| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Hétköznapok IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
11117 7 | sóhaj és mosoly felelnek reájuk.~A lyánka simuló karja a
11118 22 | mintha az emberi léptek alatt recsegne.~A szelindek felemeli fejét,
11119 12 | Te pokolra hátráló te, te redves banyaposz, a szemedből is
11120 7 | összetűzzek; inkább egy regement liszteshurkába (chevaux
11121 6 | jósmagyarázatokat alkot; egész élete egy regény, melyben csak emberek nem
11122 22 | beültetve, miknek világos színe regényesen virul ki a sötétzöld iharfák
11123 22 | éhen, bárha lett légyen regényíró!~Szeretlek is én téged,
11124 8 | édes álommal, az ebédet regényolvasással passzolta is el, de estenként
11125 25 | kell elmondanom, mielőtt e regényt befejezném, mely mint tens
11126 1 | a gyermekszív napvilágos reggelébe sóhajt és könnyeket zavar?…~–
11127 10 | Ekkor történt az, hogy egy reggelen az érdemes táblabíró urat
11128 8 | üttetett, veretett. Bárha a reggelizés idejét gyakorta édes álommal,
11129 2 | konyhaajtóban néhány malacfi reggelizett holmi fekete cseréptálból,
11130 24 | dől gyötrő álmai rémölébe.~Reggelre kelve a sziget partján egy
11131 24 | enyhülést és nem találja.~Reggeltől késő estig űzik őt ekként
11132 1 | szakaszában, mely egy klasszikus régiségű diák példabeszéd szavaiként
11133 12 | vele? Ha az enyim volna, régön a zöld kútba dobtam volna,
11134 25 | egyenesen a föld vonzerejében rejlik, mely minden testeket erőnek
11135 14 | világgal.~Senkit el nem rejt, de el sem árul; ha üldözött
11136 13 | könnyező arcát annak ölébe rejté.~– És azután?~– És azután
11137 5 | mindamellett is szörnyen rejtegeté a dolgot; a leányát fördőkre
11138 5 | annak következményeit tovább rejtegetni nem lehetett, s a leány
11139 5 | megböködte, pedig jól tudta, hogy rejtekajtó nincs szobájában, s miután
11140 5 | rostélyt leereszti, s a rejtekajtón, melyen bejött, nyugodt
11141 5 | szögletében egy előtte ismeretlen rejtekajtót lát felpattanni s azon át
11142 25 | előhozták a kas alól, melynek rejtekébe bebástyázva sértetlenül
11143 18 | mindenütt járt, hova képzelete rejtekhelyet gyaníta, minden fát, minden
11144 20 | kapával.~Minden élő lény rejtekhelyét keresi, a bagoly odvába
11145 6 | tartózkodásban, hogy a félt rejtelem nyomára a jelen percig nem
11146 21 | ellátva, hova egy leányt akar rejteni, kibe szerelmes, s kit valahonnét
11147 13 | Az emberek szemei elől rejtetek ti engem…~Igenlő hallgatás
11148 5 | megvizsgálván, vajon nem rejtette-e magát valaki alájuk, nagy
11149 9 | kisdiákok bőrkakukkokat rejtettek a padok alá, melyeknek egyike
11150 4 | azért is megnézem, hogy kit rejtettél ide! – S indult a bokornak,
11151 6 | mert oly magánosan, oly rejtetten lakik, sötét avas erdők
11152 7 | leányt a Szilárdy-kastélyban rejtettük volna el. Tervünkben volt
11153 25 | veszedelmes erőt, mely abban rejtezett, vagy csak éppen hattyúdalát
11154 7 | Látod, mint süpped, ide sem rejthette magát senki – szólt, s nyugodtan
11155 5 | leányát hirtelenében el nem rejtik előle, talán mindjárt megöli,
11156 4 | körösztbe vetve.~– Gyorsan rejtsd el magad! – kiált az ifjú
11157 15 | melyen néhány félszáraz rekettyekórón kívül egyetlen fűszál sem
11158 9 | rögtön rúgtatott az érdemes rektor professzor úrhoz, lelke
11159 24 | jelenik meg, egy emberi rém; fejét ifjan megőszült haj
11160 24 | reszketve és nyögve egy rémalak; ember lehetett valaha,
11161 16 | meg őt, tudod-e? – szólt rémarcot vetve a térdeplőre, s szavai
11162 12 | a pusztabíró volt jelen. Réme valamennyi betyárnak és
11163 6 | hízelgőhöz.~Az ifjú érzé, mint remegnek gyöngéd tagjai keblén, pedig
11164 16 | látott, s egy iszonyú sejtés remegteté, hogy ama két arc egy.~Megjelent
11165 6 | az Isten.” Midőn egy este remegve megvallám neki, hogy egy
11166 5 | éjszaka és sötét lelkiismeret rémeitől. Így legalább éjente nem
11167 5 | égerfából, alapszőnyegei remekművek, és minden, amit e szobában
11168 16 | megdicsőülés.~Porrá tesz-e ily remekművet is az isteni újra teremtő
11169 4 | gyanakodni mindenkiben! Reméld a legjobbat, s félj a legrosszabbtól,
11170 23 | szobáiba a szerencsétlen apa remélve, hogy ott fogja nejében
11171 5 | óhajtá Dömsödi úr, s remélvén, hogy így majd talán hamarabb
11172 17 | tett volna engem. Most e reményekből egy körömnyi sincsen többé.
