| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Hétköznapok IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
2539 6 | különben is ábrándokkal ellepett kedélyen uralkodóvá lőn,
2540 3 | tevé fennhangon: „A kocsis ellopta a zabot.” Gáspár úrnak kiesett
2541 25 | nála divatban, de igen az elmaradhatlan vörös pruszli, s ennek hegyébe
2542 25 | sem abrakot nem kér, biz elmaradnánk tőlök, mint a kerékvágás.~
2543 15 | félelmetes környéket háta mögött elmaradni.~Dömsödi úrnak ugyan meg
2544 17 | előtt. Az eszmélet kezde elmaradozni agyából, semmi tagját sem
2545 10 | tizenöt napra odaítéli, s elmarasztaltatása következtében a végrehajtást
2546 9 | leírhassa, hol van azon elme, mely felfoghassa az ő hivatalos
2547 9 | megnyilatkozása, s hangzék:~Már elmégyek az örömbe (n)~Paradicsomnak
2548 13 | És azután?~– És azután elmegyünk valahová, hol senki sem
2549 17 | meg…~– Jól van, leányom, elmehetsz – szólt a pusztabíró –,
2550 9 | buzgósága annyira meggubahította elméjének mivoltát, hogy még a halottat
2551 8 | Egy este, midőn ábrándos elmélázással ült zongorája mellett, nem
2552 6 | elfelejteni; sőt sokszor, ha elmélázok a külvilág ezer tárgyai
2553 24 | Ha a nap elnyugszik, az elmém bujdosik,~Hosszú tenger
2554 10 | patvariának.~Bizonyos elménc úriember ezen szót „patvaria”
2555 5 | Gábor úr –, ez megint magyar elméncség volt, sajnálom, hogy alkalmat
2556 8 | ablakon kitekint, egy ott elmenő uracsot kellemes fejbólintással
2557 17 | huzakodás alatt jó messzire elmentek tőlünk, s István úrfi, ki
2558 6 | álmodtam. Tegnap, amint ismét elmentem azt meglátogatni, oly valami
2559 8 | mindkét részrőli gyászos elmerengés mindaddig tart, míglen a
2560 7 | E magasztos percében az elmerengésnek a két ajk oly közel jut
2561 23 | keresztüllyukasztotta, s távol a parttól elmeríté. Amaz pedig haladt befelé,
2562 17 | megütközés az arcokon, ez elmerülés, annál iszonyúbb lőn azon
2563 10 | pöriratok között lehete őt elmerülve látni; szorgalmasan írt,
2564 5 | eléggé tanúsítja lelke és elmetehetségei szokatlan kifejlődöttségét,
2565 21 | szótalanul nyílt száj, az elmezavar misztikus jelleme a szép
2566 1 | vállalata tönkrejutásával teljes elmezavarában kénsavannyal a legirtózatosabban
2567 25 | egy tragikai esetet kell elmondanom, mielőtt e regényt befejezném,
2568 17 | kezeteket fejére teszitek, elmondjátok vétkeit, s egyszersmind
2569 5 | majd akkor körülményesen elmondok okokat és következményeket,
2570 24 | halaványpiros és szélesen elmosódott tárul öblösen az alig csillagos
2571 5 | Leander feléje fordul s elmosolyodik.~– Fogadjunk – úgymond –,
2572 5 | sóhajtott. Nem, sokkal érettebb elmű volt, minthogy ne tudta
2573 15 | pacsirta megszűn énekelni, itt elmúlik a nyájak kolomphangja, a
2574 9 | elnémulnak,~ Végképen elmúlnak.~Az ének végigéi szelíd
2575 18 | nem volt reggeli eső, nem elmúló, nem enyhülő, de önmagát
2576 21 | segíteni, ha a vén Dömsödi nem élne.~Tudtára esett, hogy apja
2577 5 | hónapja, mióta *városában élnek mind a ketten. A fiú titkol
2578 7 | néhány percig engedj még élnem, s minthogy imádkozni nem
2579 17 | fenyegető volt e percnyi elnémulás, e halaványság, megütközés
2580 17 | hangjaiban az átok, melynek elnémulása után templomi csend foglalt
2581 9 | test kívánsági hol mind elnémulnak,~ Végképen elmúlnak.~
2582 22 | hát a szegény gólyák hol élnének? Ha mocsárok nem volnának,
2583 13 | peregrinus – mint Bálnait később elnevezték – testvérével, ki a házat
2584 22 | ingovány minden lépténél elnyeléssel fenyegette.~A nádterület
2585 21 | szenvedélyét.~Nem láta módot őt elnyerhetni.~Apja körlevelet bocsátott
2586 24 | bánatos szívemre,~Ha a nap elnyugszik, az elmém bujdosik,~Hosszú
2587 17 | hétig azt sem tudtuk róla, élő-e vagy haló. Csak nagy sokára
2588 5 | egy serdülő mosómedve, s elő-előrohan, valahányszor a két majom
2589 6 | titoknokának aggodalmas előadása által kétszeres erővel élénkült
2590 16 | kívánta kocsiját és lovait előadatni és tovább menni.~– Hagyj
2591 14 | legsuttogóbb, óvatosabb hangon volt előadva, hogy tán maga a szemfül
2592 5 | Ekkor fog ez a gazember előállani – mert hogy az egész az
2593 5 | hozzájárulása által lehet vizet előállítani, míg a szénléget csupán
2594 15 | veszedelmes színezetben voltak előállítva a közhír ajkain, melyek
2595 5 | kardot aligha mindkettőnél előbbre nem tette volna.~– Hála
2596 1 | látja a mázsaház kéményeiből előbukkanó kíváncsi fejeket, kiknek
2597 25 | ostorpattogás hallik, s nagy sebesen előcsúszik egy fakószán s garázda bordalokat
