| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Hétköznapok IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
3039 7 | lelkeik mondhatlan üdveket érezzenek.~Az ifjú néha egyes szavakat
3040 11 | hol az üldözők keze el nem érhet – szólt biztatóan hozzá
3041 5 | kellemes voltával el nem érhetett: a szerelmet, azt sértő
3042 5 | kerteken át nem egykönnyen érheti tűzveszély az alsó lakóit.
3043 21 | teszi. Delejes rángások érik mind a kettőt. Az anya egy
3044 8 | kezével a lyánka vállát érinté.~– Hatalmas isten! – kiálta
3045 15 | érintett, de minden további érintésektől idegenkedő kocsisa odábbállott
3046 15 | gyeplőt és ostort; ez utóbbit érintkezésbe hozta a két hátulsó dikhenccel,
3047 5 | hogy a szúrós drótfalhoz ne érjen.~Künn a hazatérő marhák
3048 25 | arccal tekintgetett ki az érkezendők elébe.~– No, Jancsi! hát
3049 9 | basszisták ökleitől. Így érkezének vissza az alumniumba. A
3050 15 | de nem, ott sem… be kell érkeznem H*-ra még világossal; a
3051 23 | bozótból két lövés fogadta az érkezőket, s egyikök karján sebet
3052 13 | bátran nézett szembe az érkezőkkel. Háta mögött egy szegletben
3053 10 | tanult fiú, szerény fiú, jó erkölcsű fiú, de mégsem lesz belőle
3054 22 | haza, még egy csapás fog érni, azontúl magad lész ember
3055 5 | öregek, munka idején az ernyedetlen szorgalom, ünnepnapon a
3056 5 | vesztegelnek; csigateknő alakú ernyős mennyezetek, almáriomajtók,
3057 21 | pihegéseiben.~Mellette kék ernyővel elfalazva, melynek ultramarin
3058 21 | hölgy fejér ujjai őrült erőben sajtolják össze kezét.~–
3059 21 | magát pólája kötelékeiből erőködik kibontani.~A nő pedig mint
3060 5 | mondok; egy angol gépész oly erőművet talált fel, melyben egyik
3061 15 | feltolakodni, távolról mindig erősbödő, ritkán megszaggatott bőgés
3062 22 | fenyegető morgást hallat, mindig erősbödőt s végre hosszas, kísértetes
3063 7 | kezével e.~– Már az igaz – erősíté a hasba-melles legény negédesen
3064 7 | feszültek.~– Ember! – szólt erősült hangon hidegvérű ellenéhez. –
3065 13 | Bocsáss be, különben erőszakhoz nyúlunk – hangzék künn egy
3066 5 | teremtés volt, kit hatalommal erőszakoltak hozzá, s kinek kimondhatatlanokat
3067 22 | Hah! – sikolta Góliáth, s erőszakosan vonaglott.~– Halld! Azon
3068 7 | körülölelé Lilláját. A sírás erőteté, midőn elvált tőle. Amint
3069 21 | férj kétségbeesetten akarja erőtetni a dolgot.~Felemeli a kisdedet,
3070 10 | Bálvándy urat rendkívül erőtette a szolgabíróvá létel, sorsa
3071 7 | rajtad állani.~– Arra nem érsz rá.~Ekkor egy harmadik kéz
3072 3 | hogy mit hallgatnék.~De az erszény újra megszólamlott: „Gáspár,
3073 3 | erszényeire.~S ím egyszer a tele erszények egyike ezen szavakat hallatá
3074 19 | szalmapárnát fölfejtve, abba az erszényeket egyenkint átürítette.~A
3075 7 | szabadíthatom.~Leander nem érté a mondottakat, s szótlan
3076 7 | felmászva, s minden előleges értekezés nélkül akkorát csap egy
3077 10 | zárták az ajtót, nehogy értekezésük folyama alatt hívatlan látogatóktól
3078 4 | fészkéből kivert.~– Nem értelek. Sokaktól hallottam ezt
3079 6 | rá is akadt annak igazi értelmére – a szép kis védenckébe
3080 6 | következett, hogy addig-addig értelmezgeté a végrendeletet, míglen
3081 14 | erejével következtetnek, értelmeznek, jövendölnek azokból.~Erre
3082 25 | szánandó vándor, jer, én értem a te fájdalmaidat, én tudom,
3083 10 | leányasszonyt hivatalosan értesítse a személye ellen intézendő
3084 6 | ismerőse volt, s azt tervéről értesítvén, Rónai Sándor név alatt
3085 6 | is, eleget nem tőn.~Előre értesülvén, hogy Bálnaiban egyike lakik
3086 8 | intéssel, de ha meg nem értetett, érthetőbb kijelentés által
3087 10 | beleszeret; de szerelme nem értetik meg, s a kétségbeesett kísérlet,
3088 2 | összeakadva, s rekedten, értetlen hangokat kiabálva, s erejében
3089 8 | a világon! Senkitől nem értetni, senkiben nem bízhatni,
3090 25 | miután nyelvükön ő sem értett, én sem értek, ide le nem
3091 3 | négyszáz forintot.~– Rosszul értetted, te! Csak kétszázat mondott;
3092 6 | hízelegtek mézes szavakban, de értettek minden pillanatot egymás
3093 25 | azzal, hogy én magam sem értettem.)~Ezen gyönyörűséges összehangzó
3094 8 | de ha meg nem értetett, érthetőbb kijelentés által is, irántai
