| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Hétköznapok IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
5552 5 | vasakarat és ismeretek.~Már húszéves korában korengedményt kapott
5553 17 | tanakodni látszottak.~– Húszeze… – kiálta Dömsödi János,
5554 4 | rosszabbakat! Látod, én huszonkét évemmel oly megaggott ember
5555 13 | négy napig… Akkor leszek huszonnégy esztendős.~– S mi fog akkor
5556 2 | tehát napjában legalábbis – huszonnégyszer.~Márton úr nem tudva mire
5557 25 | a farkas fogától, mint a huszonöttől, s tovább működött.~– Óh!
5558 8 | ki abból gyönyörű szép huszonyolc darab elefántcsontfogat
5559 21 | de az csak forralá, nem hűté szenvedélyét.~Nem láta módot
5560 13 | aggodalmasan Bálnai –, a levegő hűvös.~– Nem, nem… jól tudom én,
5561 17 | kellene fogni, különben is a huzakodás alatt jó messzire elmentek
5562 5 | ily szerelmesen tapogatná, húzogatná és feszegetné a vasláda
5563 8 | emelgetni, szellőztetni, húzogatni, cirógatni minden ráncon,
5564 2 | elején, mintha csak egy huzomban álmodta volna terveiket
5565 2 | legeslegsötétebb szögletbe húzván, ott dörmögte végig imádságait
5566 24 | tövisek, s hol egy időben az ibolya virult, ott csalánok tenyésznek.~
5567 16 | szemérmes, mint a tavasz ibolyája…?~Az ifjúnak eszébe jutottak
5568 5 | kristály edények, medencék és ibrikek, mik furcsaságaik által
5569 25 | bíró be kár volt~Kilenc iccés a gyomrom,~Tizedikkel megtoldom.~
5570 4 | mondva, esküdt úrnak az az ideája volt, hogy kutyával csak
5571 5 | választani a középutat az ideális enthuziaszták azon téveszménye
5572 5 | tökéletest teremtő ép fantázia ideálja számára fennhagyott. Szépnek
5573 8 | percig, mint a fájdalom ideálképe, azután összerogyott.~–
5574 5 | Szépnek kellett lenni azon ideálnak, nőnek a szó legszebb értelmében,
5575 8 | lelkét szárnyalni a vágyott ideálok honába, hirtelen s véletlenül
5576 6 | alakra, mind bensőre nézve ideálszéppé kezde fejleni. A gyermekded,
5577 10 | lángkorbáccsal csapott szíve idegeire! A világ egyet fordult vele…
5578 15 | minden további érintésektől idegenkedő kocsisa odábbállott a sátorfával,
5579 12 | bajusza és szemöldei az idegennek nem látszanak a hótól; az
5580 10 | ismeretlent, barátot és idegent. Egyetlenegy jámbor szenvedélye
5581 4 | egyszer Pista gerundiumának és ideges ökleinek gőzkörébe lépjen;
5582 9 | keze-lába törötten! Ha hallaná, ideglázt kapna tőle.~Csak maga ül
5583 13 | hozott maga után a gyöngéd idegzetű lyánkára, melynek következtében
5584 26 | tudja emelni.~Szeretném ideírni, ami minden sírkövére fel
5585 8 | egészségben akarta megtartani.~Idejárult még azon szép tulajdonsága
5586 5 | Nérók és Caligulák feslett ideje mutat példákat.~Tetszett
5587 5 | látszik a jótékony álom idejének meghosszabbítására; a labirintszerű
5588 8 | veretett. Bárha a reggelizés idejét gyakorta édes álommal, az
5589 2 | puskával lövöldöztek, hajlott idejökben pörökkel mulattaták egymást,
5590 5 | intézetekben nem vesztegették idejöket, s mégis szinte holtig éltek,
5591 7 | lajtorjáért, én azalatt idelenn strázsálom, s ha lekívánkozik,
5592 13 | törvény üldöző keze elől iderejte. Azonban az éjjeli áthűlés
5593 26 | voltak felhúzódva, két keze idétlenül szorult hátraszegült fejéhez,
5594 2 | hátra, mintha kísértetet idézett volna maga eleibe; azt hiszi,
5595 2 | füttyentések egy lompos szelindeket idéztek elő Gáspár úr háza háta
5596 5 | pedig édesapja bűnvádi perbe idézteté, mely elől azonban a fiatalember
5597 6 | pásztorfurulyák danáival vegyülve oly idillszerű!…~Az ég tengerében rózsák
5598 24 | az unalmas, változástalan időjárás kizárt minden szeretni valót
5599 5 | hasznaik jelenleg úgy, mint időknek előtte?~A sikátor- és folyosótömkeleg
5600 26 | kisgyermekének ruhácskái függtek, az időktől szétrongyolva.~A csavargó
5601 5 | késő éjjel a dél, és így időmutatókra semmi szüksége sem volt.~
5602 3 | boldogság nem számíthatók.~Jelen időnkben éppen iskolai szünnapokra
5603 25 | dádé legalábbis három annyi idős volt, mint az esküdt úr,
5604 8 | percekre a csendesen folyó időt.~Az óra üt… Tizenegy óra…~
5605 8 | nem volt mit reményleni az időtől! Jövendője bús volt és fellegien
5606 16 | esküszöm kedves halottam idvességére, esküszöm azon reményre,
5607 1 | markos szolgálatát, míg az ifjabbik kérdezé talán magától, talán
5608 24 | meg, egy emberi rém; fejét ifjan megőszült haj fedi, s vadul
5609 5 | pisztoly nem sült el.~Az ifjúember, mintha észre sem venné,
5610 12 | hirtelen a közébök tévedt ifjún akadt meg figyelme s hátrahőkölt.~–
5611 5 | gyümölcsei szaporodtak a népen. Ifjúsága mostohább időkben tölt el,
5612 10 | cigányművészeknek és a serdülő ifjúságnak. Amazoknak sohasem volt
5613 12 | nyakravalóját megragadja, már az ifjútól oly hathatós ökölcsapást
5614 17 | egyszer csak kinéz a kis ifjúúr az ablakon, de bizony mégsem
5615 11 | szerencsétlen vagyok, mint te…~Igaza volt; csak az érti a szenvedő
5616 10 | akart a spektábilissel isten igazában megértetni.~Végre a spektábilis
5617 6 | és magasztosak; érzelmei igazak, vágyai fennköltek, ragaszkodása
5618 18 | attól függ, mint szólasz igazat és okosat.~– Hát megkövetem,
5619 22 | tizenhárommillió véleménye!~Aztán még igazgatni akarnak rajtad!~Az nem jut
5620 1 | becsületes embernek, minden szót igazmondásnak tart, s vétkeznék, ha valakiről
5621 18 | jogát a leányhoz, mivel igazolhatta volna vádlását a törvény
5622 8 | jutalmazta őt erényes tetteért az igazságszerető sors, magából a jótettből
5623 15 | nap óta nem ettem az Isten igéjén kívül egyebet, legyen könyörülő!~
5624 13 | Ez a hang Lilláé volt.~– Igen-e? – szólt az esküdt úr gúnyosan. –
5625 13 | elől rejtetek ti engem…~Igenlő hallgatás válaszolt aggodalmira.~–
5626 5 | öreg gróf, engedve a kor igényeinek, külföldre utazni küldé.
