| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Hétköznapok IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
2011 17 | fogva felemelte őt, s fejére dörgé:~– Máglyán fogsz meghalni,
2012 5 | kárvallott szotyák, s a medve dörmög kalitkájában, nem tudván,
2013 20 | tolvajt érez? Coki haza! – dörmöge a sírásó, s valami nyomatékos
2014 9 | Ez nincs isten hírével – dörmögi egyike a közel állóknak,
2015 20 | léptek hallatszottak kísérve dörmögő hangoktól, mintha valaki
2016 1 | fejét rázta, s rekedten dörmögött.~– Ide fordulj! – kiálta
2017 2 | legeslegsötétebb szögletbe húzván, ott dörmögte végig imádságait a megváltó
2018 14 | egy roppant cirmos kandúr dörömbölt, csak a szalmahegedűs szemei
2019 8 | leteszi könyvét, és szemeit dörzsöli, azután felkel, s a térdeplő
2020 12 | hamuszínre váló kezeit kezdé dörzsölni.~– Segítsetek! – szólt könyörületet
2021 25 | ez nem használt, szemeit dörzsölte; ez sem használt, a száját
2022 5 | felszivárgott penész és doh azt úgy látják illőnek és
2023 10 | mikbe egyszerre egy szita dohány belement.~Ő metélt fidibuszokat.~
2024 4 | sem hallatszott; másszor dohánya közé paprika vegyült, minek
2025 10 | talált vágni, s a kertben a dohánycsemetéket megkapálgatta, azt bizonyosan
2026 10 | még a táblabíró úr debrői dohánykazalját tehetségeik szerint fogyasztani.~
2027 10 | olyasvalaki volt, ki sem inni, sem dohányozni, sem danolni nem tudván,
2028 12 | hányva-vetve, s mint ki dolgának végbeviteléről a legbizonyosabb,
2029 10 | türelmesnek tapasztalá. A rábízott dolgokban pontos, lélekismeretes,
2030 8 | vennem… Óh, ezer lesz ma a dolgom… Azt sem tudom, hol kezdjem,
2031 7 | közbenjöveteled nem fordít a dolgon, hihető, hogy a kaland szerencsésen
2032 5 | jól tudom, hogy kivel van dolgunk; jól ismerem én Dömsödi
2033 6 | apró ezüstgombokkal rakott dolmányban, mely félvállára van vetve.
2034 5 | hogy sohasem kapott oly dologba, melynek sikere később kézzelfogható
2035 5 | hogy lármát ne üssön a dologból, csak Góliáth János volt,
2036 3 | gondoskodás alatt igen sok szép dologgal megismerkedett, mely dolgok
2037 12 | honfiak, kik csodálatos dologiszonynak miatta szenvednek, a boldog
2038 2 | nyomorékká vered; semmi dologra sem lesz alkalmatos! – De
2039 12 | maradván csak hívek: félni a dologtul és az akasztófátul, és szeretni
2040 5 | része bizonyosan hamuba dőlt volna?~– De ez már talán
2041 18 | s egy üveges szekrénynek dőlve, annak tábláit mind bezúzta,
2042 22 | tére, vége felé egy magas dombocskát képezve.~Az egész szigetet
2043 1 | falanxa közül, háta mögött két domboldalba vájt pincekocsma, és egy
2044 9 | súgva ezt kérdi tőle~– Domine, nem látja, milyen fekete
2045 15 | volt:~– Instállom alássan a dominus spectabilist, én egy szegény
2046 24 | Nagy, fekete éjbogarak dongtak a jövevény fülei körül,
2047 4 | közönségének azon jó tulaj donsága, hogy a kebelében lakókat
2048 5 | négyszögre épült homlokzatán dóriai oszlopokkal, magas, földig
2049 7 | amint a nyakamentes bajnok dorongját ellene emelé, hirtelen vállára
2050 25 | vasvillákkal, puskákkal és dorongokkal fegyverzett férficsapat
2051 25 | kteri tulipán, jaszom ti dovola?!” (Ha valaki e nótát nem
2052 21 | és arany! Mennyi ragyogó drágakő! Kényelem mindenütt, élv,
2053 25 | neveztem? Farkaskám, édes drágalátos kis farkaskám, ne bánts
2054 5 | látni a závárját, különféle drasztikus szeszélyességű arabeszkekkel
2055 5 | meg a hátát, hogy a szúrós drótfalhoz ne érjen.~Künn a hazatérő
2056 5 | nyöszörgések között alvának drótlábtóikon, olykor a medve zörgött
2057 22 | fűgyökerekből összeállt dsindsákon csoda nagyságú fűzöld békák
2058 25 | amint ott alusznak, a jámbor dudahős fülét egy borzadalmas hang
2059 25 | jobbra-balra kapkodott, íme dudájának sípja akada kezébe. Ismerte-e
2060 25 | csak folyvást dögönyözte dudáját.~– Fogsz hallgatni, gazember?
