| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Hétköznapok IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
14120 4 | magam, mik ellen az ő keble véd; vagy mély örvények felett
14121 8 | égisz, melynek talizmáni védelme alatt lelke tisztasága a
14122 11 | üldözött volt, és nem volt védelmezője; szegény volt, és kicsúfolták
14123 25 | történt megtámadásai ellen védelmezvén, mely műtételt alkalmasint
14124 1 | tekintettel mosolyogva fel védenceire.~Az elutasított suhanc pedig,
14125 6 | igazi értelmére – a szép kis védenckébe veszedelmesen beleszeretvén.~
14126 1 | gyönyörűségére kútgém és veder nélkül van felállítva, és
14127 11 | van az száradva; a lánc vedertelenül lóg le a mélységbe. A kút
14128 9 | olyatén alakot nyer, minő a vedlő borzas jérceé, vagy, hogy
14129 19 | fészkét még haldokolva is védő vadmadár.~– Nem esküdtem;
14130 7 | és világ előtt ótalmazód, védőd lehetek, s azon idők messze
14131 5 | titoknak más is birtokában van, védője akar lenni annak, kit ő
14132 1 | kőemelvényen álló két hölgy s védőjök, a vasgyúró atléta nem futottak
14133 21 | lelket bírná elaltani; a vedrek aranyzott emaillos ékvényekkel
14134 21 | pompás kék és fehér porcelán vedrekben ritka és alakra s színezetre
14135 25 | hirtelen úgy kijózanodott, hogy védszentjei nevét sem tudta kimondani.~–
14136 4 | illeszté, s nekifogta a védtelen ifjúnak:~– Most kezemben
14137 7 | szokták hányni. Leander nem veendette azt észre, de a lyánka szörnyű
14138 13 | elrejtett és foglalás alá veendő nőszemély miatt házmotozást
14139 1 | mely szemei előtt ekképpen végbemenendő lesz.~A mázsaház tárt kapuja
14140 17 | magok urai megnyomorítójokon végbevisznek. Akarom, hogy ezen éjszaka
14141 12 | hányva-vetve, s mint ki dolgának végbeviteléről a legbizonyosabb, nagy bátorsággal
14142 10 | beszéd alatt táblabíró úrnál vége-hossza nem volt a bajuszok pödrésének,
14143 1 | hívatlan vendég frakkja végébe, őt annál fogva szerényen
14144 9 | komolyan s összehúzódva a pad végében; két keze tógája zsebjébe
14145 24 | kétfelől a mocsárba érnek le végei; túl rajta homályos, alaktalan
14146 7 | megtámasztott hágcsót két végénél fogva átemelni iparkodott.
14147 4 | agár, az üldözött martalék végerejével kerülgeti a halmok között
14148 5 | irány, eszmélet nélkül vegetáltak végig az életen, s neveztettek
14149 17 | semmire egyébre, mint az Isten végetlen irgalmasságára támaszkodva.~–
14150 5 | leányát, kinek már eddig is véghetetlen egzorcizmusokra lehete szüksége,
14151 5 | behatni. A fiatal férfi véghetetlenül kezdte fejét vakarni, s
14152 2 | legistennektetszőbb dolgok véghezvitelével, zsoltárját hóna alá kapja,
14153 4 | úr még nagyobb csodáknak véghezvivője, minekutána ő apai örökségét,
14154 8 | az udvarra,~De nincs a ki végig-végig sirassa.~Most tetszik meg,
14155 3 | hangon az öreg, Pista orcáját végigcirógatva göcsörtös ujjaival. – Ugye,
14156 9 | Végképen elmúlnak.~Az ének végigéi szelíd szoprán hangokban
14157 5 | elmondani. Legyen szíves végighallgatni, s ha ezentúl is megmarad
14158 2 | Midőn Márton az udvaron végighurcolta leányát, s a fakamrába bezárta,
14159 25 | táblabíró úr jégcsapos bajuszán végighúzva öklét, s egyet rántva farkasbundáján –,
14160 5 | ennek a körében kellene végigkínlódnia életét. Ez a farizeus Dömsödi
14161 3 | hozzájuk az öreg, szemeit végiglegeltetve rajtok. – Kiket szívem alatt,
14162 5 | életét keresztyéni módon végigmártírkodja, holott a vétek felszínén
14163 5 | Tekintsünk végig e görbe utcán. Végigmenni rajta? Attól mentsen meg
14164 23 | állat fejét, mely hosszában végignyújtózkodott az udvaron.~Benyitott a
14165 11 | mellett, lágy karszékében végignyújtózva, kénye szerint ásíthat az
14166 5 | tetejéhez kapott, s ezzel végignyúlt a padozaton.~Fia pedig,
14167 17 | ijedtemben a forró zsírral végigöntöttem a nemzetes asszonyom viganóját,
14168 13 | könyörületet, s hosszában végigolvasá a deliberátumot, mely szerencsére
14169 13 | ítéletet, s elsőben azt akarta végigolvasni.~– Sohase bántsa – szólt
14170 1 | vihar egy lángóriás, mely végigröpül vörös szárnyaival a háztetőkön,
14171 11 | hírül adó levél volt.~Amint végigsiettek egyedül a városon, azt képzelte
14172 25 | magához, részvétében erősen végigsodorva a dádé orrát dolmánya sinórjain.)~–
14173 11 | be-bekiáltva a kéményeken s végigsöpörve a házak fehér tetőin.~Boldog,
14174 3 | háta mögé, miket egyenkint végigtapogatott, fejét búskomoran csóválva
14175 1 | előkészületeket figyelemmel végigtekinti, sajátszerű előfogalommal
14176 1 | hatást csak emelte az arcon végigvonuló szénfekete bajusz.~A bika
14177 17 | akar bíró uram, csak várd végit!~– Ne félj semmit, leányom –