11173 22 | szét; életem virágait, a reményeket téptétek össze mind a ketten;
11174 1 | és csalogatni a legkábább reményektől; kiknek jósága, báránytürelme,
11175 24 | fejedre szálljon által. Egy reményem volt még ekkor hátra, de
11176 24 | megteljen a keserű kehely; te e reményemet csúfosan letépted, meggyalázál;
11177 8 | koporsót leszegezték, utósó reményét szegezék koporsóba.~Midőn
11178 16 | álmainak, s ragaszkodék a reményhez, hogy ennyi iszonyút nem
11179 8 | árva lyánkának nem volt mit reményleni az időtől! Jövendője bús
11180 24 | tízezerig, örökször ezerig reménylve, hogy majd eláll, és mégsem
11181 15 | tessék lenni türelemmel és jó reménységben.~Ezzel elindult a peregrinus,
11182 24 | sehol nyugalmat, sehol egy reményt. Ég, föld és szív, mind
11183 16 | mely magas sudaraik között rémesen suhogott el; olykor egy-egy
11184 10 | Azonban ő korántsem volt remete; egyes-egyedül élt ugyan
11185 10 | is volt, miknél fogva még remetének is beillett volna. Azonban
11186 14 | körülmény egyenesen az ő rémítésére látszott megszületni. Homlokán
11187 23 | közel fordultak a szigethez, rémjajgatást hallának abban.~Ez Góliáth
11188 5 | esetére bekövetkező büntetések rémképeit könnyen háttérbe szorítja.~
11189 15 | rejtekében Dömsödi úr iszonyú rémképektől gyötörve, s amint ott összehúzódva
11190 15 | kritikus pillanatban úgy rémlett előtte, mintha a szakadatlan
11191 24 | ájulva dől gyötrő álmai rémölébe.~Reggelre kelve a sziget
11192 1 | lovag rohan, s futtában rémpillanatokat vet a két mérföldnyi távolban
11193 25 | azzal közakarattal egy utósó rémpillantást vetve a meg nem evett martalékra:
11194 15 | álom, elaludt, és álmodott rémséges dolgokat.~Azt álmodta, mintha
11195 17 | túl az árkon pedig üldözés rémszavait vélé hallani.~Halálfélelemben,
11196 14 | miért hogy éppen ő legyen rémülésének tárgya?~Honnét vette amaz
11197 16 | valaha iszonyodott, de oly rémületest csak egyet talált, mint
11198 13 | egymást, s a legkomikusabb rémülettel rohanva meg a hágcsót, melyen
11199 5 | szeretetét, a nemzetes és vitézlő rend derogálta neki túlnyomó
11200 3 | vászonzacskókba erősen bekötve szép rendben heverésztek egymás megett.~–
11201 8 | szemöldeit gombostűfokkal rendbeszedi, oldalait fűzője vaslemezei
11202 15 | Szamár!~Mindezeket ily renddel és még nagyobb ékesszólással
11203 5 | közgyűlésen kegyed ellen a tens rendek sequestrumot kegyeskedtek
11204 13 | kötelességének tartá további rendeletek nyerése végett nagy sebesen
11205 5 | sequestrumot kegyeskedtek rendelni. Én azonban tudván, hogy
11206 8 | háza volt közös légyottra rendelő helye minden tisztességes
11207 1 | által azon célra látszik rendeltetve lenni, hogy legyen hova
11208 2 | kocsiszínek vannak toldva példás rendetlenségben és válogatott rondasággal,
11209 8 | igen kellemes kalandokat rendezhet saját tetszése szerint;
11210 9 | A prézens úr toalettjét rendezi. Ez valami nagyszerű! Ma
11211 13 | katonai fegyverhatalomkar rendeztetett a fekete ház lakói ellen.~*~
11212 12 | helyhatóság tudniillik sajátságos rendőri nézetekből jónak látta a
11213 8 | szóla:~– Jeanette, ma fille, rends moi le plaisir, sei so gut,
11214 12 | melyhez a fekete faggyút rendszerint a lopott birkák meg nem
11215 5 | az egyiptomi építészeti rendszert látszanak pártfogásuk alá
11216 1 | szerint kétszer megfúvá, s rendületlen hidegvérrel néze le a szüntelen
11217 22 | óriási bükk- és egerfák rengetege díszlett, a gyantanemű tőzeg-
11218 12 | fejére, hogy a csárda is rengett bele.~Telezsák, mintha nem
11219 8 | közelségben még csak vörös répa sincsen, mellyel annak hajnalszínét
11220 25 | egy gyönyörű nagy kerek répát hozott elő.~Esküdt úr megtapogatta,
11221 22 | fészkeiről, mik hápogva repdesnek feje körül; lábszárain hasas
11222 7 | fel helyébe; langy estszél repkedett pillangószárnyakon az illatos
11223 21 | noha pólája és vánkosai repkednek a piros szalagoktól.~De
11224 5 | virágokkal, a bejárás fölött repkénnyel átfont erkély csillog, melyről
11225 5 | bejárásnál két, favastagságú repkény loncfa van ültetve, melynek
11226 10 | valának: levelek, akták, replikák és folyamodások és jegyzőkönyvek
11227 25 | orrán, száján érkezett le a replikázó felek nyaka közé, mint egy
11228 15 | két hátulsó dikhenccel, és repülének, mint a tekenős béka.~Lőn
11229 20 | néhány varjú látszott lomha repüléssel odább szállani.~– Ejnye
11230 11 | olykor poharak és tányérok repültek ki az ablakon, vagy egy
11231 25 | szemeit – én még sohasem repültem életemben, egyszer kivéve,
11232 25 | Jaj, tens uracskám, bizony repültünk ám – felele orrát tapogatva
11233 25 | színházi géniusz.~– Hát Jancsi, repülünk-e? – volt hozzá első szava
11234 12 | csak egyikén hagyatott kis rés, hogy a vendégurak benn
11235 1 | az üldözött, s egy helyen rést találva, felszökött a temetőbe,
11236 12 | az, miszerint az ilyetén restségtől beteg honpolgárok kénytelenek
11237 24 | lefoglalák, a megmaradt rész vad növényekkel van ellepve.~
11238 5 | szenvedő helység minden részébe.~Maga a kastély egyszerűen
11239 4 | tőrt vert lelkem legfájóbb részeibe. Ki legtöbbet üldözött:
11240 5 | itt, e félfalunak minden részeiben, a házakon, kerteken és
11241 1 | függőknek szarvaival elérhető részeiket gyöngéden megvakargatni. –
