| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Hétköznapok IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
5052 13 | ön helyette; tizenhétezer hatszázhét forintot a költségekkel
5053 5 | golyvás kinövésekként elálló hatszegletű rondellák oly gyönyörű összhangzásban
5054 13 | szaladt a létra felé, futtában hatszor taszítva fel egymást, s
5055 19 | keze.~– Rabló! – hörgé, s háttal pénzeire rogyott, mintha
5056 5 | büntetések rémképeit könnyen háttérbe szorítja.~Az ifjú gróf legelőbben
5057 2 | úgy jelent meg ott a sötét háttérben karcsú szilf termetével
5058 24 | sűrű füvében olykor páros hattyú ül rejtett fészkén.~A holdnak
5059 25 | rejtezett, vagy csak éppen hattyúdalát akarta vele elfuruglyálni,
5060 5 | fürészráspolás és ajtónyikorgás hattyúdali szimfónia, míg középett
5061 5 | mechanikus most a haldokló hattyúkra figyelmez, azokat kerülgeti
5062 11 | havasázottan lobogott a szélben, s hattyúnyakáról a hóvíz csorgott alá.~Az
5063 2 | mérges tekintettel, szélütött hátulját meglehetős készséggel cepelte
5064 15 | érintkezésbe hozta a két hátulsó dikhenccel, és repülének,
5065 15 | elszántan visszafordult, a hátulsók egyike túltett a rúdon,
5066 8 | sem vetett, a kisváros hautevolée-i tónadója tudott lenni; fény
5067 5 | boldogtalan utóházassága negyedik havában, tehát a szokottnál jóval
5068 11 | ruhákat, a hosszú selyem haj havasázottan lobogott a szélben, s hattyúnyakáról
5069 25 | kalandoraink odakinn mulattak a havon.~Amint egy zökkenő helyen
5070 5 | Dömsödi Góliáth János úr hazaérkeztét okkal lehet következtetni;
5071 2 | Márton úr felkelt, s indult hazafelé; amint kilép az utcára,
5072 5 | tölt el, hogysem e hőkeblű hazafi, kit nemzete iránti buzgalma
5073 6 | annak, mely a kétségbeesés házához vezet; ha emerre találnál
5074 15 | bizonyulna be, mint ez egy hazai városban is történt, melynek
5075 4 | futkároznak rajtok keresztül, házaikat a sírok oldalába vájva;
5076 5 | atyját sírjában találta…~S hazája? ~---------------------------------------------------------------------------------------------~
5077 5 | volt, éspedig jó katona; hazájáért, fejedelméért sokszor folyt
5078 5 | járult még az, hogy noha édes hazájának soha egy váltó garast érő
5079 5 | és földmívelés tökélyeit, hazájokért élő és a haza nevét nem
5080 23 | ruhája utána lebeg.~Amint a házajtón ki akart lépni, egy nehézkes
5081 3 | az agyafúrt Körmös Pista hazakerült; ezekből a szomszéd asszonyok
5082 5 | félfalunak minden részeiben, a házakon, kerteken és a lakosok arcain
5083 17 | érette! Mire hazamentem, házamat üszkeiben s üszke között
5084 17 | szent neve érette! Mire hazamentem, házamat üszkeiben s üszke
5085 3 | mindenféle ördögségek történnek a házamnál. A tyúkok, baromfiak megszólítanak,
5086 3 | hallgatsz! Takarodj tüstint a házamtól! Ötszáz igazi forinttól
5087 5 | ellensége volt mindennek, ami a hazán belől született, bor, paripa,
5088 5 | volna ezek tudományukkal hazának és emberiségnek, ha tudós
5089 5 | volna is fel, mint lehessen hazánk becsesebb borterményeit
5090 5 | tartá, ha a jámborságban élő házaspárok boldog nyugalmát fenékig
5091 6 | legszebb jelenet a boldog házasság előzményeiből.~Az említett
5092 5 | előmutatni nem tudta, a házasságot megerősítő protestáns lelkész
5093 5 | fogja világosítani a két házastárs között létező testvéri viszonyt.~–
5094 17 | vér, kik mind tizenketten házastüzes gazdák voltak ama gyászemlékű
5095 2 | elment saját háza előtt, míg hazatalált.~Amint kapuján belép, az
5096 5 | drótfalhoz ne érjen.~Künn a hazatérő marhák kolomphangjai hirdetik
5097 13 | lakóinak gyászát képviselje.~E házba hozta a peregrinus kedvesét
5098 14 | felkötötték.~Most ki sem megy a házból s megszámlálja, hányat szóljon
5099 14 | vége volt a verekedésnek.~Házfeltörések, gulyák szétterelése, gyorskocsik
5100 7 | van a vármegyében, s én házfeltörésen kaptalak… függni fogsz.~
5101 9 | hogy Leander az éjjeli házfeltöréskor a százgallért a fa derekához
5102 13 | szemű; a néma szenvedés, a házhéjnyíláson beömlő ég világa még fehérebbé
5103 5 | poloskák, s egyéb ily nyájas háziállatok miriádjainak nagy örömére,
5104 26 | dombokat sűrű pókhálók; a házikó falai szétnyiladoztak, tetejét
5105 18 | szemeimről a kendőt, s egy kis házikóba vezettek; azt gondoltam
5106 22 | éppen a kapu tetején volt.~A háziúr két lövést tett rá, s egy
5107 5 | pedig szemközt, magát a háziurat mutatja, mely ördögi mesterség
5108 22 | valamennyi tolvajos mese, miket házkiásásokról hallott beszélni, keresztülvillant
5109 2 | leveri a füstöt, Márton házkörnyékét kéménye segítségével ilyetén
5110 11 | törtetni.~A szél némely helyen házmagasságnyira torlasztotta a havat; iszonyú
5111 13 | alá veendő nőszemély miatt házmotozást engedni meg lakában; ellenszegülés
5112 21 | fekete lakója a kék ablakú háznak!~Azután hirtelen megkapta
5113 4 | halmok, virágok, bokrok, háztetők mind megannyi alapok, mikre
