| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Hétköznapok IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
12118 5 | leveté bekecsét, s azt egy székre dobván, lefekvéshez készült,
12119 5 | bútor utána röpült, míg ő szekrények-, asztalok- s pamlagokon
12120 17 | tartozzunk. Pető, hozd ki szekrényemből a szent Bibliát.~Ez ünnepélyes
12121 18 | tántorodott hátra, s egy üveges szekrénynek dőlve, annak tábláit mind
12122 19 | iratcsomót vett magához, s a szekrényt újólag bezárva, a szobát
12123 14 | terül a fehér tó, melynek széksós partjain birkanyájak legelnek.
12124 10 | szintén a tokaji és ruszti, szekszárdi és ménesi borok közti lényeges
12125 2(1) | tulajdonsága van, hogy a két széle mezőváros, a közepe falu.~
12126 22 | állani, honnét az egésznek széle-hossza belátható.~Maga e domb süpped
12127 19 | Eltemetsz-e engem temető szélébe?~Népdal.~Halványan pislog
12128 22 | lenni.~Ezen vízi birodalom széléből több ezer lépésnyire nyúlik
12129 22 | csíkászók léptei alatt; széleiben rózsavirágú pompás réti
12130 5 | bujdosó Bálnait, s valamennyi szeleket a nyakába kívánva neki,
12131 18 | nappal versenyt bujdosom a szelekkel és saját lelkem gondolataival;
12132 17 | feljárásához jutsz, a háztető szelelő ablakán át leeresztheted
12133 2 | aki aztán túltett magán a szelelőrosta kelepelésén is. Márton nagy
12134 2 | ráspoltatott ablaka mellett, vagy szelelőrostával kelepeltetett, vagy ha már
12135 5 | magát, s másnap kinek van szélesebb kedve a kocsmában, mint
12136 24 | másik ív, halaványpiros és szélesen elmosódott tárul öblösen
12137 8 | magát, s annak hosszát saját szélességével tökéletesen elfoglalja.
12138 5 | míg a fiú az asztal két szélét fogva, gyanúsan várta az
12139 18 | vándorolt az ország egyik szélétől a másikig; fellegbúvó csillag
12140 4 | azon kutya is, mely az árok széliben neveli fel kölykeit, kész
12141 6 | vonva szép fejét, félénk szelíden bútt kedvese ölébe; az átölelte
12142 12 | garaboncás, aki a sömlyék szélin lakik, a fekete házban!~–
12143 2 | füttyentések egy lompos szelindeket idéztek elő Gáspár úr háza
12144 16 | ezt mondá, s a ravatal szélire ült.~– Szegény! Eszén kívül
12145 22 | fájdalmaimat egyik ország szélitől a másikig hordozom; de van
12146 7 | húzni kedveséhez, mintha szellemajkak súgnák fülébe, hogy veszély
12147 24 | vándorútra kárhozott vad szellemek.~– Góliáth Péter, merre
12148 6 | nevez mindegyik virágot, s szellemeket tulajdonít nekik; a szomorú
12149 5 | fantasztikus hangját vagy azt a szelleméneket, mit a bujdosók kerengő
12150 6 | melegében ismeri az áldó szellemet, ki a világot és az örömeket
12151 4 | együtt oly édesbús melankólia szellemét viselik magukon, hogy aki
12152 6 | világ korlátozott röptű szellemvonaglásaitól, mely önmagát költészetnek
12153 8 | annyit tudott emelgetni, szellőztetni, húzogatni, cirógatni minden
12154 25 | szörnyűködései közt ígyen szellőztette ki sértett felebaráti szeretete
12155 5 | emberiségnek, ha tudós chiméráikat szélnek eresztve, csak egy szántóvas
12156 1 | bundával mint lobogóval szarván szélsebességgel nyargalta körül a mázsaházat –
12157 23 | egy gladiátori csapással szelte le a dühös állat fejét,
12158 20 | nyögnek, fohászkodnak a széltől ingatva. Ez nem azon idő,
12159 5 | úr már mint gyermek nagy széltoló volt. Apját tegezte, míg
12160 5 | hogy a minap, az iszonyú szélvészkor, midőn a felső faluban tűz
12161 25 | dűlöngenek egymáshoz, mintha szélvésztől hányatott hajón utaznának.~
12162 11 | összevissza görbült bádog szélvitorlában végződik.~E födél alatt
12163 22 | ismételtetve, valami középhang a szélzúgás és a kivert bika bőgése
12164 8 | csepegtetett az irigység; szemben csókolt, hát mögött mart
12165 5 | szegény hétköznapi embernek szeme-szája tátva marad látásukra. E
12166 2 | várja, hogy majd tán a kép szeméből könnyeket, sebéből vért
12167 21 | szőkefürtös fejét:~– Kék szemed van, az égnek is kék szeme
12168 12 | te redves banyaposz, a szemedből is kilátom, hogy te loptad
12169 7 | két kézzel fojtom meg itt szemeid előtt e leányt; megölöm,
12170 7 | ugye? Nosza, legeltesd szemeidet kínaimon, hisz egy virág
12171 17 | mialatt piszkos kötényét szemeihez emelte –, én nem vétettem
12172 2 | savanyú képpel pislantani szemeik közé, minden tisztelgés
12173 4 | harmat hullott, azon harmat szemeikben termett. Egyben hasonlítottak
12174 17 | borzalmai; kik két napig nézték, szemeiktől az álmot, szájuktól az ételt
12175 18 | csónakba. Itt bekötötték a szemeimet azért, hogy ne lássak, s
12176 18 | volt minden. Itt levették szemeimről a kendőt, s egy kis házikóba
