| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Hétköznapok IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
4541 7 | megfélemlett lyánkáját a gyeppadra nyugtatva haragosan kilép.
4542 25 | s ki ámbár borhoz csak gyéren juthat, de azért még talán
4543 5 | felfűtögették.~Ajtók előtt piszkos gyerkőcék állanak, vagy az utcasárban
4544 8 | fertőztetett; anyaszív vezette a gyermekártatlanságot a vágószékre, s diadalt
4545 24 | kacagása a kínzottnak.~– Hát gyermeked elporlott-e már?~– Jaj nekem!
4546 22 | azokat. – Midőn rám lőttél, gyermekedet lőtted keresztül; ennyit
4547 18 | lehetett, nagyon régen.~– Gyermekéi az örömek – szólt közbe
4548 24 | Megbüntetem az apák bűneit a gyermekekben, harmad és negyed ízig.
4549 2 | seregével a férfiaknak, gyermekeknek és asszonyoknak, kik mindnyájan
4550 17 | angyalával, kis újszülött gyermekemmel. Oh, azt senki sem tudja,
4551 23 | hónapi életére, fájdalmaira, gyermekére, férjére nem tudott visszaemlékezni
4552 23 | visszatére a szigetre megölt gyermekével, sietett szobáiba a szerencsétlen
4553 5 | nyilatkoztatta készségét az apát gyermekgyilkolási szándékában előmozdítani.~
4554 17 | Csend! Hallgatás! Ez nem gyermekjáték. Példás legyen azon büntetés,
4555 13 | szegény, mindenkitől elhagyott gyermekkel, kit egy haragos tekintet
4556 5 | mint Péter úrfi, kinek már gyermekkorában nagy ellenszenve volt mindenki
4557 14 | csontkezei könyökig vannak ki a gyermekkori szűk nyári kabátból, egész
4558 2 | rá Márton, s úgy néze a gyermekre, mintha tekintetével akarná
4559 4 | kell, hogy a kis Lillát gyermeksége óta ezen címmel tisztelé
4560 1 | Minő felhő lehet az, mely a gyermekszív napvilágos reggelébe sóhajt
4561 5 | felemelve fejét, s az égő gyertyába bámulva szemeivel. – Bizonyosan
4562 13 | törvénytudós szeme közé, gyertyáját szüntelen közelebb vive
4563 8 | halottruhát, virágokat és gyertyákat vásárlani, aztán koporsót
4564 9 | annyi száj néz.~Íme, lobogó gyertyalángnál rozsdás cirkalmot tüzesít
4565 5 | madarakkal, gyertyatartók gyertyástól, s minden mozdítható bútor
4566 5 | benne levő madarakkal, gyertyatartók gyertyástól, s minden mozdítható
4567 5 | cseléd kezéből a kétkarú gyertyatartót; annak két poflevet igér
4568 13 | fejét, mialatt a lyánka a gyertyával belevilágított. A láda színig
4569 4 | fűvel benőve; apró aranyzöld gyíkok futkároznak rajtok keresztül,
4570 1 | megszédül nyergében a csapástól, gyilkát baljába cseréli, s azzal
4571 16 | Irgalom nélkül meg foglak gyilkolni. Isten úgy legyen irgalmas
4572 21 | volt azon hír, hogy Dömsödi gyilkosára halálítélet hozatott, s
4573 19 | horogcsáklya volt.~– Héh! gyilkosok! rablók! – rikácsolá a haldokló,
4574 5 | a vakbuzgó Óvárinak. Ha gyilkossággal vádolta volna Bálnait előtte,
4575 2 | zsoltárkönyv mellett hegyes ár vagy gyilok fekszik, melyet Márton kezébe
4576 15 | töveiket; hosszú kötélnyi gyökerek, mint óriási kaszáspók lábai,
4577 9 | másfelől megszólamlanak a kebel gyöngédebb érzelmei, a hiúság, a fitogtatásvágy;
4578 21 | első szerelemálma, tagjai gyöngédek, mint a vert hab; haja fekete
4579 4 | gondolatja tele volt irántadi gyöngédséggel; ki még halála óráján, utósó
4580 11 | megbírálták. Erős volt, és a gyöngék megelőzték. Milyen magasztos
4581 21 | emberlényt nem fog láthatni, gyöngülni fog az ellenszenv, a nő
4582 21 | Fejér nyakát egy sor piros gyöngy öleli át. A könnyű bársonypaplan
4583 24 | nyugágyon alszik, nyakán piros gyöngyfüzér: ez neje.~A harmadikra egy
4584 21 | rántással kettészakítva, a gyöngyöket szétszórta az egész szobában;
4585 5 | legbecsesb lazzarino csövek, gyöngyökkel kirakott pisztolyok, damaszk
4586 24 | apró ruhácskáit, a pólát, a gyöngyös fejkötőt, a hímzett mellényt,
4587 14 | megszületni. Homlokán a veríték gyöngyözött alá; azt hitte, hogy a szoba
4588 5 | legaljasabb társaságok undok gyönyöreiben nyakig fetrengeni, s főfő
4589 11 | érnek fel egy ily pillanat gyönyörével!~És a sors meghallgatta
4590 24 | Körmöst István, a nyomorultat.~Gyönyörködött benne!~Rátette az álomholt
4591 1 | minden szív- és szemeket gyönyörködtető mulatság így tart reggeli
4592 8 | Egész élete az élvezetek, gyönyörök, kicsapongások és mulatságok
4593 7 | fenekig kiürítettük, éltük a gyönyöröket, míg ingert találtunk bennök,
4594 25 | eb, aki ma szomorú!” mely gyönyörűen egybehangzó duettet a duda
4595 3 | voltak az ő rokonai, baráti, gyönyörűsége, velök beszélgetett, és
4596 1 | valamennyi szomjas utasok nagy gyönyörűségére kútgém és veder nélkül van
4597 15 | Dömsödi úr iszonyú rémképektől gyötörve, s amint ott összehúzódva
4598 19 | ő ily kínokkal sohasem gyötré szeretett pénzeit.~– Segítség!
