Fezejet
1 I | neve: „Korponayné, Ghéczy Juliánna.”~És ugyanez a Ghéczy Juliánna
2 I | Juliánna.”~És ugyanez a Ghéczy Juliánna késõbb mint önfeláldozó
3 XII | kapcsú könyvet.~Ezt nevezte Juliánna a „közös Panteonnak”.~Az
4 XII | kép hiányzik még - szól Juliánna, végiglapozva nevetgélés
5 XII | iránt sem volt indulatja.~Juliánna csengõ hangjával, ami hasonlított
6 XII | lesz ez a „szent” csók.~De Juliánna tiltakozott ezen játékdíj
7 XII | ha így beszélsz - rebegé Juliánna. - A vérem megfagy a rémülettõl.
8 XII | lángfelhõi lassan elhamvasodnak.~Juliánna odalopózik az üvegtelen
9 XII | visszatorlani futott a bástyákra.~Juliánna levette az óra súlykoloncáról
10 XIII | annak a nyakát.~Ekkor aztán Juliánna õrjöngõ kacajjal kapta õt
11 XIII | ajkai mutatták, hogy eleped.~Juliánna minden arcmozdulatát értette
12 XIII | mondani „nagyon szép volt”.~Juliánna betakargatta õt a paplannal.~-
13 XIII | hideg, s a szív lángol.~Amíg Juliánna a nagy falitükör elõtt elment
14 XIII | Enfin! - dörmögé a lovag.~Juliánna pedig hamisan vihogva húzta
15 XIII | itt, hanem szököl - monda Juliánna, a Pelargus köpönyegét vállára
16 XIII | ostoba! Jól tudod - kiálta Juliánna, haragosan dobbantva.~A
17 XIII | ajtón át elmenekült.~És Juliánna annyira meg tudta tagadni
18 XVI | Belleville fenn van-e már?~Juliánna szemérmes elpirulással fordítá
19 XVI | szemeivel látta volna, hogy Juliánna lopta ki a szobájából ezeket
20 XVI | kegyes hazugságnak”, amit Juliánna javára elkövetett, a következményeire
21 XVIII | kvártélyához tartoztak.~A Juliánna asszony hálószobája ennélfogva
22 XVIII | János.~- Mi az? - kiáltá.~Juliánna hallotta már a heves kiabálást
23 XVIII | Juliánna kétfelé hallgatózott: a
24 XVIII | Fusz!”~- No lássa! - mondá Juliánna. - Most már helyre van állítva
25 XVIII | kellett neki adni a kezébe.~Juliánna kitárta a sokrét hajtott
26 XVIII | parlamenter zászlót! - mondá Juliánna az uraknak.~Az legjobb lesz,
27 XVIII | az én fejkendõm! - mond Juliánna, leoldva a fejét beburkoló
28 XIX | Andrássy bírta a kulcsát. Juliánna levele volt az, amit most
29 XIX | harmadik sem maradt hátra. - Juliánna ott ült a tükre elõtt, s
30 XIX | megsuhintá kardját a feje fölött. Juliánna megalázva hajtá le a fejét.~-
31 XX | a piros nyakbavetõ, amit Juliánna a fehér éji öltöny felett
32 XXV | Andrássy István lakott, Juliánna pedig maradt a Thurzó-házban.~
33 XXV | óbesterné az egyik.~(Vagy úgy? Juliánna asszony magára veszi a fia
34 XXV | szobát elfoglalta. Különben Juliánna is úgy tett, mintha rá sem
35 XXV | oldalán felkelt a székérõl, Juliánna is egyszerre elhagyta a
36 XXV | egyik volt Alauda, a másik Juliánna.~Az asztalon mindenféle
37 XXV | hírre rögtön visszatért Juliánna arcára a rég nem látott
38 XXV | Luther-e vagy Kálvin?~Utoljára Juliánna odafordult Andrássyhoz,
39 XXVI | egy nappal hamarább, mint Juliánna; ott megrendeli a szállást,
40 XXVI | ezúttal nagyon kímélni kell Juliánna jó hírét, mert az most Bécsbe
41 XXVI | tartozik az erkölcsbíróságra.~Juliánna alig bírja rejteni az izgatottságát,