2598 22 | Ekkorra a fekete szolga is előérkezett, s az ajtót végre kivetették
2599 2 | köszöntőt, miután különös előérzetből vagy három lépést retirált
2600 17 | az éghez iszonyú kínjai előérzetében semmire egyébre, mint az
2601 1 | végigtekinti, sajátszerű előfogalommal fog bírni azon nagyszerű
2602 15 | Catalani kisasszony hintaja előfogatának egyik érdemes tagját, tekintélyes
2603 2 | nap, hát gyere! – s azzal előfogta a rimánkodó gyermeket a
2604 5 | nádat fogja aratni idővel. Előfordult pedig ezen nílusi áldás
2605 22 | harmóniát kerekítenek, minőnek előhozása csak emberi és állati hangoktól
2606 16 | aggódó hangon kérte lovait előhozatni.~Többen mozogni kezdtek,
2607 5 | mely az égés tüneményét előhozza, az égést föltételező anyagi
2608 3 | ismét visszadugá, honnét előhúzta, a szögletbe, a többi degez
2609 5 | megrögzött és apáról fiúra szállt előítéletek, gyakorlatba nem vehető
2610 24 | laknak, ködös éjféleken előjönnek egymás után. Hah! Egy sem
2611 3 | eszméletvesztve Gáspár úr, s előkapván a zúgból egy tőről vágott
2612 19 | szívében viselt. Azután előkereste a megholt derekalja alól
2613 3 | én odatérek, ahonnét ti előkerültetek? Tudom, hogy megsiratjátok
2614 17 | hamupipőke jelent meg piszkos kék előkötővel, zöld kockás moldont szoknyában,
2615 1 | megszelídíteni. A diákok előkotorják az ágy alul könyveiket,
2616 12 | volt; tört és zúzott, amit elől-utól talált: asztalt, kemencét
2617 7 | létrán felmászva, s minden előleges értekezés nélkül akkorát
2618 6 | kérne szolgálatot: „Eredj előlem!”, szállást az öreg Rónainál
2619 8 | nem véve ült, Bókváryné előlengett, s affektált negéddel kezdé
2620 4 | túlszárnyaló gondolatokat, s előlép a való, mogorva felhőivel
2621 13 | a két leány.~Bálvándy úr előlépve, elkanyargatá erre meg amarra
2622 10 | ragadta azt, még egyszer elolvasá a ráírt neveket a vérfénynél;
2623 10 | ismereteket, tanulmányok és előmenetelek egyetemessége egy szóval –
2624 10 | bámulatosképpen nagy gyakorlati előmeneteleket tehetének, neveztetvén ezen
2625 18 | azt kérdezé: miért? Most előmutathatnám a halálítéletet: ezért!~–
2626 5 | volt házassági kötés párját előmutatni nem tudta, a házasságot
2627 15 | leső vad arcokat látott előnézni, hirtelen eltűnőket, mihelyt
2628 17 | nyeregből, erre azonban az is előrántott, honnét, honnét nem, azt
2629 25 | hegyezvén, sajátságosan elordítá magát, mire a többi elhallgatott,
2630 7 | kellett több, teljes szívéből elordítja magát.~– Szaladjunk – rivall –,
2631 5 | juttatni. Hát nem gyönyörű előrelátással bántam ez ügyben, most mondja
2632 17 | lehúzta fejét, és amint sietve előrelépett, valami puhára tapodott
2633 13 | egéből levert Leviathan, előrenyomult lábbal a szenvedéles ifjú
2634 17 | az árok fenekén, hirtelen előrenyúló kezével valami meleg testre
2635 8 | s azzal kalapja fátyolát előrevágta s eltűnt.~A lyánka egyedül
2636 1 | hang, s egy keresztutcából előrohanó ifjú erős kézzel ragadja
2637 5 | papucs és japónika nélkül előrohant, és nekiesett ököllel a
2638 7 | E neszre az erdővégből elősompolyogtak társai, s a magános ház
2639 5 | szenteskedés.~Sok volna elősorolni mindazon módokat és eszközöket,
2640 5 | narancsmarmelád között, vagy előszámlálni egy okszerű francia aszpikkal
2641 2 | mindennemű fülbeli élvezeteket előszedett s megszerzett, melyekkel
2642 14 | minden szemébe ötlő tárgyat, előszedte oldalzsebéből pisztolyait,
2643 5 | s a bárói cím iránt való előszeretetből szemet hunyt veje jellemminőségére.~
2644 5 | Dömsödi úr ezen állatokhozi előszeretetének emberektőli félelme, félelme
2645 10 | emberördögöt; eltörle minden élőt a föld színéről, s mélyen
2646 5 | a fortélyos láda kulcsát előtapogatja, s azzal a ládát minden
2647 5 | föltételező anyagi kellékeket is előteremtse, amiket pedig előteremthet,
2648 17 | olyan emlékezetes legyen előttetek, mint ama pusztulásnak éjjelei.
2649 24 | sziget túlsó oldalán ismét előtűnik.~Ott is keresi a névtelen
2650 13 | folytassa a történendőket, tehát elővette az ítéletet, s elsőben azt
2651 22 | kopogna és kaparna nagy elővigyázatos csendességgel. Hirtelen
2652 6 | jelenet a boldog házasság előzményeiből.~Az említett ifjút alighanem
2653 3 | zsacskókat vele irgalmatlanul elpáholta.~– Ajjajajaj! – ordíták
2654 5 | feltámadt falubeliektől emberül elpáholtattak, s ugyanekkor Dömsödi úrnak
2655 6 | az ő tekintetét, s arca elpirul, szemeit lesüti. Az ifjú
2656 8 | arcának nagy mértékbeni elpirulhatlansága, lelkületének módosítható
2657 24 | kínzottnak.~– Hát gyermeked elporlott-e már?~– Jaj nekem! Jaj nekem!