14178 9 | hol mind elnémulnak,~ Végképen elmúlnak.~Az ének végigéi
14179 5 | köznemes család, mely azóta végképpen kipusztult és elenyészett,
14180 6 | részletességgel fejté vala ki a végparancsot, miből természetesen az
14181 19 | A fukar végpercei~Meghalok, meghalok… A temetőn~
14182 10 | emberünk, kiterjeszté a végrehajtási levelet és írt.~Furcsa esemény
14183 13 | eljárás hiányos volta miatt a végrehajtásnak ellentállok – s erre a formaságok
14184 6 | mélyebben talált az atyai végrendelet teljesítésébe bocsátkozni,
14185 6 | kinek megholt édesatyja végrendeletében e kötelességet hagyta hátra: „
14186 6 | addig-addig értelmezgeté a végrendeletet, míglen rá is akadt annak
14187 17 | azt levitte a Tiszára.~E végszavakat már nem hallá Bálnai; mint
14188 5 | éhhalálos szükség idején a báró végszükséggel küszködő jobbágyai között
14189 10 | berepkedé az ég csillagos végtelenjét; utazni látá magát a szivárvány
14190 15 | könyörül.~Népdal.~Nagy a világ, végtül-végig bujdosom.~Népdal.~Dömsödi
14191 3 | Isten irgalmáért! Honnét vegyem azt a sok pénzt, he?~– Hát
14192 8 | aludt.~– No édes lelkem,… vegyen be… ébredjen fel egy kicsinyt –
14193 9 | jérceé, vagy, hogy a magasból vegyük a hasonlítást mint a serkocsmák
14194 6 | rózsaszínével csodaszépen vegyül a hanyatló nap aranyvilága;
14195 5 | férfi ül, profiljában valami vegyülete a római patrícius arcok
14196 7 | élveteg sóhajok méla hangjai vegyültek bele.~Négy alak megy sötéten
14197 18 | meg, míg számadásim be nem végzém. Már azt megértem, hogy
14198 5 | kacskaringós kínai talapzaton végződő korinti oszlopok, miknek
14199 1 | közepén a szalmaszál.~Így végződött az élvezetes örömünnep K…
14200 22 | hosszas, kísértetes vonításon végződőt; majd dühös ugatással rohant
14201 5 | melyben azoknak hasznát vehesse.~Tornácában, a láda előtti
14202 21 | ég, sem föld vissza nem vehete, annak egy tekintetével
14203 12 | és dohos gőzveremben nem vehetett ki egyebet egymás hegyén-hátán
14204 9 | sem egyéb nüanszát ki nem veheti; azután szép fehér papirosból
14205 5 | kis tanácsadási érdemeit vehetni észre. A roppant vörös márvány
14206 5 | előítéletek, gyakorlatba nem vehető elvek alkalmazhatatlansága
14207 15 | nevetéssel a látatlanhoz –, hisz vehette észre, hogy a bakon ültem;
14208 5 | előszeretetből szemet hunyt veje jellemminőségére.~Azonban
14209 5 | azontúl becsülni kezdé másik vejét, s megengedé neki a házhoz
14210 5 | pénzösszegekkel volt kénytelen vejétől engedékenységet vásárolni,
14211 17 | mély döfés volt hátulról véknyába szúrva, mely keresztüljárta
14212 9 | tudnom?~– Mi mindnyájan, ki véknyan ki vastagon, mint szakmánya
14213 14 | szalmakötél van kifeszítve, s rá vékonyabb-vastagabb egerfalécek körösztbe rakva,
14214 9 | kántisták torkait stimmelték, ki vékonyan, ki vastagon: – oá – eé –
14215 17 | hogy csak két szót akar véle szólani és hiszi, hogy e
14216 17 | pedig üldözés rémszavait vélé hallani.~Halálfélelemben,
14217 26 | Népdal.~Ha meguntad, rózsám~Vélem életedet,~Csináltass koporsót,~
14218 3 | magamban, mikor esteli órákon veletek beszélgettem, hogy bárcsak
14219 5 | tekintetre az ember azt véli, hogy álmodik; annyi különöst,
14220 10 | forrni kezdett ereiben, míg a velő csontjaiban jegesült. Megszűnt
14221 21 | találkozott, mely csontjaiban a velőt hűtötte meg. A hölgy megtébolyodott.~
14222 5 | azt sértő durvaságai által vélte megnyerhetőnek.~Később,
14223 13 | varjú szállott fel előtte, vénasszony jött vele szemközt; rossz
14224 26 | Bálvándy táblabíró úr megszűnt vendégeit itatni, azaz meghalt; roppant
14225 11 | zaj a vigalom házában; a vendégek csoportonként eltávozának,
14226 12 | inkább szüntelen tömve volt vendégekkel, s igazság szerint vendégei
14227 16 | szeretett előttem, holnapig vendégem marad, azután mehet, amerre
14228 8 | úri hölgy pedig felteszi vendégfürtjeit, s megszólamlik sürgető
14229 1 | merész vala, oly nyomatékos vendégmarasztókkal és jelentékeny petrencerudakkal
14230 1 | távol az örkényi erdőknél, vendégtelen homokbuckák sűrűjében száguldó
14231 12 | hagyatott kis rés, hogy a vendégurak benn a gőzben meg ne fulladjanak.~
14232 1 | embert találni. Ifjak és vének, nők és férfiak, gyalog
14233 2 | komolyságban telhetetlen vénember fejéke, melyet ő méltóságos
14234 5 | kikiáltottnak, ifjúnak és vénnek, boldognak, boldogtalannak;
14235 8 | gyászruhák? Még szemfedőt is kell vennem… Óh, ezer lesz ma a dolgom…
14236 21 | környezve élte volna le vénsége napjait anélkül, hogy valaha
14237 2 | reggel, ami kevés volt, hogy vénségedre csinálsz magadból maskarát;
14238 21 | és hajlásiban elárulja a vénuszi termet kecseit.~Alszik.
