| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Hétköznapok IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
11617 5 | bátran fütyörészve fel s alá sétálgat szobájában olykor meg-megállva,
11618 4 | székek és asztalok fel s alá sétálgatni a szobában mozgatva láthatlan
11619 5 | Különben csendes volt minden és setét.~Fő oka volt Dömsödi úr
11620 15 | még a gödröt is meglátja a setétben? – gondolá Dömsödi úr, s
11621 15 | kivehető alaknak nem tudott a setétségben nyomára akadni; végre úgy
11622 15 | annyival inkább, minthogy a setétségtől nem hallhatta, honnét ered
11623 8 | betegségbe ejteni! C’est seul pour les paysans! Das ist
11624 14 | éjfél előtt egy órával a h*-si homokban; ott éppen alkalmatos
11625 14 | háromszori izentetésért siessen színe eleibe nyak- és poflevekbeni
11626 17 | hordozzák széjjel!~– Most siessetek, az udvar közepére egy szobrot
11627 23 | hófellegek között; a szellem siet, erősen szíja ajkához a
11628 8 | mondod? Hisz így rögtön sietnem kell a boltba gyászruhákat,
11629 5 | átcsúszott az ölelésére siető öreg hóna alatt, Dömsödi
11630 8 | egyéb öltözékeit, de amely sietség éppen kétannyi ideig tartott,
11631 3 | folytatá, mialatt Pista nagy sietséggel számlált –, hányszor kívántam
11632 5 | az ön közbelépésének, nem siettem volna érző szívéhez folyamodni?
11633 8 | senki rád sem néz. Minek sietteted jövetelét? Hogy tudsz úgy
11634 1 | egymást megelőzve és egymást siettetve vágtattak, nyomultak, és
11635 4 | Az egyik a világ minden sikamlós útjait botlástalan bejárt,
11636 5 | mint időknek előtte?~A sikátor- és folyosótömkeleg közepette,
11637 5 | kapott oly dologba, melynek sikere később kézzelfogható ne
11638 5 | hiszi ön, hogyha legkisebb sikerét várhattam volna az ön közbelépésének,
11639 5 | Dömsödi úr, látván üldözése sikertelenségét, míg a fiú az asztal két
11640 7 | megfutamodásig szerencsésen sikerült, s ha nem várt közbenjöveteled
11641 10 | kísérlet, a lyány elrablása nem sikerülvén, a bosszúálló megfosztja
11642 11 | elhunytak, karjai lankadtan siklottak le kedvese nyakáról, s bágyadt
11643 1 | szeszgyár! – ordítá egy hang; sikoltás hallatszott rá, s a két
11644 2 | fazéktörés, poflevek csattanása, sikoltások és a trombitatussal vetekedő
11645 21 | homlokát, ez egy konvulzív sikoltással felriad, s nagy fekete szemeivel
11646 22 | vélt alakot, egy világdöntő sikoltást tett, s az ablakhoz szaladva,
11647 24 | hallgatni, érthetlen hangokban sikoltja föl sírja mélyéből, hogy
11648 1 | torok ordítása, kacagása, sikoltozása fül még nem hallotta káosszá
11649 25 | nyekegni, nyikorogni, bőgni és sikoltozni oly fülhasigató trillákban
11650 16 | ormóján egy halálmadár sikoltozott, s bennről nagy kutyák szokatlan
11651 23 | észre, hogy halott; azután sikoltozva futotta körül a szigetet.~
11652 17 | lódobogás enyészett el a síkon.~A zsiványok szívében megfagyott
11653 6 | teljes ajkak és ez arc körül simított atlaszfényű hajfürtök, mik
11654 4 | susogá a fiú, gyöngéden simítva le a leányka hajfürteit–
11655 6 | boldogság reménye mosolyogva simogatja az ember érzéseit, ölébe
11656 8 | szembe mily édesen tudta simogatni, míg hát mögött mulattató
11657 7 | gyanakodó szívét álomra simogatta őszinte magaviseletével,
11658 4 | engemet is?”~A lányka közelebb simula hozzá, kérdvén:~– Kivel
11659 21 | felijedtél – szól hízelgő simulással a férj, s a nő fehér kezét
11660 21 | fog az ellenszenv, a nő simulni fog hozzá; hízelgés, engedékenység,
11661 15 | Meklenburgból, rókafogó sinkoránjait Angolországból kell hozatni.
11662 9 | szépen megmosdik, sárgaságban sínlődő kendőjében megtörölközik,
11663 14 | hogy az epileptikus lázban sínlődők a leghalkabb suttogó szót
11664 9 | tógának felhúzni elfelejtett sinórbojtja, mely csatakosan lógott
11665 25 | végigsodorva a dádé orrát dolmánya sinórjain.)~– Jól van no, ülj fel
11666 25 | kapkodott, íme dudájának sípja akada kezébe. Ismerte-e
11667 22 | szobájába.~Azonban a levágott sipkában nem volt fej, és belőle
11668 9 | akként pótolja, hogy fekete sipkáját túl teszi az ablakon, s
11669 17 | kergetett előtte, s gúnyolva sípolt hajszálait szerteszét kuszálva.~
11670 25 | szájában hangtalanul maradván a sípszár. – Már most dikhec nekünk!
11671 19 | helyhezte magát a szomorú sírágyba, mint mikor hosszú utak
11672 8 | kellemeinek, ezen források siralmasan kiapadtak, s egyebekről
11673 4 | könnyel vannak tele, ajkai siralmian vannak felvetve, arca ég,
11674 21 | annak szótagtalan állati siránkozásiból minden bajait, kívánságait;
11675 26 | könnyhullatások~Lesznek nekem a sírásók.~Népdal.~Ha meguntad, rózsám~
11676 8 | De nincs a ki végig-végig sirassa.~Most tetszik meg, ki az
11677 21 | végre kényeskedő beszédes sírással szól bele a csendbe.~Azt
11678 20 | temetőbe.~Ott nem fogja őt siratni senki, keresztfáján nem
11679 26 | harmadnap pedig minket sirattak.~Ez is csak eleinte volt
11680 22 | meghalni temettetlenül, sirattatlanul, mert azon a foltföldön
11681 4 | lábainál földből feljövő sírbogarakat nézi merően, csendben, szótlanul.
