Fezejet
1 III | Wencezlauz úrfi.~- No csak belé ne szeress valahogy, mert akkor
2 IV | közöttük anélkül, hogy arra ne gondoljon, hajh, ha most
3 IV | szavakat:~- Hiszen csak ne communicáltam volna ma!
4 IV | De Hortis szenátor uram; ne féltse kegyelmed a hasát.~
5 IV | megrökönyödött és leült.~- Csak én ma ne communicáltam volna! - agyarkodék
6 IV | biz az.~- No de ez ellen ne szóljunk, mert a szenátor
7 V | lábát meg nem tudja vasalni, ne nyúljon hozzá, mert megrúgja.~
8 V | ha majd utánunk jön, el ne mulassza a tanácsterem ajtaját
9 V | németet, csak a szüretjöket el ne rontsa.~Ezeknek az apostoloknak
10 V | tollát rágó protonotárius meg ne csalassék, hanem a midõn
11 VI | sáncárok tele ördöggel!~- Táti, ne káromkodj, mert megbírságolnak -
12 VI | táborból hazavergõdõ urának, s ne várjon kuktára, szakácsra.
13 VI | altassa el maga kezével, ne bízza dajkára, hopmesterre.
14 VIII | Ebbõl kapitális hecc lesz!~- Ne kiabálj! Bolondot tettél.
15 VIII | kitéve. Hogy a hidegtõl meg ne fagyjon, mind a két oldalán
16 VIII | hogy éjjel a foglyot meg ne szöktesse valaki, nappal
17 VIII | pedig a népség botokkal ne szurkálja, s a ruháját ne
18 VIII | ne szurkálja, s a ruháját ne rángassa. Ébren legyen kegyelmed;
19 VIII | Ébren legyen kegyelmed; el ne nyomja az álom, amíg a hóhér
20 IX | órában talpon volt, azt most ne kutassuk, hanem elégedjünk
21 IX | elítélik. De a lőcsei bíró ne paródiázza se ezeket, se
22 IX | vaskalit zárának kulcsai ne álljanak nálam, ne is egy
23 IX | kulcsai ne álljanak nálam, ne is egy polgártársamnál,
24 X | következik:~ Ne sírj, kis lyánkám, ne félj!~
25 X | Ne sírj, kis lyánkám, ne félj!~ Minden
26 X | fel az ajtót, hogy zajt ne költsön. Ott éjjeli mécs
27 X | vigyáz a tejre, hogy ki ne fusson a lábasbul.~- Nem
28 X | Beálltak katonának.~- No de ne tréfálj.~- Vigyázzon kegyelmed,
29 X | Vigyázzon kegyelmed, fel ne lökje azt a tepsit, ami
30 X | nyalka mundért bekeverni):~- Ne csörtessen kegyelmed. Nincs
31 X | milyen jó kedvem van. No, ne haragudjék! Csókoljon meg!~
32 X | kegyelmed pálinkát ivott! Juj! Ne csókoljon meg!~S undorodva
33 X | Ugyan! Pelargus uram! Ne forgassa olyan sebesen azt
34 X | utasításokat.,~- No, csak frissen! Ne bámuljon kegyelmed engemet,
35 X | hiszen megjövök egy darabban, ne félj. Csak egy nagyobb kémszemlészetrõl
36 X | azzal kell megfizetnem. Ne mondja a világ, hogy Korponay
37 X | a százszorszép úrnõ meg ne haragudjék érte. Sietett
38 X | nagy jutalmat, amit meg ne kapjon. Az idebenn levõ
39 X | Betsabé helyett Juditra ne találjanak bennem.~Pelargusnak
40 X | Pelargussal, hogy a gyermek ne értse.~- Vigyázz a gyémántomra
41 X | útközben. Mély beszédbe ne eredj senkivel. Azt mondd,
42 X | s Marinkának nevezd. - Ne sokat búcsúzzunk. Azt nem
43 X | a Thurzó-ház elé állni, ne lássa az egész piac, hogy