5627 5 | gyertyatartót; annak két poflevet igér azon esetre, ha szobájába
5628 6 | szebbnél szebb álmokat, és ígér neki, mint hízelgő dajka
5629 19 | Jer, nyisd fel a ládát, de ígérd meg!~– Tehát még nem ástad
5630 21 | ez árulásra sem pénz, sem ígéret nem kényszeríte, hanem egy
5631 9 | felmentvén a prézens urat ígérete beváltásától.~– Nem hagynak
5632 13 | engedelmességre.~Senki sem felelt.~Ígérnek nekik börtönt, ütlegeket,
5633 17 | tudta cselekedni! Vérét igyák fel az ebek, egyék őt meg
5634 14 | a fickó –, hanem osztán igyék belőle elsőbb!~Különös óvatosság
5635 22 | fel magát a gólyalábas, igyekezve talpainak álláspontot adni,
5636 25 | nagy szörnyűködései közt ígyen szellőztette ki sértett
5637 14 | ült vele a tiszamelléki iharfa erdőkben a rejtett tűz mellett;
5638 22 | regényesen virul ki a sötétzöld iharfák erdeiből.~Nyugotról a kanyargó
5639 14 | éles hangon, mely a nagy ijedelem hangja – ez az ember itt…
5640 22 | egészen átengedve magát a vad ijedelemnek, ekkor látva át a veszedelem
5641 13 | gyorsaságot csak a legképtelenebb ijedség korbácsolhat emberi szaladműszerekbe.~
5642 13 | merevülve álltak, s szoborrá ijedtek.~– Isten segíts! – kiálta
5643 17 | bográcsos húst vittem be, s ijedtemben a forró zsírral végigöntöttem
5644 17 | össze; nekünk akkor a nagy ijedtségben eszünkbe sem jutott, hogy
5645 20 | szemei tekintetében, s őrült ijedtséggel kapott annak melléhez.~Az
5646 6 | kinevetnek vele, mert amint ijedve felsikolték, már akkor nem
5647 5 | ellenfelektől magára hagyván ijeszteni, a megkezdett kétes kimenetelű
5648 24 | sóhajszerű kísértethangok ijesztik át, mikor a törvények halottja,
5649 26 | engemet.~Népdal.~Az 1830-iki nevezetes tél után következett
5650 10 | hozzáértő s alapos feleseléseket iktatott be, hogy az öregúr maga
5651 21 | átszűrt estfuvallat élveteg illatkeverékét, ezer virágból szedettet
5652 2 | ellensége volt minden erősebb illatoknak, minők a kátrán-, tőzék-
5653 6 | én újszerű, lélekemelő illatot szíttam belőle; vágyva lestem,
5654 8 | megkoppantotta, azután ismét illedelmesen elájult, nyakát félrehajtotta,
5655 5 | ahelyett, hogy magukat, mint illék, jól kisírva, egymásnak
5656 1 | ablakvasára felkapaszkodván, magát illendően nem biztosította.~A talapzaton
5657 5 | adósságokkal, célszerűnek és illendőnek találtam e majdan az én
5658 4 | fölporozta, azzal képéhez illeszté, s nekifogta a védtelen
5659 21 | piciny ajkait oly módosan illesztgeti, az apa szíve megtelik az
5660 8 | két széket egymás mellé illesztve, főkötőjét s öltözete egyéb
5661 10 | gyűlöletes eszme egy embert illet! Szenvedélyes, hajthatlan
5662 7 | férfiúnak tekintete nem illetett, s kit haragos sárkányul
5663 2 | válogatott magasztalások illetnek. De rajta és a kútágason
5664 2 | párját dísznevekkel akarta illetni, tehát napjában legalábbis –
5665 18 | felelte ez szomorúan, illetődéstelenül a régi ismerős üdvözletére.~–
5666 24 | Góliáth Péter! – szól méla, illetődött hangon a csónakos; hangja
5667 10 | kidörzsölé, azonnal patrónusára s illetőleg kliensére, báró Dömsödi
5668 14 | eleibe nyak- és poflevekbeni illetőségét átvenni.~
5669 9 | feketecirmos archoz mint illett a komoly tiszteletet követelő
5670 14 | legvadabb antropomorfizmusokkal illette, s mikor egy kedvenc táncosnéja
5671 14 | fonva, s fehér karjai jobban illettek Bognár Jancsi nyakára, mint
5672 5 | penész és doh azt úgy látják illőnek és üdvösségesnek.~Íme ez
5673 1 | szemébe nézünk!” Ilyen s még ilyenebb hetvenkedések hangzának
5674 18 | forintot keresni holnap ilyenkorig? Rámeresztettem mind a harminckét
5675 5 | érzést támasztának a szívben. Ilyennek képzelheti az ember az eolhárfa
5676 5 | folyosókra vezetnek, és számtalan ilyes szerkezmények tűnnek elő
5677 13 | Vén róka vagyok én már az ilyesekben, nem szed engem rá minden
5678 9 | befolyásától, s hogy az ilyeténséges feketecirmos archoz mint
5679 4 | papucsaiba lépett, azokat ilynemű hideg állatokkal találta
5680 3 | bátyja tele erszényeire.~S ím egyszer a tele erszények
5681 5 | említeni, hogy az egykor imádandó szép asszony rövid idő alatt
5682 9 | helyett a „hiszekegyet” imádkozá el.~Tökéletes lőn a megbotránkozás.