11682 20 | fejét vigyázva felütné a sírból, félénken utána nézett a
11683 18 | ültetve; mögötte a családi sírbolt nyílik, melynek ajtaja be
11684 5 | naftaforrás lehetett e híresztelt sírbolti lámpákba vezetve, miknek
11685 5 | mely Olybius hétszázéves sírboltja felnyitásakor abban égve
11686 4 | Az apa sírja~Három árva sírdogálva~Áll a temető árkába;~Kelj
11687 26 | mik ott nyíltak, kedvese sírhalmára voltak rakva.~Gyakorta meglátogatja
11688 20 | bántsd azokat~A mohosult sírhalmokat.~Népdal.~A fukart eltemették;
11689 18 | felébredek, látom, hogy sírhalmon aludtam; nappal versenyt
11690 15 | száraz termet, a süvöltő síri hang s kezében görcsös husáng.~
11691 24 | embertől nem ismert nagyszerű sírjába; álomtalanul forgolódik
11692 5 | mire visszajött: atyját sírjában találta…~S hazája? ~---------------------------------------------------------------------------------------------~
11693 20 | nem fog lebegni fátyol, sírján virág nem fog virulni; le
11694 9 | a hármas harangot.~Hadd sírjanak a berencsi leányok.~Népdal.~
11695 4 | visszatért a temetőbe. Atyja sírjánál találta ülve a leánykát,
11696 8 | Midőn betemették anyja sírját, utósó vigaszát temették
11697 18 | halmokkal, a halmok előtt sírkeresztek, miket magam faragok. Nagy
11698 20 | félénken utána nézett a sírkerülőnek.~Az eb folytonosan ugatott
11699 4 | káromolta, ismeretlen atyja sírköve előtt térdelve imádkozott,
11700 4 | egyszerűen bús feliratok a sírköveken, a besüppedt és elfeledett
11701 26 | Szeretném ideírni, ami minden sírkövére fel van vésve, vers és próza,
11702 4 | keservesen rátekinte, azután a sírkőre tette ujját, melyen írva
11703 20 | oly hangokat ád, mintha a sírlakók szuszogva és nyöszörögve
11704 6 | sápadozó, mily szomorú, mintha sírna; a többi mind fényesen tündököl,
11705 21 | reményei is vannak.~Lehajlik a síró kisdedre, az megismeri őt,
11706 1 | közt szökdelte át a vad a sírokat, s véres fejét hányva-vetve
11707 18 | éltemben ásom meg saját síromat. Látnád azt a helyet, hol
11708 24 | engem?~– Eredj! – szól ez a sírót elrúgva magától. – Sírj,
11709 15 | gyomrán, s lábával azon sírra toppantva, hova ő rejtve
11710 16 | rá, utósó véres könnyét sírta homlokára, hítta esengve
11711 13 | szorítással a másik, és sírtak mind a hárman.~Amint ott
11712 13 | karjai közt, egymás keblére sírták könnyűiket, s a régen tartogatott
11713 24 | Nevettél és örültél, mikor én sírtam és szenvedtem. Kelj fel!
11714 26 | örökre. Ma örültünk, másnap sírtunk, harmadnap pedig minket
11715 5 | esztendős –, midőn ősz édesatyja sírva csókolta önt – mint hitte –
11716 26 | ásta és késsel rámetszé:~SIT TIBI TERRA LEVIS!~Azután
11717 10 | háborgattassanak, s hosszú két óráig sittegtek-suttogtak egymás közt, s fújták a
11718 15 | haragos vörös fényt vet a sivár fövényhalmokra; később a
11719 15 | tűzfénye még kopárabbá, még sivatagabbá tészen.~Itt a pacsirta megszűn
11720 7 | egy virág nyílt csak éltem sivatagán, azt letépted. Tudod-e mit
11721 24 | fénytelen szemeivel a környező sivatagot, átnézi a felhőkkel sivatag
11722 22 | nyomult be.~Juci nagyot sivítva felemelte fejszéjét, egyet
11723 5 | találmányt, mellyel most Skóciában két fiatalember élt, uram,
11724 9 | állóknak, s megrántván tógája sleppjénél fogva egy vénebb kántistát,
11725 8 | rends moi le plaisir, sei so gut, keress egy ezüstkanalat,
11726 9 | s e tekintet úgy kihozta sodrából, hogy a legóriásibb kacagásra
11727 22 | nyulak futkároznak, zöld sodronykalitokban gerlék turbékolnak, az udvar
11728 2 | harapófogót és több hegyes sodronyt rak, s várja, míg a vas
11729 22 | nyúlik be egy partos nyelv, söppedékes bürüje hajlik a ritkán látogató
11730 23 | hosszú fekete haja a földet söpri.~– Enyém vagy – szólt elégülten
11731 5 | maga körül. Egyik, mintha sörtől volna részeg, hanyatt dől
11732 5 | daliás szépség vonásaival; sötétbarna, igen sűrű szemöldei a nagy
11733 2 | benyomja az ajtót, s belép a sötétbe. Kezében az izzó serpenyő
11734 15 | hallatszik; az ég mindig sötétebb lesz, a homok megelevenedik,
11735 8 | felszökve, midőn a szoba sötétéből, hol eddig tőle észre nem
11736 5 | lélekkel távozik.~Az idő sötétedni kezd; a hálóterem madarai
11737 5 | csigalépcsők, mind oly sötétek, oly bús, nyomasztó kinézésűek,
11738 23 | árnyékokban szaggatá meg a szoba sötétjét.~Ott a szoba közepén állt
