| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Hétköznapok IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
13620 5 | vagyonait elfoglalta a királyi ügynök; a leányágat illető jószágokat
13621 26 | visszaszálltak a királyi ügynökre.~ ~ ~
13622 10 | felkerekedik székéről, s mialatt ügyvéde iratait szedé össze, nagy
13623 13 | közül.~Rögtön utazott K…re ügyvédét felkeresendő. Az éppen nem
13624 18 | Mondok hát, éppen ott üldögélek mellette, ki volt nyújtóztatva
13625 26 | naponnan szaporodik.~Sokszor üldögélnek egy pohár bor mellett, s
13626 5 | kezdte Dömsödi úr, látván üldözése sikertelenségét, míg a fiú
13627 5 | csak fájdalmakat és durva üldözéseket tapasztalt lyánka szívét.
13628 5 | kevésbé tudhatják, hogy miért üldözi őket a sors képében egy
13629 11 | kislelkűvé.~– Sors üldöz, emberek üldöznek engem; megátkozott engem
13630 17 | Egy közülök megpillantá az üldözöttet a földön fekve, odament,
13631 22 | szilaj tekintetet vetett üldözőire, kik már lehetlennek látták
13632 13 | köze vagyonaidnak Janka üldözőivel? – kérdé Lilla.~– Nem sok
13633 5 | pamlagokon átugrálva futkározott üldözője elől; végre fáradtan és
13634 22 | felült, s jó közelre bevárta üldözőjét, majd újra megelőzte őt,
13635 5 | Magyarországból, annyira üldözte őt nejeért Bálnai, kitől
13636 5 | zsarnoki féltékenységével üldözve, kínozva, másfelől a legszemtelenebb
13637 24 | egy nagy kéz a fenekére ülepedett salakot kavarta volna fel,
13638 15 | peregrinus felemelte őt ülésébe, a kocsiajtót becsapta,
13639 17 | esküje. Ő meg fog halni. Üljetek sorba! Egyenkint ide fogtok
13640 5 | viselje csendesen magát s üljön le, ha úgy tetszik, amoda
13641 1 | Nosza örüljünk,~Ünnepet üljünk;~Ártatlan örömünkért~Meg
13642 5 | tetszésök és belátások szerint ülnek, holmi pattogatott kukoricaféle
13643 1 | alacsony ajtaján berohanva, ülnöke betörött orral marada le
13644 7 | feltörnöm a házat, rögtön lóra ülnöm vele, lóhalálában futnom
13645 15 | vehette észre, hogy a bakon ültem; én csak szegény cseléd
13646 5 | csábítására.~Egykor kocsira ülteté nejét, s hat egész hónapig
13647 5 | széles árkon s annak partjára ültetett kerteken át nem egykönnyen
13648 5 | vadgesztenye- és diófák soraival ültette végig. Míg a felső falu
13649 22 | brekegése, az ungok bánatos ümmögése, a hattyúk horkolásai, a
13650 9 | befogott szájjal, mint az ungok ümmögetni úgy, hogy sohasem lehetett
13651 9 | Kakukk.~– Szemtelenek!!!~Ümmümm… ümm… ümm…~– Gyalázatos
13652 13 | vaskos pandurdarab volt, kék üngben, gatyában, mindkét kezében
13653 5 | népség, s ki köténnyel, ki ünge ujjával törli szemét.~Tehát
13654 12 | asztalra, s feltűrve két üngujját, kalapját elhajítá, markába
13655 2 | húsz év előtt nem volt oly ünnep- és vasárnap, melyen egymást
13656 24 | beszélve –, ma van a halottak ünnepe. Emlékezzél meg halottaidról,
13657 14 | el a híres lókötőt.~Akkor ünnepelt Semiramisa volt ő minden
13658 13 | ünnepélyesen az esküdt úr, még ünnepélyesebben kotródván sejtelmes pillantásokkal
13659 13 | el nem fogadtatik – mondá ünnepélyesen az esküdt úr, még ünnepélyesebben
13660 1 | Népünnep~Nosza örüljünk,~Ünnepet üljünk;~Ártatlan örömünkért~
13661 9 | gyomrába a lélegzetet, szedje ünnepi ráncokra homlokát, midőn
13662 5 | az ernyedetlen szorgalom, ünnepnapon a rózsaszínű kedv, a házi
13663 20 | foszforfénnyel szürkítve; odvas sírok üregeiben a lecsorgó víz oly hangokat
13664 5 | világtalan lyukakra és üregekre van kilátás; némely helyen
13665 23 | összecsókolta.~Érzé, hogy azok is üresek; ki viselni szokta őket,
13666 24 | rajta homályos, alaktalan üresség; felette egy másik ív, halaványpiros
13667 13 | minden térei tele vannak ürességgel és semmiséggel, mely tapasztalásból
13668 12 | hajcsombolékot, s ott egy daganatos ürességre mutatott, mely tisztességes
13669 12 | Ühüm, ez ám az! – szólt ürgefejét a többiek vállán keresztüldugva
13670 4 | hát ide, vagy a hátadhoz üssem? – szólt roppant konfidenciával
13671 7 | madárléppel bajlódott.~– Üssétek agyon! – mondá a sápadt
13672 5 | vásárolni, hogy lármát ne üssön a dologból, csak Góliáth