2061 25 | szavakat mondani: „Ülj fel, dudálj!” – holott így kellett volna
2062 25 | farkasbundáján –, hanem aztán dudálsz!~Az esküdt úr szentimentaliko-filantropiko-kozmopolitai
2063 25 | szegény purdéim, szegény dudám, hová legyek?~A farkasok
2064 25 | nagyszerű alaphangokban dúdolt a januáriusi zefír, s roppant
2065 11 | eltávozának, vigalmaik utóhangjait dúdolva útjokban; itt-ott távozó
2066 26 | egy völgyben a leveletlen dudvák között egy gödörre akadt,
2067 16 | Szállj alá pokolra!!~Dübörgés hallatszott, melyet életre-halálra
2068 5 | mint így. Az apa rendkívüli dühbe jött; ha leányát hirtelenében
2069 2 | hegyes szúró eszközt őrült dühélvezettel fúrja annak mellébe, hol
2070 7 | szótlan zavarban bámulta a dühöngő kínvonaglásait.~– Ugye? –
2071 11 | Szakadatlan hóförmetegek dühöngtek egész heteken át, háza falai
2072 5 | sarjadéka, a kétségbeesésig dühössé tevé őt. Volt mit szenvedni
2073 10 | látni, hallani, érezni. Dühőrülten rohant az ajtónak, azt kitörte,
2074 25 | ordítá a táblabíró úr düledező szemekkel, mely óvástételre
2075 25 | lehet.~– Hm, az meglehet – dünnyögé az esküdt úr –, az enyém
2076 25 | mely gyönyörűen egybehangzó duettet a duda amaz érzelemteljes
2077 2 | elől az ember be szokta dugni a fülét, s melyeknek létrehozására,
2078 4 | hamiskodjál! Hová tetted? Hova dugtad ilyen hamar? Nagy ördög
2079 7 | szívében a pokol minden kínjai dulakodtak, míg hozzá oly közel két
2080 8 | Dehogy egyedül!~Mennyi dúló fájdalom, mennyi sejtelmes
2081 25 | tekintetes uraimék, kik dűlöngenek egymáshoz, mintha szélvésztől
2082 5 | hogy ő nő és anya. Eleget dúlt-fúlt, fenyegetőzött az öreg,
2083 20 | halottat megrabolni.~Sietve dúlta fel a sírt.~Izzasztó munkája
2084 8 | mit csináljon összegyűrt dupéjével, hogy ismét ép és gömbölyű
2085 5 | mely ha elsül, akkorát durranik, hogy mind az ötvenkét vármegye
2086 11 | néplelkészi pályája felől! S mily durva-prózaian rántotta alá képzelt egéből
2087 5 | a szerelmet, azt sértő durvaságai által vélte megnyerhetőnek.~
2088 17 | sincs; de én gazdag vagyok, dúsgazdag, az én halálomat nem fogja
2089 7 | légers-ek) kötök bele, mint ebbe a veszedelem adtába, sz’
2090 20 | ákászfáról, melyre a sírásó ebe felugatott, s a sírhoz rohanva,
2091 10 | ebédlőre nyílt, s az ebédlő ebéd idején kívül patvaristaraktárul
2092 8 | gyakorta édes álommal, az ebédet regényolvasással passzolta
2093 10 | az ebédlőre nyílt, s az ebédlő ebéd idején kívül patvaristaraktárul
2094 10 | táblabíró úr irodája éppen az ebédlőre nyílt, s az ebédlő ebéd
2095 4 | jó tulajdonság, mennyit ebeid legrosszabbika irigyelhetne
2096 1 | ostorai pattognak, a hentesek ebeiket uszítják – a nép örömében
2097 10 | nyugvó szenvedélyeivel, Janka éber bánatával költ bámulatot;
2098 8 | Jeanette, geh’, ne tréfálj, ébredj fel, ez nem manier, ily
2099 25 | esztendőkkel:1 mégis fel kelle ébrednie eme farkasgyötrő szimfóniáktól.
2100 25 | aluvának el, s Theodosius alatt ébredtek fel elalvásuk után 122 esztendőkkel:1
2101 5 | az általános népszellem ébredtelen közre nem munkálása, s a
2102 16 | ennyi iszonyút nem adhat az ébrenlét.~– Ez a halott Zilányi Janka –
2103 8 | szavait, halkan kéri, ne ébressze fel a csendesen szunnyadót.~–
2104 8 | doch, ma chére, fel kell őt ébreszteni tout à coup; éppen óra van,
2105 2 | almáriom, tetején két öblös ecetesüveggel; harmadikban egy keresztvégű
2106 25 | szegény purdéknak kenyeret? Edd meg ezt itt ni! – szólt
2107 22 | tartják, folyosóján nagy edényekben óriás kaktuszok és favastagságú
2108 8 | kezébe egy kis vízzel telt edénykét nyom, ki abból gyönyörű
2109 4 | árkába;~Kelj fel, kelj fel, édesanyám,~Lerongyollott az én ruhám.~
2110 8 | miként e világ csak azoknak édesanyja, kik már meghaltak. Miket
2111 4 | édesanyát, sem édestestvért, sem édesapát; pedig megérdemletted volna!
2112 5 | az ifjú Dömsödit pedig édesapja bűnvádi perbe idézteté,
2113 4 | hiába volt legokosabbik fia édesapjának; attól az egytől őrizkedett,
2114 1 | fiai vagy leányai-e ők édesapjuknak.~Az érintett és árkokkal
2115 4 | napfényes délután együtt oly édesbús melankólia szellemét viselik
2116 21 | királya.~– Rosszat álmodtál, édesem? Úgy felijedtél – szól hízelgő
2117 5 | Harmadnapra az öreg Dömsödit édesfia zár alá juttatá; az ifjú
2118 8 | maradt belőle, s az élvezett édességek kiférgesíték szájából a
2119 4 | ismertél sem édesanyát, sem édestestvért, sem édesapát; pedig megérdemletted
2120 23 | kard lapjára betűk voltak edzve, világosan olvashatá a hold
2121 9 | vékonyan, ki vastagon: – oá – eé – hő – hű – dó – da – dő –
2122 5 | kuruc háborúval s egyéb efféle, részint régen elmúlt, részint
2123 14 | puskát ragadott, s a villámló égbe lőtt vele, mintha harcolni
2124 13 | kettőt akar tartani!… Nem égbekiáltó?!~– Igen, igen! Micsoda
2125 1 | forgószél hatalmától. Az egész égboltozat izzani látszik. A világegyetem,
2126 4 | Óh kedves szellem! Míg egedből leszállsz, hogy őt megőrizd,
2127 18 | nyomorultat, bízd őt az egek büntető kezére! Énellenem
2128 5 | naftaforrásokat, mikből kiapadhatlan égékeny levegő buzog ki, s mit csak
2129 13 | jöhet be hozzánk, az Isten egén kívül senki sem lát be ide;
2130 9 | nyoszolyámban” stb. Valamennyi egér volt a kollégiumban, mind
2131 4 | hogy az egyszeri kántor az egeret megitta, úgy Jónás úr még
2132 5 | bútorai pompás erezetű égerfából, alapszőnyegei remekművek,
2133 22 | állunk, óriási bükk- és egerfák rengetege díszlett, a gyantanemű
2134 14 | s rá vékonyabb-vastagabb egerfalécek körösztbe rakva, mik két
2135 9 | praesesi pulpituson egy egérorrú egyén ül százrétű köpönyegbe
2136 17 | tudnál-e emlékezni arra a nagy égésre, melyben ti is elégtetek?