11739 15 | napnyugotról hirtelen egy sötétsárga felhő kerekedik fel, s egy
11740 15 | lett, oly sűrű és masszív sötétség, hogy hátát vethette neki
11741 15 | félbeszaggatott egyiptomi sötétségnek kedve tartá; olyatén volt,
11742 20 | Mi nem láttunk egyebet a sötétségnél, de ő lát rémes, fenyegető
11743 24 | holdnak szivárványa van; a sötétszürke égen ezüstzöld fényív hajlik
11744 1 | benne, mint olvadt ércláva, sötétvörös felhők tömegei hömpölygenek. –
11745 5 | láthatók holmi gyámoltalan sövények, néhány idetévedt terméskő;
11746 5 | udvarokon kerekeskutak, a virító sövényekkel kerített gyümölcsöskertek,
11747 7 | mosolygásait csak látni és sóhajait hallani; ő bírni akarta
11748 7 | ábrándos suttogás és élveteg sóhajok méla hangjai vegyültek bele.~
11749 24 | emberhangtalan éjt titkos, sóhajszerű kísértethangok ijesztik
11750 19 | bele.~– Boldog vagyok! – sóhajta az elevenen lezárt, s lelkét
11751 2 | szemei elfordultak, ajkai sóhajtani látszanak…~Ijedten szökik
11752 4 | gondolat, minden lehelet egy sóhajtás múlt, régen elmúlt és elfeledt
11753 8 | meggyőzi őt az ellenkezőről, s sóhajtva mondja az úrnőnek:~– Már
11754 3 | mely tréfa ez életben már sokakat rászedett.~
11755 4 | fészkéből kivert.~– Nem értelek. Sokaktól hallottam ezt már; titokban,
11756 1 | Valahára azonban a csordafő sokallni kezdi a tréfát, szétcsap
11757 1 | belecsimpajkózott az összegyűlt sokaság nagy szívörömére.~Azonban
11758 5 | leggyönyörűségesebb vízi gesztenyéknek sokaságát; ha pedig valaki azokat
11759 1 | körülbámulja az ujjongató sokaságot; farkával korbácsolja két
11760 7 | szép pénz, nem is kerülne sokba; egy pár döfés a fehérvári
11761 2 | gurul, s a bivalszuszogáshoz sokban hasonló hangok jelentik,
11762 3 | világot látni!”~Ez már a soknál is több volt Gáspár úr érzékeny
11763 2 | is szólítá; de azzal sem sokra ment, mert az csupa kacagás
11764 21 | képletekben rajzolja magát a sokszínűen hímzett selyemszőnyegen.~
11765 13 | oszolni kezde, s a remények sokszorozódtak, midőn tán nem mosolygott
11766 5 | kerteken és a lakosok arcain sokszorozva látszanak: a feltűnő csinosság
11767 25 | álmokban ringatott utazó „in solidum” lemaradt a szánról azon
11768 21 | lyuggatott katulyában a „cicada sonora” ver ismeretlen lélekhangszerű
11769 5 | beszélni.~– Szegény Miska – sopánkodik a népség, s ki köténnyel,
11770 5 | méltóságosan áll itt a többi házak sorában az úri lak, tágas udvarán
11771 9 | mondani – az iskolába járók sorából.~Ez történt két nappal azelőtt,
11772 6 | rajta virágzó málvarózsák sorai vonulnak. A ház olyan kellemes
11773 5 | vadgesztenye- és diófák soraival ültette végig. Míg a felső
11774 5 | van dicsérve. Vétkei közé sorozandó még az is, hogy a nőnemet
11775 10 | lelkiismeretes kötelességök rovatába soroztaték még a táblabíró úr debrői
11776 5 | áldás nem fogott, s kiknek sorsáért fiától fog majd egyszer
11777 4 | hévvel szorítá őt magához.~– Sorsodat kimondtad: Isten velünk!
11778 18 | előtted, tudd, hogy akkor én sorsom átka elől futok, mint az
11779 6 | csillagnak összefüggése van az én sorsommal. Miért? Nem tudom, de hiszem
11780 12 | vagyonaik feletti őrködést a jó sorsra és a bakterokra, hanem maguk
11781 9 | fölötte valójuk önöknek, ki sorsukat minden percben széttéphetem?
11782 4 | sem gyógyulsz, egy töltés sót. S itt infámisan kacagott,
11783 5 | ökröcskék párjával cipelnek még soványabb szalmával megrakott fakó
11784 25 | fűzfa alatt, s mód nélkül sóvár pillanatokkal ásítottak
11785 7 | megállanak.~Egy közülök spanyol köpönyegben, előkelő, halvány
11786 5 | részre oszták papírszőnyeges spanyolfalakkal, melyeknek örökös szürkületje
11787 5 | paripa, művész, posztó és spanyolviaszk, mindazonáltal, ha tettre
11788 25 | kebléhez, testének egész pondus specificumát érezteté az őt emelgető
11789 5 | s egyéb külhoni paréjok speciosái díszlenek; hellyel-közzel
11790 15 | Instállom alássan a dominus spectabilist, én egy szegény candidatus
11791 2 | rajzolt mellképét találta spékelőtűjével keresztüldárdázni; ez aztán
11792 10 | amit éppen nem akart a spektábilissel isten igazában megértetni.~
11793 10 | szobában? – kérdé reszketve a spektábilist.~– A jurátusom.~– Kinek
11794 8 | kendőbe megtörülgeti, s arany srófocska segedelmével kellő helyeikre
11795 5 | azért, mert a pallóhoz van srófolva; most még jobban mérgelődik.