5114 4 | ugyanazon virágokat, ugyanazon háztetőket meglátja, mint múlttá vált
5115 13 | esett, felkapaszkodván, a háztetőnyíláson át egy vakmerő szaltó mortáléval
5116 17 | pedig sietve ereszkedék le a háztetőről, s hogy a szabadban érzé
5117 3 | Pista úrfi eltisztult a háztól, Gáspár úrnak sem tyúkjai,
5118 2 | és gyűlöli felebarátját: hazudik az.”~Az orgonasípok andalító
5119 7 | Süket vagyok szavaidnak; hazudtál egyszer, nem hiszek többet;
5120 4 | hasonlít egy képhez, mely házunknál fekete rámában függ, csakhogy
5121 5 | első a kapa, azután a hegedű.~– Önnek megboldogult nemzője
5122 5 | suhanc fekszik, két hajdú hegedül rajta végig jó olvasatlan
5123 2 | egy átváltozott szentek hegedűje, egy megtestesült olvasó,
5124 9 | kalapját, könyvét, hangjegyeit, hegedűjét és furulyáját egyenként
5125 1 | körülfekünni, kik mindnyájan bőgő hegedűnek nézik immáron a dicső eget,
5126 6 | azon láthatárt, melyet sem hegy, sem kőhalmok nem korlátoznak –
5127 22 | tele hold ezüst világával a hegyek mögül, s egyetlen csillag
5128 18 | Keresztül a réten, völgyeken, hegyeken,~Kiáltok, hogy hol vagy…~
5129 5 | hátuk közepén vagy az orruk hegyén egy-egy vérvörös meztelen
5130 12 | vehetett ki egyebet egymás hegyén-hátán hemzsegő embertömegnél,
5131 9 | belebúvik, figaróját füle hegyére támasztja, pálcáját, fuvoláját
5132 14 | félrecsapott kalapban, bajusza hegyesen felkenve fényes pofájára;
5133 1 | bundagallérjába akasztván villája hegyét, azt a levegőbe felemelte,
5134 25 | vén ordas hirtelen fület hegyezvén, sajátságosan elordítá magát,
5135 12 | Fújd, szakadj meg! – kiáltá hegykén a zeneművésznek, ki lábait
5136 22 | legények. Vannak ismét homok hegyláncaid, miken semmik sem teremnek,
5137 15 | úgy eltemetve, hogy csak hegyök látszik ki, majd bámulatos
5138 15 | melynek utóhangjai, mint omló hegyszakadás, gördülnek végig a sivatagon
5139 19 | egy horogcsáklya volt.~– Héh! gyilkosok! rablók! – rikácsolá
5140 25 | akit Jancsinak híttak. Héj, Jancsi!~– Jancsi!!~– Jancsi!!~
5141 3 | gondolatokba merült a jó öreg.~– Hejh… nekem annyi atyámfia volt,
5142 5 | Bálnai István egy időben Helvétiában jártakor a protestáns hitre
5143 3 | beszentelteté pénzeit a helybeli egyházfival, ki azokat egyenesen
5144 18 | a főtörvényszékektől is helybenhagyatott.~– Úgy! – kiálta föl vad
5145 5 | égve találtatott.~A férfiú helybenhagyólag bólintott fejével.~– Úgy
5146 24 | valót a természet legszebb helyeiből; az ég elveszté kékjét,
5147 8 | srófocska segedelmével kellő helyeikre felszorítja.~Erre zsebéből
5148 1 | füstmennyezetben ökölnyi szikrák, mint helyeikről leégett csillagok, kóvályognak
5149 5 | beutazta a külföld nevezetesebb helyeit, látta a világot emelkedettségében
5150 14 | kendőjét, ismét visszaült helyére.~Az asztal végén azonban
5151 15 | száz lépésnyire félelme helyétől távozott egyikén azon szám
5152 9 | ötlet, a hajbodorító vas helyettesítve van – a kenderfürtök apródonként
5153 16 | keresett, és könnyei jöttek helyettök; végre az ifjú nyakába borulva,
5154 8 | által azon kedvező állapotba helyeztetett, miszerint legnagyobb szerencséjének
5155 11 | szóla reményei tetőpontjára helyezve magát –, s minden fájdalmaid
5156 12 | ruháztak.~A k*i érdemes helyhatóság tudniillik sajátságos rendőri
5157 19 | Gáspár boldog elégülettel helyhezte magát a szomorú sírágyba,
5158 1 | lenni, hogy legyen hova helyheztetni a pápaszemet; azután pedig
5159 25 | mindazok, akik bele valának helyheztetve.~– Lóra! Szánkóra gyorsan! –
5160 25 | hogy Jancsi segedelmével a helyreállított szánra fel tudott tápászkodni,
5161 12 | ugyan kissé a hideg, de majd helyrehozzuk… Hát ti mit ácsorogtok itt
5162 14 | repült. A csaplárosné pedig helyreigazítva keresztülkötött nagy kendőjét,
5163 6 | szerencse, hogy a kedves helyről szemenként egy a lyánka
5164 22 | volna épülve, pedig hajdan e helyütt, hol állunk, óriási bükk-
5165 1 | le nem írható, regényes helyzetben. Ha már most valaki magát
5166 25 | felmászhatnátok.~Később, véve észre helyzete kedvező voltát, elkezdte
5167 6 | lelket és észt.~Az ifjú a helyzetek azon legkellemesebbikében
5168 25 | lemaradt a szánról azon helyzetkülönbséggel, hogy míg az esküdt úr és
5169 5 | szerencsésen választott helyzetöknél fogva, mintegy félölnyi
5170 6 | vonulnak. A ház olyan kellemes helyzetű, kinézése oly élvezetígérő,
5171 12 | egyebet egymás hegyén-hátán hemzsegő embertömegnél, mely összevissza
5172 14 | tartalma fogyott pálinkás üveg hentereg; érezni hatását a zenehangok
5173 1 | lovagok ostorai pattognak, a hentesek ebeiket uszítják – a nép
5174 1 | Szerencsére kívülről néhány henteskamasz belecsimpajkozva a hívatlan
5175 4 | úriember, ki rendesen zöld hentessipkában és fehér köténnyel az oldalán
5176 12 | belőled a lelket úgy, hogy a herkopáter sem tesz rólad többet… S
5177 16 | de mind oly magasak, oly Herkules alkatúak jártak fel s alá
5178 24 | ember, mint a derékon szúrt hernyó vonaglott s rebegé:~– Meg.