2658 10 | kétségbeesett kísérlet, a lyány elrablása nem sikerülvén, a bosszúálló
2659 17 | irányban indultak keresni az elrablott leányt; maga a pusztabíró
2660 7 | nekem kell vala a leányt elrabolnom, negyedmagammal feltörnöm
2661 18 | azon leányt Góliáth Péter elrabolta.~Leander szótlanul, mint
2662 17 | Jaj nekem! – kiálta. – Elrabolták!~– Irgalmas isten!~– Kicsoda? –
2663 15 | történt lövésre hirtelen elragadták a kocsit, s Dömsödi úr kiszökkenve
2664 7 | Mindketten föleszmélnek méla elragadtatásaikból. Reszketve tekint a lyánka
2665 11 | téged; bízzál bennem, én elrejtelek oda, hová ember szeme nem
2666 13 | felszólítattik egy bizonyos elrejtett és foglalás alá veendő nőszemély
2667 21 | kényelmet, fényt, biztos elrejtettséget, kincseket, amennyit el
2668 26 | volt egy bokor, hova valaki elrejthesse magát.~Végre meggyőződék
2669 22 | falábait, azokat egy sásbokorba elrejti, melléjök egy kitűnő nádszálat
2670 15 | szaglálnának utána. Ő pedig elrejtőzve a föld gyomrába, egy mély
2671 9 | rekedt is.~– Hát hogy mersz elrekedni az én engedelmem nélkül,
2672 12 | Dobjátok ki! – bőgött elrekedve Telezsák az asztalon, az
2673 13 | Mellette a torz félelem két elrémült alakja, vonásaiból kikelt
2674 10 | következtében a végrehajtást elrendeli.~Hogy a leány szép, fiatal
2675 5 | meghazudtolója lenni a belső elrendezés. A pompás, sötét szobák
2676 17 | az ablakon, egyszer csak elrikoltja magát: „Tűz van, tűz van!” –
2677 6 | ölébe veszi a hivő szívet, elringatja, és ad neki szebbnél szebb
2678 1 | szédülten borul lova nyakára s elrohan.~Az ifjú fulladozva tántorog
2679 17 | pedig felszakítva az ajtót, elrohant; perc múlva távozó lódobogás
2680 24 | szalagok egészen megfehérültek, elrongyolnak mind; oda van melléje vetve
2681 12 | kidióztak, s ekkor büszkén elrúgta onnét. Erre pokoli zsivaj
2682 24 | Eredj! – szól ez a sírót elrúgva magától. – Sírj, jajgass!
2683 5 | figyelmes vizsgálódásai által elsajátított, s noha üdvös újítási közben
2684 23 | Akkor megtörnek szemei, arca elsápad, ajkai elhalnak, karjai
2685 13 | odaugrott, karjaiba ölelte az elsápadt leánykát, s felfekteté az
2686 22 | teljes tehetsége szerint elsikoltotta volna magát, midőn már a
2687 1 | atléta nem futottak el. Az elsőbbeket a zsibbasztó félelem, az
2688 5 | tejfellel feleresztetnek, elsőbben lassú tűznél megfőzetnek,
2689 13 | odaengedjük az utóbbit az elsőbbiért.~– Megteszem; igen… csak
2690 5 | a felső falusiaknak azon elsőbbségök volt szomszédjaik felett,
2691 13 | elővette az ítéletet, s elsőben azt akarta végigolvasni.~–
2692 5 | kelle ítéletet hozni, minő elsőségei vannak a kozák lének a rákfark-ragu
2693 3 | szókat intézve hozzá:~– Te, elsőszülötte minden pénzeimnek! Harminc
2694 3 | Addig is pihenj, kedves elsőszülöttem! – Pihenj! – szólt az öreg,
2695 5 | olykor megfordult Bálnai elsőszülöttje, István, ki mostanában az *-
2696 4 | nyúl egy kiáltást hallat, elsőt és utósót életében, s megtette
2697 5 | szándékozik feltalálni, mely ha elsül, akkorát durranik, hogy
2698 15 | eredetének; lőtt, egyik pisztoly elsült, a másik nem. Amaz is csak
2699 8 | ifjú alakot láta az előtt elsuhanni, ki hosszan várt ott, míg
2700 2 | kárhozott, ha még valahol élsz a földön kívül! – Mindezt
2701 24 | hallásától.~– Góliáth Péter, élsz-e még? – kérdi a kísértő hang.~
2702 12 | Innenső sor, túlsó sor,~Elszakadok magamtól:~ Vasvilla~
2703 26 | így; később minden fonalak elszakadoztak, mik embert emberhez és
2704 22 | világtól messze elrejtve, elszakasztva; van egy kis magános sziget;
2705 1 | le- és elszáll, a lábak elszaladnak, velök együtt a gyermekek
2706 3 | tréfára a dolgot, hanem úgy elszaladt, hogy talán kiszaladt volna
2707 1 | bontani; a porfelleg le- és elszáll, a lábak elszaladnak, velök
2708 24 | hogy hányat cseppenik; elszámolok ezerig, tízezerig, örökször
2709 2(2) | szánt, a szomszédjáéból is elszánthat; aki korán kaszál, a szomszédjából
2710 24 | azután összehanyatlott, elszédült, tagjai összezsugorultak,
2711 5 | betegségnek vette elejét, szörnyen elszégyenlené magát, még talán el is tagadná,
2712 13 | vállán dupla puska; roppantul elszégyenlette magát, amint körülnézett,
2713 25 | bizonyos irányban mindnyájan elszéledének.~Kis idő múlva az ellenkező
2714 19 | az ige hirdetése közben elszéledvén, az ábrahámiták tíz körme
2715 18 | félreismertetést kellett elszenvednie! Mártírja volt az őszinteségnek,
2716 26 | árvák és özvegyek; magában elszigetelve élt, magában halt meg mindenki,
2717 17 | balra és halálra keresnék az elszököttet.~Végső erejével ragadta
2718 5 | kínoztatását, s egy napon magával elszöktette… Már most mi fog ebből következhetni?