11242 5 | arcaikon s más egyéb kiegészítő részeikkel együtt, akkoriban úri dámáknak
11243 5 | István az olajat alkotó részeire bontván, felfedezte, hogy
11244 5 | föltételeztetik; ha az alkotó részek viszonti összetételének
11245 5 | következménye volt, melyet én részemről folytatni nem fogok, s mely,
11246 1 | cigánykereket vetvén, elvégre ama részén támaszkodott meg testének,
11247 5 | mentül több jeleit fogja részéről adni a kibékülésnek, annál
11248 5 | takarmány helyett elkölteni.~Nem részesült ezen neptuni kegyben a falunak
11249 22 | megbüntetője! De lesz is, reszkess, vétkező és átkozd meg magadat,
11250 8 | ébredett fel.~A fiatal lyány reszketeg ajkakkal sóhajtott, s azután
11251 16 | férfi, s hangján elfogódás reszketegsége tűnt fel. – Vártunk, hol
11252 14 | beesettek; homlokizmai szüntelen reszketésben vannak, s sápadt lázas arcán
11253 1 | Himlőhelyes arca sápadt, ajkai reszketnek.~– Megállj! – ordítja hirtelen
11254 11 | országútra kiértek, az ifjú reszketni érzé kezében a lyánka kezét.~–
11255 6 | addig, míg ennek, bárha csak részleg is, eleget nem tőn.~Előre
11256 5 | szőve, s hogy legcsekélyebb részleteikben egyik a másiknak majd oka,
11257 10 | Atyja életviszontagságait részletesen ismeri. Jelszava: „todos
11258 6 | hagyomány sokkal szigorúbb részletességgel fejté vala ki a végparancsot,
11259 5 | egyes szobák három, négy részre oszták papírszőnyeges spanyolfalakkal,
11260 8 | gömbölyű legyen.~E mindkét részrőli gyászos elmerengés mindaddig
11261 1 | félelembe mártogatott örömben résztvenni.~– De csak mégis áldott,
11262 5 | ellen, és az összeesküvésben résztvevéssel vádolta őt. A szegény, harcban
11263 19 | lélegzet rövidül, a szemek egy résztvevő arcot keresnek és nem találnak;
11264 10 | alkalmazott alakban, hogy részvéte a leereszkedés semmi színét
11265 25 | lelkesülten szorította magához, részvétében erősen végigsodorva a dádé
11266 6 | mind ismerői, s köztük részvétét vagy utálatát megosztja.
11267 18 | irántam; maga a törvény hideg, részvéttelen, mint azok a szobrok, melyektől
11268 12 | kénytelenek gyomrukat hét rétbe gyűrvén ráfekünni és koplalni
11269 22 | gyantanemű tőzeg- és kőszén rétegek alatt most is találtatnak
11270 9 | arca kétheti iskolaportól réteges.~– Kimész mindjárt semmirevaló,
11271 26 | egy fűszál nem maradott. A réteket száradó békanyál és hínár
11272 18 | nyugodalmam~Keresztül a réten, völgyeken, hegyeken,~Kiáltok,
11273 2 | előérzetből vagy három lépést retirált hitestársa tenyerei elől,
11274 9 | érzékeny volt; a gyönyörű retorikai frázisok megtették hatásukat,
11275 19 | nyúlik. A vén Gáspár nem retteg a haláltól, hanem attól,
11276 1 | megkülönböztetni; egy úr pedig rettegései közben egy másik úr zsebébe
11277 15 | tudó béka.~Amint így nagy rettegések között mászik, mászik, mászik,
11278 5 | fölfedezés által komoly rettegésekre hivé magát feljogosítva.
11279 9 | sarkig kitárulván, belép a rettegett podesta.~Körültekint, szemei
11280 14 | úr, s szörnyen látszott rettegni a nyavalyástól.~Eközben
11281 1 | mindenütt kíséri – s kíséri rettegő szívében egy halovány arc,
11282 4 | kezében vitte, erősen fújt, s rettegve hátra-hátratekintgetett;
11283 23 | élni és meghalni egyedül!~Rettenetesen kezdett előtte világosodni
11284 5 | Bitófákat állítunk a vétkezők rettentésére, de a becsületesnek nem
11285 1 | férfitömegnek, mely őseitől öröklött rettenthetetlen bátorságánál fogva miután
11286 24 | mikor a szívnyomó álmok rettentő panorámája végig van nézve,
11287 5 | emaillos száraikkal; egyéb réz-, bronz- és kristály edények,
11288 18 | asztalomra, amekkorát még rézből sem láttam egy rakáson. „
11289 6 | messzeségben átlátszó ködtenger rezeg lassúdan hullámozva, mint
11290 5 | magasabb hangok hullámzó rezgésében, valami hasonlíthatlanul
11291 13 | csillogó pongyola fodrokban rezgettek vállain.~Ott ült bágyadtan
11292 9 | prézens urat ekképp saját rezidenciájában bemutassam.~Ah! Éppen jókor
11293 25 | nagyasszonykám – felelt Jancsi példás rezignációval.~Gyékény Mártonné asszony
11294 25 | kifogytak, Jancsi ostora is rezignálta a szolgálatot, a szél tüdejéből
11295 13 | mögé az emelt bot ellen.~– Rezisztálok!~– Nem fogadtatik el, itt
11296 5 | Egy szegletben pedig, nagy rézkalitkában láncra kötve, nagy szuszogással
11297 5 | engedvén lánca rövidségének.~E rézkalitkával átellenben van egy másik
11298 1 | s egy ablakából hosszú rézsutos lángsudár lövellt ki, mindinkább
11299 14 | csizmája szárára, melyből egy rézveretes, öreg kés nyele kandikált
11300 4 | füttyögetvén, majd Pistára riadozva.~– Hej, szervusz Pista!
11301 13 | percben rémületes ordítással riadt meg a két végrehajtó, s
11302 4 | irgalmas atyám! – szólt riadtan az ifjú, s sebesen keresett
11303 22 | sorban rendezett embermagas ribez-bokrokon érett, hosszú fürtök piroslanak,
11304 19 | halálát megordítsa.~Ilyen rideg a fukar kimúlása.~Csak egy
11305 9 | A megszomorodott fél ott rídogál a koporsó mellett, s számlálgatja
11306 2 | körül.~– Ki tette ezt? – rikácsolja Márton úr, s egy lépéssel
11307 26 | pedig én sem sírni, sem ríkatni nem szeretek.~*~A kántus
11308 9 | gondolkozik!~– Pistikám! – rikolt lemászva pulpitusáról (deszkazsámoly)
11309 20 | feltárult. Egy félig elfojtott rikoltás tört ki a halottrabló ajkán.
