II.

A bizottság tagjai elfoglalják helyeiket az ülésteremben¹

Deák Ferenc feláll, s indítványozza, hogy a bizottság válassza meg elnökéül gr. Andrássy Gyulát, a képviselőház elnökét. Az indítvány közfelkiáltással elfogadtatik. Hasonlóul Csengery Antal megbízatása a jegyzői toll vezetésével.

Elnök és jegyő helyeiket elfoglalják.

Elnök átadja jegyzőnek a trónbeszédet, és mellékleteit felolvasásra. Azok felolvastatnak, a tanácskozás asztalára letétetnek.

Első szónok Deák Ferenc, ki az elnök hívására feláll az első ülésből. Előtte, a kezében semmi írás. Mindent emlékezetből mondott el. „Két különböző tekintet áll előttünk: az ország és a trón érdeke. A tárgyalás magva az, hogy az országgyűlés cselekvésjoga elismertetett. A trónbeszéd 1-ső sorban a közös ügyek megállapításáról szól, 2-od sorban kapcsolatosan az októberi diploma és a februári pátens megontolásáról, 3-ikban a 48-iki törvények átalakításáról, 4-ikben Horvát-Szlavónország kívánalmairól. A többi rész motiváció, kiindulási pontok megjelölése. A bizottság egyenkint akarja-e a trónbeszéd pontozatait tárgyalni, vagy egy általános válasz vázlatát elébb megvitatni?”

Báró Kemény Zsigmond a vázlat előterjesztését óhajtja.

Gróf Andrássy Gyula felszólítja Deákot, hogy közölje a bizottsággal a vázlatát.

Deák Ferenc újra feláll, s előadja az adantó válasz vázlatát, kezét a maga elé tett iraton nyugtatva, melybe bele nem néz.

A vázlat hódoló köszönettel nyitja meg a válaszfeliratot ő felségéhez: 1. Tény az, hogy őfelsége alkotmányosan kívánja az országot kormányoztatni. 2. Megszünteti a jelen zilált állapotokat, s a jogvesztés elméletét félretette, s a pragmatika szankciót fogadja el jogalapul. 3. Ígéri a korona az ország épségben tartását. Ezáltal lehetővé teszi, hogy az országgyűlés aggodalom nélkül s a siker reményével szólhasson a trónhoz. Ez lenne a bevezetése a válaszfeliratnak.

Tartozunk a múltnak és magunknak, hogy a 48-iki korszak alapeszméinek fenntartása mellett a magyar alkotmány átalakíttassék, hogy az új rendszer, nyugodtabb idők követelményei szerint, minden érdeket kielégítsen. S ha e nyugodtság mindkét részről állandó lesz, bizton bekövetkezik a kiegyezés. A trón érdekeit az élet mutatja; a tapasztalás bizonyítja, hogy a kormányzati eszközök kísérletezése által az ország történetéből tizenhét év lett kiszakasztva. Ha azalatt igazíthattuk volna el a trón és az ország közötti válságot, sok tény elmaradt volna, aminek nem kellett volna megtörténni.

Tudjuk, hogy vannak válságok a trón körül, s ez inkább mentség, mint vád, de őfelsége sok akadályt elhárított. Őfelsége tűzte ki alapul az ország önállóságát, a szankció pragmatikát, melynek fő célja volt a trónöröklés biztosítása a leányágra átruházás által, az országra nézve pedig fő cél az ország feloszthatatlansága egy uralkodó jogara alatt, s a trón uralma alatt egyesült országoknak egyesült erővel megvédelmezése minden kül- és belellenség ellen, s azoknak biztonsága. Ezt az idő is igazolta. Ha a pragmatika szankció ezt nem rendezte volna, tizenhét év múlva az ország szétbomlott volna. Azért mi a pragmatika szankció minden pontjához ragaszkodunk, s ezt a közös biztonság célja végett kölcsönösen egymástól elvárjuk.

Ezután áttér Deák Ferenc a válaszfelirat lényegére.

A közös ügyek elnevezését közösen érdeklő viszonyok kifejezéssel akarja kifejeztetni.

Előadja, melyek a közösen érdeklő viszonyok: a hadügy, külügy, s az ezekkel kapcsolatos pénzügy.