14239 7 | lép a lugas falához, s a venyigefonadékot kétfelé szakasztja.~Mindkettőjöknek
14240 17 | Így léptek elő egyenkint a vérbírák; röviden, de fájdalmasan
14241 18 | nőmmé akartam tenni, egy vérbűnösnek lett ágyasa! Óh, átkozott
14242 22 | senki sem volt ott, hanem vércseppek jelöltek egy utat a nádasig.~–
14243 6 | bántó alakokat. Csak a vércsillag1 és a böléndek ellenében
14244 14 | tudnak rajta alunni.~Búsan verdegélte e műszert egy sovány sárgazöld
14245 1 | kerítése, s fejével az egeket verdesé.~Már reggeli kilenc órakor
14246 22 | pettyes taréjú; farka most is verdeste a vizet.~A férfi lábából
14247 22 | Én nem fogom apagyilkos vérébe mártani kezeimet.~– Hah! –
14248 5 | tengeri macskákkal és kínai verebekkel megnépesítve.~Maga a kastély
14249 2 | asszony. – Egészen nyomorékká vered; semmi dologra sem lesz
14250 17 | víttak a szerencsétlen ember véreért a bosszút lihegők.~Még egy
14251 14 | késéhez nyúlt, ott vége volt a verekedésnek.~Házfeltörések, gulyák szétterelése,
14252 14 | eleibe ritkán kerül, nem verekedik, hanem szép csendesen megül
14253 11 | szeme nem lát; védeni foglak vérem utósó cseppjével is, felháborgatom
14254 16 | vonaglott, nyakán megdagadtak a vérerek; szemei kiveresedtek, de
14255 2 | Isten mit nem, míg csak a verésbe bele nem fáradt, s bosszúját
14256 14 | tekintetet mutat; szemei véresek, beesettek; homlokizmai
14257 17 | aki ezt tudta cselekedni! Vérét igyák fel az ebek, egyék
14258 16 | te ne piszkold be az ő vérével lelkedet, nem vagy te hóhér!~
14259 10 | elolvasá a ráírt neveket a vérfénynél; világosan olvasá: Dömsödi
14260 5 | mutatják a csorbák és a fekete vérfoltok azon a kardon, melyet harcain
14261 23 | tört elő, nehéz halálos vergődéstől követve.~– Ez meghalt –
14262 2 | s erejében megbénultan vergődött, mígnem eszméletét tökéletesen
14263 22 | vér, mire ő egy zsombókhoz vergődve, a kígyót késével felhasította,
14264 17 | érte! Fördeni akarunk a vériben!~– Úgy van! Ha a vármegyének
14265 24 | omlik; a farkas a gyermek vérit nyalja. – Óh, iszonyú, iszonyú
14266 19 | virrasztó halál lehelete hideg verítékben gyűlik meg homlokán, és
14267 2 | egyebet. Kedves apám, ne verjen meg! – s ezt oly esdve mondá,
14268 7 | sápadt arcú. – Ha leszáll, verjétek agyon.~A bicskások a fa
14269 5 | megszokása által kétszeresen vérökbe rögzött.~János úr már mint
14270 6 | hazám!~Nézzétek őt! A nap verőfényben mosolyg le reá; füveiben
14271 16 | folyik rajta keresztül, az is vérpatak; csak egy domb van közepében,
14272 16 | kővé váljon.~Mosdó vized vérré váljon,~Kendőruhád meggyulladjon.~
14273 26 | sírkövére fel van vésve, vers és próza, megtelnék vele
14274 9 | contrascriba érzékeny alexandrínus versekben búcsúztatá el a megboldogultat
14275 5 | összeköti, sőt ami legszebb, még verseket is készít bele, mégpedig
14276 25 | hasonlatossága van a takart versekhez.~– Nini, milyen szép csillagos
14277 18 | sírhalmon aludtam; nappal versenyt bujdosom a szelekkel és
14278 25 | miután abból egy buzdító verset gyomrába lehelt volna, nagy
14279 5(1) | részint szegény tanulók és versírók, azok a mostani Wurm-udvar
14280 4 | sem saját tévedéseim nem vertek meg annyiszor, mennyiszer
14281 5 | többit, azt sem tudom, rám verték-e vagy a deresre; már talán
14282 17 | Vértörvényszék~Holló károg utam elé,~Varjú
14283 5 | az orruk hegyén egy-egy vérvörös meztelen virággal; aranyozott
14284 23 | meghalt – szólt a férfi. – Vérzel? – kérdé társához fordulva.~–
14285 4 | észre, hogy a gyermek keze vérzik.~– Uram isten! – kiálta –
14286 5 | tudván, melyik oldalról vesse meg a hátát, hogy a szúrós
14287 5 | apám ellen vétett, azért vessen számot önlelkével; amit
14288 7 | dühösen kezdé védeni magát.~– Vessetek kötelet a nyakába, ne ordítson,
14289 9 | pecsétek kiszedése, mind kárba vesszenek? Győz a szív, elhallgat
14290 15 | Dömsödi úr, ha jól szemügyre vesszük a dolgot, nem is tehet máskülönben.~
14291 18 | már, s homlokába ráncok vésték magukat.~Este volt.~A szél
14292 20 | kaparva, a kegyes férfiú vesűt vőn elő és kalapácsot, hogy
14293 22 | nehezebb öltönyét levetette, vésűt, kalapácsot vőn elő, s azokkal
14294 26 | minden sírkövére fel van vésve, vers és próza, megtelnék
14295 16 | elébb vagy utóbb a maga veszedelme, a nem szeretem óra óta
14296 5 | szappanosok és olajárulók halálos veszedelmére. De hát vajon ama híres
14297 13 | magánkívül tevék szegényt; veszedelmesebben esett vissza betegségébe,
14298 5 | tízforintosokkal, s látván a fenyegető veszedelmet, a középen álló kerek asztal
14299 7 | szellemajkak súgnák fülébe, hogy veszély van közel. Megállt és hallgatózott.~ ~
14300 1 | kiszólították, s ekként nagy veszélytől menték meg, ha nem is a
14301 9 | az egész diáksereget; nem veszik észre, hogy kivel van dolguk.~
14302 1 | zuhannak a földre, közben sűrű vészlövések és a félrevert harangok
14303 15 | tanyán vagy a homoktengerben vesznek el.~Dömsödi úr tehát nem
14304 22 | kátyúba lép, súlyegyent veszt, hanyatt zuhan, s a mocsár
14305 7 | haragudnám reád, elhallgatnék, s vesztedbe hagynálak rohanni, de ne
14306 5 | apróbb, nagyobb csengettyűk vesztegelnek; csigateknő alakú ernyős
14307 5 | népnevelő intézetekben nem vesztegették idejöket, s mégis szinte