5179 26 | mintha leégtek volna, mérges hernyók zsugorították össze leveleiket.~
5180 6 | bimbaja a másik után, s mint hervad el egyik virága a másik
5181 6 | színén, virágai el voltak hervadva, s széttépett levelei ázottan
5182 18 | dolgozik szívében, lassan hervasztó, mint a tüdővész, és gyógyíthatlan,
5183 10 | remények és örömek le vannak hervasztva. Lilla nyugvó szenvedélyeivel,
5184 25 | támaszkodott rajta); túl vagyok a hetedik égen, az egész világ, nap,
5185 11 | hóförmetegek dühöngtek egész heteken át, háza falai közé száműztek
5186 5 | szenvednie.~Gyakran elzárta ő hetekig, hónapokig, majd ismét kényszeríté
5187 18 | enyim. Alig mozdulok ki hetenkint egyszer szobámból, s mint
5188 2 | egész nőinszurrekció vagy hetivásár pörölne, alkudnék és óbégatna
5189 1 | különbözött egyéb tisztességes hétköznapoktól, hogy e napon sem veres,
5190 8 | ha kéménye olykor hétrül hétre nem füstölt is, zongorája
5191 8 | járt; ha kéménye olykor hétrül hétre nem füstölt is, zongorája
5192 5 | most agyadban, mely Olybius hétszázéves sírboltja felnyitásakor
5193 1 | nézünk!” Ilyen s még ilyenebb hetvenkedések hangzának minden oldalról;
5194 12 | közepén egy zsíros bicskás hetvenkedik; egyik kezében hosszú husáng,
5195 4 | infámisan kacagott, puskáját hetvenkedve felkapta s Pistára céloza.~
5196 4 | hangon Pistára, s lábát hetykén rázta. – Eltaláltad, nem
5197 7 | ment, felhágott a kerítés hevederére, s a kívülről megtámasztott
5198 1 | pillanatokat hajigált kalapja alul hevenyészett keresztapjára, minők egy
5199 3 | erősen bekötve szép rendben heverésztek egymás megett.~– Szerelmetes
5200 22 | úritökök és sárgadinnyék hevernek közötte; néhol a vadrizs
5201 16 | ifjút elválaszták a vérében heverő Dömsöditől.~Az atlétatermetű
5202 14 | gulyások, kik ha a szomszéd Heves, Szatmár, Csongrád vármegyéket
5203 18 | fájt, majd szétszakadott.~Hevesen rántotta el a kezét arcáról
5204 6 | fedezett föl, minőt ez ideig hiában keresett, hogy benne lelkének
5205 8 | törekedett kiegyenlíteni, s e hiány volt: az erénynek oly túlságos
5206 2 | eteté, s egyéb civakodó társ hiányában a kácsákkal perlekedett.
5207 10 | danolni nem tudván, ezen hiányai miatt az álladalomnak különben
5208 5 | körben, törvényeink azon hiányán segíteni tudott, miszerint
5209 9 | megtörölközik, s a tükör hiányát akként pótolja, hogy fekete
5210 15 | a pusztában a Kánaánt. E hiányt Dömsödi úr is érzette, mindjárt
5211 25 | lebontakozva hiányzott, s hiányzottak mindazok, akik bele valának
5212 22 | csak a muszkitók és a boák hibáznak belőle.~A fűvel benőtt udvaron
5213 5 | keresztül ószerű fahéjjal fedett hidacska vezet, a vízben széles fényes
5214 4 | örvények felett kell keskeny hidakon átmennem, s a szédítő magasban
5215 5 | tudod, mi hasznát veszed. Hidd meg te azt az egyet énnekem,
5216 7 | lefekteté őt az ágyra, s hideg-komoran Leanderhez lépett, s lassú
5217 24 | midőn tagjait az éji zivatar hidegje veszi meg.~– Ma van november
5218 17 | mondák sorban a bírák hidegkomolyan.~– Minő halállal? – kérdék
5219 14 | kalapácsait elejtette, hideglelős didergéssel vacogtatta össze
5220 14 | fa. Egész teste meg volt hidegülve. Képe sötétkék volt, mint
5221 7 | szólt erősült hangon hidegvérű ellenéhez. – Látom, te nem
5222 5 | titkolá is, bármint akarta hidegvérűen mellőzni gyanúit, ismerte
5223 12 | nincsen semmi nőiség. Durva, hidegvette arcok az erkölcsi süllyedtség
5224 10 | látá magát a szivárvány hídja fölött, beszélt az angyalokkal,
5225 5 | levegő teszi, ti. oxigén és hidrogén; a szénsavany szinte levegőnemű.
5226 5 | így például oxigénből és hidrogénből keresztülpattantott villanyszikra
5227 5 | eszményileg, mind tettlegesen a hidrotechnikában, amennyiben tudnllik egy
5228 5 | bizonyos neológ e szót „hidrotechnikus” ekképpen fordította magyarra „
5229 5 | arról, hogy feje nincs, azt hiendette, miképp minden percben fejével
5230 5 | Az ifjú gróf szerfelett higgadt kedélyű, gondolkodva tevő,
5231 25(1)| Higgye, akinek tetszik.
5232 17 | adok – szólt a fiú.~– Ne higgyetek neki, hisz neki egy fillérje
5233 12 | hogy azt egyik vagy másik highwayman rossz kedvében fel ne gyújthassa.