Az örökös tartományoknak is alkotmányos kormányzás adandó, azoknak a szabadsága a mienknek is támasza.

Mi készek vagyunk, mint szabad nemzet szabad nemzettel, az osztrákokkal, az ő és a mi függetlenségünk fentartása mellett, kiegyezni.

Az alkotmány formájára nézve nem bocsátkozik részletezésbe, ez őfelsége és az országok dolga.

Az októberi diploma s a február 26-iki pátens, melyek tárgyalás végett leküldettek, el nem fogadhatók, miután mindkettő oktrojálás útján lett kibocsátva.

Nagy fontosságúnak tartjuk azon biztosítást, hogy őfelsége alkotmányosan kívánja országait kormányoztatni.

A mi alkotmányunk nem ez októberi diplomával vette kezdetét, az egyidős a nemzettel s országunk létével. A király jogai az alkotmányon alapulnak.

Remélettük, hogy őfelsége az alkotmányt helyreállítja, s a magyar országgyűlés fog értekezni a 48-iki törvények megváltoztatása felől, ehelyett e közös alkotmány terveztetett az egész birodalomra nézve.

Tartalmukat tekintve, az októberi diploma is messzebbre terjeszti ki a közös érdekű viszonyokat, mint a pragmatika szankció, és sokat elvon a magyar törvényhozás hatásköréből, a februári pátens még messzebb megy, mert Magyarország képviseletét oly testület tagjává teszi, melynek kezelésmódja mellett örökős minoritást képezne, s a majoritás érdekei mellett teljes abszorpciót vonna maga után.

Ez irányunkban a jogvesztés elméletének kifejezése volt.

Az egyesülés célja nem lehet beolvasztás.

Azután áttér Deák a törvényhozási feladatok összefüggésére, a kompenzáció kérdésére, különösen a kereskedelmi és hiteli törvényekre.

Kifejti a közigazgatás egyesítésének lehetetlenségét; ez alkotmányos kormányzás mellett vagy megakasztja a közigazgatást, vagy az történik, hogy az erősebb magához ragadja a gyengébbet. Egyiket sem fogadhatjuk el, hanem követjük őfelsége útmutatását, hogy mi tegyünk oly javaslatot, mely alkotmányos önállásunkat megóvja, s a szükséges reformoknak is megfelel.

Őfelsége a 48-iki törvényeket a fejedelmi jogokkal összeegyeztetni kívánja, mi is hajlandók vagyunk azokat ily irányzattal megváltoztatni.

A felelős minisztérium iránti javaslatot elvárjuk.

A koronázást óhajtjuk mi is. Ez a legszentebb kapocs a trón és a nemzet között, kiegészítése az alkotmánynak. Addig törvényjavaslataink csak javaslatok. Reméljük, hogy őfelsége megszünteti a mostani állapotot alkotmányunk akadályainak elhárításával.

Őfelsége anyagi és szellemi érdekeink előmozdítását ígéri. Mi is készek vagyunk azon új törvények tárgyalására, melyek hátramaradott anyagi és szellemi érdekeink felemelésére hívatvák. A politikai javulás ezeket is megjavítja. Új törvényeink akként alkottassanak, hogy azok vallás- és nyelvkülönbség nélkül, a 61-iki felirat értelmében ez ország minden vallásfelekezetű és nemzetiségű polgárainak jogos igényeit az igazság és méltányosság szerint biztosítsák.

Bízunk őfelsége atyai jóságában.

Köszönetet mondunk Horvát- és Tótország képviseletének. Maradunk a 61-iki nyilatkozat mellett, testvéri kezet nyújtva, a Szent István koronája alatt egyesült ország épségben fenntartása mellett.

Erdélynek is köszönetet mondunk a megjelenésért. A 48-iki unió törvénye sok tárgyat fennhágy, melynek elintézéséhez sok óvatosság szükséges. A Rescriptum velünk nem közöltetett.

Dalmáciát nem említi a királyi leirat. Az is a Szent István koronája alatti országok közé tartozik.

Fiumét is reméljük a magyar képviselőházba meghívatni. A határőrség kérdését ezúttal érintetlen hagyjuk.