12177 15 | elgázoltatására vagy a közel jutottak szemeinek ostorral kiverésére vagy
12178 5 | Tetemes orráról és apró szemeiről, mint szintén öltözete elhanyagolt
12179 16 | az édes mosolygás a kék szemekben s a rózsaajkak csókja és
12180 13 | jutottak, miképpen a keresett személyek bizonyosan másvalahol vannak.~
12181 21 | halálítélet hozatott, s személyes leírása ezer példányban
12182 1 | rendű és rangú lakosainak személyválogatás nélkül tudtára adja, hogy –
12183 18 | kinyitottam. Hát majd elveszett a szemem fénye: mennyi ezüst, meg
12184 6 | szerencse, hogy a kedves helyről szemenként egy a lyánka mellett ülő
12185 8 | miközben fogai között zsebéből szemenkint kiszedegetett riskásamagot
12186 4 | földdel; mire ajaxi ordítással szemére tapasztá kezeit, s bőgött,
12187 25 | utaznának.~Cigányunk szép szemérmesen félreáll, süvegét lehúzza,
12188 11 | csárdákban vagy a városon kívüli szemetdombok melegében.~Csak egy sötét
12189 25 | magában egy „álljon meg a szemetek”-et toldván hozzá.~– Hohohohoó! –
12190 16 | pedig fejér volt, mint egy szemfedél. Ajtaja és kapui csukva
12191 8 | készülnek el a gyászruhák? Még szemfedőt is kell vennem… Óh, ezer
12192 19 | benneteket őrzeni, mint szemfényét? Senki, senki. Ki fog rólatok
12193 11 | egymásnak felelgettek.~Fehér szemfödél teríté be a halott földet;
12194 14 | előadva, hogy tán maga a szemfül lelkiismeret sem lett volna
12195 12 | képzőintézet egyszersmind szemináriumul szolgálhasson a zseniális
12196 5 | tartani szobájában, mely szemle azonban az ő csöndesen alvására
12197 15 | árva galagonyabokrot sem szemlélhetni.~Ez természetesen leverő
12198 13 | mezőn.~A lyánka gyönyörrel szemléli a tavasz legújabb hírnökeit,
12199 5 | s harmadszor is kiindult szemlét tartani szobájában, mely
12200 11 | tekintetét kiállani nehéz emberi szemnek, mert semmi sem tudja úgy
12201 15 | gyűrött köcsögkalap ült fekete szemöldeire mélyen lenyomva, szeme fehére
12202 8 | levével kacsóit megmossa, szemöldeit gombostűfokkal rendbeszedi,
12203 6 | közel álló szemek, a sűrű szemöldök, a kicsinyke áll, a fölfelé
12204 21 | gyöngéden átkéklenek az erek, szemöldökei, mintha csak rajzolva volnának;
12205 14 | görcsös fustély; egyet konyít szemöldökével, s könyökével a háta mögé
12206 17 | nyírott bajusszal és leráncolt szemöldökkel; kezét Dömsödi fejére téve
12207 1 | nyomott el egy könnyet sötét szempilláival, némán nyomott vissza egy
12208 6 | mik fölött hosszú selyem szempillák tartanak árnyékot; a gyermekien
12209 7 | vér kezde hűlni.~Mennyi szemrehányás, mennyi fájdalom volt ez
12210 18 | Ugye! – szólt keserű szemrehányással. – Letépted őt keblemről?
12211 7 | tekintetét keresve azokkal, s e szemtalálkozás elég arra, hogy lelkeik
12212 9 | Vakmerők!!~Kakukk.~– Szemtelenek!!!~Ümmümm… ümm… ümm…~– Gyalázatos
12213 12 | haldokolni fogsz – röhöge szemtelenül a Telezsák –, ösmersz-e
12214 5 | szemérmes fiatal lyánykákat szemüveggel utca hosszat fixírozott.~
12215 12 | betörted a fejemet? Hanem ’szen itt vagy most!… Kiszorítom
12216 25 | láttak? A kas, melyben a szénába bepakolva ültek kalandoraink,
12217 1 | és közeledve egy átelleni szénaraktár épületéhez.~– A szeszgyár! –
12218 25 | gebénél, noha amaz szegény sem szénát, sem abrakot nem kér, biz
12219 25 | oldalait hűségesen megtömve szénával és venyigével.~Hideg volt,
12220 2 | álomlátás, melyet hajnali szenderében szokott látni az ember –
12221 11 | fekhelyén kedélyes rokkahang szenderít önelégült álomra; boldog,
12222 1 | emelte az arcon végigvonuló szénfekete bajusz.~A bika körülnyargalta
12223 5 | vizet előállítani, míg a szénléget csupán erős nyomás által
12224 2 | egy serpenyőt megtölt izzó szénnel, abba harapófogót és több
12225 8 | neve hangzott, míg arca szennyel fertőztetett; anyaszív vezette
12226 5 | legcsekélyebb nemzeti érzelem szennyét is rájok képzelje;1 valamint
12227 2 | ember; ő egy átváltozott szentek hegedűje, egy megtestesült
12228 5 | irányadás vala, de nem ám üres szenteskedés.~Sok volna elősorolni mindazon
12229 12 | szenvednek, a boldog nyári szentheverdelnapok után magukat a téli unalmas
12230 25 | aztán dudálsz!~Az esküdt úr szentimentaliko-filantropiko-kozmopolitai érzeményeiben összecsapta
12231 17 | kezével tapogatózva előre; a szentjánosbogár fénye világított néhol az
12232 6 | zuhatagok köves medreiben. A szentkirályi erdőben láttam ily virágot;
12233 2 | a világ csúfjára; ajtaja szentkönyvi aranymondatokkal van telekrétázva;
12234 3 | tinéktek, mint ti őneki; szentségtelen célokra fogna használni
12235 5 | birtokában vannak.~– S te ezt szentül hiszed?~– A dolog nagyon
12236 13 | Leviathan, előrenyomult lábbal a szenvedéles ifjú áll kinyújtott kezével,
