| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Hétköznapok IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
8104 10 | kökénybokrok bozótjában lelé magát, s nem ismert a napvilágra,
8105 20 | Márton szabadabban kezde lélegzeni, ahogy a távozó lépteket
8106 11 | lassabban kezdett pihegni. Lélegzetfogyottan érkezett az ifjú a rossz
8107 2 | kitágulnak, egy hosszút lélegzik, aztán folyvást hallgatva
8108 7 | fegyvertelent, ki gyors lélekéberséggel egy, az udvarközépre rakott
8109 18 | test fájdalmai leróttak a lélekéiből.~Később a két pusztai sírok
8110 6 | érzi szagát, én újszerű, lélekemelő illatot szíttam belőle;
8111 10 | minden lépteit; ki, hogy egy lélekerejében meg nem ejthető leányt átkos
8112 24 | őrültség és a meggyógyíthatlan lélekfene kórjelei; szemei nem néznek
8113 21 | cicada sonora” ver ismeretlen lélekhangszerű dallamokat, s egy fali óramű
8114 10 | rábízott dolgokban pontos, lélekismeretes, zúgolódástalan volt; kerülte
8115 6 | természet gyermekének minden lélekmozdulata a mívelt világ korlátozott
8116 12 | megrázva subáját, minden léleknek teli rázza szemét, száját
8117 5 | szépség arcra, termetre és lélekre. Tele költői érzelmekkel,
8118 17 | esküdött a pusztabíró, s lélekrendítő volt erős, dörgő hangjaiban
8119 17 | közből elébe rohant nagy lélekszakadva, s belekapva a lova kantárjába,
8120 18 | még nem ismert élet, két lélektárs együtt élt öröme, kinek
8121 25 | történt hivatkozásokat, lélekvesztve rohanta meg a pinceajtót,
8122 5 | félgyermek, félférfi és oly leleményesség, nem hiába, hogy angolok
8123 2 | kegyetlen, más kárában gyönyörét leli; hanem hiszen eleget imádkozik,
8124 12 | meg még egyszer, ha van lelked!~– Le kellene a kisasszonyt
8125 20 | ákászok vagy tán a holtak lelkei nyögnek, fohászkodnak a
8126 7 | szemtalálkozás elég arra, hogy lelkeik mondhatlan üdveket érezzenek.~
8127 5 | melyeknek társasága emberi lelkeknek mulatságul szolgál; minden
8128 16 | milyen nagy sivatag van itt lelkemen belől! Nézd csak, egy patak
8129 9 | Paradicsomnak kertébe (n)~Lelkemnek dicsőségébe (n)~a kálvinista
8130 18 | fájó gyanú ostorát kellett lelkén elviselnie!~Akit legjobban
8131 8 | megnyílni látván, nagy, lelkes szemeivel érzékenyen tekinte
8132 5 | Titokban egy protestáns lelkésszel összeadatták magukat, s
8133 25 | táblabíró úton keresztül lelkesülten szorította magához, részvétében
8134 5 | házasságot megerősítő protestáns lelkész pedig az ellenfelektől magára
8135 5 | jellemzetessé teszik. E lelketlen s önakarat nélküli ingóságokon
8136 17 | fogsz arra, amit kérdezek, lelkiismereted szerint.~A leány meghökkent.~–
8137 10 | tennivalójuk azon kivétellel, hogy lelkiismeretes kötelességök rovatába soroztaték
8138 14 | suhanc elé.~– Ejnye no, lelköm adta, de haragos! Bizony
8139 10 | mégis annyira összhangzó lelkület! Míg Lilla a világot csak
8140 6 | szokatlan húr van megpendítve lelkületében; aztán hirtelen összeborzadt,
8141 8 | mértékbeni elpirulhatlansága, lelkületének módosítható volta mindvégig
8142 21 | lehetlensége miatt úgy megrázák lelkületét, hogy amint Góliáth égő
8143 8 | tiszta, oly mocsoktalan lelkületével süllyednie kellett – süllyedni
8144 5 | miatt, de annál romlatlanabb lelkületű. Ez megismerte Lillát. Azt
8145 5 | keresztül, a füle mellett búsan lelógatva, míg szemközt vele a másik
8146 17 | rajta. Egy piszkos gunyhóban lelte magát, melynek közepén kórótűz
8147 25 | ringatott utazó „in solidum” lemaradt a szánról azon helyzetkülönbséggel,
8148 9 | gondolkozik!~– Pistikám! – rikolt lemászva pulpitusáról (deszkazsámoly)
8149 17 | vére fekete volt, nem akar lemenni róluk, ruháiról a vér szaga
8150 15 | kietlenül sárga minden, mit a lemenő nap tűzfénye még kopárabbá,
8151 22 | csillámlanak a fű között.~*~A nap lemenőben van; narancs világú tányérja
8152 9 | mondjon is majd rá a haza: lemond a praesességről; másfelől
8153 10 | minden pörorvoslatokról lemondtak, s e kötelezvényt a hitelező
8154 5 | elsőségei vannak a kozák lének a rákfark-ragu felett, vagy
8155 8 | Azonban, ha olykor esténként lenéze ablakából, egy karcsú ifjú
8156 14 | korcsmárosnéra elegendő ideig lenézvén, tapasztalta, hogy abban
8157 11 | tépdeste a vihar a könnyű lenge ruhákat, a hosszú selyem
8158 4 | melyeket jobbra-balra ingat a lengedező szél.~A másik gyermek egy
8159 8 | hölgy pedig az asztalhoz lengett, hol több különféle színű
8160 8 | cinkanálba, s ismét az ágyhoz lengve egy grásziőz mozdulattal
8161 3 | volna szép háladatlannak lennem!~S itt újabb hosszas gondolatokba
8162 2 | bosszantanák egymást, ha szomszédok lennének.~*~De kísértsük meg őket
8163 6 | életeszmét kettészakítva, azt két lénnyé változtatta volna, kik egymást
8164 9 | cantus praeses esztendei lénungja), enged a szép szónak, s