Kívánjuk a politikai vádak folytán elítéltek és elzártak szabadon bocsátását. Hallgassa meg őfelsége kérelmüket, s törölje el a múltak szomorú maradványait.

Kívánjuk elismertetni a jogfolytonosságot. Múlt és jelen között ne legyen különbség. Ez legyen elvben elismerve, s tettleg életbeléptetve. Amit a király és nemzet együtt elhatározott, azt csak a király és a nemzet együtt változtathatja meg.

Kívánjuk a megyék helyreállítását. Sok nehézséggel fog járni a közigazgatás ágainak átvétele; de ez sem teszi szükségessé az abszolút rendszer fenntartását. Alkotmányunk most is fel van függesztve.

Közigazgatásunk most kétféle kormány kezében van, azok közül az egyik idegen s a magyar kormánytól független.

A közigazgatás átvétele érdekében készek vagyunk az indemnityt felajánlani a magyar kormánynak az adók behajtására.

Végzi Deák a vázlatát a hódolat kifejezésével.

Andrássy Gyula elnök felolvasottnak nyilvánítja a vázlatot.

Ivannovics kéri a nemzetiségi kérdés megoldásának felvételét.

Deák Ferenc pártolja az indítványt a II. felirat értelmében, s külön felemlíteni kéri a vallási ügyek rendezését is.

Kubicza a vallásügy kérdésénél kívánja a pátens visszavonását, s a Concordatumra is reflektál.

Deák Ferenc szerint a pátens nemcsak azért sérelmes, amit tartalmaz, hanem azért, mert oktrojálva van.

Andrássy elnök elrendeli, hogy Deák vázlata litografíroztassék. Bartal György (jobboldali, Apponyi-párti képviselő) előrebocsátja, hogy tudomásul veszi a balközép (Tisza-párt) és a centrum (Deákpárt) egyesülését, maga részéről kijelenti, hogy a jobboldal is kész hozzájárulni elvben az előadott vázlathoz, csak a kivihetőség akadályait tartja szem előtt, melyek az országgyűlésen kívül vannak. Ezért óhajtandó, hogy minden nézet egyesüljön, s az ország akarata csorbítatlanul jusson a trón elé. Kéri a szakasz tárgyalásának felfüggesztését a vázlat litografáltatásáig.

Deák átadja a vázlat fogalmazványát az elnöknek, akitől azt átveszi a háznagy, s rögtön viszi a ház kőnyomójába.

Hogy a bizottságnak a bekövetkezett szünet alatt is legyen alkotmányos foglalkozása, a ház elnöke, Szentiványi Károly bejelenti, hogy Rudnyánszky képviselő lemondott a báró Baldácsy képviselő elleni vizsgálat megbízatásáról. Ez egy igen kellemetlen dolog lesz, ha a ház elé kerül.

Deák megjegyzi, hogy ez itt most nem bizottság, hanem magántanácskozmány, mely meghallgathatja a tényállást, de határozatot nem hozhat.

Rudnyánszky előadja az esetet. Ő, mint a képviselőház által kiküldött biztos, jövő hétfőre kitűzte a vizsgálat megkezdését. Ez idő alatt Baldácsy báró ellátogatott több ízben a vizsgálattevő képviselőhöz, információkat tenni. Többek között egy kortesvezérének a fenyegető leveleit is bemutatta, melyben az a lovának az árát követeli, melyet a választás alatt tönkrenyargalt, megtagadás esetében terhelő bizonyítványok előadásával fenyegetődzik. Négyszer ismételte Baldácsy a látogatását, s az utolsó látogatás után két darab százas bankót felejtett ott a képviselő mosdóasztalán. Rudnyánszky elkeseredetten mutatja fel a bizottságnak a megvesztegetésre szánt két darab százast, melyet a lemondási leveléhez csatol in natura bizonyíték gyanánt, elszörnyedésének élénk szavakban adva kifejezést.

A társaság meg volt hatva e botrányos incidens előterjesztése által.

Deák Ferenc azt a tanácsot adta a képviselőnek, hogy ezt az ügyet terjessze a képviselőház plénuma elé, miután ez a 67-es békéltető bizottság kiküldetésének hatáskörébe nem tartozik.

Ezalatt elkészültek a kőnyomatú levonatok, s kiosztattak a bizottság tagjai között.

