Fezejet
1 I | gyöngeségbõl állt volna a jelleme, akkor könnyû volna a csomót megoldani:
2 III | ha felteszi a kezét, hát akkor a keze magasabban van, mint
3 III | szabad nyitva hagyniok, akkor kettõt fognak nyitva hagyni,
4 III | tanultam az asztronómiát, már akkor Kopernikus megszületett; -
5 III | ne szeress valahogy, mert akkor te is olyan futóbolond fogsz
6 IV | támlányára, olyan hatalom volt az akkor!~A prédikció végeztével
7 IV | patrícius a tanácsterembe lép, akkor kötelessége fölvenni, akármilyen
8 IV | kiéheztetnek bennünket, s akkor mi egy dáridóban annyi mindent
9 IV | négy mécs kimondatott, már akkor csak alig hallhatólag rebegé: „
10 V | hanem csak máslás. Még akkor is drága ital; idegenek
11 V | in medias res.~Még csak akkor dalolták az elsõ verset:~ „
12 VI | elfoglalja az elnöki széket, akkor Alauda uram állva marad.~
13 VI | eszem helyén van.~- Hát akkor én vagyok a bolond! - kiáltá
14 VI | körülzárolta Munkács várát, akkor elõállt Absolon meg a várnagy:
15 VI | akarata ellen hozatott, akkor ez semmi és semmis! - mondá
16 VI | uram. De Wencezlauz már akkor nem volt ott; õ, amint látta
17 VI | oszlopcsarnokból kilépett, éppen akkor tolták keresztül az útjában
18 VI | doktor.~Alauda uram csak akkor vevé észre, hogy a szenátori
19 VII | hordanák a fejeiket.~Hiszen akkor is megesett az, hogy el-elfelejtkeztek
20 VIII | bekerítõ csapat összeért, akkor a leány hirtelen nekiiramodott,
21 VIII | Fabricziusét.~- Hahhó! Hisz akkor ez nagy gaudé! Ebbõl kapitális
22 VIII | Alauda uram elrendelni.~Éppen akkor lépett be Alauda uram, mikor
23 VIII | mellét, mondá ki ítéletét:~- Akkor - negyvennyolc órára legyen
24 IX | Hát ha elszökött a német, akkor egy némettel több van odakinn:
25 IX | rábízott feladat titkát, akkor az sem közölhette azt egy
26 IX | táborba. Ha nem történt így, akkor szerencsésen vissza fog
27 IX | üres kézzel cafol vissza: akkor bizonyos lesz, hogy õ elfecsegte
28 IX | végrehajtva a rábízott feladatot, akkor az elfogott személy nem
29 IX | csak a jó erkölcs ellen; akkor az történik vele, hogy haja
30 IX | vagy õ, vagy a küldemény, akkor az elfogott leány áruló
31 IX | elfogott leány áruló volt: akkor a feje lesz levágva, s holtteste
32 IX | meg ezt az acélszívet majd akkor is, hogyha engemet lát maga
33 X | te golyhó! Hát nem látsz?~Akkor néz oda jobban Korponay,
34 X | Nem lehet, angyalom.~Akkor aztán pofon legyintette
35 X | Gyerekjáték, tréfadolog.~- Hát akkor mit beszéltél nekem fõstrázsamesterségrõl?~-
36 X | verekedésbe beledühödött, akkor nem lehetett ráismerni:
37 X | kapitulációra gondolni, akkor nem küldte volna hozzá Czeldert,
38 X | nem volt a nevetésnek. Még akkor is nevetett, amikor az anyja
39 XI | sikerül. Így is jó.~Már akkor, midőn Belleville szokott
40 XI | félreverik, dobolnak, üvöltenek, akkor õ térdre tud ereszkedni
41 XI | megéhezik! - mondá a hóhér.~- Akkor aztán meglátjuk a szépséges
42 XI | neki vissza; de a delikvens akkor sem reflektált rá.~A déli
