Fezejet

  1     1|          titulusát: megmondta, hogy „mi” van.~Pedig a kassza ablakától
  2     1|   lajstromból kiszámítva, hogy kinek mi lehúzása van, megbüntetett
  3     1|          érni a részletes reformmal.~Mi a legelső paragrafusa a
  4     1|            Munkácsy Flórával: „Mikor mi még a színház macskáival
  5     1|            is nevetség, hogy ezeknek mi dolguk volt a pesti nemzeti
  6     1|              Petőfinek és társainak. Mi még diákok voltunk, mikor
  7     1|             a Nemzeti Kaszinó volt a mi egyetlen várunk.~De abba
  8     1|            felülről melegített alá a mi elkocsonyásodott közszellemünkre.~
  9     1|             ez előkelő hölgyek, hogy mi az?~Hiszen csak nem olvashatták
 10     1|             pedig nyugodjék békével. Mi volt az a mostani pesti
 11     1|             nem csinálhatnák utána a mi művészeink.~Túltett még
 12     1|      túlhaladta a német színházat.~A mi színészeink nemes vetélkedést
 13     1|             fia” minden este. Nem! A mi művésznőink nem tudták ilyen
 14     1|    Háromcsőrű kacsáján”. Biz ezzel a mi „Zöld ördögünk” nem versenyezhetett.~
 15     2|       egymásból folyó okoknál fogva.~Mi célra találták fel az állambölcsek
 16     2|              nyomtatásban elolvasni?~Mi ezt a fordulót is megtettük.~
 17     2|            akarta védeni a cenzúrát, mi ellen Klauzál tiltakozott
 18     2|            kettő Petőfi volt, és én.~Mi előadtuk az esküdteknek,
 19     2|  összecsődült bámulni és várni, hogy mi történik; lassankint ki-ki
 20     2|         látta nagy megnyugodva, hogy mi „nincs” a lapjában ismét.
 21     4|            töltve tűzzel: – ki tudja mi lesz, ha ez a két tűz összeér.~
 22     4|        Breuner gróf, meghallja, hogy mi baja van a költőnek; azzal
 23     5|               Hát ebben a gyékényben mi van? – kérdi egy. – Úgy
 24     5|           vitetni azt a szénát, amit mi ide szántunk. Elmegyünk
 25     5|     bennünket, nem tehetünk róla, de mi egyszer azért zsugorgattuk,
 26     8|       császári biztos kezébe került, mi módon: azt nem tudom. Az
 27     8|              Maroson való átkelésre. Mi, titkárok, emiatt hátramaradtunk,
 28     8|     házmesteri állomását, nem tudom, mi okból, elvesztette, azon
 29     9|            verselést hangoztatnom, a mi Homérunk hőskölteményének
 30     9|        kérdezheti tőlem, hogy ugyan, mi szűkség légyen egy ilyen „
 31    10|     szenvedéseit kétszeresen érezve, mi vigasztalása lehet az üldözöttnek?~
 32    12|              hívta fel Keményt. Hogy mi az a bácskai verseny? Hogy
 33    12|               borral nem boldogulunk mi egymás ellenében, hozassunk
 34    14|             mondá Ivánka Imre.~– Hát mi lesz belőle? Legfeljebb
 35    14|       elégetett két lapnak a szövege mi volt? Arra már szó szerint
 36    14|          azon a szent napon, amelyen mi ezt a hallatlan csendháborítást
 37    14|              zsarnoksága állni: hogy mi minden lesz szabad ő rabságának,
 38    14|              pezsgővel megkínálta.~– Mi az ára?~– Másnak egy forint:
 39    14|       fantáziájukat, hogy érje utol, mi lehetett az, amivel én ezt
 40    15|             szétbomlott volna. Azért mi a pragmatika szankció minden
 41    15|    szabadsága a mienknek is támasza.~Mi készek vagyunk, mint szabad
 42    15|              osztrákokkal, az ő és a mi függetlenségünk fentartása
 43    15|          országait kormányoztatni.~A mi alkotmányunk nem ez októberi
 44    15|           őfelsége útmutatását, hogy mi tegyünk oly javaslatot,
 45    15|             összeegyeztetni kívánja, mi is hajlandók vagyunk azokat
 46    15|      elvárjuk.~A koronázást óhajtjuk mi is. Ez a legszentebb kapocs
 47    15|       érdekeink előmozdítását ígéri. Mi is készek vagyunk azon új
 48    15|              az inszinuációját, hogy mi csak a magunk dolgára tehetünk
 49    15|       dolgukat a maguk fejedelmével; mi is végezzük a magunk dolgait
 50    15|              nem tartja célszerűnek, mi tehetünk javaslatokat, mások
 51    15|      érdekeit is tekintetbe véve, de mi nem indítványozhatunk alkotmányt
 52    15|        februári pátens alapján. Ha a mi javaslatunk az osztrákok
 53    15|            egy kincset.~Deák Ferenc: Mi nem a magunk nevében beszélünk,
 54    15| alkotmányotok, amit ti is szerettek, mi is elismerünk in thesi –,
 55    15|         hanem a trón fennállását is. Mi koronázott király nélkül
 56    15|             országban? Oka vagyunk-e mi annak, hogy a jogfolytonosság
 57    15|             tud menekülni, úgy, hogy mi magunk sem fogjuk tudni,
 58    15|            közjogi kérdéseinkhez is. Mi részleges jogfolytonosságot
 59    15|          feláldozni nem fogunk soha. Mi felelősséget csak olyan
 60    15|      nagyhatalmat akarnak alakítani. Mi megmutatjuk az utat a nagyhatalmi
 61    16|             most egészen kigyulladt.~Mi történik odakinn?~A népkiáltás
 62    16|            csak tizenöt perc volt. – Mi történt?~– A király fehér
 63    16|           valami, akkor Isten tudja, mi következett volna erre az
 64    17|            vezető hatalommal szemben mi volt e rendkívüli ember?~
 65    18|        teremszerű legnagyobb szoba a mi házunkban áll rendelkezésre,
 66    18|          minden polgárnak.«~»Kérdés: Mi a legszükségesebb, legelengedhetetlenebb
 67    18|     kandikáltak az ostromló seregre. Mi ketten visszamentünk a terembe,
 68    18|        hasztalan, eltűnt, elveszett. Mi lelhette, csak nem szerencsétlenség?