5683 4 | ifjú is melléje térdelt, s imádkozának mindketten. Két testvér:
5684 24 | ellensége.~Mint az el nem imádkozható sors, oly pontosan elkövetkezik
5685 12 | csárdában, mintha mindenki imádkoznék.~A vén Rónai, a pusztabíró
5686 2 | találni az ajtó mögött ülve és imádkozva. – Gyékény Márton igen kegyes
5687 5 | gyűlölője, királyát és nemzetét imádó s mindenkitől tisztelettel
5688 8 | bővölködött, s bővölködő imádóit szépszerével ki tudta zsebelni,
5689 8 | szerelmes levél s rászedett imádók ajándékba hordott csecsebecséi
5690 8 | városszerte híres vala, míg imádókban bővölködött, s bővölködő
5691 11 | meghallgatta őt, ölelnie adá az imádott leányt; de e pillanat fájdalma
5692 9 | káplán úrnak, ki is a halotti imádság helyett az árvízes időben
5693 6 | szoktam az ő neve mellé imádságaim közé szőni, nyugodt vérrel
5694 24 | magamat.~– Nesze! Hoztam neked imádságos könyvet, ebből imádkozzál;
5695 6 | akaratja. Egy kutyát, egy imakönyvet adott kezembe és így szólt:~– „
5696 1 | mindnyájan bőgő hegedűnek nézik immáron a dicső eget, és azt sem
5697 9 | fiút.~– Micsoda hallatlan impertinencia ez? Hogy mer ön az én képemen
5698 25 | könyökével, s elkezde az impertinenter nyekegni, nyikorogni, bőgni
5699 9 | összehúzza, képére piquant és imposant árnyékokat bocsát és szól,
5700 25 | álmokban ringatott utazó „in solidum” lemaradt a szánról
5701 25 | kapkodja elő, mint kinek az inát korbácsolják; ráfoghatjuk,
5702 10 | exhibeálni a bent megírt incattának mégpedig ma vagy holnap –
5703 9 | csekély ember, alig tíz markos incepinc, cinigefejű madárka, kit
5704 5 | egzotikus plánták, mindenféle indiai maszlagok és calcuttai bógácskórók
5705 22 | díszlenek; e darabka földfolt Indiákról látszik ide hullottnak lenni,
5706 2 | szemeit és szájaikat kacagásra indítsa.~Egy percig mozdulatlan
5707 17 | saját bosszújától szomjazott indítvány mellett maradott.~– Énnekem –
5708 3 | világra hirdetni az igét, de indítványa nem fogadtatott el, annál
5709 9 | nem küldeni ruháit, s ezen indokoknál fogva személyesen nekifekszik
5710 10 | páratlan vendégszerető indulata s jó borai híresek valának
5711 21 | hogy amint Góliáth égő indulatában először átölelte a leányt,
5712 6 | tiszta és öröklángú, melynek indulatai nagyok és magasztosak; érzelmei
5713 4 | melyben a legféktelenebb indulaterő volt kifejezve, s azzal
5714 21 | minden útját elzárá rohanó indulatinak.~Ekkor egy ördögi sugallat
5715 5 | a természetet megcsúfoló indulatkinövéseknek, minőkre csak a Nérók és
5716 17 | annál iszonyúbb lőn azon indulatkitörés, mely azt felváltotta.~Egyszerre
5717 17 | lecsillapíták a fellázadt indulatokat, s a szent könyv behozatik.~
5718 16 | vetve a térdeplőre, s szavai indulatosabbjainál szilajon rázta annak roskadozó
5719 5 | visszatértek. Képzelhetni azt az indulatot, melyet érzett a megtérő
5720 7 | Szinte megfojtá a féktelen indulatroham.~Leander szoborrá merevült.~–
5721 7 | bajtárs is hasonló bátor indulattal nyomban követte.~A váratlan
5722 16 | dühös, üldöző szavát; látta indulattépte marcona arcaikat, érezte
5723 1 | kívánalmainak eleget tettek vala, indulnak szokott napi foglalatosságaik
5724 13 | nagy sebesen vezetői után indulni, s ekképpen ők is re infecta
5725 12 | zeneművésznek, ki lábait indulóba hozta, s verte volna botjával
5726 17 | kaptak, s minden irányban indultak keresni az elrablott leányt;
5727 4 | gyógyulsz, egy töltés sót. S itt infámisan kacagott, puskáját hetvenkedve
5728 13 | indulni, s ekképpen ők is re infecta visszatértek, amint és amerre
5729 4 | bámulják, melyeket jobbra-balra ingat a lengedező szél.~A másik
5730 6 | aranygombokkal; karjain borjúszájas inge hímzett szegélyei lobognak.~
5731 17 | ellene indított bűnvádi pere ingerelte, s a vágy apja jószágaihoz
5732 9 | mit is vágjon fejéhez az ingerkedő dárdásnak – ezt az asztalt.~
5733 7 | oldalba döfte a százgallérú ingerkedőt.~– Bizony – folytatá a nyakatlan
5734 17 | adták elő panaszaikat.~Az ingerlő fájemlék iszonyú büntetéseket
5735 7 | találgatánk kalandosabb, ingerlőbb élvezetnemeket, miknek elérésére
5736 2 | sebéből vért fog látni; várja ingerülten, hogy annak vonásai érzeni
5737 2 | ordítja az ember lázas ingerültségében, amint a kép nagyon természetesen
5738 9 | papirosból nyakkendője számára inggallért kanyarít, vele torkát a
5739 24 | görbült, s bágyadt feje ingó lépései mindegyikénél biccenik.