43 XI | meggyújtják a gyertyát, már akkor éjszaka van.~Éjjel pedig
44 XI | doktor belépett az ajtón, már akkor a nõ kínoktól vonaglott
45 XI | vacognak, s ha betakarják, akkor meg tûzlángról panaszkodik.~
46 XI | paroxizmus még arra sem múlik, akkor két óra múlva négy szemet.
47 XI | három pilulától alszik el, akkor alunni fog holnap reggeli
48 XI | ha mind a hetet beveszi, akkor csak tizenegy óra és húsz
49 XI | nélkül.~- Ha úgy szokta, hát akkor keressünk nádmézet. Ott
50 XI | visszakerült a beteghez, már az akkor hanyatt szegzett fejjel
51 XII | lehetett megkülönböztetni.~Akkor aztán odament a falba rámázott
52 XII | hajdankori daliáknak. „Még akkor” kuruc módra vállig eresztett
53 XII | ismerõs vers elfogyott, akkor a hölgy egy hetedik strófát
54 XII | az öccse szemére, mert õ akkor kongta el mély, ringó hangon
55 XII | gonoszad, s te az én gonoszam, akkor „soha ne szabadíts meg bennünket
56 XIII | a puskák ropognak, hogy akkor bizonyságot tegyen bálványképe
57 XIII | valamiképp mégis belebicsaklott, akkor meg nem akart elfordulni
58 XIII | azt a tanácsot adta neki, akkor Wencezlauz kardja hetet
59 XIII | amit másra nem bízhattam, akkor az apád volt az éppen, aki
60 XIII | két napra, két éjszakára, akkor állítsanak törvény elé,
61 XIII | leány mégis gondolkozott.~Akkor a füléhez hajolt a hölgy,
62 XIII | Fabriczius hangját felismerte, akkor azt mondta, hogy „mindjárt!”~
63 XIII | No, hogy a gazdasszonya akkor is alszik kegyelmednek,
64 XIV | Thurzó-ház előtt; egy rész még akkor tódult ki a kapun. - Micsoda
65 XIV | akasztották.~- A feleségemet! Akkor gyere velem!~S azzal karon
66 XV | maga õrködik felette.~- No akkor bizonyosan nem lehet hozzáférni! -
67 XV | szépen végiglapozhatja, akkor sajátszerû fogalmat fog
68 XV | talán mégis elvitte, s akkor éppen okos volt. Ha itt
69 XV | Aláírva:~„Regina Tua!”~Akkor aztán ugyanazt a levelet
70 XV | öcsém, mától fogva.~- Hát akkor a felesége is avandzsírozni
71 XV | s benn a templomban csak akkor kezdték az orgonaszót, mikor
72 XV | fõoltár 1315-ben készült, s akkor még se Corvin, se Cranach,
73 XV | orgona, egész hívatlanul, s akkor is nem valami mennybeli
74 XVI | a házakról a födeleket, akkor minden ember tudhatja, hogy
75 XVI | milyen bolond álom! Hát akkor még talán az is igaz volt,
76 XVI | Jaj, ha itt az a törvény, akkor az én kurucaimat soha sem
77 XVI | szerint tehát kegyelmed csak akkor tudta meg a lõporfelrobbanást,
78 XVI | vennem.~- És mit csinált akkor kegyelmed?~- Kifutottam
79 XVI | szobákat, sehol nem idõzött, akkor minderre öt percet leszámítva,
80 XVI | szabadság ügyéhez, õ még akkor is hû maradna hozzá. Az
81 XVI | vallatni akar kegyelmed, akkor majd odamegyek a vádlottak
82 XVI | leányzó miatt.~Szerencsére már akkor is ismeretes volt a drámákban
83 XVI | van; mikor kiegyenesedik, akkor egy óriás, mikor összekuporodik,
84 XVI | meg a kezeit felnyújtja, akkor vigyázzanak magukra a csillárok;
85 XVI | mielõtt megszökött volna, akkor találta. Ebbõl azt olvassa,
