bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1 1 | később díszítette azt fel az én igen kedves barátom, tehetséges
2 1 | szomszédes botanikus kertbe. Soha én annál rémségesebb mennydörgést
3 1 | eljátszani paraplé alatt. Ámbár én bizony nem tudom, hogy miért
4 1 | hangjával az egész várost.~Én akkor a színházzal átellenben
5 1 | megy a füst.~Egyszer meg én magam mentettem meg a Nemzeti
6 1 | kísértet-királyok tologatásával; én a proszcénium-színfal mögött
7 1 | a színpad lángba borul. Én azonban nem vesztettem el
8 1 | mondta neki: „Hallja az úr, én nem disputálok holmi firkásszal,
9 1 | egyszer ellenem rugódozni fog, én azt a fickót becsukatom.”
10 1 | színpadról.~Ekkor aztán én elővettem egy ív papirost:
11 1 | igazságtalan volt iránta. Én igazságosabb akarok lenni.~
12 1 | alföldön halászlegény vagyok én!” nótáját énekeltük, s Petőfi,
13 1 | felelevenítenek. Hát hiszen én is szeretem a karcost, de
14 1 | egyúttal a leghíresebb).~Én még mint De Caux Mimit láttam
15 1 | kell az ölében kihozni. „Én azt a termetet el nem bírom
16 1 | az úr Kecskemétről, mert én megbotozom az utcán!” –
17 1 | fővárosok első színpadain.~Én tizenöt évvel ezelőtt láttam
18 1 | színműveit ő hozta színpadra, az én Dalmámat is, amiben magyar
19 1 | forinttal kevesbedik. De én még a támadt hiányt is vissza
20 1 | ötödik hiányzik, s a címére én sem emlékezem; pedig nagy
21 1 | kis fiacskájuk.~Leírtam én ezt a történetet „Egy család
22 1 | magyarázó értelmiség. – Én abból, amit az angolok beszélnek,
23 1 | mondatból állt: „Herr von Lőwe, én meg vagyok lőve!”~ ~
24 1 | világ legkisebb törpéjét; én magam verseket is írtam
25 1 | Szerdahelyi Kálmán, ki az én történelmi drámáimban hős
26 2 | hajnal közötti órákban: én igazán nem tudom, hogy mikor
27 2 | csitítani.~1820. évi január 11-én egy kormányi rendelet eltiltá
28 2 | sűrű volt. Akkor kaptam rá én is erre a nyomtatással vetekedő
29 2 | megszabadítóinak egyike március 15-én, másodszor mint ellenfele
30 2 | látta, amit ép szemmel, s én azóta gyakran gondolkozom
31 2 | látott-e tisztábban, mint én, ki azt voltam hajlandó
32 2 | hogy egy osztrák kormány az én szabadelvű nézeteimben posszibilisabb
33 2 | a kettő Petőfi volt, és én.~Mi előadtuk az esküdteknek,
34 2 | újtestamentomi Szentírásnak, s én találok §-t az osztrák sajtótörvényben,
35 2 | emlékezni. És így tovább. Én valóban nem emlékezem rá,
36 2 | írószereket tartson, és dolgozzék. Én részemről tartozom elismerni,
37 3 | hajdani boldog időkben, amikor én Pestre fölkerültem ügyvédbojtárnak,
38 3 | lánggal égő kolbászt!” Erre én jól emlékezem. Azonban nem
39 4 | hallja meg egész Bécs az én szavamat?~– Vigyen magával
40 4 | azoknak járni. – Március 15-én kihozták a gyermekeket is
41 4 | bécsieket úgy extáziálta, s ha én azt leírnám, nagyobb kelendősége
42 5 | uram.~– Tudja meg, hogy én üldözött ember vagyok, akit
43 5 | ön feláldozhatja magát, én is feláldozhatom magamat,
44 5 | tőle, hogy ezt nem tevé, én azonban ezen eljárását sokkal
45 6 | érzékenységgel mondá:~– Én száztíz ágyút foglaltam
46 7 | gyerekek, édes szolgám?~– Én meg azokkal szeretnék verekedni…~
47 8 | Három van, amit szeretünk,~Én – Te – Ő.~Önzés – szerelem –
48 8 | indignációja.~Végre felszólalt az én Lajos barátom.~– Az biz
49 8 | ez; maga az igazi korona. Én nemcsak láttam azt, nemcsak
50 8 | történelmi rajzot, amit én jobban nem tudnék előadni,
51 8 | táborába, s onnan aug. 9-én. Aradra, Aradról aug. 11-
52 8 | Aradra, Aradról aug. 11-én Radnára, Radnáról aznap
53 8 | Batthyány Kázmértól aug. 14-én elváltam; s a Kossuth egyik
54 8 | Nyíregyházára, s onnan aug. 29-én Miskolcra.~Aeneas huszadrészét
55 8 | annak a tengereken, amit én és társaim kiállottunk.