11310 16 | el; olykor egy-egy kánya rikoltása csöndült meg, melyet az
11311 11 | ablakhoz, vad tivornyadalt rikoltva le a zivataros éjbe.~Ki
11312 8 | mentek rá, úgy tele tudta rimánkodni bíró, ügyész és pörösfélnek
11313 17 | neked mindezeket; hiába rimánkodol, éltél elég sokat, most
11314 7 | kedvese ölében, s elandalogva ringatni hagyja magát annak erőteljes
11315 25 | a három tündéri álmokban ringatott utazó „in solidum” lemaradt
11316 9 | akar ez a tű átmenni ezen a rinocéroszbőrön!~„Eljött az esti szellő,
11317 17 | Dehogynem ismernék rá, csúnya ripacsos képe volt, az állának fele
11318 8 | szemenkint kiszedegetett riskásamagot porcogat. És midőn azon
11319 13 | téve, mi tél utóján oly ritkaság; de a beteg kívánta, s Pista
11320 7 | elordítja magát.~– Szaladjunk – rivall –, nyakunkon a hadnagyok! –
11321 2 | keressz te e szobában? – rivalla rá Márton, s úgy néze a
11322 1 | kutyákat! A kutyákat! – rivallja türelmetlenül a nép; s rögtön
11323 1 | bátorítani a szaladásra, s rivallni a várva várt szörnyeteg
11324 14 | soha nem látott ember ezen rögeszmét, melyhez annyira látszott
11325 3 | és keblén melengeté, míg rögeszmévé vált a magány behatása által
11326 5 | saját önmagát, hirtelen rögtönzött merészséggel és elhatározottsággal
11327 5 | által kétszeresen vérökbe rögzött.~János úr már mint gyermek
11328 25 | kacajt ütött, kacagott, röhögött; még tán most is kacagna,
11329 9 | mellé hasra fekve, beteggé röhögte magát.~Még nagyobb lőn megzavarodása
11330 4 | szaglálódni, s a vadász nagyot röhögve Pista orra alá, kalapját
11331 5 | mit a bujdosók kerengő röpte okoz.~A gróf maga is érzette
11332 6 | mívelt világ korlátozott röptű szellemvonaglásaitól, mely
11333 5 | minden mozdítható bútor utána röpült, míg ő szekrények-, asztalok-
11334 2 | onnét rendesen agyonütve röpültek vissza, s ha ilyenkor Márton
11335 5 | áll nagy kevélyen, mintha röstellené alacsony pórgunyhóktóli
11336 25 | tüneményt a tudománytalan köznép rövideden nevezi télnek.~Az esküdt
11337 24 | hosszak búban és fájdalomban, rövidek az örömben. Keressük fel
11338 2 | melyekkel annak unalmas óráit rövidítse; vagy fűrészt ráspoltatott
11339 5 | visszafordul, engedvén lánca rövidségének.~E rézkalitkával átellenben
11340 9 | szobáját – mely urat ezentúl, rövidségnek okáért hétköznapi néven „
11341 19 | nem messze már; a lélegzet rövidül, a szemek egy résztvevő
11342 1 | nyomva, s ott eszméletlenül rogy le. Körülötte piroslik a
11343 6 | tedd félre, hadd álljon és rohadjon meg! Félév múlva életölő
11344 12 | hajzattal, iszonyún fenyegetőzve rohanák meg szegényeket, míg az
11345 7 | betyár diadalujjongatással rohanja meg a fegyvertelent, ki
11346 7 | elhallgatnék, s vesztedbe hagynálak rohanni, de ne vesd vissza ajándékomat;
11347 1 | hegyes szarvait, az első reá rohanót, egy hosszú, fekete örvös
11348 1 | de a férfi legszilajabb rohantában megkapta egy kézzel a vad
11349 21 | hosszan kilógó ezüsthím rojtokkal, sötétzöld húsos levelek
11350 13 | azt fogadom! Hohó! Vén róka vagyok én már az ilyesekben,
11351 15 | paripáit Meklenburgból, rókafogó sinkoránjait Angolországból
11352 10 | virágzó berkeivel, az őszinte rókát, a szelíd oroszlánt, a jószívű
11353 11 | tollas fekhelyén kedélyes rokkahang szenderít önelégült álomra;
11354 5 | a szoba egyetemessége; a rokokó székek és pamlagok szétterpesztett
11355 3 | pénzeinek élt; ezek voltak az ő rokonai, baráti, gyönyörűsége, velök
11356 9 | megboldogultat ide maradt rokonai-, ismerői- és hitelezőitől.~
11357 26 | rokon nem kereste fel beteg rokonát, koporsó nem készült az
11358 10 | Szilárdy, ki hogy atyja rokonérzelmű barátjának gyermekeit boldogítsa,
11359 8 | bűvkörébe lépett, szánalmas rokonérzetté alakult; a kéjsóvár szív
11360 16 | szerettél, ha van ártatlan rokonod, szűz és viruló, ha van,
11361 21 | keble tejét, s ez ösztöni rokonszenv legmélyebb álmából felkölti
11362 21 | azután mintegy érezve a rokonszenvet, mely kettőjöket összeköti,
11363 8 | érzékenyen tekinte fel oda; oly rokonszenvű bánat ült az epedőnek minden
11364 2 | tenyerestalpas Jutka asszony különös rokonszenvvel látszott mindannyiszor viseltetni,
11365 26 | közirtózatnak, midőn senki rokont és barátot nem ismert, midőn
11366 19 | szemfényét? Senki, senki. Ki fog rólatok gondolkozni halála óráján?