14308 5 | Szép indulat, csakhogy vesztegetve van. A puszta homokja, mely
14309 5 | szemeivel. – Bizonyosan a majmok vesztek össze, s azok ugráltak a
14310 17 | Elismeré mindenki, hogy az ő vesztesége nagyobb, mint valamennyié,
14311 3 | puhintással többet diktálnak…~– Vesztetek volna a pokolban! – fúja
14312 2 | foglalva, s már igen sokat vesztett színeiből; csak két fekete
14313 13 | bennünket; parasztruhát veszünk magunkra mind a hárman;
14314 21 | leginkább vágyott, azt örökre veszve találta. A leány megtébolyodott.~
14315 17 | magával tehetlen ember nyakába veté.~– Jaj, fiam! Egyetlenegy
14316 2 | sikoltások és a trombitatussal vetekedő hölgyelokvencia legnagyobbszerű
14317 5 | törvényszék elébe állíttatott oly vétekkel vádoltatva, melytől lelke
14318 7 | meg, míg eleblábol boldog vetélytársa; ha nem akarja, menjen;
14319 25 | mivoltodat, de rossz helyre vetetted a fejem alját.~– Elég szép
14320 3 | ezzel ugyancsak horgonyt vetettek Gáspár úr körmei Pista üstökében;
14321 22 | és a te apád vajmi sokat vétettek énellenem; óh, annak csak
14322 17 | hozzá:~– Ember, te sokat vétettél, legtöbbet énellenem. Megérdemelted
14323 17 | lőtte el, s mi a h*-i árokba vetettük, azután ő velünk jött apját
14324 15 | masszív sötétség, hogy hátát vethette neki az ember; a villanások
14325 20 | hasonlatos.~A jó ebet nem vetik ki ilyenkor, s Gyékény Márton
14326 5 | eléggé meg van dicsérve. Vétkei közé sorozandó még az is,
14327 22 | bérelél, kivallották minden vétkeidet. Körlevél van ellened kibocsátva
14328 21 | büntetése Góliáth Péter vétkeinek.~
14329 17 | fejére teszitek, elmondjátok vétkeit, s egyszersmind kimondjátok
14330 9 | könyörögvén, hogy miután ő a vétkes, vállalják mindnyájan magukra
14331 1 | szót igazmondásnak tart, s vétkeznék, ha valakiről valami rosszat
14332 22 | megbüntetője! De lesz is, reszkess, vétkező és átkozd meg magadat, az
14333 5 | hozatva.~Bitófákat állítunk a vétkezők rettentésére, de a becsületesnek
14334 8 | mely tele van csábbal és vétkezőkkel – ezen a nagy világon, melyben
14335 12 | Le kellene a kisasszonyt vetkőztetni, majd úgy hamarább magához
14336 5 | transcendentális eszme, hogy nem lehet vétkül tulajdonítani a szegény
14337 5 | történetesen vasládájára találta vetni szemeit, azon a legkétségtelenebb
14338 5 | valami hindu találna e tájra vetődni, aligha valamelyik csutorafejű
14339 3 | mit hogy ezek jó néven nem vettek, kitűnt abból, hogy egyikök
14340 3 | meg engem; tíz esztendőt vettél el életemből – eredj, mégpedig
14341 12 | pusztabíró uram, csak azért vettem le, hogy valaki el ne lopja,
14342 7 | választottunk. Egyszer hírét vettük, miszerint bizonyos magános
14343 1 | önkénytelen cigánykereket vetvén, elvégre ama részén támaszkodott
14344 13 | e lányzóhoz?~– Enyém; én vevém vissza őt a halál kezeiből,
14345 25 | művészet hatalma.~A cigány vevén észre a roppant színi hatást,
14346 10 | szólt többet, hanem kalapját vévén, magát ajánlotta, s úgy
14347 25 | evett martalékra: búcsút vevének tőle, s bizonyos irányban
14348 8 | mérhető ősi jószágait három vevőnek egyszerre eladni, s a divatos
14349 5 | volt minden tetteiben a vezérfonal; meg tudta választani a
14350 10 | sem ragadhatnák magukhoz a vezérfonalat, melybe két oly szenvedélyesen
14351 18 | oly becsületes szándék vezérlé minden lépteit, s mégis
14352 15 | szándék az, mely őt H*-ra vezérli… Nos aztán… egy leány… mintha
14353 4 | ismered őt? Kicsoda ő, Óh, vezess el hozzá engemet is!~Az
14354 10 | indulat, hóbortos szenvedély vezeti minden lépteit; ki, hogy
14355 5 | egészséges vízét kőcsatornák vezetik szét a víz szűkében szenvedő
14356 5 | kijárástalan folyosókra vezetnek, és számtalan ilyes szerkezmények
14357 13 | nyerése végett nagy sebesen vezetői után indulni, s ekképpen
14358 11 | hölgy, s szorosabban simult vezetőjéhez.~– Kevés perc múlva ott
14359 22 | másik a nemes úr szobájába vezetők. A gólyaláb kötelet vett
14360 18 | kendőt, s egy kis házikóba vezettek; azt gondoltam a mennyországba
14361 10 | II. 28; II. 68 és Mátyás VI. 29 értelmében a leány személyét
14362 7 | anélkül is sebet kaptak már a viadalban.~Most tehát nagy köveket
14363 12 | fejét, s ütötte a másikét. E viadalnak aztán utóbb is az lett a
14364 12 | ekkor aztán semmiért oly viadalt csap a két betyár, melyhez
14365 14 | oly halovány, mint egy viaszgyertya; kalapácsait elejtette,
14366 19 | összevarrta. Iszonyú volt viaszsárga, kiaszott arcán a természetkívüli
14367 5 | alhangok s az édesen fájó vibráció a magasabb hangok hullámzó
14368 7 | kapaszkodva, követi őt.~A vidék körötte csendes és néptelen.~
14369 22 | legnagyobb csend uralkodott a vidéken.~Egy nőcseléd, ki e kilikasztott
14370 15 | bágyadt kék fénnyel öntve el a vidéket, s hirtelen átvillanó fénye
14371 24 | fejér vízháti köd oszlik a vidékre, nehéz bűzű, egészségtelen
14372 22 | s úszott ügyesen, mint a vidra.~Az apa utána rohant, s
14373 22 | vízbe a békák, hátán nagy vidrabőr tarisznya fityeg.~Amint
14374 22 | megszűnt ugatni az eb, a vidravas orrán összecsapódott, s
14375 10 | kerülte a vigalmakat és a vigadókat, s éjféleken át penészes
14376 4 | másrészről a gyermek megszokott vigalmai és élvezetei semmi befolyással
