| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Hétköznapok IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
12620 6 | időben, egy közös gondolatot szülnek, mintha csak egy két alakban
12621 21 | történt.~Iszonyú kínok közt szülte meg a nő első gyermekét,
12622 3 | Jelen időnkben éppen iskolai szünnapokra rándult haza Pista úrfi;
12623 2 | ideig magánkívül volt, és szüntelenül félrebeszélt.~A kuvasz pedig,
12624 9 | a kántorék Juliskája, a szürkeszemű köpcös ideál, ki a prézens
12625 20 | itt-ott kékes foszforfénnyel szürkítve; odvas sírok üregeiben a
12626 5 | spanyolfalakkal, melyeknek örökös szürkületje különösen alkalmasnak látszik
12627 18 | be, ott várt addig, míg szürkülni kezde az idő, amidőn egy
12628 1 | fogta, lábait összekulcsolta szűgye alatt, s ott ült vitézül,
12629 1 | lábát, mint oszlopot a bika szűgyének vetette – ekkor nyakának
12630 5 | kőcsatornák vezetik szét a víz szűkében szenvedő helység minden
12631 14 | Szatmár, Csongrád vármegyéket szűkeknek érzik, el-eltűnnek, s gyakran
12632 5 | vállalkozási szellem, bár szűken és sokára, de megtermették
12633 5 | nem különben a koplalás és szűkölködés különféle nemei között válogathatni.~
12634 9 | oratórium különben kémény nélkül szűkölködik.~E neszre rakoncátlankodni
12635 5 | látogatott és jó tanítókban nem szűkölködő népnevelő intézetek, mik
12636 10 | Bálvándy úr jóbarátokban nem szűkölködött? Mindennap dáridó, minden
12637 22 | magát az udvarba.~A kutya szűkölt dühében s fájdalmában, de
12638 21 | van rejtve. Cédrusfa és szultánfüstölő égnek benne. Az illatos
12639 15 | három éjfél előtt.~Az eső szűnni kezdett, a felhők felszakadoztak,
12640 8 | ébressze fel a csendesen szunnyadót.~– Doch, doch, ma chére,
12641 20 | hítta, s később, hogy az nem szűnt meg ugatni:~– Ki van ott? –
12642 9 | akkora tükre van is, mint egy szunyog talpa, s abba belenézhet,
12643 5 | szabad lég és a legyeknek és szúnyogoknak barátságos légiói, míg télen
12644 9 | nem tudták.~Egy szegletben szupplikációra járt hősök mesélék kalandos
12645 22 | melléjök egy kitűnő nádszálat szúr, s nekigyürkőzve beleveti
12646 2 | foldozás, másiknak kilátszanak szúrágta szarufái. Egyiknek sarkaiból
12647 2 | mellébe, hol több ilyen szúrásnak nyomai látszanak, s várja,
12648 9 | úr – felelt a prézens úr szurdéklakó dárdása hivatván Miskának,
12649 25 | tehát magára vette öreg szűrét, beült a szánkó elejébe,
12650 5 | szavajárásként villára szúrható magyarázatra, s ismét darab
12651 12 | agyon! Tépásszátok meg őket! Szúrjátok ki szemeiket! Hasítsátok
12652 5 | éppen a legfájóbb oldaláról szurkálva ezáltal az embert, mintegy
12653 12 | teremteni. Ejnye, milliom adta a szurkos kezeiteknek! Kilopta le
12654 5 | vesse meg a hátát, hogy a szúrós drótfalhoz ne érjen.~Künn
12655 9 | teszi az ablakon, s az ilyen szurrogát tükörben aztán hajának és
12656 24 | Az ember, mint a derékon szúrt hernyó vonaglott s rebegé:~–
12657 17 | kést, s azzal úgy oldalba szúrta István úrfit, hogy azon
12658 17 | döfés volt hátulról véknyába szúrva, mely keresztüljárta szívét.
12659 5 | rézkalitkában láncra kötve, nagy szuszogással aluszik egy serdülő mosómedve,
12660 20 | a feje felett hallá azt szuszogni a kegyes férfiú, s tagjai
12661 20 | hangokat ád, mintha a sírlakók szuszogva és nyöszörögve fordulnának
12662 6 | gyermekded, telt vonások szűzi klasszicitásba olvadtak
12663 17 | tetszék neki, mintha „hajrá”-t ordítana utána ezer torok.~–
12664 18 | szekrénynek dőlve, annak tábláit mind bezúzta, nem érzé,
12665 5 | elmúlt jobb időkről; a hármas táblájú brazíliafa asztal a középen,
12666 5 | szekrény, mozaikkal kirakott táblákkal, erősen megvasazott és aranyozott
12667 6 | pihenő lelket, s egy fekete táblára mutat, melyre semmi sincs
12668 5 | elszégyenlené magát, még talán el is tagadná, hogy mindezeket ő cselekedte,
12669 6 | gyöngéd vonásokat, szemei tágan, feszülten néztek a távolba,
12670 5 | házak sorában az úri lak, tágas udvarán magas artézi kút
12671 22 | hullámokat verő szélben; itt-ott tágasabb tükröt képez benne a mélyebb
12672 2 | bosszú kitöréseivel. Minden tagja reszket.~Az asztalon a zsoltárkönyv
12673 2 | estefelé akadtak rá képében és tagjaiban iszonyúan összemarcangolva,
12674 19 | ágyadból? Olyan hidegek tagjaid, mint a jég. Feküdjél le
12675 5 | a Szilárdy család minden tagjaival – úgyszólván – vele született.