3095 13 | szerkesztve, a hölgyek nem érthették a benne foglalt kárhozatos
3096 10 | bánatának, s azután azt az értő tekintetet, mellyel hozzá
3097 15 | tetszik, majd én elmegyek értök, addig tessék itt engemet
3098 5 | két sárkány volt befogva; értsen meg ön, két papirossárkány.~–
3099 2 | legelőbb is, akit legközelebb érünk – Gyékény Mártont; ott fogjuk
3100 18 | elvette szeme világát, akkor érze mondhatlan enyhülést égő
3101 6 | és a böléndek ellenében érzek oly félelmet és taszító
3102 7 | már nem csiklandá tovább érzékeinket, együtt találgatánk kalandosabb,
3103 25 | esküdt úr, ki őt mámoros érzékenyültségében a táblabíró úton keresztül
3104 11 | természet, ez a zivatar oly érzéketlenek! Nem kímélték ezek a gyermekien
3105 18 | percek tüneménye, nem őrült érzékroham, nem megszokott kéjvadászat
3106 5 | a legcsekélyebb nemzeti érzelem szennyét is rájok képzelje;1
3107 4 | az azzal társuló költői érzelemmélység túlemelték őt a mindennapi
3108 25 | egybehangzó duettet a duda amaz érzelemteljes kanászdal áriájával kísérte,
3109 8 | virágfüzért kapott. Amazt érzelgő pacsuli szagú levél mellé
3110 7 | kis alvó gyermek, félig érzelgően lehunyva szemeit, majd ismét
3111 8 | művelt világ nemeslelkű érzelmeit közelről nem ismerik.~De
3112 5 | és lélekre. Tele költői érzelmekkel, tűzláng fantáziával. Az
3113 14 | mindig hagy egy kis vallásos érzelmet gyanítani. Erről pedig ugyan
3114 25 | szentimentaliko-filantropiko-kozmopolitai érzeményeiben összecsapta két első lábát,
3115 25 | sértett felebaráti szeretete érzeményeit~– Mit? Hogyan? Hát így kell-e
3116 4 | tanulhattad meg, mennyi édes érzés van e szóban: anyám, imádta;
3117 14 | később gyomra fáj bele, s érzései kimagyarázhatlan széthangzásba
3118 7 | tekingete széjjel.~Szokatlan érzések ülték el szívét. Mintha
3119 8 | indulatokkal s magasztos érzésekkel vert meg a mostoha sors,
3120 11 | mely finom volt és oly érzéstele; vadul tépdeste a vihar
3121 12 | vetve a hozzá közel állók érzéstelen, vad arcaiba.~– Ki ez? Mit
3122 5(1) | kiereszteni, s ha volt néhány jobb érzésű, kinek szíve fájt a magyar
3123 1 | s fel, bőszülten s ereje érzetében némán küzd az uszított csoporttal;
3124 17 | férfiarcban, kik jelentőségök érzetével foglaltak a fal körüli lócákon
3125 17 | permetézett alá.~Kevesen érzettek iránta szánakodást, félelmet
3126 5 | szólt elfojtott sérelmes érzettel Gábor úr –, ez megint magyar
3127 6 | meglátogatni, oly valami nyomást érzettem szívem körül, mintha sejtettem
3128 14 | Csongrád vármegyéket szűkeknek érzik, el-eltűnnek, s gyakran
3129 2 | álmaiból szokta látni, és esdeni irgalomért – az ő irgalmáért.~–
3130 12 | Segítsetek! – szólt könyörületet esdő pillanatot vetve a hozzá
3131 2 | verjen meg! – s ezt oly esdve mondá, oly érzékenyen, hogy
3132 10 | végrehajtási levelet és írt.~Furcsa esemény volt előtte.~Amint az írás
3133 5 | vannak rajzolva azon nap eseményei: a két hű barát nemes arcai
3134 15 | borzadalmasabb dolgokat és eseményeket beszélnek e csárda lakosairól
3135 5 | haragvó nem ember. És e két esendő lény az, kiket a meghalt
3136 11 | könyörületlen.~– Bocsáss, bocsáss – esenge szívreható hangon a szegény
3137 16 | könnyét sírta homlokára, hítta esengve az életbe vissza, … a hölgy
3138 5 | nyakát tekerje ki? Mindkét esetben közelebb kellett hozzá jutni,
3139 23 | elfelejtünk, s mely néha homoním esetek feltűntével meg-megrémlik
3140 15 | kitálalására került a sor: ezen esetekben Dömsödi úr ritkítá párját;
3141 5 | díszeskedik, hogy szükség esetén a kaput is be lehetne vele
3142 4 | volt, amint ama hústorony esetlen futással gázolt az ugarokon
3143 5 | édesapám, e rendkívüli esetnek okát ismerni, tanácslom,
3144 5 | annak két poflevet igér azon esetre, ha szobájába be mer tekinteni.
3145 9 | hogy halott nélkül hamarább eshetik temetés, mint cantus praeses
3146 18 | szerelem ege! Milyen nagyot eshetni onnét! És oly hirtelen,
3147 19 | akkor lefekszem.~– Mire esküdjem, öreg? Semmi sincs, amit
3148 17 | járuljatok egyenkint ide és esküdjetek meg, hogy egy szót, egy
3149 17 | hallatszottak.~Legutójára esküdött a pusztabíró, s lélekrendítő
3150 3 | Haramia! Hát te is ellenem esküdtél már? Hát koldussá akarsz-e
3151 19 | is védő vadmadár.~– Nem esküdtem; hanem hol van egy kapa?