2137 5 | tüneményét előhozza, az égést föltételező anyagi kellékeket
2138 3 | belőle, hanem átengedte az egészet öccsének, a furfangos Pistának,
2139 8 | teljesítette is, ha jó hírét, nevét egészségben akarta megtartani.~Idejárult
2140 4 | fordulat azonban nem talált egészségére válni, amennyiben széles
2141 5 | egyetlen vízoszlopban, melynek egészséges vízét kőcsatornák vezetik
2142 21 | vagyok. Félj tőlem! Szám éget és kezeim fojtanak.~A férj
2143 5 | találtam e majdan az én bőrömet égetendő összegeket gondviselésem
2144 24 | menyasszonyul; a te apád várost égetett fel egy buja szeszélyért,
2145 12 | Havat ide frissen és erős égettbort! Aki férfi, takarodjék ki
2146 22 | tarka áloék s több meleg éghajlati gazdag növények díszlenek;
2147 17 | elkárhozott könyörögne fel az éghez iszonyú kínjai előérzetében
2148 15 | jutni, azonfelül hogy az égi csillagokkal jó ismeretségben
2149 22 | Magyarország!~Vannak teneked égig nyúló hegyeid, miken teremnek
2150 8 | valának azon át nem törhető égisz, melynek talizmáni védelme
2151 1 | amint a templomok egyenkint égni kezdtek; csak a nagy torony
2152 17 | tűzzel haljon meg! Meg kell égnie! Elevenen megégni! Porait
2153 5 | sírboltja felnyitásakor abban égve találtatott.~A férfiú helybenhagyólag
2154 15 | látni tíz lépésnyire, sőt egyáltalában nem látni, mert az embernek
2155 15 | leverőbb, minthogy a négy tátos egyátalában feltette magában egyet nem
2156 25 | szomorú!” mely gyönyörűen egybehangzó duettet a duda amaz érzelemteljes
2157 4 | harmat szemeikben termett. Egyben hasonlítottak mindketten
2158 2 | vissza, s ha ilyenkor Márton egyébbel nem tudta bosszúját tölteni,
2159 8 | siralmasan kiapadtak, s egyebekről kelle gondoskodnia.~Azok
2160 9 | benne köszönet, nem levén az egyébhez hasonlatos, mint egy fülemetszett
2161 8 | mint Makó Jeruzsálemtől.~Egyébként igen ügyes módja volt az
2162 17 | Góliáthon kívül nem maradt egyébki a szobában, csak a halott
2163 2 | találkozott vele szemközt; ez egyébkor is megtörtént, midőn Márton
2164 17 | kínjai előérzetében semmire egyébre, mint az Isten végetlen
2165 17 | Vérét igyák fel az ebek, egyék őt meg elevenen a tanyai
2166 18 | Mártírja volt az őszinteségnek, egyeneslelkűségnek, s mégis mily fájó gyanú
2167 5 | előmozdítani nem lehet; együtt és egyenlő lépéssel kell annak mindkettőnek
2168 6 | két rokon lélek egymással egyenlőnek érezte magát.~Nem kérdék,
2169 8 | titkos vágy epeszté holmi egyenruhák és kardos vitézek iránt,
2170 10 | ő korántsem volt remete; egyes-egyedül élt ugyan a világon, nő
2171 5 | jótetteik által kitüntetett egyesek jutalmazása, s az egésznek
2172 7 | mintegy egymásba folyva egyesül, feledi múltját és jövőjét,
2173 5 | mint víz és szénsavany egyesülete; úgy de a víz alkotó részeit
2174 15 | mellett futnak, velök majd egyesülnek és járatlan kocsinyomos
2175 22 | a gyümölcsgazdag ősszel egyesülve laknak itt, és a kert nincsen
2176 14 | nyavalyatörőst felkeresse, tőle egyet-mást kikérdezendő.~Sok fürkészés
2177 1 | telivér, ifjú honreménnyel egyetemben az ajtóküszöbhöz és holmi
2178 7 | zúzva. – Talán mégsem volt egyetértés? Talán mégsem volt alakoskodás –
2179 2 | példányképei a legszebb szomszédi egyetértésnek.~Neveik, mint Orestes- és
2180 9 | egyszer történik, ha még egyetlenegyszer…~– Ka – kukk.~– Ki volt
2181 24 | meggyalázál; testvéremet, egyetlenemet a világon, becstelenné tetted,
2182 13 | Nem gyógyítá ugyan az meg egyhamar a beteget, de barátja titkát
2183 4 | virágaival fedve, mik közt egyhangúan cirpel a tücsök. Az apró
2184 1 | kitörésein keresztül a petrinusok egyházának félrevert harangjai kezdének
2185 3 | beszentelteté pénzeit a helybeli egyházfival, ki azokat egyenesen az
2186 2 | vászoncselédek nem tudják egyhirtelen elhatározni magukban, merre
2187 18 | érve két összekötött csónak egyikébe azt a fehér és igen beburkolt
2188 14 | zsíros betyár ül, kiknek egyikében, mihelyt e bűzös félhomályban
2189 5 | szellemi jólétét külön-külön, egyiket a másik nélkül előmozdítani
2190 24 | három levél volt benne.~Az egyikre egy férfi volt festve, kinek
2191 15 | úgy talál járni, mint az Egyiptomból szaladó zsidók, kik negyven
2192 18 | Bocsásd be! – lőn az egykedvű válasz.~Egy magas, szikár
2193 5 | alapított s erénygyakorló egyleteket, melyeknek célja a magukat
2194 8 | miképp mind a három gráciát egymaga képviseli, noha az első
2195 5 | dolog rejtelmes menete oly egymásból folyó és kiszámított, hogy
2196 9 | futamodnék, ha mozdulhatna egymástól.~– A két keddjét! Ez nincs
2197 26 | szomszéd a vén Rónaiéval, ki egyre-másra őszül, de jókedve és istenbeni
2198 8 | milyen jót fog csinálni, egyszeribe meggyógyul tőle,…ébredjen
2199 5 | lehet változtatni.~– Még egyszerűbben is lehetne ezt magyarázni.
