| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Hétköznapok IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
6590 15 | erdőben járok éjszaka,~Ide kerget szivem fájdalma;~Vad erdőben
6591 5 | nélkül, mint aki az eszét kergeti; s midőn a gyöngéd nő a
6592 10 | pusztának; futott, mintha kergetne valakit, repülő hajzatával,
6593 5 | papucsait lerúgta, s mint akit kergetnek, ágyába felszökött, dideregve
6594 14 | mellett; együtt futott a kergető pandúrok elől, és biztatta
6595 5 | falujában, s utca hosszat kergette kutyáival és vad cimboráival
6596 1 | jönne, nagy trombitával kergetvén maga előtt a nyargaló por-
6597 5 | jószágokat pedig Dömsödi keríté kezéhez. És Dömsödi ellen
6598 2 | vevé észre, hogy a szomszéd kerítésébe ütött lyukon át mily figyelemmel
6599 2 | udvarra, s a Körmös Gáspár kerítéséhez ragasztott fakamrába bezárja.~–
6600 7 | társai, s a magános ház kerítésén egyenként bemásztak.~A százgalléros
6601 7 | udvaron; azonban még a túlsó kerítést nem éri el, midőn ellensége
6602 5 | kerekeskutak, a virító sövényekkel kerített gyümölcsöskertek, a háztetőkön
6603 22 | mint tükör, és félívként keríti a parttalan mocsárt, melynek
6604 22 | oldalról magas kőfallal kerítve, melynek egyetlen kapuja
6605 25 | helyéről, ki nem győzött eléggé kérkedni bátorságával, s kin már
6606 11 | szegény leány. – Üdvedre kérlek, bocsáss!~Az ifjú elgondolá,
6607 21 | közé temette magát, és sírt kérlelhetlenül zokogva. Sűrű könnyei öltönye
6608 21 | engedékenység, áldozatok meg fogják kérlelni szívét.~Mind e számításain
6609 6 | ajánlkozótól csak e diogéni szókkal kérne szolgálatot: „Eredj előlem!”,
6610 5 | úgy akarta, hogy a legelső kérő is gazember legyen. De mégis
6611 9 | örömbe (n)~Paradicsomnak kertébe (n)~Lelkemnek dicsőségébe (
6612 3 | lovait vizsgálná, melyek a kerten túli zsellérház aklaiban
6613 26 | annak sírja körül virágos kertet, a sír fölébe üvegházat;
6614 2 | átlátogattak Gáspár paréjos kertjébe, onnét rendesen agyonütve
6615 5 | mikről egy terjedelmes kertre van kilátás; ez ablakok
6616 25 | iszonyú gratulációk közt kerülgették, egyik a többiek közül már
6617 9 | számlálgatja magában: mennyibe kerülhet neki e szomorú ceremónia?
6618 5 | ember, amilyen messze csak kerülhette.~Nők irányában a legdurvább
6619 22 | vízi kígyók seregei űzik és kerülik egymást.~Zöldes fűgyökerekből
6620 13 | ajtót – hangzék künn.~– Kerüljetek a kéménynek, magam is ott
6621 21 | miatt bujdokolnia kellett és kerülni az emberek tekintetét, s
6622 17 | meghallotta, s a városon kívül a kerülőnek kiáltását, amint egyhangú
6623 15 | nyomozódások dacára sem kerültek többé elő.~– De bizony csak
6624 7 | senki – szólt, s nyugodtan kerülték meg tovább a ház környékét,
6625 25 | kerékvágás.~Így azonban elébök kerülünk, őket hátrahagyjuk, s addig
6626 16 | csendesen fogsz hálni.~Páros késed kiforduljon,~Az is a szívednek
6627 14 | ritkítá párját, s ahol ő késéhez nyúlt, ott vége volt a verekedésnek.~
6628 15 | keresnék élesre köszörült késekkel, és kiabálnák nevét és szaglálnának
6629 2 | mindezekre nem ügyel; némán, keserűen nézi a fekete rámás képet,
6630 4 | akarta őt, de melle tele volt keserűséggel, s a kétszer megkezdett
6631 10 | az ifjú Bálnai, egy sok keserűt tapasztalt fiatal mizantróp,
6632 5 | mint a kis Lillán, kinek keserves sírása naponkint a szomszédba
6633 3 | szeretetet éreznek; annyival keservesebben esett neki e meg nem érdemlett,
6634 8 | érzette volna azt a fojtó keservet, melyet a behunyt szemű
6635 22 | riaszta rá a gólyaláb, kését torkának villantva. A leány
6636 2 | szemközt találkozók, noha ő nem késett buzgóan savanyú képpel pislantani
6637 22 | zsombókhoz vergődve, a kígyót késével felhasította, máját kivette,
6638 25 | ösztönszerűleg követve nagy későre bevánszorogtak Gyékény Mártonné
6639 26 | szegletkövét a sír fejéhez ásta és késsel rámetszé:~SIT TIBI TERRA
6640 16 | tűnt fel. – Vártunk, hol késtél három-négy nap? Szegény
6641 4 | ez iszonyú bosszúállást, készebb volt bármily kínt kiállani,
6642 5 | legszebb, még verseket is készít bele, mégpedig jambusokat
6643 5 | Estélius István, miután olajból készíte semmit, tudott-e viszont
6644 5 | viszont semmiből olajat készíteni?~– Éppen ez azon körülmény,
6645 5 | carillonneur egy oly automatot készített, mely a csalogány énekét
6646 26 | Rónai pedig mind e mai napig készíti az örökké égő lámpát; különben
6647 9 | megőrzése végett készült.~Készítse tehát mindenki látműszereit,
6648 26 | faragtunk, holnap koporsót készítteténk; ma még ettünk-ittunk, és
6649 8 | vásárlani, aztán koporsót készíttetni. De ugyan miért is nem mondod
6650 12 | ezért elhasítom delivörös keszkenődet.~Azonban ekkor hirtelen
6651 2 | nyavalyássága mellett is késznek mutatkozott azt, ki helyébe
6652 5 | s egy sem nyilatkoztatta készségét az apát gyermekgyilkolási
6653 2 | szélütött hátulját meglehetős készséggel cepelte izmos első lábai
6654 9 | felölti zöld tibetfrakkját, kesztyűibe belebúvik, figaróját füle
6655 5 | kezdte hordozni fejét, s készületeket tett netalán megjelenendő
6656 5 | fejét: vajon minő célokra készülhettek ezek valaha s mik voltak
6657 8 | nem mondod elébb? Mikor készülnek el a gyászruhák? Még szemfedőt
6658 17 | Nemzetes uram – kezdé bőgéshez készülő hangon, mialatt piszkos
6659 9 | Azonban harangozzák a készülőt; a prézens úr felébred.