8165 23 | ismét föleszmélt, egész lényében határtalan változás ment
8166 10 | szekszárdi és ménesi borok közti lényeges különbségek meghatározásában
8167 5 | hangokat és vigasztalódék, hogy lények vannak közelében, miktől
8168 13 | mosolygott le boldogabb lényekre a derült tavaszi ég, mint
8169 5 | korlátozatlan szabadságban boldog lényekül állít fel, s azon gyáva
8170 24 | jövevény, mint egy nem látható lényhez beszélve –, ma van a halottak
8171 7 | százrétű köpönyeggallér és lenyomott talján sipka közül csak
8172 1 | azonban a férfi izmos öklével lenyomta egyik szarvát, másikát felemelte,
8173 15 | fekete szemöldeire mélyen lenyomva, szeme fehére körül kilátszott;
8174 6 | egyedül, távol minden emberi lénytől, távol minden segélytől,
8175 2 | és a falakról ijedtében leömlött vakolat és a cselédnép hátán
8176 4 | bútorokat mozgató madzagot leoldani s félretenni.~Száz meg száz
8177 24 | látszassanak; a mezők virágiról lepállott a hímes szirony; ősz lett.~
8178 10 | lángkardot, mellyel az ördögök lepaskoltatának, s agyonmennykövezett vele
8179 7 | ellensége egy szökéssel lepattan menhelyéről, s vasmarokkal
8180 1 | még akkor is, mikor annak lépcsői alulról már meggyulladtak,
8181 5 | roppant almáriomokba nyílnak; lépcsők, mik kijárástalan folyosókra
8182 9 | prézens úr nagy elégedetten lépdeli benne végig szobája territóriumát,
8183 25 | adag kurholásra és túrós lepényre várta, s az ajtón a szemközt
8184 1 | fel- s alá sétálni három lépés hosszú üres boltjában. –
8185 9 | is három, balra is három lépésből állott; s minekutána ekként
8186 24 | görbült, s bágyadt feje ingó lépései mindegyikénél biccenik.
8187 11 | bárányt…~S továbbmenének, lépéseik alatt ropogott a hó.~– Mi
8188 22 | gólyalábak, mikkel roppant lépéseket tesz a posványos ingoványban;
8189 11 | tényekkel kelle mindjárt az első lépésénél találkoznia!~Hideg, hideg
8190 17 | farkas szüntelen néhány száz lépésnyi távolban kíséré, szüntelen
8191 14 | rikoltá Dömsödi úr, három lépésre ugorva a jászoltól, s kifutott
8192 5 | indái végtelen fonadékokban lepik el a falakat, s felhatnak
8193 24 | arca sápadt és agg, ajkai lepittyedtek, nyaka mellére görbült,
8194 4 | ideges ökleinek gőzkörébe lépjen; de miután nagy tartózkodva
8195 21 | ultramarin színébe ezüstszín lepkék látszanak beszőve, egy rózsafa
8196 5 | Mintha egy idegen országba lépne az ember, melyben mégis
8197 5 | sárga szőnyegekkel vannak leponyvázva, miken át a besütő esti
8198 20 | lélegzeni, ahogy a távozó lépteket hallá, s vizsga fejét vigyázva
8199 8 | sikoltani, mintha békára léptél volna. Tán már nem is ismered
8200 5 | szaladgáló pillantásai minden lépten-nyomon meghazudtolák a színlett
8201 22 | süppedő ingovány minden lépténél elnyeléssel fenyegette.~
8202 7 | pedig sejtelemnyomottan léptetett a pusztabíró tanyája felé,
8203 4 | megannyi alapok, mikre eszméit lerakja, mely eszmék évek, évtizedek
8204 8 | hurkák, miket, midőn elájult, lerakni elfelejte, fején össze és
8205 8 | egyéb töredékeny részeit lerakva, illő óvatossággal maga
8206 1 | lova fékét. A száguldó mén lerántja őt lábáról, s sebes futtában
8207 11 | hideg, ösztönök gyakran lerántják őt egéből, hová kenyeret,
8208 7 | hirtelen vállára ugrék, s lerántotta magával a földre. De a másik
8209 2 | kutyamódra lábakásájába, s lerántva lábáról a gyűlölt bosszantó
8210 18 | mélye terem, és a zivatar leráz; mindenütt járt, hova képzelete
8211 7 | behorgadtak, mint egy prédájára lerohanó vad madáré.~Az ifjú első
8212 4 | fel, kelj fel, édesanyám,~Lerongyollott az én ruhám.~Népdal.~A sz*-
8213 18 | lelkében; a test fájdalmai leróttak a lélekéiből.~Később a két
8214 5 | rostélyt lekapcsolta, papucsait lerúgta, s mint akit kergetnek,
8215 8 | ejteni! C’est seul pour les paysans! Das ist ja nur
8216 12 | tekintete kedvese arcát lesé –, már éledezni kezd, legyetek
8217 16 | érkeztek körül.~A peregrinus lesegítette Dömsödi urat a hintóból,
8218 2 | felelni.~– Hogy mersz te leskelődni az én szobámban, he? – rikolta
8219 20 | fukar halálának éjén ott leskelődött a kegyes férfiú szomszédja
8220 15 | pincelyukra, mindenünnét reá leső vad arcokat látott előnézni,
8221 5 | könyökölve ébren, álmatlanul leste a pillanatot, melyben azoknak
8222 6 | illatot szíttam belőle; vágyva lestem, mint nyílik ki egyik bimbaja
8223 6 | s arca elpirul, szemeit lesüti. Az ifjú megközelíti ajkaival
8224 13 | kit egy haragos tekintet lesújt, kinek egy hideg bántó szó
8225 22 | ő szép lassan lábhegyen leszállott ágyáról, a szegletből egy
8226 4 | kedves szellem! Míg egedből leszállsz, hogy őt megőrizd, látsz-e
8227 20 | s a koporsófedelet újra leszegezé.~– Holtod után is bosszúmat
8228 20 | ijedtében.~Midőn a koporsófödélt leszegezte, hosszú kaputja szárnyát
8229 8 | sötét!~Midőn a koporsót leszegezték, utósó reményét szegezék