56 8 | tudom, ki vitte Aradra. Én Szegedről július 31-én vagy
57 8 | Én Szegedről július 31-én vagy augusztus 1-jén együtt
58 8 | Görgey táborából aug. 9-én értünk be Aradra, Szemere
59 8 | Szemere a saját fogatán, én Debrecen városa négy szép
60 8 | felöltöttem. Így lettem én koronás fő, mégpedig olyan,
61 8 | porosz koronát.~Aug. 11-én déli 1 óra tájban éppen
62 8 | Szemere a saját fogatán, én a debreceni fogaton. A korona
63 8 | fogollyá és vértanúvá legyen.~Én hasonló helyzetben voltam.
64 8 | hogy merre és hová megy. De én mentem tovább, míg reggeli
65 8 | mindent mihamar fölemésztett. Én hízelegtem ki egy özvegy
66 8 | valakivel tudatta volna.~Aug. 14-én reggel váltam el Szemerétől.~
67 8 | szám sem, még az aug. 11-én Aradon általunk összeütött
68 8 | János szolgával aug. 14-én kelt útra.~Szeiverth János
69 8 | pénz nélkül maradt, hogy én adtam át neki Lugoson, elválásunk
70 9 | eszembe; minek beszéljek én a költészet egének napjáról,
71 9 | égverejtékében jósolunk.~Mit keressem én a kritika sötét szemüvegén
72 9 | foltokat és napfáklyákat? Én csak a melegét ismerem annak,
73 9 | Őróla fogok megemlékezni.~Az én gyermekkoromban még keveset
74 9 | agitátorok váltak!~Ennyit tudtam én is Vörösmartyból, mikor
75 9 | cenzúrázva. Ennek az örömére az én édes szüleim összehítták
76 9 | előtt vacsora végeztével az én bátyám (deli szőke legény)
77 9 | nyelvek lángja, úgy hatott az én lelkemre a költők apjának
78 9 | igyekezett a hatást gyöngíteni az én keresztapám, öreg Varjú
79 9 | nap, mely verve látsz?” Én Csongor és Tündét tartom
80 9 | Vörösmartyhoz, a költők apjához.~Még én akkor jogtanuló diák voltam,
81 9 | Vörösmarty és Bajza az én drámámat ítélte az akadémiai
82 9 | költőjét a magyar Olympnak: – én szellemi apámat, bolygó
83 11 | csak a kálvinista világban. Én legalább más felekezetbeli
84 11 | gitárt, ha jó énekes volt.~Az én kecskeméti diákkoromban
85 11 | jutott legátusa. Éppen az én szobatársamat, Gyenes Palit
86 11 | komposszesszor, fiatal korában.~Az én kedves pajtásom megjárta
87 12 | Nyári Pál és Patay István. Én is ott voltam, mint a párt
88 12 | szónoklatot, amilyenhez hasonlót én soha nem hallottam. Az ember
89 12 | hogy egymást nem találták; én ott hallgattam a kormányelnök
90 12 | művei eléggé tanúskodnak.~Én itt csak a testi erejéről
91 14 | Imre, Beniczky Lajos és én.~Még többen is.~Gróf Zichy
92 14 | Magyarország korifeusai írtak bele: én is egy történelmi regényt
93 14 | tízezer forintot, amihez én még ötszáz forintot toldottam;
94 14 | politikai szójátékért).~Az én kezembe tehát úgy került
95 14 | Igen okos cikk volt.~– Én ezt, ha a nyakam utánaszakad
96 14 | nyilatkozott e sorokban.~Én el voltam a cikk befejezésétől
97 14 | beleírnunk nem szabad semmit.~Én tehát – szívem ellenére –
98 14 | megelőző lapra volt felírva, én tehát ezeket a sorokat is
99 14 | kezű manupropriával, s az én hátamnak (még akkor az nagyon
100 14 | egész hasábot elfoglalva. Én korán reggel nagy élvezettel
101 14 | szubvencionált lapja is volt. Én olyan naiv voltam, hogy
102 14 | lesz a szedőknél – mondám én. (Emichhel egy szembenézést
103 14 | s megértettük egymást.)~Én előrementem a szűk lépcsőn,
104 14 | körében töltsön.~Azalatt én egyedül voltam a budai József
105 14 | ablakokat felrakták, addig az én szobámban telepedett le,
106 14 | humorisztikus oldalt, amit én. Azt mondá a térparancsnoknak:~–
107 14 | árestánstól nem hallott. Azt, hogy én kijárjak a börtönből ide-amoda,
108 14 | nagy baj volt neki), de én nem lehettem lapszerkesztő (
109 14 | lesz. Nem az a baj, hogy én adtam ezer forintot egy
110 14 | egy csókért, hanem hogy én kaptam egy csókot ezer forintért.