2200 5 | minden oldalon, az a falusi egyszerűség a szépnek a hasznossali
2201 5 | nélkül felmagzott falusi egyszerűségek, kik az akkori időkben cél,
2202 5 | Itt-ott beszegzett és a fallal egyszínűvé festett ajtó tűnik az ember
2203 12 | alunni szoktak.~– De ha egyször onnét mög kihallik a gyerök
2204 12 | gyerök ordítása, kivált ha egyszörre agyon nem üti magát?~– No
2205 9 | pórbüszkesége kitöréseivel a vele egyszőrű víg fiatalságot, félbeszakasztá
2206 4 | fia édesapjának; attól az egytől őrizkedett, hogy még egyszer
2207 25 | én, nagyuracskám – felelt együgyűen Jancsi –, hanem beütöttem
2208 25 | kiálta fel furfangos együgyűséggel Jancsi egy lopótököt mutatva
2209 21 | számítgatá magában, hogy hosszas együttlét alatt, midőn kívüle emberlényt
2210 5 | és erény nemigen jártak egyúton.~Most mindaz természetesen
2211 11 | magát átölelni; majd rémült egzaltációval akarta magát kedvese karjai
2212 5 | végig egy ily kriminális egzekúciót!~A deresen egy suhanc fekszik,
2213 8 | tudta magát könyörögni, ha egzekúcióval mentek rá, úgy tele tudta
2214 5 | Hja, fiam – felel az egzekvens bíró –, ma neked, holnap
2215 5 | már eddig is véghetetlen egzorcizmusokra lehete szüksége, e jámbor,
2216 5 | kanyarítva, melyben becses egzotikus plánták, mindenféle indiai
2217 5 | Ezektől borsózik a háta.~– Eh, mit! – tusakodék magában,
2218 4 | kivájja? Vagy a farkas, mely éhdühében saját kölykeit összetépi?
2219 21 | agyonszorítja gyermekét.~A gyermek éhes, és végre szembehunyva keresi
2220 3 | Csodák~Arany nem olt szomjat, éhet;~A gazdag még koldus lehet.~
2221 12 | a lopott birkák meg nem ehető részei szolgáltatták. Egy
2222 5 | megosztotta falatját az éhezővel, lesz-e, ki majd, ha ő is
2223 5 | volt, hogy ön a múlt téleni éhhalálos szükség idején a báró végszükséggel
2224 3 | szomszéd asszonyok háborút, éhséget és baromfihalált jósolnak;
2225 24 | Nem tudom; ott fekszem éj- és naphosszant; lelkem nem
2226 24 | szótagait.~Nagy, fekete éjbogarak dongtak a jövevény fülei
2227 4 | hozzászoktam az álmatlan éjekhez, kevéssel megelégedéshez,
2228 20 | nem! A fukar halálának éjén ott leskelődött a kegyes
2229 24 | repülnek jókedvű madarak, éjenkint nem fekszik alatta a házi
2230 19 | kísértő eljött este, eljött éjfélkor, eljött a hajnal előtt átkokat
2231 9 | Menj el a nyugalom csöndes éjjelébe,~A gyászos sírhalom, megnyílt
2232 17 | előttetek, mint ama pusztulásnak éjjelei. Akarom, hogy azon ítéletről,
2233 19 | Csak egy ember jelent meg éjjelenkint ablaka alatt, s az halálos
2234 1 | máglya, lobognak az égre; az éjnél feketébb füstmennyezetben
2235 17 | tűzfény világított ki a puszta éjszakába, mint posvány közepén a
2236 16 | homokpuszta felett, mely a hideg éjszakában a szél szomorú zúgásánál
2237 11 | ősszerű kinézésű.~Ezen vad éjszakáján a zivatarnak, midőn minden
2238 5 | félelme, félelme a sötét éjszakától s a sötét éjszaka és sötét
2239 15 | átfeketülő látkörön nyugottól le éjszakig egy, színeiben a gyémántot
2240 24 | mikor a vad, emberhangtalan éjt titkos, sóhajszerű kísértethangok
2241 16 | megcsókolta, s rebegve e szót ejté ki:~– Meghalt.~Azzal félrefordult
2242 8 | engem halálos betegségbe ejteni! C’est seul pour les paysans!
2243 5 | mintegy fölmagasztosulva ejtette ki kezéből hangszerét; ha
2244 10 | egy lélekerejében meg nem ejthető leányt átkos vágyainak feláldozhasson,
2245 2 | Amint kapuján belép, az ékesen szóló Jutka asszony éppen
2246 5 | Magas, idomtalan, agyba-főbe ékesített filagória a díszes sárpiac
2247 22 | egyetlen kapuja sűrűn van ékesítve vasszegekkel. Ablakai mind
2248 13 | sokat támaszkodott pandúrjai ékesszólására, s jelenleg nem tudta, miként
2249 15 | ily renddel és még nagyobb ékesszólással mondta volna el kocsisának
2250 12 | ha az én fejemet is, míg ekkora voltam, a ház szögletihez
2251 8 | feküdt vagy egy félóráig. S ekkori ájultában észrevevén, hogy
2252 22 | élve, vagy halva leesett.~Ekkorra a fekete szolga is előérkezett,
2253 3 | már beszélni is tudnak, az eklézsiának ajándékozni; az aztán majd
2254 17 | ehhez fogjuk őt kötözni; ekörül fél öl cserfát rakjatok,
2255 5 | parasztnőknek, szépnek és éktelennek, erényesnek és kikiáltottnak,
2256 21 | vedrek aranyzott emaillos ékvényekkel vannak felcifrázva.~Minő
2257 21 | megtudták volna az illetők, hogy él-e és hol?~Mindezeket Péter
2258 14 | vármegyéket szűkeknek érzik, el-eltűnnek, s gyakran hónapokig csak
2259 10 | pillanataira felelt… Lassanként el-elvesztette lelkét eszméi délibábjai
2260 8 | három vevőnek egyszerre eladni, s a divatos iparlovagság
2261 18 | nézdegélem, hogy mit lehetne eladnom, hogy egy koporsót csináltathassak
2262 8 | mögött mart a tettetés; eladta az önzés legjobb barátja
2263 8 | Népdal.~Zsákunk volt, tavaly eladtuk,~Az árát is bálban hagytuk.~
2264 8 | Jézus Mária! Már meg ez is elájul, és még csak egy cselédjök
2265 8 | ez nem manier, ily igazán elájulni! – évelődék az úri hölgy,
2266 2 | megragadja a leány kezét; ez elalél, s így voncolja ki magával
2267 2 | ölében hozá ki a félelemtől elalélt leánykát; azt a kertben
2268 24 | ezerig reménylve, hogy majd eláll, és mégsem áll el; aztán