2719 14 | ki.~– Micsoda ez? – kérdé elszörnyedve Dömsödi úr.~– Nem látott
2720 23 | szakítni minden ereit. Keble elszorul. Hullámzó kéjsikoltással
2721 26 | szétrongyolva.~A csavargó szíve elszorult.~Egy kapát keresett, s a
2722 6 | fáktól körzött tanyák vannak elszórva.~A levegőben a pacsirták
2723 7 | annak keblére s kezével eltakarja arcát.~Az ifjú is felszökik;
2724 4 | s lábát hetykén rázta. – Eltaláltad, nem akartalak megölni,
2725 4 | fészkét, s nem félti az eltapodástól.~Két gyermek ül e sírhalmok
2726 18 | lábamat, azt a lábat, mellyel eltaposom; nyugalom veled!~Ezzel megindult;
2727 3 | De kősziklán, jégtengeren~Eltart engem két tenyerem.~Népdal.~
2728 21 | míg a gyermek perc múlva eltaszítja magától a keblet, s félrefordulva,
2729 23 | bízta úrnőjét, s a csónakot eltaszítva a parttól, tovaevezett.~
2730 11 | szerencsétlenek egymásban?~A boldogság eltávolítja a szíveket, a keserűség
2731 11 | a vendégek csoportonként eltávozának, vigalmaik utóhangjait dúdolva
2732 21 | napjait anélkül, hogy valaha éltében megtudták volna az illetők,
2733 5 | idejöket, s mégis szinte holtig éltek, mint amazok; sőt, mi a
2734 17 | mindezeket; hiába rimánkodol, éltél elég sokat, most meg fogsz
2735 11 | magasztos képzeletekkel volt eltelve leendő néplelkészi pályája
2736 7 | hisz egy virág nyílt csak éltem sivatagán, azt letépted.
2737 18 | szobámból, s mint a karthauzi, éltemben ásom meg saját síromat.
2738 21 | Dömsödi elcsábíta. A szerecsen eltemeté a leányt, de nem bosszúját,
2739 19 | hol van egy kapa? Majd én eltemetem őtet.~– Köszönöm, köszönöm,
2740 20 | halottrabló ajkán. Ellensége, az eltemetett kinyílt szemekkel, kinyílt
2741 20 | Hát a gyűlölség meghal-e? Eltemetik-e a bosszút? S az üldözés
2742 19 | nekem~Diófa koporsót? – –~Eltemetsz-e engem temető szélébe?~Népdal.~
2743 18 | mint a sír, melybe kedvesem eltemettem. Emlékszel-e még azon lyányra,
2744 24 | csuktátok le szemeit, mikor eltemettétek?~– Csuktad volna le magad,
2745 15 | mellyel, ha az Isten sokáig élteti, elébb vagy utóbb nagyra
2746 15 | emberhez –, keressük fel eltévedt lovait, vagy ha jobban tetszik,
2747 2 | a gyűlöletes arcképhez, eltévesztette az irányt, s a mellé függesztett
2748 3 | minthogy, mióta Pista úrfi eltisztult a háztól, Gáspár úrnak sem
2749 2 | hajfürteit újra befonta, s eltitkolta a felhólyagzott ütések nyomait,
2750 10 | vele minden emberördögöt; eltörle minden élőt a föld színéről,
2751 5 | magát.~Itt nem látni az eltörpült halavány arcokat beteges
2752 12 | Szánkóm beledőlt az árokba; eltört a rúdja, akinek keze van,
2753 25 | tapogatva Jancsi –, majd eltörtem a fejemet.~– Hohó! ad vocem „
2754 6 | szólt az ifjút gyöngéden eltolva magától –, nézd, késő este
2755 2 | ellenség szívének szánt, és eltorzulandnak; várja, hogy az vonaglani
2756 7 | örömeit fenekig kiürítettük, éltük a gyönyöröket, míg ingert
2757 14 | sátorfáit, s mind a hárman eltűnnek a pinceajtón.~Alig húzták
2758 15 | látott előnézni, hirtelen eltűnőket, mihelyt őket észrevevé.
2759 4 | kell is majd kiállanom; eltűröm és nem panaszkodom; nem,
2760 5 | kezd; a hálóterem madarai elülnek, csak a bagoly jajveszékel
2761 10 | mostohaságra nézve egészen elütött; kinek a korán felkelésen
2762 12 | kidűlő borgőz azt szinte elütötte lábáról.~– Nézzétek csak,
2763 1 | mosolyogva fel védenceire.~Az elutasított suhanc pedig, ki semmihez
2764 5 | egyedül, minden kísérő nélkül elutazott.~
2765 5 | gyáva és önző kasztérdekű elv között, mely teremtményekről
2766 21 | drágakő! Kényelem mindenütt, élv, ragyogvány, magas ízlés!
2767 15 | A villámoktól anélkül is elvadult lovak e hátok mögött történt
2768 24 | csalánok tenyésznek.~A tengeri elvadulva lepi a dombokat, a csenkesz
2769 17 | nyelvét kiégetni, kezeit elvagdalni, hogy ne láthasson, ne szólhasson
2770 16 | ajtót; a nekikábult ifjút elválaszták a vérében heverő Dömsöditől.~
2771 7 | A sírás erőteté, midőn elvált tőle. Amint felült paripájára,
2772 6 | mulatoztam vele, s mikor elváltam tőle, úgy tetszék, mintha
2773 21 | hirtelen minden vonásiban elváltozik, elkomorul, amint a férfi
2774 6 | keresztül; egész tekintete elváltozott, valami homályos költői
2775 4 | jámbor magzatjait elbűvölték, elvarázsolták és holdkórosokká tették,
2776 9 | nagyon megijedt, és sietve elvasalt, ekképp felmentvén a prézens
2777 7 | kívül esett számításainkon. Elvégeztem mondanivalómat, már most
2778 14 | ám; azt ígérte, hogy ha elvégeztük a munkát, csak menjünk a
2779 8 | ragaszkodni céltalan, polgárszagú elveidhez? Ne félj, semmi sem vétek,
2780 5 | gyakorlatba nem vehető elvek alkalmazhatatlansága ellen
2781 8 | szenvedésekben megerősült elveken alapult.~Az a szelíd, mosolytalan
2782 4 | bátyja a világot ily vad elvekkel káromolta, ismeretlen atyja
2783 5 | gondolkodva tevő, s gondolatjait elvekre építő férfi volt, ki nem