86 XVI | Blumevitz is velünk volt! Hát én akkor mindjárt kocsira ültem,
87 XVI | Blumevitz hozta neki hírül, aki akkor szökött még innen tõlünk.~-
88 XVI | bizony elfelejtettem tõle akkor megkérdezni, s most vissza
89 XVI | Fabriczius sír!~Megszûnik sírni.~Akkor feláll. Leveti a bírói palástját,
90 XVII | felnyitotta a zsilipet, s akkor meg olyan veszedelmes rohammal
91 XVII | ha ivott belõle valaki, akkor lett csak igazán szomjas.
92 XVII | az ugrókút készen volt, akkor hítta oda az elöljárókat
93 XVII | homlokrészét lakták. (Még akkor Lõcse statutumai megtiltották
94 XVII | felemelkedett elõtte, s akkor a lépcsõkön alászállhatott.~
95 XVIII | tündérhonában egy pillanat.~Hát még akkor, amikor van egy bálványkép,
96 XVIII | levél olvasása után, hát akkor ahelyett, hogy lefeküdjék
97 XVIII | elnyomták, és némává tették.~Akkor aztán a mindig nyitott kapun
98 XVIII | kardjával akar beszélni, akkor sohasem értjük meg egymást,
99 XVIII | tolózárt az ütközõbe, s akkor aztán nekidûlve háttal az
100 XIX | tudjon róla.~- Jól van.~- És akkor aztán, egyenlõk levén mindkettõnkre
101 XIX | kegyelmed részérõl illúzió, akkor nem siethetek eléggé annak
102 XIX | az érdemet.~Talán az már akkor számított arra, mikor könnyû
103 XIX | ott a közfalon, hogy majd akkor õ a hívek és bátrak csapatjával
104 XIX | szétzilált fürtökkel; hát akkor egyszerre tudta, hogy mi
105 XIX | S a nagy mûvésznõnek még akkor is eszébe jutott, hogy komédiát
106 XIX | fiúcska sehol.~Ha itt nincs, akkor máshol kell neki lenni a
107 XIX | német gránátost, akik éppen akkor gyújtogatták meg kanócaikat
108 XIX | De ezt ne tedd! Hisz akkor mind elvisz bennünket az
109 XX | öklével, összetöri a tükröt, s akkor aztán annak a háta mögött
110 XX | lovasságnak és a polgárhadnak.~És akkor az történt meg, amit Blumevitz
111 XX | elnyomták, megkötözték, s akkor azután a volt kuruc hajdúkkal
112 XXI | megörökítve feltaláljuk.~Akkor aztán mindjárt tudta róla
113 XXI | gyerünk a templomba!”, akkor ez azt teszi, hogy „pince”,
114 XXI | is a fejébõl a mámor, még akkor is bõgõhegedûnek nézte az
115 XXI | be van zárva a szekrény, akkor is leköti a figyelmünket;
116 XXII | lovat kilõnek az ütközetben, akkor szokták mondani: „No, ennek
117 XXII | hajnalban elkezdték már; éppen akkor kezdett volna el elsõ álmot
118 XXII | elõszobában: azok is csak akkor aludtak el.~- Ti murmutérok!
119 XXII | dobáltak a tûzfolyadékba, ami akkor is éget, amikor maga nem
120 XXII | vagyok. (Így hítta magát akkor a hû fáraóivadék.)~- Hogy
121 XXII | fogni a sütés-fõzéshez, akkor látták, hogy minden be van
122 XXII | fejedelem, aki a régit elûzte (akkor is ellensége volt már a
123 XXII | erre a regére.~- No bizony akkor az én nagyapám derék egy
124 XXII | mikor megtagadta a bort, akkor olyan volt a haragja, mint
125 XXII | vár volna a mennyország, akkor is kizárnám!~Zsófia látta,
126 XXII | ha mond valamit, az már akkor meg is van téve.~Zsófia,
127 XXIII | tudta volna; hogy mit tesz, akkor is megtette volna. - De