2269 23 | sebemet nadálylevéllel, az elállítja a vért.~– Maradj itt a csónaknál! –
2270 5 | szegleteken golyvás kinövésekként elálló hatszegletű rondellák oly
2271 21 | végre lezárja azokat s elalszik.~Az apa visszateszi őt bölcsőjébe,
2272 21 | édes illatja a lelket bírná elaltani; a vedrek aranyzott emaillos
2273 12 | végre mind a hárman szépen elaludtak.~A csecsemő nem is ébredett
2274 25 | Theodosius alatt ébredtek fel elalvásuk után 122 esztendőkkel:1
2275 4 | önkénytelen megragadva, elbűvölve, elandalítva érzi magát általuk, mintha
2276 7 | meghitten ül kedvese ölében, s elandalogva ringatni hagyja magát annak
2277 21 | emelkedéseiben és hajlásiban elárulja a vénuszi termet kecseit.~
2278 23 | emberi lélek jelenlétét elárulná.~Hallgatózva nyitott be
2279 11 | Elhagyta minden ember. Barátai elárulták. Ellenségei diadalmaskodtak
2280 8 | az erényt… dobraütötték, elárverezték! Szégyenkőre állíttattak
2281 10 | föld színéről, s mélyen elásta azokat, hogy magvaik ki
2282 24 | törvények halottja, kit elástak önkezei embertől nem ismert
2283 1 | terheitől és még valamitől elázott férfiak kezdik körülfekünni,
2284 5 | mondja meg, apám?~Dömsödi úr elbámult, mintha a guta ütötte volna
2285 14 | gondoskodtam.~– Majd hiszen elbánjunk vele! – fejezé be az utóbbik
2286 1 | bátorságos hely sáncai közé elbarricadirozni, a nyílt térséget osztatlanul
2287 12 | vérzett, diadala után szörnyen elbizakodva, mindenkibe belekötelőzött,
2288 17 | hogy a jámbor ember maga is elborzadt bele.~– Tegnap a városba
2289 3 | Ezzel Pista beseperte az elbúcsúzottakat.~– No Pista, téged meg már
2290 5 | első tekintetre megragad, elbűvöl és felemel. Ez Szilárdy
2291 9 | után elénekelje. Szinte elbűvöl-bájolta az egész diáksereget; nem
2292 4 | valamennyi jámbor magzatjait elbűvölték, elvarázsolták és holdkórosokká
2293 4 | önkénytelen megragadva, elbűvölve, elandalítva érzi magát
2294 21 | afrikai szeretett, Dömsödi elcsábíta. A szerecsen eltemeté a
2295 10 | hogy az öregúr maga is elcsodálkozott rajta, s jutalmul három
2296 9 | varázsigére lőn rögtöni elcsöndesülés; a fiatalság glédába ül,
2297 5 | nyavalyája arcát annyira elcsúfította, hogy mikor legelőször a
2298 9 | térdei összeütődnek, s úgy elcsúszik egy állóhelyében, hogy rögtön
2299 26 | tölti, s igen összehúzódva éldegél.~*~Az ifjabb Rónai pedig
2300 8 | kivel kedve tartja, s biztos éldelheti a paradicsom valamennyi
2301 13 | készen a brachium.~A pandúrok elébbre léptek.~– Bátyám – szólt
2302 17 | arra az emberre, ha most elébed kerülne?~– Dehogynem ismernék
2303 7 | uraságod, várja meg, míg eleblábol boldog vetélytársa; ha nem
2304 22 | hínár között a tórongy és elecke narancsvirágaik nyílnak
2305 5 | pattogatott kukoricaféle eledelen nyámmogva, s a beteges aggság
2306 24 | Hoztam neked meleg ruhát és eledelt; tél lesz, fázni fogsz,
2307 12 | kedvese arcát lesé –, már éledezni kezd, legyetek csendesen!~–
2308 5 | kerek asztal áll gömbölyű elefántcsont lábon; lapján remek üveg
2309 8 | gyönyörű szép huszonyolc darab elefántcsontfogat kiszedvén, azokat szappannal
2310 8 | tartotok egy csinos kis elegáns Argandlámpát?~A fiatal lyánka
2311 9 | praeses nélkül; tehát neki ott eleganter kell megjelenni, kire annyi
2312 13 | és mégis boldog, mégis elégedett! Dolgozni fogunk és örülni,
2313 9 | varrással, s a prézens úr nagy elégedetten lépdeli benne végig szobája
2314 14 | félvállról a korcsmárosnéra elegendő ideig lenézvén, tapasztalta,
2315 1 | miután annak gallérját elegendőképpen megrázta, s őt vagy három
2316 8 | ágya fölé; Dömsödi levelét elégeté, az ismeretlenét keblében
2317 2 | számára, bosszúja kihűtéséhez elégségeseket. Egy korbácsot keres elő
2318 17 | nagy égésre, melyben ti is elégtetek? Beszéld el, mit tudsz róla?~–
2319 19 | koporsójába.~Gáspár boldog elégülettel helyhezte magát a szomorú
2320 5 | épületek s azok lakóinak elégült tekintete az érzéki jóllétnek
2321 13 | a lélek boldogsága, az elégültség, a nyugodt álmok malasztja
2322 6 | kenyeret, szalmagunyhót és elégültséget.~E kis ház előtt kedves
2323 5 | bokáját, s pajtásai közé elegyedik.~– Fájt-e? – kérdik azok.~–
2324 5 | mutatja, mely ördögi mesterség éleikre állított üveglemezekre történt
2325 4 | jutott eszébe a miatyánk eleje. Jutka asszonynak pedig
2326 25 | öreg szűrét, beült a szánkó elejébe, egyet előre, másikat hátra
2327 9 | Ama sátáncsapat, melynek elejére állítá magát, egy szóval,
2328 5 | számtalan betegségnek vette elejét, szörnyen elszégyenlené
2329 14 | viaszgyertya; kalapácsait elejtette, hideglelős didergéssel
2330 24 | után lövök, lövök sokat, az elejti a gyermeket, ki már nem
2331 4 | bírta visszaparancsolni. – Élek én és szeretni foglak, testvéred
2332 2 | másik percben, mintha az elektrika masina rázta volna meg tetőtől
2333 1 | lassankint kezdi magát újra elemeire bontani; a porfelleg le-
2334 9 | megszólamlani.~– Per omnia elementa! – vág közbe az érdemes
2335 22 | tizenhárommillió gyomor sem bír elemészteni, sem tizenhárommillió fejnek
2336 5 | szokta látni azon jótékony elemmel, melyben a nimfák és a békák
2337 5 | összeadatták magukat, s élének azontúl mint férj és feleség.