13673 3 | vetettek Gáspár úr körmei Pista üstökében; mire ez háromszoros protestáló „
13674 2 | megtépászott kontyaik és üstökeik.~Korán reggel van; a pitvarajtón
13675 17 | hazamentem, házamat üszkeiben s üszke között két csontvázat találtam.~–
13676 17 | Mire hazamentem, házamat üszkeiben s üszke között két csontvázat
13677 8 | csendesen folyó időt.~Az óra üt… Tizenegy óra…~Az úri hölgy
13678 7 | olykor össze a súlyos csákány ütéseivel. A halványképű ezalatt leoldja
13679 4 | mostoháidat és fájós szavakat és ütéseket. Adja Isten, hogy sohase
13680 12 | egyéb hasznavehető tagjait ütésekkel nem terhelék, egymás csapásait
13681 2 | embertelenül megveré, minden ütéshez valamely kitűnő ajándék
13682 12 | Topa, kinek a feje kevesebb ütést szívelt el, mint a Telezsáké,
13683 13 | magunkat, nemde? Mi pedig üthetnők bottal a nyomát.~– Na, hát
13684 17 | dugta; hanem iszen akkor már üthettük bottal a nyomát, tudja isten,
13685 15 | mely a hétköznapi világban ütleg név alatt ismeretes, s kísérleteket
13686 13 | Ígérnek nekik börtönt, ütlegeket, békókat; mind hasztalan,
13687 10 | tárgyakban, mik közül a vörös ütlegfoltok sem maradtak ki. Az utóbbiak
13688 4 | Jónás. – Vagy úgy orron ütlek, hogy valamennyi csillag
13689 4 | sem azután földhöz nem ütöttek.~– Te! – kiálta fogai közül
13690 8 | zongorája minden percben üttetett, veretett. Bárha a reggelizés
13691 14 | mik két kis fakalapáccsal üttetve, a legsajátságosabb melankólikus
13692 10 | használtatott, s ajtajára üvegablak volt alkalmazva, melyen
13693 21 | hangzanak, mintha kisebb-nagyobb üvegcseppek hullanának csendesen álló
13694 18 | bezúzta, nem érzé, hogy az üvegdarabok kezét összemetélték.~Rónai
13695 8 | különféle színű orvosságos üvegek állongtak félig vagy egészen
13696 14 | figyelmezteti őket:~– Az üvegeket össze ne törjétek!~Hej,
13697 5 | egyik oldalán színezett üvegekkel, mikről egy terjedelmes
13698 5 | okozott?!~– Ah, te igen sárga üvegen keresztül nézed a világot;
13699 19 | meggyógyulsz?~Az öreg szemei üvegesedni kezdtek, arcát szederjes
13700 10 | alá pusztult, s a téntás üveget fejére döntötte); tört,
13701 5 | esti énekével, a gróf pedig üvegfuvolája hangjaival, melynek nemes
13702 26 | virágos kertet, a sír fölébe üvegházat; a legszebb virágok, mik
13703 5 | vagy tizenöt évvel. Az egy üveghegedű volt üveghúrokkal és üvegvonóval,
13704 5 | Az egy üveghegedű volt üveghúrokkal és üvegvonóval, melynek
13705 5 | mesterség éleikre állított üveglemezekre történt festés által megy
13706 5 | halványan égett egy kék üvegmécses, reszkető világával belobogtatva
13707 13 | tudta teremteni. Mellette üvegpohárban egy bokréta fehér hóvirágokkal
13708 5 | üveghegedű volt üveghúrokkal és üvegvonóval, melynek hallására egy nő
13709 22 | fényében világít; a bölömbika üvöItésén kívül csendes minden.~Egyszerre
13710 25 | kezét hányva-vetve kezdé üvölteni: „Hej, hej, mladipan! csoszo
13711 25 | a távolból több hasonló üvöltés felelgetett, s kis idő múlva
13712 4 | esetlen futással gázolt az ugarokon keresztül, kalapját kezében
13713 1 | türelmetlenül a nép; s rögtön tompa ugatás kezd hallatszani, s kilenc
13714 7 | gondja is nagyobb lőn az ugatásnál.~Ezzel a halavány arcú férfi
13715 22 | vonításon végződőt; majd dühös ugatással rohant a kapunak, annak
13716 20 | no, bomlott kutyája! Hogy ugatja azt a varjút, azt gondolom,
13717 22 | orrán összecsapódott, s így ugató műszereit megnémította,
13718 1 | a bika bőgött – a kutyák ugattak – pokoli lárma lőn… Ezt
13719 20 | és hallgatózott; tompán ugatva közelge az eb, s jól ki
13720 14 | muzsikál – mond –, jobb bizony, ugorjunk ögyet!~Ugrott is a betyár,
13721 22 | léptei elől seregestül ugrálnak vízbe a békák, hátán nagy
13722 5 | majmok vesztek össze, s azok ugráltak a padlaton. De mégis… hátha
13723 20 | venni, amint a sírok között ugrálva dühösen keresett valakit.~
13724 15 | vállai közé húzva, mint egy ugrani nem tudó béka.~Amint így
13725 1 | kutyákon keresztül, olykor ugrásokat téve, minők egy balett-táncosnak
13726 7 | hangon a testvér, s egy ugrással a szoba közepére lépett.