6660 6 | elereszti.~– Már távozni készülsz? – akará a lyánka mondani,
6661 8 | nem tudó könnyek a szívet készültek megfojtani. Két kézzel megragadta
6662 23 | a szobába.~Keresztülment két-három szobán; mindenütt mély,
6663 8 | de amely sietség éppen kétannyi ideig tartott, mintha szép
6664 17 | kifizetem, öljétek meg őt!~– Én kétannyit adok – szólt a fiú.~– Ne
6665 22 | bekötözve találta, erre kétcsövűjét ragadva keresztülfutott
6666 5 | mindenben híven utánénekli. Vagy kételkedik ön ennek lehetőségén?~–
6667 5 | ijeszteni, a megkezdett kétes kimenetelű pör felfüggesztetett.
6668 2 | híre ismeretesebb a réz kétgarasosnál, s kitől ez oknál fogva
6669 3 | Óh, hiszen csak régi kétgarasosok és polturák vannak bennök,
6670 7 | ördöggel atyafias; egypár réz kétgarasost oly könnyen tör ketté, mint
6671 9 | Miskának, és lévén mindkét arca kétheti iskolaportól réteges.~–
6672 5 | követő cseléd kezéből a kétkarú gyertyatartót; annak két
6673 10 | szenvedélye volt: más emberséges kétlábú állatot leitatni, s ha voltak
6674 5 | víz alkotó részeit ismét kétnemű levegő teszi, ti. oxigén
6675 4 | része ágyúsebességgel érkező kétökölnyi hanttal oly kellemetlen
6676 17 | helye a kőütésnek.~– Semmi kétség többé – szólt felegyenesedve
6677 25 | Jaaj! – ordíta a cigány, s kétségbeesésében, amint jobbra-balra kapkodott,
6678 9 | orrát.~Nincs toll leírni kétségbeesésének mekkoraságát.~Másnap nagyszerű
6679 8 | úri hölgy is közel volt a kétségbeeséshez; látá, hogy arca egyik feléről
6680 5 | leggyűlöltebb ember sarjadéka, a kétségbeesésig dühössé tevé őt. Volt mit
6681 19 | amitől félnék, hacsak a kétségbeesésre vagy a bosszúra nem esküszöm.~–
6682 7 | megszakadt; végre keserű kétségbeeséssel két öklét feje fölé emelte
6683 16 | tűzszemekkel; hallotta a kétségbeesettek dühös, üldöző szavát; látta
6684 5 | csak hitelét sem akarom kétségbevonni szavaidnak, hanem hát mármost
6685 3 | Rosszul értetted, te! Csak kétszázat mondott; de ugye neked nem
6686 6 | aggodalmas előadása által kétszeres erővel élénkült fel, nem
6687 5 | példák megszokása által kétszeresen vérökbe rögzött.~János úr
6688 1 | nincsen kimenekülésre út, kétszerezett dühvel fordult a bennmaradtak
6689 18 | tölgyet, mely alatt állt, kettéhasította, ha a fagytól meggémberedtek
6690 5 | szoros viszony keletkezett kettejök között. Bálnai megkérte
6691 22 | rakva,~Mint a borízű almafa;~Kettő-három terem rajta,~Mégis terítve
6692 17 | irtózatdúlta és merev. Középett, kettőjök között jóízű álmot alszik
6693 21 | érezve a rokonszenvet, mely kettőjöket összeköti, kényelmesen elhagyja
6694 21 | Góliáth Péter.~A kisgyermek kettőjük gyermeke.~Góliáth Péter
6695 7 | bírja mozdítani, s a másik kettőn mégis akkorákat ugrik, mint
6696 25 | pokol a béled, hogy mind a kettőnket meg akarj zabálni?~A farkas
6697 5 | gyakran jár az ínség.~Népdal.~Kétúrfalva nevezetes helység a Körös
6698 7 | vele, lóhalálában futnom Kéturfalvára, hol a leányt a Szilárdy-kastélyban
6699 5 | falu végén úgy áll nagy kevélyen, mintha röstellené alacsony
6700 5 | narancs- s uborkasaláta keverékkel feltálaltatnak, neveztetvén
6701 12 | hogy Topa, kinek a feje kevesebb ütést szívelt el, mint a
6702 5 | mindig kész kötekedni; olyan keveset hisz, hogy csodálom, mint
6703 11 | leheletével melengetve.~– Egy kevéssé – válaszolt a hölgy, s szorosabban
6704 4 | hozzászoktam az álmatlan éjekhez, kevéssel megelégedéshez, és az Isten
6705 5 | annak mindkettőnek haladni, kézben kéz és egyiknek a másikért,
6706 10 | utasítást; zsebébe dugta a kézbesítendő okiratot s eltávozott. Leült
6707 13 | birtokbul, sem személyesen nem kézbesíthette, kiadá róla hiteles bizonyságlevelét,
6708 3 | négylábú lakosai mind sorra kezdék e vádat ismételni: „A kocsis
6709 1 | egyházának félrevert harangjai kezdének beszélni tompa meg-megálló
6710 18 | fenn állani s teketóriával kezdeni a dologhoz.~Bálnai feszült,
6711 7 | fojts még meg! Ez csak a kezdet, a vége még mulattatóbb.
6712 1 | valamitől elázott férfiak kezdik körülfekünni, kik mindnyájan
6713 5 | megtébolyítani.~– Ugye veszteni kezdjük közönyösségünket?~– Az istenért!
6714 1 | s a feje fölött pirulni kezdő égre, és lovát vérig sarkantyúzza.
6715 1 | szarvak magyar nadrágját kezdték fejtegetni, s ordított,
6716 21 | gyermekét, s születése órájától kezdve utálta azt kimondhatatlanul.
