Fezejet

 1     2|           mint ami a nemzet vére, lelke, meggyőződése volt.~És ebben
 2    10|           virágra, úgy száll árva lelke a múltak napjaira vissza…
 3    10|         halált megszereti?!~Kinek lelke megszokta a költészetet
 4    10|     beszédét meg tudja érteni, ki lelke röptében az égből lehozza
 5    10|           fájdalom, mit egy költő lelke tud viselni, a világ minden
 6    10| mindegyike fölött zöld lesz a fű.~Lelke szép volt a földön, szép
 7    18|   reszketett a veszélytől, szívós lelke mégis szembevitte reá.~Nemsokára
 8    19|         porrá, hanem mindaz, amit lelke alkotott, szellemének csodaművei,
 9    19|           kinek el kellett hagyni lelke világát; ki látott nyomaiba
10    30|    ellenfelektől! Az ő messzelátó lelke felismerte annak üdvös voltát:
11    35|          ecsetcsomagban volt az ő lelke!~Én csak jámbor ember vagyok,