13727 1 | szilaj állat egy vakmerő ugrást tőn az árkon keresztül,
13728 7 | emelé, hirtelen vállára ugrék, s lerántotta magával a
13729 21 | fia keze ölje meg őt; s ugyanaznap rabolta el Lillát a báró,
13730 9 | kérdeztetett meg, s mindenik ugyanazt felelte, hogy ti. nem lát
13731 12 | venyigével van bedugva; ugyanez történt az ablakokkal is,
13732 5 | apró automatokat költ ki.~– Ugyanezen mechanikus most a haldokló
13733 5 | valahogy jobbra ne változzék; ugyanígy akarta Gyékény Mártont is
13734 17 | úrfi, ki attól a döféstől ugyanúgy odáig lett, hogy két hétig
13735 3 | rajtok. – Kiket szívem alatt, úgymint a pruszlikzsebben hordoztam,
13736 14 | megérdemli a figyelmet; ez az úgynevezett szalmahegedű.~Egy diófadeszkára
13737 9 | ki a tógája alól?~– Engem úgyse, ökörfark! De nem is állok
13738 16 | ami elmúlt, azt jóvátenni úgysem lehet, s bosszúállás Isten
13739 5 | család minden tagjaival – úgyszólván – vele született. Ő mindvégig
13740 25 | duda.~– Duda? duda! hahaha! uhhaha! bruhaha! (Táblabíró úr
13741 4 | mozog a bokorban a vad, uhhahaha!~Az ebek az orgonabokrok
13742 25 | méltóztassék dudálni.”~– Uhhohoháhá! – röhöge a táblabíró úr. –
13743 6 | lát senki más; ismeretei újak és különcek. A délibáb eszményi
13744 8 | attól félek, hogy nem sok újdonságot mondanék velök…~ ~Egy
13745 8 | legkevésbé sem lőn megragadva az újdonszerű csillogás káprázatitól,
13746 5 | elsajátított, s noha üdvös újítási közben nemegyszer kellett
13747 5 | férfi volt, ki nem mohó újításvággyal rohanta meg a fennálló szokásokat
13748 5 | konzervatívek veszedelmes újítónak tarták; a fiatalság anglomániával,
13749 4 | markolt, hogy ott maradt az öt ujja helye.~– Pista, legyen eszed,
13750 19 | félelemmel a haldokló száraz ujjait meg-meggörbítve, s vadul
13751 18 | de önmagát napról napra újjászülve kiújuló szívbetegség, melyre
13752 14 | volt és vérzett; nyakán öt ujjnak véres nyomai látszottak.~–
13753 13 | puskaporral, melytől alig két ujjnyi távolban tartá Lilla a gyertya
13754 9 | kilincsére teszem alázatos öt ujjomat, hogy a prézens urat ekképp
13755 1 | szemeivel körülbámulja az ujjongató sokaságot; farkával korbácsolja
13756 12 | Nyelestő~Sárga-csizma, bagaria, ujjujú!~Ehhez tempóra döcörgetve
13757 18 | szobába, egyik kezével egy vén újmagyart húzva maga után mentesinórnál
13758 12 | te! – kiált Telezsákra az újon jött, s felemelve a kezében
13759 3 | boszorkányság van a dologban, midőn újonnan ama melankólikus hang szólalt
13760 6 | más nem érzi szagát, én újszerű, lélekemelő illatot szíttam
13761 17 | reményeim angyalával, kis újszülött gyermekemmel. Oh, azt senki
13762 2 | csoportosan kísérték, s „ujujút” kiáltoztak utána.~Márton
13763 21 | ernyővel elfalazva, melynek ultramarin színébe ezüstszín lepkék
13764 1 | látszanak ez általános, unalom fűszerezte kíváncsiságban
13765 4 | néhány szál savószínű bajusz unatkozék. Amint Pistát megismerte,
13766 8 | fejbólintással üdvözöl, azután unatkozott, álmos arccal visszafordul,
13767 14 | vigyétek ki a szobából, hisz az undorít; ördög pokol! – szólt toporzékolva
13768 21 | keblet, s félrefordulva, undorodva hányja ki az anyatejet.~*~
13769 6 | oly félelmet és taszító undort, mint ez arc iránt.~Az ifjú
13770 5 | kelle a hálót kivetni, ha ungokra és vízi borjúkra volt szüksége;
13771 12 | egy közös azilumot, egy univerzális karavánszerájt alakítni,
13772 10 | megismeri, ki vele első unoka, s őrülten beleszeret; de
13773 8 | A nagynéne és unokahúga~Kitették a holttestet az
13774 8 | betömni, s így Bókváryné unokahúgában oly szép kapitálisra tett
13775 8 | igen nagy hiánya az árva unokahúgnak, egy nagy növeléshiány,
13776 25 | szépapjait, élő és még leendő unokáikat, s minden rendű és rangú
13777 25 | kifordítja a bőrit, s hogy még az unokáiknak is halálos ellensége fog
13778 5 | életét. Ez a farizeus Dömsödi unszolására megkérte Lilla kezét, s
13779 17 | mit sem akart hallani; sok unszolásra azonban magához bocsátá
13780 25 | táblabíró úrnak.~– Jaj, tens uracskám, bizony repültünk ám – felele
13781 8 | kitekint, egy ott elmenő uracsot kellemes fejbólintással
13782 5 | megrótta a vármegye, de uradalmának pallosjoga volt, s a gróf
13783 17 | koldussá tett egykor magok urai megnyomorítójokon végbevisznek.
13784 25 | bicskanyélnek.~– Hát az uraidat hol hagytad, Jancsi?~– Nem
13785 18 | kezdjem, megkövetem nagyságos uraimékat, én tavaly nyáron, meg azelőtt
13786 18 | szekértárius úrnak, meg nagyságos uraiméknak.~– Vissza tudnál-e oda menni?~–
13787 25 | mi „par nobile fratrum” uraink már meglehetősen el voltak
13788 9 | subscriptus (ezek igen nagy urak), hogy mer ön nevetni?~–
13789 6 | ábrándokkal ellepett kedélyen uralkodóvá lőn, a gondolatoknak ama
13790 11 | percei valának hátra, az idők urának megköszönni, e kietlen éjszakán
13791 15 | bevárni, majd én elvezetem uraságodat egy emberséges vendégszerető,
13792 22 | ismered már azon kéznek urát, mely csontjaidat sajtolja
13793 1 | remény, nincsen akarat – uratlanul emészti martalékjait a bőszült
13794 14 | harcolni akarna a villámok urával!~Vonagló féreg!~Ő tehát
13795 15 | Ugyan mit tekintetes uraz engem kegyelmed – szól nyöszörgő
13796 15 | Hihetőleg megismerték Dömsödi úrban a ci-devant nagyhírű Catalani
13797 22 | ház és sziget egy nemes úré, kiről nem tudunk egyebet,
13798 6 | a derült ég boltozatlan űrébe, s lelke túlviszi a szem
13799 17 | úgy oldalba szúrta István úrfit, hogy azon a helyen rogyott
13800 8 | tulajdonsága is az említett úrhölgynek, mely szerint nagy szenvedéllyel
13801 22 | tengeri fedi; roppant nagyságú úritökök és sárgadinnyék hevernek
13802 23 | csónakba, gondjára bízta úrnőjét, s a csónakot eltaszítva