111 14 | elkezdtek kiabálni, nem tudom én mit, arra előrobogott a
112 14 | tömeg futott, amerre látott. Én akkor a Szűtsné-féle házban
113 14 | barátságosan: „Kérlek, ez az én helyem.”~– Eh, mit? – vág
114 14 | vissza nyersen L. P. Á. – Én már itt ülök, tedd le magad
115 14 | másik székbe.~– De ez az én zártszékem: én ide akarok
116 14 | De ez az én zártszékem: én ide akarok ülni.~Ez egy
117 14 | párbaj élet-halálra megy.~Én azonban nem Almássy Pálhoz
118 14 | mégsem fizetett.~Ezt mentem én el megszelídíteni.~Mikor
119 14 | jössz? Hiába beszélsz! Vagy én lövöm őtet oda, vagy ő lő
120 14 | egyikünk nem él holnap.~Én aztán csak két percig beszéltem
121 14 | mi lehetett az, amivel én ezt a megfékezhetetlen jellemet
122 14 | főparancsnokságnál; ezen a csatornán át én a kormányzóságnak minden
123 14 | vagy haza a pátriájába. Én itt maradtam egyes-egyedül.
124 14 | hirdetmények is összezsugorodtak.~Én megkísérlettem a lapot saját
125 14 | Ha te azt kívánod, hogy én elnyeljelek, hát én nem
126 14 | hogy én elnyeljelek, hát én nem bánom: elnyellek.”~Ekkor
127 14 | a lapodat fenntartsad?”~Én megmondám neki: „Egy hónapi
128 15 | helyeinket elfoglaltuk, én magam elé tettem egy nagy
129 15 | nyilvánosságra hozni. Felfogadtuk.~Én erre az egész gyülekezethez
130 15 | fogadta el a bizottság.~Erre én azt mondtam:~– Jól van,
131 15 | harmincöt év letelt, és én még mindig főszerkesztője
132 15 | akaratát, elveit, teheti; de én még akkor is tagadom, hogy
133 15 | kiküldött bizottságba március 5-én a képviselőház megválasztott
134 15 | kell hoznunk.~Deák Ferenc: Én csak kétféle áldozatot ismerek:
135 15 | felelősségnek hiányzik a korpusza. Én ezt azért nem akartam a
136 16 | legyen-e az alak megörökítve, én azt mondám, hogy Deák Ferenc
137 17 | nagy embert, mint óriást, én írok róla mint emberről.~
138 17 | ott veszett bennük.~Ez az én gazdagságom, az én inkompatibilitásom
139 17 | Ez az én gazdagságom, az én inkompatibilitásom alapja,
140 17 | könyvtár teszi közkinccsé – én hadd magasztaljam Deák Ferencet
141 18 | fel egy érdekes adatot az én régi jó barátom és írótársam,
142 18 | feleletekbe volt foglalva. Mikorra én odaérkeztem, Miska barátom
143 18 | a dolognak. Vele mentem én is. Az utcán a ház hosszában
144 18 | Pista! Látom, te vagy!« »Én vagyok, de te ki vagy? Hol
145 18 | szemtanú adatja: amihez én a következőket függesztem:
146 18 | következőket függesztem: Táncsicsot én nagyon közelről ismertem:
147 18 | félek!” Aztán még egyet.~Én dicsőnek tartom azt a hőst,
148 19 | volt: „Ez aranyos országnak én királya voltam egykor; nem
149 21 | pályára lépett. – Amikor én legelőször láttam, még akkor
150 21 | lehetett tizennyolc éves, én pedig voltam hat. Mégis
151 21 | játszott a komáromi arénában; én egy fűzfára kapaszkodva
152 21 | nem mondod?”~– Hát ez az én szerepem? – kérdé elbámulva.~–
153 22 | cselekedetét:~„Mert feleséged, én asszonyom Gertrud,~Kit én
154 22 | én asszonyom Gertrud,~Kit én olynak véltem, mint szent
155 22 | nyilatkozik a felhívásra:~„Én öltem meg a te feleségedet,~
156 22 | feleségedet,~Im kezedbe adom az én tőrömet,~Amellyel megöltem
157 22 | abroszához törülte kését. Még az én jurátuskoromban is az anyám
158 22 | inzsellér volt a főbírája. Én még láttam a házát, díszes
159 22 | Laborfalvy Róza, lett az én nőm. Ennek és Balogh Istvánnak
160 22 | nyert. Hiszen jogászkoromban én is játszottam többször a
161 22 | híre el is némult, vagy én legalább nem tudok róla.”~
162 22 | is némult, vagy legalább én nem tudok róla.” Így folytatja