12676 10 | különben hasznavehetlen tagjául tekintetett, s rövid címe
12677 1 | volt e csapás, mint egy taglónak a csapása. – Itt állj meg! –
12678 11 | ezek a gyermekien gyöngéd tagokat, nem kímélték azon keblet,
12679 1 | körülvett temető közepe táján kőemelvény foglal helyet,
12680 4 | ködhomályban kerestem volna a tájat, melyet nem ismerek, nem
12681 5 | ha valami hindu találna e tájra vetődni, aligha valamelyik
12682 5 | emelvényeken felállogatott tajték- és zománcos pipák, ökölnyi
12683 7 | megmenekülnöm! – kiáltá emez tajtékozva, s tőrével ellenét iparkodott
12684 5 | épkézláb szék, virágcserép, tajtékpipa, mely utána ne repült volna;
12685 10 | valakit, repülő hajzatával, tajtékzó ajkaival, kipirult homlokával,
12686 25 | mintha meztelen nyakát a takácsvakaró bugájával vagy csizmadiaráspollyal
12687 7 | egyéb volt, mint rongyba takargatott főtt madárlép, melybe a
12688 8 | kinek szívét emberi álarc takarja.~Egy este, midőn ábrándos
12689 5 | hínárt, sást és békalencsét takarmány helyett elkölteni.~Nem részesült
12690 3 | Hallgatsz, hallgatsz! Takarodj tüstint a házamtól! Ötszáz
12691 12 | erős égettbort! Aki férfi, takarodjék ki a szobából! Menjetek,
12692 5 | dideregve vonván fejére takaróját.~– Hm, mit hallhattak hát? –
12693 25 | eshetett volna, ha nevébe takarózhatott volna, egymást s a közbe
12694 25 | csekély hasonlatossága van a takart versekhez.~– Nini, milyen
12695 14 | muzsikál, és lábával veri a taktust. Hosszú csontkezei könyökig
12696 5 | újra közbeszól a mogyoró taktverő.~– Jobban üss, te Jancsi,
12697 5 | feltört ládám mellett vérében találandják őt, s én megszabadulok pénzem
12698 5 | fogalma sincs; nincs mibennünk találékonyság; hiszen ha önnek azt mondom,
12699 7 | tovább érzékeinket, együtt találgatánk kalandosabb, ingerlőbb élvezetnemeket,
12700 8 | alkalmazza. Legvégül a szobában található egyetlenegy bőrpamlagra
12701 18 | ellenségemet, amazt halva, ezt élve találjam. Ne félj, addig nem halok
12702 13 | bejönni, mi a mennykő?~– Nem találjuk az ajtót – hangzék künn.~–
12703 9 | szerecsen mágnással van találkozásuk, hanem ahelyett erősen agyba-főbe
12704 18 | midőn tekintete Leanderével találkozék.~– Tizennégy hónap óta ma
12705 5 | házhoz járást és leányával találkozhatást, sőt nem volt idegen az
12706 8 | saját tetszése szerint; találkozhatik, kivel kedve tartja, s biztos
12707 22 | úsznak vele szemközt, s mikor találkoznak vele, feje fölött átugranak;
12708 6 | ismét és ismét kell veled találkoznom?… Miért, hogy éppen ott
12709 5 | Óh, barátom, ez régi találmány; ezt az utazás módját nálunk
12710 5 | mondom önnek azon elmés találmányt, mellyel most Skóciában
12711 19 | résztvevő arcot keresnek és nem találnak; a pénzes láda mellett egy
12712 6 | házához vezet; ha emerre találnál tévedni, egy jó tanácsot
12713 18 | fölkeresni, míg föl nem találnám; eddig, ha kerestem őt,
12714 3 | tallérokat –, ha megint meg találnának a ládában szólamlani, hát
12715 18 | tudnál-e oda menni?~– Így nem találnék oda, hanem ha onnét fújna
12716 17 | leeresztheted magadat; kötelet találsz a gerendákon, siess!~Az
12717 25 | én fejem? Te Jancsi, nem találtad meg fejemet?~– Nem biz én,
12718 4 | világosíts fel erről! Az utcán találtak-e engem? Én már annyit gondolkodtam
12719 22 | kőszén rétegek alatt most is találtatnak kővé vált, öllel át nem
12720 25 | úton egy furcsa emberre nem találunk.~– Óh, sz’ nem ember ez,
12721 6 | és az örömeket teremté. Talány előtte a természet minden
12722 1 | helyet, mely a szentháromság talapzatát képezi kékre festett homokkőből
12723 5 | meglepő külsejű; építészének talentummal kellett bírnia ízlés dolgában;
12724 14 | vállalatokban hadvezéri talentumot tüntetett ki, s a legkínosabb
12725 9 | köpönyegbe építve, fején talián sipka; szájának, minthogy
12726 8 | nem törhető égisz, melynek talizmáni védelme alatt lelke tisztasága
12727 7 | köpönyeggallér és lenyomott talján sipka közül csak hegyes
12728 3 | Pista, zsebjeibe tömve a tallérokat –, ha megint meg találnának
12729 9 | van is, mint egy szunyog talpa, s abba belenézhet, látandotta,
12730 22 | a gólyalábas, igyekezve talpainak álláspontot adni, s szemeit
12731 9 | lőn.~– No! Megvolna hát. A talpalló fel van eszkábálva nem éppen
12732 9 | andalgással énekli össze a corduán talpallót nadrágszáraival:~„Eljött
12733 9 | hajfürteit; a csizmafényítés, talpallóvarrás, pecsétek kiszedése, mind
12734 9 | mely neveztetik igazi nevén talpallóvarrásnak; gyilkos egy mulatság a
12735 25 | repülünk, nem érzem a földet a talpam alatt (ami nagyon természetes
12736 10 | kollégiumban útifüvet kötöttek talpára, s consilium abeundival
12737 1 | minden rendű és rangú lakosai talpon és fejjel az ég felé állanak;
12738 2 | bolond! – ily üdvözléssel támadja meg a mellette elkullogót. –
12739 6 | embernek ezer boldog gondolatai támadnak nyugalmas, édes házi életről.