5234 8 | kit közelében segélyül híhatott volna, két széket egymás
5235 2 | ige, s mely ugyan csaknem hihetetlen dolog, de miután csakugyan
5236 8 | tette, ha megijesztett, hihi, hozta isten, méltóságos
5237 10 | A jurátusom.~– Kinek híják?~– Körmös István… Nagyon
5238 17 | között nincs ház, mely ennek híjával volna.~S a Biblia, mely
5239 21 | egy zöld kalitban énekes hím fürj pitypalattyol, kívülről
5240 22 | egy percig a kapu tetején himbálózva, átvetette magát az udvarba.~
5241 21 | beszőve, egy rózsafa bölcső himbolyg pirossá fényesítve, aranygombokkal
5242 24 | mezők virágiról lepállott a hímes szirony; ősz lett.~A mocsár
5243 6 | tündököl; mezője ki van hímezve, mint egy oltárszőnyeg.~
5244 14 | gólyafészek koszorúzza, melyből a hímgólya a csillagokat látszik vizsgálni
5245 5 | miután egy szerencsétlen himlő nyavalyája arcát annyira
5246 1 | lovát vérig sarkantyúzza. Himlőhelyes arca sápadt, ajkai reszketnek.~–
5247 26 | kit gróf Szilárdynénak hínak, s kit szeret és tisztel
5248 5 | megtanította, mint kell a hínárt, sást és békalencsét takarmány
5249 5 | kastélynak nevezi, de ha valami hindu találna e tájra vetődni,
5250 2 | megállottak, megmerevedtek. Azt hinné az ember, hogy sóbálvánnyá
5251 15 | nem, utólérte a filozófia: hinni kezdé, hogy csakugyan kell
5252 15 | személyét befogni, s tulajdon hintaját és lovait kantárnál fogva
5253 8 | azt az igazi életörömökkel hintett ösvényre visszavezesse,
5254 16 | lesegítette Dömsödi urat a hintóból, ki alig tudott maga lábán
5255 14 | ostorpattogást, kutyaugatást és hintódörgést nem hallhatánk, s ekképp
5256 15 | rúddal emelkedett a hintó, a hintóval Dömsödi úr, s Dömsödi úrnak
5257 4 | csókjai legforróbbjait hintve reá. Tudta, hogy fáj a szegény
5258 5 | formátlannak angyalokról beszélt, hírben álló nőkkel kész volt a
5259 19 | azon aranyaknak, mik az ige hirdetése közben elszéledvén, az ábrahámiták
5260 1 | csak a harangok ércszava hirdetett borzalmas dolgokat. Minden
5261 5 | hazatérő marhák kolomphangjai hirdetik a naplementet; a falu túlsó
5262 3 | azokat széles e világra hirdetni az igét, de indítványa nem
5263 1 | meg-megálló kondulásokban, hirdetve vészt… vészt! vészt! A futtában
5264 12 | hogy század múlva csak híréből fogjuk őket ismerni.~Bizony
5265 5 | nem, hanem az, hogy üres hírért, hiú káprázatokért odaadja
5266 10 | vendégszerető indulata s jó borai híresek valának országszerte; s
5267 1 | felejteni, mellyel azonban híresen megjárta, mert a tárca tele
5268 5 | Ily naftaforrás lehetett e híresztelt sírbolti lámpákba vezetve,
5269 8 | sem saját, sem a más jó hírét-nevét nem kockáztatja, mindamellett
5270 9 | keddjét! Ez nincs isten hírével – dörmögi egyike a közel
5271 13 | szemléli a tavasz legújabb hírnökeit, s egyet a virágok közül
5272 5 | rendkívüli dühbe jött; ha leányát hirtelenében el nem rejtik előle, talán
5273 21 | leány megtébolyodott.~E hirteleni benyomás, mit ez erőszakos
5274 9 | a tolvajoktól, hanem azt hisszük, hogy az a vasajtó egyedül
5275 5 | vannak.~– S te ezt szentül hiszed?~– A dolog nagyon kimagyarázható.
5276 7 | szavaidnak; hazudtál egyszer, nem hiszek többet; te voltál, ki még
5277 9 | a „miatyánk” helyett a „hiszekegyet” imádkozá el.~Tökéletes
5278 19 | te? Miért jöttél? Én nem hítalak. Miért jössz? Nekem már
5279 5 | Mindeddig abban a boldog hitben élt mindenki, hogy Bálnai
5280 13 | kézbesíthette, kiadá róla hiteles bizonyságlevelét, miszerint
5281 5 | nevetségessé tenni, sőt még csak hitelét sem akarom kétségbevonni
5282 8 | felele a leány.~– No mindegy; hitelez nekem akármelyik, jól ismernek. –
5283 10 | körülírva, tízezer forintot hitelezett, adóslevelét azonban az
5284 9 | maradt rokonai-, ismerői- és hitelezőitől.~A búcsúztató igen érzékeny
5285 2 | vagy három lépést retirált hitestársa tenyerei elől, körülnézett,
5286 10 | megfosztja pártfogójától és hitétől a lyán testvérét.~Szemközt
5287 5 | mindenki iránt, ki vele hitkülönbségen élt. Ennek a jó úrnak volt
5288 5 | Helvétiában jártakor a protestáns hitre tért át, s ezt tudtára adta
5289 4 | irigység, mennyiszer legjobbnak hitt barátim Júdás-csókja tőrt
5290 9 | cantus praeses úr.~– Ki hítt?~– Azt tudtam, engem kajátoz
5291 25 | olyan embert, akit Jancsinak híttak. Héj, Jancsi!~– Jancsi!!~–
5292 17 | tántorodott; a körülállók azt hitték, hogy mindjárt a szél üti
5293 4 | jársz itten? Her da, Szellő! Hittig sén! Pfuj! Her da azzal
5294 9 | urat, s noha ugyan magyar hitű létére az ördögtől annyit
5295 4 | Könyörögsz-e? Térdepelj le!~– Hitvány, nyomorult! – felelt neki
5296 5 | megtérő férj, midőn nejét más hitvestársául találta. Egy hónap múlva
5297 5 | hanem az, hogy üres hírért, hiú káprázatokért odaadja kenyerét
5298 9 | kebel gyöngédebb érzelmei, a hiúság, a fitogtatásvágy; eszébe
5299 19 | leánya.~A bezúzott ablakon hiúz szemekkel bámulta e jelenetet
5300 5 | szekere is, addig a felső falu hivalkodó fennhéjázással szabályos
5301 10 | Mit neked azon csekély hivatalka! Mit neked a szolgabírói
5302 5 | minisztereket és nemzetellenies hivatalnokokat szidni, mocskolni: ki sem
5303 10 | sem kell, hogy az ilyetén hivatalokra kipécézett egyén rendesen
5304 10 | Zilányi Johanna leányasszonyt hivatalosan értesítse a személye ellen
5305 25 | mire vélni e nevére történt hivatkozásokat, lélekvesztve rohanta meg
5306 4 | ember elég csúfolódó apának hivatni magát attól, kinek hóhérja?