2784 17 | csak az életet ne hagyd elvenni tőlem! Óh, védelmezz! Ne
2785 5 | végre, miután 25 képében elveretett vagy 30-at. A delikvens
2786 5 | ezeknek folytonos csevegése elverte lelke gondolatjait.~Különös
2787 13 | is; vigyázz, mert azt is elveszem tőled.~Pista pedig nézte
2788 17 | ifjú kedvese.~– Ne hagyj elveszni! – rikolta a szerencsétlen
2789 24 | legszebb helyeiből; az ég elveszté kékjét, mintha egy nagy
2790 21 | hajdani tiszta szerelem, annak elvesztése, helyette ez őrült, erőszakos
2791 15 | szerencsétlenül járt utazókról, kik elveszvén, minden későbbi nyomozódások
2792 12 | se! – kiáltá, s kalapját elveté –, megveszett ez, hogy ide
2793 13 | pártfogoltja törvényesen elvétessék, s a fölpörös bárónak tulajdoni
2794 5 | belép Dömsödi úr.~Az ajtóban elvevé az őt követő cseléd kezéből
2795 7 | szenvedély gyehennája. Sovány, élvezetaszalta termete reszketett a lángoló
2796 4 | gyermek megszokott vigalmai és élvezetei semmi befolyással sem látszottak
2797 8 | szerencséje vala.~Egész élete az élvezetek, gyönyörök, kicsapongások
2798 2 | kedveért mindennemű fülbeli élvezeteket előszedett s megszerzett,
2799 15 | engemet bevárni, majd én elvezetem uraságodat egy emberséges
2800 6 | kellemes helyzetű, kinézése oly élvezetígérő, hogy láttára érző embernek
2801 13 | pompás virágok nyílnak; majd elvezetlek én oda, kis forrás is van
2802 5 | nyakig fetrengeni, s főfő élvezetnek tartá, ha a jámborságban
2803 7 | találgatánk kalandosabb, ingerlőbb élvezetnemeket, miknek elérésére gyakran
2804 8 | sem maradt belőle, s az élvezett édességek kiférgesíték szájából
2805 17 | vonaglott, míg mások ritka élvezettel legelteték szemeiket az
2806 5 | alkalmazása által magát azon élvezettől megfosztani, hogy kompon
2807 7 | múltját és jövőjét, s kezdi élvezni azt, mit örökkévalóságnak
2808 1 | órától délután háromig; az élvező közönség jön és megy és
2809 12 | ráfekünni és koplalni e két elvhez maradván csak hívek: félni
2810 21 | ajkai, a nedves, piros, élvígérő ajkak, miken ember számára
2811 5 | holott azokat fundusostól elvihette volna az óperenciákra, addig
2812 19 | Megesküdtél, nem szabad elvinned! – rikácsolá gyermekes félelemmel
2813 4 | mennyi fájdalmat kellett elviselnem! Mennyiféle alakban járt
2814 18 | gyanú ostorát kellett lelkén elviselnie!~Akit legjobban szeretett,
2815 5 | mindamellett is törekvéseinek elvitázhatlan nyomai maradtak a birtokait
2816 4 | hogy „a kis boszorkányt” elvitték a garaboncások.~Mert tudnunk
2817 6 | hajlam, mely a tartós magány elvonultságában, a különben is ábrándokkal
2818 21 | e körülmény minden útját elzárá rohanó indulatinak.~Ekkor
2819 2 | tanú szemei. Amint Márton elzárkózott, a hívatlan tanú dorongot
2820 24 | átkozza magát és a felhőkkel elzárt egeket, s riadva szökik
2821 8 | fájni, hogy azokat csupa emberbaráti nézetekből egymáshoz közelebb
2822 1 | tudniillik, mellyel bizonyos emberbarátok, kiket a közvélemény csaplárosoknak
2823 6 | tekintetre is megragadják az emberben mindazt, mi érez és eszmél:
2824 17 | föleszmélhettek volna, a pusztabíró emberei körülvették hajlékukat.~–
2825 1 | egyaránt bízva Istenbe és emberekbe, sem saját, sem a más csalódásából
2826 10 | oldaláról tanulta ismerni – az emberekből, s lelkének minden virágai
2827 1 | mázsaháznak rohan. Bömbölve gázolt embereken, kutyákon keresztül, olykor
2828 8 | igen ügyes módja volt az emberekkeli bánásban. Módtalanul kacér
2829 4 | háborítlanul bírja… Ne higgy az embereknek! Inkább senkinek se, mint
2830 14 | is félt senkitől, csak az emberektől; de hogy e szokatlan prófécia
2831 5 | állatokhozi előszeretetének emberektőli félelme, félelme a sötét
2832 18 | egymáshoz, mint más isten emberének; azt kérdezte tőlem, hogy
2833 1 | kezével;… a bika érzette, hogy emberére akadt; utósó, de minden
2834 1 | segedelmével felváncorogva, oly emberevő pillanatokat hajigált kalapja
2835 7 | magát, s tudva, hogy amaz embergyűlölőnek kivált a főbbrangúak ellen
2836 24 | őrültté, magamat földönfutóvá, embergyűlölővé, istenkáromlóvá.~De meglakolsz
2837 12 | jégen kopogótokat, mert emberhalál lesz ma! S nyakravalóját
2838 5 | tudományukkal hazának és emberiségnek, ha tudós chiméráikat szélnek
2839 21 | együttlét alatt, midőn kívüle emberlényt nem fog láthatni, gyöngülni
2840 22 | hosszú sorban rendezett embermagas ribez-bokrokon érett, hosszú
2841 10 | agyonmennykövezett vele minden emberördögöt; eltörle minden élőt a föld
2842 18 | téged pedig becsületes emberré tett, s hogy boldogsága
2843 4 | noha feltehette a durva emberről ez iszonyú bosszúállást,
2844 5 | már talán mégsem puszta emberszeretet, itt úgy hiszem, saját lakosaim
2845 5 | fizette-e vissza a báró önnek emberszeretetét, hogy éppen aratás idején,
2846 11 | képzelt egéből a való!~Mily emberszerető buzgalommal lépett később