12237 10 | idegent. Egyetlenegy jámbor szenvedélye volt: más emberséges kétlábú
12238 5 | s e törekvés volt minden szenvedélyei között a leghatalmasabb,
12239 5 | kedvezett senkinek, csak szenvedélyeinek, s azokra valói stúdiumot
12240 10 | hervasztva. Lilla nyugvó szenvedélyeivel, Janka éber bánatával költ
12241 21 | az csak forralá, nem hűté szenvedélyét.~Nem láta módot őt elnyerhetni.~
12242 8 | tapasztalatlan voltán, hanem keserű szenvedésekben megerősült elveken alapult.~
12243 10 | szerezni neki a kiállott szenvedésekért, de tervét Bálnai gyanakodó
12244 8 | hullt és imádta őt néma szenvedésiben.~Nem tetszett a nagynéninek
12245 7 | rekedten –, vagy az örök szenvedésre mondom, e két kézzel fojtom
12246 4 | vissza fogok menni, bármennyi szenvedést kell is majd kiállanom;
12247 17 | öltönyeibe, s a sűrű bürökbozótok szenvedhetlen gazbűzt terjesztének magok
12248 12 | csodálatos dologiszonynak miatta szenvednek, a boldog nyári szentheverdelnapok
12249 22 | földön futóvá; nem volt nálam szenvedőbb, nálam szerencsétlenebb
12250 4 | nem tudsz, ki csak tűrsz, szenvedsz, s még csak nem is panaszkodol
12251 25 | apját, anyját, öreg- és szépapjait, élő és még leendő unokáikat,
12252 1 | dolgokat beszélt a bennszorult szepegők füleibe, kik annyira tele
12253 4 | eszed, ne csípj! – kiálta szepegve Jónás. – Vagy úgy orron
12254 6 | megláthassam. Más nem találja szépeknek májfoltos virágharangjait,
12255 19 | szólt, s arcát a halál szeplői verték ki.~István felnyújtóztatta
12256 19 | egy haldokló apa tekinti szépreményű gyermekeit, kiket idejekorán
12257 4 | tetterőben, másik bájos szépségben gazdag. Az egyik a világ
12258 7 | magános lak rejtekében tündér szépségű lyánka lakik, kit még idegen
12259 8 | bővölködött, s bővölködő imádóit szépszerével ki tudta zsebelni, könnyen
12260 16 | ama nyugodt, kiszenvedett szeráfarc! Mint édes jelenet egy másik
12261 5 | egyiptomi szilvamagból, továbbá szerecsendióból, rákveséből, sagódarából,
12262 17 | nyomozni, a leányt pedig átadta szerecsenjének, ki azt levitte a Tiszára.~
12263 9 | szerencsétlenségére rá talált pillantani a szerecsenné vált prézensre, s e tekintet
12264 21 | szép, mint a költészet első szerelemálma, tagjai gyöngédek, mint
12265 6 | Minő lehet ily lény szíve a szerelemben, az a romlatlan, éperejű
12266 5 | fogják egymást, a legőrültebb szerelemmel. Még ez eddig nem baj. A
12267 8 | lehangolá; s kit arca bájai szerelemőrültté tevének, az lelke fennkölt
12268 11 | szólt még előtte az ifjú szerelemről.~Bálnai még akkor szép ifjú
12269 23 | hízelgő édes hangon szól:~– Szerelmem!~A hölgy összerezzen, rátekint,
12270 23 | hamvadt, s első tekintete első szerelmese karjai közt találta magát;
12271 10 | elképzelé, s midőn immár szerelmét és benne a világot akarta
12272 3 | heverésztek egymás megett.~– Szerelmetes magzatjaim! – így szóla
12273 6 | szamócáknak jutott azon szerencse, hogy a kedves helyről szemenként
12274 8 | alkalmat.~– Te magad ásod alá szerencsédet; majd megbánod akkor, mikor
12275 8 | férfiak irányában meglehetős szerencséje vala.~Egész élete az élvezetek,
12276 9 | nehéz. Azonban a Miska öcsém szerencséjére nagyon megijedt, és sietve
12277 5 | leánykával ajándékozta meg szerencsés új férjét. Gyékény Márton
12278 1 | nem lépett. Ki volt most szerencsésebb, mint ki az ágy alá menekülhetett.
12279 11 | Miért ne bízhatnának a szerencsétlenek egymásban?~A boldogság eltávolítja
12280 5 | megismertetéseül.~Ő egyike volt azon szerencsétleneknek, kik születésökkel hozzák
12281 15 | én már koldussá, hány nőt szerencsétlenné, mégis itt vagyok?!~Ezen
12282 11 | arca vonásaiban a sokszerű szerencsétlenség által megtisztult nemesség
12283 14 | teljes mértékben megragadta a szerencsétlent, halotti merevültsége elmúlt,
12284 1 | frakkja végébe, őt annál fogva szerényen kiszólították, s ekként
12285 6 | csak emberek nem visznek szerepet, s ihletett magányát nem
12286 22 | A leány elhallgatott, s szerét tehetve, bebújt az ágy alá,
12287 22 | csüggedten hallgatott.~– Szólj, szereted-e azon asszonyt, akivel egy
12288 2 | alatt megszokta a szülei szeretet ilyszerű kiömléseit anélkül,
12289 2 | volt; a gyermek túlbuzgó szeretetében azon gondolatra vetemedett,
12290 3 | iránta hálát, vonzalmat, szeretetet éreznek; annyival keservesebben
12291 15 | Dömsödi úrnak igen-igen szeretetreméltó életfilozófiája van, mellyel,
12292 19 | nehéz! – susogá azon gyöngéd szeretettel tekintve erszényeire, mellyel
12293 22 | bárha lett légyen regényíró!~Szeretlek is én téged, mint a szilvás
12294 25 | meg engem? Ugye, te sem szeretnéd, ha én téged megennélek?