11367 1 | napján, melyen a harangok Rómába szoktak zarándokolni.~ ~
11368 5 | Párizs palais-iban és Palmira romjai fölött; volt Schweiz hóbércein,
11369 16 | ama szerencsétlen város romjaiban, amint pattogó lángjai átkok
11370 1 | olvadtan zuhant le a templom romjaira, a torony lobogva gyulladt
11371 5 | hiányos volta miatt, de annál romlatlanabb lelkületű. Ez megismerte
11372 16 | vagy azt a napok utósójáig romlatlanul fogja megtartani? Vagy egy
11373 22 | és ménesekkel; határtalan rónáid, hol egy szál fa is erdő,
11374 6 | lelkem szemei előtt végtelen rónáidat! Mutasd fel emlékemben délibábos
11375 26 | Tanyája szomszéd a vén Rónaiéval, ki egyre-másra őszül, de
11376 6 | előlem!”, szállást az öreg Rónainál vőn, ki akkor Monostoron
11377 18 | az ajtón ki akart lépni, Rónaival találkozott, ki is visszatolta
11378 4 | terül kéklő halmaival, zöld rónáival; a téren hosszú csavargós
11379 5 | fejével, lábainál a viruló rónaság, zöld mezők és alacsony
11380 5 | mindeniknek megvan saját jellemző rondasága, nyikorgó kútágasa és modorszerű
11381 2 | rendetlenségben és válogatott rondasággal, míg a másiknak egyetlen
11382 5 | kinövésekként elálló hatszegletű rondellák oly gyönyörű összhangzásban
11383 11 | sajátszerű épület; négy rongált oszlopon egy még rongáltabb
11384 11 | rongált oszlopon egy még rongáltabb tető, melynek hegye egy
11385 17 | magáról; az égen a felhők rongyai közül néhány vad csillag
11386 7 | mely nem egyéb volt, mint rongyba takargatott főtt madárlép,
11387 12 | vonásaikon; az egyik egy rongyokba pólált kisdedet iparkodik
11388 5 | meggerebenezi, megfonja, megszövi, rongyokra tépi, papirossá rágja, összeköti,
11389 10 | mizantróp, ki egyik kezével ront, másikkal épít, de gyorsan
11390 11 | továbbmenének, lépéseik alatt ropogott a hó.~– Mi ez itt az útba? –
11391 16 | az ifjú, s vaskezei alatt ropogva süllyedt térdre Góliáth
11392 13 | csákánybalta, vállán dupla puska; roppantul elszégyenlette magát, amint
11393 2 | megtörtént, midőn Márton úr rorátéra ballagott, s ilyenkor mély
11394 5 | S e fölséges titoknak a rosicrutianusok maig is kizárólagos birtokában
11395 16 | indulatosabbjainál szilajon rázta annak roskadozó vállait. – Tudod-e, hogy
11396 7 | mintha a világból egy még rosszabb világba kellene átköltöznie.~
11397 4 | Isten, hogy sohase ismerj rosszabbakat! Látod, én huszonkét évemmel
11398 4 | a kenyerét, he? Vagy tán rosszkor háborgatlak, mi? Mintha
11399 18 | ivott, pedig senki úgy a rostát kivetni nem tudta három
11400 5 | s a rostélyt felemeli.~A rostély nem levén belülről megakasztva,
11401 5 | Kiugrott ágyából, felrántotta rostélyát, papucs és japónika nélkül
11402 5 | s felugrik. Bepislant a rostélyos hálószobába, s ott látja
11403 7 | szegletben vonultan valami rőt tömeg látszott, melynek
11404 11 | kénye szerint ásíthat az idő rovására.~A k*i vásártér közepén
11405 5 | képében egy átalkodott, rovásra haragvó nem ember. És e
11406 10 | lelkiismeretes kötelességök rovatába soroztaték még a táblabíró
11407 9 | leányok.~Népdal.~Márton diák, rozmarinszál.~Népdal.~Cantus praeses:
11408 16 | mosolygás a kék szemekben s a rózsaajkak csókja és szavai; eszébe
11409 21 | lepkék látszanak beszőve, egy rózsafa bölcső himbolyg pirossá
11410 5 | körülrakva virágzó oleander- és rózsafákkal, túlsó oldalát egy kies
11411 7 | születik meg a szerelem első rózsája, az első csók.~Az első csók…?
11412 21 | napvilág besüt alattuk és a rózsalevelek között, s gömbölyű képletekben
11413 21 | van emelve, fél feléről rózsaszín visszárnyékot vet rá a szőnyegen
11414 6 | tojásdad arc, melynek friss rózsaszínével csodaszépen vegyül a hanyatló
11415 5 | szorgalom, ünnepnapon a rózsaszínű kedv, a házi mulatságok
11416 22 | léptei alatt; széleiben rózsavirágú pompás réti füzények, szivárványozott
11417 18 | nyílik, melynek ajtaja be fog rozsdásulni, ha énutánam becsukódik;
11418 15 | kötelein próbálgatta erejét; a rúd emelkedett, a rúddal emelkedett
11419 7 | a két betyár pányvát és rudakat hozott magával.~– Ahol a! –
11420 15 | egymásnak hátat fordítának; a rudasok pedig erőnek erejével meg
11421 25 | Amint egy zökkenő helyen a rúdatlan szán túlságosan félre farolt,
11422 15 | erejét; a rúd emelkedett, a rúddal emelkedett a hintó, a hintóval
11423 12 | beledőlt az árokba; eltört a rúdja, akinek keze van, lóduljon
11424 15 | ugyancsak hozzákötözi hintaja rúdjához, zavara nőttön-növekedvén
11425 12 | cepeljétek a ház elé, a rúdját hozzá kell kötözni! Ti pedig,
11426 15 | hátulsók egyike túltett a rúdon, míg a másik hámja kötelein
11427 21 | boldogságával együtt lakik; rugalmas üveg szőnyeg borítja falait,
11428 3 | a zsacskók, s egy titkos rúgás következtében mind elkezdtek
11429 1 | emlékül, s kapott tőle egy rúgást és öklelést szinte emlékül.