3152 25 | itt ni! – szólt az alvó esküdtöt tolva előre. – Ez kalácson
3153 17 | arc, vágott áll, István esküje. Ő meg fog halni. Üljetek
3154 17 | szemeit befogva, az egész eskületétel alatt erős lázhidegben reszketett,
3155 9 | édes egyetlen barátom – esküszik hipokrita tűzzel a százgallér –,
3156 2 | alatt fecskefészek, nem is eskütt, ha nem r…” – a kádencia
3157 18 | kirontott a szobából, sárban és esőben szaladt keresztül a falun,
3158 26 | végig rajta, mikből egyetlen esőcsepp nem hull. Fekete bogarak
3159 24 | negyede volt; az évszakos esőzések szüntelen borúban tarták
3160 24 | Gyakorta néma napokon és estéken az ingoványi bozótból fájdalmas
3161 12 | Tudod-e, mikor hátulról nekem estél, s betörted a fejemet? Hanem ’
3162 4 | csak tűrni és szeretni.~Így esteledett be fölöttök azon nap; a
3163 14 | számig beszélt, akkor aztán estelig, ha a kerék kiesik, sem
3164 5 | vajon ama híres Délius vagy Estélius István, miután olajból készíte
3165 8 | városokból lőnek látogatottak estélyei, s nem egy földesúr és kvintli
3166 8 | saját maga által rendezett estélyein kellemei magasztalását hallani,
3167 8 | gyümölcsét; miután az említett estélyeken sem a vén morgolódó férjeknek,
3168 8 | regényolvasással passzolta is el, de estenként annál sűrűbben következének
3169 8 | Azonban, ha olykor esténként lenéze ablakából, egy karcsú
3170 24 | vizei rendkívül megnőttek. Estennen a víz lakói, az ungok, mintha
3171 25 | midőn reggel rakott kályhája estére összedűlt; a kulacs lassanként
3172 25 | a táblabíró úr pedig „jó estét” kívánt az esküdt úrnak;
3173 5 | a falu túlsó részéből az estharang, a Körösből a malmok ketyegése,
3174 24 | találja.~Reggeltől késő estig űzik őt ekként egyik parttól
3175 7 | jöttek fel helyébe; langy estszél repkedett pillangószárnyakon
3176 18 | sötét szemei be voltak esve.~Sokáig nézett rá Leander;
3177 4 | szétűzi ezen, az emberi ész láthatárán túlszárnyaló
3178 19 | Te őrjöngsz, nem vagy eszeden; próbálj imádkozni!~– Szegezd
3179 2 | a mellette elkullogót. – Eszedet ittad-e be ily korán reggel,
3180 23 | minden. Kirohant ordítva, eszelősen.~– Utána! – kiálta a küszöbön
3181 16 | szélire ült.~– Szegény! Eszén kívül van – suttogák a körülállók.~
3182 25 | nagyasszonykám – szólt Jancsi, ki eszének jelenleg annyi hasznát sem
3183 11 | ítéletet hoztak fölötte. Eszes volt, és az ostobák megbírálták.
3184 5 | én Dömsödi Jánost kígyói eszével és azzal a szívvel, mely
3185 17 | szerencsétlen ember; hanyatt-homlok, eszeveszetten rohant ki a síkra.~A farkas
3186 9 | hát. A talpalló fel van eszkábálva nem éppen csikófogú varrással,
3187 7 | felkapaszkodunk, hisz nincs nála semmi eszköz.~– Jó lesz biz a, fiam Telezsák,
3188 12 | tudta módját, nem ismerte eszközeit.~A csárda túlsó felében
3189 2 | megdagadnak, s vakon csap szúró eszközével a képhez, vakon és indulatosan.
3190 2 | mily roppant meglepetést eszközle, megmutatta a következés.~
3191 6 | összhangzásában, s ezt semmi nem eszközli a természeten kívül.~A pacsirta
3192 13 | ellenszegülés esetére kényszerítő eszközök is levén kézügyben.~– Nem
3193 5 | elősorolni mindazon módokat és eszközöket, melyekkel az ifjú gróf
3194 8 | ezek megtartására többszerű eszközökkel bírt mindenha. Fiatalabb
3195 5 | kettőnek egyszeri haladását eszközölni nehéz ugyan, de külön csaknem
3196 10 | Lassanként el-elvesztette lelkét eszméi délibábjai között; szárnyakat
3197 4 | gondolatokat kergetett végig eszméik terén a fölkelt kebelvihar,
3198 4 | mind megannyi alapok, mikre eszméit lerakja, mely eszmék évek,
3199 4 | mikre eszméit lerakja, mely eszmék évek, évtizedek múlva, midőn
3200 21 | saját lakában idegen, az eszméknek nincsen királya.~– Rosszat
3201 6 | emberben mindazt, mi érez és eszmél: szívet, lelket és észt.~
3202 1 | vannak; a rémület elvette eszméletöket. Látni lehet tisztes férfiakat,
3203 3 | ördöngős jószágok! – ordítá eszméletvesztve Gáspár úr, s előkapván a
3204 10 | futott, s midőn kifáradva eszmélni kezde, künn a mezőn tövises
3205 17 | kapkodta magával. Sietett.~Alig eszmélt már magáról; az égen a felhők
3206 21 | figyelve felüti piciny ujját, s eszmélve szól egyes szótagokat: a! …
3207 5 | rendkívül kitüntette magát mind eszményileg, mind tettlegesen a hidrotechnikában,
3208 6 | akkor: Íme ez oltárkép, ez eszményképe a paradicsomnak, melynek
3209 3 | búskomoran csóválva s az eszmetársulatnál fogva több ízben ismételve: –
3210 14 | félbeszakasztva süvöltését, mintha eszmezavart agyán egy villanyszikravilág
3211 1 | futossák be az utcákat, nem jut eszökbe, hogy gyermekeik is vannak;
3212 8 | suttogó hangon eme fontos észrevételt közli~– Aber, Jeanette,
3213 20 | annak szétdúlt állapotját észrevette volna, ha egy lábnyommal
3214 18 | amit tudsz, amit láttál és észrevettél; jusson eszedbe, hogy grófunk
3215 1 | az ember gondolná; midőn észrevéve, hogy erővel nem boldogul,
3216 6 | eszmél: szívet, lelket és észt.~Az ifjú a helyzetek azon
3217 5 | firól fira szálló átkot, esztelen különcködésöket, mely később
3218 25 | ébredtek fel elalvásuk után 122 esztendőkkel:1 mégis fel kelle ébrednie
3219 5 | pedig ezen nílusi áldás esztendőn át kétszer, háromszor is;
3220 3 | fosztani meg engem; tíz esztendőt vettél el életemből – eredj,
3221 9 | Eszébe jut, miként hiába esztergályozta volna gömbölyűre hajfürteit;
3222 17 | a kanócot a pálinkaház esztréje alá dugta; hanem iszen akkor
3223 4 | hogy gyönyörű természeti észvidorsága s az azzal társuló költői
3224 25 | álljon meg a szemetek”-et toldván hozzá.~– Hohohohoó! –
3225 5 | senkitől fel nem talált étel neme is köszöni létrejöttét,
3226 17 | szemeiktől az álmot, szájuktól az ételt és italt tagadva meg, mint
3227 2 | asszony éppen a baromfiakat eteté, s egyéb civakodó társ hiányában
3228 17 | akarjuk tudni, hogy mit ettetek, csak mondd tovább.~– Hát
3229 26 | koporsót készítteténk; ma még ettünk-ittunk, és holnap jól voltunk lakva,
3230 10 | hasonlíthatlanul jó ember volt. Jó étvággyal bírt, alunni is jól tudott,
3231 5 | mint az övében. A negyedik évben történt Theklának szerencsétlen
3232 5 | örökösei tönkrejuttatásának; evégett saját alázatos folyamodásom
3233 4 | ifjút keserű tapasztalások évei tanították.~Ő azalatt, míg
3234 14 | magas darab némber. Jobb éveiben, míg Bognár Jancsit fel
3235 19 | látszott a nyugalom hajdani éveit s a gyöngéden szerető Gáspár
3236 8 | ily igazán elájulni! – évelődék az úri hölgy, s a lyánka
3237 4 | rosszabbakat! Látod, én huszonkét évemmel oly megaggott ember vagyok!