12740 17 | végetlen irgalmasságára támaszkodva.~– Szabadíts meg… és én
12741 22 | nádleveleken átsuhanó szél támaszt, melyhez a kecskebékák brekegése,
12742 16 | melyet életre-halálra küzdők támasztanak.~A peregrinus szédült szilajsággal
12743 5 | hasonlíthatlanul új érzést támasztának a szívben. Ilyennek képzelheti
12744 5 | kaput is be lehetne vele támasztani, a kacskaringós kínai talapzaton
12745 5 | fegyverek vannak felaggatva, támasztgatva, nyilván mutatók, mily nagy
12746 1 | fel, minőt csak más baján támaszthat az ember. A bika egy előtte
12747 9 | figaróját füle hegyére támasztja, pálcáját, fuvoláját és
12748 4 | levett kalappal és kezébe támasztva gondterhes fejét; mélyen
12749 3 | többek között azzal a jó tanáccsal is szolgált Gáspár úrnak,
12750 5 | azonban az építőnek is nem kis tanácsadási érdemeit vehetni észre.
12751 8 | előtt fel-feltakarni, kész tanácsai minden kényes helyzetekben,
12752 5 | rászorultak, hol pénzért, hol tanácsért, s mindenkor megkapták tőle,
12753 7 | melyen át lehessen nyúlni – tanácslá a százgalléros, s rögtön
12754 4 | egykedvűen!~Szerencsére e jó tanácsoknak felét sem értette a gyermek
12755 12 | hamarább magához jőne – tanácsolá egyike a csárdai némbereknek,
12756 13 | a ház tetején, hosszasan tanakodának: ki menjen be rajta először?~–
12757 17 | összedugták fejöket, és tanakodni látszottak.~– Húszeze… –
12758 5 | világos volt, s csak azon tanakodott még magában, vajon agyonüsse-e
12759 8 | Fiatalabb korában, míg kellemes táncáról s szemei csábító tüzéről
12760 11 | harsogó zene és pohárcsengés, táncdobogás és kicsapongó kedvujjongatások
12761 14 | illette, s mikor egy kedvenc táncosnéja a wiedeni bécsi színházból
12762 5 | között, mely teremtményekről tanít, kik csak azért látszanak
12763 5 | hogy a fiút káromkodni tanítá.~E tanítás nem is veszett
12764 5 | fiút káromkodni tanítá.~E tanítás nem is veszett kárba János
12765 5 | templomok, a látogatott és jó tanítókban nem szűkölködő népnevelő
12766 4 | keserű tapasztalások évei tanították.~Ő azalatt, míg bátyja a
12767 8 | kell bevennie; ha aluszik, tant pis pour elle. Tudod, Gibicz
12768 16 | egy elfulladt kiáltással tántorgott a falnak; az ájulás környékezé.~–
12769 8 | tudott rá haragudni, élő tanúbizonysága annak, hogy férfiak irányában
12770 5 | tömlöcét kivéve) jártassága élő tanúbizonyságai voltak annak, hogy a szellemi
12771 2 | ismét csak annak szolgál tanúbizonyságaul, hogy az emberi tekintet
12772 17 | csend közepett csak az Isten tanúhívása, az „engem úgy segéljen!”
12773 13 | Fekete János és Fehér Bálint tanúk jelenlétében felszegezte,
12774 6 | költészete, mit csak tükörből tanul ismerni a művelt világ,
12775 25 | valamely magyar politikustól tanulhatta el; hóna alatt valami olyast
12776 4 | ismerél, kinek keblén nem tanulhattad meg, mennyi édes érzés van
12777 10 | rá, jól lekorpázott. Így tanulják az életrevalóságot, audiat.~
12778 10 | neveztetvén ezen ismereteket, tanulmányok és előmenetelek egyetemessége
12779 7 | hozzá ment és látá, hogy tanulótársa, alattomos, ármánykodó ellensége,
12780 18 | ott halt meg, szegény; ott tanultam meg én is a koplalást… Hát
12781 22 | egy zuhanás a kapun kívül tanúsítá, hogy a rabló vagy élve,
12782 5 | sokkal több korszerű haladást tanúsítottak a szomszéd falubelieknél,
12783 7 | szabad járkelte van abba a tanyába, s olykor úgy fordul, hogy
12784 18 | lyányra, ki ama magános tanyában lakott, ott a kis erdő mellett?~–
12785 24 | fogsz, minden madár elhagyja tanyádat, magad maradsz. Meglátogat-e
12786 17 | egyék őt meg elevenen a tanyai kutyák!~Egy másik lépett
12787 15 | tanult emberhez, kinek tanyáján magam is szoktam olykor
12788 11 | hiszen midőn a vigalom tanyáját elhagyá, tudta, hogy csak
12789 7 | körültekint, s rámutat a magányos tanyára, mintha egy gonosz lélek
12790 15 | a nyájak kolomphangja, a tanyás ebek ugatása nem hallik
12791 12 | jónak látta a kebelében tanyázó proletáriusok számára egy
12792 22 | lemenőben van; narancs világú tányérja félig a Tiszába süllyedt;
12793 26 | volna zárva az ég, s a nap tányérjába be lehet nézni, mint a holdba.