11430 13 | gázolás után csakugyan fel is rugaszkodott a háztető nyílására, onnét
11431 1 | udvariasságra, szökdelt, rugdalózott, szarvait rázta, fejét hol
11432 14 | folyvást borzasztóan fütyült, rúgdalt és rángatózott.~Dömsödi
11433 14 | s azután haragjában jót rúgott volna rajta.~Kéményét gólyafészek
11434 18 | lábam kásáját; oldalba is rúgtam úgy, hogy két óra hosszat
11435 12 | utca!” – rikoltá, s közibe rugtatott a szegletbe nyomult némbertömegnek.~–
11436 9 | alumniumba. A prézens úr rögtön rúgtatott az érdemes rektor professzor
11437 9 | egy markos hőmő oldalba rúgva ököllel a fiút.~– Micsoda
11438 12 | mellékgondolatjával a hasznára válandó ruhacserének, s egy másik rögtön foganatba
11439 26 | Góliáth Péter kisgyermekének ruhácskái függtek, az időktől szétrongyolva.~
11440 24 | Fölaggattam a keresztre apró ruhácskáit, a pólát, a gyöngyös fejkötőt,
11441 23 | széken ott feküdtek hölgye ruhái, azokat átölelte, szívéhez
11442 17 | nem akar lemenni róluk, ruháiról a vér szaga nem akar letisztulni.~–
11443 8 | csak akkorát, mekkorát szűk ruhájában nyújtózkodhatik, az ablakon
11444 18 | sok finom asszonyi fehér ruhák voltak kiteregetve, onnan
11445 5 | menni a legódivatúbb avult ruhákban; egyfelől zsarnoki féltékenységével
11446 4 | édesanyám,~Lerongyollott az én ruhám.~Népdal.~A sz*-i kertek
11447 2 | Márton úr a konyhába; a ruháskosarat a még szüntelen ott ácsorgó
11448 24 | fel! Hoztam neked meleg ruhát és eledelt; tél lesz, fázni
11449 12 | volna ezen címet, melyet reá ruháztak.~A k*i érdemes helyhatóság
11450 4 | megismertető prédikátumokkal ruházza fel; így például, lakván
11451 5 | hozzájárultával összeapríttatván, rummal s tejfellel feleresztetnek,
11452 10 | mint a szintén a tokaji és ruszti, szekszárdi és ménesi borok
11453 9 | szarvait; nézd csak ott a sábesztikli alatt! S valóban a prézens
11454 5 | szerecsendióból, rákveséből, sagódarából, melyek együtt hámozott
11455 1 | sáros saruban végződik, s e sajátságaiért Telezsák név alatt volt
11456 8 | elérni, a többi kegyeleti sajátságok oly messze valának tőle,
11457 12 | fekteté kezét, s csizmáit oly sajátszerűleg tudta majd egymáshoz, majd
11458 5 | álmodik; annyi különöst, annyi sajátszerűt tüntet fel előtte a szoba
11459 20 | Feldúlja a halmot.~Tán sajnálja tőle azon szomorú nyugodalmat,
11460 10 | mindemellett mégis csak sajnálkozásra méltó, miután tízezer forintja
11461 9 | hátára nyomhassanak.~– Be sajnállak, édes egyetlen barátom –
11462 8 | mint a másik.~A lyánka sajnosan zokogott anyja holtteste
11463 22 | kéznek urát, mely csontjaidat sajtolja össze?~– Bálnai Körmös István! –
11464 21 | fejér ujjai őrült erőben sajtolják össze kezét.~– Ha a kígyónak
11465 22 | igazi ember, ki mint kígyó sajtolta magát keresztül a szűk nyíláson,
11466 24 | kéz a fenekére ülepedett salakot kavarta volna fel, hogy
11467 1 | karokat tünteve elő, melyekről Sámson juta az embernek eszébe.
11468 7 | volna alá, közéjök ugrik egy sámsoni férfi, s az ajtón álló százgallért
11469 1 | bizonyos bátorságos hely sáncai közé elbarricadirozni, a
11470 5 | mint egy ciklopszvakand sandítva felé. Egyik az utcára szándékozik
11471 7 | kit te bizalmas hangon Sándornak szólítottál, gróf Szilárdy
11472 1 | pápaszemet; azután pedig nagy sántítások és nyögések segedelmével
11473 12 | Csak a fejit, hogy meg ne sántuljon! – biztatja őket a nézősereg;
11474 10 | Pista, s az ügyvédi pálya sanyarúságiba ide s tova beletörődött.
11475 6 | bánatot. Ládd, most is mily sápadozó, mily szomorú, mintha sírna;
11476 19 | saját képét látta, azt a sápadtat, vonaglót, s úgy rémlék
11477 6 | örülök, s ha homályosan sápadva kél; szomorúságot hoz számomra
11478 25 | dudát.~– Szent Kajafás! – sápítá a cigány szájában hangtalanul
11479 16 | Víz előtted megáradjon,~Sár utánad felfakadjon.~Lovad
11480 25 | a lépcsőkön, ott pedig a saraglyán keresztülbukva, orrán, száján
11481 12 | hónapnál tovább ki nem állja a sarat, s ha addig agyon nem verték,
11482 5 | arasznyi magas lyukakat vágván sárfalaikon, ezeken át szabadon látogatta
11483 1 | hagyta magát a gerendák és sárfalak közé szoríttatni, hanem
11484 12 | Serpenyő,~ Nyelestő~Sárga-csizma, bagaria, ujjujú!~Ehhez
11485 8 | fele, melyen feküdt, jóval sárgább lett, mint a másik.~A lyánka
11486 22 | roppant nagyságú úritökök és sárgadinnyék hevernek közötte; néhol
11487 14 | fordulva, süvöltő ajkain sárgás tajték habzott; hajszálai
11488 9 | végtére szépen megmosdik, sárgaságban sínlődő kendőjében megtörölközik,
11489 6 | világrendítve szól; tudja, miért sárgul meg, miért hull le a falevél,
11490 24 | A virágcserepekben kórók sárgulnak.~A diófa áll, de árnya nincs,
11491 9 | népcsoport kísérte ki az üdvezült sárhüvelyét a mulandóság utósó szállására,
11492 5 | általa leggyűlöltebb ember sarjadéka, a kétségbeesésig dühössé
11493 9 | különböztek a másodfű tinó sarjadzó koronájától.~– Huccu ninini!
