Fezejet

 1     2|          hölgy után: „Isten hozzád, te szép idegen!” S minthogy
 2     3|          odaszólt a fiának: „Számi! Te még sípolsz!” – S bizony
 3     8|           van, amit szeretünk,~Én – Te – Ő.~Önzés – szerelem –
 4     9|          magyarok hazája! Átok rád, te pártos, büszke nép!” Micsoda
 5    12|        Isten ellen való vétek, hogy te ennyi bölcsességet és szónoki
 6    14|        Lajos azt mondta: „Hisz ez a te börtönöd nem ér semmit:
 7    14|          írta levélben Almássynak: „Te, amint az életben nem találod
 8    14| beleegyezett, s azt írta nekem: „Ha te azt kívánod, hogy én elnyeljelek,
 9    17|             nemzetében fölébresztet~te a saját nyelve iránti lelkesülést,
10    18|        jobbra-balra. »Pista! Látom, te vagy!« »Én vagyok, de te
11    18|            te vagy!« »Én vagyok, de te ki vagy? Hol vagy?«… »Nincs
12    21|             meg nekem, hogyan tudod te annyira vinni, hogy ez az
13    22|         felhívásra:~„Én öltem meg a te feleségedet,~Im kezedbe
14    30|           II.~Oh, hogy nekem kell a Te ravatalodra koszorút letennem!
15    34|         napja. Ma is összejöttünk a Te emlékedet megünnepelni,
16    34|           imádkozzunk teérted, hisz Te az örök üdvösséget megérdemelted
17    34|       minden cselekedetével, hiszen Te viselted szívedben az Istenanya
18    34|           az Istenanya tőreit, hisz Te csak az erényeket ismerted,
19    34|      bűnöknek még a fogalmát sem, a Te lelked fehér köntösére egy
20    34|         vetődött a földi homálynak. Te már ott ülsz a szenteknek
21    34|         kérünk Téged esedezve, hogy te imádkozzál miérettünk a
22    34|       szeretett királyunkat, akit a Te angyali szellemed ihlessen
23    35|       Mennyi kedves emlék fűződik a te édes alakodhoz!~Mikor legelőször
24    38|         fejemhez a generális, hogy „Te ugyan drága legény vagy!