13803 8 | ellenkezőről, s sóhajtva mondja az úrnőnek:~– Már nem alszik, mert
13804 9 | csatakosan lógott le az uszály alul.~A kántisták torkait
13805 12 | az asztal tetejéről vad uszítással biztatá őket Telezsák.~–
13806 1 | pattognak, a hentesek ebeiket uszítják – a nép örömében nem találja
13807 1 | érzetében némán küzd az uszított csoporttal; a homok véres
13808 5 | melynek tükrében hattyúk úszkálnak, közepén virágokkal tarkálló
13809 6 | széttépett levelei ázottan úszkáltak a vízen. Azóta úgy érzem,
13810 24 | tetszik, mintha zöld mezőben úsznék, hol a képtelenül magas
13811 22 | fedett posványokban nyakig úsznia, hol az úszónak lélegzetet
13812 22 | kacsintásai elől.~A kákásban úszómadarak falkái lubickolnak.~Az egészen
13813 22 | posványokban nyakig úsznia, hol az úszónak lélegzetet nem szabad venni,
13814 22 | volnának, hanem az igen, hogy utaid sárosak, hogy mocsáraid
13815 19 | kézről kézre azok, hosszú utakat vándoroltak idegen országokban,
13816 12 | annyian és oly különféle utakon és módokon belekontárkodnak,
13817 8 | amily túlságos vala benne utálata mindennek, ami bűn; s e
13818 6 | s köztük részvétét vagy utálatát megosztja. Ő érti a langy
13819 21 | gyűlölé őt kimondhatlan utálattal, s érezé, hogy e férfi lesz
13820 9 | leszünk, azért a port ne utáljuk”. E körülményekből azonban
13821 7 | csak sikoltani sem fogok; utált előttem az élet, vedd el,
13822 21 | születése órájától kezdve utálta azt kimondhatatlanul. És
13823 4 | vagy agyonlőjelek?~– Eredj utamból, vagy hátadhoz verem puskádat;
13824 2 | megtanítlak én kémlelődni utánam, várj! – s ezzel szétnézett
13825 5 | csalogány énekét mindenben híven utánénekli. Vagy kételkedik ön ennek
13826 10 | kötelezhette, azok hunytával pedig utánok semmibe nem örökült, mindamellett
13827 15 | négyes figuráinak azon nemét utánozta, melyet magyarul balanszírozásnak
13828 15 | másutt a tenger hullámait utánozza, egyes idetévedt özvegy
13829 9 | Szalad a francia – de utánunk!” – S e varázsigére lőn
13830 18 | kellene keresned; csak egy utasításért jöttem hozzád. Azt akarom
13831 10 | szépen megköszönte a vett utasítást; zsebébe dugta a kézbesítendő
13832 1 | közepén valamennyi szomjas utasok nagy gyönyörűségére kútgém
13833 5 | ez régi találmány; ezt az utazás módját nálunk századok óta
13834 5 | alkalmazni, miket külföldi utazásai alatt figyelmes vizsgálódásai
13835 25 | szélvésztől hányatott hajón utaznának.~Cigányunk szép szemérmesen
13836 15 | és szerencsétlenül járt utazókról, kik elveszvén, minden későbbi
13837 5 | voltak. Egy oly szekeren utaztak be ötvenkét másodperc alatt
13838 11 | ropogott a hó.~– Mi ez itt az útba? – kiálta az egyik, valamiben
13839 15 | négykézláb mászva félre az útból és fejét vállai közé húzva,
13840 4 | köténnyel az oldalán szokott az utcaajtóba kiállani, neveztetett „zöldfejű
13841 1 | túlsó oldalán néptelen, szűk utcában vágtatva nyargalt egy lovag;
13842 15 | akar eszembe jutni, hol egy utcából a megöröködött szemet kihordatván,
13843 1 | karjaikon futossák be az utcákat, nem jut eszökbe, hogy gyermekeik
13844 15 | azon szám nélküli térjmeg utcáknak, mik az alföldi kerékvágta,
13845 1 | szokásnál fogva neveztetik utcának; innét pedig kiérve, anélkül,
13846 5 | gyerkőcék állanak, vagy az utcasárban saját tetszésök és belátások
13847 5 | fennhéjázással szabályos utcát töltetett, azt kikövecsezte,
13848 10 | miután az *i kollégiumban útifüvet kötöttek talpára, s consilium
13849 4 | milyen göröngyös a világ útja! De ne félj, én veled leszek!~–
13850 12 | belekötelőzött, ki csak útjában volt; tört és zúzott, amit
13851 4 | a világ minden sikamlós útjait botlástalan bejárt, viharait
13852 4 | felhőivel az ég, göröngyös útjaival a föld és önző arcaikkal
13853 25 | megkönnyebbült, s szokott útjokat ösztönszerűleg követve nagy
13854 11 | vigalmaik utóhangjait dúdolva útjokban; itt-ott távozó lámpások
13855 8 | nemeskeblű nagynéni erkölcsi útmutatásait mind le akarnám írni, s
13856 12 | foganatba kezdé venni az adott útmutatást, fagyos kezeivel a lyánka
13857 18 | nekiindulok a végtelen, végtelen útnak.~– Te futsz bánatod elől,
13858 10 | ütlegfoltok sem maradtak ki. Az utóbbiak pedig, ti. a serdülő fiatalság
13859 13 | Jónás hangjára ismert ez utóbbiban, s magánkívül szakítá fel
13860 14 | elbánjunk vele! – fejezé be az utóbbik bicskás, s jelentékeny hunyorítással
13861 22 | fekete szolgájával, mely utóbbin kívül, ki a szükségeseket
13862 2 | ízlésnek; de a későbbi idők és utódok szeszélye nagyot változtatott
13863 20 | felszállt, mint egy elmaradt utóhang az elköltözött élet szavaiból,
13864 15 | mennyrázkódtató csattanás, melynek utóhangjai, mint omló hegyszakadás,
13865 11 | csoportonként eltávozának, vigalmaik utóhangjait dúdolva útjokban; itt-ott
13866 5 | önmagának, s boldogtalan utóházassága negyedik havában, tehát
13867 9 | oktató úr –, hát farsang utója van ma, hogy ön ily maskarát
13868 13 | szőlő volt téve, mi tél utóján oly ritkaság; de a beteg
13869 7 | még egyszer a világban, utójára fogod azt most látni.~–
13870 5 | csengésére nézve korántsem éri utol azon hangműszert, mellyel
13871 17 | az Isten keze majd úgyis utolér; az enyém megmutatja, hogy
13872 5 | is.~– Óh, éppen nem oly utolérhetlen. Legközelebb Schuszter Károly,
13873 16 | menni őt a maga útján, majd utóléri még őtet is elébb vagy utóbb
13874 15 | vagy akarta, vagy nem, utólérte a filozófia: hinni kezdé,
13875 5 | bölcsek kövét keresi, s utoljára is a bolondság kövét szerzi
13876 2 | felszegezvén.~Alig hangzott el utolsó kalapácsütése, midőn új
13877 5 | kávéházból kiverni, vagy úton-útfélen kormányt és kereskedési
13878 16 | teremtő erő, vagy azt a napok utósójáig romlatlanul fogja megtartani?