11494 5 | az erőteljes ajak felett sarjazó felcsapott bajusz, a gömbölyű
11495 16 | odaérkezve; idő múlva megnyílt az sarkaiban csikorogva, a hintó begördült
11496 15 | százszorosan verve vissza az ég sarkaitól.~Erre sötét lett minden.~
11497 5 | egy kategóriában a hétfejű sárkánnyal, a gyémántheggyel, a kuruc
11498 14 | hogy abban maga és ezüst sarkantyúja iránt legkisebb figyelmet
11499 18 | álmatlan lovag lelkembe vágja sarkantyúját, megyek! Ha képem olykor
11500 1 | kezdő égre, és lovát vérig sarkantyúzza. Himlőhelyes arca sápadt,
11501 5 | pisztolyt fogott, a pisztolyok sárkányait felhúzván.~– Tudom – úgymond –,
11502 9 | kemencelyukból, mindjárt hátul köti a sarkát.~S ezzel dühében lefeküdt
11503 9 | félbeszakadnak, s az ajtó sarkig kitárulván, belép a rettegett
11504 12 | nekitoporzékolta magát, s elkezde sarokra beszélni:~Innenső sor, túlsó
11505 22 | kezeivel, mitől azok még sárosabbak lőnek; végre nagy tüsszögések
11506 22 | hanem az igen, hogy utaid sárosak, hogy mocsáraid töméntelenek;
11507 5 | ékesített filagória a díszes sárpiac közepett; vörös teteje kínai
11508 24 | állathoz nem hasonlít; arca sárral van bekeverve, mégis kirínak
11509 3 | felhúzni Gáspár úr, a jámbor sarú eljajdítá magát, mondván: „
11510 1 | kalapban, alul két sáros saruban végződik, s e sajátságaiért
11511 4 | Majd csepűvel tömetett meg saruja orra, melynek következtében
11512 22 | leheli be; az éles mosó sás hosszú sebeket karcol arcán,
11513 22 | leoldja falábait, azokat egy sásbokorba elrejti, melléjök egy kitűnő
11514 26 | Füveit tövig leette a repülő sáska, minden zöldet, minden bokrot,
11515 5 | egyetlen kígyóderekú és saskörmű s egy kéziorgona alakú fekete
11516 22 | füzények, szivárványozott sásliliomok virulnak összefonódva a
11517 5 | megtanította, mint kell a hínárt, sást és békalencsét takarmány
11518 9 | saját temetésére megyen. Ama sátáncsapat, melynek elejére állítá
11519 9 | embernek meghalt a felesége (satis tarde quidem: azaz – szegény!
11520 14 | másik kettő elértve, szedi sátorfáit, s mind a hárman eltűnnek
11521 15 | idegenkedő kocsisa odábbállott a sátorfával, minek értelme az, hogy
11522 1 | dolgában mit sem engednek a sátorok ormaira kapaszkodottak fejei –
11523 1 | szivárványos legyezőikkel sátorozva el érdekes halványságú arcaikat
11524 4 | mely fölött néhány szál savószínű bajusz unatkozék. Amint
11525 5 | utolérhetlen. Legközelebb Schuszter Károly, híres carillonneur
11526 5 | Palmira romjai fölött; volt Schweiz hóbércein, és látta onnét
11527 25 | farsang idején!~– No de iszen sebaj – gondolá Jancsi –, van
11528 2 | kép szeméből könnyeket, sebéből vért fog látni; várja ingerülten,
11529 1 | semmit sem látott; a vett sebek, az üldözők ordításai, a
11530 22 | az éles mosó sás hosszú sebeket karcol arcán, kezein; szája
11531 23 | felele emez –, majd bekötöm sebemet nadálylevéllel, az elállítja
11532 4 | s forró ajkaival szorítá sebére a füvészi gyógyszert.~A
11533 1 | mén lerántja őt lábáról, s sebes futtában maga után voncolja
11534 23 | összegörnyedve; a halálra sebesült fekete hurcolta ide magát,
11535 17 | a veszett vad, mely égő sebével fut, mit oldalába fúrt az
11536 17 | újra előhozták.~– A mellén sebhelynek kell lenni – mondá a pusztabíró,
11537 22 | máját kivette, s azt bőrével sebje körül csavargatá; így gyógyítják
11538 5 | sőt ahol szüksége leend segédkezekre, azokkal én leszek az első,
11539 17 | tanúhívása, az „engem úgy segéljen!” szó borzasztó hangjai
11540 5 | azt elfojtani, míg önnek segélye nélkül a falu nagyobb része
11541 13 | lyánkát, kit a pusztabíró segélyével életre hozott, s a törvény
11542 5 | megmentése szorgalmazott a segélyre.~– Éppen nem, mert a szél
11543 6 | emberi lénytől, távol minden segélytől, a puszta erdejének tövében
11544 8 | nem volt, kit közelében segélyül híhatott volna, két széket
11545 7 | tervét kelle kivitelhez segítenem az én kedves barátomnak.
