| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Hétköznapok IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
9604 22 | azokkal a falat mintegy négyszeg lábnyira levakolta.~A ház
9605 5 | szerkeszt, a harmadik a kör négyszegítésén töri a fejét, a kilencedik
9606 2 | Szobája szokás szerint négyszegletű; alakját azonban alighanem
9607 1 | olvashatlanok. Közel a kápolnához négyszegű temető terül, mint zöld
9608 16 | hintó begördült a sötét, négyszög udvarra, s a kapu újra becsukódott.~
9609 5 | Maga a kastély egyszerűen négyszögre épült homlokzatán dóriai
9610 1 | neveztetik, nem alkalmatos, a négyszögű temető árkai közt találta
9611 7 | így morzsolna össze mind a négyünket egy kezével e.~– Már az
9612 5 | rámákban képek, mik közül néhánynak azon jó tulajdonsága van,
9613 15 | a falba sem veri, hanem nehányszor megcsóválja, egyet morog,
9614 22 | szobái felé ment, táskáját és nehezebb öltönyét levetette, vésűt,
9615 7 | közé, jéghideg nyomással nehézkedve a Góliáth fejére. Góliáth
9616 24 | evezővel hajtja a csónakot; nehézkesen látszik az a holdvilág sütötte
9617 14 | szemei kidűltek… az embert a nehéznyavalya ütötte ki.~– Micsoda ez? –
9618 14 | dühös rángások gyötrelmei nehezülvén reá. Szemei kidülledtek
9619 23 | remélve, hogy ott fogja nejében találni a fájdalmas vigasztalást,
9620 5 | Magyarországból, annyira üldözte őt nejeért Bálnai, kitől megválni Gyékény
9621 5 | tutti frutti à la Babel”nek.~Ily lángészi tünemény volt
9622 3 | neked nem kell pénz?~– Nekem-e? – kiálta Pista felmeresztve
9623 20 | melyet annyiszor kívánt néki? Tán azt akarja, hogy a
9624 18 | meg hogy szarva nincsen: nekibátorodtam, s beültem a csónakba. Itt
9625 15 | Hirtelen arra fordult, erősen nekicélzott mindkét fegyverével a hang
9626 5 | japónika nélkül előrohant, és nekiesett ököllel a jóhiszemű ifjúnak.~
9627 9 | százgallérú énekes, s bivalyul nekiesik a morfondérozó fiúnak, és
9628 9 | indokoknál fogva személyesen nekifekszik a nem legköltőibb foglalatosságnak,
9629 4 | azzal képéhez illeszté, s nekifogta a védtelen ifjúnak:~– Most
9630 5 | jajgat.~Ez intésre Jancsi nekifohászkodik művészetének. A mulattatott
9631 22 | kitűnő nádszálat szúr, s nekigyürkőzve beleveti magát a vizekbe
9632 25 | tudják az utat – s újólag nekiindulának a cukorszín hótengernek;
9633 18 | maradok itt még, azután ismét nekiindulok a végtelen, végtelen útnak.~–
9634 7 | nyakunkon a hadnagyok! – s ekkor nekiiramodik tüskén-bokron keresztül,
9635 1 | becsületére válnának, s nekiiramodván, addig meg sem állott, míg
9636 16 | csimpajkodott.~Betörték az ajtót; a nekikábult ifjút elválaszták a vérében
9637 10 | ábrándjai luftballonjából!~Nekikönyökölt emberünk, kiterjeszté a
9638 5 | lebukván, a szék egyenesen nekiment a tükörnek, a tükör összetörött,
9639 7 | lajtorját, melyen átmásztunk; nekitámasztjuk majd e fának, s egyikünk
9640 12 | azzal szügyébe vágta fejét, nekitoporzékolta magát, s elkezde sarokra
9641 12 | S nyakravalóját oldá és nekitürkőzött.~– Csitt, csendesen – rimánkodék
9642 1 | kiáltozások közt térének vissza, s nekitűrkőzve hallatlan bátorsággal fogák
9643 2 | előzmények nélkül egyenesen nekiugrik, beleharap kutyamódra lábakásájába,
9644 17 | végig, midőn Dömsödi Péter nekiugrott, megragadta; összeölelkeztek,
9645 18 | összekötött csónakba beleugrott, nekivetkőzött, s mindketten evezőt ragadva,
9646 21 | hagyja általa színi keble nektárját, míg a gyermek perc múlva
9647 3 | minden emberi társaságot nélkülözve egyedül pénzeiért és pénzeinek
9648 1 | erősen megrakva mindkét nembeli halandókkal, látja a mázsaház
9649 5 | ismerned, hogy mindaz, amit e nemben az emberi művészet előteremthet,
9650 12 | tanácsolá egyike a csárdai némbereknek, szerény oldalpillantásokat
9651 18 | tőle, hogy mi köze neki oly némberhez, ki neki sem neje, sem mátkája,
9652 12 | rugtatott a szegletbe nyomult némbertömegnek.~– Mit bámultok itt? – káromkodék,
9653 5 | senkitől fel nem talált étel neme is köszöni létrejöttét,
9654 9 | gyilkos egy mulatság a maga nemében, de cantus praeses úrnak
9655 5 | és szűkölködés különféle nemei között válogathatni.~Tekintsünk
9656 5 | kínszenvedések különféle nemeit, elég legyen annyit említeni,
9657 4 | szőlejét mind megitta, sőt mint némelyek pletykázzák, azt is megitta,
9658 17 | fal körüli lócákon helyet. Némelyeken nyugtalan bosszúvágy vonaglott,
9659 2 | érdemkereszt, arcvonásai nemesek, büszkék; a kép fekete rámába
9660 5 | mely minden embert egyaránt nemesen érző s szabadakaratjában
9661 8 | tollakkal kellene bírnom, ha a nemeskeblű nagynéni erkölcsi útmutatásait
9662 5 | mit az annyi szépet, annyi nemest ismert fiatal férfi szívében
9663 6 | klasszicitásba olvadtak át, az ajk nemesült, a szemek bolygótüze csillagfénnyé