14377 11 | csoportonként eltávozának, vigalmaik utóhangjait dúdolva útjokban;
14378 1 | találta célszerűnek népies vigalmaival együtt letelepedni. Azon
14379 10 | zúgolódástalan volt; kerülte a vigalmakat és a vigadókat, s éjféleken
14380 15 | komaasszony, kik egy barátságos vigalomban egymás mellé jutva, merő
14381 11 | hallatva:~– Mit szólsz e vigalomhoz?~– Azt, hogy nemsokára másszerű
14382 17 | végigöntöttem a nemzetes asszonyom viganóját, amiért ott hevenyében jól
14383 8 | betemették anyja sírját, utósó vigaszát temették be vele.~*~Bókváryné
14384 24 | nem imádkozik.~Mindezen vigaszok meg vannak tőle tagadva,
14385 5 | Csakhogy csendesen alhassam! – vigasztalá magát, s harmadszor is kiindult
14386 25 | nótát nem találná érteni, vigasztalja magát azzal, hogy én magam
14387 4 | borulva keservesen sírt.~A fiú vigasztalni akarta őt, de melle tele
14388 8 | minő jól esik olyankor a vigasztaló szó? Milyen megnyugtató
14389 26 | orvos nem adott segélyt és vígasztaló szót a nyavalyásoknak, rokon
14390 5 | magában; hallott hangokat és vigasztalódék, hogy lények vannak közelében,
14391 4 | nem panaszkodom; nem, nem, vígy vissza; hogyan hagyhatnám
14392 5 | falunak alsó fele, mely elég vigyázatlan volt határát és az árok
14393 11 | lyánka arcán.~Az ifjú gyöngéd vigyázattal vezette őt a hófermeteges
14394 15 | mintha bizony… hát miért nem vigyázott magára jobban! Hiszen csak
14395 20 | lépteket hallá, s vizsga fejét vigyázva felütné a sírból, félénken
14396 15 | ismét megszólamlik a hang.~– Vigyázzon uram, ott egy széles gödör
14397 11 | az országúton, vagy oda vigye? Mégis önzőbb volt, mint
14398 25 | leborítanak, hogy el ne vigyék a macskák.~Esküdt úr és
14399 3 | Pista, téged meg már most vigyen az ördög, de mindjárt!~–
14400 17 | szoknyában, mezítláb és vigyorgó vörös arccal.~– Itt vagyok,
14401 25 | barna művész a kulacsra vigyorintva, melyet a táblabíró úr nyújta
14402 17 | a komoly férfiakon.~– Ne vigyorogj – inté őt szigorú arccal
14403 20 | bolyong, meztelen koponyák vigyorognak itt-ott kékes foszforfénnyel
14404 4 | útjait botlástalan bejárt, viharait megtöretlen, vad szenvedéllyel
14405 4 | sem éhség, sem hideg, sem viharok, sem saját tévedéseim nem
14406 11 | vihartele az éj, de szívében még viharosabb.~Reménye nincs.~Elhagyta
14407 11 | Bálnai.~Körülötte sötét, vihartele az éj, de szívében még viharosabb.~
14408 19 | attól, hogy pénzeit nem viheti magával.~A teremtő ige azt
14409 12 | mit a nápolyi lazzaronikra Viktor de Húgófalva jövendölt,
14410 13 | házhéjnyíláson beömlő ég világa még fehérebbé teszi arculatát;
14411 22 | megöltnek vélt alakot, egy világdöntő sikoltást tett, s az ablakhoz
14412 1 | égboltozat izzani látszik. A világegyetem, mint egy nagy érckohó,
14413 7 | egy embergyűlölő eb és egy világgyűlölő rokon. Találtunk alkalmat
14414 8 | után kezébe veszi Voltaire világhírű „Candide”-ját, abból a gyönyörűséges
14415 7 | többet; te voltál, ki még a világhoz fűzött, te vagy most, kiben
14416 9 | zokogott.~Ismét hangzék:~Hová a világi bajok nem tódulnak,~A test
14417 17 | Amint az üldözött meglátta világítani a távolban az ablakot, utósó
14418 1 | üvölt a pokoli napfényben világló utcákon keresztül, melyeken
14419 1 | örömzajt termő világ nem a te világod. Minek jössz ide ábrándos
14420 5 | fejem felett –, s fel fogja világosítani a két házastárs között létező
14421 5 | kívül eredetéről senki sem világosíthatta fel, az pedig nem is olyan
14422 5 | által megy végbe. A padlatot világoslila szín szőnyeg teríti be,
14423 23 | Rettenetesen kezdett előtte világosodni a dolog; felszökött, előre
14424 15 | felhők felszakadoztak, a táj világosodott.~Mintegy óranegyedig várhatott
14425 11 | útról, a magas hófuvatban a világosság felé kezdett törtetni.~A
14426 15 | kell érkeznem H*-ra még világossal; a napok hosszúk, a lovak
14427 6 | szavában ki légyen, ki oly világrendítve szól; tudja, miért sárgul
14428 5 | álló ablakok, mikből sötét, világtalan lyukakra és üregekre van
14429 5 | kicsinynek az embert, volt a világtenger viharai közt, s látta ott
14430 20 | ezer trombiták hangja; a világvégi 40 napok egyike lehete ehhez
14431 5 | meggyújtani, s azontúl magától világvégzeteig elég. Ily naftaforrás lehetett
14432 1 | bundagallérjába akasztván villája hegyét, azt a levegőbe felemelte,
14433 6 | villámok lövelltek, haragvó villámai a nem várt fölfedezésnek;
14434 18 | hunyászkodó szemmel néze a villámba, mely a tölgyet, mely alatt
14435 18 | megpihenésem! Lehajtom fejemet egy villámégette fa tövére, vagy egy dombra,
14436 15 | előtte, mintha a szakadatlan villámfénynél a rohanó zápor és homokfuvat
14437 14 | úr puskát ragadott, s a villámló égbe lőtt vele, mintha harcolni
14438 16 | egyetlen tekintet, melyet a villámlobbanásnál a csavargó arcára vetett,
14439 20 | kapájával, ekkor egy gondolat villan meg agyán, rémes, hajborzasztó,
14440 15 | színeiben a gyémántot meghaladó villanás hasítja át a fekete felhőkárpitot;
14441 15 | vethette neki az ember; a villanások s a tőlök elkésett mély
14442 22 | gólyaláb, kését torkának villantva. A leány elhallgatott, s
14443 14 | meg fog halni!~Azután egy villanyrángásszerű vonaglással földhöz ütötte
14444 5 | hidrogénből keresztülpattantott villanyszikra hozzájárulása által lehet