4599 14 | ahelyett dühös rángások gyötrelmei nehezülvén reá. Szemei kidülledtek
4600 5 | fizeti vissza a sors mindazon gyötrelmeket, mikkel ő másokat elhalmozott,
4601 22 | Az apa utána rohant, s gyötrelmes erőködéssel iparkodott a
4602 4 | a füvészi gyógyszert.~A gyógyfüvek tevék-e, vagy az ifjú csókjai:
4603 13 | őrzött titkát felfedezni. Nem gyógyítá ugyan az meg egyhamar a
4604 18 | hervasztó, mint a tüdővész, és gyógyíthatlan, mint az; oly becsületes
4605 22 | sebje körül csavargatá; így gyógyítják e kígyó fájó marását saját
4606 8 | durcásan beletölte holmit a gyógyléből a cinkanálba, s ismét az
4607 4 | szorítá sebére a füvészi gyógyszert.~A gyógyfüvek tevék-e, vagy
4608 24 | mely kínoz, de sem meg nem gyógyul, sem meg nem öl. Átkozott
4609 21 | nő anya is lesz, ki fog gyógyulni lelke nyavalyájából, mint
4610 4 | meg sem halsz, de meg sem gyógyulsz, egy töltés sót. S itt infámisan
4611 8 | nem ébredett fel.~Meg volt gyógyulva – örökre.~A lyánka érzé,
4612 5 | fordított.~Oly kitanult gyomorhős, mint ő, ki a puddingok,
4613 5 | tizenkilenc esztendős, a gyomortöltési tudományos pályán, s e törekvés
4614 14 | hangoktól szorulni, később gyomra fáj bele, s érzései kimagyarázhatlan
4615 15 | szemei keresztüllátnak a föld gyomrán, s lábával azon sírra toppantva,
4616 7 | össze, így azonban csak gyomrára gázolt, s az meglehetősen
4617 25 | kár volt~Kilenc iccés a gyomrom,~Tizedikkel megtoldom.~Népdal.~
4618 12 | honpolgárok kénytelenek gyomrukat hét rétbe gyűrvén ráfekünni
4619 8 | küldte neki; a virágfüzért gyopár-, vasvirág- és perennisből
4620 25 | szánkója elé van fogva, gyorsabb nem volna a két nyebojszai
4621 13 | elkotródék onnan, amilyen gyorsaságot csak a legképtelenebb ijedség
4622 14 | Házfeltörések, gulyák szétterelése, gyorskocsik megvámolása s más nagyobbszerű
4623 9 | kiszedése, mind kárba vesszenek? Győz a szív, elhallgat a máj;
4624 5 | Mártonnak sem volt mit örülnie győzedelmén. Ipa, az öreg Óvári férfiutód
4625 1 | és embertömeget, kik nem győzik egymást bátorítani a szaladásra,
4626 10 | erős és nyílt csatákban győző.~Amott főhelyen báró Dömsödi
4627 25 | félelmes helyéről, ki nem győzött eléggé kérkedni bátorságával,
4628 22 | suttogá ellenére hajolva a győztes. – Te, Dömsödi Góliáth Péter?
4629 1 | Denique, nem volt az egész gyülekezetben egy garas ára bátorság.~
4630 5(1) | helyén volt nagy pocsótához gyülekeztek össze éjnek idején, hogy
4631 5 | kezei alatt áldás virági és gyümölcsei szaporodtak a népen. Ifjúsága
4632 5 | sokára, de megtermették gyümölcseiket, s mint egyfelől a gazdagon
4633 6 | volt a fölébe hajló bodzafa gyümölcseitől, naponkint mértföldnyi utat
4634 22 | terheik alatt hajladozó gyümölcsfák tenyésznek, sötétzöld fügefák,
4635 22 | nyílnak, a viruló tavasz a gyümölcsgazdag ősszel egyesülve laknak
4636 6 | az érzést éretlen, korcs gyümölcsöket termő szívébe? Minő lehet
4637 5 | virító sövényekkel kerített gyümölcsöskertek, a háztetőkön a tollászkodó
4638 24 | a csenkesz öleket nő, de gyümölcsöt nem hoz, a fák nem virágoznak.~
4639 21 | A vén Dömsödi e szigetbe gyűjté kincseit, s néhány hét múlva
4640 12 | highwayman rossz kedvében fel ne gyújthassa. Kocsmárosa e csárdának
4641 17 | gazdagságát méregetnék: a gyújtogatóval szemtől szembe állani.~Amily
4642 5 | a serpenyőkből, azoknak gyújtólyukait vékony fácskákkal beszegzi,
4643 8 | arculatával. Még nem volt gyertya gyújtva a szobában, s a félhomályban
4644 19 | lehelete hideg verítékben gyűlik meg homlokán, és senki,
4645 23 | magáéhoz; arcán lázas pirosság gyullad ki. Égető, őrült csókkal
4646 16 | fogsz állni.~Az a csárda gyulladjon ki,~Melyben csendesen fogsz
4647 1 | romjaira, a torony lobogva gyulladt ki, a nép sírt, a vihar
4648 10 | mindnyájok ellen). Jaj annak, kit gyűlöl, az veszni fog. Akit pártfogása
4649 21 | hölgy első pillanat óta gyűlölé őt kimondhatlan utálattal,
4650 2 | feszülten és dühvel és a gyűlölet legiszonyúbb kifejezésével
4651 21 | veszteni.~Úgy történt.~Góliáth gyűlöletet talált szerelem helyett;
4652 2 | hogy szereti az Istent, és gyűlöli felebarátját: hazudik az.”~
4653 4 | sem gyanakodó, senkit sem gyűlölő. Az egyik nyugtalan tetterőben,
4654 7 | vagy most, kiben a világot gyűlölöm. Ne mentsd magad! El vagy
4655 5 | leereszkedő, mindennemű zsarnokság gyűlölője, királyát és nemzetét imádó
4656 5 | hogy a nőnemet rendkívül gyűlölte. De nehogy félreértessem,
4657 18 | faluban, mint ő; no az egy Gyurcsóné, aki Lápfalván lakott, az
4658 15 | ázott göndör haján magas, gyűrött köcsögkalap ült fekete szemöldeire
4659 21 | fénylő, szétbomlottan ezer gyűrűben fekszik a fehér párnán s
4660 12 | kénytelenek gyomrukat hét rétbe gyűrvén ráfekünni és koplalni e
4661 21 | tagjai gyöngédek, mint a vert hab; haja fekete és fénylő,
4662 2 | te alamuszi Ezékiel, te Habakuk stb. stb. stb. – Itt következtek
4663 4 | kenyerét, he? Vagy tán rosszkor háborgatlak, mi? Mintha valami vászoncseléddel
4664 5 | egymás hajába kapva álmait háborgatni merészli, s mindannyiszor
4665 5 | álmaidat?~– Háborgatja, háborgatta is mindig. Ön mosolyog,
4666 10 | alatt hívatlan látogatóktól háborgattassanak, s hosszú két óráig sittegtek-suttogtak
4667 8 | és nyugodt.~A csendet nem háborítja semmi.~Késő este van.~A
4668 4 | holott ő apám minden vagyonát háborítlanul bírja… Ne higgy az embereknek!