11796 25 | trillákban és fioritúrában, staccato és furioso, amilyeneket
11797 7 | felakasztalak; most éppen statárium van a vármegyében, s én
11798 13 | amarra szokott törvényes stílusban beszédét, mely végtére is
11799 9 | alul.~A kántisták torkait stimmelték, ki vékonyan, ki vastagon: –
11800 5 | azon hangműszert, mellyel Strassburgban Carlos Minonas produkálta
11801 9 | klasszisták holmi rejtélyes stratagémákon motoztak a padok alatt;
11802 7 | lajtorjáért, én azalatt idelenn strázsálom, s ha lekívánkozik, majd
11803 5 | fahéj- és bíbicnyelvekből, strucctojás- és egyiptomi szilvamagból,
11804 5 | szenvedélyeinek, s azokra valói stúdiumot fordított.~Oly kitanult
11805 14 | Künn az udvaron zsíros subákban néhány betyár támolygott.~–
11806 9 | jegyzé meg egy liliomos subának hordozója.~– Vigyázzanak
11807 16 | a szél alatt, mely magas sudaraik között rémesen suhogott
11808 4 | Mindjárt, az apádat! Ugye szép sűdőt fogattam, Pista? Aki félvilága
11809 7 | betölti az átkot? Ne szólj! Süket vagyok szavaidnak; hazudtál
11810 26 | melletti árkokban.~Félelem, süketvak félelem ült minden szívet.~
11811 5 | világot emelkedettségében és süllyedésében: fényt és nyomort, szabadságot
11812 8 | mocsoktalan lelkületével süllyednie kellett – süllyedni az egyszerű
11813 12 | hidegvette arcok az erkölcsi süllyedtség és baromi lealjasulás nyomaival
11814 4 | tenyerekkel kitűnő; apró sülthal szemei voltak, s annál vastagabb
11815 7 | rálépett a gyomhalmazra, mely süppedezett lábai alatt.~– Látod, mint
11816 7 | gázolt, s az meglehetősen süppedhetett lábai alatt.~– Légy aggodalom
11817 22 | keresztül a nádberken, míg a süppedő ingovány minden lépténél
11818 18 | magát.~– Óh, szólj, szólj! – sürgeté Leander a cigányt maga mellé
11819 8 | vendégfürtjeit, s megszólamlik sürgető hangon mondván:~– Jeanette,
11820 16 | a napsugár, mely fejemre süt, átkozott az emberi hang,
11821 23 | ruhában, fehér arcát a hold süti, vonásai hidegek, kedélytelenek.
11822 5 | halakkal kenyeret is tudott sütni, marháit pedig megtanította,
11823 2 | hogy Márton úrnak elment a sütnivalója. A szolgálók megálltak nézésére,
11824 5 | tetejével kibukni, míg a másik süvegelni látszik a zivatart, mely
11825 17 | Hol van a testvérem? – süvölté iszonyú hangon, s oly vadon
11826 5 | mindenik a maga nyelvén, süvöltenek, kerepelnek, huhognak, fütyülnek
11827 21 | férjhez hajolva, annak fülébe súg: „A kígyó a gerlével párosult”.~
11828 21 | indulatinak.~Ekkor egy ördögi sugallat azt mondta neki, hogy mindezen
11829 1 | arcaikat a nap merészen bámuló sugarai elől; érdemes férjeik, mind
11830 16 | halaványan lezárva, a szemeket sugártalanul; dobbanás nélkül érezte
11831 23 | szemei túlvilági tűzzel sugárzanak az ifjú arcára. Levonja
11832 5 | erővel Leander, és arca sugárzó lőn, mint egy diadalra menő
11833 7 | ifjú néha egyes szavakat súgdos lyánkája fülébe; édes szavak
11834 11 | vonta magához, ily szókat sugdosva fülébe:~– Él az Isten, hogy
11835 7 | kedveséhez, mintha szellemajkak súgnák fülébe, hogy veszély van
11836 24 | Fölébe hajolt és fülébe súgott:~– Megbüntetem az apák bűneit
11837 9 | fogva egy vénebb kántistát, súgva ezt kérdi tőle~– Domine,
11838 1 | ránta vissza egy kapaszkodó suhancot, ki pimasz közönbösséggel
11839 18 | mert hallottam a nádat suhogni kétfelől mellettünk; itt
11840 7 | bicskások a fa alatt görcsös suhogóikra könyököltek; parancsolójuk
11841 16 | sudaraik között rémesen suhogott el; olykor egy-egy kánya
11842 5 | felragadni s azt édes fiához sújtani, ki azonban a hajítás elől
11843 1 | az ifjú, s öklével mellbe sújtja a lovagot; az megszédül
11844 7 | Egyetlen reménye a földhöz sújtottnak, egyetlen öröme a boldogtalannak?
11845 3 | még ez ideig nem igen sok surlódás adta elő magát.~Tehát ezúttal
11846 24 | ingovány szigetét.~A nádtenger sűrűbb és vadonabb körülötte, mint
11847 8 | is el, de estenként annál sűrűbben következének a pikniki dáridók,
11848 1 | vendégtelen homokbuckák sűrűjében száguldó lovag rohan, s
11849 22 | melynek egyetlen kapuja sűrűn van ékesítve vasszegekkel.
11850 22 | egészen sajátszerű titokteljes susogás uralkodik, mit a nádleveleken
11851 20 | bosszúmat állom rajtad! – susogja magában, azzal lámpáját
11852 20 | arcát, s feléje hajló arcok susognának fülébe üdvetlen szavakat;
11853 6 | hallgatott, csak az estfuvallat susogott a lugas levelei között.~–
11854 9 | ringatva csólnakom.~Az ő nevét susogta, kiért imádkozom” (da capo
11855 16 | Szegény! Eszén kívül van – suttogák a körülállók.~Feltekintett,
11856 7 | fűzék, és lassú édes hangon suttogának.~– Szilárdy Leander! – ordítá
11857 7 | a boráglugasból ábrándos suttogás és élveteg sóhajok méla
11858 14 | szomszéd szobában történt suttogást, s ingerült látnoki fantáziájok
11859 9 | Fekete volt az, mint a suviksz, a gálicköves mosdóvíz és
11860 5 | szőnyegekkel vannak betapasztva; a svábok és poloskák, s egyéb ily
11861 20 | fogott volna esni.~Márton szabadabban kezde lélegzeni, ahogy a
11862 5 | egyaránt nemesen érző s szabadakaratjában erények gyakorlására hivatott,
11863 17 | le a háztetőről, s hogy a szabadban érzé magát, elkezdett futni;
11864 17 | hogy e két szó ki fogja őt szabadítani tömlöcéből.~Bálnai eleinte
11865 17 | szabadíts meg! Meg kell szabadítanod! Iszonyúan akarnak megölni!