44 XI | nehéz föltételt?~- Ha nehéz, ne tegye meg.~- Választ kérek.~-
45 XI | szállhat az ablakomra, hogy meg ne tudakolnák, nem volt-e postagalamb?
46 XI | Nem. Belleville lovagról ne mondja azt senki, hogy megfutott
47 XI | Megmondtam tegnap, hogy ne menjen olyan könnyû ruhában
48 XI | háznál. Hát Pelargus?~- Ne kérdezzen! Hagyjon magamra! -
49 XII | kezeit csókokkal borítani.~- Ne bántsa! Eltörik! - szabódik
50 XII | lakomaasztalt apróra végig ne csodálja, s a maga véleményét
51 XII | s a maga véleményét el ne mondja az ínycsábító sültekrõl
52 XII | egyet azok közül kezébe ne vegyen, s rózsás körmeivel
53 XII | vegyen, s rózsás körmeivel le ne fossza róla az illatos burkot.
54 XII | szót hûsítõre.~- No csak ne nézzen rám úgy azokkal a
55 XII | a tizenkettõre ér.~- De ne olyan bolondos módra rajzolj
56 XII | egyet húzzon.~- De ugyan ne feszengjen kegyelmed annyit!
57 XII | elzöngött dévaj nótát.~- Csitt! Ne danoljon olyan fennhangon!
58 XII | hogy elkékültek kezeim. Ne szorítsd olyan nagyon, fáj.~-
59 XII | igazán van Isten?).~- Óh jaj, ne káromkodjál!~- Tégy róla;
60 XII | én gonoszam, akkor „soha ne szabadíts meg bennünket
61 XII | bennünket a gonosztól”.~- Ah, ne csúfold az Istent!~- Tud
62 XII | õt kiengesztelje.~- No, ne reszkess! Hiszen csak tréfáltam.
63 XIII | összehúzta magát.~- No te ne félj tõlem. Te drágám! Te
64 XIII | Csak egy dolgot végzek. Meg ne ijedj itt magadban. Senki
65 XIII | védelmezte a leányt, hogy a nép ne bántalmazza.~- Hová tette
66 XIII | Vigyázzon kegyelmed, a kardomba ne szaladjon! Hirtelen kezem
67 XIII | kérdé a leány hüledezve.~- Ne légy ostoba! Jól tudod -
68 XIII | elhallgatott nagyon.~- No, ne tett az ujjadat a szád elé,
69 XIII | volt legényke: sírt.~- No, ne nyafogj most! milliom a
70 XIII | hajtóvadászatot tartani, te ne átallj elõlük elmenekülni.~
71 XIII | az úton.~- Azon. - De te ne jöjj utánam, kis anyácskám.
72 XIII | jöjj utánam, kis anyácskám. Ne less rám, merre megyek el!~-
73 XIII | hogy valami almáriomba be ne sétáljon.~Fabriczius azt
74 XIV | hogy semmi arckifejezéssel ne magyarázza szavait. - Mi
75 XV | több gyíklesõt meg taglót ne hordjanak kendtek ide, mert
76 XV | magunk lába akad bele. Aztán ne harangozzanak már odabenn
77 XV | ítéletet hozni.~- Hát ma már ne is ebédeljen az ember? -
78 XVI | jogát a főtemplom körül meg ne csorbítsák? Ezt nekem meg
79 XVI | Miattam mulathat, csak a kedve ne hiányozzék hozzá - mondta
80 XVI | népszerû izenetet saját maga ne vigyen meg a piacon összeröffent
81 XVI | tüzes golyói azokat fel ne gyújthassák. Aki a parancsolatnak
82 XVI | Mint a kutya a kútban.~- No ne búsulj! Majd kirántalak
83 XVI | Azon imádkozz, hogy én ne rántsalak be téged!~- A
84 XVI | meg nem állhatta, hogy el ne nevesse magát, s amint egy