Andrássy Gyula elnök az ülést újra megnyitja. Csengery Antal jegyző pontonként felolvassa a vázlatot.

1-ső pont változatlanul elfogadtatik.

2-ik szakasznál felszólal gróf Apponyi György:

Rajzolja a válságos időket. Egész Európa forrong. A dániai kérdés, a németországi hegemónia miatt monarchiánk akcióba kényszeríttetik. Bele akar valamit szúratni a feliratba, ami a birodalom többi népeit megnyugtatja.

Deák Ferenc válaszol Apponyi György grófnak. Szeretné látni a szövegét annak a beiktatandó megnyugtatásnak. A toll sokat kivisz. Máskor is előhozhatja még Apponyi e javaslatot. Azután észrevételeket tesz a javaslat szellemére. Az első tény, mely bonyodalmat okozott, az 1860-iki októberi diploma kibocsátása volt. Őfelsége abszolút kormányzást akart behozni, egységes nagy birodalmat alakítani. Jó célja volt teóriában. Az abszolút uralom boldogít teóriában. Des Menschen Wille ist sein Himmelreich. Őfelsége megpróbált alkotmányos úton uralkodni. Ezúton legtermészetesebb lett volna azt mondani, hogy a birodalom egyik része bír alkotmánnyal, s ez félre nem tehető; ha felfüggesztetett, természetes ennek visszaállítása. Ha a monarchia másik részének a 48-iki alkotmányunk ellen van kifogása, első feladat a monarchia ezen másik részével tisztába jönni. Ha akkor a magyar országgyűlés felszólíttatik, s megállapodás jön létre, akkor kellett volna a Lajtán túli országoknak kiadni az alkotmányt. Ennek az igazságát mutatja a szeptemberi manifesztum. Őfelsége odaviszi a dolgot, ahová akkor kellett volna vinni. Előbb a magunk viszonyait kell tisztába hozni; egyrészt a magyar nemzet és a magyar király között, másrészt Magyarország és az örökös tartományok között. Elutasítja az osztrák lapoknak azt az inszinuációját, hogy mi csak a magunk dolgára tehetünk iniciatívát, az osztrákokéra nem. Csak az akadály, ami közös; a birodalom rekonstruálásánál ők végezzék a dolgukat a maguk fejedelmével; mi is végezzük a magunk dolgait a magunk fejedelmével. Ha őfelsége nem tartja célszerűnek, mi tehetünk javaslatokat, mások érdekeit is tekintetbe véve, de mi nem indítványozhatunk alkotmányt egy összbirodalom számára.

4. szakasz; felolvastatik.

Szentkirályi Mór az alkotmányt nem tartja változhatlannak. Deák Ferenc annak tartja. – Azzal punktum.

Azután felovastatik az 5-ik, 6-ik, 7-ik, 8-ik, 9-ik, 10-ik szakasz minden észrevétel nélkül.

A 11-ik szakasznál, mely az októberi diplomáról s annak tárgyalásra alkalmatlan voltáról szól, szót kér gróf Apponyi György. Elmondja, hogy az októberi diploma megalkotásában neki is tevékeny része volt, s védelmezi annak alaptételeit. Ő és párthívei (az ókonzervatívek) nem fogadják el azon elvet, hogy csupán a szankció pragmatika szolgálhat a kiegyezés alapjául.

Gróf Apponyi nézetét támogatja Bartal György.

Deák Ferenc felel neki. Most még egész higgadtan szól. A válaszfelirat kell, hogy megfeleljen a trónbeszédnek. Magyarország és a király közötti helyzet abnormis. A király még nincs megkoronázva. Addig propozíciókat nem tehet. Más körülmények között jött létre az 1791-iki trónbeszéd, melybe propozíciók voltak beszőve. Az felvilágosított megszüntetett tényeket. A mostani trónbeszéd egyenesen felszólítja a magyar országgyűlést, hogy közös ügyekre nézve tegyen az osztrák alkotmánnyal összeegyeztethető javaslatot. Fogunk tenni. De nem az októberi diploma s nem a februári pátens alapján. Ha a mi javaslatunk az osztrákok által egyoldalúnak találtatnék, tegyenek ők pozitív javaslatot. De nekünk nem szabad őket ámítanunk. Ez csak nehezítené a kiegyenlítést.