2847 10 | családgyűlölség, hajlam és szenvedély embertársai démonává kentek fel; vad
2848 5 | remélt, bízott istenében és embertársaiban, megosztotta falatját az
2849 14 | semmi emberi.~Később mindig embertelenebb dolgokat kezdett véghez
2850 2 | a görcsös zarándokbottal embertelenül megveré, minden ütéshez
2851 1 | előtt a nyargaló por- és embertömeget, kik nem győzik egymást
2852 12 | egymás hegyén-hátán hemzsegő embertömegnél, mely összevissza rikoltozott,
2853 5 | feltámadt falubeliektől emberül elpáholtattak, s ugyanekkor
2854 14 | csárdásnét.~– Hallja, az az embör muzsikál – mond –, jobb
2855 12 | is tudom, minek szegöny embörnek a gyerök! Jobb lött volna,
2856 14 | haragos! Bizony kinézné az embört a szobából; már minek az
2857 5 | pincében jár-e vagy az első emeletben? Itt-ott beszegzett és a
2858 11 | hangjai zsibongtak e sárga ház emeletében; harsogó zene és pohárcsengés,
2859 11 | évvel ezelőtt egy rozzant emeletes ház; a mohlepte cserepzsindeles
2860 8 | a dolgot, annyit tudott emelgetni, szellőztetni, húzogatni,
2861 25 | specificumát érezteté az őt emelgető Jancsival.~Újra fennültek
2862 2 | mely a gólyaörökösöket emelgette el; Gáspár ismét vidravasat,
2863 19 | kell pénz; hát megállj, emelj el innét, de ne tégy fel
2864 21 | simuló patyolat minden emelkedéseiben és hajlásiban elárulja a
2865 6 | hangulatában; az érzelmek nemes emelkedettsége, a romlatlan szívépség,
2866 5 | helyeit, látta a világot emelkedettségében és süllyedésében: fényt
2867 1 | hidegvérrel néze le a szüntelen emelkedő lángoszlopokra.~Néhány perc
2868 15 | Dömsödi úr, s Dömsödi úrnak emelkedtek a hajaszálai.~Ezen kritikus
2869 5 | pofoncsapott piramis alakú emelvények; háromlábú, hordozható tornyok,
2870 5 | virággal; aranyozott liliomos emelvényeken felállogatott tajték- és
2871 1 | festett homokkőből faragva. Ez emelvényen két, finom modoruk s öltözetök
2872 6 | kétségbeesés házához vezet; ha emerre találnál tévedni, egy jó
2873 1 | nincsen akarat – uratlanul emészti martalékjait a bőszült elem.
2874 16 | nagyot kacagott, de e kacagás emésztő volt, mintha a tüzet okádó
2875 18 | meg volt tagadva.~Magában emésztődött búját senkivel nem közölve,
2876 24 | tőle tagadva, hanem némán emésztődve visszafordul, s a sziget
2877 4 | annyiban különbözött, hogy emezt hajtani, őelőle pedig szaladni
2878 5 | közelebb kellett hozzá jutni, s emiatt legjobbnak találta egy keze
2879 19 | országokban, s siralmas pengésök emlegetni látszott a nyugalom hajdani
2880 15 | nyakad közé rakok, hogy arról emlegetsz meg! Aki erre, amarra! Szamár!~
2881 22 | mégis egy hely, egy kedves emlék a múlt időkből, egy virágos
2882 17 | és vagyontalanok; kiknek emlékében lángbetűkkel voltak felírva
2883 5 | úgy megütötték, hogy annak emlékét teljes életében hordoznia
2884 23 | mint jött e találkozás, nem emlékezék az elmúlt 15 hónapra életéből.~
2885 24 | körülötte, mint a hold.~– Emlékezel-e azon asszonyra, ki valaha
2886 17 | róla?~– Óh, bíró uram, úgy emlékezem, mint a saját születésem
2887 20 | fukart eltemették; eltemették emlékezetét is.~Senkit nem szeretett,
2888 1 | egyebet egy igen keserű emlékezetnél és egy betáblázásokkal terhelt
2889 5 | követte a számkivetésbe. Emlékezhetik ön rá – még akkor ugyan
2890 5 | ablakai az olasz világra emlékeztetnek; az utcára néző oldalán
2891 15 | teljes életében fogvacogva emlékezzék rá az ember.~Víztől ázott
2892 5 | érdemjelül aranykeresztet és emlékpénzt is viselt. Ekkor fejlődött
2893 18 | melybe kedvesem eltemettem. Emlékszel-e még azon lyányra, ki ama
2894 24 | elakadt.~– És ez a nő nem emlékszik terólad; mikor te boldog
2895 15 | fellegeket, s mint boldog emlékű daraleves hullott vissza
2896 9 | iparkodik betanulni…~Egyet említetlen találtunk hagyni a prézens
2897 4 | már; titokban, suttogva említették ismerőseim rejtélyes szavakban,
2898 9 | istentelenséggel, és ezt csak azért említettem meg, mert vannak, vagy legalább
2899 5 | csak a tündéres mesékben említtetnek egy kategóriában a hétfejű
2900 2 | Pyladesé, együtt szoktak említtetni, s példabeszéddé váltak.~
2901 2 | valamely kitűnő ajándék nevét említve: „Nesze névnapi ajándék,
2902 5 | meghallja pattanását, azt nem is említvén, hogy sírja fölött örökké
2903 9 | Végképen elmúlnak.~Az ének végigéi szelíd szoprán hangokban
2904 9 | fekete hollósereg vonult az énekbíró csapat a szép görbületekkel
2905 9 | fuvoláját és a halottas énekek könyvét az egyik, gitárját,
2906 6 | A levegőben a pacsirták énekelnek, lábainknál a gyöngyvirág
2907 15 | Itt a pacsirta megszűn énekelni, itt elmúlik a nyájak kolomphangja,
2908 9 | nem tudom, mert mi szépen énekeltünk.~– De már ez sok! – kiálta
2909 6 | szállong vele a magasban, s énekének minden hangját érti és érezi;
2910 15 | mutatni. S hát még az olasz énekesnők, kiknek mennyi minden kell?