5740 5 | lelketlen s önakarat nélküli ingóságokon kívül e terem az életmíves
5741 24 | néma napokon és estéken az ingoványi bozótból fájdalmas sírás
5742 14 | karimás kalapban, térdig érő ingujjakkal, kezében görcsös fustély;
5743 1 | szemekkel, míg az atléta ingujját tűrte fel, öklöket és karokat
5744 3 | mondását, könnyeit törülgetvén ingujjával –, majd megemlegettek még
5745 9 | mekkoraságát.~Másnap nagyszerű inkvizíciók történtek a botrányos csíny
5746 1 | cseresznyefák virágaitól.~E szőlőkön innen kedves kis halmon piroslik
5747 12 | elkezde sarokra beszélni:~Innenső sor, túlsó sor,~Elszakadok
5748 13 | fekete házban belől szokatlan innepély tartatott; az ablakok mint
5749 5 | atyafit látni gyakran jár az ínség.~Népdal.~Kétúrfalva nevezetes
5750 15 | Tartalma körülbelül ez volt:~– Instállom alássan a dominus spectabilist,
5751 17 | férfiakon.~– Ne vigyorogj – inté őt szigorú arccal a bíró –,
5752 16 | összefonva fejével búsan, némán integetett a halott felé.~– Biz úgy –
5753 2 | becsapva utána, oly körmönfont interjekciókat szalaszta ki száján vagy
5754 5 | Hiszen már nem is jajgat.~Ez intésre Jancsi nekifohászkodik művészetének.
5755 8 | által elébb csak hallgatag intéssel, de ha meg nem értetett,
5756 5 | megjelenő egy rejtelmes intést írt volna fel asztalára,
5757 13 | másikkal testvére felé intett.~Nézzétek e csoportozatot;
5758 10 | értesítse a személye ellen intézendő bírói foglalás felől.~
5759 5 | nem szűkölködő népnevelő intézetek, mik közt a gazdasági iskola
5760 5 | néven nevezendő népnevelő intézetekben nem vesztegették idejöket,
5761 3 | tenyerében méregeté, ily szókat intézve hozzá:~– Te, elsőszülötte
5762 17 | szólt a pusztabíró csendet intve. – Meg kell neki halni,
5763 5 | mit örülnie győzedelmén. Ipa, az öreg Óvári férfiutód
5764 5 | tért át, s ezt tudtára adta ipának, a vakbuzgó Óvárinak. Ha
5765 20 | az ember meg van halva, s iparkodék annak szemeit lecsukni.~
5766 8 | egyszerre eladni, s a divatos iparlovagság mindennemű ágait összevissza
5767 22 | szem lát, a hajnalka és ipomea nyílnak ezerféle színben
5768 18 | szívbetegség, melyre az egyetlen ír, a feledés, mivel a természet
5769 25 | raktak volna, elkezdtek iramodni, s szaladásuk közben oly
5770 1 | halomra döntve, bőszülten iramodott a nézőkkel tele temető árkainak;
5771 4 | minden gondolatja tele volt irántadi gyöngédséggel; ki még halála
5772 8 | érthetőbb kijelentés által is, irántai csekély áldozattételre felszólíttatván,
5773 18 | senki, aki részvéttel volna irántam; maga a törvény hideg, részvéttelen,
5774 1 | nagy leereszkedést mutat irántunk; mennyivel tartozunk már
5775 5 | kik az akkori időkben cél, irány, eszmélet nélkül vegetáltak
5776 5 | egésznek kellő buzdítás és irányadás vala, de nem ám üres szenteskedés.~
5777 9 | s onnét osztja szét az irányadó négy alaphangot, amennyire
5778 20 | hirtelen azonban megfordítá irányát az eb, dühös csaholással
5779 25 | Kis idő múlva az ellenkező irányon vasvillákkal, puskákkal
5780 1 | azzal egy elszánt döfést irányoz ellenére – azután szédülten
5781 22 | ismét folytatja felvett irányú útját, s az alkony fényénél
5782 10 | esemény volt előtte.~Amint az írás folytán kiveheté, bizonyos
5783 9 | miután szája elé tartott írása mögül ki bírta fuldokolni
5784 5 | melytől lelke irtózott; írásai bizonyítottak ellene, miket
5785 10 | székéről, s mialatt ügyvéde iratait szedé össze, nagy csizmacsikorgás
5786 19 | szobát sietve elhagyá.~Azon iratcsomó foglalta magában idősb Bálnai
5787 19 | legbelsejéből egy pecsétes iratcsomót vett magához, s a szekrényt
5788 10 | zsebeiből több rendbeli hosszú iratok költözködtek a táblabíró
5789 10 | báró által átadott hosszú iratoknak Pista kezébe nyomva.~– Nem
5790 11 | Merően szorítá kezébe azon iratot, melyet Bálnai adott át
5791 1 | úrhoz saját szeretett neje írdogált; egy országos hírű, nyugalmazott,
5792 17 | mint az Isten végetlen irgalmasságára támaszkodva.~– Szabadíts
5793 2 | szokta látni, és esdeni irgalomért – az ő irgalmáért.~– Óh!