85 XVI | hát kezdje az elején és ne a végén, s intézze el hamarosan.~
86 XVI | lovascsapatjával.~- Jaj! Ne kezdje kegyelmed a Noé bárkájánál! -
87 XVI | lovagmódra visszatorlom.~(- Ne erõltessük ezt a témát fõbíró
88 XVI | hatalmával erõszakolja õt! „Meg ne rúgjam ezt a bírói széket;
89 XVI | azt mondja nekik: „Ugyan ne megvesszetek!”, hát elnevetik
90 XVI | ha alkudozni akar velem, ne is küldjön hozzám egy ezredest,
91 XVI | Hehehe! Az nem férne bele. Ne félj, jó helyen van az.
92 XVII | méghozzá úgy, hogy észre ne vegye senki.~A história
93 XVIII | becsámpázott hozzá mankóival. - Ne keress számomra semmi szert
94 XVIII | szóljon az embereinek, hogy ne ütögessék a hátamat olyan
95 XIX | Ez a sor jött ki belõle:~„Ne felejtkezzék meg kegyelmed
96 XIX | hopmesterével, hogy az apa el ne vihesse azt magával.~- Mikor
97 XIX | erõszakosan annak térdeit: „Ne a fiamat! Ne vedd el tõlem!”~
98 XIX | annak térdeit: „Ne a fiamat! Ne vedd el tõlem!”~Korponay
99 XIX | ablakra tekintgetett.~- Ne félj! Nem boszorkány az,
100 XIX | közé. Ott jön a regiment. Ne félj, mindjárt utolérem;
101 XIX | kész.~- Jehova Szent Isten, ne hagyj minket! - ordítá Fabriczius,
102 XIX | Odahajítom a tûzbe!~- De ezt ne tedd! Hisz akkor mind elvisz
103 XIX | mi õtet!~- De azt bizony ne cselekedd - kiabált Korponay,
104 XX | Vasat neki, hogyha fáj! Ne sírj öreg! Hadd azt a gyerekeknek.
105 XX | Korponay. - Fabriczius apó! Ne törd el a kardod! Kapj fel
106 XXI | semmiféle potentátnak a várat ki ne adja, azt felelte neki Miklós:~-
107 XXI | hogy az ápoltjai szükséget ne szenvedjenek.~Még ezzel
108 XXI | látogatatlan, hogy szóra ne bírja a néma szenvedést,
109 XXII | lábaiknál fogva le az égbõl; de ne az én hajamnál fogva!~Az
110 XXII | Csak a templomban lesz. Ne félj, hogy rá ne bukkanj!~
111 XXII | templomban lesz. Ne félj, hogy rá ne bukkanj!~A huszár átadta
112 XXII | utána a kapuõr nevetve. - Ne oda „tüled”-re (balra) másszál
113 XXII | szolgált, hogy az ember a falba ne üsse az orrát.~A hosszú
114 XXII | ember az Istenhez beszél, ne sajnálja a hangját kiadni.
115 XXII | barát volt. Azt mondja, ne higgyünk semmit, amit a
116 XXII | ártatlan gyermek fejét! Ne hagyd kárhozatra jutni!”~
117 XXII | madarak fogják azt tenni.~- Ne disputáljunk teológiáról,
118 XXII | óh uram Magyarországot! Ne hagyj elveszni bennünket!”
119 XXII | békeföltételeket diktálhat, miért ne tehette volna azt Andrássy
120 XXII | családomat német kezére jutni ne hagyd!” Megfogadtam, meg
121 XXII | lássa el õket, szükséget ne szenvedjenek. A betléri
122 XXII | mintha tusakodnék, szóljon-e, ne szóljon.~Balra dûlt az elhatározása.~
123 XXIII | nagyobbik fiának a fejét, hogy ne hallja, amit apjáról beszél
124 XXIII | Mondd, hogy szeretsz minket! Ne hagyj bennünket megcsúfolni!~
125 XXIII | azt tudnod, hogy jó.~- Hát ne legyek én az, aki az ördögöt