8230 21 | szoba mélyén, a nyugalmas, leszőnyegezett mélyedésben, hová csak sűrű
8231 9 | hordozóját társa a pallóról leszorítá.~A halottas házhoz értek.~
8232 4 | te? Hát e sírhalom? Nem lesztek az enyéim?~Az ifjú hévvel
8233 7 | tőrével ellenét iparkodott leszúrni, s Leander kezét vérig harapta,
8234 24 | Nem az én szívembe van leszúrva, nem, hanem a földbe, de
8235 11 | legyenek elfeledve, nyomorú lét! Azok nem érnek fel egy
8236 20 | lelkek járnak.~Végre egy letapodt sírhoz ér az éj madara,
8237 26 | meglátogatni.~Körüljárta a kietlen, letarolt szigetet, összekereste az
8238 12 | odameredtek arcára, szája letárult, míg kezei óvatosan oldák
8239 6 | füves partján, s ha tükrébe letekint, Isten képét látja benne
8240 10 | erőtette a szolgabíróvá létel, sorsa jobb nemtője így
8241 1 | népies vigalmaival együtt letelepedni. Azon csekély része pedig
8242 23 | Odafutott neje hálókamarájába; letépte annak ágyáról a függönyöket,
8243 8 | arcát, s két kezét összetéve letérdel és imádkozni kezd; az úri
8244 11 | azt, mint egy gyermeket, s letérve az útról, a magas hófuvatban
8245 17 | kötve, egy kerek asztalra letétetett a ravatal mellé.~– Most
8246 20 | lámpását, azt a koporsó mellé letevé, s elkezdé annak födelét
8247 21 | boldogsága az ő kezébe van letéve, kinek lelke az ő lelkéből
8248 13 | világos volt, hogy ajtó nem is létezett a házon sehol.~Egy reggel
8249 24 | kilép; nemigen van a fű letiporva rajta, nemigen látszik,
8250 17 | ruháiról a vér szaga nem akar letisztulni.~– Siess! siess! – kiáltja
8251 6 | kinyílni, még bimbójában letörje. Ez a legszebb jelenet a
8252 2 | panaszkodott senkinek, hanem letörlötte könnyeit, hajfürteit újra
8253 6 | a lélek magassága előtt letörpül minden rangfokozat, a két
8254 19 | senki sincs, ki azt onnan letörülné, ki egy utósó imádságot
8255 6 | Jól éreztem: ott feküdt letörve a víz színén, virágai el
8256 13 | végrehajtó, s szaladt a létra felé, futtában hatszor taszítva
8257 2 | dugni a fülét, s melyeknek létrehozására, hogy Mártonné asszonynak
8258 5 | talált étel neme is köszöni létrejöttét, mely készül fahéj- és bíbicnyelvekből,
8259 14 | pincegádor tudja, hogy hová lettek.~Maga a korcsmárosné egy
8260 9 | gondolván, hogy „Porból lettünk, porrá leszünk, azért a
8261 26 | elébe egy faragatlan kereszt letűzve, e kereszten Góliáth Péter
8262 18 | s egy karszékhez vezetve leülteté. A bujdosó leült fáradtan,
8263 18 | vágtatva jőnie, mert amint leugrott lováról, az felfordult,
8264 22 | benyíló szobájába.~Azonban a levágott sipkában nem volt fej, és
8265 22 | mintegy négyszeg lábnyira levakolta.~A ház terméskövekből volt
8266 5 | A pompás, sötét szobák levantei szőnyegekkel vannak betapasztva;
8267 14 | hitte, hogy a szoba fojtó levegőjétől van melege, s kisietett
8268 5 | hidrogén; a szénsavany szinte levegőnemű. Eszerint nagyon felfogható,
8269 22 | az egészségtelen mocsári levegőtől.~Keskeny, csavargó vízutca
8270 26 | hernyók zsugorították össze leveleiket.~Füveit tövig leette a repülő
8271 1 | tárca tele volt szerelmes levelekkel, miket a megkárosult úrhoz
8272 10 | kiterjeszté a végrehajtási levelet és írt.~Furcsa esemény volt
8273 8 | felakasztá ágya fölé; Dömsödi levelét elégeté, az ismeretlenét
8274 26 | útját, midőn egy völgyben a leveletlen dudvák között egy gödörre
8275 18 | ott voltam kovács, meg levélhordozó, aztán meg muzsikus; az
8276 8 | ifjú, ki magát az egyszerű levélkében így nevezé:~Osztályos rokon
8277 8 | vasvirág- és perennisből egy levélkével együtt félve lopá fel ablakába
8278 4 | tenyerébe temette.~A leányka leveretten kérdé: „Nem él?” – s az
8279 2 | esős időben, mikor a szél leveri a füstöt, Márton házkörnyékét
8280 15 | szemlélhetni.~Ez természetesen leverő volt rá nézve, annál leverőbb,
8281 15 | leverő volt rá nézve, annál leverőbb, minthogy a négy tátos egyátalában
8282 13 | míg mellette, mint egéből levert Leviathan, előrenyomult
8283 10 | az ifjú lelkét szörnyen leverte. A túlsó lapra fordított,
8284 18 | arcaikból a sikertelen fáradság levertségét lehete kiolvasni. Semminek
8285 2 | Jutka asszony.~Márton úr leveszi kalapját, s kicsinyben múlt,
8286 12 | közel van a halálhoz, s leveti subáját.~– Ne félj, nem
8287 22 | egy zsáknak szája, ekkor levette süvegét, ezzel és ködmenével
8288 18 | oly ékes volt minden. Itt levették szemeimről a kendőt, s egy
8289 26 | TIBI TERRA LEVIS!~Azután levevé fövegét, kezeit összetette,
8290 8 | citront keres elő, annak levével kacsóit megmossa, szemöldeit
8291 13 | mellette, mint egéből levert Leviathan, előrenyomult lábbal a szenvedéles
8292 26 | rámetszé:~SIT TIBI TERRA LEVIS!~Azután levevé fövegét,
8293 17 | kantárjába, azt egy kezében lévő, éles kővel úgy mellbe ütötte,
8294 5 | úr az alatta és körülötte levőkhez.~Tehát estefelé van az idő.