2911 5 | félbe, a csalogány esti énekével, a gróf pedig üvegfuvolája
2912 2 | nem r…” – a kádencia az éneklővel együtt az ágy alá gurul,
2913 24 | elkezdik melódiátlan egyhangú éneköket, s a megszűnt eső után fejér
2914 9 | vagyok! Most fogjunk az énekpróbához! Dóczi, adj hangot!~– Dóczi,
2915 9 | mely nem egyéb, mint az énekszós ifjúság kara – összegyülekezett
2916 4 | neveznének, akkoriban pedig energiának csúfoltak. Őt, mint afféle
2917 25 | belesóhajtott, amint isten tudnia engedé a kecskebőrbe, megnyomva
2918 25 | szólt az esküdt úr, igen engedékeny hangulatban lévén –, nem
2919 21 | simulni fog hozzá; hízelgés, engedékenység, áldozatok meg fogják kérlelni
2920 5 | pénzösszegekkel volt kénytelen vejétől engedékenységet vásárolni, hogy lármát ne
2921 9 | hogy mersz elrekedni az én engedelmem nélkül, semmiházi?~Ümm…
2922 10 | tetteivel saját jellemének; engedelmes lőn, mint a bárány; nem
2923 13 | szólíttatának fel a törvények iránti engedelmességre.~Senki sem felelt.~Ígérnek
2924 5 | s köztük Mihály gróf is engedelmet kaptak a visszatérhetésre,
2925 24 | de nem lehet.~– Ki nem engedi?~– Meg vagyok rontva, kötve
2926 7 | hálátlan; csak néhány percig engedj még élnem, s minthogy imádkozni
2927 13 | várakozással; csak néhány hónapot engedjenek, mialatt atyai örökömhöz
2928 1 | kíváncsiság dolgában mit sem engednek a sátorok ormaira kapaszkodottak
2929 5 | midőn őt az öreg gróf, engedve a kor igényeinek, külföldre
2930 21 | tán ez ajándék meg fogja engesztelni az őrült szívében lakó sárkányt,
2931 4 | bármily kínt kiállani, mint engesztelő kezet nyújtani elébe.~–
2932 11 | megadta magát, és sorsa nem engesztelődött; imádkozott, és nem hallgatta
2933 25 | hold és akós hordók mind énkörülöttem forognak.~– De már úgy igaz,
2934 7 | írást fogok adni, hogy enmagam fosztottam meg magamat az
2935 25 | mersz, te gazember cigány énmellettem helyet foglalni? Nem tudod,
2936 25 | valamennyi fogad! Ugyan már minek ennél meg engem? Ugye, te sem
2937 12 | eszére tért nagy nehezen, s ennélfogva nem rohant vaktában az ifjúnak,
2938 9 | iskola kenyerét?~– Azaz enném, ha hozzájutnék – mondá
2939 15 | száját, ha homokot nem akar enni; a szelek ordítanak, a lovak
2940 13 | Azonban nem hagyta a dolgot ennyiben maradni Dömsödi úr, hanem
2941 14 | puffognak, egykedvűen csak ennyire figyelmezteti őket:~– Az
2942 5 | választani a középutat az ideális enthuziaszták azon téveszménye között,
2943 9 | tudják, kivel van dolguk; énvelem játszani nem lehet, de azt
2944 4 | sírhalom? Nem lesztek az enyéim?~Az ifjú hévvel szorítá
2945 26 | szigetet, összekereste az enyészetnek indult szobákat, hítta nevénél
2946 17 | perc múlva távozó lódobogás enyészett el a síkon.~A zsiványok
2947 4 | vonulnak át, mik a távolban enyésznek el; árnyékos fák mögött
2948 4 | és szavainak mindegyike enyhítően hull szívembe? Több mint
2949 16 | belőlök; az ilyen fájdalom enyhülés nélküli.~Minő ellentét volt
2950 18 | kódult; nincs nyugtom, nincs enyhülésem. Vesd fejemre a követ; te
2951 18 | reggeli eső, nem elmúló, nem enyhülő, de önmagát napról napra
2952 4 | csókjai: a lyánka fájdalma enyhült, arca mosolygani kezdett.~–
2953 24 | a te apád megfosztá az enyimet nejétől, megfoszta engemet
2954 18 | én nem bántalak téged az enyimmel, te se oszd meg a tiedet
2955 22 | lesz, akinek szíve még az enyimnél is kietlenebb leszen! Tudod-e,
2956 5 | Ilyennek képzelheti az ember az eolhárfa ideál fantasztikus hangját
2957 8 | rokonszenvű bánat ült az epedőnek minden vonásaiban! ~----------------------------------------------~ ~
2958 6 | szerelemben, az a romlatlan, éperejű szív, mely, mintha akkor
2959 8 | hölgyeknek kebleit titkos vágy epeszté holmi egyenruhák és kardos
2960 14 | pedig azt mondják, hogy az epileptikus lázban sínlődők a leghalkabb
2961 10 | egyik kezével ront, másikkal épít, de gyorsan hat és nyomot
2962 26 | itatni, azaz meghalt; roppant epitáfium van felette, lesz baja vele
2963 12 | tisztességes fejbetörésnek szokott epitáfiuma lenni. – Tudod-e, mikor
2964 5 | azt kímélettel tevé, ahol építe, szilárdul; s az biztosította
2965 5 | valóban meglepő külsejű; építészének talentummal kellett bírnia
2966 5 | vastag száraik az egyiptomi építészeti rendszert látszanak pártfogásuk
2967 5 | s gondolatjait elvekre építő férfi volt, ki nem mohó
2968 5 | bábeli mintaképen azonban az építőnek is nem kis tanácsadási érdemeit
2969 9 | padok alá, melyeknek egyike épp azon pillanatban nyomatván
2970 15 | tapasztalá, hogy az amily hosszú, éppoly széles láthatáron hagyján
2971 7 | is ott szedi az úrfi az epret.~A halvány arcú szemei pokolian
2972 5 | a gömbölyű áll, teljes épszínű arc, magas, egyenes, végén
2973 1 | egy átelleni szénaraktár épületéhez.~– A szeszgyár! – ordítá
2974 1 | legyeket fogdosnak, s egyéb ily épületes foglalatosságokban gyakorolják
2975 5 | kastély egyszerűen négyszögre épült homlokzatán dóriai oszlopokkal,
2976 22 | tesz, mintha vízre volna épülve, pedig hajdan e helyütt,
2977 21 | ismeretlen dalműveket zeng le az érchenger, mik úgy hangzanak, mintha
2978 1 | világegyetem, mint egy nagy érckohó, lángol; benne, mint olvadt
2979 1 | lángol; benne, mint olvadt ércláva, sötétvörös felhők tömegei
2980 1 | csend lőn, csak a harangok ércszava hirdetett borzalmas dolgokat.