5307 5 | szabadakaratjában erények gyakorlására hivatott, egymás közt mindenben hasonló
5308 9 | prézens úr szurdéklakó dárdása hivatván Miskának, és lévén mindkét
5309 21 | gyermekét veszi kezébe, azt híve, hogy tán ez ajándék meg
5310 12 | két elvhez maradván csak hívek: félni a dologtul és az
5311 5 | álhiedelmeket táplál magában, azt hivén, hogy midőn ellenségei hallgatnak,
5312 5 | csalogány énekét mindenben híven utánénekli. Vagy kételkedik
5313 9 | anekdótáikat a láblógató hivők seregének; fenn pedig a
5314 14 | Maga a korcsmárosné egy hízásnak indult magas darab némber.
5315 6 | állhatja az emberi arcot; hízelegj neki, és ez távol fogja
5316 6 | egymásnak szerelmet, nem hízelegtek mézes szavakban, de értettek
5317 21 | a nő simulni fog hozzá; hízelgés, engedékenység, áldozatok
5318 6 | embergyűlölő szellemeknek, kikhez hízelgéssel, jótéttel közelíteni nem
5319 6 | lyánka reszketve hajlék a hízelgőhöz.~Az ifjú érzé, mint remegnek
5320 14 | padka szélén és fon, és hízik nem sokat törődve a világgal.~
5321 1 | férjeik, mind tapasztalt, hizodalmas férfiak – több telivér,
5322 25 | tolva előre. – Ez kalácson hízott, aztán csak nem pokol a
5323 9 | ki vastagon: – oá – eé – hő – hű – dó – da – dő – hrchrakfthű (
5324 25 | a szánkót beledöntötte a hóba.~– Ejnye, nagyuracskáim –
5325 5 | romjai fölött; volt Schweiz hóbércein, és látta onnét kicsinynek
5326 10 | kentek fel; vad indulat, hóbortos szenvedély vezeti minden
5327 7 | magaviseletével, majd a leányét hódítá magához, ki is ifjú ártatlanságával
5328 17 | meleg testre akadt. Rémülten hökkent vissza tőle. Az egy farkas
5329 6 | lőn meggyőződése, hogy e hölgyben oly kincset fedezett föl,
5330 23 | egy széken ott feküdtek hölgye ruhái, azokat átölelte,
5331 1 | szalmaszékeken a város előkelő hölgyei foglalnak helyet, szivárványos
5332 1 | tekintettel néze a remegő hölgyekre, fejét rázta, s rekedten
5333 2 | trombitatussal vetekedő hölgyelokvencia legnagyobbszerű kitörései,
5334 23 | törve is, de az enyém – s a hölgyet karjaiba emelve, kisietett
5335 11 | a szemérmes kis halvány hölgyre mit mondasz?~– Sajnálom,
5336 1 | sötétvörös felhők tömegei hömpölygenek. – Rémülés hangja üvölt
5337 12 | a kölök,~Ki a kocsmában hömpölyög;~Fakó lovam, meg a deres,~
5338 7 | bakkecske; mérges, mint a hörcsök; akit az egyszer megszorít,
5339 7 | Szilárdy Leander!” – hörgi elkékülve.~– Már most tudod,
5340 20 | kapott annak melléhez.~Az a hörgő halotthang, mely e nyomásra
5341 12 | Ki fia ez a kaputos? – hörögetének a jobbról-balról kíváncsian
5342 23 | kedvesét holdvilág sütötte hófellegek között; a szellem siet,
5343 11 | vigyázattal vezette őt a hófermeteges időben. Egy kutya sem ugatott
5344 11 | a levegőben…~Szakadatlan hóförmetegek dühöngtek egész heteken
5345 11 | letérve az útról, a magas hófuvatban a világosság felé kezdett
5346 11 | olykor reggelenként mély hófuvatok alul kelle kiásni a házak
5347 25 | összeszedhesse magát.~– Mith? Hogyanh? Hát hogy mersz, te gazember
5348 14 | ismered-e, hogy kit kell?~– Hogyne ismerném, nála szolgáltam
5349 5 | mostohább időkben tölt el, hogysem e hőkeblű hazafi, kit nemzete
5350 17 | vesztettem. Ne is könyörögj, hóhéraidnak panaszkodol!~Az apa szívében
5351 4 | hivatni magát attól, kinek hóhérja? Óh, higgy nekem, higgy
5352 25 | szemetek”-et toldván hozzá.~– Hohohohoó! – ordítá a táblabíró úr
5353 5 | időkben tölt el, hogysem e hőkeblű hazafi, kit nemzete iránti
5354 26 | tányérjába be lehet nézni, mint a holdba. Szellő nem fuvall itt,
5355 24 | újra néma lesz minden egy holdévig. Góliáth pedig ájulva dől
5356 5 | nómiának, ha ahelyett, hogy a holdfogyatkozásokat megjövendöli, csak egy falu
5357 7 | akarsz.~Bálnai arca majd holdhalavány, majd haragvörös színű lett,
5358 4 | elbűvölték, elvarázsolták és holdkórosokká tették, tudni fogjuk, miért
5359 7 | felé; fel-feltekintenek a holdra s átkozzák, miért oly világos.