3238 2 | Egyiknek tetején tarkáll az évenkinti foldozás, másiknak kilátszanak
3239 11 | 1722 évszám. Tehát száz évesnél több volt a ház, s igen
3240 11 | gondjának tartotta a lefolyt évet, melynek csak néhány percei
3241 25 | rémpillantást vetve a meg nem evett martalékra: búcsút vevének
3242 24 | amannak.~A csónak lassúdan evez az ingoványban; néhol úgy
3243 24 | haladni, s csak a motolláló evező mozdulatai különböztetik
3244 23 | Társa, a cigány ott várta evezőre tett kezekkel. Beléfektette
3245 24 | egy férfi ül, két lapátú evezővel hajtja a csónakot; nehézkesen
3246 18 | kacskaringósan, hol tűled, hol hozzád eveztünk a sűrű nád között, míg úgy
3247 22 | mulatja magát a mocsárlakók evickélő seregeivel; itt-ott a vízi
3248 1 | vihar kacagott; s mint az évkönyvben írva van: felégett a piac
3249 1 | örömünnep K… városában 182* évnek azon napján, melyen a harangok
3250 5 | termékenységgel termették meg évről évre a leggyönyörűségesebb vízi
3251 5 | termékenységgel termették meg évről évre a leggyönyörűségesebb
3252 24 | holdnak ismét negyede volt; az évszakos esőzések szüntelen borúban
3253 11 | volt kirajzolva az 1722 évszám. Tehát száz évesnél több
3254 4 | lerakja, mely eszmék évek, évtizedek múlva, midőn ugyanazon halmokat,
3255 9 | kiért imádkozom” (da capo exaltato, e furioso).~Terring… erre,
3256 3 | a magány behatása által excentrizált és sarkaiból kiforgatott
3257 14 | hozzátétellel, hogy minden exceptívák nélkül tegye hivatalos kötelességét,
3258 10 | executionalist, minekelőtte exhibeálná.~Így pottyan le az ember
3259 10 | executionalist fogja, audiat, exhibeálni a bent megírt incattának
3260 13 | hogy audiatra bíztam az exhibíciót, s most nekem itt ne fogadatlan
3261 9 | eleven és megtestesült „extra Hungariam non est vita” (
3262 3 | Körmös Pista hazakerült; ezekből a szomszéd asszonyok háborút,
3263 5 | lyukakat vágván sárfalaikon, ezeken át szabadon látogatta őket
3264 2 | ittas Zakariás, te alamuszi Ezékiel, te Habakuk stb. stb. stb. –
3265 5 | miktől nincs mit félnie, s ezeknek folytonos csevegése elverte
3266 10 | s kell-e mondanunk, hogy ezeknél fogva Bálvándy úr jóbarátokban
3267 5 | hogy miért.~– Óh, de hisz ezekről magyar embernek fogalma
3268 10 | ember egész Pannóniában. Ezenkívül tetemes bajusza és szakálla
3269 17 | röviden a zsivány.~– Én ezeret adok nektek, öljétek meg
3270 22 | hajnalka és ipomea nyílnak ezerféle színben egymásba fonódva,
3271 4 | csöndes, magános hely, a mezők ezernyi virágaival fedve, mik közt
3272 8 | tett költségeket száz- és ezerszeresen téríté vissza.~Volt azonban
3273 12 | kezében hozott szánkórudat, az eziránti tiszteletből amaz hanyatt
3274 5 | szinte katona volt; a gróf ezredes, barátja kapitány, s csatáiban
3275 22 | aranyszemű kék, zöld vízi bogarak ezrei futkároznak, csodás veres
3276 1 | kísérve szívszaggató jajok ezreitől; toronytetők zuhannak a
3277 17 | nagy úr; pénzt, sok pénzt, ezreket fogok nektek adni, odaadom
3278 10 | úgy nézzetek!~Bizonyítja eztet torkom~Gyakor szomjúsága.~
3279 6 | fején, zsinóros és apró ezüstgombokkal rakott dolmányban, mely
3280 21 | fényesek, hosszan kilógó ezüsthím rojtokkal, sötétzöld húsos
3281 8 | sei so gut, keress egy ezüstkanalat, mellyel anyádnak az orvosságot
3282 5 | hordozott csatáin; hüvelye durva ezüstmű, vasa tenyérnyi széles és
3283 21 | melynek ultramarin színébe ezüstszín lepkék látszanak beszőve,
3284 24 | van; a sötétszürke égen ezüstzöld fényív hajlik át, kétfelől
3285 5 | azoknak gyújtólyukait vékony fácskákkal beszegzi, azután a serpenyőket
3286 12 | égett, melyhez a fekete faggyút rendszerint a lopott birkák
3287 17 | pusztabíró rátekintett; oly fagyasztó tekintete egyiknek sem volt,
3288 18 | átázott ruhában, halavány, fagylelte arccal, sötét szemei be
3289 25 | eszik meg őket, vagy ott fagynak meg! Frissen! Fel kell lármázni
3290 11 | Gondolkozott; vajon meg hagyja-e fagyni kedvesét az országúton,
3291 12 | venni az adott útmutatást, fagyos kezeivel a lyánka ruhája
3292 16 | keblet és a kezeket hidegen, fagyosan; magához ölelte a letört
3293 5 | létrejöttét, mely készül fahéj- és bíbicnyelvekből, strucctojás-
3294 5 | melyen keresztül ószerű fahéjjal fedett hidacska vezet, a
3295 26 | mindenütt enyészet.~A sziget fái olyanok, mintha leégtek
