elmondanom, mielőtt e regényt befejezném, mely mint tens Tölcsér
914 5 | polcaikra visszahelyezi. Ezt befejezvén, szép csendesen ismét kisétál,
915 5 | hordoznia kelle.~Végtére, hogy befejezze ostobaságai lajstromát:
916 2 | annyit is mondana neki: „Befellegzett”; de nem így Jutka asszony.
917 15 | elé saját becses személyét befogni, s tulajdon hintaját és
918 9 | lefőzéseken, s elkezdtek befogott szájjal, mint az ungok ümmögetni
919 25 | torzképet rántott, azután befogta az orrát; hogy ez nem használt,
920 2 | irtózatos szemek közé, miknek befolyása leköti gondolatjait, s feje
921 21 | állhatja ki tovább e lángszemek befolyását, gyermekét veszi kezébe,
922 9 | behintett törülköző gonosz befolyásától, s hogy az ilyeténséges
923 4 | vigalmai és élvezetei semmi befolyással sem látszottak rá nézve
924 8 | nevezé – annál aggodalmasabb befolyású vala a lyánka kedélyére,
925 2 | könnyeit, hajfürteit újra befonta, s eltitkolta a felhólyagzott
926 16 | sarkaiban csikorogva, a hintó begördült a sötét, négyszög udvarra,
927 9 | föltámadását is a hajnalának! Beh megszúrt ez a rozsdás tű,
928 3 | rögeszmévé vált a magány behatása által excentrizált és sarkaiból
929 5 | az említett kulcslyukba behatni. A fiatal férfi véghetetlenül
930 8 | egyetlenegy bőrpamlagra behelyhezteti magát, s annak hosszát saját
931 9 | mosdóvíz és a gubaccsal behintett törülköző gonosz befolyásától,
932 9 | pedig finom porral látszott behintve lenni, amin ő azonban meg
933 26 | volt behúzva, az egész test behomokosodott, szája és szemei pedig borzasztóan
934 7 | arcizmai vonaglottak, s ujjai behorgadtak, mint egy prédájára lerohanó
935 17 | indulatokat, s a szent könyv behozatik.~Az alföldi magyar valláson
936 4 | mindketten. Mire a gyertyát behozták, ki volt serényebb, mint
937 1 | Aki áldója van, ni! Bizony behunyja szemét, hogy ne lássa, hogy
938 26 | arca zöld penésszel volt behúzva, az egész test behomokosodott,
939 10 | miknél fogva még remetének is beillett volna. Azonban ő korántsem
940 5 | puszta homokja, mely az esőt beissza, de füvet nem terem, nem
941 5 | tele vannak virágokkal, a bejárás fölött repkénnyel átfont
942 5 | pisztrángok kergetik egymást; a bejárásnál két, favastagságú repkény
943 6 | míg végtelen láthatárát bejárja, azon láthatárt, melyet
944 13 | künn levők megsejtvén a bejárókat a ház tetején, hosszasan
945 4 | sikamlós útjait botlástalan bejárt, viharait megtöretlen, vad
946 14 | hallhatánk, s ekképp őt minden bejelentés nélkül vagyunk kénytelenek
947 13 | Hát az ablakon akartok bejönni, mi a mennykő?~– Nem találjuk
948 5 | s a rejtekajtón, melyen bejött, nyugodt lélekkel távozik.~
949 14 | a szobában kimondatott; bejöttek, a nyavalyást felfogták,
950 12 | vászonnép észrevevé a jövevény bejöttét, mintha egyszerre megnémult
951 16 | hogy a család minden tagjai bejőnének, s mondák neki, hogy mind
952 9 | és hol alkalmatlankodik a békaenunciációval?~– Kik azok a semmirekellők?~
953 26 | falkái kipusztultak, egy békafi sem énekel, egy vízi bika
954 5 | mint kell a hínárt, sást és békalencsét takarmány helyett elkölteni.~
955 26 | maradott. A réteket száradó békanyál és hínár lepi, a dombokat
956 22 | velök.~Többször kell bűzhödt békanyállal fedett posványokban nyakig
957 26 | keresett, s a holtat vele bekapálta.~A ledőlt kapu egyik szegletkövét
958 8 | Akkorákat sikoltani, mintha békára léptél volna. Tán már nem
959 5 | azonnal Dömsödi úr levetett bekecse felé indul, annak belső
960 5 | elhatározottsággal leveté bekecsét, s azt egy székre dobván,
961 22 | laknak itt, és a kert nincsen bekerítve, oly biztos őrfal a mocsárok
962 10 | világoszöld, asztrakán prémű bekesbe öltözött, ragyás arculatú
963 14 | haszonbérlője.~Most csendes, békességes életet él; hadnagyok, biztosok
964 10 | verték, nem volt nálánál békességesebb ember egész Pannóniában.