163 22 | kriptájában.~1858-ban március 10-én hozatott ismét színre, szelídített
164 22 | ismét, 1859. április 25-én elővétetett Prielle Kornéliával,
165 22 | fölébredt.~1868. szeptember 27-én hozatott újból színre: ezúttal
166 22(1)| címképéül közölni szoktak, az én kecskeméti diákkoromban
167 23 | mely így kezdődik: „Mikor én tizenhét évvel ezelőtt még
168 23 | Isten áldja meg, bácsi.”~Én csodálkozva kérdem tőle:~–
169 26 | jobban megőrizné.~– De mikor én soha életemben nem voltam
170 26 | azért nem lesz semmi baj; én megint olyan erős leszek,
171 26 | bált is fog adni.~Ezzel én távozni akartam; de őfensége
172 26 | tilalom alá van vetve, s én magam is megfeledkeztem
173 29 | nemzet gyászát.~Igaza volt. Én is úgy tettem volna. Az
174 29 | hogy ezt az utat megtettem én már Gesztig egy ízben.~Egy
175 30 | Neked nyílt meg előbb az ég, én kereslek hiába a földön.~
176 30 | már ajkai zárva vannak!~Én tudom, hogy ki volt Tisza
177 31 | Nehéz esztendők (1902)~Midőn én legelőször megismertem,
178 32 | átadta a Népszínháznak (amit én ma is nagy hibának tartok),
179 32 | paradicsomába: a népszínműbe.~Csak én, akinek megadatott egyszer
180 32 | virányok és emberalakok – csak én nem tudok kibékülni azzal
181 35 | Egyedül voltam otthon. Én mutogattam meg a nagy mesternek
182 35 | lakomáján, de a legkedvesebb az én csendes kis hajlékomban,
183 35 | rontsa meg vérem! – Hiszen én ígérem, – Hogy az én rózsámmal –
184 35 | Hiszen én ígérem, – Hogy az én rózsámmal – Holtomig beérem”
185 35 | ecsetcsomagban volt az ő lelke!~Én csak jámbor ember vagyok,
186 35 | írótollamtól meg akarna fosztani, én azt megölném, ha Sámson
187 37 | lámpasorbul. Innen szoktam én az én „kedvesemmel” kacérkodni,
188 37 | lámpasorbul. Innen szoktam én az én „kedvesemmel” kacérkodni,
189 37 | különös ünnepi díszt öltött az én imádottam: felrakta valamennyi
190 37 | a hegyoldali lanka, ahol én álltam, öt kilométernyi
191 37 | bokorban megszólalt a fülemile. Én hallgattam, és csak magamban
192 38 | miért ne csinálnék egyszer én is magamnak egy jó napot?~
193 38 | magamnak egy jó napot?~Az én jó napom azzal kezdődött,
194 38 | beszélt. Ő tudja, miről! – Én valami megjegyzést találtam
195 38 | meghallotta; belém kötött, én visszakötöttem; nagy hajcihő
196 38 | napom, hogy egyszer valahára én is közbeszónokolhattam.
197 38 | kiabáltak: „Eláll! Eláll!” Én együtt kiabáltam velük: „
198 38 | felugrással vagy guggonüléssel, én is a felugrók között voltam.
199 38 | úgy tudta mindenki, mint én magam.~Denique a magisztrátusnak
200 38 | utolsó óráig, amikor is én a széles Andrássy úton nagy
201 38 | Hát már akkor ott volt az én fekete béléses cilinderem
202 38 | cilinder-kalapom? Nem vagyok én még kétfejű sas!~Ha jól
203 38 | kétfejű sas!~Ha jól sejtem, én valakinek elhoztam a cilinder-kalapját.
204 39 | gyanánt őrizve.~Ekkor írtam én egy regényt, mely a magyar
205 39 | történetével végződik, amihez én kútforrásul Kisfaludy kéziratát
206 39 | inszurrekcióra került a sor, akkor az én bécsi szerkesztőm megkötötte
207 40 | kedélyes állapot volt az én időmben a hírlapírás. Élni
208 41 | szabva a jogászi pályára. Ezt én a kecskeméti kollégiumban
209 41 | Erre nem akadt vállalkozó.~Én aztán nagy szégyenlősen
210 41 | ezzel az indítvánnyal: „Én pedig megtanítom az urakat
211 41 | jól – mondja nekem erre az én ifjú diák barátom. – Ti,
212 41 | nem is tinektek mondtam én ezt el, akik nem értek rá,
213 42 | Minek nekem az a verekedés? Én nyugodni akarok! Én félek,
214 42 | verekedés? Én nyugodni akarok! Én félek, hogy minket vernek
|