128 XXIII | a férjéhez hû marad, még akkor is, ha az a szívébe tõröket
129 XXIII | indul, ha nem adhat semmit, akkor félrerúgják, visszaesküszik
130 XXIII | hogy imádkozzék már, s akkor is még mindig pajkosságokon
131 XXIV | hazatértét.~Mi fog történni akkor? Minő lesz a találkozás
132 XXIV | szelíden.~- Ha ti jók lesztek, akkor nem megyek el - suttogá
133 XXIV | Hát te még nem tudod? Akkor, látod, én többet tudok,
134 XXIV | szekereket üresen kieresztik, akkor mehet ki azokkal együtt
135 XXIV | a szobájába.~Ferenc még akkor is aludt.~Felrángatta a
136 XXIV | kínzó fájdalom a szívérõl.~Akkor aztán a másik testvérével
137 XXV | hogy az még jobban fog akkor kacagni.~Egészben véve nagyon
138 XXV | elnyerte az egész társaságnak. Akkor aztán Wencezlauz revánsot
139 XXV | segítsen neki.~Andrássy csak akkor kezdte a félhomályban levõ
140 XXV | volt a fogalmak világában akkor.)~Egyik nagyhatalmú fõúr
141 XXV | kalendáriumot elõkapva. - Akkor Boldogasszony napja van.
142 XXVI | ház; ha egy meghalt, már akkor a fia is öregapó volt. Ennek
143 XXVI | toronyban lakó kapitányhoz.~Akkor volt aztán a meglepetése
144 XXVI | hogy Csíkszentkirályi? Akkor tudtam volna, hogy ki az,
145 XXVI | egész levéllel készen volt, akkor egyet hemgetett.~- Hm! Egy
146 XXVI | Mikor aztán magához tért, akkor rögtön útra akart kelni,
147 XXVI | megtalálta az elveszett srófot. Akkor aztán mehetnének odább,
148 XXVI | azonban a postaházig ért, már akkor nem volt ott a hintó. Egy
149 XXVI | egy máriást a tarsolyából.~Akkor aztán megkapta a levelet.~
150 XXVI | eldugta a dolmányában, s akkor vette elõ, mikor már künn
151 XXVI | térni e szédítõ csapástól.~Akkor aztán újra elõvette az öccse
152 XXVII | Bécs félelmes város volt akkor. Aki csak tehette, menekült
153 XXVII | erõszakos leverését kívánják, s akkor ismét vérbe, lángba borul
154 XXVII | Tudom. A variolákban.~- Akkor talán nem ismeri kegyelmed
155 XXVII | visszanyeri a haldokló), akkor elmondom neki, hogy szerencsétlen
156 XXVII | meg fog engemet érteni. És akkor nem lesz közöttünk semmi
157 XXVII | pártolójára fog találni.~Akkor Jenõ herceg a saját hintaját
158 XXVII | engedte magát felváltani, s akkor is a haldokló melletti szobában
159 XXVII | rebegé Juliánna.~Már akkor az nem volt többé király;
160 XXVIII | gyermeket ragad is el magával, akkor is borzalom az õ láthatatlan
161 XXVIII | iránt intézkedik. Károly akkor Spanyolországban volt. Elõbb
162 XXVIII | lovakat befogták a hintóba, akkor kiszállt onnan, s sietett
163 XXVIII | kendtek privilégiumát.~- Akkor meg éppen pogányok leszünk.~-
164 XXVIII | bankját szét nem robbantották.~Akkor meg aztán elképzelhetõ,
165 XXVIII | citissime! Ibi: ubi!”, hát akkor Belleville ezredes mindjárt
166 XXVIII | kék csodát akarnak tõle, akkor sült ki, hogy a kassai székesegyházat
167 XXVIII | dekrétumot nem hoz magával. Akkor azután processzióval kísérték
168 XXVIII | nekem látnom kell.~- Hát akkor csak vegye elõ az úr a perspektíváját,