6717 12 | a lyánka ruhája kapcsait kezdvén kiaggatni.~Bőszülten ragadta
6718 9 | az esti szellő”… de mily keze-lába törötten! Ha hallaná, ideglázt
6719 13 | mellette, kinek gyöngéd kezecskéje jutott.~A kis asztalon két
6720 11 | érzé ellankadni a kedves kezecskét, s ijedten reá tekintett.~–
6721 12 | tartá a hölgy lábacskáit kezeiben; kiülő szemei odameredtek
6722 24 | kézzel, mely bűnhödött, saját kezeiddel ver meg az Isten; nem egyszer
6723 16 | marcona arcaikat, érezte kezeik görcsös markolását, s halálveríték
6724 20 | fenyegető alakokat, mik kezeikkel nyúlnak felé; olykor úgy
6725 22 | apagyilkos vérébe mártani kezeimet.~– Hah! – sikolta Góliáth,
6726 17 | magához bocsátá a rablót, ki kezeinél, lábainál fogva farkasgúzsba
6727 12 | milliom adta a szurkos kezeiteknek! Kilopta le a cipőket lábáról?
6728 16 | nélkül érezte a keblet és a kezeket hidegen, fagyosan; magához
6729 10 | odaítéltetni.~S a törvények kezelője, noha nyilvánvaló volt az
6730 7 | Rajta! – s hidegvérrel kezelte tovább az ajtókinyitási
6731 5 | ez idő óta jószágait maga kezelve kezdte mindazon tapasztalásokat
6732 12 | ezekkel az apró bábcipőkkel, a kezem feje sem megy bele.~– No,
6733 22 | Góliáth. Az Isten kivette kezemből a bosszút. Ha te meg nem
6734 13 | kinek semmije sincs két kezén kívül, és mégis boldog,
6735 18 | neki mit mondani, hanem kézen fogta, s egy karszékhez
6736 7 | Leander hiába iparkodott fél kezénél fogva felemelni. – Nézz
6737 17 | Egyenkint ide fogtok jőni, kezeteket fejére teszitek, elmondjátok
6738 5 | kígyóderekú és saskörmű s egy kéziorgona alakú fekete szekrény, mozaikkal
6739 22 | Hát nem ismered már azon kéznek urát, mely csontjaidat sajtolja
6740 5 | falubelieknél, kik mindnyájan saját kezök kapálta boroknak voltak
6741 1 | a lovaslegénységnek, kik kezökben pattogó karikással, szájokban
6742 17 | odamentek a szent könyvhöz, s kezöket rátéve nagy átkokat esküdtek
6743 18 | föl vad örömmel Bálnai. – Kézrekerült-e már az apagyilkos?~– Sikertelen
6744 18 | koszorú termett ismeretlen kéztől odatűzve; a másikon szinte
6745 5 | lábdemokráciát, hátrakötött kezű monarchiát, látá a kereskedés
6746 13 | kényszerítő eszközök is levén kézügyben.~– Nem lát, táblabíró úr?
6747 26 | temető esztendeje.~Ma még kezünkbe szorítánk szeretteink kezét,
6748 2 | őrizkedni minden józan ember kézzel-lábbal iparkodik.~Itt ül ő egy
6749 5 | dologba, melynek sikere később kézzelfogható ne lett volna, s nem kezdett
6750 3 | ha fát vágatok, a tuskó kiabál, s pénzeim…! Óh, hogy akkor
6751 4 | Pistát megismerte, nagy kiabálásoknak ment végére, majd agarának
6752 15 | élesre köszörült késekkel, és kiabálnák nevét és szaglálnának utána.
6753 4 | Fecske, ide! Aport sén! – kiabált a vadász, ki éppen nem volt
6754 3 | ráült. Annál hangosabban kiabáltak alatta: „Azért sem hallgatunk,
6755 2 | rekedten, értetlen hangokat kiabálva, s erejében megbénultan
6756 13 | személyesen nem kézbesíthette, kiadá róla hiteles bizonyságlevelét,
6757 5 | másik felől a legdíszesebb kiadású almanachokat szedik ki belőle;
6758 5 | Puff!~– Odaleszek, mindjárt kiadom a lelkemet…~– Puff!~– Jaj!
6759 12 | ruhája kapcsait kezdvén kiaggatni.~Bőszülten ragadta torkon
6760 4 | szenvedést kell is majd kiállanom; eltűröm és nem panaszkodom;
6761 3 | igaz! Nem igaz! Nem igaz! – kiálták sorba a zsacskók, s egy
6762 21 | minden ajk „bűnt”, „átkot” kiáltana is fejére. Megcsókolja a
6763 19 | eljött a hajnal előtt átkokat kiáltani be a haldokló ablakán.~Kérlelhetlen
6764 17 | városon kívül a kerülőnek kiáltását, amint egyhangú dalában
6765 17 | hangjai moraját és zavargó kiáltások hangjait kapkodta magával.