11866 17 | anélkül, hogy megköszönné a szabadítást, mohó életmentési vággyal
11867 7 | ha tőled másként meg nem szabadíthatom.~Leander nem érté a mondottakat,
11868 13 | magunkra mind a hárman; szabadok leszünk és élünk boldogan.
11869 5 | hasonló s csak a korlátozatlan szabadságban boldog lényekül állít fel,
11870 6 | jogosítja a szeretőt meghittebb szabadságokra, míg ez saját magától látszik
11871 5 | süllyedésében: fényt és nyomort, szabadságot és rabszolgákat, látott
11872 5 | boldogságra, addig őnekik különös szabadságukban állott a szegénység, nyomorúság
11873 21 | kettő között, kétségbeesés a szabadulás lehetlensége miatt úgy megrázák
11874 5 | szomszédjának, ez pedig, mintha szabadulni akarna alula, odább húzza
11875 25 | egy németszínházi operából szabadultak volna ki. Orpheus óta nem
11876 5 | hivalkodó fennhéjázással szabályos utcát töltetett, azt kikövecsezte,
11877 5 | kirakott pisztolyok, damaszk szablyák láthatók; középett azon
11878 9 | igen fontos okai lehetnek szabójához nem küldeni ruháit, s ezen
11879 6 | bámultam azokat; más nem érzi szagát, én újszerű, lélekemelő
11880 23 | tejvilága éles árnyékokban szaggatá meg a szoba sötétjét.~Ott
11881 22 | alját körmeivel és fogaival szaggatva.~Már ekkor a gólyaláb a
11882 15 | késekkel, és kiabálnák nevét és szaglálnának utána. Ő pedig elrejtőzve
11883 4 | orgonabokrok körül kezdtek szaglálódni, s a vadász nagyot röhögve
11884 20 | A kutya mindig közelebb szaglászott, ekkor nehézkes léptek hallatszottak
11885 22 | saját ismeretlen kellemes szagot terjesztve magok körül.~
11886 17 | nevét, míg fekete lovasok száguldanának jobbra, balra és halálra
11887 1 | felkiáltási trópusokkal száguldoznak fel s alá jó lovaik hátán
11888 1 | homoksík felett, mint oáz a Szaharában, melybe virágok helyett
11889 4 | hamiskás, szüntelen mosolygó szájacskát és a mindennél bájosabb
11890 25 | a kulacs száját bajtársa szájához tolva, azt ekképp meg akarta
11891 2 | jókedvű népeinek szemeit és szájaikat kacagásra indítsa.~Egy percig
11892 5 | vállukon, hosszú, széthúzott szájaikkal s oly helyzetekben, hogy
11893 24 | megmutatom; szép kis zöld halom, szájamban hordom rá a vizet, hogy
11894 9 | építve, fején talián sipka; szájának, minthogy a kelleténél több,
11895 1 | kezökben pattogó karikással, szájokban még pattogóbb és karikásabb
11896 17 | nézték, szemeiktől az álmot, szájuktól az ételt és italt tagadva
11897 6 | szerelem azon kifejlődési szakában, midőn a hölgy ragaszkodó,
11898 4 | kiállani, neveztetett „zöldfejű szakácsnak”, pedig könyvkötő volt.
11899 15 | telelni. Dömsödi úrnak francia szakácst és német páholyt kell tartani.
11900 20 | éj embergyűlölő, az eső szakad, a szél zúg, a jegenyeerdőkben
11901 12 | dobolva a földön – Fújd, szakadj meg! – kiáltá hegykén a
11902 5 | mely, mihelyt bennem magvát szakajtá, ellenfelemnél szinte ki
11903 2 | férfiúra, s kiesik kezeiből a szakajtókosár.~– Hát te, vén bolond! –
11904 10 | Ezenkívül tetemes bajusza és szakálla is volt, miknél fogva még
11905 1 | esetet, hogy a napnak azon szakaszában, mely egy klasszikus régiségű
11906 5 | esztendő bármely és bárminő szakaszaiban is. Míg a felső fele megelégedett
11907 7 | venyigefonadékot kétfelé szakasztja.~Mindkettőjöknek úgy tetszék,
11908 5 | csak a gróf és a csalogány szakasztottak olykor félbe, a csalogány
11909 5 | nézed a világot; miért nem szakíthatta volna át maga a vízár az
11910 23 | halántékaihoz kap, a vér szét akarja szakítni minden ereit. Keble elszorul.