12794 13 | gyertya égett. Egyszerű tányérkára nehány fürt ép szőlő volt
12795 11 | innét; olykor poharak és tányérok repültek ki az ablakon,
12796 25 | mikor félfont marhahúst egy tányérral leborítanak, hogy el ne
12797 23 | ki. Égető, őrült csókkal tapad az ifjú ajkaihoz. Akkor
12798 7 | hosszú, fojtó, üdvteljes tapadásban, néma kéj közepett születik
12799 1 | szemeit fölnyitni, s némán tapadt a szentháromság lábaihoz
12800 25 | helyreállított szánra fel tudott tápászkodni, míg táblabíró úr a kulacsot
12801 4 | ajaxi ordítással szemére tapasztá kezeit, s bőgött, mint a
12802 13 | összekutatták zegét-zúgát és tapasztalák, hogy annak minden térei
12803 1 | sem a más csalódásából tapasztalásaik tárházát nem öregbítik,
12804 13 | ürességgel és semmiséggel, mely tapasztalásból azon meggyőződésre jutottak,
12805 4 | mikre a gyermek ifjút keserű tapasztalások évei tanították.~Ő azalatt,
12806 5 | kezelve kezdte mindazon tapasztalásokat saját alattvalóira alkalmazni,
12807 6 | legkellemesebbikében volt, melyet tapasztalhattak, kik egykor boldogul szerettek,
12808 1 | midőn azonban szomorúan tapasztalná, hogy szava kiáltó szó a
12809 4 | viszályok kereke! Hány balkezét tapasztaltam a sorsnak! Óh, annyit nem
12810 14 | Kerítése csapóföldből van tapasztalva, s udvarán félrenőtt kútágas
12811 5 | szarufái között úgy áll a tapasztott kémény, mint mammutcsontváz
12812 5 | Vádol a lélek – szólt arcára tapasztva kezét az ifjú gróf. – Vádol
12813 8 | szokása, hogy a mások finom tapintattal kinyomozott gyengéit szemtől
12814 12 | menyecske a hölgy ruháit tapintva –, selyemcic a ruhája.~Többen,
12815 24 | aludtam, azt kell téjjel táplálnom, hogy sokáig éljen, és sokáig
12816 25 | fülébe külön-külön tüzes taplókat raktak volna, elkezdtek
12817 17 | előrelépett, valami puhára tapodott lábával.~Reszketve hajolt
12818 22 | becsületemet, apád boldogságomat tapodta szét; életem virágait, a
12819 20 | fog virulni; le lesz az tapodva s benőve vad tövisekkel,
12820 5 | mérgelődik. Amint ily szerelmesen tapogatná, húzogatná és feszegetné
12821 17 | mentében tovább, két kezével tapogatózva előre; a szentjánosbogár
12822 5 | hallgatóznék.~Majd az ablakain tapogatta összevissza a vasakat. Azok
12823 25 | repültünk ám – felele orrát tapogatva Jancsi –, majd eltörtem
12824 7 | Leander, midőn a gyomhalmazra taposott, ellensége mellét zúzandá
12825 1 | rekedten kiáltozva, gyermekek tapostattak el, kutyák vonítottak mindenfelől
12826 8 | vitézek iránt, ezen vágyaknak tápot szerezzen, s az erény útján
12827 1 | dúlt, amerre jár. A nép tapsol – a lovagok ostorai pattognak,
12828 1 | híresen megjárta, mert a tárca tele volt szerelmes levelekkel,
12829 1 | nyúlni, s belőle egy degez tárcát talált kivenni s magánál
12830 9 | meghalt a felesége (satis tarde quidem: azaz – szegény!
12831 14 | éppen ő legyen rémülésének tárgya?~Honnét vette amaz ismeretlen,
12832 6 | elmélázok a külvilág ezer tárgyai felett, úgy tetszik, mintha
12833 5 | színezetet vet a szobára és annak tárgyaira.~Első tekintetre az ember
12834 10 | borokban s más ilyetén színű tárgyakban, mik közül a vörös ütlegfoltok
12835 14 | meg minden szemébe ötlő tárgyat, előszedte oldalzsebéből
12836 25 | Jónás esküdt úr kimenetelét tárgyazó, nem lehet az őt közelebbről
12837 5 | akkor nem szólok többet e tárgyról. Ön atyja, a megboldogult
12838 1 | csalódásából tapasztalásaik tárházát nem öregbítik, hagyják magukat
12839 22 | csodás veres bajuszú gadócák, tarja vízi borjúk, hasas piócák
12840 5 | úszkálnak, közepén virágokkal tarkálló szigetke, a sziget közepén
12841 5 | kagylókkal és csigateknőkkel van tarkán kirakva. Három magas ablak
12842 7 | ha lekívánkozik, majd a tarkójára teremtek.~Telezsák ment,
12843 2 | eteté, s egyéb civakodó társ hiányában a kácsákkal perlekedett.
12844 23 | férfi. – Vérzel? – kérdé társához fordulva.~– Nem nagyon –
12845 17 | világított, azután visszalépett társaihoz, s Dömsödire célozva suttogá:~–
12846 8 | lőnek számkivetve, hogy a társaság ártatlan örömeinek ne lábalattlankodjanak.~
12847 5 | van népesítve, melyeknek társasága emberi lelkeknek mulatságul
12848 5 | Tetszett neki a legaljasabb társaságok undok gyönyöreiben nyakig
12849 5 | ismét kényszeríté fényes társaságokba menni a legódivatúbb avult
12850 3 | évek alatt minden emberi társaságot nélkülözve egyedül pénzeiért
12851 5 | helyet, mely megszomorodott társát azzal iparkodik mulattatni,
12852 12 | egy, az asztal végén ülő társhoz, ki nevét azon tulajdonságánál
12853 5 | az ifjú gróf. Mérsékleti társulatokat alapított s erénygyakorló
12854 4 | észvidorsága s az azzal társuló költői érzelemmélység túlemelték
12855 1 | végbemenendő lesz.~A mázsaház tárt kapuja előtt karcsú szalmaszékeken
12856 5 | óbégatás talán végtelenig tartana, hanem újra közbeszól a
12857 6 | hosszú selyem szempillák tartanak árnyékot; a gyermekien teljes
12858 13 | másképp.~Erre újólag tanácsot tartának a künn levők, s végre egy
12859 6 | Rónai pusztabíró rokonának tartatik.~A lyánka az ifjú fejére
12860 13 | belől szokatlan innepély tartatott; az ablakok mint rendesen
12861 13 | ablaktáblái szüntelen csukva tartattak s falai korommal feketére
12862 5 | hozományát továbbra is birtokában tarthassa. Bálnai pört indított ellene,
12863 25 | hőseinek bajuszait.~Azonban nem tarthat minden örökké, mint ezt
12864 5 | magyarázatra, s ismét darab ideig tartó csend lőn, mit csak a gróf
12865 13 | sírták könnyűiket, s a régen tartogatott bánat oszolni kezde, s a
12866 13 | hasztalan, sem szó, sem tartomány…~Végre egy nyílást vágtak
12867 6 | ama költői hajlam, mely a tartós magány elvonultságában,
12868 8 | olajméccsel ellenni? Miért nem tartotok egy csinos kis elegáns Argandlámpát?~
12869 25 | feleletek még tán sokáig tartottak volna, ha a kulacs szíja
12870 15 | korcsmárosnét kikurjantotta, annak tartozását kifizette, a gyeplőszárat
12871 6 | oly aggodalmas titokőrző tartózkodásban, hogy a félt rejtelem nyomára
12872 4 | gőzkörébe lépjen; de miután nagy tartózkodva kiszemelte, hol legátugorhatóbb
12873 5 | mintegy ráadásul látszik tartozni a hosszú lábakhoz, s melyek
12874 9 | hajbodrozata iránt mutatott tartozó tisztelet jeléül fogadott,
12875 1 | utóbbit a félelem nem ismerése tartóztatá vissza. A két hölgy egymást
12876 1 | mutat irántunk; mennyivel tartozunk már eddig is neki, és mégis
12877 17 | bírón alól számadással ne tartozzunk. Pető, hozd ki szekrényemből
12878 17 | volt vetve. Kérte, hogy tartsa oda a fülét. Bálnai odahajolt.