 69    18|              Nincs baj?« – »Baj? Hát mi baj lehetne?« A boglya tövén
 70    18|            tragikomikus jelenet után mi természetesebb, mint hogy
 71    18|          szokás kérdezni, hogy hova? Mi aztán nem hallottunk róla
 72    18|         küzdelemre szánva. S bizony, mi, többi írók sem voltunk
 73    19|             magyar színészetnek? Míg mi tudjuk, a múlt évtized emberei
 74    19|           volt igen súlyos beteg. De mi volt az a fájdalom, ami
 75    20|            egy vég fényes „damiszt”. Mi volt az a „damisz”? A mai
 76    21|          csak állt ott s várta, hogy mi lesz most? A súgó egyre
 77    21|          miatyánkkal?!”~Ilyen volt a mi halhatatlanainknak a konzervatóriuma!~
 78    22|             egyre nagyobb lesz: ez a mi irodalmunk Cassiopeia-csillaga!~
 79    23|            később érkezett meg, mint mi magunk; – lévén a geometriai
 80    23|            feltárva előttünk, amiket mi még nem ismerhetünk. Ez
 81    23|            mint amiben mester. Mikor mi a művészi remekeit legjobban
 82    24|         kóstolta: az nem tudja, hogy mi a tarokkban az haut goût.~
 83    25|             mindig jobbra fordul. Ha mi nem mondanók el, beszélnének
 84    25|             kegyeletes viszonya is a mi régi patriarchális szokásainkkal
 85    28|             ránk mindenki nehezedik, mi senkire sem támaszkodunk.~
 86    28|           lakója volt már, aki nem a mi érzékeinkkel érez. Most
 87    28|            mindent; látja tükörből a mi világunkat.~Appellálhatunk
 88    28|           hazája fiainak lelkületét. Mi emberek vagyunk mind, kicsinyek
 89    34|             mártírok töviskoszorúja. Mi hisszük és valljuk, hogy
 90    34|     megdicsőült királynénk, nem hogy mi imádkozzunk teérted, hisz
 91    34|         színről színre az Istent; de mi kérünk Téged esedezve, hogy
 92    34|          hogy áldja meg, védje meg a mi jó hazánkat, adjon népeinknek
 93    34|            dicsőséges uralkodással a mi szeretett királyunkat, akit
 94    35|           alak.~Most már halott.~Hát mi az, ami bennünket megemészt?~
 95    35|             szobrászt, művészt: ez a mi Malach Hamoveth angyalunk.
 96    35|            Hát a nagy mesterművekből mi lesz? A magyarok honfoglalásából?
 97    38|             hogy „Hej, pajtás, mikor mi ennek a szép hölgynek a
 98    39|           vagy nem hallott róluk. De mi, a század első évtizedeiben
 99    40|             éjjel éhező fiúk!~Bezzeg mi, hajdani hírlaposok, este
100    40|           senki fia egy betűt sem. A mi kilenc órán túl történt
101    40|            másnapra.~S miért voltunk mi ilyen lusta pernahajderek?~
102    40|              szét a reggeli lapjait; mi azonban (Pesti Napló és
103    40|         pedig nem a szerkesztő volt (mi a Svábhegyen laktunk meg
104    41|   olvasókönyvtár, melynek költségeit mi, diákok, műkedvelőztük össze;
105    41|            meg volt velünk elégedve, mi is a közönséggel.~Hogy a
106    41|     tizedrésze volt a mostaninak, de mi, akiknek tízszer annyit
107    42|            annyira, mint a magyarok. Mi még talán jobban fel voltunk
108    42|             hogy minket vernek meg.” Mi lesz akkor, ha a bálnának
109    43|    inszurrekció emlékmondatának. S a mi népünk ezt hitte el.~S ha