126 XXIII | testvérével, kinek Isten bûnül ne vegye az õ hóbortjait.~Arra
127 XXIII | hogy a Stracenó-völgynek ne vegye az útját, mert ott
128 XXIII | bele a te dolgaidba, te ne szólj bele az enyimekbe.
129 XXIII | kemencéjükbe, de magadat ne fáraszd utánuk.~- Köszönöm
130 XXIII | Zsófiát többé a várkapun ki ne bocsássák.~Úgysem ment volna
131 XXIV | mellett, és kérlelte:~- Ne sírj, anyám! Hát hisz az
132 XXIV | zokogással kiáltá:~- Anyácskám! Ne halj meg!~Zsófia hirtelen
133 XXIV | ha azt akarod, hogy meg ne haljak, itt maradjak: légy
134 XXIV | cselédjével, hogy levelet ne írhasson.~- Hozd ide az
135 XXIV | Krasznahorkára jöjjön most. Ne engedje megtörténni a világon
136 XXIV | levélvivõnek. Vigyázz, hogy meg ne találják nálad!~- Óh, tudom
137 XXIV | az aranyaikat, a tolvaj ne lásson náluk mást, mint
138 XXIV | levetkõzteté, betakargatta.~- Ne félj, anyácskám - suttogá
139 XXIV | lefektette.~- De aztán itt ne hagyj azalatt, amíg alszom -
140 XXIV | pazarlá el végsõ erejét.~Ide ne hozza most rossz végzete
141 XXIV | embersége van az ellennek, oda ne lövöldözzön. A toronyban
142 XXIV | Anyám! Ereszd el a szívem! Ne szorítsd oly nagyon!~S azzal
143 XXIV | anyjához.~- Anyám, anyám! Ne szoríts úgy ezzel a kezeddel!~
144 XXIV | karját visszahajtani.~- Ne bántsátok az anyámat! Ne
145 XXIV | Ne bántsátok az anyámat! Ne nyúljatok hozzá! - kiáltá
146 XXV | Hát az enyémmel. No, csak ne nézz rám olyan nagy szemekkel.
147 XXV | lehetetlen, hogy módot ne találjon megszabadulni alkalmatlan
148 XXV | ellentmondás, hogy az Istenért, azt ne bántsák, hisz az titokban
149 XXV | amihez nem értenek, ugyan ne szóljanak hozzá.~Egy helyütt
150 XXVI | ebédre vagy vacsorára ott ne maradjon Poprádon Husz apónál.
151 XXVI | talán? Hja, urambátyám, ne gondolja, hogy most is a
152 XXVI | pecsétes levél kell, azért csak ne sajnáljon visszafáradni
153 XXVI | azt mondá:~- De mármost ne menj azon a háromlovas szánkón,
154 XXVI | kegyelmességed azt a hírt Károlyival. Ne skrupulizáljanak most. Kössék
155 XXVI | császár meg talál halni, amit ne adjon Isten, a plenipotentia
156 XXVI | Husz apó. - Nagy úr az; ne kössünk bele. Azt csak minden
157 XXVII | s elkotródnak. Engem ne félts! Ha felfordítottam
158 XXVIII | elaludt, csendesen szunnyad. Ne engedj, testvér, senkit
159 XXVIII | kell élnünk! Egyebet most ne kérdj!~Azzal sietett Wratislawhoz.~
160 XXVIII | mondtam, hogy a király alszik, ne hagyjon hozzá senkit bemenni,
161 XXVIII | minden lovat az állomásokon: ne engedjen magának pihenést.
162 XXVIII | kegyelmességedtõl - a viszontlátásig.~- Ne siessen még, ifjasszony.
163 XXVIII | elõsegítsék, feltartóztatni ne próbálják.~Alauda uram elõvette
164 XXVIII | tekintsen, senkivel szót ne váltson, hanem sarkon fordulva,