11546 12 | hogy mint emberhez illik, segítenétek? Havat ide frissen és erős
11547 13 | ő csinálta azokat.~– De segítette elkölteni… Aztán ismerjük
11548 19 | legény vagy, de én mégsem segíthetek rajtad. Magam is koldus
11549 9 | százgallér –, hej, ha én segíthetnék rajtad, a mennyországot
11550 7 | nyomban követte.~A váratlan segítő átszökik a kerítésen. –
11551 5 | falut kétfelé osztó árok segítségénél fogva a Körös a falu felső
11552 16 | ki iszonyúan ordítozott segítségért, s fogaival és körmeivel
11553 2 | Márton házkörnyékét kéménye segítségével ilyetén parfümökkel rendesen
11554 8 | egy cselédjök sincsen, kit segítségül kiálthatnék. No Jeanette,
11555 12 | Bátyám, az istenért! Segítsen! – rimánkodék. – Nézze,
11556 1 | megvakargatni. – Jaj, jaj! segítsenek! – kiáltá a bátor szívű
11557 5 | De ezzel nem lett volna segítve. Ön csak azt tehette volna,
11558 23 | nem talált, nem mehetett sehova.~Felkiáltozott az égre,
11559 8 | fille, rends moi le plaisir, sei so gut, keress egy ezüstkanalat,
11560 4 | Homályos dolgok, miket félig sejt, félig érez, vonulnak lassú,
11561 21 | példát tudott, vagy legalább sejte.~De nem úgy történt.~Iszonyú
11562 7 | titokhangjaira.~Leander pedig sejtelemnyomottan léptetett a pusztabíró tanyája
11563 15 | vállán kettőt vonít, s végre sejtelemterhes fejjel kiveri pipáját, s
11564 6 | nyugtatva. – Voltak-e valaha sejtelmeid? Megérzetted-e valaha előre,
11565 7 | észre, de a lyánka szörnyű sejtelmesen nézett a táj felé, s ezáltal
11566 6 | tekintve körül, mintha azt sejtené, hogy újólag közelében van
11567 16 | elébb látott, s egy iszonyú sejtés remegteté, hogy ama két
11568 6 | érzettem szívem körül, mintha sejtettem volna, hogy nem fogok benne
11569 13 | vannak.~Azt természetesen nem sejtheték, hogy a peregrinus egy éjen
11570 5 | akaró és semmi rosszat nem sejtő kályhának, s annak oldalát
11571 8 | Ő azért naponként suhogó selyemben járt; ha kéménye olykor
11572 12 | hölgy ruháit tapintva –, selyemcic a ruhája.~Többen, nagyobb
11573 21 | mélyedésben, hová csak sűrű selyemfátyolon keresztül hat a napvilág,
11574 12 | bársonycipőcskéket és a selyemharisnyákat.~– Pálinkát kell a szájába
11575 6 | mellét aranyvirágú zöld selyemmellény fedi, apró aranygombokkal;
11576 21 | ott nyugszik habkönnyű selyempárnákon egy ifjú nő; szép, mint
11577 14 | tekercsekben borult két csípejéig, selyemszalagok közé fonva, s fehér karjai
11578 21 | magát a sokszínűen hímzett selyemszőnyegen.~Egy márványasztalon pompás
11579 21 | szétszórta az egész szobában; a selyemzsinóron maradt gyémántkeresztkét
11580 14 | lókötőt.~Akkor ünnepelt Semiramisa volt ő minden alföldi zsiványklubbnak;
11581 10 | azok hunytával pedig utánok semmibe nem örökült, mindamellett
11582 5 | semmit, tudott-e viszont semmiből olajat készíteni?~– Éppen
11583 12 | fütykösével; s ekkor aztán semmiért oly viadalt csap a két betyár,
11584 9 | az én engedelmem nélkül, semmiházi?~Ümm… ümm… ümm…~– Hát ez
11585 1 | elutasított suhanc pedig, ki semmihez sem hasonlított jobban,
11586 13 | Hisz hány ember van, kinek semmije sincs két kezén kívül, és
11587 22 | homok hegyláncaid, miken semmik sem teremnek, és tömérdek
11588 15 | szegény cseléd vagyok, kinek semmim sincs e rajtam valómon kívül,
11589 15 | Dömsödi úr velünk együtt semmin sem csodálkozik. Nem; nem
11590 18 | levertségét lehete kiolvasni. Semminek sem jutottak nyomába.~Kóbor
11591 9 | békaenunciációval?~– Kik azok a semmirekellők?~Ümm… ümm… ümm…~– Vakmerők!!~
11592 15 | pofozhatja azt az élhetetlen semmirekellőt, aki így hajtja a lovakat,
11593 9 | réteges.~– Kimész mindjárt semmirevaló, vagy a fejedhez vágom ezt
11594 13 | tele vannak ürességgel és semmiséggel, mely tapasztalásból azon
11595 6 | kezembe és így szólt:~– „Semmitől se félj! Hol ember nem lakik,
11596 5 | szellemi haladás az anyaginál semmivel sem maradott hátrább.~Az
11597 8 | világon! Senkitől nem értetni, senkiben nem bízhatni, hanem félni
11598 4 | nekem, higgy nekem, hogy senkid sincs a világon kívülem,
11599 18 | Magában emésztődött búját senkivel nem közölve, látszék, hogy
11600 5 | kegyed ellen a tens rendek sequestrumot kegyeskedtek rendelni. Én
11601 22 | és kék taréjú vízi kígyók seregei űzik és kerülik egymást.~
11602 9 | anekdótáikat a láblógató hivők seregének; fenn pedig a praesesi pulpituson
11603 22 | ingoványban; léptei elől seregestül ugrálnak vízbe a békák,
11604 2 | találkoznia az utcán, hanem seregével a férfiaknak, gyermekeknek
11605 5 | szolgája – szólt elfojtott sérelmes érzettel Gábor úr –, ez
11606 4 | gyertyát behozták, ki volt serényebb, mint Lilla, a bútorokat
11607 9 | is ,am’cének’ titulált a series-olvasó jurátus diák. De hol van
11608 9 | negyedik, mindenik ugyanazon serio pofával kérdeztetett meg,
11609 9 | vegyük a hasonlítást mint a serkocsmák cégérein a gyaluforgács.~
11610 5 | lőport szorgosan kiszórva a serpenyőkből, azoknak gyújtólyukait vékony
11611 5 | fácskákkal beszegzi, azután a serpenyőket újra fölporozza, s a fegyvereket
11612 2 | szőrkötelet vesz, azután egy serpenyőt megtölt izzó szénnel, abba
11613 18 | hagyd orozni? Meg tudtad sérteni lelkemet a legundokabb gyanúval,
11614 25 | melynek rejtekébe bebástyázva sértetlenül aludta álmait a farkasok
11615 5 | érhetett: a szerelmet, azt sértő durvaságai által vélte megnyerhetőnek.~
11616 15 | kinyitni.~– De talán valami sérülést szenvedett a spektábilis,