13879 4 | kiáltást hallat, elsőt és utósót életében, s megtette végrendeletét.
13880 15 | Dömsödi úr kiszökkenve az útra, egyedül maradt a nem látott
13881 11 | gyermeket, s letérve az útról, a magas hófuvatban a világosság
13882 18 | posványos lankaságokban, úttalan fenyves szirteken, fenyér-
13883 5 | haszonlesés miatt el nem űzhetett házától, sőt inkább gondoskodnia
13884 18 | ég!~– Nem hozott, hanem űzött! – felelte ez szomorúan,
13885 19 | rémlék előtte, mintha az uzsorás pokoli gyönyörrel legeltetve
13886 19 | öreget rázza a hideg, fogai vacognak, s az ágya fejénél virrasztó
13887 19 | üldögélni, itt hüsselni (fogai vacogtak), olyan melegem van…~– Mint
13888 14 | hideglelős didergéssel vacogtatta össze fogait, azután iszonyú
13889 17 | tudom, túrós laska volt a vacsora, de bizony mégis mákos mácsik
13890 17 | elfelejteni soha. Éppen vacsoránál ültek az uraim, még tudom,
13891 25 | szerencsésen felmenekült; a vadak pedig az üldöző hangok megszűntével
13892 21 | nő pedig mint elijesztett vadállat, mely a mágusz bűvpillantásai
13893 17 | melyet tán a rablók vagy a vadállatok hurcoltak ide.~Riadva ugrott
13894 2 | tekintet még a legvadabb vadállatokat is megjuhászítja.~Ezzel
13895 25 | cselekedett ily csodát a vadállatokkal a művészet hatalma.~A cigány
13896 5 | jelleme fő vonásai. Olykor vadászatokat tartott falujában, s utca
13897 22 | hajlik a ritkán látogató vadászok és csíkászók léptei alatt;
13898 3 | lakosai mind sorra kezdék e vádat ismételni: „A kocsis szeretőjének
13899 5 | kikövecsezte, s két oldalról vadgesztenye- és diófák soraival ültette
13900 18 | fa árnya alatt, kenyere a vadgyümölcs, mit az erdők mélye terem,
13901 6 | olajfa, kerítése virágzó vadjázmin, belül rajta virágzó málvarózsák
13902 18 | mivel igazolhatta volna vádlását a törvény előtt? Tűrnie
13903 5 | teljes méreghatásával. Mint vádló lépett fel Mihály gróf ellen,
13904 5 | öreguramék fantasztasággal vádolák; a főfőrangú világ apprehendálta
13905 14 | ugyan senki Dömsödi urat nem vádolhatja. Akkor volt tán utószor
13906 5 | jobbágyaim tették, amikkel őt vádolod? Hátha csak esetleg történt,
13907 5 | állíttatott oly vétekkel vádoltatva, melytől lelke irtózott;
13908 24 | szigetét.~A nádtenger sűrűbb és vadonabb körülötte, mint valaha.~
13909 22 | átugranak; majd egy sereg vadrécét ver föl fészkeiről, mik
13910 22 | hevernek közötte; néhol a vadrizs kalászai s a magas csenkesz
13911 13 | a fűbe leheveredni, hol vadrózsa virágzik… Óh, csak egy tekintetet
13912 22 | fürtei fehérlenek áttörve a vadsáfrány aranyszín virágaitól.~A
13913 5 | affektált eredetiség, mívelt vadság, ezek voltak ifjúkori jelleme
13914 9 | Per omnia elementa! – vág közbe az érdemes oktató
13915 9 | furulyáját egyenként földhöz vagdalá, mintha ostorhegyre vették
13916 17 | szabadítást, mohó életmentési vággyal rohant a magas fehér téglakemencének,
13917 3 | mindaddig, míg a nyakát el nem vágják. Természetes, hogy Gáspár
13918 9 | hogy tulajdonképpen mit is vágjon fejéhez az ingerkedő dárdásnak –
13919 10 | esetleg még fát is talált vágni, s a kertben a dohánycsemetéket
13920 8 | a gyermekártatlanságot a vágószékre, s diadalt kacagott a csábító
13921 13 | tartomány…~Végre egy nyílást vágtak a falon; azon betörtek,
13922 1 | megelőzve és egymást siettetve vágtattak, nyomultak, és törekedtek
13923 5 | arasznyi magas lyukakat vágván sárfalaikon, ezeken át szabadon
13924 5 | kezdtek gondolkozni, melyekkel vágyaik célját megközelíthessék,
13925 19 | tetted. Nekem is voltak vágyaim, reményeim, én is elástam
13926 8 | alakult; a kéjsóvár szív tilos vágyait egy tekintete lehangolá;
13927 5 | egy kis nevezetessé lenni vágyás viszketege csiklandozá,
13928 9 | tisztelet ez, mi? Hát nem vagyok-e én fölötte valójuk önöknek,
13929 5 | cifraság, s amiképpen meg vagyon írva, hogy könnyebb a tevének
13930 13 | hozzájutok.~– De mi köze vagyonaidnak Janka üldözőivel? – kérdé
13931 13 | fog akkor történni?~– Apám vagyonaihoz hozzájutok.~– De mi köze
13932 5 | vármegye, hogy kegyed minden vagyonának ki akar menni a könyökén,
13933 4 | biztosíthassam, holott ő apám minden vagyonát háborítlanul bírja… Ne higgy
13934 10 | leányt; s miután a tökéletes vagyonhiányt kimutatta, annak személyét
13935 5 | saját lakosaim és tulajdon vagyonom megmentése szorgalmazott
13936 17 | Szabadíts meg… és én minden vagyonomat neked adom! Koldus leszek,
13937 17 | előtt, más szolgái most és vagyontalanok; kiknek emlékében lángbetűkkel
13938 22 | folytatá:~– Te és a te apád vajmi sokat vétettek énellenem;
13939 4 | házaikat a sírok oldalába vájva; s a vadmadár az út közepébe
13940 15 | káromkodik, de még a fejét sem vakarja, a falba sem veri, hanem