12879 12 | szegény gyermek fejét öledbe; tartsd jó magasan! Hál’ istennek,
12880 15 | úr tehát nem tudta, merre tartson. Persze erősen feltette
12881 18 | oszd meg a tiedet velem. Tartsuk mindketten magunknak a férget.~–
12882 24 | halaványpiros és szélesen elmosódott tárul öblösen az alig csillagos
12883 22 | Azzal a nő szobái felé ment, táskáját és nehezebb öltönyét levetette,
12884 7 | Pista felé.~Indulatosan taszítá el ez magától a grófot,
12885 5 | jámbor, istenfélő karjai közé taszítja. És úgy lőn. Bálnai neje
12886 6 | ellenében érzek oly félelmet és taszító undort, mint ez arc iránt.~
12887 21 | kimondhatatlanul. És a gyermek viszont taszítódott anyjától; nem szerették
12888 18 | nyáron az a fekete képű tatár meg az a halavány úr, akinek
12889 5 | a figyelmet: az egyik a Tátra képe havas ősz fejével,
12890 5 | hétköznapi embernek szeme-szája tátva marad látásukra. E hatást
12891 22 | kalácsnak; erdeidben makk, tavaidban fogas, mocsáraidban nád
12892 13 | boldogabb lényekre a derült tavaszi ég, mint rájok: erőszakos
12893 19 | hogyan fogom megérni a tavaszt. Szólj, ha megtudnád, hova
12894 1 | magánosan van ott, száműzve a távolabb két sorban vonuló deszkasátrak
12895 6 | tágan, feszülten néztek a távolba, mintha világon keresztül
12896 25 | hosszút üvöltött, mire a távolból több hasonló üvöltés felelgetett,
12897 5 | egészségtelen kozmaolajat el lehet távolítani, számtalan betegségnek vette
12898 7 | kiáltott:~– Sándor! A leányt távolítsd el az ablaktól, hogy ide
12899 17 | huholását hallatva, s e távolság is kisebbedni kezdett; túl
12900 25 | pedig a napnak igen nagy távolsága a földtől; a kéneső a zérus
12901 1 | visz, melyek nem csekély távolságban fehérlenek a meggy- és cseresznyefák
12902 1 | megrázta, s őt vagy három ölnyi távolságra egy lökéssel odább szállította
12903 5 | bejött, nyugodt lélekkel távozik.~Az idő sötétedni kezd;
12904 6 | lyánka kezét elereszti.~– Már távozni készülsz? – akará a lyánka
12905 5 | ördögnek is cudar volna.~– Ah, tebelőled csak megrögzött ellenséges
12906 3 | öreg, s szörnyű zavarban téblábolt ládája körül –, hanem gyere
12907 16 | felfogván a fájdalmában tébolygó ifjút, józanító szavakat
12908 17 | a rab.~– Utána! – ordítá tébolyodottan, s az ajtónak rohant; annyira
12909 5 | férfiút, ki a világ minden technikus művészetében jártas; de
12910 18 | Énellenem többet vétett ő, mint teellened, de én mégsem óhajtom neki
12911 5 | nagy széltoló volt. Apját tegezte, míg az őt báró úrnak címezé.
12912 7 | az udvarközépre rakott tégla- és vályoghalomra szökik
12913 7 | kézzel és ügyesen egész téglákat hajigált megtámadóira, kik
12914 17 | vággyal rohant a magas fehér téglakemencének, de nem tudta azt bedönteni;
12915 17 | történt volna tegnap vagy tegnapelőtt, nem is fogom elfelejteni
12916 14 | minden exceptívák nélkül tegye hivatalos kötelességét,
12917 3 | ily ördögsúgta beszédeket tegyetek; hiszen megbánjátok még
12918 9 | kapaszkodjál nyakamba, elég teher vagyok én magam is magamnak.~–
12919 16 | csavargó arcára vetett, alpesi teherrel feküdte meg szívét.~Felhányta
12920 8 | megbánod akkor, mikor már nem teheted jóvá; rosszul vagy nevelve,
12921 10 | gyakorlati előmeneteleket tehetének, neveztetvén ezen ismereteket,
12922 15 | éjjel.~Dömsödi úr lankadtan, tehetetlenül hagyta magát karjánál fogva
12923 5 | legalább még eddig nem tehetett; vagy azt hiszi ön, hogyha
12924 8 | egymásnak látogatásokat nem tehetnek, vagy azokat el nem fogadhatják,
12925 22 | hogy mint illik, teljes tehetsége szerint elsikoltotta volna
12926 2 | Mártonné asszonynak nem csekély tehetségei vannak, arra bizonyság a
12927 10 | úr debrői dohánykazalját tehetségeik szerint fogyasztani.~Azonban
12928 22 | leány elhallgatott, s szerét tehetve, bebújt az ágy alá, melyen
12929 3 | nyomorúságnak idején! Nem… teirántad nem volna szép háladatlannak
12930 5 | összeapríttatván, rummal s tejfellel feleresztetnek, elsőbben
12931 24 | mikor aludtam, azt kell téjjel táplálnom, hogy sokáig éljen,
12932 5 | boltozatról bronzláncon nagy tejüveggel borított kristálylámpa függ
12933 23 | fénnyel világíta be a hold, s tejvilága éles árnyékokban szaggatá
12934 15 | dikhenccel, és repülének, mint a tekenős béka.~Lőn azonban, hogy
12935 12 | Nézzétek csak, hogyan tekerem ki majd ennek az ifjú úrnak
12936 5 | a fiút, vagy csak nyakát tekerje ki? Mindkét esetben közelebb
12937 4 | vezet e sírhalmok között tekervényesen és andalgón és fűvel benőve;
12938 18 | szeretett fenn állani s teketóriával kezdeni a dologhoz.~Bálnai
12939 7 | csökönösen megállt, s fülhegyezve tekingete széjjel.~Szokatlan érzések