6766 4 | a levegőben. A nyúl egy kiáltást hallat, elsőt és utósót
6767 17 | szótlanul, azután János kiáltástalanul a földre esett, Péter pedig
6768 8 | sincsen, kit segítségül kiálthatnék. No Jeanette, geh’, ne tréfálj,
6769 1 | tapasztalná, hogy szava kiáltó szó a pusztában, egy kétségbeesett
6770 18 | réten, völgyeken, hegyeken,~Kiáltok, hogy hol vagy…~Népdal.~
6771 25 | Te, akasztófáravaló! – kiáltoza az esküdt úr agyba-főbe
6772 16 | pattogó lángjai átkok hangjait kiáltozák fel az égre; gomolygó füstalakok
6773 1 | közt futottak, most vakmerő kiáltozások közt térének vissza, s nekitűrkőzve
6774 17 | megnyílna, s zavart hangok kiáltoznák nevét, míg fekete lovasok
6775 2 | csoportosan kísérték, s „ujujút” kiáltoztak utána.~Márton úr majdhogy
6776 3 | no… hogy neked nem kell… kiálts rá, majd akkor elhallgat
6777 24 | keresztül, szomorú búcsúhangokat kiáltva le a magasból.~A vizek hátán
6778 20 | afelett megállt, éles hangon kiáltván:~– Sírásó, ide! Egy sírban
6779 11 | háznál lassanként minden feny kialudt; csak egy földszinti szobácska
6780 25 | alatt minden filantrópiáját kialudta.~A cigány csak folyvást
6781 26 | és a posványság szokatlan kiapadását s az országos zavart, megszökött,
6782 8 | ezen források siralmasan kiapadtak, s egyebekről kelle gondoskodnia.~
6783 11 | mély hófuvatok alul kelle kiásni a házak ajtait.~Néptelenek
6784 19 | Iszonyú volt viaszsárga, kiaszott arcán a természetkívüli
6785 22 | voltak.~Itt szép csendesen kiballagott a szárazra, a kisgyermeket
6786 1 | nem tudja kire, és ismét kibékül; a két pincecsárdát pedig
6787 5 | jeleit fogja részéről adni a kibékülésnek, annál elkeserültebben fog
6788 5 | oldalról vaspléhekkel van kibélelve; az ágy mellett és körül
6789 5(1) | magukat titokban magyarul kibeszélhessék.~
6790 6 | tőle, úgy tetszék, mintha kibeszéltem volna magamat valakivel,
6791 18 | Kaphatnék-e én egy ellene kibocsátott körlevelet?~– Minek?~– Mennék
6792 22 | vétkeidet. Körlevél van ellened kibocsátva az egész országban, s halálra
6793 21 | pólája kötelékeiből erőködik kibontani.~A nő pedig mint elijesztett
6794 22 | hólyaggal bekötött iszákját kibontotta, abból egy terjedelmes vidravasat
6795 17 | kemencét becsapva, a résen át kibújtatta az elítéltet.~Azután kilépett
6796 5 | utcára szándékozik tetejével kibukni, míg a másik süvegelni látszik
6797 14 | nyavalyást felfogták, s kicepelték a szabadba, mialatt az folyvást
6798 4 | most is fortéllyal kellett kicsalnom azon embertől, ki apám testvérének
6799 9 | Kakukk… kakukk… kakukk…~– Kicsapatom önöket! – ordítá tehetlen
6800 12 | kölyökre –, vagy mindjárt kicsavarom a nyakad, s kidoblak a farkasoknak.~–
6801 14 | képesek tőle egy áruló szót kicsikarni; hanem hiszen a betyár is
6802 17 | mellbe ütötte, hogy a lovas kicsinybe múlt, hogy ki nem esett
6803 6 | szemek, a sűrű szemöldök, a kicsinyke áll, a fölfelé tolt szőke
6804 5 | hóbércein, és látta onnét kicsinynek az embert, volt a világtenger
6805 5 | elismerést. Az oppozíció kicsinységekkel bibelődőnek, a konzervatívek
6806 11 | védelmezője; szegény volt, és kicsúfolták érte; tűrt, megadta magát,
6807 24 | hideg ráz, vagy minőt a kicsukott eb hallat, midőn tagjait
6808 19 | egyéb hagyományait, mikből kiderült, hogy Lilla nem Gyékény
6809 13 | vonásaiból kikelt arcáikkal, kidiózott szemekkel s égnek álló hajjal.
6810 12 | sötétkék lett, s szemei kidióztak, s ekkor büszkén elrúgta
6811 12 | mindjárt kicsavarom a nyakad, s kidoblak a farkasoknak.~– Ne, adj
6812 25 | mikor a vármegyeháza ablakán kidobtak – az lehetetlen.~– No én
6813 10 | mihelyt szemeit kellőleg kidörzsölé, azonnal patrónusára s illetőleg
6814 14 | gyötrelmei nehezülvén reá. Szemei kidülledtek olykor fehérével felfelé
6815 14 | kevésbé halom, hanem egy kidűlt-bedűlt oldalú csárda, mely úgy
6816 14 | összekulcsolódott, szemei kidűltek… az embert a nehéznyavalya
6817 17 | akarom kitolni, nyelvét kiégetni, kezeit elvagdalni, hogy
6818 8 | nagynéne hiába törekedett kiegyenlíteni, s e hiány volt: az erénynek
6819 7 | én barátom; neki nem volt kielégítő a lyánka hízelgő mosolygásait
6820 12 | bőrű kezét a betyár azon kiemelendő szándékkal, hogy nyakravalóját
6821 4 | alacsony fejfák s a körülök kiemelkedő néhány csúcsos kőemlék a
6822 19 | megragadva erszényei közül, azt kiemelni erőködött, át akarta rakni
6823 9 | ördög jött el Mujkosnét kiénekelni.~– Nézzétek meg, nincsen-e
6824 15 | csárda környékére, ostorát kiereszté, lovai közé vagdalt, s könnyebbült
6825 5(1) | őrizkedett bárki is száján kiereszteni, s ha volt néhány jobb érzésű,
6826 11 | város árkán az országútra kiértek, az ifjú reszketni érzé
6827 1 | neveztetik utcának; innét pedig kiérve, anélkül, hogy jellemén
6828 3 | ellopta a zabot.” Gáspár úrnak kiesett szájából a pipa ijedtében,