8295 23 | sugárzanak az ifjú arcára. Levonja fejét a magáéhoz; arcán
8296 5 | hihetőleg nem fogott volna a lezáratók kezéhez juttatni. Hát nem
8297 21 | mélyebbeket pillant, végre lezárja azokat s elalszik.~Az apa
8298 19 | vagyok! – sóhajta az elevenen lezárt, s lelkét koporsójába lehelte.~
8299 3 | összecsikorítá, ládáját lezárta és ráült. Annál hangosabban
8300 16 | látta ez ajkakat halaványan lezárva, a szemeket sugártalanul;
8301 22 | Erre! Csak erre gyorsan! – lihegé a férj, s kétségbeesett
8302 17 | ember véreért a bosszút lihegők.~Még egy perc, s ízekre
8303 15 | később a felhő nagyobbodik és lila színt ölt magára, a nap
8304 16 | mely tiszta legyen, mint a liliom és szemérmes, mint a tavasz
8305 6 | ég tengerében rózsák és liliomok fellegei úsznak.~Egy kellemes
8306 7 | szegény leány, mint letört liliomszál, eszméletét félig elvesztve
8307 13 | ércszobor hangja. Ez a hang Lilláé volt.~– Igen-e? – szólt
8308 7 | Még egyszer körülölelé Lilláját. A sírás erőteté, midőn
8309 5 | hamarább bosszúját, mint a kis Lillán, kinek keserves sírása naponkint
8310 7 | összetűzzek; inkább egy regement liszteshurkába (chevaux légers-ek) kötök
8311 15 | csak azért sült el, hogy lobbanásával megmutassa Dömsödi úrnak,
8312 14 | agyán egy villanyszikravilág lobbanna át, e szót kiáltá gyorsan: „
8313 1 | olykor élénk lángnyelvek lobbantak ki belőle, s egy ablakából
8314 5 | elcsattantotta, a lőpor lobbot vetett – és a pisztoly nem
8315 17 | a tanya közepéről lángok lobognának fel, s kapuja megnyílna,
8316 1 | lángfolyam látszott rajta lobogni, vöröslő füstöt hajtva fel
8317 4 | asszonynak pedig a láncos lobogós.~– Gyertyát! – ordítának
8318 1 | kipottyantat, a bundával mint lobogóval szarván szélsebességgel
8319 5 | fennköltség látszott, szemei lobogtak.~– Lehet! – ismétlé, s igaz
8320 1 | templom romjaira, a torony lobogva gyulladt ki, a nép sírt,
8321 17 | érzetével foglaltak a fal körüli lócákon helyet. Némelyeken nyugtalan
8322 22 | végén állt a gólyaláb.~– Lődd agyon! – rikoltá az úr.~
8323 17 | zúgott; zúgásai között távol lódobogások hangjai moraját és zavargó
8324 12 | nép kipusztuljon innét? Lódulj!~A betyár repült.~– Már
8325 12 | rúdja, akinek keze van, lóduljon lapátolni! Hajde, betyár! –
8326 1 | három ölnyi távolságra egy lökéssel odább szállította volna –
8327 12 | embörnek a gyerök! Jobb lött volna, ha az én fejemet
8328 1 | hosszú rézsutos lángsudár lövellt ki, mindinkább hosszabbodva
8329 6 | ifjú szemeiből villámok lövelltek, haragvó villámai a nem
8330 4 | vérzett, mert a Pistának szánt lövésből néhány szem őt találta.
8331 15 | lovak e hátok mögött történt lövésre hirtelen elragadták a kocsit,
8332 22 | tetején volt.~A háziúr két lövést tett rá, s egy zuhanás a
8333 2 | korukban egymásra puskával lövöldöztek, hajlott idejökben pörökkel
8334 3 | Gáspár úr pedig szomorú lógatásoknak adja fejét.~Történt egyszer,
8335 15 | itt vagyok?!~Ezen rövid logikai okoskodás tanúsítja, hogy
8336 16 | szeretném ugyan, ha ott látnám lógni, ahova sok nálánál becsületesebb
8337 9 | sinórbojtja, mely csatakosan lógott le az uszály alul.~A kántisták
8338 25 | világot! Rajta! Szaporán! Lóhalálába!!!!! ~----------------------------------------------~ ~
8339 7 | rögtön lóra ülnöm vele, lóhalálában futnom Kéturfalvára, hol
8340 1 | nők és férfiak, gyalog és lóháton, egymásba csibbenkedve,
8341 12 | őket a nézősereg; s azt a lojalitását el is kell mindkét vívónak
8342 14 | jámbor Alföld nagyreményű lókötői, juhászok és gulyások, kik
8343 14 | úgy foghatták el a híres lókötőt.~Akkor ünnepelt Semiramisa
8344 9 | Nézzétek meg, nincsen-e lólába?~– Nem látni a tóga miá.~–
8345 24 | nincs, mert ki van száradva; lombjaira nem repülnek jókedvű madarak,
8346 20 | melyről néhány varjú látszott lomha repüléssel odább szállani.~–
8347 5 | két, favastagságú repkény loncfa van ültetve, melynek kúszó
8348 5 | nem ismerő népeket, áll a londoni Westminsteren és az egyiptomi
8349 14 | alföldi zsiványklubbnak; célba lőni jobban tudott, mint a hadnagyok;
8350 8 | levélkével együtt félve lopá fel ablakába az ismeretlen
8351 12 | vettem le, hogy valaki el ne lopja, vissza akartam adni anélkül
8352 5 | rácélzott, elcsattantotta, a lőpor lobbot vetett – és a pisztoly
8353 13 | szüntelen közelebb vive a lőporhoz, hogy azok egy percre szinte
8354 5 | golyóra töltött fegyvereket, a lőport szorgosan kiszórva a serpenyőkből,
8355 25 | együgyűséggel Jancsi egy lopótököt mutatva fel.~– De bizony,
8356 12 | fekete faggyút rendszerint a lopott birkák meg nem ehető részei
8357 7 | halavány arcú férfi a lugashoz lopózott; halk beszéd hatott itt
8358 24 | ahol szívem volt; belém lopta magát, mikor aludtam, azt