5794 17 | láthasson, ne szólhasson és ne írhasson; – azután hadd élje szegény
5795 1 | bikaakol tűnnek föl le nem írható, regényes helyzetben. Ha
5796 25 | én sem értek, ide le nem írhatom.~Ily mulatság közben telt
5797 5 | Egyszóval, sok volt az irigye és lekötelezettje.~S ezzel,
5798 8 | bírta azokat kárörvendő irigyek előtt fel-feltakarni, kész
5799 4 | mennyit ebeid legrosszabbika irigyelhetne tőled, jer közelebb, ha
5800 1 | Már reggeli kilenc órakor írmagul sem lehetett az említett
5801 8 | útmutatásait mind le akarnám írni, s attól félek, hogy nem
5802 10 | a jó úr, megijedvén, az íróasztal alá pusztult, s a téntás
5803 18 | meg előtte.~Rónai fölkelt íróasztala mellől, tollát szájába fogta,
5804 10 | szobában.~A táblabíró úr irodája éppen az ebédlőre nyílt,
5805 10 | ég! Kezében volt az átkos iromány, magával ragadta azt, még
5806 17 | arca mint egy elkárhozotté, irtózatdúlta és merev. Középett, kettőjök
5807 8 | meg tűzszemeivel. Az ember irtózatosan mosolyogva a szék karján
5808 21 | keblet, melynek melegétől irtózik, az élet első forrását.~
5809 13 | keresztül. Ugye? Ugye ti nem irtóztok a jövőtől? Egyszerű lesz
5810 5 | azáltal is, hogy rendezett iskolákat, kisdedóvót, sőt igen csinos
5811 9 | lévén mindkét arca kétheti iskolaportól réteges.~– Kimész mindjárt
5812 9 | dolog, csak Körmös Pista ismeré el a tettbeni tudósságát,
5813 5 | nedveket csak a patikából ismerék, mint megbicsaklott lábakra
5814 4 | ki azon nőt, kit te nem ismerél, kinek keblén nem tanulhattad
5815 1 | az utóbbit a félelem nem ismerése tartóztatá vissza. A két
5816 6 | hall és nem lát senki más; ismeretei újak és különcek. A délibáb
5817 5 | derogálta neki túlnyomó ismereteit és gazdagságát; kiváltképpen
5818 5 | e népnek minden korszerű ismeretekben (a vármegye tömlöcét kivéve)
5819 10 | tehetének, neveztetvén ezen ismereteket, tanulmányok és előmenetelek
5820 5 | irányában annyi praktikus ismeretekkel bírt volna, nem találkozott
5821 2 | lajtorja, kinek kegyességi híre ismeretesebb a réz kétgarasosnál, s kitől
5822 8 | Dömsödi levelét elégeté, az ismeretlenét keblében hordozá.~
5823 10 | boldogtalant, ismerőst, ismeretlent, barátot és idegent. Egyetlenegy
5824 15 | hogy az égi csillagokkal jó ismeretségben kell lennie, el ne felejtsen
5825 3 | Pista kész lett volna bővebb ismeretségeket kötni vele, a pénz és Pista
5826 16 | ravatalhoz, s kérdezé tőle, hogy ismeri-e azt, ki ott halva fekszik?~
5827 4 | Adja Isten, hogy sohase ismerj rosszabbakat! Látod, én
5828 4 | kiben Körmös Gáspár aligha ismerne öccsére, a csodák szerzőjére,
5829 18 | úgy tetszék előtte, mintha ismerné az alakot, de nem merte
5830 5 | azt az egyet mégis el kell ismerned, hogy mindaz, amit e nemben
5831 14 | hogy kit kell?~– Hogyne ismerném, nála szolgáltam hat esztendeig;
5832 6 | ábrándos napraforgó, mind ismerői, s köztük részvétét vagy
5833 9 | megboldogultat ide maradt rokonai-, ismerői- és hitelezőitől.~A búcsúztató
5834 7 | barátomnak volt itt egy ismerője, egy gazdaember, titoknokának
5835 25 | lehet az őt közelebbről ismerők előtt érdektelen.~*~Vala
5836 6 | pusztabíró s Bálnainak jó ismerőse volt, s azt tervéről értesítvén,
5837 4 | titokban, suttogva említették ismerőseim rejtélyes szavakban, hogy
5838 25 | rendű és rangú atyafiait és ismerőseit, akik csak velök összeköttetésben
5839 4 | ennyi nép közt nem lesz egy ismerősöd e nagy földön… nem annyi
5840 5 | Nemde nagy bohó ez az én ismerősöm?~Gábor úr meg nem állhatta,
5841 10 | boldogot, boldogtalant, ismerőst, ismeretlent, barátot és
5842 7 | halaványabb leve.~– Hogy ismersz engem? – kérdé, s homlokán
5843 16 | susogá az ifjú –, hát engemet ismersz-e, Góliáth?~Góliáth jól megismerte
5844 25 | dudájának sípja akada kezébe. Ismerte-e azon veszedelmes erőt, mely
5845 13 | világot és annak keserveit nem ismertük volna; nem leszünk gazdagok,
5846 3 | mind sorra kezdék e vádat ismételni: „A kocsis szeretőjének
5847 22 | hang zúdul fel többször ismételtetve, valami középhang a szélzúgás
5848 5 | szemei lobogtak.~– Lehet! – ismétlé, s igaz hévvel rázta meg
5849 8 | seul pour les paysans! Das ist ja nur für Bauern!~A lyánka
5850 6 | fekhelyt, ősi földön termett istenáldotta kenyeret, szalmagunyhót
5851 1 | nem tudva, egyaránt bízva Istenbe és emberekbe, sem saját,
5852 8 | végtelen és kiapadhatlan, Istenben vetett bizalom tükrözé magát;
5853 26 | egyre-másra őszül, de jókedve és istenbeni bizalma naponnan szaporodik.~
5854 5 | fáradott, remélt, bízott istenében és embertársaiban, megosztotta
5855 5 | lehete szüksége, e jámbor, istenfélő karjai közé taszítja. És