2338 9 | jött most, hogy holta után elénekelje. Szinte elbűvöl-bájolta
2339 5 | No elég lesz, a többit elengedjük! – szól az esküdt úr végre,
2340 1 | hajtva fel a magasba; olykor élénk lángnyelvek lobbantak ki
2341 6 | előadása által kétszeres erővel élénkült fel, nem nyugvék addig,
2342 5 | végképpen kipusztult és elenyészett, az Óváriak. Az öreg Óvári
2343 24 | mint a lehelet, mint a hang elenyésznek; ez az ő hite, vallása,
2344 24 | az örök megsemmisülésé: elenyészni, mint a lehelet, mint a
2345 4 | alig születtek meg, már elenyésztek.~– Mondd, akarsz-e engem
2346 19 | hosszúságában az ajtóig elér, arról a keresztvasat leemeli,
2347 7 | ingerlőbb élvezetnemeket, miknek elérésére gyakran legőrültebb túlzásokat
2348 6 | visszavonja, s a lyánka kezét elereszti.~– Már távozni készülsz? –
2349 1 | szándékra vetemedett, s eleresztve az ablakvasat, idomtalan
2350 1 | ott függőknek szarvaival elérhető részeiket gyöngéden megvakargatni. –
2351 11 | ereje és a töretlen út miatt elérnie lehetetlen vala.~Ekkor gyertyafény
2352 6 | édes házi életről. A célját elért boldogság reménye mosolyogva
2353 12 | botjával a gerendát, ha elérte volna.~A többiek elhúzódtak
2354 14 | pantomimikát a másik kettő elértve, szedi sátorfáit, s mind
2355 25 | fokkal nőtt az esküdt úr elérzékenyülése, egy nüansszal pirosult
2356 20 | kutya előtte futott, mindig élesebben hangzott nyugtalan, ijesztő
2357 24 | partján egy hónapra való eleséget talál a törvények halottja,
2358 8 | diadalt kacagott a csábító az elesett fölött; kigúnyoltatott a
2359 15 | vérrel mázolt arcok keresnék élesre köszörült késekkel, és kiabálnák
2360 25 | tisztelettel legyen mondva, elestek.~No de e történetet eléggé
2361 16 | homlokára, hítta esengve az életbe vissza, … a hölgy halva
2362 10 | meghatározásában s egyéb ily fontos életbevágó jogkérdések megvitatásában
2363 5 | mehetnék nyugodtan ki az életből.~– Ön erről nem tehet –
2364 23 | emlékezék az elmúlt 15 hónapra életéből.~A váratlan öröm hatása
2365 26 | Ha meguntad, rózsám~Vélem életedet,~Csináltass koporsót,~S
2366 22 | ezentúl lesz. Lesz, kinek életéhez képest az enyém még paradicsom;
2367 3 | tíz esztendőt vettél el életemből – eredj, mégpedig mentül
2368 18 | alatt volt egy nyugodt perce életemnek, álmomban lehetett. Nincs
2369 5 | nélkül vegetáltak végig az életen, s neveztettek leányasszonyoknak,
2370 5 | kilátást arra, hogyha egész életén át tűrt, fáradott, remélt,
2371 23 | szerelmes.~Hanem tizenöt hónapi életére, fájdalmaira, gyermekére,
2372 17 | távolban az ablakot, utósó életerejét összeszedve, felé rohant;
2373 6 | ajkak, az ép tekintetű, életerős arc, ez izmos termet, mintha
2374 6 | örök teremtőerő, egyetlen életeszmét kettészakítva, azt két lénnyé
2375 4 | fel kölykeit, kész azokat életével is megvédelmezni; s az ember
2376 15 | igen-igen szeretetreméltó életfilozófiája van, mellyel, ha az Isten
2377 7 | hajigált megtámadóira, kik élethalálra látszottak ellene törekedni.
2378 2 | látszik még változatlanul, élethíven, s mindenüvé kíséri a vele
2379 17 | megköszönné a szabadítást, mohó életmentési vággyal rohant a magas fehér
2380 5 | ingóságokon kívül e terem az életmíves természet mindazon állatjaival
2381 6 | csak egy két alakban ható életmű volnának, vagy mintha az
2382 25 | többé a fülekkel ellátott életműszeres világ.~A farkasok, mintha
2383 12 | erőködött kedvesét visszaadni az életnek; de nem tudta módját, nem
2384 8 | a gyönyörűséges erkölcsi életnézeteket olvasgatja, miközben fogai
2385 6 | rohadjon meg! Félév múlva életölő méreg lesz belőle; lehet
2386 8 | felnyissa, s azt az igazi életörömökkel hintett ösvényre visszavezesse,
2387 16 | Dübörgés hallatszott, melyet életre-halálra küzdők támasztanak.~A peregrinus
2388 10 | lekorpázott. Így tanulják az életrevalóságot, audiat.~Pista szépen megköszönte
2389 6 | támadnak nyugalmas, édes házi életről. A célját elért boldogság
2390 7 | fosztottam meg magamat az élettől.~Bálnai rábámult az emberre.~–
2391 4 | még hozzáképzeljük azon életvidám, hajnalló, kedves arcot,
2392 10 | derülni, hogy miért. Atyja életviszontagságait részletesen ismeri. Jelszava: „
2393 2 | paprikafüst; azért is Gáspár jó eleve gondoskodott, hogy kivált
2394 21 | pihegéseiben.~Mellette kék ernyővel elfalazva, melynek ultramarin színébe
2395 6 | szorosan simult hozzá, s ajkát elfedve kezével titkolózva súgá
2396 22 | nélkül eltűnt.~A nő ajkai elfehéredtek, szemei elfordultak; anélkül,
2397 8 | fantáziákat verve rajta, midőn elfeledé maga körül a világot, s
2398 4 | sírköveken, a besüppedt és elfeledett sírhalmok s a hallgatag
2399 4 | sóhajtás múlt, régen elmúlt és elfeledt időkből; s az egész apró
2400 11 | minden fájdalmaid legyenek elfeledve, nyomorú lét! Azok nem érnek
2401 8 | midőn elájult, lerakni elfelejte, fején össze és vissza voltak
2402 24 | Góliáth Pétert mindenki elfelejté…~Egy este a holdnak ismét
2403 5 | s egymást hovahamarább elfelejtették volna, módokról kezdtek
2404 18 | imádkozom; egyik az, hogy te elfelejthess, másik az, hogy ha megtalálom
2405 23 | melyet a felébredéskor elfelejtünk, s mely néha homoním esetek
2406 8 | szélességével tökéletesen elfoglalja. Mindezek után kezébe veszi
2407 5 | halálozván meg, vagyonait elfoglalta a királyi ügynök; a leányágat
2408 16 | szólt a férfi, s hangján elfogódás reszketegsége tűnt fel. –
2409 13 | kezéből megválthatlak – szólt elfogódott hangon az ifjú, s gyöngéden
2410 5 | saját kezeivel sietett azt elfojtani, míg önnek segélye nélkül
2411 15 | lehet ismerni.~Dömsödi úrral elfordult a világ.~E percben egyet
2412 16 | tőrrel megdöfött, s egy elfulladt kiáltással tántorgott a
2413 25 | hattyúdalát akarta vele elfuruglyálni, elég az hozzá, hogy végső
2414 22 | melynek lefejezése s a hősnő elfutása után hirtelen nyomult elő
2415 5 | mutatván többé szándékot az elfutásra.~– Széttéplek! – ordítá
2416 22 | gólyaláb jött, kivehető volt az elgázolt nádszálakról.~– Erre! Csak
2417 15 | Ha az utcán jövő-menők elgázoltatására vagy a közel jutottak szemeinek
2418 11 | kérlek, bocsáss!~Az ifjú elgondolá, hogy neki már nincsen üdve,
2419 3 | Pista öcsém jobbra-balra elgurigázni. Oh, az a Pista, az a Pista!~
2420 12 | meg – szól nyugodtan –, elgyalázta ugyan kissé a hideg, de
2421 4 | lehajtsd; van-e árvább, elhagyottabb nálad a kerek földön?!~Ekkor
2422 4 | egymáshoz: árvák voltak és elhagyottak mind a ketten.~A következő
2423 11 | viharosabb.~Reménye nincs.~Elhagyta minden ember. Barátai elárulták.