13941 5 | véghetetlenül kezdte fejét vakarni, s ha mert volna fennhangon
13942 3 | mondtam én azt – szólt fejét vakarva az öreg, s szörnyű zavarban
13943 5 | ezt tudtára adta ipának, a vakbuzgó Óvárinak. Ha gyilkossággal
13944 17 | kezeit. Odavagy; maga a vakeset adott kezembe, mikor már
13945 9 | semmirekellők?~Ümm… ümm… ümm…~– Vakmerők!!~Kakukk.~– Szemtelenek!!!~
13946 5 | félelmeit a legdühösebb vakmerőséggé változtassa át. Kiugrott
13947 2 | falakról ijedtében leömlött vakolat és a cselédnép hátán a kék
13948 24 | valaha.~A kis ház falai vakolatlanok, kapuja a földön fekszik,
13949 12 | s ennélfogva nem rohant vaktában az ifjúnak, hanem felugrott
13950 14 | tajték habzott; hajszálai valahány, annyi felé álltak; nyakát
13951 1 | örömében nem találja helyét.~Valahára azonban a csordafő sokallni
13952 5 | kamatozó ügyefogyott sors valahogy jobbra ne változzék; ugyanígy
13953 21 | rejteni, kibe szerelmes, s kit valahonnét rabolni vagy megvenni készül.~
13954 8 | azokat este, hogy tedd el valahova.~Erre a leány semmit nem
13955 13 | azután?~– És azután elmegyünk valahová, hol senki sem ismer bennünket;
13956 25 | az én fejem, Jancsi, más valakié lehet, de nem az enyim,
13957 1 | igazmondásnak tart, s vétkeznék, ha valakiről valami rosszat csak fel
13958 6 | álmodtam-e vagy hallottam valakitől – mond a hölgy –, hogy minden
13959 6 | kibeszéltem volna magamat valakivel, s nemegyszer történt, hogy
13960 18 | börtönből ásott ki, s míg benn valál, családodat tartotta, téged
13961 13 | teremtvén a szomszéd tanyák valamelyikéből, azon az egyik, kire a sor
13962 25 | megígérte nekik, hogyha valamelyikökkel négy szem között összejöhet,
13963 17 | vesztesége nagyobb, mint valamennyié, s várták ítéletét.~A pusztabíró
13964 17 | ebek és farkasok ordítottak valamerre, s úgy tetszék neki, mintha „
13965 5 | szennyét is rájok képzelje;1 valamint ellenkezőleg ama minden
13966 1 | pedig a nap terheitől és még valamitől elázott férfiak kezdik körülfekünni,
13967 12 | részint azáltal, hogy a valamivel bírók nem bízzák többé a
13968 12 | mellékgondolatjával a hasznára válandó ruhacserének, s egy másik
13969 7 | víg, kicsapongó cimborák valánk, s az élet örömeit fenekig
13970 18 | Bocsásd be! – lőn az egykedvű válasz.~Egy magas, szikár alak
13971 7 | lépett a haragvó elé és válaszolá:~– Igen, az vagyok.~– Az
13972 1 | eleinte nem tudta, miként válaszoljon a szokatlan udvariasságra,
13973 14 | felelé:~– Nincs.~E lakonikus válaszra Dömsödi úr már éppen valami
13974 15 | izenete következtében azon választ nyerve, hogy fenn érintett,
13975 5 | a vezérfonal; meg tudta választani a középutat az ideális enthuziaszták
13976 25 | úr. – Nosza cigány, tégy választást, melyik frázis tetszik jobban:
13977 1 | finom modoruk s öltözetök választékossága után ítélve, előkelő rangú
13978 5 | fellegvár falai szerencsésen választott helyzetöknél fogva, mintegy
13979 10 | Bálvándy úrnak egy olyan választottja, kinek sorsa a többiétől
13980 7 | gyakran legőrültebb túlzásokat választottunk. Egyszer hírét vettük, miszerint
13981 21 | megismeri őt, s sírása kacagásra válik, apró kis kezeit örömrepesve
13982 5 | remekmű vagy cserépedény váljék belőle.~Hogy mivé vált az
13983 15 | félre az útból és fejét vállai közé húzva, mint egy ugrani
13984 16 | szilajon rázta annak roskadozó vállait. – Tudod-e, hogy milyen
13985 7 | feje nem igen van messze vállaitól. – Hát a nagyságos úrnak
13986 5 | haj; s ez archoz a széles vállak, izomdús karok, a domború
13987 1 | csavarodó fürtökkel és széles vállakkal, kerekded, mindig fiatal
13988 21 | a fehér párnán s a fehér vállakon; arca alig pirul, az is
13989 1 | miután bizonyos roppant vállalata tönkrejutásával teljes elmezavarában
13990 14 | megvámolása s más nagyobbszerű vállalatokban hadvezéri talentumot tüntetett
13991 9 | hogy miután ő a vétkes, vállalják mindnyájan magukra a tettet,
13992 5 | felvilágosított, másrészről buzdított vállalkozási szellem, bár szűken és sokára,
13993 5 | meg a fennálló szokásokat vállalkozásokba kapva, miknek kimeneteléről
13994 6 | arcot láttam meg, mintha vállamon keresztül reám nézett volna…~–
13995 24 | elenyésznek; ez az ő hite, vallása, bizodalma; s óh, mikor
13996 17 | behozatik.~Az alföldi magyar valláson születtek között nincs ház,
13997 14 | babona mindig hagy egy kis vallásos érzelmet gyanítani. Erről
13998 7 | kezébe, s a többi hármat vallatás alá veszi. A két betyár
13999 2 | jöjj? Mi? – szólt tompa, vallató hangon az apa, mialatt felemelt
14000 16 | látni fogom, esküszöm és vallom, hogy azon ember ott azon
14001 14 | szedetni, minthogy orgazdaságot vallott volna rá.~Azonban mindezeknek