9664 15 | francia négyes figuráinak azon nemét utánozta, melyet magyarul
9665 15 | úrnak francia szakácst és német páholyt kell tartani. Dömsödi
9666 5 | került a dolog, azaz, ha a németeket kellett a kávéházból kiverni,
9667 25 | végére, mintha éppen egy németszínházi operából szabadultak volna
9668 4 | volt, hogy kutyával csak németül lehet beszélni.) Her da,
9669 5 | borjúfülek és aprószőlő, nemkülönben szegfűszeg és magyarbors
9670 10 | szolgabíróvá létel, sorsa jobb nemtője így szóla hozzá: „Mit neked
9671 10 | világgal.~Mellette áldás nemtőjeként tűnik fel az ifjú Szilárdy,
9672 5 | ládáján tapasztalá, milyen nemű és alakú ellenséggel van
9673 1 | mázsaházban összegyűltekre nézve „nemulass”. A bika a pitvarból a terembe
9674 10 | várná az újabb, nemesebb nemzedéket. S midőn mindezt oly szépen
9675 1 | sem fehér, sem semmiféle nemzet színét viselő bort egy igazhivő
9676 5 | hogysem e hőkeblű hazafi, kit nemzete iránti buzgalma szüntelen
9677 5 | viszonyokat és minisztereket és nemzetellenies hivatalnokokat szidni, mocskolni:
9678 5 | zsarnokság gyűlölője, királyát és nemzetét imádó s mindenkitől tisztelettel
9679 5 | bárcsak a legcsekélyebb nemzeti érzelem szennyét is rájok
9680 24 | istenkáromlóvá.~De meglakolsz nemzetséged minden bűneiért. Azon kézzel,
9681 5 | családfője a Dömsödi Góliáth nemzetségnek, lakását tartja. E külső,
9682 5 | hegedű.~– Önnek megboldogult nemzője a kardot aligha mindkettőnél
9683 4 | szemeket, melyek a környékbeli nénémasszonyék valamennyi jámbor magzatjait
9684 5 | amennyiben tudnllik egy bizonyos neológ e szót „hidrotechnikus”
9685 2 | hogy a jámbor város jókedvű népeinek szemeit és szájaikat kacagásra
9686 5 | a haza nevét nem ismerő népeket, áll a londoni Westminsteren
9687 14 | Különös óvatosság ezen népeknél, hogy a hozott italt mindig
9688 26 | legjobban férje, ki atyja népének.~Tanyája szomszéd a vén
9689 6 | ködökön, a félhomályban egy népes város hegyes tornyai látszanak,
9690 5 | mindazon állatjaival meg van népesítve, melyeknek társasága emberi
9691 1 | közt találta célszerűnek népies vigalmaival együtt letelepedni.
9692 1 | ordításnak, a legszilajabb népkedv kitörésein keresztül a petrinusok
9693 6 | szárnyalása, a legegyszerűbb népköltészet hangulatában; az érzelmek
9694 11 | képzeletekkel volt eltelve leendő néplelkészi pályája felől! S mily durva-prózaian
9695 5 | üdvös hatást gyakorolnak a népre: szörnyű téveszmét táplál
9696 9 | a rakéta futott végig a népségen a hír, hogy a kántus prézes
9697 5 | meghiúsították, az általános népszellem ébredtelen közre nem munkálása,
9698 11 | kelle kiásni a házak ajtait.~Néptelenek és zajtalanok voltak az
9699 5 | elkölteni.~Nem részesült ezen neptuni kegyben a falunak alsó fele,
9700 1 | Népünnep~Nosza örüljünk,~Ünnepet
9701 1 | venni, hogy az élvezetes népünnepély megkezdésére bizonyos rémületes
9702 1 | fog bírni azon nagyszerű népünnepről, mely szemei előtt ekképpen
9703 5 | indulatkinövéseknek, minőkre csak a Nérók és Caligulák feslett ideje
9704 5 | hallására egy nő rögtön nervózába esett, egy másiknak a szíve
9705 2 | résen a kerítés alatt szép nesztelenül áttolta magát.~
9706 5 | fejét, s készületeket tett netalán megjelenendő kísértetének
9707 25 | nagyon jól eshetett volna, ha nevébe takarózhatott volna, egymást
9708 2 | mindazon óvilági férfiak nevei, kikhez Márton úr annyiban
9709 10 | egyszer elolvasá a ráírt neveket a vérfénynél; világosan
9710 8 | adva, hogy önkényt apácává neveld magad; úgyis megjön az idő,
9711 5 | különcködésöket, mely később fonák nevelés és a mindennapos rossz példák
9712 8 | élet minden kényelmei közt neveltetett, kit túlérzékeny kebellel,
9713 8 | teheted jóvá; rosszul vagy nevelve, az a bajod; ily Magdolna-képpel
9714 2 | Ugye? – rikácsolá. – Hát ma nevem napja van? Jó, hogy eszembe
9715 9 | úr, mely neveztetik igazi nevén talpallóvarrásnak; gyilkos
9716 8 | az első grácia (Aglája) nevének két első betűjén kívül,
9717 26 | enyészetnek indult szobákat, hítta nevénél ellenségét, de az nem jelent
9718 6 | melyből fénylátó lelke olvas. Nevéről nevez mindegyik virágot,
9719 21 | A boldog ember~Magamban nevetem az egész világot.~Népdal.~
9720 15 | kegyelmed – szól nyöszörgő nevetéssel a látatlanhoz –, hisz vehette
9721 9 | megfeszültek, nem annyira nevetésvágyukban, mint féltökben.~– Melyikre
9722 9 | a megbotránkozás. Egyik nevetett, a másik szörnyűködött,
9723 5 | Nem akarom én művészetedet nevetségessé tenni, sőt még csak hitelét
9724 24 | magától. – Sírj, jajgass! Nevettél és örültél, mikor én sírtam
9725 4 | hogy ő nem az, kinek én nevezem. Mit tesz ez? Oh, világosíts
9726 5 | fonóházakon kívül semmi néven nevezendő népnevelő intézetekben nem
9727 7 | nem ütközött meg a Sándor nevezeten; a pitvarajtón belépett.