5856 17 | fogod elkerülni; de térj Istenhez, akit magadra haragítottál;
5857 24 | földönfutóvá, embergyűlölővé, istenkáromlóvá.~De meglakolsz nemzetséged
5858 6 | levelei között.~– De hát nem istenkísértés-e ez ily egyedül, távol minden
5859 22 | várta egy hathatós „hozott istennel” a furfangos vendéget.~Ekkor
5860 7 | ettem gombát, hogy azzal az istennyila öklűvel összetűzzek; inkább
5861 16 | Esküszöm az egy élő igaz Istenre, kinek hatalma oszt büntetést,
5862 3 | közepét! Te sátán bokrétája, istentelenség kórója, akasztófa bimbaja,
5863 9 | minden porcikája tele van istentelenséggel, és ezt csak azért említettem
5864 4 | lakván három rendbeli Tóth Istvánok egy és ugyanazon faluban,
5865 22 | állott; hólyaggal bekötött iszákját kibontotta, abból egy terjedelmes
5866 24 | fekhelyed van?~– Puha, mert az iszap belefolyik; egy gödör, abban
5867 22 | nyavalyogva verte magát az iszapba.~– Nyomorult vagy, nyomorultabb,
5868 17 | mély; most a h*-i pocsóta iszapja folyik le rajta, s tele
5869 1 | valamennyien bele az árok iszapjaiba. A szilaj állat egy vakmerő
5870 6 | melynek kristályvízéből iszik, andalogva hever annak füves
5871 1 | rémületes és minden szíveket iszonyattal betöltő tünemény megjelenése
5872 19 | akarná faragni!~Megborzadt ez iszonyattól Gáspár; ő ily kínokkal sohasem
5873 21 | gördültek.~A boldog ember iszonyodva fordítá el onnan arcát.~
5874 19 | álmodnának, és álmodott iszonyúakat. Kincsei jelentek meg előtte;
5875 17 | arcokon, ez elmerülés, annál iszonyúbb lőn azon indulatkitörés,
5876 12 | fúriaarcok szétkuszált hajzattal, iszonyún fenyegetőzve rohanák meg
5877 25 | látott az oldala mellett. – Iszonyúság! – Hármat kellett lehelnie,
5878 14 | csaplárné, odaállítva az itce bort a suhanc elé.~– Ejnye
5879 2 | hangjai elnémultak, az „ite missa est” elhangzott, Márton
5880 17 | mint valamennyié, s várták ítéletét.~A pusztabíró odament Dömsödihez,
5881 1 | káosszá vegyülve, mintha az ítéletnapja jönne, nagy trombitával
5882 17 | éjjelei. Akarom, hogy azon ítéletről, melyet a legbűnösebb ember
5883 17 | egyszersmind kimondjátok az ítélt büntetést.~Legelsőbb egy
5884 18 | Péter ellen?~– Igen, halálra ítéltetett, s az ítélet a főtörvényszékektől
5885 1 | öltözetök választékossága után ítélve, előkelő rangú hölgy ül,
5886 2 | mellette elkullogót. – Eszedet ittad-e be ily korán reggel, ami
5887 25 | lovak egy csepp bort sem ittak, tudják az utat – s újólag
5888 2 | te féleszű Matuzsálem, te ittas Zakariás, te alamuszi Ezékiel,
5889 5 | mondják odalenn, hogy míg én itthon nem voltam, valaki jött-ment,
5890 24 | üresség; felette egy másik ív, halaványpiros és szélesen
5891 10 | megtanulására, a nevezetesebb ivodalmi celebritások megismerésére;
5892 10 | hordta föl a borokat az ivók számára.~Ő vitte a lámpást
5893 18 | halványan ült pamlagán, minden íze reszketett.~– Hagyjatok
5894 17 | lihegők.~Még egy perc, s ízekre tépték volna.~Roppant erővel
5895 17 | közül az egyik, Telezsák azt izené Bálnainak, hogy csak két
5896 15 | sem csodálkozik harmadik izenete következtében azon választ
5897 14 | kötelességét, és ezen háromszori izentetésért siessen színe eleibe nyak-
5898 5 | mocskolni: ki sem volt nagyobb izgató, mint Péter úrfi, kinek
5899 24 | gyermekekben, harmad és negyed ízig. A te apád halálos ellene
5900 2 | barátság kedveért egymás ízlését örömest átvették; az iszonyú,
5901 2 | pallér, e hóhéra minden jobb ízlésnek; de a későbbi idők és utódok
5902 5 | jutott.~Oktalan pazarlás, ízléstelen kicsapongások, affektált
5903 5 | lakását tartja. E külső, ízlésteljes fénynek semmiben sem kíván
5904 22 | piroslanak, töveikben az ízletes szamóca s kövér ananászok
5905 5 | archoz a széles vállak, izomdús karok, a domború mell s
5906 6 | tisztult, a könnyű termet remek izomzatúvá fejlék. A leány oly szép
5907 25 | bánts te engem, bizony rossz ízű húsom van nekem, kitörik
5908 17 | bedönteni; nyomorú félelemtől izzadó arccal tekinte a pusztabíróra,
5909 25 | már ekkor jéggé fagyott az izzadság.~A táblabíró urat is előhozták
5910 7 | orrcimpái kitágultak, s homloka izzadt.~Odahagyta foglyát, tántorogva
5911 17 | hallani.~Halálfélelemben, izzadva törte előre magát, fulladtan
5912 1 | hatalmától. Az egész égboltozat izzani látszik. A világegyetem,
5913 20 | Sietve dúlta fel a sírt.~Izzasztó munkája közben sokszor széttekintett.
5914 8 | pour les paysans! Das ist ja nur für Bauern!~A lyánka
5915 25 | kezdte kifelé húzni a hóra.~– Jaaj! – ordíta a cigány, s kétségbeesésében,
5916 3 | ötszáz forintot! Ajajaj! Jajajaj!~Gáspár közel volt a gutaütéshez;
5917 12 | Amilyen igaz, hogy az én botom jajfa. Keljetek onnét, dajnák!