6829 26 | egy vízi bika sem zúg a kietlenben, csak a szikkadó dágvány
6830 4 | melyen átutazol, az élet kietlene. Örvények rajta a világ
6831 22 | szíve még az enyimnél is kietlenebb leszen! Tudod-e, ki lesz
6832 24 | föld és szív, mind oly kietlenek.~Nem sóhajt, nem könnyez,
6833 15 | messze, mennyire szem láthat, kietlenül sárga minden, mit a lemenő
6834 7 | harapta, amint az fegyverét kifacsarta gyilkos kezéből. – Bocsáss
6835 6 | egy oltárszőnyeg.~A szem kifárad, míg végtelen láthatárát
6836 13 | barátja titkát annál hamarább kifecsegte; minek legközelebbi következménye
6837 6 | egészen uralkodó baljóslatú kifejezés, mindezt soha nem tudnám
6838 9 | ama sajátszerű szomorgó kifejezésivel, mely az őszt és a mulandóságot,
6839 6 | homloka látnoki, rejtelmes kifejezést nyertek; látszék, hogy szokatlan
6840 5 | tiszta szem felett, a merész kifejezésű sasorr, az erőteljes ajak
6841 9 | aligha nem fog még valami kifejleni…~Ezalatt a kántus – mely
6842 6 | szerettek, a szerelem azon kifejlődési szakában, midőn a hölgy
6843 5 | irányzott akarat, kellő kifejlődésre szorgalmazott képességek,
6844 5 | elmetehetségei szokatlan kifejlődöttségét, s ez idő óta jószágait
6845 5 | azon szellemi képességeket kifejthette volna magában, mely a Szilárdy
6846 12 | karafina. Dalol, amint torkán kifér, mégpedig oly rekedten,
6847 2 | szál deszkát szép csendesen kifeszített; az ekként támadt résen
6848 22 | vidravasat vett elő, azt kifeszítette, peckére darab szalonnát
6849 14 | összetartó szalmakötél van kifeszítve, s rá vékonyabb-vastagabb
6850 1 | dühös bikának nyaka volt kificamodva.~Szörnyű zajgás kelt erre
6851 14 | menjünk a Koplalóba, ottan kifizet.~– De hát ismered-e, hogy
6852 17 | kiáltá az apa –, holnap mind kifizetem, öljétek meg őt!~– Én kétannyit
6853 1 | oly könnyű az ökrök apján kifogni, mint azt az ember gondolná;
6854 16 | egy óriási termetű férfi kifogta, s több szótalan férfiak,
6855 25 | jó és rossz kedve szinte kifogytak, Jancsi ostora is rezignálta
6856 17 | térdei megtörtek alatta, s kifogyva rogyott össze annak ajtaja
6857 25 | szem között összejöhet, kifordítja a bőrit, s hogy még az unokáiknak
6858 12 | széles báránysüveg, vállán kifordított bunda; sem süveg, sem bunda,
6859 16 | fogsz hálni.~Páros késed kiforduljon,~Az is a szívednek álljon.~
6860 2 | szarufái. Egyiknek sarkaiból kifordult kapuját minden este négy
6861 25 | szólt Jancsi a szánból kifordultakat újra összetakarítva –, majd
6862 3 | excentrizált és sarkaiból kiforgatott gondolatai között, hogy
6863 2 | tudta azt a kegyes férfiú. Kifújta magát. Bosszúját kedvére
6864 25 | éppen az orromat kellene kifúnom, de az is rajta van. Eredj
6865 8 | csábító az elesett fölött; kigúnyoltatott a szerencsétlen; a boldog
6866 5 | asztal a középen, egyetlen kígyóderekú és saskörmű s egy kéziorgona
6867 21 | lesz, mi lesz annak neve? Kígyógerle vagy gerlekígyó? Szárnyas
6868 5 | szakadt meg, egy férfi pedig kigyógyíthatlanul megőrült. A felsőbbség által
6869 21 | vonja arcát, fekete hajzata kígyókká göndörül, két fekete szeme
6870 21 | sajtolják össze kezét.~– Ha a kígyónak és a gerlének gyermeke lesz,
6871 22 | jutván az összemorzsolt fejű kígyóval kezében, mely öt láb hosszú
6872 7 | becstelen?~Leander arca hirtelen kigyulladt; büszke haraggal vállán
6873 18 | nagy mennykő kutya majd kiharapta a lábam kásáját; oldalba
6874 17 | bevádoltál, elítéltettél; kihirdettetéd országszerte nevemet, bujdosóvá,
6875 6 | félénk-bizalmasan a leányka. Az ifjú kihívólag tekintve körül, mintha azt
6876 15 | utcából a megöröködött szemet kihordatván, az alatt a legdíszesebb
6877 2 | gyermek számára, bosszúja kihűtéséhez elégségeseket. Egy korbácsot
6878 21 | terveit a fiúnak felfedezé, kihűtötte azt.~Dömsödi megöletett;
6879 14 | kisietett a szabadba, hogy magát kihűtse, s tulajdonképp, hogy a
6880 4 | életben.~– Lásd – szólt kihűtve keserveit az ifjú –, vannak
6881 20 | hogy rá ne lásson többé, s kihúzta alula a pénzzel telt párnazsákot,
6882 9 | vert had, nagy szomorúan kiindul. Szerencsétlen! Ha csak
6883 5 | vigasztalá magát, s harmadszor is kiindult szemlét tartani szobájában,
6884 22 | jobban esett, én akartam kiirtani családodat, az ég máskint
6885 5 | almáriomokba nyílnak; lépcsők, mik kijárástalan folyosókra vezetnek, és
6886 22 | bevásárlani a szomszéd faluba kijárt, soha senki sem hagyta el
6887 5 | a kínzásokat megsokallva kijelenté előtte, hogy válni akar,
6888 17 | egy célzást sem fogtok kijelenteni azokból, melyek az éjjel
6889 8 | nem értetett, érthetőbb kijelentés által is, irántai csekély
6890 10 | aláíratta, kik is nyilvános kijelentésökkel minden pörorvoslatokról
6891 9 | könyörgést olvasta fel, s úgy kijött a kerékvágásból, hogy a „
6892 20 | födél engedett, a szegek kijöttek, s a koporsó feltárult.