9728 11 | fogunk e háznál hallani.~– Nevezetesen?~– Dobszót.~– Hát arra a
9729 5 | hadonázására pedig egy kis nevezetessé lenni vágyás viszketege
9730 5 | helység a Körös partján. Több nevezetességei közé számítandó az is, hogy
9731 4 | mai világban erélyességnek neveznének, akkoriban pedig energiának
9732 9 | néven „prézens” úrnak fogunk nevezni – nagy vasajtó őrzi. Tudatlanok
9733 25 | káromolni és gyalázni; nevezte őket tolvajoknak, csikóölőknek,
9734 5 | akkoriban úri dámáknak neveztek, dámáknak pedig azért, nehogy
9735 4 | tették, tudni fogjuk, miért nevezték őt kis boszorkánynak.~Senki
9736 25 | haragszik, hogy kutyának neveztem? Farkaskám, édes drágalátos
9737 5 | vegetáltak végig az életen, s neveztettek leányasszonyoknak, nem pótolták
9738 8 | Névnapján a lyánka egy keleti gyöngyfüzért
9739 11 | ifjú. – Lilla is ott van.~E névre bágyadt mosoly vonult végig
9740 2 | meglepetést szerzend annak névünnepére, s e törekvéssel tökéletesen
9741 18 | nyújtóztatva az asztalon, aztán nézdegélem, hogy mit lehetne eladnom,
9742 5 | igen sárga üvegen keresztül nézed a világot; miért nem szakíthatta
9743 2 | sütnivalója. A szolgálók megálltak nézésére, a gyermekek pedig csoportosan
9744 5 | tulajdonsága van, hogy ha jobbról nézetik, egy sült főnixet, ha balról,
9745 5 | emlékeztetnek; az utcára néző oldalán díszes erkély hajol
9746 12 | sántuljon! – biztatja őket a nézősereg; s azt a lojalitását el
9747 2 | mindenüvé kíséri a vele szemközt nézőt. – E képet nézi leráncolt
9748 26 | szeretteink kezét, ma még üdvet néztünk ki egymás szemeiből, s holnap
9749 1 | neki! Hiszen majd a szemébe nézünk!” Ilyen s még ilyenebb hetvenkedések
9750 13 | mint másnak a tőrdöfés! Nézzék, most is milyen beteg!~–
9751 9 | magából cantus praeses létére? Nézzen csak abba a tükörbe!~A prézens
9752 10 | én parasztember.~Reám úgy nézzetek!~Bizonyítja eztet torkom~
9753 5 | itt megakadt gondolata. – Nézzük meg még egyszer! – susogá
9754 5 | téveszmét táplál magában.~Nézzünk és hallgassunk végig egy
9755 9 | grosse Geister geniert das nicht”, vagyis magyarul szólván: „
9756 5 | idővel. Előfordult pedig ezen nílusi áldás esztendőn át kétszer,
9757 9 | kiénekelni.~– Nézzétek meg, nincsen-e lólába?~– Nem látni a tóga
9758 19 | Miért jössz? Nekem már nincsenek pénzeim, elástam őket.~–
9759 25 | van a takart versekhez.~– Nini, milyen szép csillagos az
9760 9 | sarjadzó koronájától.~– Huccu ninini! Hát azt nem látják kentek,
9761 23 | a szoba közepén állt egy nőalak merev egyenesen, mint szobor,
9762 25 | uralkodott.~Tehát a mi „par nobile fratrum” uraink már meglehetősen
9763 19 | nyúlna be, mely szüntelen növekedik, míg kísértetes hosszúságában
9764 8 | árva unokahúgnak, egy nagy növeléshiány, melyet a tapasztalt nagynéne
9765 7 | gúnnyal –, jó barátom; együtt növelkedénk, jószágaink határosak, s
9766 24 | lefoglalák, a megmaradt rész vad növényekkel van ellepve.~Itt a csónakos
9767 26 | zöldet, minden bokrot, minden növényt; egy fűszál nem maradott.
9768 5 | volt a Dömsödi vér.~Finom, nőien szép arculatját ugyan anyjától
9769 2 | kitörései, mintha egy egész nőinszurrekció vagy hetivásár pörölne,
9770 12 | tekintetében nincsen semmi nőiség. Durva, hidegvette arcok
9771 5 | lajstromát: megházasodott.~Nője áldott, szelíd teremtés
9772 5 | angyalokról beszélt, hírben álló nőkkel kész volt a közhelyeken
9773 5 | volna az asztrológia és -nómiának, ha ahelyett, hogy a holdfogyatkozásokat
9774 18 | nekem jegyeztek el, kit nőmmé akartam tenni, egy vérbűnösnek
9775 9 | megtestesült „extra Hungariam non est vita” (magyarul: nincs
9776 5 | kellett lenni azon ideálnak, nőnek a szó legszebb értelmében,
9777 5 | sorozandó még az is, hogy a nőnemet rendkívül gyűlölte. De nehogy
9778 8 | a földre visszarántva a nőre rápillant, mintha nem értette
9779 15 | mely őt H*-ra vezérli… Nos aztán… egy leány… mintha
9780 13 | elrejtett és foglalás alá veendő nőszemély miatt házmotozást engedni
9781 12 | pokoli zsivaj lőn. Az egész nőszemélyzet fellázadt, s megereszté
9782 25 | kezdte hangoztatni kedvenc nótáját: „Bús az idő, bús vagyok
9783 25 | ti dovola?!” (Ha valaki e nótát nem találná érteni, vigasztalja
9784 17 | rossz bűzű kórók, tövisek nőtték be és szederinak.~Ide, ez
9785 15 | hintaja rúdjához, zavara nőttön-növekedvén azáltal, hogy akárhol valamely
9786 5 | nyerni, s szerelme tárgyát nőül veszi. Így fognak élni boldogul
9787 24 | hidegje veszi meg.~– Ma van november másodika – szóla a jövevény,