5918 24 | elrúgva magától. – Sírj, jajgass! Nevettél és örültél, mikor
5919 5 | igazság. – Hiszen már nem is jajgat.~Ez intésre Jancsi nekifohászkodik
5920 22 | hattyúk horkolásai, a bujár jajgatása s a szúnyogok döngései együtt
5921 25 | s szaladásuk közben oly jajgatásnak és ordításnak mentek végére,
5922 5 | észreveszi, hogy itt minden a jajgatástól van felfüggesztve, s akkorákat
5923 12 | káromkodott, fütyölt, danolt, jajgatott és nyögött aszerint, amint
5924 2 | komondor, felszökve helyéből s jajgatva megengesztelhetetlenül,
5925 5 | népcsoport.~Ütések hangzanak.~– Jajjajjaj! Nagyságos uram! Irgalom,
5926 1 | ezek, egy összes, fájdalmas jajkiáltás:~– Nőm!…Házam!…Gyermekeim!…
5927 1 | közhangviharból, kísérve szívszaggató jajok ezreitől; toronytetők zuhannak
5928 5 | madarai elülnek, csak a bagoly jajveszékel magánosan, mint egy kárvallott
5929 5 | főfő élvezetnek tartá, ha a jámborságban élő házaspárok boldog nyugalmát
5930 5 | is készít bele, mégpedig jambusokat külön-különféle témákról.~–
5931 25 | műértő minákkal fordult Jancsihoz:~– Ez nem az én fejem, Jancsi,
5932 25 | ösmertem ám olyan embert, akit Jancsinak híttak. Héj, Jancsi!~– Jancsi!!~–
5933 25 | kiálta az álmából ocsúdó Jancsira.~– Nem tudom én, nagyasszonykám –
5934 18 | meg a mesternek, meg a Jancsó komának, no meg aztán a
5935 11 | halavány volt és tündöklő.~– Jankám! – kiálta az ifjú, karjaiba
5936 10 | kliensére, báró Dömsödi Jánosra ismert. Magukra zárták az
5937 25 | nagyszerű alaphangokban dúdolt a januáriusi zefír, s roppant jégcsapokkal
5938 5 | felrántotta rostélyát, papucs és japónika nélkül előrohant, és nekiesett
5939 5 | ember nem tudja: pincében jár-e vagy az első emeletben?
5940 10 | fiatalság juridikai praxisra jára hozzá, hol bőséges alkalom
5941 5 | megengedé neki a házhoz járást és leányával találkozhatást,
5942 5 | megfosztani, hogy kompon járhasson utcája egyik felétől a másikig.~
5943 10 | szívem;~A szerelmes gyászban járjon.~Népdal~Bálvándy úr táblabíró
5944 7 | kinek későn, korán szabad járkelte van abba a tanyába, s olykor
5945 24 | nemigen látszik, hogy ember járna benne.~– Góliáth Péter! –
5946 9 | akarám mondani – az iskolába járók sorából.~Ez történt két
5947 4 | szervusz Pista! Hát hol jársz itten? Her da, Szellő! Hittig
5948 21 | megmondani? Messze, ember nem járta helyen lakott egy boldog
5949 12 | egymásnak heggyel állottak, s jártában egyik lábával a másikon
5950 5 | István egy időben Helvétiában jártakor a protestáns hitre tért
5951 5 | minden technikus művészetében jártas; de ha valaki őt dicsérni
5952 5 | vármegye tömlöcét kivéve) jártassága élő tanúbizonyságai voltak
5953 12 | szegényeknek, kivált miután idők jártával keresetök veszedelmesen
5954 5 | Láthattad a parszok laktanyáin jártunkkor azon naftaforrásokat, mikből
5955 17 | a ravatal mellé.~– Most járuljatok egyenkint ide és esküdjetek
5956 16 | S milyen jó volt! Hozzá járultam imádkozni, mint a mindenható
5957 6 | felejté el többet.~S ehhez járulva ama költői hajlam, mely
5958 14 | nem vett.~A hegedűs egy jászolban feküdt, s nagyon csendesen
5959 14 | három lépésre ugorva a jászoltól, s kifutott onnét, mintha
5960 25 | mladipan! csoszo kteri tulipán, jaszom ti dovola?!” (Ha valaki
5961 8 | Voltaire világhírű „Candide”-ját, abból a gyönyörűséges erkölcsi
5962 5 | szférai zengés, a művészi játék, a legmélyebb zúgásaiban
5963 7 | boldogtalannak? S neked játékszer kelle, nagy úr, ugye? Nosza,
5964 6 | kedvenc csecsemőnek, szép játékszereket, édes csókokat, ölelő kart,
5965 22 | szalonnát tűzött, s az egész játékszert bedugta a kapu alatt, egyik
5966 1 | Dömsödi úr; mi sok szép javakkal áldotta meg a mindenható,
5967 5 | falakat, ha igaz; tudta, hol javítani kell: oda cselekvő kezek
5968 5 | üres vízmérési műtétel s javított zsilipei és csatornái alkalmazása
5969 19 | hidegek tagjaid, mint a jég. Feküdjél le és aludd ki
5970 25 | januáriusi zefír, s roppant jégcsapokkal koszorúzá a jókedvű menet
5971 25 | szólt közbe a táblabíró úr jégcsapos bajuszán végighúzva öklét,
5972 12 | Keljetek onnét, dajnák! A jégen kopogótokat, mert emberhalál
5973 20 | eső szakad, a szél zúg, a jegenyeerdőkben harsogás hallik, milyen
5974 7 | pogácsát, s egy három esztendős jegenyefát félkézzel kiránt helyéből.~–
5975 15 | egyes idetévedt özvegy jegenyéket majd úgy eltemetve, hogy
5976 18 | volt vezetője, útitársa a jeges zivatar, fekhelye kemény
5977 2 | zuhan be káromkodva, mint a jégeső; azután feltápészkodik;
5978 10 | míg a velő csontjaiban jegesült. Megszűnt látni, hallani,
5979 25 | bátorságával, s kin már ekkor jéggé fagyott az izzadság.~A táblabíró
5980 5 | közepén be van törve a jéglap, közel hozzá egy gazdátlan
5981 20 | ajkakkal feküvék ott; mintha a jégszemekkel őreá tekintene, mintha e
5982 3 | koldus lehet.~De kősziklán, jégtengeren~Eltart engem két tenyerem.~
5983 18 | Isten, természet, sors nekem jegyeztek el, kit nőmmé akartam tenni,
5984 9 | keservesen tudják fújni – jegyzé meg egy liliomos subának