11911 21 | lelke az ő lelkéből van szakítva, kinek ártatlan szíve őt
11912 9 | véknyan ki vastagon, mint szakmánya hozta magával.~– De oly
11913 1 | győzik egymást bátorítani a szaladásra, s rivallni a várva várt
11914 25 | volna, elkezdtek iramodni, s szaladásuk közben oly jajgatásnak és
11915 5 | gyanúsan hátra és oldalt szaladgáló pillantásai minden lépten-nyomon
11916 2 | elhatározni magukban, merre szaladjanak.~– Ki cselekedte ezt? –
11917 1 | Jön! Jön! Jön! Fussatok! Szaladjatok! Hohó! Jön!~Roppant lárma
11918 7 | szívéből elordítja magát.~– Szaladjunk – rivall –, nyakunkon a
11919 13 | ijedség korbácsolhat emberi szaladműszerekbe.~A hat rendbeli pandúr nem
11920 25 | Balgatag ember! Hogy szaladnánk; repülünk, repülünk!~– Hah! –
11921 15 | járni, mint az Egyiptomból szaladó zsidók, kik negyven esztendeig
11922 7 | homlokán a ráncok keresztbe szaladtak össze. – Ki vagy te, hogy
11923 25 | De alig ám!~– De nem is szaladunk ám!~– De nem ám!~– Hanem
11924 22 | sikoltást tett, s az ablakhoz szaladva, rettenetes lármát készült
11925 24 | kimossa a ruhákat; a piros szalagok egészen megfehérültek, elrongyolnak
11926 2 | melyek gyöngéd tagjain égő szalagokként vonultak végig. – Szegény
11927 21 | vánkosai repkednek a piros szalagoktól.~De ez nem alszik; szemei,
11928 24 | csecsemő piros bölcsőben, szalagos pólában kék ernyő alatt:
11929 17 | órakor meg fogsz halni.~Haja szálai állottak fel az égre.~Reszketve
11930 2 | körmönfont interjekciókat szalaszta ki száján vagy hatot, minőket
11931 5 | gazdagságát; kiváltképpen nagy szálka volt az mindenki szemében,
11932 21 | lehelete forró, keble hulláma száll és emelkedik.~A kisgyermek
11933 9 | sárhüvelyét a mulandóság utósó szállására, aholott is az érdemes contrascriba
11934 6 | szolgálatot: „Eredj előlem!”, szállást az öreg Rónainál vőn, ki
11935 1 | távolságra egy lökéssel odább szállította volna – önelégülten markolt
11936 18 | a másikba lovát és magát szállítva be, ott várt addig, míg
11937 16 | neked, mint én az leszek! – Szállj alá pokolra!!~Dübörgés hallatszott,
11938 24 | volt, mind a te fejedre szálljon által. Egy reményem volt
11939 5 | ama, mintegy firól fira szálló átkot, esztelen különcködésöket,
11940 6 | természet gyermekének lelke ott szállong vele a magasban, s énekének
11941 25 | vizei kristályozott alakban szálltak alá a földre; szóval melegség
11942 12 | szólt a másik némber, szalmába kötött butykost tartva a
11943 6 | A szalmagunyhó~Sem rózsa nem leszek,~Sem
11944 6 | termett istenáldotta kenyeret, szalmagunyhót és elégültséget.~E kis ház
11945 14 | diófadeszkára két összetartó szalmakötél van kifeszítve, s rá vékonyabb-vastagabb
11946 19 | Legyen! – szólt öccse, s a szalmapárnát fölfejtve, abba az erszényeket
11947 13 | vállain.~Ott ült bágyadtan egy szalmás karosszékben, szőke angyalfejét
11948 1 | felégett a piac közepén a szalmaszál.~Így végződött az élvezetes
11949 1 | tárt kapuja előtt karcsú szalmaszékeken a város előkelő hölgyei
11950 5 | irányában a leggyöngédebb szaloni hangokat vont elő; a kellemest
11951 22 | kifeszítette, peckére darab szalonnát tűzött, s az egész játékszert
11952 13 | háztetőnyíláson át egy vakmerő szaltó mortáléval a szoba közepére
11953 10 | táblabíró úr pipáit, miknek száma légió volt, s mikbe egyszerre
11954 2 | miután Márton úrral ekképpen számadásait bevégzé, a nyitott ajtón
11955 18 | addig nem halok meg, míg számadásim be nem végzém. Már azt megértem,
11956 4 | tőled, jer közelebb, ha számadásod van velem, jer gyáva, élhetetlen,
11957 17 | a láthatatlan bírón alól számadással ne tartozzunk. Pető, hozd
11958 15 | emlegetsz meg! Aki erre, amarra! Szamár!~Mindezeket ily renddel
11959 9 | egypár tenyérre krétázott szamarat hátára nyomhassanak.~– Be
11960 15 | mint egy híres próféta szamarával; továbbá az is rémlék agyában,
11961 14 | naponként, s miután a kimért számig beszélt, akkor aztán estelig,
11962 5 | Több nevezetességei közé számítandó az is, hogy bizonyos, a
11963 21 | kérlelni szívét.~Mind e számításain veres keresztet húzott át
11964 7 | lehetősége, ez az egy kívül esett számításainkon. Elvégeztem mondanivalómat,
11965 14 | hamar meghalni.~Ez egészen számításán kívül esett.~Ha ez az ember
11966 21 | leány megtébolyodott.~Előre számítgatá magában, hogy hosszas együttlét
11967 3 | a jólét és boldogság nem számíthatók.~Jelen időnkben éppen iskolai
11968 5 | grófot önkénytesen követte a számkivetésbe. Emlékezhetik ön rá – még
11969 5 | Bálnai élethosszú, önkénytes számkivetésében örökké oda fog csavarogni,
11970 9 | azt gondolták, hogy valami számkivetett abesszíniai szerecsen mágnással
11971 5 | leirat következtében sokan a számkivetettek közül, s köztük Mihály gróf
11972 8 | férjek) a pipázóba lőnek számkivetve, hogy a társaság ártatlan
11973 9 | rídogál a koporsó mellett, s számlálgatja magában: mennyibe kerülhet
11974 24 | csepeg, s nekem azt kell számlálnom, hogy hányat cseppenik;
11975 22 | piroslanak, töveikben az ízletes szamóca s kövér ananászok illatja
11976 6 | sötétzöld szőlőlevelekre pirosló szamócák vannak elhintve, s ez illatos
11977 6 | vannak elhintve, s ez illatos szamócáknak jutott azon szerencse, hogy
11978 13 | jött, minthogy arra nem számolt, hogy oly nyíltan beszélendnek
11979 6 | sápadva kél; szomorúságot hoz számomra és bánatot. Ládd, most is