5360 7 | keresztül, mint egy éles holdsugár, hirtelen ismét visszavonuló.~–
5361 24 | vizekbe szórni, hogy a jövő holdújultáig meghaljon éhen, sőt inkább
5362 7 | meg-megvillant kezében a holdvilágnál, szívében a pokol minden
5363 13 | tudtul adja a szökevény hollétét; e körlevél K… és H* városok
5364 2 | kalapját elébe tartva a hollóapa, s dühében szerteszét állanak
5365 9 | ferdesarkú csizma”.~Mint fekete hollósereg vonult az énekbíró csapat
5366 8 | hölgy durcásan beletölte holmit a gyógyléből a cinkanálba,
5367 20 | koporsóikban. Az ákászok vagy tán a holtak lelkei nyögnek, fohászkodnak
5368 5 | idejöket, s mégis szinte holtig éltek, mint amazok; sőt,
5369 20 | koporsófedelet újra leszegezé.~– Holtod után is bosszúmat állom
5370 14 | mozdulatlanul, mint egy holtrészegé, s ezt egyikök sem vette
5371 17 | hogy mi az.~Irtózat!~Egy holttest volt, melyet tán a rablók
5372 8 | sajnosan zokogott anyja holtteste mellett.~Az úri hölgy egy
5373 17 | elkeseredetten borult kedvese holttestére: „A te halálod még ehhez
5374 8 | és unokahúga~Kitették a holttestet az udvarra,~De nincs a ki
5375 22 | gólyaláb a kapu előtt állott; hólyaggal bekötött iszákját kibontotta,
5376 17 | égett; a tűz körül a füst homályában ronda alakok ültek és guggoltak,
5377 5 | át a besütő esti napvilág homálybús fakó színezetet vet a szobára
5378 24 | felszáll felhői közé, s homályfényét szétönti a vizeken, mikor
5379 6 | szokatlanul örülök, s ha homályosan sápadva kél; szomorúságot
5380 5 | egyenes, végén erősen meghajló homlok s ez apró fürtökbe kondoruló
5381 18 | kissé megnagyobbodott már, s homlokába ráncok vésték magukat.~Este
5382 17 | mondott neki.~Őrülten kapott homlokához Bálnai mindkét kezével,
5383 19 | Nehéz veríték csorgott alá homlokáról.~– Szegény pénzeim! – nyögé
5384 2 | összeszorítja, vére arcába fut, homlokerei megdagadnak, s vakon csap
5385 14 | szemei véresek, beesettek; homlokizmai szüntelen reszketésben vannak,
5386 23 | erősen szíja ajkához a hideg homlokot, a kedves fehér ruhája utána
5387 22 | oszlopok vonulnak végig, homlokuk zöld mohával benőve, menetelesebb
5388 5 | egyszerűen négyszögre épült homlokzatán dóriai oszlopokkal, magas,
5389 9 | csikorgatá egy markos hőmő oldalba rúgva ököllel a
5390 14 | előtt egy órával a h*-si homokban; ott éppen alkalmatos hely
5391 15 | villámfénynél a rohanó zápor és homokfuvat között egy fekete árnyék
5392 5 | vesztegetve van. A puszta homokja, mely az esőt beissza, de
5393 1 | talapzatát képezi kékre festett homokkőből faragva. Ez emelvényen két,
5394 16 | nyúló kanyargások után a sík homokpuszta felett, mely a hideg éjszakában
5395 1 | csapásnak nevezett csordajárta homoksík felett, mint oáz a Szaharában,
5396 15 | Itt kezdődik a fatális homoktenger, roppant messze terjedő,
5397 15 | gyanús kinézésű tanyán vagy a homoktengerben vesznek el.~Dömsödi úr tehát
5398 23 | elfelejtünk, s mely néha homoním esetek feltűntével meg-megrémlik
5399 8 | szárnyalni a vágyott ideálok honába, hirtelen s véletlenül egy
5400 23 | szerelmes.~Hanem tizenöt hónapi életére, fájdalmaira, gyermekére,
5401 5 | aligha lenne előre. Hat hónapja, mióta *városában élnek
5402 12 | soha sincs; ha van, két hónapnál tovább ki nem állja a sarat,
5403 8 | Gibicz úr, az orvos, az a honett fiatalember mondta, hogy
5404 5 | nem akar ember, nem akar honfi, hanem tátos akar lenni,
5405 12 | mindazon közszánakozásra méltó honfiak, kik csodálatos dologiszonynak
5406 6 | meglepetés foglalta el helyét.~– Honnan tudhatja ezt? – kérdé magában,
5407 12 | ilyetén restségtől beteg honpolgárok kénytelenek gyomrukat hét
5408 1 | férfiak – több telivér, ifjú honreménnyel egyetemben az ajtóküszöbhöz
5409 5 | sok akkori és mostani ifjú honremény.~Egyetlen fia, Leander,
5410 5 | grófnak, hisz a Szilárdyak honszeretetöket egyik a másiktól szokták
5411 5(1) | Egy köztiszteletben álló hontársunk szavai szerint, akkoriban
5412 11 | legsűrűbben hullottak a hópelyhek alá, midőn legveszettebbül
5413 5 | jóllétnek nyilvános jeleit hordák magukon; úgy másfelől a
5414 15 | felejtsen magával mágnestűt hordani, mert bizonyomra úgy talál
5415 24 | élet fájdalmaira; belől hordanod a sebet, mely kínoz, de
5416 9 | hogy a botránkozás kövét ő hordja magában; annál kevésbé,
5417 12 | fejének, mintha az egy uborkás hordó volna. Szemei be vannak
5418 25 | beütöttem az orromat.~– Minek hordod magaddal? Látod, otthon
5419 8 | az ismeretlenét keblében hordozá.~
5420 5 | alakú emelvények; háromlábú, hordozható tornyok, mikben apróbb,
5421 5 | dolga, magasabban kezdte hordozni fejét, s készületeket tett
5422 5 | emlékét teljes életében hordoznia kelle.~Végtére, hogy befejezze
5423 9 | meg egy liliomos subának hordozója.~– Vigyázzanak csak kentek
5424 9 | tóga az otthonos sárban, ha hordozóját társa a pallóról leszorítá.~
5425 22 | ország szélitől a másikig hordozom; de van mégis egy hely,
5426 5 | reggel juhai mint gyapjút hordoztak, hát ki fog nevetni vele.~–
5427 3 | úgymint a pruszlikzsebben hordoztam, ne kívánjátok ti látni
5428 17 | megégni! Porait a szelek hordozzák széjjel!~– Most siessetek,
5429 3 | Pista?… – S ezzel ugyancsak horgonyt vetettek Gáspár úr körmei
5430 15 | volt, mint egy szertelenül hórihorgas emberalak, s gyors közeledése
5431 26 | hanem sárga.~Végtelen, horizonttalan zöldessárga tengerében nem
5432 25 | úr fiókmennydörgésszerű horkolása tört elő.~Mind a hárman
5433 22 | bánatos ümmögése, a hattyúk horkolásai, a bujár jajgatása s a szúnyogok
5434 7 | paripája meg-megbotlott, vagy horkolva ugrott meg alatta, egyes
5435 19 | visszavonul az ablakon.~Az egy horogcsáklya volt.~– Héh! gyilkosok!