42 XXVI | szerelméért! - kiálta fel Juliánna: kezeit egymásba csapva.~-
43 XXVI | mora.”~E levél hallatára Juliánna elájult, alig tudták életre
44 XXVI | mulatság. Eszébe jutott, hogy Juliánna sokszor emlegette, milyen
45 XXVI | Bizonyos volt felõle, hogy Juliánna az, aki érkezik.~Ugyancsak
46 XXVI | azonban felismerte Andrássy Juliánna belsõ inasát és a szobaleányát
47 XXVI | ki valami magyarázatot.~Juliánna eszesen óvatos. Ki akarja
48 XXVI | kétsége sem volt aziránt, hogy Juliánna ott fogja õt bevárni.~„Óvatosság
49 XXVII | Tehát ketten utaztak együtt, Juliánna a fiáért, Krisztina az apjáért
50 XXVII | erõszakoskodásért.~Amint egyszer aztán Juliánna odaszoríthatta az ablak
51 XXVII | contre-escarpe-jai közé.~Juliánna azokból a Lõcsén felnyitogatott
52 XXVII | találkozásnál, de sikertelenül. Juliánna a titkos levelekbõl megértette,
53 XXVII | Mikor elváltak, megszorítá Juliánna kezét. Könny ragyogott a
54 XXVII | örömmel a lakodalmára, mint Juliánna az ajánló leveleivel a rettenetes
55 XXVII | velem, kicsikém - mondá neki Juliánna. - Nem! Te nem való vagy
56 XXVII | hangokat hallotta; csak Juliánna maradt meg a helyén rendületlenül,
57 XXVII | megszûntek. Szomjat érzett. Juliánna odatartá égõ ajkaihoz a
58 XXVII | Isten szolgálója - monda Juliánna.~- Add kezembe a feszületet!~
59 XXVII | Add kezembe a feszületet!~Juliánna elõhozta a kis elefántcsont
60 XXVII | ki vagy a mennyekben.”~Juliánna utána rebegte az Úr imáját.~- „
61 XXVII | Fölséges királyom!” - rebegé Juliánna.~Már akkor az nem volt többé
62 XXVII | elõtt, a csillagok fölött.~Juliánna egy holt emberhez beszélt.~ ~
63 XXVIII | pillanatra elzsibbasztá a rémület Juliánna minden idegeit.~A halál
64 XXVIII | neki versenytársa.~Mikor Juliánna Lõcsére megérkezett, egyenesen
65 XXIX | feketén meredeznek elõ.~Juliánna is egészen szépnek találta
66 XXIX | mutatta, hogy merre van az út.~Juliánna gyakran tekintgetett hátra
67 XXIX | csinálhatunk egy kis tréfát.~Juliánna leszállt a szekérrõl s visszament
68 XXIX | nyolcbivalyos fogattal, Juliánna is ki volt öltözve kackiás,
69 XXIX | világot az ördög teremtette.~Juliánna veszi az asztalon álló drótozott
70 XXIX | innom, kiszakad a gégém!~Juliánna szaladt a söntésbe, s hirtelen
71 XXIX | görbehátú vén banya, akit Juliánna Dorka nénõnek szólongatott,
72 XXIX | vele Tercsa.~Ezalatt meg Juliánna a tûzhelyhez látott, s nemsokára
73 XXIX | paprikás csirkéhez? - kérdé Juliánna a lovagtól.~Szeretett az
74 XXIX | Itt az uram! - mondá Juliánna a lovagnak.~Az nagyon meg
75 XXIX | csinos menyecske feleségül?~Juliánna szóhoz sem hagyta jutni
76 XXIX | nagy ígéret elõtt. Aztán a Juliánna is odavágott neki a beszédes
77 XXIX | szólítva, kiindult a pusztára.~Juliánna aztán szépen felterítette
78 XXIX | dunnák közé eltemetve, de Juliánna nem dalolgatott az õ édes
79 XXIX | megy a fiam, útmutatónak.~Juliánna egy oldalpillantást vetett
80 XXIX | hírével”. Szép holdvilág süt.~Juliánna egy szökéssel fenn termett
81 XXIX | mint a két szemed fényére.”~Juliánna a fiatal lovashoz fordult
