Fezejet

 1     1|               nagy leszámítolást várta. Ne felejtsük ki a pontosan
 2     1|            bizony nem tudom, hogy miért ne lehetett volna, ha a római
 3     1|                 hogy Hauslab tábornokot ne nevezgesse folyvást Haasenfusznak.” (
 4     1|              hogy pedig azalatt férjhez ne mehessen, az sehol sincs
 5     1|              nincs becsületes öltözete, ne menjen úri társaságba!~
 6     2|                 célra, hogy egyik ember ne tudja meg, miről gondolkozik
 7     2|           kezeknek hibái nyilvánosságra ne hozattassanak; hogy az uralkodók
 8     2|             uralkodók fennkölt kedélyét ne háborgassák nyughatatlan
 9     2|            vádlottat, aki azonban, hogy ne menjen el elégtétel nélkül,
10     2|               írni, hogy a cenzúra bele ne akadjon? A közönség pedig
11     2|                író és olvasó között. Ki ne emlékeznék rá, mikor egy
12     2|                hamar átessenek rajta, s ne sokat bajoskodjanak aztán
13     2|               az összes szerkesztők fel ne hívattak volna a sajtóhatósághoz (
14     2|              egy vármegyei esküdtet meg ne rójatok, mert azért mindnyájunkat
15     2|            megnémuljon. Azután a nemzet ne hagyná oda alkotmányáért
16     4|                a színészármádia a hátán ne hozza be az ellenséget.~
17     4|                cigány számára, hogy meg ne gémberedjék az ujja a hegedűhúron,
18     4|               hát „moderata durant” és „ne quid nimis” – keveset a
19     5|               mindenütt keresnek.~– Hát ne maradjon itten.~– Kivinne-e
20     6|                a szép debreceni lyánkák ne merjenek a strázsa miatt
21     6|                  vagy halálos ellensége ne volna. Egyik úgy, mint a
22    10|             köti többé semmi a földhöz.~Ne mondjatok az emberre ítéletet,
23    10|               csak lélek szemei látják.~Ne mondjatok a költőre ítéletet,
24    11|           uraimékét.~Hogy a fődolgot el ne felejtsem a legátusi kellékek
25    14|                kaptam utána.~– No, csak ne kapj utána olyan mohón –
26    14|                 az íróasztalom mellől: „Ne dolgozzék már, jöjjön sétálni
27    14|               No, hát látogassa ön meg: ne búsuljon szegény asszony:
28    14|         lehettem lapszerkesztő (Hogy is ne? Egy kiszabadult fegyenc!),
29    14|                engedte bevettetni, hogy ne legyen rajta termés, amit
30    15| jogfolytonosságot. Múlt és jelen között ne legyen különbség. Ez legyen
31    22|                tegyétek”, azt is, hogy „ne tegyétek”.~Növeli a ködfolt
32    22|            házigazdám elmondá előttem: „Ne búsuljon kegyelmed, Katona
33    22|              munkájához írott előszavát ne közöljem.1~„Ötödik éve,
34    22|               színpadon.~Régen volt az: ne beszéljünk róla.~Aztán megint
35    23|                 fűzfa-karókkal, hogy el ne süllyedjen a szekér; némely
36    23|               írva alája: „Ayez esprit, ne soyez pas méchant!” Ezt
37    23|        tehetségét meg akarja ítélni, az ne a festőállványnál, hanem
38    30|          kellett hagynia vezéri helyét.~Ne szellőztessük a kárpitot,
39    31|                hogy se jobbra, se balra ne dőljön. Ekkor alapította
40    34|                 kiegyenlíteni segített, ne mondjuk-e azt e vallás szentjének?
41    35|       énekeltünk: „Édes anyám, kérem, – Ne rontsa meg vérem! – Hiszen
42    35|               lehetetlen munka, de csak ne szűnjön meg soha.~Munkácsyn
43    35|        mondaniok a beteg művésznek: „El ne hagyd a rajz-ónodat, eredj
44    35|                fotográfiákat, csak abba ne hagyd a munkát, mert abban
45    38|              németek mondják. Hát miért ne csinálnék egyszer én is
46    41|                 szaktudomány a másiknak ne előgessen; az egész hetirend
47    43|               ils sont braves, mais ils ne sont pas encore dressés”.~