3296 9 | egy pofókképű klasszista faj, egy eleven és megtestesült „
3297 7 | künn az erdő bármelyik fájára felakaszthatsz. Oldd fel
3298 11 | helyezve magát –, s minden fájdalmaid legyenek elfeledve, nyomorú
3299 25 | vándor, jer, én értem a te fájdalmaidat, én tudom, hogy mit tesz
3300 22 | Boldogtalan vagyok én, mert fájdalmaimat egyik ország szélitől a
3301 11 | volt minden eddig érzett fájdalmainál. Karjaiban érzé őt haldokolni.~
3302 18 | csak szelídebb és szilajabb fájdalmak között volt válogatása…~ ~
3303 5 | ne nyerje az eddig csak fájdalmakat és durva üldözéseket tapasztalt
3304 4 | Mennyi nyomort, mennyi fájdalmat kellett elviselnem! Mennyiféle
3305 17 | panaszaikat.~Az ingerlő fájemlék iszonyú büntetéseket találtatott
3306 8 | menyecskére talált a foga fájni, hogy azokat csupa emberbaráti
3307 4 | legfellebb is mostoháidat és fájós szavakat és ütéseket. Adja
3308 5 | pajtásai közé elegyedik.~– Fájt-e? – kérdik azok.~– Az első
3309 9 | a legóriásibb kacagásra fakadott, melyet később pukkasztó
3310 14 | körösztbe rakva, mik két kis fakalapáccsal üttetve, a legsajátságosabb
3311 2 | kihozta, a kegyes férfiú fakamrájába bevezette, a lebontott deszkákat
3312 15 | ragadnak fel a magasba, s velök fakósárgára festik a levegőt; nem látni
3313 6 | látszanak, mely körül sűrű fáktól körzött tanyák vannak elszórva.~
3314 17 | jelentőségök érzetével foglaltak a fal körüli lócákon helyet. Némelyeken
3315 22 | tüsszögések között leoldja falábait, azokat egy sásbokorba elrejti,
3316 22 | hirtelen és véletlenül egyik falábtójával egy feneketlen kátyúba lép,
3317 2 | aranymondatokkal van telekrétázva; falain pókhálók és mártírok és
3318 21 | rugalmas üveg szőnyeg borítja falait, melynek színei a szivárványnál
3319 5 | volnának festve, hanem mivel a falakba felszivárgott penész és
3320 5 | meglepők és csodálatosak; a falakon testes, aranyozott rámákban
3321 2 | bizonyság a fél város és a falakról ijedtében leömlött vakolat
3322 1 | sorban vonuló deszkasátrak falanxa közül, háta mögött két domboldalba
3323 5 | volna fel asztalára, vagy falára véletlen egy feszületet
3324 3 | Természetes, hogy Gáspár úr egy falatot sem vett magához belőle,
3325 9 | a halottakat és a sárga faleveleket önkénytelen juttatja az
3326 21 | lélekhangszerű dallamokat, s egy fali óramű hullámhangjaiban megragadó
3327 1 | ifjú fulladozva tántorog a falig, kezét mellére nyomva, s
3328 19 | alól annak kulcsait, s egy faliszekrényt kinyitott velök, melynek
3329 5 | köszönet? Az, hogy a báró egy falka mételyes juhot az ön nyájai
3330 2 | egyetemesen, ludak és kácsák falkáinak karéneke mellett. Pedig
3331 5 | Itt-ott beszegzett és a fallal egyszínűvé festett ajtó
3332 5 | tanúsítottak a szomszéd falubelieknél, kik mindnyájan saját kezök
3333 5 | nyomult csoportja a feltámadt falubeliektől emberül elpáholtattak, s
3334 5 | fútt, s különben is a felső faluból a széles árkon s annak partjára
3335 5 | Olykor vadászatokat tartott falujában, s utca hosszat kergette
3336 5 | árkon átugorva, a túlsó falurészbe menekült, ő és utána nyomult
3337 5 | amiért is aztán a felső falusiaknak azon elsőbbségök volt szomszédjaik
3338 4 | elkergette Pista szomszédját a falutól, még egyszer utána hajított,
3339 16 | volna, mikor lávája alá falvakat temet, vagy a féktelen vihar,
3340 7 | átmásztunk; nekitámasztjuk majd e fának, s egyikünk azon, másikunk
3341 12 | Nem bömbölsz, részeg fancsali te! – kiált Telezsákra az
3342 5 | idetévedt terméskő; ami fanemű volt bennök, azt hajdanában
3343 5 | anglomániával, az öreguramék fantasztasággal vádolák; a főfőrangú világ
3344 5 | erejében tökéletest teremtő ép fantázia ideálja számára fennhagyott.
3345 14 | suttogást, s ingerült látnoki fantáziájok erejével következtetnek,
3346 8 | mellett, nem hangjegyekben írt fantáziákat verve rajta, midőn elfeledé
3347 5 | költői érzelmekkel, tűzláng fantáziával. Az ifjú nem kevésbé szép,
3348 22 | mint egy gyötrő álombeli fantom hirtelen, minden zörej nélkül
3349 19 | meghalok? Fázni fogtok és fáradni sokat kopott ruhában, piszkos
3350 18 | A vén cigány~Utánad fáradok, nincsen nyugodalmam~Keresztül
3351 5 | hogyha egész életén át tűrt, fáradott, remélt, bízott istenében
3352 18 | csüggedt arcaikból a sikertelen fáradság levertségét lehete kiolvasni.