5436 8 | és kvintli mágnás akadt horogra, kik jól átlátták, hogy
5437 25 | koszorúzá a jókedvű menet hőseinek bajuszait.~Azonban nem tarthat
5438 14 | megülte kedvenc paripáját, hősét pusztáról pusztára követve;
5439 1 | állatot körül, mely őket és hősi bátorságukat kinyúló nyelvével
5440 22 | melynek lefejezése s a hősnő elfutása után hirtelen nyomult
5441 9 | szegletben szupplikációra járt hősök mesélék kalandos anekdótáikat
5442 19 | ágyánál.~És a mécs élete hosszabb leend, mint azé, ki azt
5443 5 | De nehogy félreértessem, hosszabban fejezem ki magamat.~Ama
5444 1 | lángsudár lövellt ki, mindinkább hosszabbodva és közeledve egy átelleni
5445 12 | előkeres az asztal alul egy hosszadalmas furkósbotot, s dacosan ezt
5446 24 | Hosszú hónapok folynak le; hosszak búban és fájdalomban, rövidek
5447 13 | éppen nem vala otthon, hanem hosszasb időre H*-ba rándulván, Dömsödi
5448 8 | behelyhezteti magát, s annak hosszát saját szélességével tökéletesen
5449 25 | táblabíró úr testének egész hosszával a kas alá esett, mely őt
5450 15 | még világossal; a napok hosszúk, a lovak jó bőrben vannak;
5451 1 | azon része, mely öltönyei hosszúsága miatt azon elismert hasznú
5452 19 | növekedik, míg kísértetes hosszúságában az ajtóig elér, arról a
5453 14 | megismerendjük Telezsákot, a koplalói hőst.~– Bort, korcsmárosné! –
5454 21 | benne fehér vánkosokon, hószín pólában egy szép kisgyermek
5455 25 | nekiindulának a cukorszín hótengernek; s ha a gondolat, mely a
5456 5 | hűséget esküdtek, s egymást hovahamarább elfelejtették volna, módokról
5457 13 | üvegpohárban egy bokréta fehér hóvirágokkal kötve, miket Pista szedett
5458 11 | szélben, s hattyúnyakáról a hóvíz csorgott alá.~Az ifjú ölébe
5459 2 | s kis idő múlva ölében hozá ki a félelemtől elalélt
5460 15 | sinkoránjait Angolországból kell hozatni. Dömsödi úrnak Bécsben és
5461 5 | megjutalmazására vannak hozatva.~Bitófákat állítunk a vétkezők
5462 15 | csavargót a vele volt kopó hozhatta nyomára, reszketve húzódott
5463 5 | Hol afelett kelle ítéletet hozni, minő elsőségei vannak a
5464 1 | lármás öröm közepett? Minek hozod szenvedő arcodat ez örökké
5465 5 | állhassa, részint hogy neje hozományát továbbra is birtokában tarthassa.
5466 2 | által annyira konfúzióba hozták, hogy háromszor is elment
5467 25 | véve. – Bolondok! Miért nem hoztok létrát, azon ti felmászhatnátok.~
5468 12 | lépett be Bálnai, ölében hozva halvány kedvesét, s azt
5469 9 | korholt egyén, mentségül azt hozván fel, hogy megbicsaklott
5470 18 | sem láttam egy rakáson. „Hozz kulcsokat és kovácseszközöket!” –
5471 5 | felesége, a legelső gazemberhez hozzáadja, aki megkéri. És a sors
5472 5 | leesett, s a visszaeső szék hozzácsapódott a medve lakához.~Erre az
5473 25 | kinyitotta, teljes erejéből hozzácsapott. Egy haldokló nyekkenése
5474 10 | gyakran főnöke ügyeibe oly hozzáértő s alapos feleseléseket iktatott
5475 4 | bosszantá mindenki, ki csak hozzáfért; de e bosszantások mindig
5476 16 | szögletébe vonta magát, s hozzáfogott a gondolkozáshoz.~Azon egyetlen
5477 5 | keresztülpattantott villanyszikra hozzájárulása által lehet vizet előállítani,
5478 22 | melyen át a sziget csónakkal hozzájárulható a Tisza felől.~A sziget
5479 15 | mihelyt őket észrevevé. Hozzájárult még azon gondolat is, hogy
5480 5 | szegfűszeg és magyarbors hozzájárultával összeapríttatván, rummal
5481 7 | képzelénk, s nem oly nehéz a hozzájuthatás, mint a hír kürtölé. Az
5482 9 | kenyerét?~– Azaz enném, ha hozzájutnék – mondá magában a korholt
5483 13 | történni?~– Apám vagyonaihoz hozzájutok.~– De mi köze vagyonaidnak
5484 5 | szerencsétleneknek, kik születésökkel hozzák a világra ama, mintegy firól
5485 4 | a kis Lillának. S ha még hozzáképzeljük azon életvidám, hajnalló,
5486 15 | négy pejlovát ugyancsak hozzákötözi hintaja rúdjához, zavara
5487 23 | a szoba közepén.~Leander hozzálép; halkan, lábhegyen lép mellé,
5488 13 | meghal. Madár sem jöhet be hozzánk, az Isten egén kívül senki
5489 21 | leráncolt szemöldei alól. Fél hozzányúlni a gyermekhez.~A férj kétségbeesetten
5490 5 | tiszteletére jött volna ide, hozzárohan, zsebéből egy csomó kulcsot
5491 17 | Dömsödi.~– Fiam! – sikoltá hozzárohanva. – Védelmezz, mit akarnak
5492 4 | leszek!~– Én tudok dolgozni; hozzászoktam az álmatlan éjekhez, kevéssel
5493 15 | a koplaláshoz törekedett hozzászoktatni, s e szándékát ki is vitte