6893 25 | a cigány, s hirtelen úgy kijózanodott, hogy védszentjei nevét
6894 7 | a macska a majom számára kikaparja a tűzből a gesztenyét? Én
6895 3 | érzékeny keblének; felugrott… kikapott egyet a lármázók közül nyakánál
6896 5 | üldöző sors bizonyosan bőven kikapta volna a magáét – de hihetőleg
6897 13 | elrémült alakja, vonásaiból kikelt arcáikkal, kidiózott szemekkel
6898 5 | belőle; a gép a kendert kikelti, felnyűvi, megtilolja, meggerebenezi,
6899 14 | felkeresse, tőle egyet-mást kikérdezendő.~Sok fürkészés után rájött,
6900 25 | mezőkön keresztülsüvölt, s kikeres minden ajtót, ablakot a
6901 1 | füleknél fogva, azokban kikeresvén a délelőtti leckét, szorgalmasan
6902 9 | amely tekintélyt ez egyszer kikezd, arra rájár, míg benne tart.~–
6903 5 | éktelennek, erényesnek és kikiáltottnak, ifjúnak és vénnek, boldognak,
6904 24 | ellepve.~Itt a csónakos kiköt, lapátját leteszi, s a sziget
6905 9 | bosszantani s velem így kikötni merészel?~– Én nem tudom;
6906 12 | Tisza mellett van egy hajó kikötve,~Abban van egy szőke leány
6907 5 | szabályos utcát töltetett, azt kikövecsezte, s két oldalról vadgesztenye-
6908 15 | hogy K…-től H*-ig nincs kikövezve az út, azaz ennyit mégis
6909 15 | nincs!” saját személyében kikullog az istállóba, s miután széttekintvén,
6910 15 | elhatározta magát, a korcsmárosnét kikurjantotta, annak tartozását kifizette,
6911 5 | halt meg bele; egy kicsinyt kikurjongatta magát, s másnap kinek van
6912 8 | erényes színezet aggodalmas kilátásokra szolgáltatott alkalmat.~–
6913 5 | becsületesnek nem adunk kilátást arra, hogyha egész életén
6914 12 | banyaposz, a szemedből is kilátom, hogy te loptad el?!~– Bizony
6915 2 | évenkinti foldozás, másiknak kilátszanak szúrágta szarufái. Egyiknek
6916 15 | lenyomva, szeme fehére körül kilátszott; arca szőrtelen volt és
6917 5 | négyszegítésén töri a fejét, a kilencedik pedig a hold lakóit iparkodik
6918 1 | megedzette volna – a síkra kilépni elég merész vala, oly nyomatékos
6919 22 | vidéken.~Egy nőcseléd, ki e kilikasztott szobában szokott aludni,
6920 7 | indult a tanya ajtajához; a kilincsbe kelle kapaszkodnia, hogy
6921 9 | vasajtót kinyitandó, annak kilincsére teszem alázatos öt ujjomat,
6922 2 | figyelmeztetés által azokat a kilódulásra szorgalmazza, s azután magára
6923 21 | lángszínűek, fényesek, hosszan kilógó ezüsthím rojtokkal, sötétzöld
6924 9 | ember a magáéból is szeretne kimaradni, kalaplevéve ad helyet az
6925 5 | folytatta, zsebjeit a ládából kimarkolt aranyokkal és bankókkal
6926 19 | ládáról és feküdjél le, majd kimelegszel. Ki gondolta ilyen pőrén
6927 5 | hanem ahol bontott, azt kímélettel tevé, ahol építe, szilárdul;
6928 1 | tapasztalta, hogy sehol nincsen kimenekülésre út, kétszerezett dühvel
6929 5 | vállalkozásokba kapva, miknek kimeneteléről bizonytalan lehete, hanem
6930 25 | Tölcsér Jónás esküdt úr kimenetelét tárgyazó, nem lehet az őt
6931 18 | óhajtom neki azt a nyomorú kimenetelt, mit a törvény kimonda fejére.~–
6932 25 | No de e történetet eléggé kimenti a fizika, miután bemutatja,
6933 10 | királyi fiskus leendett: de kimeríthetlen jókedve, páratlan vendégszerető
6934 14 | szóljon naponként, s miután a kimért számig beszélt, akkor aztán
6935 9 | iskolaportól réteges.~– Kimész mindjárt semmirevaló, vagy
6936 18 | kimenetelt, mit a törvény kimonda fejére.~– Ellened többet,
6937 6 | megbánta volna, hogy e szót kimondá.~Az ifjú szívéről nehéz
6938 25 | padlásához ragadt ijedtében a kimondandó szép szó.~– Jaj bizony,
6939 14 | hangot, mely a szobában kimondatott; bejöttek, a nyavalyást
6940 5 | erőszakoltak hozzá, s kinek kimondhatatlanokat kellett tőle szenvednie.~
6941 21 | órájától kezdve utálta azt kimondhatatlanul. És a gyermek viszont taszítódott
6942 21 | pillanat óta gyűlölé őt kimondhatlan utálattal, s érezé, hogy
6943 17 | vétkeit, s egyszersmind kimondjátok az ítélt büntetést.~Legelsőbb
6944 15 | minden körülírás nélkül kimondjuk, búcsút vőn a kapufélfától.~
6945 17 | átkokat esküdtek az áruló szó kimondójának fejére, a nagy csend közepett
6946 4 | szorítá őt magához.~– Sorsodat kimondtad: Isten velünk! Óh, ha tudnád,
6947 17 | legbűnösebb ember fejére kimondunk, senkinek a láthatatlan
6948 4 | szavak oly melegen voltak kimondva, oly melegen!…~A lyánka
6949 24 | naponkint eljön a vihar és kimossa a ruhákat; a piros szalagok
6950 19 | annyi ereje, hogy azt onnét kimozdíthassa.~– Milyen nehéz! – susogá
6951 19 | megordítsa.~Ilyen rideg a fukar kimúlása.~Csak egy ember jelent meg
6952 19 | hogy ne legyen csendes kimúlásod.~És e kísértő eljött este,
6953 19 | védeni.~Az ajtó megnyílt, s a kimúló előtt Körmös István állott,
6954 18 | szétnyújtá négy lábát és kimúlt; mire a lovag az összekötött
6955 13 | Tud a lyányasszony fundust kimutatni?~– Igen, igen, tessék! –
6956 10 | a tökéletes vagyonhiányt kimutatta, annak személyét kéri odaítéltetni.~
6957 7 | Nosza, legeltesd szemeidet kínaimon, hisz egy virág nyílt csak