2981 1 | vásártér közepén kongatta még ércszavait, míg a közelgő lángok oldalait
2982 1 | összecsapott a torony fölött, az érctető olvadtan zuhant le a templom
2983 4 | embert ölni; hagyj békével, s érd be azzal, amit kaptál.~Az
2984 22 | virul ki a sötétzöld iharfák erdeiből.~Nyugotról a kanyargó Tiszában
2985 22 | kenyérnek és kalácsnak; erdeidben makk, tavaidban fogas, mocsáraidban
2986 6 | minden segélytől, a puszta erdejének tövében laknod? Miért nem
2987 5 | a másikért, s hogy e két érdek: szellemi és anyagi annyira
2988 25 | közelebbről ismerők előtt érdektelen.~*~Vala pedig a napnak igen
2989 15 | és poflevesekkel szokta érdemdíjazni. És Dömsödi úr, ha jól szemügyre
2990 5 | szétküldeni. S mennyivel nagyobb érdeme volna az asztrológia és -
2991 10 | címhez őt egyedül csak bokros érdemei juttatták, miután egy szomorú
2992 5 | építőnek is nem kis tanácsadási érdemeit vehetni észre. A roppant
2993 21 | helyett az ég minden csapásait érdemelte volna.~Neve átkozva volt,
2994 5 | birtokú nemes volt, s mellén érdemjelül aranykeresztet és emlékpénzt
2995 2 | mellképe huszárruhában, mellén érdemkereszt, arcvonásai nemesek, büszkék;
2996 3 | keservesebben esett neki e meg nem érdemlett, háladatlan zendülése kedvenceinek.~–
2997 14 | vele a tiszamelléki iharfa erdőkben a rejtett tűz mellett; együtt
2998 1 | De távol az örkényi erdőknél, vendégtelen homokbuckák
2999 7 | lélegzetet sem vesz, míg az erdőszélt el nem éri, hová a másik
3000 7 | füttyentett.~E neszre az erdővégből elősompolyogtak társai,
3001 15 | setétségtől nem hallhatta, honnét ered e különös időben és helyen
3002 15 | mindkét fegyverével a hang eredetének; lőtt, egyik pisztoly elsült,
3003 5 | Gáspár nagybátyján kívül eredetéről senki sem világosíthatta
3004 5 | kicsapongások, affektált eredetiség, mívelt vadság, ezek voltak
3005 5 | akkor tűnik elő a kívánt eredmény, e mód azonban, nagyon különszerű;
3006 4 | ártatlanok álmai onnan felülről erednek. Azon pusztaság, melyen
3007 17 | volna, hogy utána kellene eredni, de lovasink sem voltak
3008 4 | ahova akart; Pista utána eredt, elvágta útját a faluba
3009 9 | lehet az orrán keresztül eregetve a szavakat:~– Ki pipázott
3010 23 | szét akarja szakítni minden ereit. Keble elszorul. Hullámzó
3011 25 | azt kinyitotta, teljes erejéből hozzácsapott. Egy haldokló
3012 1 | gyakorolják túlömlengő, ifjú erejöket. A görög kalmár elkezd fel-
3013 22 | fogva tartá az oroszlán erejű állatot.~A laknak két szárnya
3014 22 | láthatárt, hosszú, veres és kék erekkel átjárva, tetejekön fekete
3015 13 | Vagy valami csehgyémántos ereklye; olyasmit el nem fogadunk.
3016 1 | hónuk alá csapva, azzal mint ereklyével jönnek-mennek a tűz között,
3017 4 | jellemében, mit mai világban erélyességnek neveznének, akkoriban pedig
3018 18 | kinek szerelme volt hite, erénye, imádsága, s kinek bánata
3019 5 | érző s szabadakaratjában erények gyakorlására hivatott, egymás
3020 5 | társulatokat alapított s erénygyakorló egyleteket, melyeknek célja
3021 8 | kiegyenlíteni, s e hiány volt: az erénynek oly túlságos szeretete,
3022 8 | éreznie! Vásárra vitték az erényt… dobraütötték, elárverezték!
3023 22 | sötétzöld fügefák, sőt érésben levő narancscsemeték is
3024 17 | Dömsödi pedig sietve ereszkedék le a háztetőről, s hogy
3025 11 | lyánkáját egy tört padra ereszté le, s maga térdre omolt
3026 4 | mostoha házhoz vissza nem eresztelek többé; ha te ott nem voltál
3027 7 | térdre esik, de a kötelet nem ereszti el, s a férfi lefegyverezve
3028 6 | könyveiből oltja át az érzést éretlen, korcs gyümölcsöket termő
3029 22 | embermagas ribez-bokrokon érett, hosszú fürtök piroslanak,
3030 17 | legyen áldott szent neve érette! Mire hazamentem, házamat
3031 5 | nem sóhajtott. Nem, sokkal érettebb elmű volt, minthogy ne tudta
3032 9 | a mennyországot lehúznám éretted.~– De hát ne kapaszkodjál
3033 5 | díszítve, bútorai pompás erezetű égerfából, alapszőnyegei
3034 6 | énekének minden hangját érti és érezi; testvérének nevezi a csermelyt,
3035 8 | Miket kellett látnia, miket éreznie! Vásárra vitték az erényt…
3036 6 | szemében, s mondhatlanul érezték egymás érzéseit. Ez a szerelem
3037 25 | egész pondus specificumát érezteté az őt emelgető Jancsival.~
3038 21 | fel reá, azután mintegy érezve a rokonszenvet, mely kettőjöket