965 4 | vagy embert ölni; hagyj békével, s érd be azzal, amit kaptál.~
966 24 | hasonlít; arca sárral van bekeverve, mégis kirínak belőle a
967 10 | világot akarta átölelni, bekiált a principális~– Audiat,
968 11 | kivilágított ablakhoz ment, s rajta bekocogtatott.~– Ki az? – kérdezé egy
969 18 | akkor fútt, s a szememet bekötnék, akkor odatalálnék.~– Ez
970 23 | nagyon – felele emez –, majd bekötöm sebemet nadálylevéllel,
971 18 | beültem a csónakba. Itt bekötötték a szemeimet azért, hogy
972 4 | a lyánka gömbölyű karját bekötözé, csókjai legforróbbjait
973 22 | elő, s a nemes úr ajtaját bekötözte. Azzal a nő szobái felé
974 22 | s az ajtóhoz rohanva azt bekötözve találta, erre kétcsövűjét
975 3 | mik vászonzacskókba erősen bekötve szép rendben heverésztek
976 1 | eget nem verte… Azon perc bekövetkezett…~Tetőpontján e minden keresztyén
977 5 | csak a bebizonyulás esetére bekövetkező büntetések rémképeit könnyen
978 13 | nekik börtönt, ütlegeket, békókat; mind hasztalan, sem szó,
979 22 | egy mocsár, minő például a Bélabora.~Álljunk csak ide a közepébe.
980 18 | mint loptak el engemet a Bélaborába tavaly nyáron az a fekete
981 18 | teljes életemben ott laktam Bélaborában; ott voltam kovács, meg
982 26 | oly gyász színűre vált.~A bélaborai lankaságot hat órányi távolban
983 6 | látja benne saját arculatán. Belát a derült ég boltozatlan
984 5 | utcasárban saját tetszésök és belátások szerint ülnek, holmi pattogatott
985 22 | az egésznek széle-hossza belátható.~Maga e domb süpped ugyan
986 10 | világ lelke szorult volna belé, szakadatlan harcot küzd
987 7 | csákányával, s csapással beleakad baltája a hurokba, nagyot
988 9 | mindamellett kitűnni kívánván, beleáll a göbölitatóba, s onnét
989 9 | tibetfrakkját, kesztyűibe belebúvik, figaróját füle hegyére
990 12 | kalapját vitézül félrevágta, s belecsapva tenyerébe, egyet fordult:~„
991 1 | mint a kullancs szorosan belecsimpajkózott az összegyűlt sokaság nagy
992 1 | kívülről néhány henteskamasz belecsimpajkozva a hívatlan vendég frakkja
993 25 | aztán csak nem pokol a béled, hogy mind a kettőnket meg
994 25 | pályafutását, hogy a szánkót beledöntötte a hóba.~– Ejnye, nagyuracskáim –
995 12 | szól az érkezett. – Szánkóm beledőlt az árokba; eltört a rúdja,
996 25 | hátán a pincéből, s a szánba belefektette, a kas oldalait hűségesen
997 23 | várta evezőre tett kezekkel. Beléfektette a csónakba kedvesét, betakarta
998 24 | van?~– Puha, mert az iszap belefolyik; egy gödör, abban fekszem.~–
999 2 | nélkül egyenesen nekiugrik, beleharap kutyamódra lábakásájába,
1000 14 | szakasztott fel a padozatból, s beleharapott, mintha vajas kenyér lett
1001 7 | madárlép, melybe a kutya beleharapva, orrát, száját úgy teleragasztotta,
1002 18 | és igen beburkolt valamit belehelyezte, a másikba lovát és magát
1003 17 | rohant nagy lélekszakadva, s belekapva a lova kantárjába, azt egy
1004 12 | elbizakodva, mindenkibe belekötelőzött, ki csak útjában volt; tört
1005 12 | különféle utakon és módokon belekontárkodnak, hogy az igazi szegénylegénynek
1006 7 | megszorít, ha addig él is, belekóstol a lába kásájába.~– Csitt…
1007 12 | lelkét iparkodott ajkain át belélehelni.~A Telezsák is eszére tért
1008 7 | is őrzi a szegekkel vert, bélelt ajtót.~– Feszítsétek be;
1009 24 | helyen, ahol szívem volt; belém lopta magát, mikor aludtam,
1010 10 | egyszerre egy szita dohány belement.~Ő metélt fidibuszokat.~