4669 7 | arcát.~Az ifjú is felszökik; háborodottan lép a lugas falához, s a
4670 3 | ezekből a szomszéd asszonyok háborút, éhséget és baromfihalált
4671 5 | gyémántheggyel, a kuruc háborúval s egyéb efféle, részint
4672 22 | tűzoszlopként vonul végig a folyam habtükrén, túlsó oldalról pedig a
4673 14 | süvöltő ajkain sárgás tajték habzott; hajszálai valahány, annyi
4674 9 | büszkeségének fummáját, s mint vert had, nagy szomorúan kiindul.
4675 25 | Lóra! Szánkóra gyorsan! – hadará Mártonné. – Az istenért,
4676 17 | volt keze, hanem az csonkán hadarászott a levegőben.~– Én – szóla
4677 5 | tanulni; kormány elleni hadonázására pedig egy kis nevezetessé
4678 17 | ez árkot valaha a római hadseregek hányták, két öl mély; most
4679 9 | félbeszakasztá gúnyszavával a hadverő catilináriát (ez egy igen
4680 5 | mint egy diadalra menő hadvezéré, homlokán ilyenkor valami
4681 14 | nagyobbszerű vállalatokban hadvezéri talentumot tüntetett ki,
4682 7 | fogva átemelni iparkodott. A hágcsó rendkívül nehéz volt, el
4683 13 | a háztetőn volt, honnét hágcsón kellett bele fel- és lejárni.
4684 5 | megmondaná, hogy most egy hagmalactophoruson dolgozik, melyet ha még
4685 17 | a lélegzet és erő el nem hagyák, s össze nem rogyott; hátranézett,
4686 3 | hű gondviselőm! Ki el nem hagyál engem a legszűkebb nyomorúságnak
4687 12 | is, miknek csak egyikén hagyatott kis rés, hogy a vendégurak
4688 4 | nem, vígy vissza; hogyan hagyhatnám el apámat? Az Isten is megverne
4689 11 | Gondolkozott; vajon meg hagyja-e fagyni kedvesét az országúton,
4690 1 | tárházát nem öregbítik, hagyják magukat csalni és csalogatni
4691 15 | éppoly széles láthatáron hagyján tornyot, de egy árva galagonyabokrot
4692 18 | minden íze reszketett.~– Hagyjatok magamra – susogá –, igen
4693 7 | testvéredet rá fogom beszélni, ne hagyjon tovább e magányban! Aztán
4694 9 | könyvtárajtó volt, de mi nem hagyjuk magunkat oly balgaságokra
4695 16 | neki! Nem, imádkozni nem hagylak, a te fekete véred legyen
4696 19 | Szegény pénzeim! – nyögé hagymázos ábrándjai közt. – Mi lesz
4697 3 | bizony az a gonosz világ nem hagyna nyugtot tinéktek, mint ti
4698 9 | ígérete beváltásától.~– Nem hagynak békét!~„Nappal gondolámban,
4699 7 | elhallgatnék, s vesztedbe hagynálak rohanni, de ne vesd vissza
4700 19 | kiket idejekorán el kell hagynia.~Érzé, hogy órája nemsokára
4701 25 | Látod, otthon kellett volna hagynod. Hanem én – én – nem tudom,
4702 19 | végrendeletét és egyéb hagyományait, mikből kiderült, hogy Lilla
4703 8 | fenn emlékül kalandos élete hagyományiból.~Hajfürteit addig-addig
4704 25 | bicskanyélnek.~– Hát az uraidat hol hagytad, Jancsi?~– Nem tudom én,
4705 2 | melyet figyelem nélkül hagytak volna, ha abból a szeretett
4706 12 | zuhant az asztal alá.~Ott hagyták.~Holnapra majd föléled.~
4707 8 | eladtuk,~Az árát is bálban hagytuk.~Népdal.~Két évvel ama szomorú
4708 5 | az ellenfelektől magára hagyván ijeszteni, a megkezdett
4709 5 | valahányszor a két majom egymás hajába kapva álmait háborgatni
4710 8 | úri hölgy, szegény! A más hajából készült hurkák, miket, midőn
4711 17 | fúrt az éles acél, kirohant hajadonfővel, fegyvertelenül és eltűnt,
4712 5 | agg főnemeseknek, kik ősz hajaikkal is több szívmelegséget mutatnak
4713 17 | fuldoklá fájdalmasan, és hajait tépte, azután elkeseredetten
4714 9 | szurrogát tükörben aztán hajának és nyakkendőjének állását
4715 15 | Dömsödi úrnak emelkedtek a hajaszálai.~Ezen kritikus pillanatban
4716 9 | két ága közé csomónként hajat szorítgat s a cirkalom segedelmével
4717 2 | átkozódik, ökleivel deres haját tépi, s hangtalanul mozgó
4718 6 | apró fürtökbe göndörült hajával játszik.~Az ifjú átöleli
4719 14 | ti gondotok!”~Ha vendégei hajbakapnak, bicskák villognak, juhászbotok
4720 9 | mily zseniális ötlet, a hajbodorító vas helyettesítve van –
4721 9 | kitüntetést a prézens úr hajbodrozata iránt mutatott tartozó tisztelet
4722 20 | villan meg agyán, rémes, hajborzasztó, mitől a lélek rázkódik
4723 12 | fejebúbján a gubancos felemás hajcsombolékot, s ott egy daganatos ürességre
4724 1 | atyja Zilányi József volt, hajdanta egyike a legtehetősb kereskedőknek,
4725 12 | van, lóduljon lapátolni! Hajde, betyár! – s ezzel egyenként
4726 5 | egy suhanc fekszik, két hajdú hegedül rajta végig jó olvasatlan
4727 5 | csipkefellegeikkel, belisztezett hajfodraikkal, festékvakolatokkal arcaikon
4728 21 | szemekkel és piciny ajkakkal. Hajfürtei illatos olajtól fényesek,
4729 4 | észre; átölelve őt s bárson hajfürtjeit csókolva kérdé: „Miért oly
4730 6 | körül simított atlaszfényű hajfürtök, mik gazdag tekercsekben
4731 12 | kihallik, a betyárok addig hajigálnak köveket a kútba, míg elhallgat.~–
4732 9 | készült, hogy vele valaki hajigálózzék, lévén másfél öl hosszú
4733 5 | fiához sújtani, ki azonban a hajítás elől idejekorán lebukván,
4734 4 | falutól, még egyszer utána hajított, aztán visszatért a temetőbe.