165 XXVIII | ünnepélyes bocsánatkéréssel ne szolgáltasson teljes elégtételt
166 XXVIII | Utoljára is, hogy bíró elé ne vigyék, kifizette a fenyõk
167 XXIX | hogy a kocsis kedve el ne aludjék valahogy.~Az északi
168 XXIX | alkotva, hogy a vízáradás el ne vigye.~Mikor Korponayné
169 XXIX | aztán ülj fel a szekérbe, ne félj semmitõl. Amint megérkezel
170 XXIX | segítségünkre, csak minket le ne vegyenek addig lábunkról.~-
171 XXIX | úgy ungorkodni.~- Te meg ne trécselj! Hol van a gazdád?~-
172 XXIX | Ne félj, majd felköltlek jókor;~
173 XXX | valami komoly oka, hogy részt ne vegyen az általános derültségben.
174 XXX | megcsalták a könnyek.~- Ne keseregjen, úrasszonyom.
175 XXX | vagyok. Bocskai nemese! Engem ne merjen dehonesztálni. Az
176 XXX | lovag úrnak a készségét. Ne bolondozz!~A vén banya bebújt
177 XXX | keresztet.~- Szent Habakuk, ne hagyj magamra! - s aztán
178 XXX | 1711-iki május 1-jét meg ne emlegesse, maga a felséges
179 XXX | kenyeredet, nyáron meg ruhádat el ne hagyd”; mert a vendégszeretet
180 XXXI | nevesse el magát, kérem, ne húzza úgy össze a szemöldökét!
181 XXXI | lelkemet terhelné.~- No emiatt ne legyenek lelkiismeretfurdalásai,
182 XXXI | dologra kérem a szép asszonyt. Ne találkozzék a kuruc ezredessel
183 XXXI | türtõztesse az indulatát, s ne tartson vele semmiféle találkozót.~-
184 XXXI | kibocsátják, a hintajával oda ne hajtasson a börtön közelébe.~
185 XXXI | neki valamire, hogy „ebbõl ne egyél, mert megárt!”, hát
186 XXXI | mert megárt!”, hát azt meg ne kóstolja.~Neki látnia kellett
187 XXXI | talál ellenfélre, akit le ne gyûrjön, s végre vágyat
188 XXXI | szerelmes asszonynak; de ne felejtse el a szerelmét;
189 XXXI | felejtse el a szerelmét; de ne gyógyuljon ki a szíve fájásából.~
190 XXXI | átkozott vártán, hogy el ne lopják a várost, de majd
191 XXXI | fejére a palástját, hogy ne lásson és halljon többet
192 XXXI | Nincs asszony, aki most belé ne szeressen ebben a pillanatban!
193 XXXI | Nagy urak! Erõs Isten! Ne hagyjátok a vérét ontani!
194 XXXII | csak õ volt alkalmas.~Csak ne félt volna attul az egytül:
195 XXXII | stracenói sziklakapun be ne eresszen egy egész hadsereget,
196 XXXII | akasztania a ruháját, hogy össze ne harmatozza.~Hogy ez a szép
197 XXXII | hogy sírdúló bogarak be ne törhessenek, s aztán nagy
198 XXXII | visszatartá:~- Várj még. Ne siess. Ott jön egy felhõ.
199 XXXIII | kocsisnak: „Fordulj vissza! Ki ne fogj! Takarodjatok innen!” -
200 XXXIII | szobába a leánya ellen: Be ne tedd a lábad! Kiontom a
201 XXXIII | kötényével eltakargatva.~- Ne féltsd te õtet. Tud õ mindent,
202 XXXIII | megvetni. - Ingadozott.~- Ne félj, anyókám - szólalt
203 XXXIV | haragotok rám mért.~- Meg ne hagyd szólalni a kígyót,
204 XXXIV | azt mindenki ellen. „Hozzá ne nyúljon valaki az én asszonyomhoz,