3353 17 | bérszolga vagyok. Húsz esztendei fáradságaim szerezte Isten áldását egy
3354 22 | a férj, s kétségbeesett fáradsággal törte magát keresztül a
3355 1 | délelőtti leckét, szorgalmasan faragák a padokat, vagy legyeket
3356 26 | volt felvetve, elébe egy faragatlan kereszt letűzve, e kereszten
3357 19 | az aranyat, körül akarná faragni!~Megborzadt ez iszonyattól
3358 18 | sírkeresztek, miket magam faragok. Nagy halottak vannak oda
3359 26 | és könnyeket; ma terveket faragtunk, holnap koporsót készítteténk;
3360 1 | kékre festett homokkőből faragva. Ez emelvényen két, finom
3361 5 | vasláda különbféle furfangos faragványait, véletlen nyomás következtében
3362 21 | fényesítve, aranygombokkal és faragványokkal ékes; benne fehér vánkosokon,
3363 5 | ciprusfáktól körözve művészi faragványú fehér márványszobor van
3364 18 | hallottam kimondani!~– Ne fáraszd magad, sokkal nagyobb átkokat
3365 22 | és sárga pettyes taréjú; farka most is verdeste a vizet.~
3366 5 | tollazatja, hosszú, lelógó farkának szivárvány színe valami
3367 2 | agyon, másikkal a komondor farkára lép…~– Mi nem! Mi nem! –
3368 25 | végighúzva öklét, s egyet rántva farkasbundáján –, hanem aztán dudálsz!~
3369 17 | kezeinél, lábainál fogva farkasgúzsba volt vetve. Kérte, hogy
3370 25 | mégis fel kelle ébrednie eme farkasgyötrő szimfóniáktól. Megmozdult,
3371 25 | egy sereg apróbb-nagyobb farkastól látá magát környezve, mik
3372 1 | az ujjongató sokaságot; farkával korbácsolja két oldalát;
3373 25 | rúdatlan szán túlságosan félre farolt, a lebontakozott kas hirtelen
3374 11 | vásártérek; rajtok egyedül farsangolt végig a havas zivatar, be-bekiáltva
3375 15 | vala hátra.~Itt kezdődik a fatális homoktenger, roppant messze
3376 7 | ugrott meg alatta, egyes fatörzsöktől elijedve, majd csökönösen
3377 12 | a földhöz az ilyen adta fattyát, mit kínlódol vele? Ha az
3378 2 | toporzékolva. – Te, te átkozott fattyúlélek! Majd megtanítlak én téged
3379 7 | tele volt hányva felnyűtt fattyúvirágokkal. Leander rálépett a gyomhalmazra,
3380 12 | karnak, nehogy velök is az a fátum találjon történni, mit a
3381 20 | keresztfáján nem fog lebegni fátyol, sírján virág nem fog virulni;
3382 8 | megfizetni – s azzal kalapja fátyolát előrevágta s eltűnt.~A lyánka
3383 21 | őt bölcsőjébe, az ernyő fátyolhálóját összehúzza fölötte, melléje
3384 5 | függesztett vala, vagy tükrét fátyollal vonta volna be, szóval ha
3385 25 | örökké, mint ezt egy komáromi fazékas is megmondá, midőn reggel
3386 2 | megelőzhette; kereplő hang, fazéktörés, poflevek csattanása, sikoltások
3387 11 | kezében a lyánka kezét.~– Fázol, szívem? – szólt a gyöngéd
3388 2 | gulyaszalasztó hang: „Házam alatt fecskefészek, nem is eskütt, ha nem r…” –
3389 1 | említett tárgyak és épületek fedeleit erősen megrakva mindkét
3390 19 | ideig némán bámult a koporsó fedelére rótt, hosszú fehér keresztre,
3391 6 | hogy e hölgyben oly kincset fedezett föl, minőt ez ideig hiában
3392 1 | melynek gyér jövedelme fedezte azóta a hanyatló család
3393 5 | alkímiánál, ha csak azt fedezték volna is fel, mint lehessen
3394 5 | után nem kevés patkányméreg fedeztetett fel belsejökben.~– Ez elég
3395 5 | mindenütt, akkor fel lesz fedezve az örökké égő lámpa titka.~–
3396 13 | ellen tett ily iszonyatos fegyverbeli előkészületeket. Utána még
3397 4 | fellépett az árokhányásra, fegyveréből kiszedte a szatymát, s valami
3398 19 | rikácsolá a haldokló, fegyverei után nyúladozva, de tagjait
3399 5 | megütközve vizsgálta sorra fegyvereit, a golyó mindenikben benne,
3400 5 | és mindennemű halálhozó fegyverek vannak felaggatva, támasztgatva,
3401 15 | erősen nekicélzott mindkét fegyverével a hang eredetének; lőtt,
3402 5 | Másik szegletet pompás fegyvergyűjteménnyel rakott szekrény foglalja
3403 13 | következő megyegyűlésen katonai fegyverhatalomkar rendeztetett a fekete ház
3404 13 | körülnézett, s látta, hogy egy fegyvertelen férfi ellen tett ily iszonyatos
3405 7 | diadalujjongatással rohanja meg a fegyvertelent, ki gyors lélekéberséggel
3406 17 | kirohant hajadonfővel, fegyvertelenül és eltűnt, senki sem tudta,
3407 25 | puskákkal és dorongokkal fegyverzett férficsapat látszék közeledni,
3408 12 | fekete házban!~– Hát az a fehércseléd kicsoda a? De elhagyja magát!~–
3409 17 | forgácsokkal jól megtömve. A fehércselédeket el kell külön szobába zárni,
3410 18 | bizony egy kormos, magamfajta fehércselédet; hanem egy kötélre igen
3411 15 | szemöldeire mélyen lenyomva, szeme fehére körül kilátszott; arca szőrtelen
3412 11 | Azonban a hölgy ruházatja még fehérebb lett a hótól.~Az ember mind
3413 13 | házhéjnyíláson beömlő ég világa még fehérebbé teszi arculatát; míg mellette,
3414 18 | nyargalni, ki háta mögött valami fehéret vitt, s a parthoz érve két