4735 20 | nyomatékos okkal oldalba hajítván az ebet, az vonítva szaladt
4736 13 | kidiózott szemekkel s égnek álló hajjal. Másik oldalon a beteg leányka,
4737 22 | domb körül terheik alatt hajladozó gyümölcsfák tenyésznek,
4738 16 | voltak.~A nyárfák csikorogva hajladoztak a szél alatt, mely magas
4739 12 | amint kinek-kinek természeti hajlama hozta magával.~Egy hosszú,
4740 8 | kedélyére, minthogy az legkisebb hajlamot sem tüntetett fel magában
4741 21 | minden emelkedéseiben és hajlásiban elárulja a vénuszi termet
4742 5 | tiszta hangjai a legbájosabb hajlásokban ömlöttek ki ujjai alól;
4743 17 | pusztabíró emberei körülvették hajlékukat.~– Hol van ő? – kiáltának
4744 4 | sokáig hallgatnak; az ifjú a hajlongó fűzfák mozdulatait, a lyánka
4745 2 | egymásra puskával lövöldöztek, hajlott idejökben pörökkel mulattaták
4746 9 | dicsőséges föltámadását is a hajnalának! Beh megszúrt ez a rozsdás
4747 22 | aranyba vetett gyémánt – a hajnalcsillag.~A mocsár bürüjén egy rejtélyes
4748 17 | kezdett besütni az ablakon, hajnalfényét két halottra vetve; egyik
4749 2 | kedves álomlátás, melyet hajnali szenderében szokott látni
4750 22 | köröskörül, amerre szem lát, a hajnalka és ipomea nyílnak ezerféle
4751 4 | hozzáképzeljük azon életvidám, hajnalló, kedves arcot, azon hamiskás,
4752 23 | mely ezelőtt; kellemes hajnalpír ömlött el azon.~Felveté
4753 8 | répa sincsen, mellyel annak hajnalszínét helyre pirítsa.~A lyánka
4754 12 | Népdal.~Tisza mellett van egy hajó kikötve,~Abban van egy szőke
4755 22 | csoda nagyságú fűzöld békák hajókáznak be-berántva fejöket egy-egy
4756 16 | féktelen vihar, mikor a hajót a kősziklához vágja; ezzel
4757 17 | úgy tetszék neki, mintha „hajrá”-t ordítana utána ezer torok.~–
4758 17 | előtte, s gúnyolva sípolt hajszálait szerteszét kuszálva.~Végtére
4759 14 | kékesvörös orral; kopasz, szinte hajtalan fejéhez, fiatal, szőrtelen
4760 4 | különbözött, hogy emezt hajtani, őelőle pedig szaladni volt
4761 2 | farizeus, s hosszan lelógó hajtekercseit kezére csavarva, a görcsös
4762 5 | lelkészi pályára készül. Erős, hajthatatlan jellem. Kissé darabos az
4763 10 | embert illet! Szenvedélyes, hajthatlan jellem; törik, de nem hajol,
4764 1 | alul könyveiket, a beléjök hajtogatott füleknél fogva, azokban
4765 5 | minákkal papol nagy fejét hajtogatva egy amerikai bagoly. Két
4766 15 | Tessék felülni, majd én hajtom a lovakat, az idő szépen
4767 10 | Hahó! hahó! ördögszekért hajtott előtte a szél…~*~Most szedjük
4768 8 | beszéli, hogy a kapitány hajtotta el magától nejét! – Nem
4769 21 | keblébe vonja arcát, fekete hajzata kígyókká göndörül, két fekete
4770 10 | kergetne valakit, repülő hajzatával, tajtékzó ajkaival, kipirult
4771 12 | fogcsattogtató fúriaarcok szétkuszált hajzattal, iszonyún fenyegetőzve rohanák
4772 5 | ölelte őt át egy magas, sötét hajzatú férfiú. Az én emlékemben
4773 12 | subáját.~– Ne félj, nem hal meg – szól nyugodtan –,
4774 12 | öledbe; tartsd jó magasan! Hál’ istennek, nincs egészen
4775 5 | előbbre nem tette volna.~– Hála az égnek, hogy azok az idők
4776 5 | voltak annak, hogy a szellemi haladás az anyaginál semmivel sem
4777 5 | miszerint e kettőnek egyszeri haladását eszközölni nehéz ugyan,
4778 5 | illeti, sokkal több korszerű haladást tanúsítottak a szomszéd
4779 3 | neki e meg nem érdemlett, háladatlan zendülése kedvenceinek.~–
4780 5 | füvet nem terem, nem oly háládatlan, mint az ő keble. Sőt el
4781 3 | teirántad nem volna szép háladatlannak lennem!~S itt újabb hosszas
4782 10 | farkast, a fullánktalan háladatos kígyót, és képzelé mintha
4783 5 | bőrével fizetett. Itt van a háladatosság!~– Te mindent a báróra fogsz;
4784 14 | kocsisának, hogy rögtön és haladék nélkül fogjon be.~A kocsis
4785 22 | mindinkább bellebb-bellebb haladó.~*~Ez ős vízpusztaság belsejében,
4786 5 | annyira vitte dolgát, hogy halakkal kenyeret is tudott sütni,
4787 5 | figyelmez, azokat kerülgeti haláléneköket akarván lekottázni és hangszerre
4788 24 | mosolygott volna, ha egy halálfej tudna mosolyogni, s töredezetten
4789 24 | átöleli a jövevény lábát s halálfejarcát felemelve hozzá, sír:~–
4790 17 | eszméletlen Góliáthot, ki halálfélelem közt merevülten bámult a
4791 17 | rémszavait vélé hallani.~Halálfélelemben, izzadva törte előre magát,
4792 9 | volt a kollégiumban, mind halálfiává lőn.~– No! Megvolna hát.