8359 12 | szemedből is kilátom, hogy te loptad el?!~– Bizony isten nem
8360 18 | megkövetem, azt mondjam el, mint loptak el engemet a Bélaborába
8361 12 | el?!~– Bizony isten nem loptam én, pusztabíró uram, csak
8362 10 | akkor aztán addig kellett lótnom-futnom, míg rá nem akadtam, s ha
8363 17 | kísérőt fekete szolgája lőtte el, s mi a h*-i árokba vetettük,
8364 22 | rám lőttél, gyermekedet lőtted keresztül; ennyit nem akartam.~–
8365 14 | legutószor elfogták. Három golyót lőttek már kedvesébe, de ő egy
8366 14 | tovább, míg alóla ki nem lőtték lovát, s csak úgy foghatták
8367 22 | csukta be azokat. – Midőn rám lőttél, gyermekedet lőtted keresztül;
8368 16 | Sár utánad felfakadjon.~Lovad lába megbotojon,~Földre
8369 1 | hátra, hol előre csapta; de lovagja, mint a kullancs szorosan
8370 7 | fordul, hogy éjfél után lovagol el onnét, aztán még a kutya
8371 1 | öklével mellbe sújtja a lovagot; az megszédül nyergében
8372 1 | száguldoznak fel s alá jó lovaik hátán s jó kedvök szárnyain;
8373 15 | kell lenni sorsnak, mely e lovaknak parancsol, s mely nem akarja
8374 12 | kocsmában hömpölyög;~Fakó lovam, meg a deres,~Mindig a kocsmára
8375 18 | jőnie, mert amint leugrott lováról, az felfordult, szétnyújtá
8376 17 | utána kellene eredni, de lovasink sem voltak odahaza, aztán
8377 1 | osztatlanul engedvén át a lovaslegénységnek, kik kezökben pattogó karikással,
8378 17 | kiáltoznák nevét, míg fekete lovasok száguldanának jobbra, balra
8379 15 | az egyszeri cigány tett a lovával, ki, mint tudva van a történetbúvárok
8380 22 | kákásban úszómadarak falkái lubickolnak.~Az egészen sajátszerű titokteljes
8381 9 | annyit sem félt, mint a lúd májától, de mégis ily magas
8382 2 | egyszerre és egyetemesen, ludak és kácsák falkáinak karéneke
8383 10 | pottyan le az ember ábrándjai luftballonjából!~Nekikönyökölt emberünk,
8384 7 | a halavány arcú férfi a lugashoz lopózott; halk beszéd hatott
8385 10 | pártfogójától és hitétől a lyán testvérét.~Szemközt áll
8386 7 | néha egyes szavakat súgdos lyánkája fülébe; édes szavak lehetnek,
8387 12 | szőke leány megölve.~Jertek, lyánkák, öltöztessük bíborba,~Temessük
8388 8 | jövendőtől!?~Hajh! – Az árva lyánkának nem volt mit reményleni
8389 13 | után a gyöngéd idegzetű lyánkára, melynek következtében Bálnai
8390 8 | visszafordul, s kérdi a lyánkától:~– Jeanette, mégis aluszik
8391 8 | azután felkel, s a térdeplő lyánkával suttogó hangon eme fontos
8392 10 | magán, s naiv terve volt a lyánt mint köznemes eljegyezni,
8393 13 | jőjenek közelébb!~– Tud a lyányasszony fundust kimutatni?~– Igen,
8394 5 | sétálni, míg szemérmes fiatal lyánykákat szemüveggel utca hosszat
8395 18 | eltemettem. Emlékszel-e még azon lyányra, ki ama magános tanyában
8396 21 | társai felelgetnek neki; kis lyuggatott katulyában a „cicada sonora”
8397 5 | be az említett fölösleges lyukak.~Ilyszerű fennhéjázási különcködést
8398 5 | széles, másfél arasznyi magas lyukakat vágván sárfalaikon, ezeken
8399 5 | mikből sötét, világtalan lyukakra és üregekre van kilátás;
8400 15 | azáltal, hogy akárhol valamely lyukra tekinte a csárda körül,
8401 17 | a tenyerébe rajzolt nagy M-et utána húzva, mutató ujjával
8402 17 | vacsora, de bizony mégis mákos mácsik volt, de nem, nem.~– Nono,
8403 7 | Ismered azt a mesét, melyben a macska a majom számára kikaparja
8404 25 | kedvére didergett deres macskáinál, nem tudta mire vélni e
8405 2 | ismét vidravasat, mely a macskákat fogta rakásra. Márton ablakot
8406 5 | tűnnek elő mosolygó tengeri macskákkal és kínai verebekkel megnépesítve.~
8407 2 | galambfiakat elhordta; Márton ekkor macskát szerzett, mely a gólyaörökösöket
8408 20 | letapodt sírhoz ér az éj madara, s ott megállapodik. A sírt
8409 5 | sötétedni kezd; a hálóterem madarai elülnek, csak a bagoly jajveszékel
8410 5 | volna; kalitkák, benne levő madarakkal, gyertyatartók gyertyástól,
8411 18 | gyaníta, minden fát, minden madarat megkérde testvére felől;
8412 7 | egy prédájára lerohanó vad madáré.~Az ifjú első pillanatra
8413 7 | rongyba takargatott főtt madárlép, melybe a kutya beleharapva,
8414 7 | fogai közé és orrára ragadt madárléppel bajlódott.~– Üssétek agyon! –
8415 4 | Lilla, a bútorokat mozgató madzagot leoldani s félretenni.~Száz
8416 2 | hogy vénségedre csinálsz magadból maskarát; azt akarod, hogy
8417 25 | orromat.~– Minek hordod magaddal? Látod, otthon kellett volna
8418 16 | szavakat szólt hozzá:~– Térj magadhoz, öcsém! Gondold meg, micsoda
8419 9 | míg sok emberséges ember a magáéból is szeretne kimaradni, kalaplevéve
8420 23 | arcára. Levonja fejét a magáéhoz; arcán lázas pirosság gyullad
8421 17 | agyából, semmi tagját sem érzé magáénak. Oly közel volt már ekkor