9788 25 | úr elérzékenyülése, egy nüansszal pirosult a táblabíró úr
9789 9 | fehér színét, sem egyéb nüanszát ki nem veheti; azután szép
9790 8 | les paysans! Das ist ja nur für Bauern!~A lyánka vagy
9791 25 | erősebben kezdte fújni és nyaggatni bőrzsákját, melynek egyik
9792 5 | falka mételyes juhot az ön nyájai közé veretett, s önnek mintegy
9793 2 | szemrehányásokat – és az arckép nyájasan mosolyog szemközt vele,
9794 5 | tekintet, kinek önzéstelen hű nyájassága lehetlen, hogy meg ne nyerje
9795 4 | mászik be pipával szájában; nyakában nagy tarisznya és puska
9796 7 | csóválva farkát; s amint a nyakamentes bajnok dorongját ellene
9797 7 | magamnak sincsen ám több egy nyakamnál – szólt a hegyes ormányú. –
9798 1 | szűgyének vetette – ekkor nyakának egy rögtöni csavarintást
9799 25 | vagyis magyarul szólván „nyakban voltak”, s ha Copernicus
9800 5 | mammutcsontváz bordái között a nyakgerinc, míg a másiknak ajtaján,
9801 3 | előttök, lecsüggesztett nyakkal, kezeit összekulcsolva:~–
9802 9 | azután szép fehér papirosból nyakkendője számára inggallért kanyarít,
9803 9 | tükörben aztán hajának és nyakkendőjének állását igen, de arcának
9804 8 | áldozattételre felszólíttatván, azt nyakrafőre teljesíthette; s teljesítette
9805 12 | bátorsággal nyúlt az ifjú nyakravalójához, ki ezalatt némán, határozatlanul
9806 5 | mintha a guta ütötte volna nyakszirton.~A dolog világos volt, s
9807 4 | görögnek”, pedig a legkeményebb nyakú kálómista volt.~Ekképpen
9808 7 | egyenként mászunk fel, kitekeri nyakunkat.~– Tudod mit? Vedd át a
9809 7 | Szaladjunk – rivall –, nyakunkon a hadnagyok! – s ekkor nekiiramodik
9810 7 | ordítson, még valakit a nyakunkra csődít!~Az egyik betyár
9811 24 | a farkas a gyermek vérit nyalja. – Óh, iszonyú, iszonyú
9812 22 | kezein; szája körül utálatos, nyálkás pondrók vonaglanak el; a
9813 25 | vagy csizmadiaráspollyal nyalták volna végig. Fölfeszíti
9814 5 | pattogatott kukoricaféle eledelen nyámmogva, s a beteges aggság minden
9815 26 | következett egy nevezetes nyár, minőt kevesen értek meg
9816 16 | gyertyafény; egy csoport fekete nyárfa mögött feltűnt egy hosszú
9817 1 | az utcákon tűzfecskendők nyargalnak föl s alá, anélkül, hogy
9818 18 | embert a Tisza partjára nyargalni, ki háta mögött valami fehéret
9819 1 | trombitával kergetvén maga előtt a nyargaló por- és embertömeget, kik
9820 26 | sokan, kik megérték, utósó nyarokat érték még benne. Ez volt
9821 17 | kínozni fogjuk őt, elsőbb nyársra húzni…~– Megálljatok! –
9822 3 | történnek Gáspár úr házánál.~A nyársról lehúzott kappan egyszer
9823 14 | képzelhette, hogy micsoda nyavalyában kellene neki oly hamar meghalni.~
9824 5 | egy szerencsétlen himlő nyavalyája arcát annyira elcsúfította,
9825 21 | ki fog gyógyulni lelke nyavalyájából, mint erre számtalan példát
9826 14 | kívül esett.~Ha ez az ember nyavalyás, miért hogy éppen ő legyen
9827 26 | segélyt és vígasztaló szót a nyavalyásoknak, rokon nem kereste fel beteg
9828 2 | első lábai után, s minden nyavalyássága mellett is késznek mutatkozott
9829 14 | kimondatott; bejöttek, a nyavalyást felfogták, s kicepelték
9830 14 | szörnyen látszott rettegni a nyavalyástól.~Eközben az iszonyú láz
9831 13 | az éjjeli áthűlés súlyos nyavalyát, nehéz mellbetegséget hozott
9832 14 | Nem látott még az úr nyavalyatörést?~– De hát vigyétek el innét,
9833 15 | hasonlított az ember ama nyavalyatörőshöz és még valakihez, akit már
9834 14 | s tulajdonképp, hogy a nyavalyatörőst felkeresse, tőle egyet-mást
9835 25 | gyorsabb nem volna a két nyebojszai gebénél, noha amaz szegény
9836 9 | reszketve, s azalatt lábával nyeggetve a pad alá rejtett kakukkot.~–
9837 25 | hanggal magasodott a duda nyekegése, s Jancsi ostorából egy
9838 12 | csárda túlsó felében pogány nyekegéssel szólalt meg eközben egy
9839 25 | elkezde az impertinenter nyekegni, nyikorogni, bőgni és sikoltozni
9840 25 | hozzácsapott. Egy haldokló nyekkenése hallatik, az esküdt úr meggyilkolta
9841 3 | fogva, s úgy az asztalhoz nyekkentette, hogy mindjárt kiment volna
9842 14 | egy rézveretes, öreg kés nyele kandikált elő.~Ez egész
9843 12 | Nyakamba,~ Serpenyő,~ Nyelestő~Sárga-csizma, bagaria, ujjujú!~
9844 9 | képet csinált, mintha timsót nyelt volna le; törölköző kendője
9845 17 | szívében benne tört; ezüst nyelű volt az, és vasára a tulajdonos
9846 22 | lépésnyire nyúlik be egy partos nyelv, söppedékes bürüje hajlik
9847 2 | mozdulatlan állott; szemei, ujjai, nyelve mind megállottak, megmerevedtek.