3415 14 | Szemei kidülledtek olykor fehérével felfelé fordulva, süvöltő
3416 9 | hátra felelvén:~– Nem én. Én fehérnek látom, mint szokott lenni.~
3417 2 | nyújtózkodott, középen pedig pozsgás fehérnép mosott egy hosszú teknő
3418 10 | csak egy gyarló, veszendő fehérszemélynek jut birtokába.~E tény az
3419 7 | kerülne sokba; egy pár döfés a fehérvári bicskával megszolgálja,
3420 2 | félretételével mosolyogva nézték fejbe; az öregek fejöket csóválták,
3421 12 | mutatott, mely tisztességes fejbetörésnek szokott epitáfiuma lenni. –
3422 5 | csodamadarak, melyek csupa fejből és orrból állanak, mások,
3423 12 | egyszerre, s megmozdult fejében az agyvelő.~Az ifjú újólag
3424 12 | Telezsáké, kakastaréjos fejebúbbal zuhant az asztal alá.~Ott
3425 12 | szólt a betyár szétválasztva fejebúbján a gubancos felemás hajcsombolékot,
3426 7 | ajándékomat; hajszálon függ a vész fejed fölött, s te önmagad téped
3427 5 | éspedig jó katona; hazájáért, fejedelméért sokszor folyt vére, s hogy
3428 9 | mindjárt semmirevaló, vagy a fejedhez vágom ezt a…! – S ezzel
3429 12 | Nem iszom.~– Igyál, vagy a fejedhöz vágom! – kínálja őt Telezsák.~
3430 24 | ami benne volt, mind a te fejedre szálljon által. Egy reményem
3431 2 | komolyságban telhetetlen vénember fejéke, melyet ő méltóságos minákkal
3432 1 | kéményeiből előbukkanó kíváncsi fejeket, kiknek kíváncsiság dolgában
3433 5 | és rabszolgákat, látott fejetlen lábdemokráciát, hátrakötött
3434 5 | félreértessem, hosszabban fejezem ki magamat.~Ama korában
3435 18 | pusztai sírok egyikének fejfáján olykor mezei virágból font
3436 4 | orgonaligetek, az alacsony fejfák s a körülök kiemelkedő néhány
3437 12 | közt sem történik.~– Csak a fejit, hogy meg ne sántuljon! –
3438 24 | ruhácskáit, a pólát, a gyöngyös fejkötőt, a hímzett mellényt, ott
3439 6 | termet remek izomzatúvá fejlék. A leány oly szép lőn, hogy
3440 6 | nézve ideálszéppé kezde fejleni. A gyermekded, telt vonások
3441 5 | emlékpénzt is viselt. Ekkor fejlődött ki bizonyos titkos összeesküvés
3442 22 | elemészteni, sem tizenhárommillió fejnek tizenhárommillió véleménye!~
3443 5 | álomvilági szörnyalakok fejökkel a hónuk alatt, csípőre támasztott
3444 22 | nagyot sivítva felemelte fejszéjét, egyet vágott az ablakhoz,
3445 1 | gerendázaton, őrülten csapkodva fejszékkel a sziporkázó tűz közé s
3446 6 | szigorúbb részletességgel fejté vala ki a végparancsot,
3447 1 | magyar nadrágját kezdték fejtegetni, s ordított, amint csak
3448 2 | négy béreslegény bírja nagy fejtöréssel betenni; másiknak kapuja
3449 19 | ide a koporsóba, a párnát fejtsd fel, oda a gyaluforgács
3450 1 | ragadja meg a rohanó lova fékét. A száguldó mén lerántja
3451 1 | lobognak az égre; az éjnél feketébb füstmennyezetben ökölnyi
3452 17 | volna.~S a Biblia, mely feketébe volt kötve, egy kerek asztalra
3453 9 | s hogy az ilyeténséges feketecirmos archoz mint illett a komoly
3454 11 | szerte a város minden ablakai feketék voltak.~Aludt minden lélek.~
3455 9 | nem főzte, de megitta a feketelevest, hét nap múlva, hat éves
3456 23 | kiálta a küszöbön alvó feketének, s szilajon rázta azt gallérjánál,
3457 25 | alapszínű, kékkel, zölddel és feketével foldozott felleghajtó, melyet
3458 1 | közelgő lángok oldalait feketíték. – A toronyőr, egy vén,
3459 18 | útitársa a jeges zivatar, fekhelye kemény határdomb odvas fa
3460 17 | Ijedten szökött fel az is fekhelyéből, s nagyot üvöltve rohant
3461 24 | melléje vetve ágyam.~– Puha fekhelyed van?~– Puha, mert az iszap
3462 11 | ilyenkor; boldog, kit tollas fekhelyén kedélyes rokkahang szenderít
3463 24 | egeket, s riadva szökik fel fekhelyéről, midőn nevét hallja említeni…~–
3464 26 | harangszó nem kísérte őket örök fekhelyökre, nem gyászoló árvák és özvegyek;
3465 6 | mosolygó szemeket, puha fekhelyt, ősi földön termett istenáldotta
3466 5 | te Jancsi, mert majd te fekszel a helyébe! – szól a végrehajtó
3467 19 | öröm mosolygása.~– No most fektess rá! – szólt, s arcát a halál
3468 12 | van.~A betyár gatyakorcára fekteté kezét, s csizmáit oly sajátszerűleg
3469 24 | kísértetek, és az éj nem fekteti álomra gondjait. Egy mély
3470 23 | karjai keblén egymásra fektetve, fehér ruhában, fehér arcát
3471 16 | vetett, alpesi teherrel feküdte meg szívét.~Felhányta emléke
3472 20 | szemekkel, kinyílt ajkakkal feküvék ott; mintha a jégszemekkel
3473 7 | visszatért húgához, ki ott fekvék alélt merevenen, s annak
3474 21 | anya mondhatlan kínok közt, fel-felmeredő szemekkel és fogait csikorgatva
3475 8 | kárörvendő irigyek előtt fel-feltakarni, kész tanácsai minden kényes
3476 7 | közelítve a magános lak felé; fel-feltekintenek a holdra s átkozzák, miért
3477 5 | húzza magát, mélyen fekvő félablakával mint egy ciklopszvakand