8422 18 | De bizony egy kormos, magamfajta fehércselédet; hanem egy
8423 25 | volna, ha nem gondoskodom magamról. Tekintetes uram, nézze,
8424 12 | sor, túlsó sor,~Elszakadok magamtól:~ Vasvilla~ Nyakamba,~
8425 1 | tárcát talált kivenni s magánál felejteni, mellyel azonban
8426 6 | visznek szerepet, s ihletett magányát nem látogatja más, mint
8427 7 | beszélni, ne hagyjon tovább e magányban! Aztán majd jőnek boldogabb
8428 7 | körültekint, s rámutat a magányos tanyára, mintha egy gonosz
8429 17 | Sietett.~Alig eszmélt már magáról; az égen a felhők rongyai
8430 5 | alakú ellenséggel van dolga, magasabban kezdte hordozni fejét, s
8431 16 | szótalan férfiak, de mind oly magasak, oly Herkules alkatúak jártak
8432 15 | visszafúlni tüdejébe. Hozzá a magasnak tetsző száraz termet, a
8433 25 | úr arcszíne, egy hanggal magasodott a duda nyekegése, s Jancsi
8434 24 | galvánütés érte szívét, magasra felszökött a levegőbe, azután
8435 6 | rangja mily magas; a lélek magassága előtt letörpül minden rangfokozat,
8436 9 | felfoghassa az ő hivatalos magasságának mélységét és az ő dicsőségének
8437 1 | felállítva, és innét, e magasságból a messzeségbe széttekint,
8438 5 | fogva, mintegy félölnyi magasságig gyönyörűséges zöld színben
8439 8 | rendezett estélyein kellemei magasztalását hallani, hogy legalábbis
8440 2 | az, kit ezen válogatott magasztalások illetnek. De rajta és a
8441 13 | Óh, nagyon szépek – szólt magasztalón Lilla –, a kis erdőben pompás
8442 6 | melynek indulatai nagyok és magasztosak; érzelmei igazak, vágyai
8443 20 | sötétben marad, s még egyszer magasztosan ingerült félelemmel visszatekintve
8444 12 | pincébe.~– No, szedjétek fel magatokat! – szól az érkezett. – Szánkóm
8445 5 | tettetései, hipokrita, álszent magaviselete által nagyhamar annyira
8446 7 | álomra simogatta őszinte magaviseletével, majd a leányét hódítá magához,
8447 17 | a mellékszobába vivé.~– Magdolna jőjön be!~Néhány perc múlva
8448 8 | nevelve, az a bajod; ily Magdolna-képpel mai világban nem messze
8449 8 | egy földesúr és kvintli mágnás akadt horogra, kik jól átlátták,
8450 9 | számkivetett abesszíniai szerecsen mágnással van találkozásuk, hanem
8451 7 | nem a szemek; öntudatlanul mágnesi bűverőtől vonzva csattannak
8452 15 | el ne felejtsen magával mágnestűt hordani, mert bizonyomra
8453 2 | urat e kimagyarázhatlan magokviselete által annyira konfúzióba
8454 2 | egyhirtelen elhatározni magukban, merre szaladjanak.~– Ki
8455 10 | ismernék, sem ragadhatnák magukhoz a vezérfonalat, melybe két
8456 18 | velem. Tartsuk mindketten magunknak a férget.~– Nem pihenni
8457 13 | bennünket; parasztruhát veszünk magunkra mind a hárman; szabadok
8458 21 | elijesztett vadállat, mely a mágusz bűvpillantásai előtt elszörnyed,
8459 10 | mélyen elásta azokat, hogy magvaik ki ne keljenek; azután látá
8460 26 | A Dömsödi Góliáth család magvaszakadtával vagyonai visszaszálltak
8461 5 | s mely, mihelyt bennem magvát szakajtá, ellenfelemnél
8462 5 | szavajárásként villára szúrható magyarázatra, s ismét darab ideig tartó
8463 4 | e gondolat értelmét; óh, magyarázd meg ezt nekem, miért beszélnek
8464 3 | beszélgetett, és pengéseik értelmét magyarázgatá, maga mellé vette őket ágyába,
8465 6 | érzést, melynek okát ki nem magyarázhatja az ember? Azt a kellemetlen,
8466 5 | egyszerűbben is lehetne ezt magyarázni. Láthattad a parszok laktanyáin
8467 23 | Iszonyúan ki volt előtte magyarázva minden. Kirohant ordítva,
8468 5 | nemkülönben szegfűszeg és magyarbors hozzájárultával összeapríttatván,
8469 5 | utazni küldé. Még akkor Magyarhonban nem sok látnivaló volt,
8470 22 | a töltött káposztának – Magyarország!~Vannak teneked égig nyúló
8471 5 | az öreg Óvári megszökött Magyarországból, annyira üldözte őt nejeért
8472 5 | hidrotechnikus” ekképpen fordította magyarra „vízész”.~Most térjünk a
8473 3 | egymás megett.~– Szerelmetes magzatjaim! – így szóla hozzájuk az
8474 4 | nénémasszonyék valamennyi jámbor magzatjait elbűvölték, elvarázsolták
8475 4 | pofók, parlagi gavallér, mahumed termettel, széles képpel
8476 5 | titoknak a rosicrutianusok maig is kizárólagos birtokában
8477 9 | Győz a szív, elhallgat a máj; s mi még soha prézesen
8478 22 | kígyót késével felhasította, máját kivette, s azt bőrével sebje
8479 9 | annyit sem félt, mint a lúd májától, de mégis ily magas rangú
8480 6 | Más nem találja szépeknek májfoltos virágharangjait, én bámultam
8481 5 | szemeivel. – Bizonyosan a majmok vesztek össze, s azok ugráltak
8482 5 | egyrészről grófi mamája majomszeretete kényeztetéseivel mérgezte
8483 16 | felcsillámlani, s messze a majori kutyák ugatása hallatszott.