82 XXIX | borravalót kapsz érte - mondá Juliánna.~A legény kétfelé törülte
83 XXIX | mint két fehér vitorla. Juliánna biztos kézzel fékezve a
84 XXIX | Ki van elfáradva? - kérdé Juliánna.~- Elõttünk a Kraszna.~-
85 XXIX | Pásztorcsillag”: odaléptetett Juliánna mellé.~- Mondok, hogy szép
86 XXIX | tüzes csókra fölváltva!~Juliánna csendesen nyugodtan húzta
87 XXIX | már a keleti láthatáron.~Juliánna nagyot sóhajtott a derült
88 XXX | született Garamszeghi Ghéczy Juliánna, kuruc fõstrázsamester hitvese”.~
89 XXX | oda, ahova küldve volt. Juliánna átadta azt Pálffy bánnak.
90 XXX | lesz az istenadta.”~Ekkor Juliánna maga hajolt ki a kocsiernyõ
91 XXX | milyen nagy uraságod van.”~Juliánna reszketve húzta magát a
92 XXX | halj meg, akit elárultál.~Juliánna menteni akarta magát; de
93 XXX | a mondott szavaknál is. Juliánna nagyot sikoltott, s a mellette
94 XXX | Nem láttad õt? - kérdé Juliánna.~- Kit?~- Azt az embert,
95 XXX | kedvesem, én szundikáltam.~Juliánna félve húzta széjjel a kocsiernyõ
96 XXX | a fenõkõvel a kaszáját.~Juliánna egész testében reszketett, -
97 XXXI | sírva fakadt az asszonyka.~Juliánna neheztelve szólalt fel.~-
98 XXXI | összeveszést velem? - kérdé Juliánna harcias tekintettel.~Erre
99 XXXI | mondta el a feleségemnek.~Juliánna kénytelen volt elnevetni
100 XXXI | szólt Blumevitz, mialatt Juliánna, mint afféle rajtakapott
101 XXXI | nem fogja szöktetni többé.~Juliánna nevetve nyújtott kezet Blumevitznek,
102 XXXI | eleinte haragvörösre gyúlt Juliánna arca; hanem aztán csak õrá
103 XXXI | lett.~- Ugyan? - suttogá Juliánna; egyszerre átmelegült tekintettel;
104 XXXI | fogja találni kegyelmed.~Juliánna bosszúsan csettentett a
105 XXXI | kivégeztetni.~Ez a hír megzavarta Juliánna útitervét.~Szegény Czelder
106 XXXI | a megkötött békességrõl.~Juliánna figyelmezteté a tábornokot
107 XXXI | kiszabadítónak.~Hanem azért Juliánna e bölcs tanács dacára nem
108 XXXI | hogy pálmafa nõ fel belõle.~Juliánna hátravetette magát a hintajába,
109 XXXI | kiszabadításával töltött el Juliánna, elszalasztotta azt az idõt,
110 XXXI | magyarokkal, a bécsi magyarokkal.~Juliánna a Vág völgyén végigutazva,
111 XXXI | gyalogszekereknek, amikor Juliánna megérkezett a kihallgatásra.
112 XXXI | a szobája.~Ide lépett be Juliánna, két duplaajtón keresztül,
113 XXXI | hölgyet a kerevetre üléssel, Juliánna megköszönte azt.~- Kérelmezõ
114 XXXI | Krasznahorka vármegye-termében.~Juliánna belevágott a fõúr szavába,
115 XXXI | Jánosnénak ezer darab arany.~Juliánna megrettent az 1000 darab
116 XXXI | darab arany... - hebegé Juliánna zavarodottan.~- Nos? Kezéhez
117 XXXI | õkegyelmessége keze ügyébe kerül.~Juliánna futott a kapott sebével,
118 XXXI | tarthatta a kedves fiát Juliánna. Ahhoz a nagy hajszához,
119 XXXI | népe felsereglik.~Mikor Juliánna a szõlõhegyek alá ért, az
120 XXXI | harangfélreverés? - kérdé Juliánna a kapuõrség parancsnokától.~
121 XXXI | egynek az arcát nem láthatja Juliánna; mert az elítéltet háttal
122 XXXI | végeznek ki!” - jegyzi meg Juliánna magában.~Az a névtelen iszonyat,
123 XXXI | vitézt Pálffy János, ahogy Juliánna, s vele együtt az egész