14445 14 | mintha eszmezavart agyán egy villanyszikravilág lobbanna át, e szót kiáltá
14446 5 | vonított e, szavajárásként villára szúrható magyarázatra, s
14447 21 | két fekete szeme szilajon villog elő leráncolt szemöldei
14448 14 | vendégei hajbakapnak, bicskák villognak, juhászbotok puffognak,
14449 13 | Bálnai reszketett, de szemei villogva nézték testvérét, ki ragyogó
14450 23 | tetszék, mintha bús szellem vinné ölében halott kedvesét holdvilág
14451 22 | levelei lebegnek, sárga, húsos virágaik s korsó alakú dinnyéik saját
14452 5 | felhatnak a tetőig piros hosszú virágaikat alálógatva, az ablakok tele
14453 4 | magános hely, a mezők ezernyi virágaival fedve, mik közt egyhangúan
14454 5 | nem maradt épkézláb szék, virágcserép, tajtékpipa, mely utána
14455 24 | a fák nem virágoznak.~A virágcserepekben kórók sárgulnak.~A diófa
14456 2 | hogy annak kalapját mezei virágfüzérrel körülfűzze, melyet a lefelé
14457 5 | egy-egy vérvörös meztelen virággal; aranyozott liliomos emelvényeken
14458 6 | találja szépeknek májfoltos virágharangjait, én bámultam azokat; más
14459 5 | gróf, s kezei alatt áldás virági és gyümölcsei szaporodtak
14460 21 | termet kecseit.~Alszik. Virágillatot szí be, balsamot lehel vissza
14461 24 | ne látszassanak; a mezők virágiról lepállott a hímes szirony;
14462 2 | színekből összeválogatott mezei virágkoszorú volt tűzve, mely mint koszorú
14463 6 | és énnekem mégis kedvenc virágom ez, talán azért, mert oly
14464 6 | áthajoltam, hogy kedvenc virágomat belőle kivegyem, a fekete
14465 24 | gyümölcsöt nem hoz, a fák nem virágoznak.~A virágcserepekben kórók
14466 18 | a sziget ugyan fel volt virágozva, alig lehetett hova lépni,
14467 4 | völgyeken és halmokon átvonuló virágszőnyeg nem egyéb, mint az örök
14468 13 | leheveredni, hol vadrózsa virágzik… Óh, csak egy tekintetet
14469 22 | A mocsárok viránya~Megátkozlak, elhervadsz.~
14470 5 | udvarokon kerekeskutak, a virító sövényekkel kerített gyümölcsöskertek,
14471 5 | így hallgatva félsötétben virraszt, s szemeit nem meré lehunyni,
14472 19 | vacognak, s az ágya fejénél virrasztó halál lehelete hideg verítékben
14473 15 | hogy hatalmas kocsis volt, virtuóz kocsis. Ha az utcán jövő-menők
14474 22 | világos színe regényesen virul ki a sötétzöld iharfák erdeiből.~
14475 22 | szivárványozott sásliliomok virulnak összefonódva a különnemű
14476 20 | fátyol, sírján virág nem fog virulni; le lesz az tapodva s benőve
14477 5 | asszonynak, mint az, kinek nevét viselé, s nem hagyta őt sokáig
14478 12 | igazság szerint vendégei viselhették volna ezen címet, melyet
14479 16 | viruló, ha van, aki nevedet viseli, jaj neki! Nem, imádkozni
14480 4 | édesbús melankólia szellemét viselik magukon, hogy aki e helyre
14481 23 | hogy azok is üresek; ki viselni szokta őket, nincs jelen.~
14482 7 | El vagy árulva; álarcot viseltél, s ezért nincs oly rossz,
14483 5 | legyőzhetlen ellenszenvvel viselteték mindenki iránt, ki vele
14484 2 | rokonszenvvel látszott mindannyiszor viseltetni, valahányszor szeretett
14485 5 | minden nyomait arcaikon viselve. Ifjúság, jókedv, szorgalom,
14486 12 | penicillusnál élesebb hangon visít, ordít és kapálózik.~– Csapd
14487 17 | égre.~Reszketve zörgetett a viskó alacsony ajtaján, nyögve
14488 5 | e nyomorult, bagolyrúgta viskók mohos nádtetői között. Széles
14489 23 | összerezzen, rátekint, ijedt öröm vissz-sugárzik egy percre arcán, azután
14490 12 | kétségbeesve erőködött kedvesét visszaadni az életnek; de nem tudta
14491 23 | A váratlan öröm hatása visszaadta lelke tisztaságát.~Nem volt
14492 3 | szorítá a tallért, s ismét visszadugá, honnét előhúzta, a szögletbe,
14493 23 | gyermekére, férjére nem tudott visszaemlékezni többé.~Csak mint álom, melyet
14494 1 | ereje cserbenhagyta és – visszaesett; az árok tömve volt menekvőkkel,
14495 5 | összetörött, a bagoly leesett, s a visszaeső szék hozzácsapódott a medve
14496 20 | kötötte, azután a holtat ismét visszafekteté, homokot szórt arcára, s
14497 23 | párnákat, gyermekét, a halottat visszafektette a bölcsőbe, egy széken ott
14498 26 | részben teljesen megnyugodva, visszafelé vette útját, midőn egy völgyben
14499 22 | markolt elő, és lélegzetet visszafojtva várta egy hathatós „hozott
14500 15 | felébredve lélegzetét érzi visszafúlni tüdejébe. Hozzá a magasnak
14501 5 | fegyvereket szokott polcaikra visszahelyezi. Ezt befejezvén, szép csendesen
14502 24 | majdan ragyacseppekben visszahullandó. A szúnyogok milliárdjai
14503 3 | megemlegettek még engem… várj … majd visszajönnétek még, csak lehetne. – A szegény
14504 24 | meg kell halnod; mindennap visszajönnöd az élet fájdalmaira; belől
14505 5 | évig utazott künn, mire visszajött: atyját sírjában találta…~
14506 5 | viszi a sírba, akkor aztán visszaköveteli örököseitől a magáét. Ezalatt
14507 18 | s bekötött szemmel újra visszaladikáztatott, de rám parancsolt, hogy
14508 17 | arcába világított, azután visszalépett társaihoz, s Dömsödire célozva
14509 23 | karján sebet kapott, a másik visszalőtt, s a bokorból emberkívüli
14510 2 | is megjuhászítja.~Ezzel visszamegy Márton úr a konyhába; a
14511 4 | Mit fognak tenni velem, ha visszamegyek? – rebegé. Megölnek…~– Vissza?