8484 22 | és kalácsnak; erdeidben makk, tavaidban fogas, mocsáraidban
8485 8 | messze valának tőle, mint Makó Jeruzsálemtől.~Egyébként
8486 17 | vacsora, de bizony mégis mákos mácsik volt, de nem, nem.~–
8487 9 | pöfékeltek holmi kapadohányt makrapipáikból, s fenn ültek a padok tetején,
8488 2 | A konyhaajtóban néhány malacfi reggelizett holmi fekete
8489 25 | mindjárt! Hát mi az, amit a malaclopó alatt viszesz?~– Megkövetem
8490 2 | nem! Mi nem! – sikolták a malacok szerteszaladva.~– Semmit
8491 13 | elégültség, a nyugodt álmok malasztja és minden áldás, ami onnét
8492 5 | estharang, a Körösből a malmok ketyegése, a kertek alul
8493 24 | helyén maszlag terem, a málnabokrok helyén vad tövisek, s hol
8494 6 | vadjázmin, belül rajta virágzó málvarózsák sorai vonulnak. A ház olyan
8495 5 | S míg egyrészről grófi mamája majomszeretete kényeztetéseivel
8496 8 | férjeknek, sem az árgusszemű mamáknak nem volt szokásuk megjelenni,
8497 5 | tapasztott kémény, mint mammutcsontváz bordái között a nyakgerinc,
8498 25 | A hideg nagy ellensége a mámornak.~Tehát a két úr láthatára
8499 25 | füleire lehúzva; nyakravaló és mándli nem voltak nála divatban,
8500 8 | tréfálj, ébredj fel, ez nem manier, ily igazán elájulni! –
8501 20 | nyugtalan, ijesztő csaholása, már-már a feje felett hallá azt
8502 1 | berohanva, ülnöke betörött orral marada le a nyeregből.~Lőn azonban
8503 23 | az elállítja a vért.~– Maradj itt a csónaknál! – szólt
8504 24 | hordom rá a vizet, hogy zöld maradjon. Virágos volt az almafa;
8505 15 | magában Dömsödi úr –, dehogy maradnék itt éjjelre… a világ minden
8506 2 | eszére tért. A lélegzet maradozni kezdett tüdejében, s fülei
8507 6 | szívépség, s mint mesés maradvány a vadon ősidőkből, a legtisztább,
8508 17 | Körül a vihar üvöltött; marakodó ebek és farkasok ordítottak
8509 22 | gyógyítják e kígyó fájó marását saját testrészével.~Azután
8510 10 | gyermekét bűnvádi perben marasztatá el; üldözött mindenkit és
8511 18 | vele, s azzal is egy olyan marék pénzt nyomott az asztalomra,
8512 25 | leborította, mint mikor félfont marhahúst egy tányérral leborítanak,
8513 5 | kenyeret is tudott sütni, marháit pedig megtanította, mint
8514 5 | ne érjen.~Künn a hazatérő marhák kolomphangjai hirdetik a
8515 24 | sokáig éljen, és sokáig marhassa lelkemet; majd fenevadat
8516 8 | azután összerogyott.~– Jézus Mária! Már meg ez is elájul, és
8517 8 | midőn azon helyre ér, ahol a márkinő harisnyaszalagját felvéteti
8518 16 | arcaikat, érezte kezeik görcsös markolását, s halálveríték ült ki homlokára.~
8519 5 | kétségbevonni szavaidnak, hanem hát mármost világosíts fel, hogy immár,
8520 22 | magát, s mint kit kígyók marnak, nyavalyogva verte magát
8521 6(1) | A Mars~
8522 8 | szemben csókolt, hát mögött mart a tettetés; eladta az önzés
8523 4 | hosszú agár, az üldözött martalék végerejével kerülgeti a
8524 2 | azt előragadta, s mint martalékához a tigris bosszújában, lihegve
8525 1 | akarat – uratlanul emészti martalékjait a bőszült elem. Egész utcák,
8526 16 | szédült szilajsággal verte martalékját a földhöz, ki iszonyúan
8527 7 | imádságot, rabló? – kérdé martalékjától, kit Leander hiába iparkodott
8528 7 | ifjú ártatlanságával együtt martalékjává lőn. De ezzel nem érte be
8529 17 | aléltan szegletbe vetett martalékon, ki szemeit befogva, az
8530 25 | rémpillantást vetve a meg nem evett martalékra: búcsút vevének tőle, s
8531 22 | fogom apagyilkos vérébe mártani kezeimet.~– Hah! – sikolta
8532 2 | irányt, s a mellé függesztett mártír kínszenvedések közé rajzolt
8533 18 | félreismertetést kellett elszenvednie! Mártírja volt az őszinteségnek, egyeneslelkűségnek,
8534 2 | telekrétázva; falain pókhálók és mártírok és azok feleségeinek képei
8535 1 | kíváncsiságban s e félelembe mártogatott örömben résztvenni.~– De
8536 5 | felfüggesztetett. Azonban Gyékény Mártonnak sem volt mit örülnie győzedelmén.