12295 24 | iszonyú, iszonyú élet!~– Nem szeretnél eljönni innét?~– Szeretnék,
12296 22 | ezzel nem mondom, mintha szeretnélek megenni, óh, hazám!Szívem
12297 2 | árvát senki sem szán,~Hacsak szeretője talán.~Népdal.~Sz. városában
12298 3 | vádat ismételni: „A kocsis szeretőjének adta a zabot, nem nekünk!”~
12299 6 | legédesebb odaadással jogosítja a szeretőt meghittebb szabadságokra,
12300 26 | Ma még kezünkbe szorítánk szeretteink kezét, ma még üdvet néztünk
12301 6 | tapasztalhattak, kik egykor boldogul szerettek, a szerelem azon kifejlődési
12302 21 | taszítódott anyjától; nem szerették egymást.~Ez volt az első
12303 16 | vagy!… Ha van, akit valaha szerettél, ha van ártatlan rokonod,
12304 10 | üldözött mindenkit és nem szeretteték senkitől… Nehéz bűnök terhelik
12305 17 | Húsz esztendei fáradságaim szerezte Isten áldását egy nap megemésztette;
12306 8 | iránt, ezen vágyaknak tápot szerezzen, s az erény útján botorkáló
12307 5 | maradott hátrább.~Az ifjú gróf szerfelett higgadt kedélyű, gondolkodva
12308 5 | meg, másik örök mozgonyt szerkeszt, a harmadik a kör négyszegítésén
12309 13 | szerencsére diák nyelven levén szerkesztve, a hölgyek nem érthették
12310 5 | vezetnek, és számtalan ilyes szerkezmények tűnnek elő minden szobában,
12311 11 | ablakában égett még gyertya, s szerte a város minden ablakai feketék
12312 5 | fiatalember bújik be; belépvén szertenéz, meglátja az említett vasládát,
12313 2 | nem! – sikolták a malacok szerteszaladva.~– Semmit sem tudok róla! –
12314 2 | oly áhítatosan tekintett szerteszéjjel, hogy még a tisztelendő
12315 4 | Pistára riadozva.~– Hej, szervusz Pista! Hát hol jársz itten?
12316 2 | valami sajátszerű meglepetést szerzend annak névünnepére, s e törekvéssel
12317 2 | elhordta; Márton ekkor macskát szerzett, mely a gólyaörökösöket
12318 5 | utoljára is a bolondság kövét szerzi meg, másik örök mozgonyt
12319 4 | ismerne öccsére, a csodák szerzőjére, oly szomorú, oly szilárd
12320 2 | a későbbi idők és utódok szeszélye nagyot változtatott alakjaikon;
12321 24 | várost égetett fel egy buja szeszélyért, s mikor már ennyi vétke
12322 5 | voltak fogyasztói, s ama szeszélyes nedveket csak a patikából
12323 5 | závárját, különféle drasztikus szeszélyességű arabeszkekkel ellátott porcelán
12324 1 | szénaraktár épületéhez.~– A szeszgyár! – ordítá egy hang; sikoltás
12325 1 | betáblázásokkal terhelt szeszgyárnál, melynek gyér jövedelme
12326 10 | látta, miként Dömsödi azon szeszgyárt, mely Janka anyjáé volt,
12327 21 | haja fekete és fénylő, szétbomlottan ezer gyűrűben fekszik a
12328 1 | sokallni kezdi a tréfát, szétcsap amúgy alföldiesen mulattatói
12329 10 | az ajtónak, azt kitörte, szétcsapott maga körül; nem tudta, mit
12330 20 | anélkül, hogy a sötétben annak szétdúlt állapotját észrevette volna,
12331 1 | Megáll a téren; első lábait szétfeszíti, s felemelve koronás homlokát,
12332 24 | fájdalmas sírás hallik körül széthangozva a hallgató vizeken. A távolban
12333 14 | érzései kimagyarázhatlan széthangzásba jőnek; azonban, akik hozzászoktak,
12334 25 | egy csizmaszárára s néhány széthurcolt csontjaira akadtak.~
12335 5 | füleikkel a vállukon, hosszú, széthúzott szájaikkal s oly helyzetekben,
12336 5 | külföldre romlatlan állapotban szétküldeni. S mennyivel nagyobb érdeme
12337 12 | fogcsattogtató fúriaarcok szétkuszált hajzattal, iszonyún fenyegetőzve
12338 20 | fejéhez volt emelve és haja szétkuszálva.~Első pillanatban azt hitte
12339 2 | arca el van kékülve, hajai szétmeredtek, szemei elfordultak, ajkai
12340 2 | utánam, várj! – s ezzel szétnézett a szobában, megpillantá
12341 26 | pókhálók; a házikó falai szétnyiladoztak, tetejét levetette az erős
12342 18 | lováról, az felfordult, szétnyújtá négy lábát és kimúlt; mire
12343 24 | felhői közé, s homályfényét szétönti a vizeken, mikor a vad,
12344 24 | egyik felétől a másikig s szétoszlik a nádberekben; alig hallhatólag
12345 26 | ruhácskái függtek, az időktől szétrongyolva.~A csavargó szíve elszorult.~
12346 22 | szelindek felemeli fejét, s szétszaglálva a levegőben, tompa, fenyegető
12347 18 | Feje iszonyúan fájt, majd szétszakadott.~Hevesen rántotta el a kezét
12348 21 | kettészakítva, a gyöngyöket szétszórta az egész szobában; a selyemzsinóron
12349 20 | Izzasztó munkája közben sokszor széttekintett. Mi nem láttunk egyebet
12350 21 | szemek nyugtalanul forognak széttekintgetőleg; nyöszörg, kér, nyugtalankodik,
12351 23 | Mi történt velem? – kérdé széttekintve. Érzé, hogy a legboldogabb
12352 15 | kikullog az istállóba, s miután széttekintvén, messze és közel egy árva
12353 9 | sorsukat minden percben széttéphetem? Vigyázzanak önök magukra!