5985 10 | replikák és folyamodások és jegyzőkönyvek és határozatok, tudja a
5986 15 | hanem annyi igaz, hogy aki jelenben K…-tól H*-ig akar jutni,
5987 19 | hiúz szemekkel bámulta e jelenetet egy ismert fő, a jó szomszéd,
5988 24 | tengeri közül egy emberalak jelenik meg, egy emberi rém; fejét
5989 9 | ily magas rangú személy jelenléte által támadt buzgósága annyira
5990 13 | János és Fehér Bálint tanúk jelenlétében felszegezte, pedig világos
5991 5 | és a jövendő világban, a jelennel és az anyagiakkal semmit
5992 22 | bölömbika adja, egy kicsiny, jelentéstelen madárka. Az emberek között
5993 2 | bivalszuszogáshoz sokban hasonló hangok jelentik, hogy Tölcsér Jónás, Márton
5994 17 | minden férfiarcban, kik jelentőségök érzetével foglaltak a fal
5995 18 | szolga lépett be a szobába jelentve, hogy odakünn egy utazó
5996 22 | együtt és összevéve oly jeles harmóniát kerekítenek, minőnek
5997 9 | mutatott tartozó tisztelet jeléül fogadott, s azt tartá, hogy „
5998 4 | önállásszerű valami a kislyán jellemében, mit mai világban erélyességnek
5999 1 | pedig kiérve, anélkül, hogy jellemén legkisebbé is változtatna,
6000 8 | nagyon józan és szilárd jellemet kezde magára ölteni, ez
6001 5 | alacsony toronytetők. Másik egy jellemkép: egy nagy tó, befagyva az
6002 5 | előszeretetből szemet hunyt veje jellemminőségére.~Azonban a jó Isten könyörülőbb
6003 5 | becsületes ember volna, ha jellemtelen, fukar gazember nem volna,
6004 5 | becsületes arcú, tiszta jellemű férfi törvényszék elébe
6005 5 | úr kedvenc szobáját oly jellemzetessé teszik. E lelketlen s önakarat
6006 22 | volt ott, hanem vércseppek jelöltek egy utat a nádasig.~– Utána,
6007 10 | életviszontagságait részletesen ismeri. Jelszava: „todos contra io, io contra
6008 11 | fájdalom nevében – mondá jelszavát az ifjú.~– Miért jössz? –
6009 24 | ungok, mintha rögtön, egy jelszóra egy birodalom szólalna meg,
6010 22 | teremtő paradicsomából, jelt nyomott homlokára, hogy
6011 9 | nyer, minő a vedlő borzas jérceé, vagy, hogy a magasból vegyük
6012 8 | valának tőle, mint Makó Jeruzsálemtől.~Egyébként igen ügyes módja
6013 8 | azután összerogyott.~– Jézus Mária! Már meg ez is elájul,
6014 24 | A törvények halottja~Jő napról napra bánat a fejemre,~
6015 10 | ezeknél fogva Bálvándy úr jóbarátokban nem szűkölködött? Mindennap
6016 5 | hátha jobbágyai, hátha saját jobbágyaim tették, amikkel őt vádolod?
6017 5 | átszakította, s ezáltal önnek s jobbágyainak százezrekre menő kárt okozott?!~–
6018 16 | holt kedvese keblére tette, jobbja három ujját pedig felemelvén,
6019 12 | a palackot elébe tartja, jobbjával a botot felemeli.~E nyájas
6020 17 | mosolyogva –, ha visszaadod jobbkezemet; ha nem adod, úgy éljek,
6021 25 | nem inni, jer, ülj ide a jobbomra! – (Az esküdt úr el kezde
6022 13 | kitudódik, meghal. Madár sem jöhet be hozzánk, az Isten egén
6023 2 | mondta neked, hogy énutánam jöjj? Mi? – szólt tompa, vallató
6024 25 | fütyölj annak a kutyának, hadd jöjjön ide!~– Magam is megenném,
6025 1 | vegyülve, mintha az ítéletnapja jönne, nagy trombitával kergetvén
6026 1 | csapva, azzal mint ereklyével jönnek-mennek a tűz között, mely vagyonaik
6027 22 | is jutna eszébe ide lopni jönni?~A halom tetejét egy kisded
6028 5 | itthon nem voltam, valaki jött-ment, kopogott itt fenn, szobámban.~
6029 16 | roppant magas ember állott, a jötteket kémlelve; a lovakat egy
6030 14 | szalmahegedű az oka, hogy a jöttét megelőző ostorpattogást,
6031 1 | talán senkitől sem:~– Miért jöttünk mi ide?~Az igaz, hogy ezen
6032 1 | szeszgyárnál, melynek gyér jövedelme fedezte azóta a hanyatló
6033 10 | a legkövérebbeknek; s e jövedelmes címhez őt egyedül csak bokros
6034 8 | szokott lenni, de annál jövedelmesebb foganatja az öntudat előtt…~
6035 14 | következtetnek, értelmeznek, jövendölnek azokból.~Erre egy harmadik
6036 12 | lazzaronikra Viktor de Húgófalva jövendölt, hogy század múlva csak
6037 8 | mit reményleni az időtől! Jövendője bús volt és fellegien sötét!~
6038 17 | senki sem tudja, mily szép jövendőket terveztem magamban! Nem
6039 6 | öröm várakozott reád? Azt a jövendőmondó érzést, melynek okát ki
6040 4 | titoknak egy lapja, mely azon jövendőt fedi el, mit nyitott szem
6041 8 | s enyhülést várhatni a jövendőtől!?~Hajh! – Az árva lyánkának
6042 1 | a várva várt szörnyeteg jövetelének hírét. Porfelleg, lábdobogás
6043 8 | sem néz. Minek sietteted jövetelét? Hogy tudsz úgy ragaszkodni
6044 12 | s ezzel egyenként szórta jövevényünk a csárda lakóit kifelé.~
6045 15 | virtuóz kocsis. Ha az utcán jövő-menők elgázoltatására vagy a közel
6046 4 | perceiben az ember lelke a jövőbe lát. Homályos dolgok, miket
6047 8 | lelke messze szárnyalt a jövőben: minő napok, minő élet vár
6048 7 | egyesül, feledi múltját és jövőjét, s kezdi élvezni azt, mit
6049 13 | Ugye ti nem irtóztok a jövőtől? Egyszerű lesz az és ragyogástalan,
6050 5 | önkezével kellett az embernek jogait megvédeni.~– Veszedelmes
6051 18 | mivel bizonyíthatta volna be jogát a leányhoz, mivel igazolhatta