205 XXXIV | hogy miket vétettél, más ne emlékezzék. Nem azért, amiket
206 XXXIV | Visszautasítólag intett a kezével.~- Ne szólj hozzám. Mind hasztalan
207 XXXIV | rebegé az asszony.~- Ne hozd elõ, mert még megátkozom
208 XXXIV | elkezdett zokogva sírni.~- Ne sírj itten! Könnyed jéggé
209 XXXV | dévaj asszonyfélét, hogy meg ne háborítsa senki az õ titokteljes
210 XXXV | asszony szemei.~- Óh, uram, ne említse ezt. Én nem keresem
211 XXXV | az ajtón keresztül: „Óh, ne vidd el az én gyermekemet
212 XXXV | ebben az órában.~- Hiszen ne siessen. Házam el van látva
213 XXXV | kihulló szálat, hogy fel ne szedje a madár. Alig nagyobb
214 XXXV | szeressék egymást, ma ki ne lovagoljanak, mert erõs
215 XXXV | az egy maradt érvényben: „Ne bántsd a magyart!”, a kard
216 XXXVI | a gyászesztendeje tart, ne háborgassák. A dolog aztán
217 XXXVI | rád bízott leveleket addig ne add a szerelmes urad kezébe,
218 XXXVI | bajuszos dali legény, azt ne hidd valahogy, hogy csak
219 XXXVI | mindezt miért? azért, hogy meg ne mozdítsák a helyébõl azt
220 XXXVI | üvegfedelû koporsót, s le ne tapossák azokat a szegfüveket
221 XXXVI | helyre egymásnak találkozót ne adjanak.~- Beljebb, beljebb,
222 XXXVI | galambom, drága férjem. Ne nézzen reám kegyelmed ily
223 XXXVII | ráncigálni kezdték, hogy ilyet ne tegyen.~A kocsi is jó messze
224 XXXVII | Nem azért! Hanem hogy el ne árulhasson bennünket. -
225 XXXVII | az asszony élve marad, mi ne az Istenhez imádkozzunk
226 XXXVII | hanem az ördögökhöz, hogy el ne vigyenek bennünket.~- Ezt
227 XXXVII | kegyetlenül megsértetted. Ne azt nézted volna, hogy a
228 XXXVII | megadod neki.~- Kölyök! Ne tarts nekem leckét.~Fabriczius
229 XXXVII | fog tenni, hogy azt meg ne tudjam. Nekem mindenütt
230 XXXVIII| én az után élek.~- Ugyan ne bolondozz - unszolá Krisztina
231 XXXIX | azt gondolom magamban, (ne haragudjál meg érte ha titkos
232 XXXIX | férjem és uram, hogy õket el ne árulhassam.~S ez alatt a
233 XL | õt meggyalázta, hogy el ne árulja azt az õ felesége,
234 XL | csapatostul fel Pozsonyba, hogy ki ne maradjanak valahogy, mikor
235 XLI | ijedten, félig örömmel.~- Ne mondd ki a nevem.~- Mi dolgod
236 XLI | szegélyét. „Édes szentem!”~- Ne idõzz itt! - suttogá Juliánna -,
237 XLI | is ejtsd útba, mondd: õ ne féljen semmitõl, a kisfiamnak
238 XLI | Siess! Lépteket hallok, itt ne találjanak.~Akárki volt
239 XLII | milyen nagyon szeretted.~- Ne szerettem volna bár, most
240 XLII | állhatta meg, hogy bele ne tekintsen abba a tükörbe.
241 XLII | nem állhatta meg, hogy le ne bontsa zilált haját, s meg
242 XLII | bontsa zilált haját, s meg ne fésülködjék.~Milyen szép
243 XLII | szabad jajveszékelni, hogy el ne árulja az izenethozót.~Ott
244 XLII | a fején, kérte, hogy azt ne vágják el, õ maga feltûzi
245 XLII | Juliánna elrántá a kezét.~- Ne vesztegessük az idõt. -
|