124 XXXII | írva, hogy a leánya volt Juliánna, Korponay Jánosné.~Azt sem
125 XXXII | szó nélkül megmagyarázzák Juliánna veszedelmes szép szemei.
126 XXXII | villámtul!~Ide jött haza Juliánna: a fehér asszony, aki feladta
127 XXXII | hegyvidéken végigutazott Juliánna, tanulmányozhatta az emberek
128 XXXII | emberlakta hely, a nagyvilág és Juliánna szülötte helye között.~Juliánna
129 XXXII | Juliánna szülötte helye között.~Juliánna atyja nem abból az ágából
130 XXXII | maradhat a fogadásának.~Mikor Juliánna keresztül hajtatott a bércfolyosón,
131 XXXII | idõn ott látta ez alakot Juliánna fenn a sziklafal ormán elõbbre
132 XXXII | pókfonalaikon a fákról. Juliánna arra emlékezett, hogy hányszor
133 XXXII | csinálsz itten kisfiam? - kérdi Juliánna megdöbbenve.~- Temetést
134 XXXII | mulatság ez? - szörnyedt el Juliánna, a gyermek mellé telepedve
135 XXXII | anyókám, itt minden szomorú.~Juliánna magához ölelte a gyermekét,
136 XXXII | szeretsz engem? - kérdé Juliánna, nyugtalan, esengõ szóval.~-
137 XXXII | én, hogy ki szeret engem!~Juliánna szemei megteltek könnyel.~-
138 XXXII | azzal a bagolyfejû pillék!~Juliánna kivette a keblébõl az ezüstgyopár
139 XXXII | kis épületke homlokfalába.~Juliánna kétségbeesetten kulcsolta
140 XXXII | gyermek kórágya mellett?~Juliánna a földön fetrengve sírt,
141 XXXII | hát lásson meg - rebegé Juliánna, és felkelt a földrõl.~A
142 XXXIII | Ott lakik az öreg Ghéczy Juliánna, Zsigmond úrnak a nénje,
143 XXXIII | asszony!~- Az vagyok! - szól Juliánna, nyugodt, szelíd szóval. -
144 XXXIII | végig, amiket elmondok.~Juliánna elkezdett vallani. - Nyílt
145 XXXIII | cvibakot a csokoládéba!~Juliánna felugrott a térdeirõl, s
146 XXXIII | Új összeesküvés? - kérdé Juliánna a kis fiúcskát kötényével
147 XXXIII | szörnyet halnék a rémület miá’.~Juliánna még a selyemkendõjét is
148 XXXIII | meg az öreg Fabricziust.~Juliánna összeborzadt. Fásultságát
149 XXXIV | markában tartá összeszorítva.~Juliánna még csak egy mozdulatot
150 XXXIV | szilajabb dühvel nézett Juliánna szemébe, s kezdte szorosabbra
151 XXXIV | csihést, a szépsége miatt!~Juliánna megsimogatta a gyermekhõs
152 XXXIV | köztük a fõ; neki mondá el Juliánna Ghéczy Zsigmond izeneteit;
153 XXXIV | Bevégeztem küldetésemet - szólt Juliánna, mikor a rejtekbõl elõhordott
154 XXXIV | Ez egy új nehéz kõ volt Juliánna szívére. Hát az õ kedvencét
155 XXXIV | s láncold vissza hozzád.~Juliánna arcra veté magát, és elkezdett
156 XXXIV | Elvállalom - suttogá Juliánna.~- Akkor készen, vagyunk -
157 XXXIV | kegyelmedet - szólt még Juliánna -, segítsen e jégfalon aláereszkednem.~
158 XXXIV | mégsem szorította õt magához.~Juliánna leült a szédületes jégfal
159 XXXV | kezét nyújtva Juliánnának.~Juliánna a hála örömkitörésével csókolá
160 XXXV | angyalokat, csupán õtet.~Juliánna reszketve rogyott térdre
161 XXXV | fénye, ami szétsugárzik.~Juliánna félve, borzadva csúszott
162 XXXV | üvegfedelet csodahalottja fölé. Juliánna könnyült kebellel rebegé:~-
163 XXXV | fáj, hozzá vagyok szokva.~Juliánna nagyot sóhajtott. Mi vigasza