14512 11 | ablak újra bezáródék.~Bálnai visszament a kút szobrai alá.~Nem sokáig
14513 24 | felhőkkel sivatag eget, s visszanéz magába, és nem talál sehol
14514 4 | saját könnyeit nem bírta visszaparancsolni. – Élek én és szeretni foglak,
14515 8 | fellegeiből mintegy a földre visszarántva a nőre rápillant, mintha
14516 21 | emelve, fél feléről rózsaszín visszárnyékot vet rá a szőnyegen át belopózó
14517 8 | törésen.~– Ugyan Zsáni – szólt visszasietve az ajtóbul –, melyik boltostul
14518 12 | volna az, kit megfejeltek, visszasújt két kézre fogott fütykösével;
14519 26 | magvaszakadtával vagyonai visszaszálltak a királyi ügynökre.~ ~ ~
14520 20 | magasztosan ingerült félelemmel visszatekintve a sírba, sietve készül abból
14521 5 | gróf is engedelmet kaptak a visszatérhetésre, s nem került bele négy
14522 18 | Rónaival találkozott, ki is visszatolta a szobába, egyik kezével
14523 4 | mindig megtermették apró visszatorlásaikat. A mostoha, ki szörnyen
14524 7 | törekedni. A vályogzápor visszaverte őket néhány pillanatra,
14525 5 | egyik Szilárdy ős Budavára visszavételénél vívott, s melyet a megholt
14526 8 | életörömökkel hintett ösvényre visszavezesse, egymást szeretőket és nem
14527 6 | nem csókolja meg. Arcát visszavonja, s a lyánka kezét elereszti.~–
14528 19 | tolózárt félrehúzza, s ismét visszavonul az ablakon.~Az egy horogcsáklya
14529 7 | holdsugár, hirtelen ismét visszavonuló.~– Ki volt az? – ordítja
14530 4 | járt rajtam keresztül a viszályok kereke! Hány balkezét tapasztaltam
14531 25 | amit a malaclopó alatt viszesz?~– Megkövetem egész alázatossággal,
14532 5 | meghal, és titkait magával viszi a sírba, akkor aztán visszaköveteli
14533 5 | nevezetessé lenni vágyás viszketege csiklandozá, melyet az illetők
14534 6 | melyben csak emberek nem visznek szerepet, s ihletett magányát
14535 5 | föltételeztetik; ha az alkotó részek viszonti összetételének módja kitudatik,
14536 5 | kevés idő alatt igen szoros viszony keletkezett kettejök között.
14537 10 | ellenségé.~*~Így álltak a viszonyok, midőn Bálnaira főnöke ráparancsolt,
14538 5 | kormányt és kereskedési viszonyokat és minisztereket és nemzetellenies
14539 25 | velök összeköttetésben és viszonyokban állanak, agyba-főbe szidni,
14540 26 | mik embert emberhez és viszonyokhoz kötnek.~Férj nem fogta be
14541 9 | extra Hungariam non est vita” (magyarul: nincs jobb a
14542 14 | rimánykodott és fenyegetőzött, hogy vitessék el szemei elől, a korcsmárosné
14543 16 | hideg, s ekként hagyta magát vitetni önkénytelenül rossz sorsa
14544 1 | országos hírű, nyugalmazott, vitéz kapitány úr pedig, e kínos
14545 8 | holmi egyenruhák és kardos vitézek iránt, ezen vágyaknak tápot
14546 1 | az ajtóküszöbhöz és holmi vitézi megugráshoz megfejthetetlen
14547 15 | úrnak ezek hallatára minden vitézlősége a csizmaszárba hanyatlott,
14548 18 | háta mögött valami fehéret vitt, s a parthoz érve két összekötött
14549 17 | édes vízért, oly dühösen víttak a szerencsétlen ember véreért
14550 17 | hát éppen a bográcsos húst vittem be, s ijedtemben a forró
14551 17 | puszta közepén állt egy ronda vityilló, maszlagkórók termettek
14552 13 | gyertyáját szüntelen közelebb vive a lőporhoz, hogy azok egy
14553 12 | lojalitását el is kell mindkét vívónak ismerni, hogy ők egymásnak
14554 5 | Budavára visszavételénél vívott, s melyet a megholt Mihály
14555 13 | van ott, oly tiszta, hűs vize van…~– Mily jó lesz annak
14556 21 | hullanának csendesen álló tó vízébe.~Az ablakfüggönyök félig
14557 13 | van…~– Mily jó lesz annak vizéből inni! Hűs nyárfák árnyékában
14558 16 | kenyered kővé váljon.~Mosdó vized vérré váljon,~Kendőruhád
14559 22 | közé, s ekként a mélyebb vizeket megúszva, a csekélyebbeket
14560 6 | levelei ázottan úszkáltak a vízen. Azóta úgy érzem, mintha
14561 17 | szomjazók az utósó csepp édes vízért, oly dühösen víttak a szerencsétlen
14562 5 | ekképpen fordította magyarra „vízész”.~Most térjünk a falu túlsó
14563 5 | vízoszlopban, melynek egészséges vízét kőcsatornák vezetik szét
14564 22 | terjesztve magok körül.~A mély vízfenék világoszöld, a hosszú hínár
14565 24 | megszűnt eső után fejér vízháti köd oszlik a vidékre, nehéz