169 XXVIII | ellátta magát két napra, s akkor aztán nekiindult lóháton
170 XXIX | résbe bele kell botlani, s akkor a lova menthetetlenül kitöri
171 XXIX | mint a Kolumbus tojása.~Akkor aztán felültek megint a
172 XXIX | vontatják.~- Bivalyfogattal? Akkor frissen nekem egy hátaslovat
173 XXIX | áll a sövényhez kötve.~- Akkor csak siessünk!~Andernach
174 XXIX | tornácba.~- A tornácba? Akkor azt a kantárt, nyerget úgy
175 XXIX | küllõt egymáshoz tapasztott. Akkor aztán hozzáfogtak újra a
176 XXIX | semmit, csak a vasvilla.~Még akkor éppen csak a Kraszna hídjánál
177 XXX | maradvánnyal könnyű lesz elbánni. S akkor aztán prédára esik mindene
178 XXX | falura, mint Békés-Csaba (akkor még falu volt, tízezer lakossal).~
179 XXX | kuruc alvezér asszonya, akkor mit keresett volna Bécsben?
180 XXX | Csakhogy Krisztina már akkor kijárta Juliánnának az iskoláját,
181 XXX | félkardot. - Kegyelmed maga hát akkor a hibás! Minek az ilyen
182 XXX | szegezve.~(A benyíló ajtaja akkor éppen befelé volt tárva.)~-
183 XXX | rácsukták a benyíló ajtaját, akkor összefogóztak mind a hárman:
184 XXX | össze az országgyûlést. Még akkor nem tudhatta a király halálát.~
185 XXX | Szathmárra utasították.~Már akkor sem a császári, sem a nemzeti
186 XXX | agyonhajtottam.~- De az repült!~- Akkor ördög volt, ha engem meg
187 XXX | az okmány.~I. József már akkor a díszravatalon feküdt,
188 XXX | szerint Pálffy bánnak, s akkor õ maga is a szabad ég alatt,
189 XXX | esküt Pálffy bán kezébe.~Akkor aztán felolvassák a hadirendben
190 XXX | szekértábor nem indulhatott meg.~Akkor pedig, mihelyt szabad lett
191 XXXI | a maga kincsét; aki még akkor sem tagadja meg a szeretetet,
192 XXXI | kegyelmed, szép tündérnõ, akkor egy levélkét hagyott az
193 XXXI | jó Czelder Orbánt. Hanem akkor jó lesz sietni, mert azalatt
194 XXXI | galibába, amint kiszabadul, s akkor az azután történtekért nagyon
195 XXXI | állhatta meg, hogy legalább akkor, amidõn a foglyokat a börtönbõl
196 XXXI | szerelmeskedõ istennõkkel, csakhogy akkor még elevenebb színeik voltak,
197 XXXI | Ein Kuss tut nicht weh!” s akkor elkezd csókolni a csókzene
198 XXXI | hûséget, s itt õrzék a trónust akkor is, amidõn Rákóczi hadai
199 XXXI | kegyelmed donációs levelét, már akkor I. József császár és király
200 XXXI | kegyelmed?~- Úgy tudom, hogy akkor éppen ott voltam kihallgatási
201 XXXI | el Korponaynét maga elõl, akkor õ lesz a megvert fél.~-
202 XXXI | felfedezi a kancellárnak, akkor annak a leghatalmasabb érvet
203 XXXI | zöld ág is így jár, hát akkor a száraz ágra mi vár?)~Meg
204 XXXI | késik magát prezentálni. Akkor aztán az édeskedvesnek csak
205 XXXI | még arra a forró csókra? Akkor csak arra gondoltam, hogy
206 XXXI | azzal Kassát le nem gyõzte; akkor a város harcolt a vár ellen.~
207 XXXI | az egyik kaput kinyitják, akkor a másikat bezárják. Mindenik
208 XXXI | szathmári békekötést? Csak akkor támad elõtte világosság,
209 XXXI | kivégeztesse!~Kit védelmez hát meg akkor az a telefirkált papiros?~