14002 6 | éreznek; nem esküdtek, nem vallottak egymásnak szerelmet, nem
14003 5 | könyökökkel, füleikkel a vállukon, hosszú, széthúzott szájaikkal
14004 12 | leányka homlokát és hamuszínre váló kezeit kezdé dörzsölni.~–
14005 18 | szilajabb fájdalmak között volt válogatása…~ ~Egykedvűen járt
14006 5 | szűkölködés különféle nemei között válogathatni.~Tekintsünk végig e görbe
14007 5 | szenvedélyeinek, s azokra valói stúdiumot fordított.~Oly
14008 9 | nem vagyok-e én fölötte valójuk önöknek, ki sorsukat minden
14009 19 | nincs egy falat télire valóm sem, sem egy darabka fára;
14010 15 | kinek semmim sincs e rajtam valómon kívül, egy szegény kocsiscseléd.~–
14011 5 | ajtaját, s miután annak valóságáról meggyőződött, hogy ajtaja
14012 5 | anatémákkal, pedig saját körében valóságos ördöge volt mindenkinek,
14013 15 | felvetette, álmát látta valósulni: a halavány, száraz termet
14014 14 | legyen fejébe, alig volna valószínű; nagy lépésekkel járt alá
14015 24 | időjárás kizárt minden szeretni valót a természet legszebb helyeiből;
14016 2 | említtetni, s példabeszéddé váltak.~Még tán a sírban is bosszantanák
14017 5 | édes hazájának soha egy váltó garast érő hasznot nem tett
14018 12 | tüskehajú, vászonszínű, hosszú, váltott gyermek. – Hát nem tudjátok,
14019 1 | nagyszerű, általános kacagás váltotta fel, minőt csak más baján
14020 14 | jelentékeny pillantásokat váltottak egymással.~Dömsödi urat
14021 23 | egész lényében határtalan változás ment végbe; nem az a vad
14022 9 | semmi megjegyzésre méltó változást.~– Terem’tse! Ez biz a sátán.
14023 24 | tarták az eget, s az unalmas, változástalan időjárás kizárt minden szeretni
14024 18 | derülhetett, borulhatott az ég, ő változatlan maradt, mint egy szirtdarab,
14025 2 | fekete szem látszik még változatlanul, élethíven, s mindenüvé
14026 22 | vonaglanak el; a férfi arca nem változik mindaddig, míg egy bosszús
14027 5 | legdühösebb vakmerőséggé változtassa át. Kiugrott ágyából, felrántotta
14028 2 | mosolyog szemközt vele, s nem változtatja színét átkaitól.~– Légy
14029 1 | hogy jellemén legkisebbé is változtatna, kocsiút nevet visel, s
14030 5 | folyékony anyaggá lehet változtatni.~– Még egyszerűbben is lehetne
14031 6 | kettészakítva, azt két lénnyé változtatta volna, kik egymást vágyva
14032 6 | helyet, merev, szoborszerűvé változtatva a gyöngéd vonásokat, szemei
14033 5 | sors valahogy jobbra ne változzék; ugyanígy akarta Gyékény
14034 17 | el, miáltal az parázzsá válva, vöröses félhomályt vete
14035 7 | udvarközépre rakott tégla- és vályoghalomra szökik fel, honnét, mint
14036 7 | látszottak ellene törekedni. A vályogzápor visszaverte őket néhány
14037 3 | nem állhatván meg, hogy vándorlandó pénzeit még egyszer meg
14038 19 | világ öt részei látták őket vándorlani; piszkosan, kopottan jártak
14039 6 | mellett ülő ifjú ajkaihoz vándoroljanak.~Érdekes egy pár alak; a
14040 18 | ellenségét, és sehol sem találta; vándorolt az ország egyik szélétől
14041 19 | kézre azok, hosszú utakat vándoroltak idegen országokban, s siralmas
14042 24 | jövevény fülei körül, mint örök vándorútra kárhozott vad szellemek.~–
14043 22 | oleanderek közt illatos vaniliák, tarka áloék s több meleg
14044 21 | beteg? – noha pólája és vánkosai repkednek a piros szalagoktól.~
14045 8 | fiatal lyány a haldokló vánkosaiba temeti arcát és nem sír.~
14046 5 | ágya előtti asztalkára, s vánkosára könyökölve ébren, álmatlanul
14047 8 | sóhajtott, s azután ismét a vánkosok közé rejtette arcát, kezeit
14048 5 | barátságos légiói, míg télen át vánkosokkal tömettek be az említett
14049 21 | faragványokkal ékes; benne fehér vánkosokon, hószín pólában egy szép
14050 18 | hogy odakünn egy utazó várakozik, ki néhány szóra bebocsáttatást
14051 6 | valaha előre, ha bú, ha öröm várakozott reád? Azt a jövendőmondó
14052 1 | betöltő tünemény megjelenése váratik, melyet látni sokan, de
14053 9 | francia – de utánunk!” – S e varázsigére lőn rögtöni elcsöndesülés;
14054 6 | melynek a szív lapjára rajzolt varázsképeiből jósmagyarázatokat alkot;
14055 17 | mit akar bíró uram, csak várd végit!~– Ne félj semmit,
14056 8 | orvosló kezében, s enyhülést várhatni a jövendőtől!?~Hajh! – Az
14057 15 | világosodott.~Mintegy óranegyedig várhatott is rejtekében Dömsödi úr
14058 5 | hogyha legkisebb sikerét várhattam volna az ön közbelépésének,
14059 10 | szótól származtatá: „pati varia”; mely két szó annyit jelent,
14060 25 | füle az, mely ezen iszonyú variációk alatt szenved, s felpillantott.~
14061 15 | semmirekellő kamasz! Te varjak pecsenyéje, tökfilkó! Fel
14062 18 | boldogság”, a „szerelem”, s várják a boldog föltámadást; neked
14063 20 | kutyája! Hogy ugatja azt a varjút, azt gondolom, tolvajt érez?