4793 12 | látja, hogy közel van a halálhoz, s leveti subáját.~– Ne
4794 5 | pisztolyok, puskák és mindennemű halálhozó fegyverek vannak felaggatva,
4795 21 | hogy Dömsödi gyilkosára halálítélet hozatott, s személyes leírása
4796 18 | miért? Most előmutathatnám a halálítéletet: ezért!~– Hagyd a nyomorultat,
4797 17 | vagyok, dúsgazdag, az én halálomat nem fogja bosszúlatlanul
4798 17 | százszor a halált s ami a halálon túl vár reád, a kárhozatot,
4799 19 | haldokló fukar, miközben csak a halálórát verő pók kopogásai hallatszottak
4800 5 | öreg Óvári férfiutód nélkül halálozván meg, vagyonait elfoglalta
4801 16 | kezeik görcsös markolását, s halálveríték ült ki homlokára.~Majd a
4802 1 | megrakva mindkét nembeli halandókkal, látja a mázsaház kéményeiből
4803 23 | egy percre arcán, azután halántékaihoz kap, a vér szét akarja szakítni
4804 24 | halálod órájáig, melyet halasszon sokáig az erős, bosszúálló
4805 3 | az ő szavait, és iránta hálát, vonzalmat, szeretetet éreznek;
4806 7 | szívességedért nem maradok hálátlan; csak néhány percig engedj
4807 16 | és látta ez ajkakat halaványan lezárva, a szemeket sugártalanul;
4808 18 | hogy napról napra fogy és halaványodik.~Senki sem tudta miért.~
4809 24 | üresség; felette egy másik ív, halaványpiros és szélesen elmosódott tárul
4810 19 | István felnyújtóztatta a haldoklót koporsójába.~Gáspár boldog
4811 8 | sötét szobácskában agg nő haldokolt; szemeiben még akkor is
4812 19 | fel, mint egy fészkét még haldokolva is védő vadmadár.~– Nem
4813 17 | tömeg. – Tűzzel ölt, tűzzel haljon meg! Meg kell égnie! Elevenen
4814 7 | férfi a lugashoz lopózott; halk beszéd hatott itt füleihez;
4815 10 | nem tudta, mit tesz, nem halla szót, nem érzé, hogy ökle
4816 20 | tetszék, mintha kutyaugatást hallana.~Borzadva húzta össze magát
4817 9 | mily keze-lába törötten! Ha hallaná, ideglázt kapna tőle.~Csak
4818 23 | szigethez, rémjajgatást hallának abban.~Ez Góliáth hangja
4819 24 | borzadva állanak föl önneve hallásától.~– Góliáth Péter, élsz-e
4820 3 | erszények egyike ezen szavakat hallatá nagy fennhangon: „Gáspár
4821 15 | szavaknak, Dömsödi úrnak ezek hallatára minden vitézlősége a csizmaszárba
4822 25 | Egy haldokló nyekkenése hallatik, az esküdt úr meggyilkolta
4823 21 | szertelenül örül; majd az órazenét hallatja vele, s midőn a kisgyermek
4824 5 | Minonasnak magát azon többé hallatni.~– Rendkívül erős szívednek
4825 1 | Templomaink!…Isten segíts!… – hallatszának ki az általános zajból.
4826 1 | káoszszerű lárma lőn; de nem hallattak hangjai a jókedvnek; rémülés,
4827 22 | erőszakosan vonaglott.~– Halld! Azon két orgyilkos, kiket
4828 3 | körül –, hanem gyere csak… hallgasd csak… Óh… óh… bárcsak meg
4829 7 | legyeskedni kezdett körülötte.~– Hallgass! – szólt a halvány arcú,
4830 5 | táplál magában.~Nézzünk és hallgassunk végig egy ily kriminális
4831 5 | lehunyni, hirtelen a nagy hallgatásban úgy rémlik előtte, mintha
4832 4 | félbe az ifjú az ábrándos hallgatást. – Nézd, ez a világ milyen
4833 20 | körében megvonulva, nyugton hallgathatja, mint zúg és tombol a kéményekben
4834 15 | gyomrába, egy mély sírban hallgatja, amint keresik és nem találják;
4835 3 | Akkor nem tudom, hogy mit hallgatnék.~De az erszény újra megszólamlott: „
4836 5 | olykor meg-megállva, mintha hallgatóznék.~Majd az ablakain tapogatta
4837 2 | Majd megtanítlak én téged hallgatózni; majd megtanítlak én kémlelődni
4838 17 | nagypéntek napján.~Egy percig hallgattak, mintha ezen gondolat gazdagságát
4839 3 | kiabáltak alatta: „Azért sem hallgatunk, azért sem, ki akarunk menni,
4840 14 | kutyaugatást és hintódörgést nem hallhatánk, s ekképp őt minden bejelentés
4841 24 | szétoszlik a nádberekben; alig hallhatólag kiáltja vissza a nyári lak
4842 15 | minthogy a setétségtől nem hallhatta, honnét ered e különös időben
4843 5 | fejére takaróját.~– Hm, mit hallhattak hát? – kezdé újra felemelve
4844 3 | ne aludjál, te Pista!… Hallod-e, te Pista?… – S ezzel ugyancsak
4845 14 | betyárok pedig az ajtón át jól hallottak minden hangot, mely a szobában
4846 5 | kik még csak nevét sem hallották közös ellenségöknek, annál
4847 4 | messze láthatár terül kéklő halmaival, zöld rónáival; a téren
4848 1 | volt menekvőkkel, kiknek halmazán lihegve gázolt át az üldözött,
4849 4 | évtizedek múlva, midőn ugyanazon halmokat, ugyanazon virágokat, ugyanazon
4850 18 | becsukódik; előtte egy kert tele halmokkal, a halmok előtt sírkeresztek,
4851 4 | egész apró völgyeken és halmokon átvonuló virágszőnyeg nem
4852 1 | szőlőkön innen kedves kis halmon piroslik egy kisded kápolna
4853 20 | sírja, a fukaré.~Feldúlja a halmot.~Tán sajnálja tőle azon
4854 16 | Melyben csendesen fogsz hálni.~Páros késed kiforduljon,~
4855 17 | tudtuk róla, élő-e vagy haló. Csak nagy sokára mondta
4856 22 | összefonódva a különnemű folyókák hálóival. A tiszta vízben egy-egy
4857 5 | lehete látni a pókot, mely hálóját szövi. És a háló két, gyanút
4858 18 | találjam. Ne félj, addig nem halok meg, míg számadásim be nem
4859 23 | szobáiban.~Odafutott neje hálókamarájába; letépte annak ágyáról a
4860 5 | így beszélt magában, amint hálókamrájába vonulva öltönyeit egyenként
4861 14 | Aki zöldhalmot egy zöld halomnak képzelné, nagyon csalatkoznék.