14566 5 | találná azért, hogy egy üres vízmérési műtétel s javított zsilipei
14567 5 | színeiben ragyogó egyetlen vízoszlopban, melynek egészséges vízét
14568 22 | bellebb-bellebb haladó.~*~Ez ős vízpusztaság belsejében, a világtól messze
14569 22 | kaszált fű úgy tesz, mintha vízre volna épülve, pedig hajdan
14570 20 | távozó lépteket hallá, s vizsga fejét vigyázva felütné a
14571 17 | volna. A holt lyánka kezét vizsgálgatá, s a rajta látszó vonalokat
14572 5 | belép a terembe; óvakodva vizsgálja össze a golyóra töltött
14573 3 | Egykor pedig, midőn lovait vizsgálná, melyek a kerten túli zsellérház
14574 14 | hímgólya a csillagokat látszik vizsgálni hosszú orrával. Előtte terül
14575 5 | utazásai alatt figyelmes vizsgálódásai által elsajátított, s noha
14576 14 | fel a szobában, gyanúsan vizsgált meg minden szemébe ötlő
14577 5 | tömögette.~Dömsödi úr megütközve vizsgálta sorra fegyvereit, a golyó
14578 15 | emlékezzék rá az ember.~Víztől ázott göndör haján magas,
14579 6 | belőle kivegyem, a fekete víztükörben egy idegen arcot láttam
14580 22 | levegőtől.~Keskeny, csavargó vízutca van a nádban kivágva, melyen
14581 23 | Népdal.~Eközben a nádközti vízúton, a sziget Tisza felőli oldalán
14582 25 | eltörtem a fejemet.~– Hohó! ad vocem „fej” – kiálta fel az esküdt
14583 26 | visszafelé vette útját, midőn egy völgyben a leveletlen dudvák között
14584 4 | ismert orvosi füveket a völgyek közt, miket összetörve,
14585 10 | ismert a napvilágra, mely vörösen önlék el földön és égen.
14586 17 | miáltal az parázzsá válva, vöröses félhomályt vete a körülállókra;
14587 6 | Mintha egymás vesztére volnánk átkozva a világra…?~– Te
14588 8 | Mindezek után kezébe veszi Voltaire világhírű „Candide”-ját,
14589 8 | mellette egy úri hölgy ül, s Voltaire-t olvassa. Egy kis falióra
14590 6 | kezeit térdére nyugtatva. – Voltak-e valaha sejtelmeid? Megérzetted-e
14591 8 | ártatlanság tapasztalatlan voltán, hanem keserű szenvedésekben
14592 5 | S amit eszerint kellemes voltával el nem érhetett: a szerelmet,
14593 26 | ettünk-ittunk, és holnap jól voltunk lakva, de örökre. Ma örültünk,
14594 6 | egyik karjával ifja fejét voná magához, másikkal a csillagosodó
14595 8 | könnyelműség széttépett szívek vonaglásaival mulatta magát.~És neki egyedül
14596 14 | Azután egy villanyrángásszerű vonaglással földhöz ütötte magát, elkékült,
14597 14 | akarna a villámok urával!~Vonagló féreg!~Ő tehát babonás nem
14598 19 | képét látta, azt a sápadtat, vonaglót, s úgy rémlék előtte, mintha
14599 7 | felfelé állt – arcizmai vonaglottak, s ujjai behorgadtak, mint
14600 17 | vizsgálgatá, s a rajta látszó vonalokat kiromanciai ábránddal szemlélve, „
14601 18 | szemrehányásokat hallani!~Fölkelt, egy vonás nem változott el arcán,
14602 13 | félelem két elrémült alakja, vonásaiból kikelt arcáikkal, kidiózott
14603 5 | halavány arcokat beteges vonásaikkal, nem a rongyos kalyibákat,
14604 12 | lealjasulás nyomaival minden vonásaikon; az egyik egy rongyokba
14605 14 | hol előre, hol hátra; arca vonásain nem volt semmi emberi.~Később
14606 6 | hadd szíjam lelkembe arcod vonásait, hadd fesselek le ország-világ
14607 5 | keletiesen daliás szépség vonásaival; sötétbarna, igen sűrű szemöldei
14608 21 | hölgy arca hirtelen minden vonásiban elváltozik, elkomorul, amint
14609 6 | fejleni. A gyermekded, telt vonások szűzi klasszicitásba olvadtak
14610 6 | szoborszerűvé változtatva a gyöngéd vonásokat, szemei tágan, feszülten
14611 6 | le vállaira, s a minden vonásokban, minden mozdulatokban magát
14612 5 | domború mell s a minden vonásokból kitűnő benső nemesség valami
14613 21 | misztikus jelleme a szép vonásokon, mind azt beszélik, hogy
14614 5 | Dömsödi úr lelki állapotjára vonatkozó nyomát hagyta volna ottlétének,
14615 8 | mikért, ha olykor kérdőre vonatott, oly szépen ki tudta magát
14616 19 | sírban. – Az öreg lankadtan voncolta magát az ifjú lábaihoz,
14617 7 | lappangott. Benn az udvaron vonítani kezdett az eb, mire ő a
14618 22 | végre hosszas, kísértetes vonításon végződőt; majd dühös ugatással
14619 1 | gyermekek tapostattak el, kutyák vonítottak mindenfelől borzasztóan.~ ~