12940 2 | zárja az ajtót, és szét kezd tekingetni… Gondolkozik… Forr benne
12941 5 | a nép bizalmát és saját tekintélyét, hogy sohasem kapott oly
12942 9 | kezdett a fiatalság, s amely tekintélyt ez egyszer kikezd, arra
12943 20 | mintha a jégszemekkel őreá tekintene, mintha e színehagyott ajkak
12944 5 | bálványa templomának nem tekintené. Magas, idomtalan, agyba-főbe
12945 10 | különben hasznavehetlen tagjául tekintetett, s rövid címe rendesen ekképp
12946 4 | oly sajátságosan buzdító tekintettei néze rá, mely csak gyermekek
12947 16 | nyárfák és a ház szomorú tekintetűek voltak.~A nyárfák csikorogva
12948 25 | gyakran aggodalmas arccal tekintgetett ki az érkezendők elébe.~–
12949 19 | mellyel egy haldokló apa tekinti szépreményű gyermekeit,
12950 3 | pénzeit még egyszer meg ne tekintse, megállt előttök, lecsüggesztett
12951 5 | nemei között válogathatni.~Tekintsünk végig e görbe utcán. Végigmenni
12952 2 | fehérnép mosott egy hosszú teknő körül.~– Ki tette ezt? –
12953 4 | mennyiszer megvert az emberekre tékozlott bizalmam; nem csókolt meg
12954 6 | érzi a bűverőt, mellyel a telehold szédíti magához a föld lakóját,
12955 2 | gyermeket, s aranymondatokkal telekrétázott ajtaját becsapva utána,
12956 2 | szentkönyvi aranymondatokkal van telekrétázva; falain pókhálók és mártírok
12957 15 | Bécsben és Milánóban kell telelni. Dömsödi úrnak francia szakácst
12958 5 | ifjúnak.~Az pedig éppen telemarkolván mindkét kezét tízforintosokkal,
12959 5 | haszna volt, hogy ön a múlt téleni éhhalálos szükség idején
12960 7 | beleharapva, orrát, száját úgy teleragasztotta, hogy kisebb gondja is nagyobb
12961 12 | ütést szívelt el, mint a Telezsáké, kakastaréjos fejebúbbal
12962 14 | azonnal megismerendjük Telezsákot, a koplalói hőst.~– Bort,
12963 12 | részeg fancsali te! – kiált Telezsákra az újon jött, s felemelve
12964 2 | hanem mint egy komolyságban telhetetlen vénember fejéke, melyet
12965 22 | emberi és állati hangoktól telhetik ki.~Olykor a hallgató éjben
12966 12 | subáját, minden léleknek teli rázza szemét, száját havas
12967 12 | szentheverdelnapok után magukat a téli unalmas órákon kedvökre
12968 19 | vagyok, nincs egy falat télire valóm sem, sem egy darabka
12969 1 | hizodalmas férfiak – több telivér, ifjú honreménnyel egyetemben
12970 14 | és gömbölyű arca, ajkai teljesek és csábítók; barna haja
12971 15 | ellenészrevételeket nem tőnek kötelességök teljesítése ellen. Hihetőleg megismerték
12972 6 | talált az atyai végrendelet teljesítésébe bocsátkozni, mint azt egyelőre
12973 8 | nyakrafőre teljesíthette; s teljesítette is, ha jó hírét, nevét egészségben
12974 8 | felszólíttatván, azt nyakrafőre teljesíthette; s teljesítette is, ha jó
12975 16 | István! – kiálta haragja teljhangjában az ifjú, s megfogva az ember
12976 25 | köznép rövideden nevezi télnek.~Az esküdt úr „jó reggelt”
12977 21 | nem látszik lenni, mindig telve előtte az öröm pohara, ő
12978 5 | jambusokat külön-különféle témákról.~– Kegyed mindig kész kötekedni;
12979 26 | Csináltass koporsót,~S temess el engemet.~Népdal.~Az 1830-
12980 12 | lyánkák, öltöztessük bíborba,~Temessük el egy nefelejcsbokorba.~
12981 16 | mikor lávája alá falvakat temet, vagy a féktelen vihar,
12982 9 | szeret gyönyörködni a más temetésében, míg sok emberséges ember
12983 9 | fitogtatásvágy; eszébe ötlék, hogy a temetésen rendesen jelen szokott lenni
12984 9 | nem tudván, hogy saját temetésére megyen. Ama sátáncsapat,
12985 8 | lyány a haldokló vánkosaiba temeti arcát és nem sír.~Kis asztalkán
12986 19 | hogy majd úgy el fogják temetni, azonban már nem volt annyi
12987 20 | megy – vállán kapával.~A temetőhöz ér; vadul széjjeltekint,
12988 20 | és a halálmadár huhog; a temetői keresztek kísértő alakot
12989 19 | végpercei~Meghalok, meghalok… A temetőn~Nyugodni akarok.~Népdal.~
12990 20 | arra dühösen felugatva.~A temetőőr is elhaladt a sír mellett
12991 1 | A bika körülnyargalta a temetőt, s miután tapasztalta, hogy
12992 8 | anyja sírját, utósó vigaszát temették be vele.~*~Bókváryné egy
12993 22 | Ott fogsz élni és meghalni temettetlenül, sirattatlanul, mert azon
12994 16 | mint a mindenható legszebb templomához; hittem Istent, angyalokat,
12995 1 | Nőm!…Házam!…Gyermekeim!…Templomaink!…Isten segíts!… – hallatszának
12996 5 | valamelyik csutorafejű bálványa templomának nem tekintené. Magas, idomtalan,
12997 14 | Akkor volt tán utószor templomban, mikor keresztelni vitték,
12998 17 | melynek elnémulása után templomi csend foglalt helyet a halott
12999 5 | kisdedóvót, sőt igen csinos templomot is emelt, holott a felső
13000 12 | bagaria, ujjujú!~Ehhez tempóra döcörgetve termetét kalapját