9848 5 | beszélt, mert nem szeretett nyelveket tanulni; kormány elleni
9849 9 | prézens úr feje olyatén alakot nyer, minő a vedlő borzas jérceé,
9850 12 | azon tulajdonságánál fogva nyeré, hogy lábfejei egymásnak
9851 13 | tartá további rendeletek nyerése végett nagy sebesen vezetői
9852 1 | a lovagot; az megszédül nyergében a csapástól, gyilkát baljába
9853 2 | azonban alighanem azon időkben nyerheté, mikor még proporció és
9854 5 | nyájassága lehetlen, hogy meg ne nyerje az eddig csak fájdalmakat
9855 5 | kis lelkészi állomást fog nyerni, s szerelme tárgyát nőül
9856 6 | látnoki, rejtelmes kifejezést nyertek; látszék, hogy szokatlan
9857 10 | kevésbé, mentül gazdagabb a nyertes fél, ki mindemellett mégis
9858 15 | következtében azon választ nyerve, hogy fenn érintett, de
9859 5 | következtetni; s kis idő múlva kulcs nyikorog a hálószoba ajtajában, s
9860 25 | impertinenter nyekegni, nyikorogni, bőgni és sikoltozni oly
9861 13 | pedig a ház oldalán hagyva a nyílás, hogy azon csak az égre
9862 2 | ablakon és ajtón kívül minden nyílásait betégláztatta valami sötét
9863 13 | is rugaszkodott a háztető nyílására, onnét pedig minden gondolkodás
9864 5 | csütörtököt mondott, s egy sem nyilatkoztatta készségét az apát gyermekgyilkolási
9865 21 | de annál teljes színűbbek nyíló ajkai, a nedves, piros,
9866 13 | arra nem számolt, hogy oly nyíltan beszélendnek vele, hanem
9867 5 | tetőtől talpig becsületes, nyíltszívű, alattvalói iránt tekintélyes,
9868 5 | felaggatva, támasztgatva, nyilván mutatók, mily nagy bizalommal
9869 1 | megfejthetetlen vonzódást nyilvánítanak – míg az örvendő közönségnek
9870 2 | iránti gyöngéd figyelmét nyilvánítandó, valami sajátszerű meglepetést
9871 5 | de azt az öreg soha nem nyilvánított okokból tőle kereken s mindenkorra
9872 5 | idegen az összeköttetés nyilvánossá tevésétől is, annyival is
9873 10 | törvények kezelője, noha nyilvánvaló volt az ellenvetés, hogy
9874 25 | előre, másikat hátra vágott nyírfa ostorával; a két griffmadár
9875 17 | bőrködmenes férfi állt elő nyírott bajusszal és leráncolt szemöldökkel;
9876 19 | akarok alunni többet. Jer, nyisd fel a ládát, de ígérd meg!~–
9877 13 | amott láthatja őt, csak nyissa ki a szemét!~Erre Bálvándy
9878 12 | hanem lássatok dologhoz! Nyissátok ki legelsőbb is azt az ablakot,
9879 7 | pléhzárt csakugyan fel is nyitá, de ekkor vevék észre, hogy
9880 18 | volt zárva. Ezt ki kellett nyitnom; kinyitottam. Ha más volna,
9881 18 | száz cifra kulcsot, egy sem nyitotta, hanem én egy görbe szeggel
9882 5 | huhognak, fütyülnek és nyivácskolnak oly hangokon, melyekhez
9883 2 | rajta, s olykor nagyokat nyög, és fogait csikorgatja.
9884 24 | bokrokat a szerencsétlen.~A nyögés közeledett; nehézkes csörtetéssel
9885 1 | pedig nagy sántítások és nyögések segedelmével felváncorogva,
9886 20 | vagy tán a holtak lelkei nyögnek, fohászkodnak a széltől
9887 24 | kiálta újra.~Egy hosszú, nyögő sóhaj, fájdalmas és nehéz
9888 12 | fütyölt, danolt, jajgatott és nyögött aszerint, amint kinek-kinek
9889 21 | forognak széttekintgetőleg; nyöszörg, kér, nyugtalankodik, s
9890 17 | mint őneki.~– Irgalom! – nyöszörgé fetrengve a porban s iszonyú
9891 5 | lakosai a tornácnak nyikorgó nyöszörgések között alvának drótlábtóikon,
9892 24 | sziget bokrosából, reszkető nyöszörgéstől követve, minő azé, kit a
9893 8 | kis vízzel telt edénykét nyom, ki abból gyönyörű szép
9894 24 | olyan szomorú.~Emberi kéz nyoma nem látszik itt, hanem emberi
9895 1 | tajték, s porfelleg támadt nyomain. Vad pillantásokat vet olykor
9896 20 | hörgő halotthang, mely e nyomásra annak nyitott ajkain felszállt,
9897 7 | a küzdők közé, jéghideg nyomással nehézkedve a Góliáth fejére.
9898 6 | meglátogatni, oly valami nyomást érzettem szívem körül, mintha
9899 5 | mind oly sötétek, oly bús, nyomasztó kinézésűek, hogy az ember
9900 9 | egyike épp azon pillanatban nyomatván meg lábbal, midőn a praeses
9901 7 | hasonló bátor indulattal nyomban követte.~A váratlan segítő
9902 17 | kiáltja szolgájának. – Nyomd az evezőt! A hajnal kezd
9903 9 | krétázott szamarat hátára nyomhassanak.~– Be sajnállak, édes egyetlen
9904 16 | megbotojon,~Földre téged agyon nyomjon.~A kenyered kővé váljon.~
9905 7 | nyomra akadtak volna.~Ha egy nyommal odább lépett volna Leander,
9906 17 | mikor már attól féltem, hogy nyomodat vesztettem. Ne is könyörögj,
9907 11 | lett a hótól.~Az ember mind nyomon érezni kénytelen, hogy a
9908 2 | Jutka asszony. – Egészen nyomorékká vered; semmi dologra sem
9909 8 | fején össze és vissza voltak nyomorítva, s arcának az a fele, melyen
9910 17 | megemésztette; családom szétszórva nyomorog idegen házak szolgálatában.