6958 5 | s azzal a ládát minden kínálás nélkül kinyitja.~Dömsödi
6959 12 | botot felemeli.~E nyájas kínálásra a Topa is előkeres az asztal
6960 3 | Pista nem hagyta magának a kínálást kétszer mondatni; számlált.~
6961 12 | vagy a fejedhöz vágom! – kínálja őt Telezsák.~Topa azonban
6962 8 | az agg nő fölé hajolt, s kínálta az orvossággal.~A nő aludt.~–
6963 8 | hideg kezet; magasztos kínban remegő halvány arcát felemelve
6964 18 | odatalálnék.~– Ez megbecsülhetlen kincs – szólt Leander Bálnai kezét
6965 15 | éjjelre… a világ minden kincseért sem… nem én… inkább a szabad
6966 19 | és álmodott iszonyúakat. Kincsei jelentek meg előtte; a világ
6967 21 | Dömsödi e szigetbe gyűjté kincseit, s néhány hét múlva eltűnve
6968 21 | biztos elrejtettséget, kincseket, amennyit el nem pazarolhatott,
6969 18 | oly véletlen esni, mint ő, kinél a szerelem nem percek tüneménye,
6970 5 | hogy majd reggel magam is kinevetem magamat, de hogy mégis megnyugodjam…~
6971 6 | senkinek mondani, féltem, hogy kinevetnek vele, mert amint ijedve
6972 14 | Dömsödi úr megrezzent; máskor kinevette magát a gyermekes félelemért,
6973 12 | fején összegubancolva, olyan kinézést kölcsönöz fejének, mintha
6974 5 | sötétek, oly bús, nyomasztó kinézésűek, hogy az ember nem tudja:
6975 14 | adta, de haragos! Bizony kinézné az embört a szobából; már
6976 15 | nézett szerteszét, majd kinézte a szemeit, de semmi kivehető
6977 12 | ilyen adta fattyát, mit kínlódol vele? Ha az enyim volna,
6978 17 | akkor egy lélek sem volt kinn, mert minden ember a bikaheccre
6979 5 | s a szegleteken golyvás kinövésekként elálló hatszegletű rondellák
6980 2 | méreg… Azon töri fejét, minő kínokat találjon fel e gyermek számára,
6981 19 | iszonyattól Gáspár; ő ily kínokkal sohasem gyötré szeretett
6982 7 | találkozunk többet.~Azután kínosan felsóhajtva megrázta fejét,
6983 17 | kell, okosan bíró uram, kínozni fogjuk őt, elsőbb nyársra
6984 5 | elhagyott voltát s örökös kínoztatását, s egy napon magával elszöktette…
6985 5 | féltékenységével üldözve, kínozva, másfelől a legszemtelenebb
6986 22 | nem véve.~– Ölj meg, ne kínozz sokáig! – szólt Góliáth.~–
6987 18 | mihez képest a halál minden kínszenvedései isten áldása; de hallgatott,
6988 14 | legkínosabb és lealázóbb kínvallatások sem voltak képesek tőle
6989 7 | zavarban bámulta a dühöngő kínvonaglásait.~– Ugye? – szólt képéből
6990 20 | amely halottnak a szeme kinyílik, az még valakit vár maga
6991 6 | egykor úgyis az ő keblén fog kinyílni, még bimbójában letörje.
6992 9 | homlokát, midőn én, a vasajtót kinyitandó, annak kilincsére teszem
6993 5 | ládát minden kínálás nélkül kinyitja.~Dömsödi úr jól látá a mécsvilágnál,
6994 19 | kulcsait, s egy faliszekrényt kinyitott velök, melynek legbelsejéből
6995 25 | bicsakot rántott elő, azt kinyitotta, teljes erejéből hozzácsapott.
6996 8 | mások finom tapintattal kinyomozott gyengéit szemtől szembe
6997 19 | száraz szemeit, karjait kinyújtá, s egy erőszakos szökéssel
6998 17 | mellette egy padra volt kinyújtóztatva a másik, arca mint egy elkárhozotté,
6999 1 | őket és hősi bátorságukat kinyúló nyelvével látszott gúnyolni. – „
7000 5 | embertelen üldözései és kínzásai következtében átköltözött
7001 5 | s midőn a gyöngéd nő a kínzásokat megsokallva kijelenté előtte,
7002 24 | felemelve hozzá, sír:~– Miért kínzasz engem?~– Eredj! – szól ez
7003 22 | kietlen tanyádon s a lélek kínzó férgei. Ott fogsz élni és
7004 2 | keze megrakva mindenféle kínzóeszközökkel; midőn a tolózárt félrehúzza,
7005 24 | hangzik konvulzív kacagása a kínzottnak.~– Hát gyermeked elporlott-e
7006 9 | tudniillik mosdóvizével száját kiöblíté, oly képet csinált, mintha
7007 2 | szülei szeretet ilyszerű kiömléseit anélkül, hogy tudná, miért
7008 9 | lelke panaszhangjait előtte kiöntendő; belép hozzá méltatlankodó
7009 20 | magában, azzal lámpáját kioltja, sötétben marad, s még egyszer
7010 18 | fáradság levertségét lehete kiolvasni. Semminek sem jutottak nyomába.~
7011 10 | hogy az ilyetén hivatalokra kipécézett egyén rendesen olyasvalaki
7012 19 | ágyában fekszik a magát kipihenő.~– Már most szegezd rám
7013 10 | hajzatával, tajtékzó ajkaival, kipirult homlokával, mint egy fiavesztett
7014 5 | hogy még bajuszát sem tudta kipödörni, máris oly messze kerülte
7015 1 | tölteléket – azután átszökve a kipottyantat, a bundával mint lobogóval
7016 12 | hogy minden fekete nép kipusztuljon innét? Lódulj!~A betyár
7017 5 | család, mely azóta végképpen kipusztult és elenyészett, az Óváriak.
7018 26 | hattyúk és vadludak falkái kipusztultak, egy békafi sem énekel,
7019 22 | gyermeket! – susogá a pólást kiragadva a nő kezeiből, s mint egy
7020 11 | cserepzsindeles tetőre mésszel volt kirajzolva az 1722 évszám. Tehát száz
7021 17 | senki örömeivel; az enyém királlyá tett volna engem. Most e
7022 21 | idegen, az eszméknek nincsen királya.~– Rosszat álmodtál, édesem?