8537 21 | hímzett selyemszőnyegen.~Egy márványasztalon pompás kék és fehér porcelán
8538 23 | hullanak le az égről.~A hölgy márványhidegen áll a szoba közepén.~Leander
8539 4 | tövében; a domb előtt egy nagy márványlap áll, rajta e szavak: Bálnai
8540 1 | teteje; előtte egy fekete márványobeliszk, melynek vén, bemohosodott
8541 22 | szigetet.~A ház folyosóját márványoszlopok tartják, folyosóján nagy
8542 16 | mozdulatlan. Mind ránéztek. Márványszerűleg nyugodt volt, karjait összefonva
8543 5 | művészi faragványú fehér márványszobor van felállítva, Pomonát
8544 6 | keresett, hogy benne lelkének mására talált, s e találkozás mindkettőjökre
8545 12 | és szeretni mindazt, mi a másé!~Ezen érdemes látogatók
8546 4 | akadályok között, s mielőtt másfelet lépett volna, azon vette
8547 5 | lopni akarsz, miért nem mész máshova? Miért rabolsz meg éppen
8548 1 | lenyomta egyik szarvát, másikát felemelte, jobb lábát, mint
8549 6 | divatul szokja el egyik a másikától, vagy könyveiből oltja át
8550 2 | Márton, a kegyes férfiú; a másiké Bálnai Körmös Gáspár, a
8551 5 | kézben kéz és egyiknek a másikért, s hogy e két érdek: szellemi
8552 12 | a maga fejét, s ütötte a másikét. E viadalnak aztán utóbb
8553 17 | egyik borzasztóbb volt a másiknál, s mindegyik csak a saját
8554 24 | verve szívébe: ez apja.~A másikra egy nő, ki fehér nyugágyon
8555 7 | fának, s egyikünk azon, másikunk a fa derekán felkapaszkodunk,
8556 2 | percben, mintha az elektrika masina rázta volna meg tetőtől
8557 13 | aki így nem tud, próbálja másképp.~Erre újólag tanácsot tartának
8558 5 | Most mindaz természetesen másképpen van; az idő régen volt;
8559 15 | vesszük a dolgot, nem is tehet máskülönben.~Dömsödi úrnak paripáit
8560 24 | veszi meg.~– Ma van november másodika – szóla a jövevény, mint
8561 5 | szekeren utaztak be ötvenkét másodperc alatt kilenc angol mérföldet,
8562 5 | mindazon gyötrelmeket, mikkel ő másokat elhalmozott, férje embertelen
8563 11 | vigalomhoz?~– Azt, hogy nemsokára másszerű zenét is fogunk e háznál
8564 15 | sötét lett, oly sűrű és masszív sötétség, hogy hátát vethette
8565 4 | kiszedte a szatymát, s valami mást töltött helyébe, azután
8566 6 | nézett volna velök, homályos, mástól nem látott tárgyak átvonultát
8567 13 | keresett személyek bizonyosan másvalahol vannak.~Azt természetesen
8568 5 | falatját megossza? Pedig az a másvilági üdv oly transcendentális
8569 14 | wiedeni bécsi színházból a másvilágra galoppírozott, Dömsödi úr
8570 24 | hajdan.~Az ananászok helyén maszlag terem, a málnabokrok helyén
8571 18 | másikon szinte koszorú, de maszlagból és ördögtövisből. A bujdosó
8572 17 | állt egy ronda vityilló, maszlagkórók termettek körülötte, s csavargós
8573 5 | plánták, mindenféle indiai maszlagok és calcuttai bógácskórók
8574 7 | tud, ha pedig egyenként mászunk fel, kitekeri nyakunkat.~–
8575 15 | magát, olykor négykézláb mászva félre az útból és fejét
8576 18 | némberhez, ki neki sem neje, sem mátkája, sőt kivel semmi bebizonyítható
8577 11 | zivatar éje~Hideg szél fú Mátra felől;~A lelkem is fázik
8578 2 | legyen belőled, te féleszű Matuzsálem, te ittas Zakariás, te alamuszi
8579 10 | törvénykönyv II. 28; II. 68 és Mátyás VI. 29 értelmében a leány
8580 5 | felszínén annyi csábító máz van, mennyi a különben is
8581 15 | Azt álmodta, mintha vérrel mázolt arcok keresnék élesre köszörült
8582 22 | emberalak, arca feketére mázolva, fején báránybőrsüveg, lábain
8583 1 | nyeregből.~Lőn azonban a mázsaházban összegyűltekre nézve „nemulass”.
8584 1 | egyenesen a nézőkkel tömött mázsaháznak rohan. Bömbölve gázolt embereken,
8585 5 | szedtevettéző hangok s mázsás lépések kezdenek hallatszani,
8586 5 | Előlegesen mondva nagy mechaniko-kémikus.~Tehát figyelmesen néz a
8587 5 | automatokat költ ki.~– Ugyanezen mechanikus most a haldokló hattyúkra
8588 7 | bezárkózott, magános lakába, s égő mécsénél hallgatózva figyelt az éj
8589 8 | sír.~Kis asztalkán halvány mécses ég, mellette egy úri hölgy
8590 8 | ájultában észrevevén, hogy a mécsnek igen megnőtt a hamva, felkelt,
8591 11 | kétszáz lépésnyire eső csárda mécsvilága volt, mely csárdában a legaljasabb
8592 5 | kinyitja.~Dömsödi úr jól látá a mécsvilágnál, hogy azon fiatalember senki
8593 13 | minden élő tekintete.~– S meddig fog e rabság tartani?~–
8594 5 | bronz- és kristály edények, medencék és ibrikek, mik furcsaságaik
8595 6 | mélyében, vad zuhatagok köves medreiben. A szentkirályi erdőben
8596 1 | kezdének beszélni tompa meg-megálló kondulásokban, hirdetve
8597 17 | elő; olykor hallgatózva meg-megállt, a távolról fenyegető emberi
8598 5 | sétálgat szobájában olykor meg-megállva, mintha hallgatóznék.~Majd
8599 7 | magános laktól; paripája meg-megbotlott, vagy horkolva ugrott meg
8600 19 | a haldokló száraz ujjait meg-meggörbítve, s vadul tekintve fel, mint
8601 15 | fekete árnyék tűnnék fel meg-megjelenve és eltűnve, amint azt a
8602 23 | homoním esetek feltűntével meg-megrémlik agyunkban, lebbent fel olykor
8603 7 | vonult és hallgatózott. A tőr meg-megvillant kezében a holdvilágnál,