5494 2 | álmodott; amint szembehunyva hozzászúrt a gyűlöletes arcképhez,
5495 14 | kocsisának azon világos hozzátétellel, hogy minden exceptívák
5496 9 | hő – hű – dó – da – dő – hrchrakfthű (itt valaki nagyon köszörült
5497 7 | aztán kutyát fogott?~– Hű-hűm? – megszólala egy harmadik
5498 9 | sarjadzó koronájától.~– Huccu ninini! Hát azt nem látják
5499 7 | csap egy kurta ólmossal a hüledező Telezsák feje búbjára, hogy
5500 19 | szeretek itt üldögélni, itt hüsselni (fogai vacogtak), olyan
5501 25 | s Jancsi ostorából egy hüvelknyi elkopott a Szellő és Tündér
5502 5 | Mihály hordozott csatáin; hüvelye durva ezüstmű, vasa tenyérnyi
5503 1 | felemelte, s ott kirázta hüvelyéből irgalmatlanul, mint szármából
5504 7 | Pista pedig visszatért húgához, ki ott fekvék alélt merevenen,
5505 12 | nápolyi lazzaronikra Viktor de Húgófalva jövendölt, hogy század múlva
5506 5 | létező testvéri viszonyt.~– Huh! Hisz ez a gondolat képes
5507 20 | zivatar üvölt, és a halálmadár huhog; a temetői keresztek kísértő
5508 5 | süvöltenek, kerepelnek, huhognak, fütyülnek és nyivácskolnak
5509 17 | szüntelen borzasztó s bántó huholását hallatva, s e távolság is
5510 21 | el, lehelete forró, keble hulláma száll és emelkedik.~A kisgyermek
5511 15 | meg, míg másutt a tenger hullámait utánozza, egyes idetévedt
5512 21 | dallamokat, s egy fali óramű hullámhangjaiban megragadó ismeretlen dalműveket
5513 22 | buzogányos fejét ingatva a benne hullámokat verő szélben; itt-ott tágasabb
5514 6 | ködtenger rezeg lassúdan hullámozva, mint egy zöld óceán. Az
5515 1 | s a két úri hölgy körül hullámzani kezdett a nép.~Következő
5516 6 | az ifjú, s keble aggódva hullámzott fel s alá.~A leányka szorosan
5517 25 | és a cigány egymás ölébe hullának, addig táblabíró úr testének
5518 21 | kisebb-nagyobb üvegcseppek hullanának csendesen álló tó vízébe.~
5519 5 | föl nem törlött könnyek hullását számlálja.~– Vádol a lélek –
5520 9 | könnyeknek sűrű záporait hullatják zokogva a mi bánatos szemeink
5521 22 | földfolt Indiákról látszik ide hullottnak lenni, csak a muszkitók
5522 8 | fennkölt bánata előtt térdre hullt és imádta őt néma szenvedésiben.~
5523 7 | férfi szívében a vér kezde hűlni.~Mennyi szemrehányás, mennyi
5524 9 | eleven és megtestesült „extra Hungariam non est vita” (magyarul:
5525 18 | átkozódhatott, mikor meg nem hunyászkodó szemmel néze a villámba,
5526 8 | keresett elő, s édes képeket hunyorgata bele.~A lyánka szívében
5527 14 | utóbbik bicskás, s jelentékeny hunyorítással csapott csizmája szárára,
5528 2 | sötétfekete szemei meg nem hunyorodnak kígyói tekintete előtt.~
5529 10 | semmire nem kötelezhette, azok hunytával pedig utánok semmibe nem
5530 22 | gyermek szemei be voltak hunyva, a halál angyala csukta
5531 6 | látszék, hogy szokatlan húr van megpendítve lelkületében;
5532 7 | szoba legtúlsó szögletébe hurcolá, ráborult és sírt; hogy
5533 17 | rablók vagy a vadállatok hurcoltak ide.~Riadva ugrott fel az
5534 8 | szegény! A más hajából készült hurkák, miket, midőn elájult, lerakni
5535 17 | szőrkötélt vett elő, azon hurkot vetett, s azt a magával
5536 7 | csapással beleakad baltája a hurokba, nagyot ránt rajta; a halvány
5537 25 | rosta alá borított font hús a macskák miatt.~Hanem az
5538 16 | fogaival és körmeivel ellenfele húsába csimpajkodott.~Betörték
5539 7 | betyár két kézre fogott husangjával keresztülcsapott az eb derekán,
5540 14 | Jancsit fel nem kötötték, hűséges társa minden zsiványkalandoknak,
5541 25 | belefektette, a kas oldalait hűségesen megtömve szénával és venyigével.~
5542 5 | kisírva, egymásnak örök hűséget esküdtek, s egymást hovahamarább
5543 8 | elhagyatott leányt nemeslelkű hűséggel vevé pártfogása alá méltányos
5544 25 | engem, bizony rossz ízű húsom van nekem, kitörik benne
5545 17 | ám, hát éppen a bográcsos húst vittem be, s ijedtemben
5546 4 | Eredeti kép volt, amint ama hústorony esetlen futással gázolt
5547 2 | Körmös Gáspár, a fukar; már huszadik éve, hogy egy szót sem szóltak
5548 5 | Körmös István, ki akkor huszárkapitány és igen deli, férfias tekintetű
5549 2 | Egy fiatal férfi mellképe huszárruhában, mellén érdemkereszt, arcvonásai
5550 2 | döfést oly mosolyogva, mint a huszártiszt képe.~A kegyes ember arcáról
5551 9 | annak zsebéből két ezüst húszas díjért Góliáth Péter számára