4862 1 | egyikét paripástul együtt halomra döntve, bőszülten iramodott
4863 5 | felugrik. Bepislant a rostélyos hálószobába, s ott látja a sorban felállított
4864 23 | negyedikbe, ez volt a nő hálószobája.~A feltépett szőnyegeken
4865 5 | konyhája ajtajából kelle a hálót kivetni, ha ungokra és vízi
4866 5 | Az idő sötétedni kezd; a hálóterem madarai elülnek, csak a
4867 5 | látszik, s ez Dömsödi úr hálóterme. E kamrácska minden oldalról
4868 24 | halottak ünnepe. Emlékezzél meg halottaidról, Góliáth Péter, és élj sokáig!~–
4869 16 | jutalmat; esküszöm kedves halottam idvességére, esküszöm azon
4870 9 | dicsőségébe (n)~a kálvinista halottasének ama sajátszerű szomorgó
4871 15 | sovány és sárgazöld, mint egy halotté, színehagyott ajkai fenyegetően
4872 20 | annak melléhez.~Az a hörgő halotthang, mely e nyomásra annak nyitott
4873 16 | hangon a peregrinus, s a halotthoz lépett; bús, hosszúkás arca
4874 24 | kísértő hang.~És a törvények halottjának nincs elég bátorsága hallgatni,
4875 17 | ablakon, hajnalfényét két halottra vetve; egyik mosolygó, idvezült
4876 20 | elfojtott rikoltás tört ki a halottrabló ajkán. Ellensége, az eltemetett
4877 8 | kell a boltba gyászruhákat, halottruhát, virágokat és gyertyákat
4878 23 | lélek szárnyának csapása, halottszagot csapott volna arcához.~Átfutott
4879 14 | Dömsödi urat meglátta, még haloványabb lett, mint volt, oly halovány,
4880 10 | az események bonyolódott hálózatában, ha ismernék, sem ragadhatnák
4881 8 | és nem szeretőket együvé hálózzon, mely működésnek a világ
4882 5 | végét, egy s ugyanaz nap haltak meg mindketten; persze ezek
4883 1 | legyezőikkel sátorozva el érdekes halványságú arcaikat a nap merészen
4884 6 | égben végződik.~Távol, a halványuló zöld messzeségben átlátszó
4885 14 | szemei kiültek nehéz sárga hályoggal borítva, szája nyitva volt
4886 5 | remélvén, hogy így majd talán hamarabb megcsípheti a fiút, leült.~–
4887 4 | hajnalló, kedves arcot, azon hamiskás, szüntelen mosolygó szájacskát
4888 4 | itt üldögélni, mit? No, ne hamiskodjál! Hová tetted? Hova dugtad
4889 15 | túltett a rúdon, míg a másik hámja kötelein próbálgatta erejét;
4890 25 | bizon fehér, csak meg kell hámozni.~– Anyjuk, hej anyjuk! Hordom
4891 5 | sagódarából, melyek együtt hámozott füge, borjúfülek és aprószőlő,
4892 5 | nagyobb része bizonyosan hamuba dőlt volna?~– De ez már
4893 17 | alszik bóbiskolva Magdus, a hamupepejke.~*~Góliáth Péter kezeit
4894 17 | egy zsíros, kormos képű hamupipőke jelent meg piszkos kék előkötővel,
4895 5 | szék egyikén megszomorodott hamuszín cerkóf ül hosszú orrát két
4896 12 | eszméletlen leányka homlokát és hamuszínre váló kezeit kezdé dörzsölni.~–
4897 15 | nap eltűnik, a látókörön hamuszínű fellegek kezdenek feltolakodni,
4898 17 | tagadva meg, mint égett hamuvá K. város, 182*-dik év nagypéntek
4899 8 | a mécsnek igen megnőtt a hamva, felkelt, azt megkoppantotta,
4900 23 | szelíd szerelem melegévé hamvadt, s első tekintete első szerelmese
4901 9 | az anyaföld kebelébe tért hamvaid…” – szerencsétlenségére
4902 17 | kést, hol van a hurok?~E hangban fia hangjára ismert Dömsödi.~–
4903 5 | megtennének. E paradicsomi hangicsálás alatt megnyílik egy rejtett
4904 5 | gróf pedig üvegfuvolája hangjaival, melynek nemes és hasonlíthatlanul
4905 16 | öcsém? – szólt a férfi, s hangján elfogódás reszketegsége
4906 5 | csak például egy csalogány hangjától is.~– Óh, éppen nem oly
4907 8 | ült zongorája mellett, nem hangjegyekben írt fantáziákat verve rajta,
4908 9 | kanyarít, vele torkát a kellő hangmértékig elköti; annakutána felölti
4909 5 | korántsem éri utol azon hangműszert, mellyel Strassburgban Carlos
4910 25 | rávicsorítá, mely pantomimikától a hangművésznek szája padlásához ragadt
4911 17 | alig hasonlítának emberi hangokhoz.~– Bocsássatok be!~Körül
4912 5 | fütyülnek és nyivácskolnak oly hangokon, melyekhez képest a fürészráspolás
4913 3 | lezárta és ráült. Annál hangosabban kiabáltak alatta: „Azért
4914 25 | esküdt úr desperate kezdte hangoztatni kedvenc nótáját: „Bús az
4915 20 | kivált most, midőn minden hangról azt hitte, hogy az ő árulója.~
4916 14 | sajátságos alak muzsikált. Már hangszere is megérdemli a figyelmet;
4917 5 | fölmagasztosulva ejtette ki kezéből hangszerét; ha Gábor úr meg nem kapja,
4918 5 | haláléneköket akarván lekottázni és hangszerre alkalmazni.~A gróf kedélyesen
4919 6 | legegyszerűbb népköltészet hangulatában; az érzelmek nemes emelkedettsége,
4920 25 | esküdt úr, igen engedékeny hangulatban lévén –, nem szoktam benne
4921 5 | kertek alul a békák esti hangversenye hangzanak fel.~Az éjszakának
4922 1 | még ilyenebb hetvenkedések hangzának minden oldalról; csak egy
4923 16 | nyavalyatörős jósszavai hangzottak fülébe:~– Tizenegy órakor