2424 12 | feltűrve két üngujját, kalapját elhajítá, markába köpött, s roppant
2425 7 | megtámadóra. Ez félrevágja az elhajított kötelet csákányával, s csapással
2426 20 | felugatva.~A temetőőr is elhaladt a sír mellett anélkül, hogy
2427 2 | a kegyes férfiú leánya elhalaványul; szótlanul, reszketve néz
2428 7 | Ha most haragudnám reád, elhallgatnék, s vesztedbe hagynálak rohanni,
2429 5 | félbeszakítani nem akarom, elhallgatok vele. A szerelmesek ekkor
2430 5 | gyötrelmeket, mikkel ő másokat elhalmozott, férje embertelen üldözései
2431 23 | szemei, arca elsápad, ajkai elhalnak, karjai lebomlanak az ifjú
2432 7 | pillanatra összerezzent, elhalványodott; perc múlva aztán komoly,
2433 16 | tíz óra után, s Dömsödi úr elhalványult, s még egyszer szorgosan
2434 1 | száján folyt a vér, és szemei elhályogosodtak. A dühös bikának nyaka volt
2435 8 | után, melyek K* városát elhamvaszták, egy földszinti sötét szobácskában
2436 7 | Amint a lódobogás elhangzék, a halványképű sietve szórta
2437 2 | elnémultak, az „ite missa est” elhangzott, Márton úr felkelt, s indult
2438 5 | szemeiről, mint szintén öltözete elhanyagolt mivoltáról lehetetlen benne
2439 22 | nagyságát, melyet ily bátran elhárítva lenni vélt, s magának mintegy
2440 12 | Megkarmoltál, hanem ’iszen ezért elhasítom delivörös keszkenődet.~Azonban
2441 2 | vászoncselédek nem tudják egyhirtelen elhatározni magukban, merre szaladjanak.~–
2442 5 | gondolatjait akarná meglátni.~Nemes elhatározottság ült a gróf homlokán.~– Ők
2443 15 | megyek innét.~Miután ekképp elhatározta magát, a korcsmárosnét kikurjantotta,
2444 13 | eljárás törvényszékileg elhatároztatott, hogy tőle pártfogoltja
2445 9 | egyfelől a vett méltatlanság, s elhatározza magában, hogy bármit mondjon
2446 22 | mocsárok viránya~Megátkozlak, elhervadsz.~Népdal.~Megvagyok én búval
2447 18 | vendég, nyugodtan fogsz élhetni itt; örvendő arc nem fogja
2448 9 | Hát bolond vagyok én, hogy elhigyjem, miképp az a füst délutáni
2449 6 | pirosló szamócák vannak elhintve, s ez illatos szamócáknak
2450 5 | tulajdonságaiért annyira elhíresedett, hogy még bajuszát sem tudta
2451 14 | sovány sárgazöld színű ember, elhízott, kékesvörös orral; kopasz,
2452 15 | lehető, hogyha a homokot elhordanák róla, más bizonyulna be,
2453 18 | kívánod rám azt a kínt, melyet elhordozok, s melynél több már nem
2454 2 | gólyát, mely a galambfiakat elhordta; Márton ekkor macskát szerzett,
2455 3 | gondoskodott és a jó sors az elhunyt egyetlen fiáról; nehéz volna
2456 12 | iparkodott a leány alul elhúzni.~Az ifjú ezalatt kétségbeesve
2457 12 | elérte volna.~A többiek elhúzódtak tőle, mert féltek keze ügyébe
2458 13 | azért, hogy minden közeledőt elidegenítsen.~Fekete volt, hogy lakóinak
2459 24 | néha egy-egy rángástul elidomtalanulva.~A félhold nagy udvarából
2460 7 | alatta, egyes fatörzsöktől elijedve, majd csökönösen megállt,
2461 21 | kibontani.~A nő pedig mint elijesztett vadállat, mely a mágusz
2462 9 | múlva, hat éves diák létére, elimináltatván a tanulók – akarám mondani –
2463 18 | felé, mert este volt, hogy elindultunk, valahol megálltunk. Egy
2464 17 | kérdék a pusztabírótól. Elismeré mindenki, hogy az ő vesztesége
2465 22 | Góliáth.~– Tehát magad is elismered, hogy egy halállal neked
2466 8 | pártfogása alá méltányos elismerésére mindazoknak, kik a művelt
2467 1 | talapzaton álló idősb hölgy elismerő fejbólintással köszöné meg
2468 1 | öltönyei hosszúsága miatt azon elismert hasznú műtételre, mely hadi
2469 17 | törvényszék előtt bevádoltál, elítéltettél; kihirdettetéd országszerte
2470 3 | Gáspár úr, a jámbor sarú eljajdítá magát, mondván: „Hohó! Ki
2471 17 | írhasson; – azután hadd élje szegény ember világát!~Egy
2472 10 | volt a lyánt mint köznemes eljegyezni, s midőn nejévé tette, fényes
2473 17 | jobbkezemet; ha nem adod, úgy éljek, amilyen igaz, hogy te meghalsz!~–
2474 24 | téjjel táplálnom, hogy sokáig éljen, és sokáig marhassa lelkemet;
2475 24 | iszonyú élet!~– Nem szeretnél eljönni innét?~– Szeretnék, de nem
2476 13 | de nyugodt és bánattalan… Eljöttök-e velem oda?~A két lyány feleletül
2477 13 | leány.~Bálvándy úr előlépve, elkanyargatá erre meg amarra szokott
2478 17 | oly vad volt, mintha egy elkárhozott könyörögne fel az éghez
2479 17 | kinyújtóztatva a másik, arca mint egy elkárhozotté, irtózatdúlta és merev.