210 XXXI | ezredes mondott valamit akkor, amidõn a börtönajtóban
211 XXXI | a kezében jön közéjük, s akkor melléállnak, a labancra
212 XXXII | seregei közül kimenekíté.~Akkor az erdélyi összeesküvők
213 XXXII | vállalkozott Absolon Dáviddal (akkor még nagy jó barátjával)
214 XXXII | furfangossággal a börtönébõl, s akkor e népvezérrel együtt megrohanta
215 XXXII | háborúra, zenebonára kellett, akkor nyúlt az elrejtett kincsekhez.~
216 XXXII | Teleki Mihály leányának), hát akkor mind a két nagyúr igen gyanakodott
217 XXXII | bor meg van mérgezve: hát akkor egyedül Ghéczy Zsigmondnak
218 XXXII | nem adott volna ki; hát akkor Ghéczy Zsigmond csinálta
219 XXXII | a szép hajadon, aki már akkor tizenhat éves volt, megismerkedett
220 XXXII | szempillavágásért.~Ghéczy Zsigmond már akkor közelebb járt a hetvenhez,
221 XXXII | istennyilától félni.~Még akkor azt hitték, hogy a villám
222 XXXII | súrlódásától meggyullad. Még akkor Franklin nem született.~
223 XXXII | megvédeni.~A mennykõnek már akkor is kitanulták a symphathiáit
224 XXXII | meglásson, akit szeret, az akkor nem becsüli semmire a veszedelmeket:
225 XXXII | kassai mézeskalács. Nem volt akkor arra gondja. Pedig üres
226 XXXII | néznek és bámulnak.~Még akkor is bámulnak, mikor az édesanyát
227 XXXII | mennydörögni fog. Nagyapótól akkor nem kell félni. Akkor õ
228 XXXII | Nagyapótól akkor nem kell félni. Akkor õ fél. Bebújik az üvegkalitkába.
229 XXXIII | másik kézzel felemelni, akkor hirtelen a térddel egyet
230 XXXIII | meg amúgy elfordítja, hát akkor kimozdul a sarkából az egész
231 XXXIII | rettentõ lángpallosnak. Akkor még csak a lapjával ütött
232 XXXIII | rágalmazói hírleltek el felõle. Akkor tehát a megbánása is igaz.~-
233 XXXIV | dobsinai jégbarlang még akkor csak kevés ember elõtt volt
234 XXXIV | világítva be a barlang üregeit, akkor az egész isteni Alhambra
235 XXXIV | arany- és ezüstpénzt. Ezt õ akkor hazahozta a Gölnitz-völgyi
236 XXXIV | minden segítség elfogyott, akkor elõadja Ghéczy Zsigmond
237 XXXIV | Zivatar van odafenn. Akkor mi szépen süthetjük itt
238 XXXIV | valamennyit a pokol sötétjében. Akkor aztán az jár jobban, akit
239 XXXIV | az én asszonyomhoz, mert akkor nem ismerek sem Istent,
240 XXXIV | rosszal, amit ellene tettem, akkor feloldotok; - ha abban állapodtok
241 XXXIV | senkinek el nem mondott: akkor valami varázslat jár veled,
242 XXXIV | Mondd meg, hova tûntél akkor, amikor még annyira tele
243 XXXIV | menekültél, oda mentél õhozzá?~- Akkor nem, mert a vezérek és a
244 XXXIV | szobájában, s kelepcébe keríték. Akkor segítségére siettem.~- Hát
245 XXXIV | rejtett átjárót felnyitottam, akkor éppen karddal készült magát
246 XXXIV | labanc szállásmestereket, hát akkor ez annak a tanúbizonysága
247 XXXIV | Elvállalom - suttogá Juliánna.~- Akkor készen, vagyunk - mondá
248 XXXIV | végigfut, melyen idáig jött; akkor eresztették el ott fenn
249 XXXV | kísértõ rémtõl szabadítom meg akkor, amidõn e könyvet visszaadom.
250 XXXV | könyörögjem ki nemes bocsánatát. Akkor talán az én lelkem is megszabadul