4924 20 | A sír még csak föl sincs hantolva.~A kegyes férfiú belevágja
4925 4 | ágyúsebességgel érkező kétökölnyi hanttal oly kellemetlen összeütközésbe
4926 25 | Jancsi elindult, látván, hogy hányadán vagyunk, s kis idő múlva
4927 15 | s a természetjog nem tom hányadik cikkelye ezen szavai szerint: „
4928 11 | Az ifjú karjaiba érzé őt hanyatlani. Oh, hányszor álmodta őt
4929 23 | s eszméletlenül, ájultan hanyatlik annak ölébe, hosszú fekete
4930 15 | vitézlősége a csizmaszárba hanyatlott, annyival inkább, minthogy
4931 25 | egymáshoz, mintha szélvésztől hányatott hajón utaznának.~Cigányunk
4932 17 | árokból a szerencsétlen ember; hanyatt-homlok, eszeveszetten rohant ki
4933 21 | félrefordulva, undorodva hányja ki az anyatejet.~*~Ez a
4934 2 | neki!” s szemei szikrát hánynak; ezzel benyomja az ajtót,
4935 7 | gyomot és paréjt szokták hányni. Leander nem veendette azt
4936 26 | szemeiből, s holnap port hánytunk arcaikra és könnyeket; ma
4937 22 | ver föl fészkeiről, mik hápogva repdesnek feje körül; lábszárain
4938 14 | szobából; már minek az a nagy harag, no? Nem élünk abból meg! –
4939 17 | közt merevülten bámult a haragban iszonyú arcokra.~Egy névtelen
4940 17 | térj Istenhez, akit magadra haragítottál; nem fogsz meghalni addig,
4941 16 | Körmös István! – kiálta haragja teljhangjában az ifjú, s
4942 14 | pottyantotta volna ide, s azután haragjában jót rúgott volna rajta.~
4943 26 | A sírásó~Én te reád nem haragszom.~Népdal.~Ott, ahol nem látnak
4944 7 | szólj tovább!~– Ha most haragudnám reád, elhallgatnék, s vesztedbe
4945 8 | mindegyike sárkányul tudott rá haragudni, élő tanúbizonysága annak,
4946 7 | majd holdhalavány, majd haragvörös színű lett, szemöldei mélyen
4947 1 | petrinusok egyházának félrevert harangjai kezdének beszélni tompa
4948 9 | Húzzátok meg azt a hármas harangot.~Hadd sírjanak a berencsi
4949 5 | felülve az asztalra s lábaival harangozva –, hogy kegyed a napokban
4950 9 | lefeküdt és elaludt…~…Azonban harangozzák a készülőt; a prézens úr
4951 2 | itt is, amott is mérges harapásaival, s hurcolta egyik szegletből
4952 25 | te baland te! Meg ne harapj, kiskutyám! Nono pisz! pisz
4953 2 | megtölt izzó szénnel, abba harapófogót és több hegyes sodronyt
4954 4 | kaptál.~Az esküdt ajkába harapott; azután megfordult s eltávozott;
4955 4 | téréstől, s kifelé térítette a harasztosba. Eredeti kép volt, amint
4956 18 | fenyves szirteken, fenyér- és haraszttermő avarpusztákon. Mindenütt
4957 12 | megereszté moslékos ajkainak harc-háborúját az ifjú és kedvese ellen.
4958 5 | vérfoltok azon a kardon, melyet harcain viselt. Volt az öreg grófnak
4959 14 | villámló égbe lőtt vele, mintha harcolni akarna a villámok urával!~
4960 10 | volna belé, szakadatlan harcot küzd az egész világgal.~
4961 8 | helyre ér, ahol a márkinő harisnyaszalagját felvéteti Candide-dal, nagyot
4962 5 | gazember legyen. De mégis ne hárítsunk mindent a vak sors nyakába…
4963 9 | százgallér pedig baráti szívvel hárítva mindent Pista nyakába, ki
4964 24 | apák bűneit a gyermekekben, harmad és negyed ízig. A te apád
4965 2 | két öblös ecetesüveggel; harmadikban egy keresztvégű zarándokpálca;
4966 24 | gyöngyfüzér: ez neje.~A harmadikra egy csecsemő piros bölcsőben,
4967 26 | örültünk, másnap sírtunk, harmadnap pedig minket sirattak.~Ez
4968 5 | vasas láda körül folytatá.~*~Harmadnapra az öreg Dömsödit édesfia
4969 3 | elsőszülötte minden pénzeimnek! Harminc évek óta hű gondviselőm!
4970 8 | hagyni alunni, és minap is harminchat óra hosszat nem ébredett
4971 25 | de azért foga van neki harminckettő, mint nekünk, s ki ámbár
4972 9 | embernek eszébe olvadástalan harmóniája hosszan vont hangjaiban:~
4973 22 | együtt és összevéve oly jeles harmóniát kerekítenek, minőnek előhozása
4974 5 | úgy féltette gyermekét, és hároméves koráig soha más szobában
4975 1 | reggeli kilenc órától délután háromig; az élvező közönség jön
4976 5 | piramis alakú emelvények; háromlábú, hordozható tornyok, mikben
4977 2 | koszorúzva; másikban egy háromszögletű almáriom, tetején két öblös
4978 14 | hivatalos kötelességét, és ezen háromszori izentetésért siessen színe
4979 3 | Pista üstökében; mire ez háromszoros protestáló „No, no, no”
4980 2 | szobája melletti oldalszobában harsány torokkal énekli valami gulyaszalasztó
4981 20 | szél zúg, a jegenyeerdőkben harsogás hallik, milyen ezer trombiták
4982 25 | fakószán s garázda bordalokat harsogató tekintetes uraimék, kik
4983 3 | a Pista!~Pista pedig ott hasalt a kemence patkáján képét
4984 7 | Már az igaz – erősíté a hasba-melles legény negédesen vonogatva
4985 3 | ez, hogy Pista igen ügyes hasbeszélő volt, mely művészetnek erejével
4986 15 | gyémántot meghaladó villanás hasítja át a fekete felhőkárpitot;
4987 12 | lábáról? Mindjárt bocskort hasítok a hátából az irgalom felejtettének.