12354 5 | szándékot az elfutásra.~– Széttéplek! – ordítá fogcsikorgatva
12355 17 | áldása!” azután felszökött, széttépte a rab kötelékeit, s azt
12356 14 | verekedésnek.~Házfeltörések, gulyák szétterelése, gyorskocsik megvámolása
12357 5 | rokokó székek és pamlagok szétterpesztett lábaikkal, mint ismeretlen
12358 4 | a legelső hideg szellő szétűzi ezen, az emberi ész láthatárán
12359 12 | ezt ni! – szólt a betyár szétválasztva fejebúbján a gubancos felemás
12360 5 | alól; ama szívhez szóló szférai zengés, a művészi játék,
12361 21 | teremtve.~A vén Dömsödi e szigetbe gyűjté kincseit, s néhány
12362 21 | ingovány közepén magános szigetben házat építtetett, minden
12363 24 | meg a mocsár kóbor úszó szigeteitől, minek sűrű füvében olykor
12364 26 | nem jelent meg; az egész szigeten nem volt egy bokor, hova
12365 24 | Keressük fel az ingovány szigetét.~A nádtenger sűrűbb és vadonabb
12366 5 | közepén virágokkal tarkálló szigetke, a sziget közepén terebélyes,
12367 22 | A gyermek! – sikolták a szigetparton. De ő óvakodva tartotta
12368 23 | emberi.~Amint visszatére a szigetre megölt gyermekével, sietett
12369 9 | önt, megbüntettetem példás szigorral; majd megmutatom én, hogy
12370 17 | Ne vigyorogj – inté őt szigorú arccal a bíró –, felelni
12371 6 | az atyai hagyomány sokkal szigorúbb részletességgel fejté vala
12372 13 | fizetni, erre való a törvények szigorúsága. Majd meglátjuk, hogyha
12373 22 | lábszárain hasas nadályok szíják tele magukat, de az ember
12374 6 | lássam őket még egyszer, hadd szíjam lelkembe arcod vonásait,
12375 18 | egykedvű válasz.~Egy magas, szikár alak lépett be átázott ruhában,
12376 26 | zúg a kietlenben, csak a szikkadó dágvány pöffedik olykor,
12377 6 | királyi zászpa, a szabad sziklák virága, a kökörcs, a zsarnok
12378 2 | Jaj most neki!” s szemei szikrát hánynak; ezzel benyomja
12379 11 | szél patkójától a kő is szikrázik.~Csángó népdal.~December
12380 9 | podesta.~Körültekint, szemei szikráznak, s lábai Galileiként azt
12381 7 | közepére lépett. Szemei szikráztak, haja mind felfelé állt –
12382 18 | neki csak szelídebb és szilajabb fájdalmak között volt válogatása…~ ~
12383 16 | támasztanak.~A peregrinus szédült szilajsággal verte martalékját a földhöz,
12384 5 | ifjú gróf jobbágyai jólétét szilárdítá, sok és talán unalmas is.~
12385 5 | kímélettel tevé, ahol építe, szilárdul; s az biztosította számára
12386 7 | Kéturfalvára, hol a leányt a Szilárdy-kastélyban rejtettük volna el. Tervünkben
12387 5 | az öreg grófnak, hisz a Szilárdyak honszeretetöket egyik a
12388 26 | meglátogatja testvérét, kit gróf Szilárdynénak hínak, s kit szeret és tisztel
12389 2 | a sötét háttérben karcsú szilf termetével és sötéten ragyogó
12390 6 | habkönnyű öltönyében, mely alatt szilfidi termete a leggyöngédebb
12391 5 | strucctojás- és egyiptomi szilvamagból, továbbá szerecsendióból,
12392 22 | Szeretlek is én téged, mint a szilvás derelyét; de ezzel nem mondom,
12393 5(1) | akkoriban rendkívüli parasztság szimbóluma volt a magyar beszéd; Pest
12394 5 | ajtónyikorgás hattyúdali szimfónia, míg középett egy nagy tükör
12395 25 | gyönyörűséges összehangzó szimfóniák felett pedig nagyszerű alaphangokban
12396 25 | ébrednie eme farkasgyötrő szimfóniáktól. Megmozdult, borzalmas torzképet
12397 2 | mikor még proporció és szimmetria nem voltak feltalálva a
12398 21 | anyát és gyermekét érzéki szimpátia köti össze, mely által megérti
12399 5 | A padlatot világoslila szín szőnyeg teríti be, mely
12400 7 | bennünket, megtámadjon, velünk színből szörnyen megverekedjék,
12401 21 | elfalazva, melynek ultramarin színébe ezüstszín lepkék látszanak
12402 24 | a levegőt, s a szürke ég színében vándor vadludak vonulnak
12403 21 | borítja falait, melynek színei a szivárványnál ragyogóbbak.
12404 2 | már igen sokat vesztett színeiből; csak két fekete szem látszik
12405 2 | kürtős kalap körül egy minden színekből összeválogatott mezei virágkoszorú
12406 6 | Midőn az átfeketült víz színére áthajoltam, hogy kedvenc
12407 10 | eltörle minden élőt a föld színéről, s mélyen elásta azokat,
12408 8 | magára ölteni, ez erényes színezet aggodalmas kilátásokra szolgáltatott
12409 15 | ennek környéke veszedelmes színezetben voltak előállítva a közhír
12410 5 | napvilág homálybús fakó színezetet vet a szobára és annak tárgyaira.~
12411 21 | vedrekben ritka és alakra s színezetre gyönyörű virágok tenyésznek,
12412 5 | ablak van egyik oldalán színezett üvegekkel, mikről egy terjedelmes
12413 9 | tudtára, mily kéménysöprői színezettel légyen arculatja felruházva;
12414 14 | táncosnéja a wiedeni bécsi színházból a másvilágra galoppírozott,
12415 25 | felek nyaka közé, mint egy színházi géniusz.~– Hát Jancsi, repülünk-e? –
12416 13 | gyertyával belevilágított. A láda színig volt töltve puskaporral,
12417 5 | lépten-nyomon meghazudtolák a színlett nyugodtságot.~– Ej! – így
12418 2 | csörpör és a zajnak mindazon szinonímái, melyek elől az ember be
12419 15 | felhő nagyobbodik és lila színt ölt magára, a nap eltűnik,
12420 21 | pírja rajta, de annál teljes színűbbek nyíló ajkai, a nedves, piros,
12421 26 | közhaldoklásban, oly gyász színűre vált.~A bélaborai lankaságot
12422 1 | őrülten csapkodva fejszékkel a sziporkázó tűz közé s rekedten kiáltozva
12423 24 | virágiról lepállott a hímes szirony; ősz lett.~A mocsár vizei
12424 18 | változatlan maradt, mint egy szirtdarab, mit sem eső, sem napfény
12425 18 | lankaságokban, úttalan fenyves szirteken, fenyér- és haraszttermő
12426 10 | volt, s mikbe egyszerre egy szita dohány belement.~Ő metélt
12427 6 | újszerű, lélekemelő illatot szíttam belőle; vágyva lestem, mint
12428 1 | akarnak.~E víg és minden szív- és szemeket gyönyörködtető
12429 24 | rejtett fészkén.~A holdnak szivárványa van; a sötétszürke égen
12430 21 | falait, melynek színei a szivárványnál ragyogóbbak. Kedves, sötét
12431 5 | egyszer számot kérni ott a szivárványok boltozatán felül, honnét
12432 1 | hölgyei foglalnak helyet, szivárványos legyezőikkel sátorozva el
12433 22 | rózsavirágú pompás réti füzények, szivárványozott sásliliomok virulnak összefonódva
12434 18 | napra újjászülve kiújuló szívbetegség, melyre az egyetlen ír,
12435 6 | a kellemetlen, gondszerű szívdobbanást, mely legnyugodtabb örömei
12436 7 | ábrándos álomban, midőn szíveik egymáshoz oly közel dobognak,
12437 13 | beszéljek csak egy percig szíveikhez.~– Sohase beszéljen biz
12438 8 | könnyelműség széttépett szívek vonaglásaival mulatta magát.~
12439 12 | kinek a feje kevesebb ütést szívelt el, mint a Telezsáké, kakastaréjos
12440 15 | járok éjszaka,~Ide kerget szivem fájdalma;~Vad erdőben járok
12441 18 | őt keblemről? Kiszakítád szívemből az övét? Enyim volt és elvetted
12442 24 | a földbe, de mégis az én szívemnek fáj. Fölaggattam a keresztre
12443 18 | szótlanul, mint akit a döfés szíven talált, tántorodott hátra,
12444 6 | emelkedettsége, a romlatlan szívépség, s mint mesés maradvány
12445 6 | e szót kimondá.~Az ifjú szívéről nehéz kő, nehéz aggodalom
12446 25 | kezével; a kiskutya azonban e szívesség elfogadására valamennyi
12447 7 | ne félj.~– Köszönöm. E szívességedért nem maradok hálátlan; csak
12448 5 | közé tartozik.~Kapott is e szívességeiért az ifjú gróf elég szép elismerést.