14064 25 | egyszer kivéve, mikor a vármegyeháza ablakán kidobtak – az lehetetlen.~–
14065 14 | Heves, Szatmár, Csongrád vármegyéket szűkeknek érzik, el-eltűnnek,
14066 17 | vériben!~– Úgy van! Ha a vármegyének adnánk őt át, ott pénzeit
14067 5 | torokkal, mintha a szomszéd vármegyével akarna beszélni.~– Szegény
14068 10 | mintha az élő föld tőlök várná az újabb, nemesebb nemzedéket.
14069 8 | magát; nyugodtan látszék várni a halált, mint az élet megváltó
14070 11 | szobrai alá.~Nem sokáig kelle várnia.~Midőn legsűrűbben hullottak
14071 11 | embergyűlölő! Hét óra óta várok itt ablakodnál; fogd ez
14072 17 | közel volt már ekkor H. városához, hogy a toronyőr kürtfuvallását
14073 2(1) | Ennek a jó városnak az a szép tulajdonsága van,
14074 13 | hollétét; e körlevél K… és H* városok minden utcaszegletére fölszegeztetett.~
14075 8 | Jankát magához vevé, messze városokból lőnek látogatottak estélyei,
14076 1 | mérföldnyi távolban égő városra, melynek ijesztő fénye a
14077 9 | eszkábálva nem éppen csikófogú varrással, s a prézens úr nagy elégedetten
14078 10 | kötelességek valának gallérjához varrva:~Ő tisztította ki s ő töltötte
14079 16 | reszketegsége tűnt fel. – Vártunk, hol késtél három-négy nap?
14080 1 | szaladásra, s rivallni a várva várt szörnyeteg jövetelének
14081 5 | hüvelye durva ezüstmű, vasa tenyérnyi széles és csorbákkal
14082 18 | egy kamarába, amelyiknek vasajtaja volt, s az a vasajtó be
14083 9 | a teremből, bezárkózott vasajtós szobájába s rárivallt dárdására,
14084 9 | ráncokra homlokát, midőn én, a vasajtót kinyitandó, annak kilincsére
14085 5 | cselekvő kezek szükségesek és vasakarat és ismeretek.~Már húszéves
14086 5 | tapogatta összevissza a vasakat. Azok is erősen állnak és
14087 17 | ezüst nyelű volt az, és vasára a tulajdonos neve volt beedzve.~*~
14088 2 | előtt nem volt oly ünnep- és vasárnap, melyen egymást meg ne döngették
14089 5 | vejétől engedékenységet vásárolni, hogy lármát ne üssön a
14090 8 | kellett látnia, miket éreznie! Vásárra vitték az erényt… dobraütötték,
14091 11 | zajtalanok voltak az utcák és vásártérek; rajtok egyedül farsangolt
14092 25 | sem tudta venni, mint egy vasatlan bicskanyélnek.~– Hát az
14093 18 | volt ott aztán egy láda vasból, amelynek senki sem találta
14094 24 | kezét, azt a jéghideg és vaserejű kezet. Fölébe hajolt és
14095 2 | keres elő az ágy alul és egy vasgerebent; majd szőrkötelet vesz,
14096 16 | rikoltá őrülten az ifjú, s vaskezei alatt ropogva süllyedt térdre
14097 13 | közepére ugrott. Egy roppant vaskos pandurdarab volt, kék üngben,
14098 22 | belsejére nyílnak, rajtok kidűlő vaskosarak.~A ház és sziget egy nemes
14099 2 | kontignációs tetők, az ősdivatú, vaskosaras ablakok, a törpe rácsozat
14100 5 | húzogatná és feszegetné a vasláda különbféle furfangos faragványait,
14101 5 | mivel, amint történetesen vasládájára találta vetni szemeit, azon
14102 5 | szertenéz, meglátja az említett vasládát, s mintha csak egyenesen
14103 8 | rendbeszedi, oldalait fűzője vaslemezei közé szorítván, abroncsos
14104 7 | lepattan menhelyéről, s vasmarokkal megragadja, és visszarántja
14105 9 | rozsdás tű, aki áldója van a vasnyársának!… „kiért imádkozom.”~„Nappal
14106 3 | Pista, az a Pista!~Ezzel vaspántos ládája legeslegszögletéből
14107 5 | kamrácska minden oldalról vaspléhekkel van kibélelve; az ágy mellett
14108 5 | kalitka, tulajdonképpen vasrostély, melyet fel lehet vonni,
14109 22 | kapuja sűrűn van ékesítve vasszegekkel. Ablakai mind a sziget belsejére
14110 4 | sülthal szemei voltak, s annál vastagabb szája, mely fölött néhány
14111 12 | Elszakadok magamtól:~ Vasvilla~ Nyakamba,~ Serpenyő,~
14112 25 | múlva az ellenkező irányon vasvillákkal, puskákkal és dorongokkal
14113 8 | a virágfüzért gyopár-, vasvirág- és perennisből egy levélkével
14114 4 | háborgatlak, mi? Mintha valami vászoncseléddel láttalak volna az elébb
14115 2 | megengesztelhetetlenül, míg a megrezzent vászoncselédek nem tudják egyhirtelen elhatározni
14116 12 | az ifjúra célozva, míg a vászonnép észrevevé a jövevény bejöttét,
14117 12 | keresztüldugva egy tüskehajú, vászonszínű, hosszú, váltott gyermek. –
14118 3 | szeretett pénzeivel, mik vászonzacskókba erősen bekötve szép rendben
14119 22 | csak egy óvásul bedugott váz volt, melynek lefejezése