7023 5 | mindennemű zsarnokság gyűlölője, királyát és nemzetét imádó s mindenkitől
7024 7 | esztendős jegenyefát félkézzel kiránt helyéből.~– De még magamnak
7025 7 | s kettőt harapva rajta, kirántá kezéből a kötelet, s ismét
7026 1 | kiálta rá a férfi, s kirántva egy letört fiatal akácfát
7027 1 | levegőbe felemelte, s ott kirázta hüvelyéből irgalmatlanul,
7028 24 | sárral van bekeverve, mégis kirínak belőle a szokatlan őrültség
7029 22 | és sziget egy nemes úré, kiről nem tudunk egyebet, mint
7030 17 | a rajta látszó vonalokat kiromanciai ábránddal szemlélve, „Hosszú
7031 18 | kalaptalanul, amint volt, kirontott a szobából, sárban és esőben
7032 2 | nem hűtötte; akkor aztán kirúgta szobájából az elkínzott
7033 12 | van lelked!~– Le kellene a kisasszonyt vetkőztetni, majd úgy hamarább
7034 5 | hogy rendezett iskolákat, kisdedóvót, sőt igen csinos templomot
7035 21 | vannak.~Lehajlik a síró kisdedre, az megismeri őt, s sírása
7036 9 | kukk.~– Ki volt ez?~A kisdiákok bőrkakukkokat rejtettek
7037 21 | mik úgy hangzanak, mintha kisebb-nagyobb üvegcseppek hullanának csendesen
7038 17 | hallatva, s e távolság is kisebbedni kezdett; túl az árkon pedig
7039 17 | néhány száz lépésnyi távolban kíséré, szüntelen borzasztó s bántó
7040 20 | kenyeret a koldusnak soha, s kíséret nélkül vitték ki a temetőbe.~
7041 10 | értetik meg, s a kétségbeesett kísérlet, a lyány elrablása nem sikerülvén,
7042 15 | ütleg név alatt ismeretes, s kísérleteket tesz velök, minőket az egyszeri
7043 5 | Leander egyedül, minden kísérő nélkül elutazott.~
7044 5 | csatáiban s csatáin kívül majd kísérője, majd vezetője. Élt ugyanekkor
7045 17 | Dömsödi Péter raboltatta el, a kísérőt fekete szolgája lőtte el,
7046 18 | egy dombra, egész éjen át kísértetekkel álmodom, mikor felébredek,
7047 5 | tett netalán megjelenendő kísértetének illő elfogadására; pisztolyait,
7048 24 | emberhangtalan éjt titkos, sóhajszerű kísértethangok ijesztik át, mikor a törvények
7049 24 | vizeken. A távolban csíkászók kísértetrívásnak tartják, s nem mernek közelgni
7050 20 | él, oly valami túlvilági, kísértetszerű volt le nem csukott szemei
7051 2 | szomszédok lennének.~*~De kísértsük meg őket közelebbről megismerni.~
7052 5 | befejezvén, szép csendesen ismét kisétál, a rostélyt leereszti, s
7053 9 | minekutána ekként magát kisétálta volna, végtére szépen megmosdik,
7054 5 | ön rá – még akkor ugyan kisfiú volt, alig öt vagy hat esztendős –,
7055 23 | akitől úgy iszonyodott, kisgyermeke halva van.~Amint belépe
7056 26 | kereszten Góliáth Péter kisgyermekének ruhácskái függtek, az időktől
7057 22 | megfosztva úrnője feküdt éppen kisgyermekét szoptatva.~A gólyaláb rémes
7058 5 | magukat, mint illék, jól kisírva, egymásnak örök hűséget
7059 14 | áll a K… város határát a Kiskunságtól elválasztó pusztaságnak
7060 25 | baland te! Meg ne harapj, kiskutyám! Nono pisz! pisz kiskutya! –
7061 25 | s meg akarta cirógatnia kiskutyát kezével; a kiskutya azonban
7062 2 | fogva ama nyíláson, melyen a kisleányt kihozta, a kegyes férfiú
7063 11 | kiállott csapások nem tették őt kislelkűvé.~– Sors üldöz, emberek üldöznek
7064 4 | azon önállásszerű valami a kislyán jellemében, mit mai világban
7065 5 | örököseitől a magáét. Ezalatt a kislyány, kit szinte anyja nevére
7066 2 | bevégzé, a nyitott ajtón kisompolygott, s az ismert résen a kerítés
7067 8 | szántott, sem vetett, a kisváros hautevolée-i tónadója tudott
7068 18 | Letépted őt keblemről? Kiszakítád szívemből az övét? Enyim
7069 3 | úgy elszaladt, hogy talán kiszaladt volna a világból, ha a fizikában
7070 17 | jól fel is pofoztak, azzal kiszaladtam az utcára, még akkor egy
7071 5 | esetleg történt, aminek te a kiszámítás nevét adod?~– Egy történetet
7072 5 | menete oly egymásból folyó és kiszámított, hogy szinte lehete látni
7073 26 | mennyboltozat, mert a lankaság vizei kiszáradtak, s mert a mennyboltozat
7074 8 | között zsebéből szemenkint kiszedegetett riskásamagot porcogat. És
7075 9 | talpallóvarrás, pecsétek kiszedése, mind kárba vesszenek? Győz
7076 4 | árokhányásra, fegyveréből kiszedte a szatymát, s valami mást
7077 8 | darab elefántcsontfogat kiszedvén, azokat szappannal megmossa,
7078 2 | magát. Bosszúját kedvére kiszellőzteté, s elégülten, mint ki tele
7079 4 | miután nagy tartózkodva kiszemelte, hol legátugorhatóbb az
7080 16 | volt hozzá ama nyugodt, kiszenvedett szeráfarc! Mint édes jelenet
7081 15 | elragadták a kocsit, s Dömsödi úr kiszökkenve az útra, egyedül maradt
7082 10 | nem tartozik; a törvények kiszolgáltatója pedig annál kevésbé, mentül
7083 1 | őt annál fogva szerényen kiszólították, s ekként nagy veszélytől
7084 12 | Hanem ’szen itt vagy most!… Kiszorítom belőled a lelket úgy, hogy
7085 5 | fegyvereket, a lőport szorgosan kiszórva a serpenyőkből, azoknak
7086 9 | tudósságát, a többi erősen kitagadta magát; a százgallér pedig
7087 2 | összeharapja, szemei és orrcimpái kitágulnak, egy hosszút lélegzik, aztán
7088 7 | dühös hiénáé, orrcimpái kitágultak, s homloka izzadt.~Odahagyta
7089 5 | kenyerét, vagy hogy azon módnak kitalálása által, mellyel a borszeszből
7090 15 | vagy a bennülők mulatságos kitálalására került a sor: ezen esetekben
7091 8 | kimagyarázható vala fényűzése, kitalálhatók forrásai. Később azonban,
7092 18 | bánatodat, de nem merem kitalálni, ne is mondd meg, én nem
7093 5 | Fogadjunk – úgymond –, hogy kitalálom, miről gondolkozol jelenleg.