12449 5 | ömlöttek ki ujjai alól; ama szívhez szóló szférai zengés, a
12450 5 | kik ősz hajaikkal is több szívmelegséget mutatnak romlatlan kebelökben,
12451 24 | bizodalma; s óh, mikor a szívnyomó álmok rettentő panorámája
12452 1 | összegyűlt sokaság nagy szívörömére.~Azonban nem oly könnyű
12453 11 | Bocsáss, bocsáss – esenge szívreható hangon a szegény leány. –
12454 1 | közhangviharból, kísérve szívszaggató jajok ezreitől; toronytetők
12455 1 | segítsenek! – kiáltá a bátor szívű legény, midőn a hegyes szarvak
12456 14 | szabad polgárok, midőn a szobaajtó megnyílván, Dömsödi úr belép
12457 5 | almáriomajtók, mik apró cellákba és szobaajtók, mik roppant almáriomokba
12458 11 | kialudt; csak egy földszinti szobácska ablakában égett még gyertya,
12459 8 | elhamvaszták, egy földszinti sötét szobácskában agg nő haldokolt; szemeiben
12460 22 | ajtaját bekötözte. Azzal a nő szobái felé ment, táskáját és nehezebb
12461 23 | felelt elhagyott, nesztelen szobáiban.~Odafutott neje hálókamarájába;
12462 5 | ki bezárt ajtókon át jár szobáin keresztül, s e fölfedezés
12463 2 | hűtötte; akkor aztán kirúgta szobájából az elkínzott gyermeket,
12464 10 | keresztülrontott a principális szobáján (a jó úr, megijedvén, az
12465 26 | összekereste az enyészetnek indult szobákat, hítta nevénél ellenségét,
12466 18 | mozdulok ki hetenkint egyszer szobámból, s mint a karthauzi, éltemben
12467 5 | homálybús fakó színezetet vet a szobára és annak tárgyaira.~Első
12468 7 | nem lesz hosszú,~Csak egy szóból álló, de szomorú.~Népdal.~
12469 23 | nőalak merev egyenesen, mint szobor, karjai keblén egymásra
12470 17 | meggyilkolni!!~Akár egy szobornak könyörgött volna… Az ifjú
12471 6 | hirtelen helyet, merev, szoborszerűvé változtatva a gyöngéd vonásokat,
12472 5 | megboldogult Szilárdy Mihály szobra, mely egyszersmind a kályha
12473 11 | Bálnai visszament a kút szobrai alá.~Nem sokáig kelle várnia.~
12474 18 | részvéttelen, mint azok a szobrok, melyektől Diogen kenyeret
12475 17 | siessetek, az udvar közepére egy szobrot ássatok le, ehhez fogjuk
12476 12 | részei szolgáltatták. Egy szögletben két rongyos nő ül összekuporodva,
12477 5 | hallgat, s szobája egyik szögletében egy előtte ismeretlen rejtekajtót
12478 12 | míg ekkora voltam, a ház szögletihez csapták volna.~A gyermek
12479 1 | szokatlan udvariasságra, szökdelt, rugdalózott, szarvait rázta,
12480 1 | Idomtalan bakugrások közt szökdelte át a vad a sírokat, s véres
12481 13 | annak, ki tudtul adja a szökevény hollétét; e körlevél K…
12482 5 | hogy az még csak el se szökhessék onnét, s ezen gyötrő dilemma
12483 5 | mint ismeretlen álomvilági szörnyalakok fejökkel a hónuk alatt,
12484 1 | s rivallni a várva várt szörnyeteg jövetelének hírét. Porfelleg,
12485 25 | szomszédságában okádta a hangok szörnyetegeit.~De bárha aludt volna az
12486 16 | Felhányta emléke szörnyűnél szörnyűbb lapjait; összekereste azon
12487 25 | összecsapta két első lábát, s nagy szörnyűködései közt ígyen szellőztette
12488 9 | Egyik nevetett, a másik szörnyűködött, a harmadik imádkozni akart
12489 16 | szívét.~Felhányta emléke szörnyűnél szörnyűbb lapjait; összekereste
12490 13 | iszonyatos halál a lobogó szövétnek lángjaiban, mely vörös fényt
12491 5 | látni a pókot, mely hálóját szövi. És a háló két, gyanút és
12492 10 | körültekintgetvén, minden szóhoz kettőt köhintett, s látszólag
12493 1 | öltözködve a városon belől szokásnál fogva neveztetik utcának;
12494 5 | újításvággyal rohanta meg a fennálló szokásokat vállalkozásokba kapva, miknek
12495 8 | árgusszemű mamáknak nem volt szokásuk megjelenni, vagy ha igen,
12496 21 | vadul ölelte magához annak szőkefürtös fejét:~– Kék szemed van,
12497 6 | művelt világ, s divatul szokja el egyik a másikától, vagy
12498 6 | ajánlkozótól csak e diogéni szókkal kérne szolgálatot: „Eredj
12499 17 | előkötővel, zöld kockás moldont szoknyában, mezítláb és vigyorgó vörös
12500 5 | negyedik havában, tehát a szokottnál jóval hamarább egy gyönyörű
12501 24 | abban fekszem.~– Alunni is szoktál?~– Nem tudom; ott fekszem