2480 14 | vonaglással földhöz ütötte magát, elkékült, elmerevült, szája összekulcsolódott,
2481 10 | midőn mindezt oly szépen elképzelé, s midőn immár szerelmét
2482 4 | diák. Mikor már jó messzire elkergette Pista szomszédját a falutól,
2483 14 | Dömsödi úr már éppen valami elkerített forgós attát készült mondani,
2484 17 | s e kettőt nem is fogod elkerülni; de térj Istenhez, akit
2485 17 | és hajait tépte, azután elkeseredetten borult kedvese holttestére: „
2486 5 | adni a kibékülésnek, annál elkeserültebben fog áskálódni ön ellen.
2487 15 | a villanások s a tőlök elkésett mély morgadalmak mindig
2488 5 | melyet ha még halála előtt elkészíthet, az aztán olyasmi lesz,
2489 24 | birodalom szólalna meg, elkezdik melódiátlan egyhangú éneköket,
2490 1 | a verebek fölébredtek, s elkezdték dicsérni az asztagokat,
2491 25 | vagyunk, s kis idő múlva elkiáltá magát:~– Megvan ám már,
2492 2 | aztán kirúgta szobájából az elkínzott gyermeket, s aranymondatokkal
2493 20 | egy elmaradt utóhang az elköltözött élet szavaiból, valami rémületes
2494 9 | torkát a kellő hangmértékig elköti; annakutána felölti zöld
2495 24 | imádkozható sors, oly pontosan elkövetkezik az ő látogatása minden első
2496 1 | mázsaházat. A bika látá elközelgeni végső pusztulását, azaz
2497 5 | éjszakának e költőien andalító elközelgtével az úri lak belsejében ajtócsattanások,
2498 21 | minden vonásiban elváltozik, elkomorul, amint a férfi álom gőzkörébe
2499 25 | ostorából egy hüvelknyi elkopott a Szellő és Tündér túros
2500 13 | lábficamodva oly gyorsasággal elkotródék onnan, amilyen gyorsaságot
2501 3 | ajándékozni; az aztán majd elküldi azokat széles e világra
2502 10 | principálisom, mikor jurátus voltam. Elküldött olyas valakihez, kinek még
2503 2 | üdvözléssel támadja meg a mellette elkullogót. – Eszedet ittad-e be ily
2504 11 | csöndesedni kezdtek. Az ifjú érzé ellankadni a kedves kezecskét, s ijedten
2505 7 | élő tűz villant keresztül, ellankadt tagjai életre feszültek.~–
2506 2 | ilyetén parfümökkel rendesen elláthassa; s ha olykor a Márton baromfiai
2507 1 | petrencerudakkal találta magát ellátni, miszerint lehetetlen volt
2508 8 | ha aluszik, tant pis pour elle. Tudod, Gibicz úr, az orvos,
2509 13 | szekéremelőrúdtól.~– Az ellenállás a törvények értelmében bíróilag
2510 7 | erősült hangon hidegvérű ellenéhez. – Látom, te nem vagy az,
2511 7 | onnét bátorsággal tekinte le elleneire.~– Álljatok a fa alá! –
2512 15 | kerékvágásba, s többé semmi ellenészrevételeket nem tőnek kötelességök teljesítése
2513 7 | emez tajtékozva, s tőrével ellenét iparkodott leszúrni, s Leander
2514 16 | s fogaival és körmeivel ellenfele húsába csimpajkodott.~Betörték
2515 5 | protestáns lelkész pedig az ellenfelektől magára hagyván ijeszteni,
2516 5 | bennem magvát szakajtá, ellenfelemnél szinte ki fog alunni. Amit
2517 19 | magában az ifjú, s az öreget ellenkezése dacára is fel akarta emelni
2518 5 | rájok képzelje;1 valamint ellenkezőleg ama minden szellemi míveltség
2519 8 | alvó arcára meggyőzi őt az ellenkezőről, s sóhajtva mondja az úrnőnek:~–
2520 8 | tudtok ilyen olajméccsel ellenni? Miért nem tartotok egy
2521 1 | arccal mutatott a leküzdött ellenre, s mosolyogva mondá: „Ezt
2522 10 | markolt, minő a két vér ellenségé.~*~Így álltak a viszonyok,
2523 19 | itt közeledben, halálos ellenséged; kívánom, hogy ne legyen
2524 18 | neked is szárnyakat, ha ellenségedet kellene keresned; csak egy
2525 17 | átölelve, mintha legnagyobb ellenségéhez volna legtöbb bizodalma. –
2526 4 | kerülgeti a halmok között ellenségeit, míg az egyik agár átkapja
2527 18 | azt kell megérnem, hogy ellenségem csókolja lábamat, azt a
2528 18 | megtalálom testvéremet és ellenségemet, amazt halva, ezt élve találjam.
2529 5 | akart részint azért, hogy ellenségén bosszúját állhassa, részint
2530 26 | feledkezett el boldogtalan ellenségéről a csavargó, és eljött azt
2531 5 | tapasztalá, milyen nemű és alakú ellenséggel van dolga, magasabban kezdte
2532 5 | nevét sem hallották közös ellenségöknek, annál kevésbé tudhatják,
2533 13 | házmotozást engedni meg lakában; ellenszegülés esetére kényszerítő eszközök
2534 5 | katolikus volt, és legyőzhetlen ellenszenvvel viselteték mindenki iránt,
2535 13 | volta miatt a végrehajtásnak ellentállok – s erre a formaságok betöltése
2536 16 | fájdalom enyhülés nélküli.~Minő ellentét volt hozzá ama nyugodt,
2537 10 | türelemből; de megtörte magát, ellentmondott tetteivel saját jellemének;
2538 10 | noha nyilvánvaló volt az ellenvetés, hogy szüléi életében a