164 XXXV | ki volt a keresztapja?~Juliánna úgy járt végig a kis kerten,
165 XXXV | elveszített. Egyszer megállt Juliánna egy szegfû elõtt, mintha
166 XXXV | vezetett látogatónõnek.~Juliánna úgy vette azt reszketõ kezébe,
167 XXXV | menyasszonykori miniatûr képe, Juliánna, mikor nem nézett rá senki,
168 XXXV | ágyút az apja ellen irányzá.~Juliánna a szemeit törlé.~- Mintha
169 XXXV | munkájának ívei voltak elszórva. Juliánna ott ült a karszékben az
170 XXXV | tõle. Nincs nagyravágyásom!~Juliánna nagyot sóhajtott, aztán
171 XXXV | nyugalmát - szólt mentegetõzve Juliánna és menni készült.~- De sõt
172 XXXV | ír ebben az indulatában.~Juliánna véghez vitte azt, amiért
173 XXXVI | anyókául jött be a várba Juliánna, éppen olyanul távozott
174 XXXVI | akármivel hódította is meg Juliánna a hõs vezért; az õ dolguk!
175 XXXVI | akkor nevetségessé lettek.~Juliánna éppen egy veszedelmes körútból
176 XXXVI | elbújva turbékolhasson benne.~Juliánna némán könyörögve kulcsolta
177 XXXVI | háborítatlanul találkozhassék?~Juliánna eltakarta lángvörösre gyulladt
178 XXXVI | uram lesz ott? - rebegé Juliánna, s egymás után eltûnt az
179 XXXVI | kezdtek. Ez legyen az utolsó.~Juliánna engedte ezt a hideg mérget
180 XXXVI | Igaz volt az öreg mondása. Juliánna most a férje után vágyott,
181 XXXVI | Juliánna nem úgy tett, ahogy az apja
182 XXXVI | férfiarc tekintett ki rajta. Juliánna rögtön megismerte az urát.~-
183 XXXVI | olvassák írásban - mondá Juliánna, s elõvonta a fõkötõjébe
184 XXXVI | nevét.~- Hm! - mondá magában Juliánna - itt ugyan osztják a csókokat
185 XXXVI | Vivát a dicsõ asszony!”~De Juliánna nem ügyelt arra, ami a háta
186 XXXVI | mikor írni akart vele.~Juliánna oly kérõ, oly esdõ tekintettel
187 XXXVI | asszonyságnak - ezer darab aranyat.~Juliánna erre a szóra mint egy veszett
188 XXXVIII| útjukat elálló parasztot.~Juliánna jól ismeri mind a kettõt.
189 XXXVIII| Blumevitzné, a Fabriczius leány: Juliánna kedvenc kicsikéje.~Egyszerre
190 XXXVIII| kezeiket s felsikongatnak.~- Juliánna te! Korponayné!~Õ meg kacag,
191 XXXVIII| még csak igazán kacagni Juliánna.~- Hahaha! Andrássy! Az
192 XXXVIII| nem bízom ebfogra - monda Juliánna. - Mert én az után élek.~-
193 XXXVIII| apónál? Hahaha! - kacagott Juliánna, s aztán szilaj jókedvvel
194 XXXVIII| magammal hordom - szólt Juliánna a keblére tapintva, s nyomban
195 XXXVIII| Mi az? Nincs nálad!~Juliánna ki akart ugrani a hintóból,
196 XXXVIII| állni fegyveres erõvel.~Juliánna sietett is azonnal a szekeréhez.
197 XXXVIII| jártak már akkor. Itt azután Juliánna átöltözött Löffelholtzné
198 XXXVIII| Pálffy Jánost meglátogatnod.~Juliánna azt mondá erre aggóskodva,
199 XXXVIII| az égbõl esett volna le.~Juliánna ismét jókedvû lett. Azt
200 XXXIX | hogy mi történt közöttük?~Juliánna egész hosszú mesét gondolt
201 XXXIX | fia számára visszakéri. Juliánna minden órán várja a férje
202 XXXIX | jössz, kis feleségecském?~Juliánna a halál félelmei között
203 XXXIX | asszonyomnak, én beleegyezem.~Juliánna alig hallhatóan suttogá:~-