9911 22 | iszapba.~– Nyomorult vagy, nyomorultabb, mint valaha óhajtottam,
9912 18 | tőlem, elvetted, hogy egy nyomorúnak legyen bitangjává? Ezért
9913 8 | szegénységből – a cifra nyomorúságba.~Bókváryné Janka atyjának
9914 3 | hagyál engem a legszűkebb nyomorúságnak idején! Nem… teirántad nem
9915 10 | épít, de gyorsan hat és nyomot hagy mindkettővel; ő volt
9916 18 | Sikertelen volt minden nyomozás, nem tudni merre, s hová
9917 17 | azután ő velünk jött apját nyomozni, a leányt pedig átadta szerecsenjének,
9918 18 | délben érkeztek vissza a nyomozók fáradtan, csüggedt arcaikból
9919 7 | anélkül, hogy legkisebb nyomra akadtak volna.~Ha egy nyommal
9920 1 | egymást siettetve vágtattak, nyomultak, és törekedtek ama hosszú
9921 21 | kisgyermek folyvást sír és nyüzsög.~Ekkor az ágyszőnyegek széjjelválnak,
9922 21 | hat a napvilág, az illatos nyugágy forró leheletétől részeg
9923 18 | fel fogja verni bámulatos nyugalmadat, habár oly mély volna is
9924 24 | magába, és nem talál sehol nyugalmat, sehol egy reményt. Ég,
9925 5 | jámborságban élő házaspárok boldog nyugalmát fenékig felforgathatá.~Mindenkinek
9926 5 | Fia pedig, miután ismét nyugalomban érzé magát, foglalatosságát
9927 2 | Gáspár nagy kedvelője volt a nyugalomnak, ezt jól tudta Márton, s
9928 25 | elannyira terhökre esett nyugalomra kívánkozó testökkel a súlyegyent
9929 18 | Utánad fáradok, nincsen nyugodalmam~Keresztül a réten, völgyeken,
9930 20 | sajnálja tőle azon szomorú nyugodalmat, melyet annyiszor kívánt
9931 19 | Meghalok, meghalok… A temetőn~Nyugodni akarok.~Népdal.~Csináltatsz-e
9932 5 | meghazudtolák a színlett nyugodtságot.~– Ej! – így beszélt magában,
9933 5 | sehol egy napig is nem nyugodva, hanem kódorogva Tolnán,
9934 22 | sötétzöld iharfák erdeiből.~Nyugotról a kanyargó Tiszában vész
9935 15 | Ekkor az átfeketülő látkörön nyugottól le éjszakig egy, színeiben
9936 18 | keresztkőkre vágva; ott nyugszanak temetve a „remény”, a „boldogság”,
9937 21 | széttekintgetőleg; nyöszörg, kér, nyugtalankodik, s végre kényeskedő beszédes
9938 21 | szemei, a sötétfekete szemek nyugtalanul forognak széttekintgetőleg;
9939 11 | szép fejét ifja vállára nyugtatá.~– Az istenért – kiálta
9940 20 | megrögzött gonosztevő, s talál nyugtató gondolatokat fellázadt lelke
9941 5 | Azonban, habár meg nem nyugtatta is e gondolat, de félelme
9942 18 | Diogen kenyeret kódult; nincs nyugtom, nincs enyhülésem. Vesd
9943 3 | gonosz világ nem hagyna nyugtot tinéktek, mint ti őneki;
9944 6 | erővel élénkült fel, nem nyugvék addig, míg ennek, bárha
9945 10 | vannak hervasztva. Lilla nyugvó szenvedélyeivel, Janka éber
9946 12 | ügyében levő dorongot, s olyat nyújt vele Telezsák fejére, hogy
9947 25 | vigyorintva, melyet a táblabíró úr nyújta elébe, s miután abból egy
9948 4 | kiállani, mint engesztelő kezet nyújtani elébe.~– Alávaló gyáva! –
9949 21 | apró kis kezeit örömrepesve nyújtja felé; ő felveszi a gyermeket,
9950 8 | mekkorát szűk ruhájában nyújtózkodhatik, az ablakon kitekint, egy
9951 8 | felvéteti Candide-dal, nagyot nyújtózkodik, azaz csak akkorát, mekkorát
9952 2 | cseréptálból, bellebb egy komondor nyújtózkodott, középen pedig pozsgás fehérnép
9953 18 | üldögélek mellette, ki volt nyújtóztatva az asztalon, aztán nézdegélem,
9954 21 | gyémántkeresztkét a férjnek nyújtva:~– Vén bűnös, nesze, imádkozzál! –
9955 19 | haldokló, fegyverei után nyúladozva, de tagjait megkötötte a
9956 22 | fűvel benőtt udvaron fehér nyulak futkároznak, zöld sodronykalitokban
9957 2 | gömbölyű kezeit.~– Hozzám ne nyúlj! – ordítá a kegyes ember.~
9958 4 | sén! Pfuj! Her da azzal a nyúllal! (Zárjel közt mondva, esküdt
9959 19 | beütnék, s rajta egy kéz nyúlna be, mely szüntelen növekedik,
9960 15 | óriási kaszáspók lábai, nyúlongnak a sivatagon át, melyen néhány
9961 4 | mindenhova tekintett, csak a nyúlra nem, melyet az esküdt úr
9962 13 | be, különben erőszakhoz nyúlunk – hangzék künn egy újabb
9963 12 | sikoltva, mintha eleven állatot nyúznának.~– Tyuhaj! – ordítá a Telezsák
9964 9 | vékonyan, ki vastagon: – oá – eé – hő – hű – dó – da –
9965 1 | csordajárta homoksík felett, mint oáz a Szaharában, melybe virágok
9966 24 | közepén van az ingovány oáza; a megnőtt vizek nagy részét
9967 21 | magát vele az ismeretlen oázba, s ha a végtelen mocsár
9968 5 | Óh, óh, óh, óh, óh…~Az óbégatás talán végtelenig tartana,
9969 2 | hetivásár pörölne, alkudnék és óbégatna egyszerre és egyetemesen,
9970 6 | hullámozva, mint egy zöld óceán. Az a délibáb. S amott,
9971 8 | mellett.~Az úri hölgy egy ócska tükröt keresett elő, s édes
9972 25 | megjöttetek? – kiálta az álmából ocsúdó Jancsira.~– Nem tudom én,
9973 6 | szende bizalma a legédesebb odaadással jogosítja a szeretőt meghittebb
9974 5 | hírért, hiú káprázatokért odaadja kenyerét kezéből, nem akar
9975 17 | ezreket fogok nektek adni, odaadom mindenemet, bocsássatok
9976 3 | többé húzni Gáspár úr, hanem odaadta öccsének, az agyafúrt Pistának.~
9977 14 | erre durcásan a csaplárné, odaállítva az itce bort a suhanc elé.~–
9978 15 | érintésektől idegenkedő kocsisa odábbállott a sátorfával, minek értelme