12502 24 | vagy az őrült, ő a boldog. Szoktál-e imádkozni?~– Szoktam; minden
12503 8 | ajtóbul –, melyik boltostul szoktatok ti vásárlani?~– Nem tudom –
12504 24 | sóhaj, fájdalmas és nehéz szólala meg erre a sziget bokrosából,
12505 9 | amint hol itt, hol ott szólaltak meg a rejtélyes hangok,
12506 3 | meg találnának a ládában szólamlani, hát majd…~– Hallgatsz,
12507 18 | boldogsága attól függ, mint szólasz igazat és okosat.~– Hát
12508 4 | örökségét, ökreit, házát, szőlejét mind megitta, sőt mint némelyek
12509 10 | csekély hivatalka! Mit neked a szolgabírói polc!… Föl veled a dicsőség
12510 10 | urat rendkívül erőtette a szolgabíróvá létel, sorsa jobb nemtője
12511 15 | szerint: „Magad uram, ha szolgád nincs!” saját személyében
12512 17 | gyászemlékű nap előtt, más szolgái most és vagyontalanok; kiknek
12513 17 | Siess! siess! – kiáltja szolgájának. – Nyomd az evezőt! A hajnal
12514 21 | Mindezeket Péter apjának fekete szolgájától tudta meg, kit ez árulásra
12515 22 | szolgálójával, s egy néma fekete szolgájával, mely utóbbin kívül, ki
12516 17 | szétszórva nyomorog idegen házak szolgálatában. Jaj annak, aki ezt tudta
12517 1 | meg az atlétának markos szolgálatát, míg az ifjabbik kérdezé
12518 13 | kinek egy időben nem csekély szolgálatokat tett, folyamodni, s előtte
12519 12 | egyszersmind szemináriumul szolgálhasson a zseniális szegénylegényi
12520 22 | került ide fiatal nejével és szolgálójával, s egy néma fekete szolgájával,
12521 2 | elment a sütnivalója. A szolgálók megálltak nézésére, a gyermekek
12522 3 | azzal a jó tanáccsal is szolgált Gáspár úrnak, hogy legjobb
12523 14 | Hogyne ismerném, nála szolgáltam hat esztendeig; meg is vert
12524 8 | színezet aggodalmas kilátásokra szolgáltatott alkalmat.~– Te magad ásod
12525 12 | birkák meg nem ehető részei szolgáltatták. Egy szögletben két rongyos
12526 5 | sajnálom, hogy alkalmat szolgáltattam rá.~– Nono, csak ne jőj
12527 17 | elvagdalni, hogy ne láthasson, ne szólhasson és ne írhasson; – azután
12528 2 | összecsapván csakugyan meg is szólítá; de azzal sem sokra ment,
12529 7 | bizalmas hangon Sándornak szólítottál, gróf Szilárdy Leander és
12530 13 | lakói ünnepélyes hangon szólíttatának fel a törvények iránti engedelmességre.~
12531 13 | boldog álmaikat.~– Csitt! Ne szóljatok! Ki lehet az?~– Bocsáss
12532 14 | házból s megszámlálja, hányat szóljon naponként, s miután a kimért
12533 13 | a zöld királyi széket.~– Szólnak-e már a madarak?~– Még korán
12534 18 | senkinek ne merjek arról szólni, amit ott láttam. Nem is
12535 13 | tányérkára nehány fürt ép szőlő volt téve, mi tél utóján
12536 5 | mozaikmű van kirakva: egy szőlőfürt és mellette egy paradicsommadár;
12537 22 | benőve, menetelesebb oldalaik szőlőkkel vannak beültetve, miknek
12538 1 | cseresznyefák virágaitól.~E szőlőkön innen kedves kis halmon
12539 6 | lyánka ül; ölében sötétzöld szőlőlevelekre pirosló szamócák vannak
12540 6 | ház előtt kedves árnyékú szőlőlugas áll, melynek közepén zöld
12541 11 | párbeszédet hallatva:~– Mit szólsz e vigalomhoz?~– Azt, hogy
12542 3 | tekinte körül, kérdezvén: „Te szóltál, Pista?”~Pista egyet mozdult; „
12543 11 | hogy a földön jár; éhség, szomj, hideg, ösztönök gyakran
12544 1 | kellő közepén valamennyi szomjas utasok nagy gyönyörűségére
12545 3 | Csodák~Arany nem olt szomjat, éhet;~A gazdag még koldus
12546 17 | szentelt szobát, mint a hajón szomjazók az utósó csepp édes vízért,
12547 17 | csak a saját bosszújától szomjazott indítvány mellett maradott.~–
12548 1 | a gazdákat fölébreszté a szomjúság. Ezen körülménynek köszönheti
12549 10 | Bizonyítja eztet torkom~Gyakor szomjúsága.~Népdal.~Fekete gyászban
12550 9 | halottasének ama sajátszerű szomorgó kifejezésivel, mely az őszt
12551 4 | csúcsos kőemlék a ráhajló szomorúfűzfák között és az egyszerűen
12552 8 | lehelletétől ment maradt, mert a szomorúság nem termőfölde az érzéki
12553 10 | gondolatai: minden betűből az ő szomorúságát olvasta ki, regényes, ismeretlen,
12554 6 | homályosan sápadva kél; szomorúságot hoz számomra és bánatot.