204 XXXIX | erkélyszoba ez, ahonnan egykor Juliánna leste Belleville lovagnak
205 XXXIX | emlékezetes szoba volt az.~Juliánna most találhatott volna valami
206 XXXIX | karos gyertyatartót; akkor Juliánna széttárta elõtte a karjait,
207 XXXIX | szép, lesütött szemeit.~Juliánna szédelgõ fejét odahajtá
208 XXXIX | hordoz.~Mikor kora hajnallal Juliánna felébredt, azt hitte, hogy
209 XXXIX | levelek voltak bevarrva.~Juliánna megcsókolta annak az ütésnek
210 XL | indítóok hozta haza, amit Juliánna gyanakodó esze olyan hirtelen
211 XL | mikor a kegyelmet osztják.~Juliánna maga is egészen elhitte
212 XL | jövedelem nagyon összeszorult.~Juliánna többször említé a férjének,
213 XL | kisfiúnak pépet fõzni.”~Juliánna nem annak örült jobban,
214 XL | kell belõle megtudnunk, ami Juliánna történetével van kapcsolatban.~
215 XL | mást, csak ennivalót.~Mikor Juliánna felutazott Pozsonyba, Pelargus
216 XL | nagy könyörgésre tudott Juliánna egy szobácskát kapni, a
217 XL | valami kitüntetõ módon.~Juliánna elõadá, amiért idejött,
218 XL | címezte, most „te asszony!”~Juliánna elképedt. Érzé, hogy ez
219 XL | fõstrázsamesterné nagyasszonyom.~Juliánna helyet foglalt, s összeszedte
220 XL | önkénytelen ijedséggel Juliánna, s ezzel a szavával még
221 XL | valami levelek a kezében?~Juliánna megértheté a fõúr exaltált
222 XL | vihet haza. - Elég lesz?~Juliánna szorongó kebellel kérdezé:~-
223 XL | maradj a vendégfogadóban.~Juliánna megírta a levelet Viardhoz,
224 XL | kegyelmed haza, vagy fej nélkül.~Juliánna kitámolygott a terembõl.
225 XLI | papírhamvakat összegyûjté Juliánna, felnyitotta az ajtót, s
226 XLI | csuklyáját.~- Pelargus! - hörgé Juliánna, félig ijedten, félig örömmel.~-
227 XLI | Megsemmisítetted õket?~Juliánna odaadta a kezébe a hamuval
228 XLI | Ne idõzz itt! - suttogá Juliánna -, mert mindkettõnket elveszítesz.
229 XLI | ujjaiból elõ nem húzza.~Juliánna csak egy nagykendõt kapott
230 XLI | van a „Rothcr Hahn”-nál.~Juliánna hagyta magát odáig kísérni
231 XLI | hanákra a csapatvezetõ.~Juliánna ismerte azt a hangot. Teste-lelke
232 XLI | Fordulj vissza - mondá Juliánna a fuvarosnak.~Ettõl a perctõl
233 XLII | beszélnek.~A Korponay Ghéczy Juliánna felségárulási pere egyike
234 XLII | másik a hármas fakorona.~Juliánna hallgatta csendesen, hogy
235 XLII | nyugodni még alvó porodban sem.~Juliánna meg volt rendülve e szemrehányásra.~-
236 XLII | mélyre letaszít haragja.~Juliánna arca, egész alakja elárulta
237 XLII | lelkednek, mint maga a gyehenna.~Juliánna meg volt rendülve ez utolsó
238 XLII | urakat mind jól ismerte Juliánna, akiknek a nevei aranybetûkkel
239 XLII | megjelent az a sötét árny Juliánna elõtt, aki azt suttogja,
240 XLII | másik, a sok írás miatt.~Juliánna összerezzent, mikor a hozzálépõ
241 XLII | földi fájdalmat meggyógyít.~Juliánna letörlé könnyeit, s aztán
242 XLII | megérezve, Lengyelországba.~Juliánna megkönnyebbült szívvel sóhajta
243 XLII | vesztedbe, ahová indultál!~Juliánna a káplánhoz szólt még.~-
244 XLII | igazságot. Kegyelem vár érte!~Juliánna elrántá a kezét.~- Ne vesztegessük
|