9979 19 | kamatok kamatjait azokat odaengedem… Pedig ha tudnád, hogyan
9980 13 | vagy a leányt; mi szívesen odaengedjük az utóbbit az elsőbbiért.~–
9981 16 | kaput! – kiálta a peregrinus odaérkezve; idő múlva megnyílt az sarkaiban
9982 21 | szívében lakó sárkányt, odafekteti azt a nő mellé.~Kimagyarázhatlan
9983 23 | elhagyott, nesztelen szobáiban.~Odafutott neje hálókamarájába; letépte
9984 17 | tartsa oda a fülét. Bálnai odahajolt. A betyár csak két szót
9985 25 | szürke farkast, amint fejével odahajolva szerelmesen pillogatott
9986 17 | de lovasink sem voltak odahaza, aztán meg…~– Jól van, leányom,
9987 16 | kétségbeesést; az eljött.~Felállt.~Odahurcolta Góliáth Jánost a ravatalhoz,
9988 17 | attól a döféstől ugyanúgy odáig lett, hogy két hétig azt
9989 13 | miszerint Bálnai ellen az odaintézendő bíró eljárás törvényszékileg
9990 10 | hitelezőnek tizenöt napra odaítéli, s elmarasztaltatása következtében
9991 10 | kimutatta, annak személyét kéri odaítéltetni.~S a törvények kezelője,
9992 25 | Eközben a mi kalandoraink odakinn mulattak a havon.~Amint
9993 5 | álmodtak, ostobák! Azt mondják odalenn, hogy míg én itthon nem
9994 5 | meghalok, meghalok!~– Puff!~– Odaleszek, mindjárt kiadom a lelkemet…~–
9995 5 | Karatlan gömbölyű széken, odalt egy fiatal férfi ül, profiljában
9996 24 | hosszú, egészen fejér haj.~Odamászik a jövevény lábaihoz, s ott
9997 24 | gyermeket, ki már nem sír, odamegyek, fel akarom venni s porrá
9998 17 | És a férfiak egyenkint odamentek a szent könyvhöz, s kezöket
9999 12 | lábacskáit kezeiben; kiülő szemei odameredtek arcára, szája letárult,
10000 1 | ült vitézül, mintha csak odaszabták volna. A csordavezető eleinte
10001 12 | egy vén, ráncos képű nő, odaszagolva a leány felé. – Milyen kék
10002 17 | torony oldalára áldozatul odaszegezhessek.~Így léptek elő egyenkint
10003 20 | hosszú kaputja szárnyát odaszorította, és nem jött ki többé élve
10004 18 | szememet bekötnék, akkor odatalálnék.~– Ez megbecsülhetlen kincs –
10005 13 | volt; a két bíró kíváncsian odatartá fejét, mialatt a lyánka
10006 3 | mi lesz belőletek, ha én odatérek, ahonnét ti előkerültetek?
10007 12 | jobbról-balról kíváncsian odatolakodó baromarcok.~– Ühüm, ez ám
10008 18 | termett ismeretlen kéztől odatűzve; a másikon szinte koszorú,
10009 13 | igen rosszul van.~Az ifjú odaugrott, karjaiba ölelte az elsápadt
10010 17 | Kössétek hátra kezeit. Odavagy; maga a vakeset adott kezembe,
10011 21 | városba kocsizott.~A fekete odavezette őt a szigethez; mindent
10012 11 | valamiben megbotolva.~A másik odavilágított a lámpással; egy nő volt,
10013 19 | zörögtek, mint egy diószsák; odavoncolta magát pénzeihez, rájok borult,
10014 20 | rejtekhelyét keresi, a bagoly odvába vonja magát, a farkas berke
10015 24 | szélesen elmosódott tárul öblösen az alig csillagos égen.
10016 19 | lekönyörgendő.~– Legyen! – szólt öccse, s a szalmapárnát fölfejtve,
10017 4 | Körmös Gáspár aligha ismerne öccsére, a csodák szerzőjére, oly
10018 14 | jobb bizony, ugorjunk ögyet!~Ugrott is a betyár, nem
10019 10 | halla szót, nem érzé, hogy ökle hová csapódik; keresztülrontott
10020 9 | az őt környező basszisták ökleitől. Így érkezének vissza az
10021 2 | férfiú némán átkozódik, ökleivel deres haját tépi, s hangtalanul
10022 1 | kapott tőle egy rúgást és öklelést szinte emlékül. Mérgesen
10023 14 | míg utóbb a nyavalyatörős öklének egyetlen csapásával egy
10024 1 | atléta ingujját tűrte fel, öklöket és karokat tünteve elő,
10025 5 | az apa, s összeszorított öklökkel nekirohant, szemeiben nem
10026 7 | hogy azzal az istennyila öklűvel összetűzzek; inkább egy
10027 12 | az ifjútól oly hathatós ökölcsapást kapott szemei közé, melytől
10028 9 | látják kentek, mily hosszú ökörfarka lóg ki a tógája alól?~–
10029 4 | minekutána ő apai örökségét, ökreit, házát, szőlejét mind megitta,
10030 5 | pocsótafolyam, melybe sovány ökröcskék párjával cipelnek még soványabb
10031 1 | Azonban nem oly könnyű az ökrök apján kifogni, mint azt
10032 12 | a szegény gyermek fejét öledbe; tartsd jó magasan! Hál’
10033 24 | lepi a dombokat, a csenkesz öleket nő, de gyümölcsöt nem hoz,
10034 21 | ellenséges család, e kettőnek ölelésiből született leány az őrültség;
10035 21 | mind a kettőt. Az anya egy öleléssel szinte agyonszorítja gyermekét.~
10036 11 | sorsnak.~– Csak egyszer ölelhessem őt karjaimban – így szóla
10037 11 | vagy csak meleg kályhát ölelhet is ilyenkor; boldog, kit
10038 21 | nyakát egy sor piros gyöngy öleli át. A könnyű bársonypaplan
10039 19 | ásnám el azokat.~– Jer! Jer, ölelj meg! Te derék, jólelkű fiú
10040 11 | a sors meghallgatta őt, ölelnie adá az imádott leányt; de
10041 7 | elvesztve feküdt testvére ölén keresztül és susogá:~– Minő
10042 22 | egész szigetet buja, másfél öles tengeri fedi; roppant nagyságú
10043 22 | Góliáthról el nem véve.~– Ölj meg, ne kínozz sokáig! –
10044 21 | fia akaratja, de fia keze ölje meg őt; s ugyanaznap rabolta
10045 7 | arra szorulni, hogy magam öljem el magamat; bátran meggyilkolhatsz,
10046 22 | neked tartozom, de én nem öllek meg, Péter. Mikor a testvérgyilkos
10047 22 | is találtatnak kővé vált, öllel át nem érhető töveik; messzebb