Deák nyilatkozatát pártolják: Tisza Kálmán, Klauzál Gábor.

Újból felszólal gróf Apponyi György. Tekintélyének egész súlyát a mérlegbe veti.

Apponyi György gróf kétségbe vonja a magyar országgyűlésnek azt a jogát, hogy a februári pátens és az októberi diploma ellen a válaszfeliratban nyilatkozzék. Sokakra nézve ez noli rne tangere. Kívánja a vázlat e passzusának kihagyatását. Ha a bizottság tanácskozmányainak eredménye lesz, s az a Ház plénuma elé fog kerülni, akkor lehet a két alkotmányozó okmány visszautasítása vagy elfogadása felől vitatkozni. Ez értelemben formulázott indítványt tesz le a bizottság asztalára.

Erre fölemelkedett Deák Ferenc, és tartotta diplomatai szónoklatainak legremekebbjét. Aki Deák Ferencet ez órában nem látta, annak nem lehet tökéletes fogalma e nagy államférfi hatalmas lelkületéről. A tiszta meggyőződés és az erős indulat melegíté át szavait. Reszkető kézzel írtam le azokat, s őrzöm e raptúrát, mint egy kincset.

Deák Ferenc: Mi nem a magunk nevében beszélünk, hanem a nemzetében. Az országgyűlés a nemzetet képviseli. Az volna a leggonoszabb neme az oktrojálásnak, ha azt mondanánk: „Tinektek van jó alkotmányotok, amit ti is szerettek, mi is elismerünk in thesi –, de annak gyakorlati használatába addig bele nem helyezünk benneteket, míg abból bizonyos, nekünk nem tetsző részleteket ki nem hagytok”. Ez volna a legnagyobb erőszak. Akkor legjobb lenne, ha mindjárt beletennők a koronázási hitlevélbe, hogy mindezen törvényeket megtartom, amíg nekem tetszeni fognak. Az alkotmány nemcsak a nemzet szabadságát biztosítja, hanem a trón fennállását is. Mi koronázott király nélkül nem is változtathatjuk meg a törvényeket, mert határozataink addig nem bírnak törvény erejével, amíg azokat a koronás fejedelem nem szankcionálja. Előmunkálatokra szívesen ígérkezünk, s azt meg nem tagadjuk. De nemcsak a ’48-iki szentesített törvényeink vannak felfüggesztve, de egyáltalában minden alkotmányunk. Nincsen-e felfüggesztve az 1715-iki törvénycikkely: „Nec ad normam aliarum provinciarum administrati”. Kívánja-e a birodalom nagyhatalmi állása, hogy az 1791-iki törvénycikk ellenére a vallásfelekezetek közötti béke pátensek által felháboríttassék? Kívánja-e, hogy a megyék és városok provisorie kormányoztassanak? Nincs-e kétféle kormány most is az országban? Oka vagyunk-e mi annak, hogy a jogfolytonosság 17 évig félbeszakadt? Oka vagyunk-e annak, hogy Horvátországban és Erdélyben ezalatt oly viszonyok idéztettek elő, amikből most maga a király sem tud menekülni, úgy, hogy mi magunk sem fogjuk tudni, hogy mik lesznek az erdélyi követek a pesti országgyűlésen?

Amidőn egy szász kerület kijelenti, hogy ő az uniót soha el nem ismeri, s a 63-iki pátenshez ragaszkodik, amíg a magyar követek egyenesen hozzá akarnak szólni közjogi kérdéseinkhez is. Mi részleges jogfolytonosságot nem ismerünk. Ha a nemzet megváltoztatja akaratát, elveit, teheti; de én még akkor is tagadom, hogy magának a nemzetnek is joga legyen tőlem azt követelni, hogy megváltoztassam meggyőződésemet.

Ilyen beszédet még nem mondtak soha törvényhozói teremben, mint aminőt a haza bölcse előadott, kinek király iránti hűsége egyenlő próbájú volt honszeretetével. Soha el nem felejtem ezt a magasztos jelenetet; még most is, egy emberöltő múlva, hevesebben érzem ereimben lüktetni a vért, ha rá visszaemlékezem.