3478 5 | halálhozó fegyverek vannak felaggatva, támasztgatva, nyilván mutatók,
3479 8 | nagynénjének adta, a virágfüzért felakasztá ágya fölé; Dömsödi levelét
3480 7 | hogy majd ide erre a fára felakasztalak; most éppen statárium van
3481 17 | szabad.~– Nem bánjuk, ha mind felakasztanak is bennünket érte! Fördeni
3482 7 | az erdő bármelyik fájára felakaszthatsz. Oldd fel kezemet, írást
3483 16 | nálánál becsületesebb embert felakasztottak, de legyen nyugodt, most
3484 10 | ejthető leányt átkos vágyainak feláldozhasson, könnyelműen gyújtá fel
3485 5 | hálószobába, s ott látja a sorban felállított fegyvereket.~Ezektől borsózik
3486 5 | aranyozott liliomos emelvényeken felállogatott tajték- és zománcos pipák,
3487 16 | kétségbeesést; az eljött.~Felállt.~Odahurcolta Góliáth Jánost
3488 15 | amint azt a villámoktól félbeszaggatott egyiptomi sötétségnek kedve
3489 9 | nyakáról, a légátusi kalandok félbeszakadnak, s az ajtó sarkig kitárulván,
3490 9 | egyszőrű víg fiatalságot, félbeszakasztá gúnyszavával a hadverő catilináriát (
3491 14 | tetőpontján egy nehéz csuklással félbeszakasztva süvöltését, mintha eszmezavart
3492 5 | Dömsödit terhelném, s magamat félbeszakítani nem akarom, elhallgatok
3493 5 | groteszk bádog karikatúrákkal felcicomázva, mint óriási gúnyemlék tarkáll
3494 21 | emaillos ékvényekkel vannak felcifrázva.~Minő pazar fény! Mennyi
3495 5 | erőteljes ajak felett sarjazó felcsapott bajusz, a gömbölyű áll,
3496 16 | távolban gyertyafény látszott felcsillámlani, s messze a majori kutyák
3497 7 | megrúgta az alvót, mire az feldőlt. Lehajlott hozzá, felemelte
3498 20 | ellenségének sírja, a fukaré.~Feldúlja a halmot.~Tán sajnálja tőle
3499 23 | sehol egy lelket nem talált.~Feldúlt, összekeresett minden szobát,
3500 25 | újra összetakarítva –, majd feldűltünk.~– Mi nem – felele az esküdt
3501 25 | szellőztette ki sértett felebaráti szeretete érzeményeit~–
3502 2 | szereti az Istent, és gyűlöli felebarátját: hazudik az.”~Az orgonasípok
3503 25 | volna mondani: „Szeretett felebarátom és polgártársam, ha úgy
3504 12 | eszközeit.~A csárda túlsó felében pogány nyekegéssel szólalt
3505 12 | képébe dagadva. Képe egyik feléből jókora darab ki van harapva,
3506 9 | a készülőt; a prézens úr felébred. Eszébe jut egyfelől a vett
3507 18 | kísértetekkel álmodom, mikor felébredek, látom, hogy sírhalmon aludtam;
3508 23 | Csak mint álom, melyet a felébredéskor elfelejtünk, s mely néha
3509 15 | mikor szívére fekszik, s felébredve lélegzetét érzi visszafúlni
3510 7 | ezáltal figyelmetességét felébreszté. Odament; a gödör most is
3511 18 | melyre az egyetlen ír, a feledés, mivel a természet minden
3512 7 | egymásba folyva egyesül, feledi múltját és jövőjét, s kezdi
3513 6 | mióta Lillát megismeré, feledte, hogy rangja mily magas;
3514 1 | az évkönyvben írva van: felégett a piac közepén a szalmaszál.~
3515 17 | Semmi kétség többé – szólt felegyenesedve a pusztabíró –, ragyás arc,
3516 10 | de nem hajol, tűr, de nem felejt, s roppant ellenszenv bántja
3517 6 | egyszer meglátta, sohasem felejté el többet.~S ehhez járulva
3518 13 | mellett, ezt súgá neki:~– Nem felejtettem el, hogy megbántottál; ismerem
3519 12 | hasítok a hátából az irgalom felejtettének. Te pokolra hátráló te,
3520 15 | ismeretségben kell lennie, el ne felejtsen magával mágnestűt hordani,
3521 25 | érkezett le a replikázó felek nyaka közé, mint egy színházi
3522 8 | le akarnám írni, s attól félek, hogy nem sok újdonságot
3523 9 | ad helyet az érkező tógás felekezetnek, kik azonnal is a szederfa
3524 1 | fűszerezte kíváncsiságban s e félelembe mártogatott örömben résztvenni.~–
3525 14 | kinevette magát a gyermekes félelemért, s most minden csekély körülmény
3526 7 | szól magában, s fürkészve félelemtelenül a tanya mögé indul.~A lyánka
3527 25 | gyönyörű összevágó kérdések és feleletek még tán sokáig tartottak
3528 25 | távolból több hasonló üvöltés felelgetett, s kis idő múlva a cigány
3529 21 | pitypalattyol, kívülről társai felelgetnek neki; kis lyuggatott katulyában
3530 11 | amint messzünnen egymásnak felelgettek.~Fehér szemfödél teríté
3531 12 | furkósbotot, s dacosan ezt feleli:~– Nem iszom.~– Igyál, vagy
3532 9 | mint féltökben.~– Melyikre feleljünk elsőbb?…~– Ki pipázott itt?~–
3533 5 | mint elég, hogy Dömsödi úr félelmeit a legdühösebb vakmerőséggé
3534 7 | mert forró sóhaj és mosoly felelnek reájuk.~A lyánka simuló
3535 9 | arculattal fordul hátra felelvén:~– Nem én. Én fehérnek látom,
3536 5 | tekintetre megragad, elbűvöl és felemel. Ez Szilárdy Leander gróf.~
3537 15 | földről? Adja kezét, majd felemelem! – szólt fölötte a hang.~
3538 18 | mint énellenem? – kérdé felemelkedve helyéből a csavargó. – Hát
3539 16 | jobbja három ujját pedig felemelvén, megrázta az ég felé tompán,