10048 12 | látszanak a hótól; az ember ölnél magasabb.~– Mi történik
10049 22 | a bosszút. Ha te meg nem ölöd apádat, két perc múlva én
10050 4 | különbözött, hogy emezt hajtani, őelőle pedig szaladni volt szokás.~
10051 15 | értelme az, hogy nyakába ölté az országutat, vagyis hogy
10052 20 | keresztek kísértő alakot öltenek, a sírok felett lidérc bolyong,
10053 8 | szilárd jellemet kezde magára ölteni, ez erényes színezet aggodalmas
10054 6 | a lyánka fehér habkönnyű öltönyében, mely alatt szilfidi termete
10055 1 | közönségnek azon része, mely öltönyei hosszúsága miatt azon elismert
10056 17 | tövises kökénybokrok ragadtak öltönyeibe, s a sűrű bürökbozótok szenvedhetlen
10057 5 | amint hálókamrájába vonulva öltönyeit egyenként rakosgatá le. –
10058 22 | ment, táskáját és nehezebb öltönyét levetette, vésűt, kalapácsot
10059 17 | legény kíséretében halotti öltönyöket vásárlani – szólt megütközve
10060 18 | egész alkotmányomat nyakamba öltöttem s mentem utána. Mentünk
10061 8 | kalapját, burkonyát s egyéb öltözékeit, de amely sietség éppen
10062 1 | emelvényen két, finom modoruk s öltözetök választékossága után ítélve,
10063 7 | ajándékozok neked. Ama pórias öltözetű férfi, kit te bizalmas hangon
10064 1 | ekként e mai napra rótt öltözködés kívánalmainak eleget tettek
10065 1 | kifelé, mely sárba és porba öltözködve a városon belől szokásnál
10066 12 | megölve.~Jertek, lyánkák, öltöztessük bíborba,~Temessük el egy
10067 5 | látszanak alkotva és darócba öltöztetve lenni, hogy a náluk hatalmasabbnak
10068 9 | lakonice Pista, üggyel-bajjal öltve ki fejét az ölelő karok
10069 21 | teszi. Tagjain meleg pír ömlik el, lehelete forró, keble
10070 23 | ezelőtt; kellemes hajnalpír ömlött el azon.~Felveté szemeit,
10071 5 | legbájosabb hajlásokban ömlöttek ki ujjai alól; ama szívhez
10072 5 | jellemzetessé teszik. E lelketlen s önakarat nélküli ingóságokon kívül
10073 4 | lenni.~Ehhez járult azon önállásszerű valami a kislyán jellemében,
10074 11 | kedélyes rokkahang szenderít önelégült álomra; boldog, ki úri kandallója
10075 1 | odább szállította volna – önelégülten markolt bajuszába, vidám,
10076 13 | ablaktáblákon verték fel önfeledt boldog álmaikat.~– Csitt!
10077 5 | ifjú gróf legelőbben is önhatalmilag megszüntette a nyilvános
10078 10 | megkapálgatta, azt bizonyosan önként, dilettantizmusból s testgyakorlat
10079 8 | azért vagynak adva, hogy önkényt apácává neveld magad; úgyis
10080 16 | ekként hagyta magát vitetni önkénytelenül rossz sorsa elé.~Eközben
10081 5 | hogy Bálnai élethosszú, önkénytes számkivetésében örökké oda
10082 5 | gazember nem volna, s a grófot önkénytesen követte a számkivetésbe.
10083 24 | törvények halottja, kit elástak önkezei embertől nem ismert nagyszerű
10084 10 | mely Janka anyjáé volt, önkezeivel gyújtá fel, s ki akkor személyében,
10085 5 | múlófélben vagynak, mikben önkezével kellett az embernek jogait
10086 10 | napvilágra, mely vörösen önlék el földön és égen. Azt gondolta,
10087 6 | világon keresztül s azután önlelkébe nézett volna velök, homályos,
10088 5 | vétett, azért vessen számot önlelkével; amit ellenem tett, azt
10089 7 | vész fejed fölött, s te önmagad téped el azon vékony fonalat,
10090 5 | csak árnyéka lett egykori önmagának, s boldogtalan utóházassága
10091 25 | kezdtek fázni), s a kulacsot önmagától, melyhez ugyan felötlően
10092 24 | Hajszálai borzadva állanak föl önneve hallásától.~– Góliáth Péter,
10093 24 | a halált és a világot s önnön magamat.~– Nesze! Hoztam
10094 13 | hozzájok:~– Uraim, ha van önökben emberi szív, hogy tudnak
10095 9 | kakukk… kakukk…~– Kicsapatom önöket! – ordítá tehetlen dühében
10096 9 | vagyok-e én fölötte valójuk önöknek, ki sorsukat minden percben
10097 15 | omlani, mintha szapulóval öntenék; a homok ezt fel sem véve,
10098 5 | szoba egyik szegletében öntött ércszobor van felállítva,
10099 7 | ilyenkor, nem a szemek; öntudatlanul mágnesi bűverőtől vonzva
10100 15 | láthatár, bágyadt kék fénnyel öntve el a vidéket, s hirtelen
10101 8 | mart a tettetés; eladta az önzés legjobb barátja üdvét egy
10102 11 | országúton, vagy oda vigye? Mégis önzőbb volt, mint hogy szerelmesét
10103 6 | virága, a kökörcs, a zsarnok ördögborda, az undok pöfeteg, az ábrándos
10104 5 | saját körében valóságos ördöge volt mindenkinek, ki körmei
10105 18 | míg beteg kedvese üldöző ördögét kereste, azalatt esett meg
10106 5 | azzal a szívvel, mely egy ördögnek is cudar volna.~– Ah, tebelőled
10107 10 | azon lángkardot, mellyel az ördögök lepaskoltatának, s agyonmennykövezett
10108 4 | szájjal, közbe-közbe számtalan ördögöket biztatva a Pistába bújásra.~–
10109 15 | Dömsödi úr azt hitte, hogy az ördögökkel van dolga; az eszébe sem
10110 15 | ritkítá párját; csak az az ördögség, hogy K…-től H*-ig nincs
10111 3 | isten csodái s mindenféle ördögségek történnek a házamnál. A
10112 3 | ha azt kívántam, hogy ily ördögsúgta beszédeket tegyetek; hiszen
10113 10 | fiavesztett fenevad. – Hahó! hahó! ördögszekért hajtott előtte a szél…~*~
10114 18 | koszorú, de maszlagból és ördögtövisből. A bujdosó kezdett emlékezni