251 XXXV | harmadszor - Serédy Zsófia még akkor is mosolygott megölõ gyilkosára.~
252 XXXV | bizonyosan meg kell neki halni. Akkor kapta ezt meg, amikor a
253 XXXV | gyermekemet elveszítem, akkor minek élek tovább magam
254 XXXV | Milyen türelmetlenül várta õ akkor, hogy mikor lesz - vége!
255 XXXV | megtegye az utat Gömörbe, akkor elküldöm õt kegyelmedhez
256 XXXV | Krasznahorkára - ha ugyan még itt fog akkor a tábornok úr lenni a várában.~
257 XXXVI | valami nagyot akartak tenni, akkor nevetségessé lettek.~Juliánna
258 XXXVI | szabadság nemtõje csókolta meg, akkor félistenné alakult át, ha
259 XXXVI | aranyfürtjével, hej, nem bánta akkor, akárhány labanc muskétásezred
260 XXXVI | elfeledve Kondorossy, s csak akkor veszi észre, hogy micsoda
261 XXXVI | csattanóst!” - Azt meg is kapja. Akkor aztán az egész társaság
262 XXXVII | tán meg is csókolja, hát akkor az ki akarja õt fizetni
263 XXXVII | valamit kellene tenni. - Csak akkor ocsúdtak fel az elhüledezésbõl,
264 XXXVII | utána lõj, cimbora, mert akkor elárulsz bennünket csoportostul.~-
265 XXXVII | vigyenek bennünket.~- Ezt akkor gondoltad volna meg, édes
266 XXXVII | lelki üdvösségére, hogy akkor én viszem halálra azt az
267 XXXVIII| neki a kegyleveléhez, hát akkor mondtad, hogy odaviszed
268 XXXVIII| apja utasítása szerint csak akkor kellett lészen átszolgáltatni
269 XXXVIII| a szép asszonyé!)~- Hát akkor inkább visszafordulunk a
270 XXXVIII| rég az erdõben jártak már akkor. Itt azután Juliánna átöltözött
271 XXXVIII| Korponay János kapitány úr (még akkor csak az volt) meg lett bízva
272 XXXVIII| jutalmul. Korponay uram akkor ezt, bizonyos okoknál fogva,
273 XXXIX | második mézeshetek leteltek, akkor bocsássa fel kegyelmed az
274 XXXIX | hozott karos gyertyatartót; akkor Juliánna széttárta elõtte
275 XXXIX | igazlelkû és becsületes vagy. Akkor szerettelek meg újra. És
276 XL | nyomában voltak.~Pozsonyban már akkor olyan volt a sokadalom,
277 XL | sietett a szóval Pálffy. - Akkor kegyelmed megfogta magát.
278 XL | kegyelmed megfogta magát. Hát akkor ki az, aki tud mindenrõl?~
279 XL | azt feleli: „nincsenek”, akkor innen egyenesen a börtönbe
280 XL | correspondentiát nekem átszolgáltat, akkor én nemesi becsületszavamat
281 XL | írótollal játszott.~- Hát akkor, édes húgám, az történik
282 XLI | is elégett az ujjai közt.~Akkor letérdelt a földre, összeseperte
283 XLI | újra bereteszelve az ajtót. Akkor felveté az arcáról a csuklyáját.~-
284 XLII | hát azokban a levelekben, akkor azzal vágta ki magát, hogy
285 XLII | folyamodni.~Azt felelte: „Nem”.~Akkor aztán nem vitték többé vissza
286 XLII | mennyei üdvéért könyörgõ imát.~Akkor összecsukta a könyvet, s
287 XLII | úrvacsorájában, amit magával hozott.~Akkor felállt a nõ térdérõl, s
288 XLII | fényes napsugárban, s már akkor ott volt, ahová vágyott.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
289 Uto | halálhírét hozzák neki, akkor erős marad, elszánt a halálra.~
|