13001 22 | káposztának – Magyarország!~Vannak teneked égig nyúló hegyeid, miken
13002 19 | vannak ásva pénzeim, mit tennél?~– Mélyebben ásnám el azokat.~–
13003 4 | is megverne érte, ha azt tenném; ha holtra kínoz is, csókolni
13004 1 | hogy valakinek hasznot tennének.~A harangok lassanként elnémultak,
13005 10 | foglalatosságokon kívül alig volt egyéb tennivalójuk azon kivétellel, hogy lelkiismeretes
13006 10 | íróasztal alá pusztult, s a téntás üveget fejére döntötte);
13007 9 | teljesen apodemonizálta a tentatinktúrás arcú prézens urat, s noha
13008 10 | fehérszemélynek jut birtokába.~E tény az ifjú lelkét szörnyen
13009 11 | ügyvédi pályára, s minő tényekkel kelle mindjárt az első lépésénél
13010 3 | jobbról-balról megnézve, megforgatá, tenyerében méregeté, ily szókat intézve
13011 2 | lépést retirált hitestársa tenyerei elől, körülnézett, úgy gondolkozván,
13012 4 | széles képpel és vörös tenyerekkel kitűnő; apró sülthal szemei
13013 25 | az esküdt úr agyba-főbe tenyerelve a szegény műkedvelőt. –
13014 3 | jégtengeren~Eltart engem két tenyerem.~Népdal.~Ama hívatlan tanú
13015 2 | mint ők, s kik iránt a tenyerestalpas Jutka asszony különös rokonszenvvel
13016 5 | orrát két tenyerébe s két tenyerét két térde közé fogva, hosszú
13017 5 | hüvelye durva ezüstmű, vasa tenyérnyi széles és csorbákkal tele.~
13018 9 | barátságosan, hogy egypár tenyérre krétázott szamarat hátára
13019 15 | kívül egyetlen fűszál sem tenyész; messze, mennyire szem láthat,
13020 2 | leánykát; azt a kertben tenyésző sűrű fű közé szép gyöngéden
13021 12 | Karmoljátok – úgymond – agyon! Tépásszátok meg őket! Szúrjátok ki szemeiket!
13022 13 | hátán, nyakra-főre tömérdek tépászás és gázolás után csakugyan
13023 11 | és oly érzéstele; vadul tépdeste a vihar a könnyű lenge ruhákat,
13024 7 | fejed fölött, s te önmagad téped el azon vékony fonalat,
13025 5 | magát csendesen viselje.~Így tépelődvén s keresvén mindenütt azon
13026 24 | vagyok nehéz lánccal, nem téphetem el, pedig fáj, forgok körülötte,
13027 12 | Hasítsátok fel orrukat! Tépjétek le róluk a ruhákat, s dobjátok
13028 17 | Még egy perc, s ízekre tépték volna.~Roppant erővel vetette
13029 22 | életem virágait, a reményeket téptétek össze mind a ketten; boldogtalanná
13030 1 | tárgyak közt helyet foglaló tér kellő közepén valamennyi
13031 5 | tenyerébe s két tenyerét két térde közé fogva, hosszú farkát
13032 21 | A könnyű bársonypaplan térdeig lehull róla, s a finom,
13033 6 | az átölelte őt gyöngéden, térdeire emelte és magához szorítá.~–
13034 7 | igaz! – hörgé Bálnai, s térdeivel iszonyút nyomott a beszélő
13035 21 | összehúzza fölötte, melléje térdel s imádkozik.~Boldog ember,
13036 4 | ismeretlen atyja sírköve előtt térdelve imádkozott, s imádsága,
13037 18 | mennyiszer játszott ön térdemen, mint vidám, tölt arcú gyermek,
13038 17 | kétségbeesetten; kezeit összetéve térden csúszott hozzá, arca kifejezése
13039 4 | vagy ugye? Könyörögsz-e? Térdepelj le!~– Hitvány, nyomorult! –
13040 4 | felelt neki Pista.~– Térdepelsz-e, vagy agyonlőjelek?~– Eredj
13041 8 | dörzsöli, azután felkel, s a térdeplő lyánkával suttogó hangon
13042 16 | szólt rémarcot vetve a térdeplőre, s szavai indulatosabbjainál
13043 6 | az ifjú összefont kezeit térdére nyugtatva. – Voltak-e valaha
13044 22 | Bellebb emelkedik a sziget tére, vége felé egy magas dombocskát
13045 5 | szigetke, a sziget közepén terebélyes, ezüst olajfa.~A kastélynak
13046 13 | tapasztalák, hogy annak minden térei tele vannak ürességgel és
13047 9 | nyakra-főre kirohant a teremből, bezárkózott vasajtós szobájába
13048 5 | látta, hogy idegen járt teremében.~A felpattant zárrejtő cifraság
13049 5 | fényt áraszt el az egész teremen. Olykor egy fedett zöld
13050 12 | figyelme s hátrahőkölt.~– Teremt’se! – kiáltá, s kalapját
13051 6 | világot, új lelket, új életet teremte.~Mennyivel különböző a természet
13052 6 | a világot és az örömeket teremté. Talány előtte a természet
13053 7 | lekívánkozik, majd a tarkójára teremtek.~Telezsák ment, felhágott
13054 5 | kasztérdekű elv között, mely teremtményekről tanít, kik csak azért látszanak
13055 18 | mivel a természet minden teremtményét megáldotta, tőle meg volt
13056 6 | volnának, vagy mintha az örök teremtőerő, egyetlen életeszmét kettészakítva,
13057 13 | levők, s végre egy hágcsót teremtvén a szomszéd tanyák valamelyikéből,
13058 4 | kergetett végig eszméik terén a fölkelt kebelvihar, mik
13059 1 | vakmerő kiáltozások közt térének vissza, s nekitűrkőzve hallatlan
13060 5 | keresztül-kasul botorkál az ember, egy téres és kerek tornácba juthatni,
13061 4 | elvágta útját a faluba téréstől, s kifelé térítette a harasztosba.