4988 12 | Szúrjátok ki szemeiket! Hasítsátok fel orrukat! Tépjétek le
4989 25 | párbeszédnek nem csekély hasonlatossága van a takart versekhez.~–
4990 2 | életében először, mennyire hasonlítanak leánya szemei ama képéihez
4991 17 | szavakat beszélt, mik alig hasonlítának emberi hangokhoz.~– Bocsássatok
4992 21 | őrült, erőszakos szenvedély, hasonlítások a kettő között, kétségbeesés
4993 9 | hogy a magasból vegyük a hasonlítást mint a serkocsmák cégérein
4994 2 | avult ház van. Alakjaik hasonlíthattak egymáshoz hajdan, mikor
4995 4 | szemeikben termett. Egyben hasonlítottak mindketten egymáshoz: árvák
4996 9 | néptömeg közül, s egy sír mellé hasra fekve, beteggé röhögte magát.~
4997 5 | áskálódni ön ellen. Avagy mi haszna volt, hogy ön a múlt téleni
4998 5 | voltak és lehetnek az ő hasznaik jelenleg úgy, mint időknek
4999 5 | mely egyszersmind a kályha hasznaival van összekötve, belülről
5000 3 | minden vagyonait Gáspár úr használta, s azóta ő gondoskodott
5001 10 | kívül patvaristaraktárul használtatott, s ajtajára üvegablak volt
5002 12 | egy mellékgondolatjával a hasznára válandó ruhacserének, s
5003 12 | kezét, sem lábát, sem egyéb hasznavehető tagjait ütésekkel nem terhelék,
5004 5 | egyszerűség a szépnek a hasznossali összeköttetésében; a házak
5005 1 | hosszúsága miatt azon elismert hasznú műtételre, mely hadi nyelven
5006 14 | azóta a zöldhalmi csárda haszonbérlője.~Most csendes, békességes
5007 5 | ellenségének leánya, kit a haszonlesés miatt el nem űzhetett házától,
5008 12 | Mindjárt bocskort hasítok a hátából az irgalom felejtettének.
5009 25 | Pihenünk ám!~– Végy a hátadra, Jancsi!~– Jól van, nagyuracskám.~
5010 25 | a Szellő és Tündér túros hátain.~Az esküdt úr desperate
5011 6 | leány szokatlan, vad, költői hatállyal, s egyik karjával ifja fejét
5012 5 | öltöztetve lenni, hogy a náluk hatalmasabbnak földjeit míveljék, s előtte
5013 22 | keresztülvillant fején, s szíve hatalmasan kezdett dobogni.~Juci tőről
5014 1 | körülcsóválva a forgószél hatalmától. Az egész égboltozat izzani
5015 10 | Akit pártfogása alá vesz, hatalom, rang, gazdagság nélkül,
5016 5 | szelíd teremtés volt, kit hatalommal erőszakoltak hozzá, s kinek
5017 1 | egyszersmind azon hang tulajdonosa hatályosan ránta vissza egy kapaszkodó
5018 3 | láttalak volna, mikor a hátam közepét! Te sátán bokrétája,
5019 8 | szakadatlan láncolata volt, egy határ szerelmes levél s rászedett
5020 22 | nem is halt még meg senki határaidon belől éhen, bárha lett légyen
5021 18 | zivatar, fekhelye kemény határdomb odvas fa árnya alatt, kenyere
5022 7 | növelkedénk, jószágaink határosak, s apáink után együtt bírunk
5023 12 | nyakravalójához, ki ezalatt némán, határozatlanul néze annak szeme közé. Azonban
5024 10 | folyamodások és jegyzőkönyvek és határozatok, tudja a jó ég, még mi mindenféle
5025 13 | joggal átadassék.~Miután e határozatot nemzetes és vitézlő Tölcsér
5026 7 | érctelen hangon, de kemény határozottsággal szólt:~– Ezen ég alatt mi
5027 8 | tetszett a nagynéninek e hatás. Környezete nagyon józan
5028 23 | életéből.~A váratlan öröm hatása visszaadta lelke tisztaságát.~
5029 14 | pálinkás üveg hentereg; érezni hatását a zenehangok mivoltán.~Az
5030 1 | csaplárosoknak nevez, a bor kártékony hatású erejét törekednek megszelídíteni.
5031 9 | retorikai frázisok megtették hatásukat, a népség kellőleg megríkattatott;
5032 1 | akácfát tövestől, azzal hátba hajította. A bika erre három
5033 1 | történt rövid betekintés által hathatósan megedzette volna – a síkra
5034 5 | harmadik, negyedik, ötödik, hatodik, mind csütörtököt mondott,
5035 15 | anélkül is elvadult lovak e hátok mögött történt lövésre hirtelen
5036 11 | kedves terhével együtt előre hatolni. A szél élesen csapkodta
5037 4 | erősen fújt, s rettegve hátra-hátratekintgetett; kutyái csaholva futottak
5038 5 | művészet előteremthet, igen hátraáll csak például egy csalogány
5039 5 | anyaginál semmivel sem maradott hátrább.~Az ifjú gróf szerfelett
5040 7 | szólt Leander Góliáth kezeit hátrafacsarva s a kötéllel megtekerve;
5041 14 | s nyakát olykor egészen hátraferdítve.~Ő azonban mindemellett
5042 7 | feje fölé emelte és arcát hátrafeszíté, mintha le akarna átkozni
5043 25 | azonban elébök kerülünk, őket hátrahagyjuk, s addig megyünk, míg ugyanazon
5044 12 | ifjún akadt meg figyelme s hátrahőkölt.~– Teremt’se! – kiáltá,
5045 5 | fejetlen lábdemokráciát, hátrakötött kezű monarchiát, látá a
5046 4 | ellen! Ezt esküszöm életem hátralevő napjaira apám sírja előtt…
5047 12 | felejtettének. Te pokolra hátráló te, te redves banyaposz,
5048 1 | A bika erre három lépést hátrált, azután szarvait földnek
5049 17 | hagyák, s össze nem rogyott; hátranézett, a félelmes tanya a távolban
5050 26 | két keze idétlenül szorult hátraszegült fejéhez, arca zöld penésszel
5051 13 | s annak ágya előtt vadul hátraszórt hajakkal megállt; a lyánka