12555 5 | keserves sírása naponkint a szomszédba hangzék széjjel. Márton
12556 2 | példányképei a legszebb szomszédi egyetértésnek.~Neveik, mint
12557 20 | leskelődött a kegyes férfiú szomszédja ablakán, s most zivataros
12558 5 | hangzék széjjel. Márton szomszédjában lakott Bálnai testvére,
12559 2(2) | elszánthat; aki korán kaszál, a szomszédjából is kaszálhat.~
12560 2(2) | Mert aki később szánt, a szomszédjáéból is elszánthat; aki korán
12561 25 | lábait mindenik meg tudta a szomszédjáétól különböztetni (mert a csizmák
12562 5 | falusiaknak azon elsőbbségök volt szomszédjaik felett, hogy míg az említett
12563 5 | semmit sem akart tanulni szomszédjaitól, kik két arasznyi széles,
12564 5 | volna részeg, hanyatt dől szomszédjának, ez pedig, mintha szabadulni
12565 4 | messzire elkergette Pista szomszédját a falutól, még egyszer utána
12566 25 | Frissen! Fel kell lármázni a szomszédokat! Kardot, puskát, dorongokat!
12567 2 | volna, ha abból a szeretett szomszédra nézve valami bosszúság keletkezhete.
12568 25 | mélyen alvó esküdt úr füle szomszédságában okádta a hangok szörnyetegeit.~
12569 7 | mely mintegy félmérföldnyi szomszédságban állt a magános laktól; paripája
12570 6 | neve mellé imádságaim közé szőni, nyugodt vérrel csak ezt
12571 5 | alatt megnyílik egy rejtett szőnyegajtó, s rajta egy fiatalember
12572 21 | azután félrefordult, ágya szőnyegei közé temette magát, és sírt
12573 23 | hálószobája.~A feltépett szőnyegeken át teljes fénnyel világíta
12574 9 | Az ének végigéi szelíd szoprán hangokban oszlának fel…~–
12575 22 | feküdt éppen kisgyermekét szoptatva.~A gólyaláb rémes lappangással,
12576 2 | lebontott deszkákat ismét szép szorgalmatosan felszegezvén.~Alig hangzott
12577 2 | által azokat a kilódulásra szorgalmazza, s azután magára zárja az
12578 26 | esztendeje.~Ma még kezünkbe szorítánk szeretteink kezét, ma még
12579 16 | édes órák, a kedves kezek szorításai, az édes mosolygás a kék
12580 13 | forrón az egyik, gyöngéd szorítással a másik, és sírtak mind
12581 21 | A férfi érzi az iszonyú szorítást, mellyel a hölgy fejér ujjai
12582 9 | ága közé csomónként hajat szorítgat s a cirkalom segedelmével
12583 25 | úton keresztül lelkesülten szorította magához, részvétében erősen
12584 1 | gerendák és sárfalak közé szoríttatni, hanem kiviteté magát a
12585 2 | és egy vasgerebent; majd szőrkötelet vesz, azután egy serpenyőt
12586 17 | óra!~Az egyik zsivány egy szőrkötélt vett elő, azon hurkot vetett,
12587 24 | bátorsága azt a vizekbe szórni, hogy a jövő holdújultáig
12588 23 | azokat átölelte, szívéhez szorongatá, összecsókolta.~Érzé, hogy
12589 25 | elég az hozzá, hogy végső szorongattatásai közepett belesóhajtott,
12590 15 | nem darab fa.~Dömsödi úr szorongva kereste pisztolyait oldalzsebében,
12591 5 | s kevés idő alatt igen szoros viszony keletkezett kettejök
12592 11 | kevéssé – válaszolt a hölgy, s szorosabban simult vezetőjéhez.~– Kevés
12593 20 | ismét visszafekteté, homokot szórt arcára, s a koporsófedelet
12594 5 | becsületessége mellett koldusbotra szorul, vele falatját megossza?
12595 5 | ezen gyötrő dilemma közé szorulva kin tölthette hamarább bosszúját,
12596 18 | ránk, melyben egy fekete szőrzet ült; elsőbb azt gondoltam,
12597 24 | megütődött visszhang egyes szótagait.~Nagy, fekete éjbogarak
12598 21 | ujját, s eszmélve szól egyes szótagokat: a! …apa! s hozzá piciny
12599 21 | mely által megérti annak szótagtalan állati siránkozásiból minden
12600 16 | termetű férfi kifogta, s több szótalan férfiak, de mind oly magasak,
12601 21 | hideg, zavart tekintet, e szótalanul nyílt száj, az elmezavar
12602 7 | nem érté a mondottakat, s szótlan zavarban bámulta a dühöngő
12603 10 | patvaria” eme másik két szótól származtatá: „pati varia”;
12604 5 | magánosan, mint egy kárvallott szotyák, s a medve dörmög kalitkájában,
12605 5 | annyira össze vannak egymással szőve, s hogy legcsekélyebb részleteikben
12606 7 | volt az? – ordítja dörgő szózattal a férfi, s megfélemlett
12607 9 | felsőbbséget így fumigálni! Hát szubordináció ez? Hát tisztelet ez, mi?
12608 12 | nagyobb dobogást; azzal szügyébe vágta fejét, nekitoporzékolta
12609 1 | azóta a hanyatló család napi szükségeit.~Özvegye azon gyámoltalan
12610 5 | miután őrajta kívül senki a szükséges pöriratokat, többek közt
12611 5 | kell: oda cselekvő kezek szükségesek és vasakarat és ismeretek.~
12612 22 | mely utóbbin kívül, ki a szükségeseket bevásárlani a szomszéd faluba
12613 3 | mint most pénzem van, s a szükségnek idején mind hátat fordítottak
12614 2 | Tizennégy év alatt megszokta a szülei szeretet ilyszerű kiömléseit
12615 10 | volt az ellenvetés, hogy szüléi életében a leány magát semmire
12616 2 | eszembe juttattad; neked pedig születésed napja van, nemde? No, hogy
12617 5 | szerencsétleneknek, kik születésökkel hozzák a világra ama, mintegy
12618 7 | tapadásban, néma kéj közepett születik meg a szerelem első rózsája,
12619 25 | de jobb lett volna vakon születnie, mint látni, amit látott!