11980 10 | a korán felkelésen kívül számos és számtalan hivatalos kötelességek
11981 5 | s büntetése élethosszú száműzetéssé lágyíttatott. Képzelheti
11982 11 | heteken át, háza falai közé száműztek minden embert, s olykor
11983 17 | Kevesen érzettek iránta szánakodást, félelmet senki.~A pusztabíró
11984 8 | bánatos bűvkörébe lépett, szánalmas rokonérzetté alakult; a
11985 25 | talán ez is ember. Jer, te szánandó vándor, jer, én értem a
11986 25 | nagyuracskákat hátán a pincéből, s a szánba belefektette, a kas oldalait
11987 25 | nagyuracskáim – szólt Jancsi a szánból kifordultakat újra összetakarítva –,
11988 5 | az apát gyermekgyilkolási szándékában előmozdítani.~S a fiatalember
11989 5 | legtöbbször és legüdvösebb szándékait meghiúsították, az általános
11990 15 | törekedett hozzászoktatni, s e szándékát ki is vitte volna, ha a
11991 5 | apját, nem mutatván többé szándékot az elfutásra.~– Széttéplek! –
11992 5 | a dologban, amit mondani szándékozom. A másik leány, Lilla, ki
11993 1 | pusztában, egy kétségbeesett szándékra vetemedett, s eleresztve
11994 25 | a gondolat, mely a költő szánkója elé van fogva, gyorsabb
11995 12 | magatokat! – szól az érkezett. – Szánkóm beledőlt az árokba; eltört
11996 25 | valának helyheztetve.~– Lóra! Szánkóra gyorsan! – hadará Mártonné. –
11997 25 | bepakolva ültek kalandoraink, a szánkóról lebontakozva hiányzott,
11998 12 | felemelve a kezében hozott szánkórudat, az eziránti tiszteletből
11999 25 | kezdte pályafutását, hogy a szánkót beledöntötte a hóba.~– Ejnye,
12000 12 | ki a szobából! Menjetek, szánomat cepeljétek a ház elé, a
12001 25 | segedelmével a helyreállított szánra fel tudott tápászkodni,
12002 25 | in solidum” lemaradt a szánról azon helyzetkülönbséggel,
12003 2 | szokta húzni, elve: „későn szántani, korán kaszálni”2, de hisz
12004 8 | könyökén, s mégis, noha nem szántott, sem vetett, a kisváros
12005 5 | szélnek eresztve, csak egy szántóvas megjavítását vagy egy kukoricamorzsolót
12006 5 | földjei anélkül, hogy a szántóvasat beléjök vágta volna, egyiptomi
12007 16 | az áldás, mely nekem van szánva! Mindezt te tetted, és senki
12008 26 | istenbeni bizalma naponnan szaporodik.~Sokszor üldögélnek egy
12009 5 | áldás virági és gyümölcsei szaporodtak a népen. Ifjúsága mostohább
12010 26 | köböl árpa és négy font szappan.~Feleséges ember és mód
12011 8 | elefántcsontfogat kiszedvén, azokat szappannal megmossa, kendőbe megtörülgeti,
12012 5 | lámpa titka.~– Valamennyi szappanosok és olajárulók halálos veszedelmére.
12013 15 | elkezdett omlani, mintha szapulóval öntenék; a homok ezt fel
12014 24 | vigasztalást.~Oh, a liget nem hiába szárad ott el, hol az ő lábai járnak.
12015 16 | félelmes tanya~Az a fa is száradjon ki,~Amely alatt meg fogsz
12016 26 | nem maradott. A réteket száradó békanyál és hínár lepi,
12017 5 | oszlopok, miknek rövid, vastag száraik az egyiptomi építészeti
12018 5 | borostyánszopókákkal és festett emaillos száraikkal; egyéb réz-, bronz- és kristály
12019 14 | hunyorítással csapott csizmája szárára, melyből egy rézveretes,
12020 16 | azután holt kedvesére borult, szárazon sírt, könnyei nem hullottak.
12021 22 | csendesen kiballagott a szárazra, a kisgyermeket letette
12022 1 | hüvelyéből irgalmatlanul, mint szármából a tölteléket – azután átszökve
12023 10 | patvaria” eme másik két szótól származtatá: „pati varia”; mely két
12024 8 | sors, magából a jótettből származtatván a jutalmat. Mióta Jankát
12025 22 | két szárnya volt, s a két szárny végén egy-egy ajtó, egyik
12026 22 | erejű állatot.~A laknak két szárnya volt, s a két szárny végén
12027 1 | lovaik hátán s jó kedvök szárnyain; ha valaki – mondom – ezen
12028 1 | lángóriás, mely végigröpül vörös szárnyaival a háztetőkön, a templomok
12029 6 | gondolatoknak ama fennkölt szárnyalása, a legegyszerűbb népköltészet
12030 4 | vonulnak lassú, fantasztikus szárnyalással gondolatiban végig; a szemébe
12031 8 | s szabadon hagyta lelkét szárnyalni a vágyott ideálok honába,
12032 8 | pirítsa.~A lyánka lelke messze szárnyalt a jövőben: minő napok, minő
12033 23 | mely tán kísértő lélek szárnyának csapása, halottszagot csapott
12034 5 | mulatják magukat a szárnyas és szárnyatlan állatok, mint különben,
12035 22 | egy-egy özvegy gím vagy fekete szárnyú gólya mulatja magát a mocsárlakók
12036 18 | fehér képű úrnak, meg hogy szarva nincsen: nekibátorodtam,
12037 1 | ütötte be fejét, s csak szarvai terjedelmének köszönhetni,
12038 1 | megállani, s az ott függőknek szarvaival elérhető részeiket gyöngéden
12039 1 | szívű legény, midőn a hegyes szarvak magyar nadrágját kezdték
12040 1 | bundával mint lobogóval szarván szélsebességgel nyargalta
12041 1 | ablakvason, midőn hirtelen a szarvas állatnak despotai jókedvében
12042 1 | idomtalan szökéssel magát a szarvasmarha nyakába vetette, annak két
12043 14 | kik ha a szomszéd Heves, Szatmár, Csongrád vármegyéket szűkeknek
12044 4 | fegyveréből kiszedte a szatymát, s valami mást töltött helyébe,
12045 6 | s a fergeteg mennydörgő szavában ki légyen, ki oly világrendítve
12046 1 | megismerni az édesanyát; szavaiban a gyanútlan, mindenben hivő
12047 20 | utóhang az elköltözött élet szavaiból, valami rémületes volt;
12048 4 | biztatva szól hozzám, és szavainak mindegyike enyhítően hull