13062 22 | virágaitól.~A domb körül terheik alatt hajladozó gyümölcsfák
13063 1 | pincecsárdát pedig a nap terheitől és még valamitől elázott
13064 12 | hasznavehető tagjait ütésekkel nem terhelék, egymás csapásait nem is
13065 10 | szeretteték senkitől… Nehéz bűnök terhelik lelkét, s a megtorló pallos
13066 5 | gyanúmmal is ismét Dömsödit terhelném, s magamat félbeszakítani
13067 1 | emlékezetnél és egy betáblázásokkal terhelt szeszgyárnál, melynek gyér
13068 26 | méreggőzt fuvallva a halállal terhes levegőbe.~Mindenütt holt
13069 11 | nehéz volt benne kedves terhével együtt előre hatolni. A
13070 25 | föld tántorog, elannyira terhökre esett nyugalomra kívánkozó
13071 1 | pattogóbb és karikásabb teringetteszerű felkiáltási trópusokkal
13072 11 | felelgettek.~Fehér szemfödél teríté be a halott földet; semmi
13073 4 | faluba téréstől, s kifelé térítette a harasztosba. Eredeti kép
13074 5 | világoslila szín szőnyeg teríti be, mely mód nélkül jól
13075 6 | gondolatim bölcsője, kies Alföld! Terítsd ki lelkem szemei előtt végtelen
13076 22 | Kettő-három terem rajta,~Mégis terítve az alja.~Népdal.~Szép vagy
13077 1 | be fejét, s csak szarvai terjedelmének köszönhetni, hogy az ajtón
13078 22 | kövér ananászok illatja terjedez; köröskörül, amerre szem
13079 15 | homoktenger, roppant messze terjedő, kietlen láthatárával. A
13080 17 | bürökbozótok szenvedhetlen gazbűzt terjesztének magok körül.~A szél zúgott;
13081 15 | egyikén azon szám nélküli térjmeg utcáknak, mik az alföldi
13082 5 | magyarra „vízész”.~Most térjünk a falu túlsó oldalára. Mindazon
13083 5 | Dömsödi úr nincs honn, s termében fesztelenül mulatják magukat
13084 5 | beléjök vágta volna, egyiptomi termékenységgel termették meg évről évre
13085 5 | sövények, néhány idetévedt terméskő; ami fanemű volt bennök,
13086 22 | lábnyira levakolta.~A ház terméskövekből volt építve, de a gólyaláb
13087 13 | öntudat, az ártatlan öröm, a természetadta jólét, a lélek boldogsága,
13088 10 | Míg Lilla a világot csak a természetből ismeri, s költői lelkét
13089 13 | mi jól az ilyen ájuldozó természeteket…~– Hadd beszéljek csak egy
13090 5 | természetes halála, melynek természetességét annyira szívére vette az
13091 3 | szót sem szóltak többé.~E természetfölötti tüneménynek a kulcsa ez,
13092 15 | fejjel kiveri pipáját, s a természetjog nem tom hányadik cikkelye
13093 19 | viaszsárga, kiaszott arcán a természetkívüli öröm mosolygása.~– No most
13094 13 | egy tekintetet a szabad természetre, és meggyógyulok.~– Még
13095 4 | karjai közé szorítá a gyöngéd termetet; és szemei megteltek könnyel.~–
13096 12 | Ehhez tempóra döcörgetve termetét kalapját vitézül félrevágta,
13097 2 | sötét háttérben karcsú szilf termetével és sötéten ragyogó szemeivel,
13098 5 | legeszményibb szépség arcra, termetre és lélekre. Tele költői
13099 17 | ronda vityilló, maszlagkórók termettek körülötte, s csavargós ösvény
13100 5 | egyiptomi termékenységgel termették meg évről évre a leggyönyörűségesebb
13101 4 | parlagi gavallér, mahumed termettel, széles képpel és vörös
13102 5 | kaktuszok és dinnyék nyúlnak s terpeszkednek elő hátuk közepén vagy az
13103 26 | késsel rámetszé:~SIT TIBI TERRA LEVIS!~Azután levevé fövegét,
13104 9 | capo exaltato, e furioso).~Terring… erre, amarra! Még a dicsőséges
13105 9 | lépdeli benne végig szobája territóriumát, mely jobbra is három, balra
13106 1 | elbarricadirozni, a nyílt térséget osztatlanul engedvén át
13107 10 | lyánka szelíd, bánatos arcára tértek vissza gondolatai: minden
13108 22 | parttalan mocsárt, melynek területét képtelen nádtenger borítja,
13109 5 | melyről a Körösre, a messze terülő s sárga kalászokkal hullámzó
13110 2 | eszméletét tökéletesen elvesztve terült el a földön, hol csak estefelé
13111 10 | ne viselje magán, s naiv terve volt a lyánt mint köznemes
13112 2 | egy huzomban álmodta volna terveiket a k…i pallér, e hóhéra minden
13113 21 | bosszúját, s midőn az apa terveit a fiúnak felfedezé, kihűtötte
13114 26 | arcaikra és könnyeket; ma terveket faragtunk, holnap koporsót
13115 6 | jó ismerőse volt, s azt tervéről értesítvén, Rónai Sándor
13116 17 | tudja, mily szép jövendőket terveztem magamban! Nem cseréltem
13117 7 | tudandja, hogy ott van. Egész tervünk a megfutamodásig szerencsésen
13118 7 | Szilárdy-kastélyban rejtettük volna el. Tervünkben volt az is, hogy ő, ti.
13119 1 | boldogtalannak. Erőtlen testben erőtlen lélek. Ez volt anyja