12049 4 | s ez volt az én apám…~Szavaira hosszú hallgatás következett;
12050 5 | férfiú vállat vonított e, szavajárásként villára szúrható magyarázatra,
12051 15 | jámbor értelme legyen is e szavaknak, Dömsödi úrnak ezek hallatára
12052 7 | azon vékony fonalat, ha szavamra nem figyelsz. Mi ketten
12053 25 | völgyében a hold Józsué szavára; csak a hideg szél és a
12054 22 | alá, melyen rémület által szavától megfosztva úrnője feküdt
12055 8 | mely a reá tett költségeket száz- és ezerszeresen téríté vissza.~
12056 5 | az utazás módját nálunk századok óta praktizálják a garabonciás
12057 5 | ezáltal önnek s jobbágyainak százezrekre menő kárt okozott?!~– Ah,
12058 10 | asztal mellé!… Mit neked az a százötven forint?… Nesze egy darab
12059 17 | énellenem. Megérdemelted százszor a halált s ami a halálon
12060 15 | gördülnek végig a sivatagon százszorosan verve vissza az ég sarkaitól.~
12061 6 | elringatja, és ad neki szebbnél szebb álmokat, és ígér neki,
12062 13 | én már az ilyesekben, nem szed engem rá minden szí szó…~–
12063 17 | szelídebb hangon a pusztabíró –, szedd össze magadat. Mit gondolsz,
12064 10 | mialatt ügyvéde iratait szedé össze, nagy csizmacsikorgás
12065 9 | felekezetnek, kik azonnal is a szederfa alatt karikába állanak,
12066 17 | kórók, tövisek nőtték be és szederinak.~Ide, ez árokba menekült
12067 19 | üvegesedni kezdtek, arcát szederjes foltok ülték el, álla lecsuklott,
12068 14 | szét hagyta volna ám magát szedetni, minthogy orgazdaságot vallott
12069 21 | illatkeverékét, ezer virágból szedettet ver be a szobába.~Benn egy
12070 5 | legdíszesebb kiadású almanachokat szedik ki belőle; a gép a kendert
12071 6 | bűverőt, mellyel a telehold szédíti magához a föld lakóját,
12072 9 | vissza gyomrába a lélegzetet, szedje ünnepi ráncokra homlokát,
12073 12 | nem gurul a pincébe.~– No, szedjétek fel magatokat! – szól az
12074 10 | hajtott előtte a szél…~*~Most szedjük össze az események fonalait.~ ~
12075 7 | Most tehát nagy köveket szedtek össze, s a hű állatot úrnője
12076 4 | Lesz ebből pecsenye, a szedtevettét! – Ilyszerű monológot tartott
12077 9 | harmadik imádkozni akart és szedtevettézett. De a prézens urat egyik
12078 5 | belsejében ajtócsattanások, éles, szedtevettéző hangok s mázsás lépések
12079 8 | egyedül van a világon; nehéz szédülés állta el minden tagjait;
12080 16 | támasztanak.~A peregrinus szédült szilajsággal verte martalékját
12081 16 | peregrinus tántorogva, s szédültében a falnak támaszkodott.~A
12082 1 | irányoz ellenére – azután szédülten borul lova nyakára s elrohan.~
12083 20 | felfeszíteni.~A födél engedett, a szegek kijöttek, s a koporsó feltárult.
12084 14 | véghez vinni. Homlokával szegeket vert be a falba, azután
12085 7 | és keresztvas is őrzi a szegekkel vert, bélelt ajtót.~– Feszítsétek
12086 6 | borjúszájas inge hímzett szegélyei lobognak.~Ez ifjú a környéken
12087 15 | álarcozza, mely a felhő szegélyeit fényes lángszínűre festi,
12088 12 | fenyegetőzve rohanák meg szegényeket, míg az asztal tetejéről
12089 12 | gondoskodás jól is eshetett szegényeknek, kivált miután idők jártával
12090 19 | az embert!” És az ember szegényen megy ki a világból, mint
12091 12 | szolgálhasson a zseniális szegénylegényi karnak, nehogy velök is
12092 12 | részint azáltal, hogy a szegénylegényies műtételekbe annyian és oly
12093 8 | süllyedni az egyszerű jámbor szegénységből – a cifra nyomorúságba.~
12094 19 | akarsz lopni, azért nem szegezed le! Meg akarsz rabolni!~
12095 8 | leszegezték, utósó reményét szegezék koporsóba.~Midőn betemették
12096 5 | és aprószőlő, nemkülönben szegfűszeg és magyarbors hozzájárultával
12097 18 | nyitotta, hanem én egy görbe szeggel felnyitottam. No, ott volt
12098 22 | messzebb szürke gránittömegek szegik be a láthatárt, hosszú,
12099 5 | bedugja; nézi jobbról-balról, szegleteinél, sehol be- vagy kilátás;
12100 5 | kurta és széles ablakok s a szegleteken golyvás kinövésekként elálló
12101 5 | következtében felpattan egyik szegleténél a kulcslyukat rejtő cifraság;
12102 5 | örökösei, ha megfáznak.~Másik szegletet pompás fegyvergyűjteménnyel
12103 26 | bekapálta.~A ledőlt kapu egyik szegletkövét a sír fejéhez ásta és késsel
12104 12 | elhallgat.~– Nem is tudom, minek szegöny embörnek a gyerök! Jobb
12105 1 | miután a kerek kalapot szegről leakasztván, abba saját
12106 25 | fenntartani.~S elvégre, biz az szégyen, de mi tűrés, tagadás? biz
12107 8 | dobraütötték, elárverezték! Szégyenkőre állíttattak a szív nemesebb
12108 5 | mozdíttatlanul. Végre, mintha szégyenlené maga előtt saját önmagát,
12109 7 | aztán komoly, felemelt, szégyentelen arccal lépett a haragvó
12110 1 | Ártatlan örömünkért~Meg ne szégyenüljünk!~ Népdal.~
12111 20 | kapával.~A temetőhöz ér; vadul széjjeltekint, körül emberhangtalan éj,
12112 21 | nyüzsög.~Ekkor az ágyszőnyegek széjjelválnak, s rajtok egy arc tekint
12113 5 | meg, nem egyszersmind a szekere is, addig a felső falu hivalkodó
12114 5 | szalmával megrakott fakó szekereket. A házak mintha rakétából
12115 13 | sem különbözött bármelyik szekéremelőrúdtól.~– Az ellenállás a törvények
12116 5 | angolok voltak. Egy oly szekeren utaztak be ötvenkét másodperc
12117 18 | komának, no meg aztán a szekértárius úrnak, meg nagyságos uraiméknak.~–