Fezejet
1 III | szétnyílt kabátját.~- Óh, te fiam, csak hagyd úgy, téged
2 III | hátra csavarta a fejét.~- Te Wencezlauz, kóstold meg
3 III | hogy azóta már meghalt... Te stomfáksz! - tevé hozzá
4 III | szeress valahogy, mert akkor te is olyan futóbolond fogsz
5 VI | mögül Wencezlauz úrfi.~- Te mondád, én mondom, s mondja
6 VIII | fülibe súghassa, amit mond.~- Te szerencsétlen! A bíró leányát
7 VIII | sem húz ki. Sohasem érted te ezt meg; nem a te fejednek
8 VIII | érted te ezt meg; nem a te fejednek való. Megyek én
9 X | reszelõ kereplést.~- Hát te öcsém, Pelargus, mi az ördögöt
10 X | menyecske részérõl.~- Óh, te golyhó! Hát nem látsz?~Akkor
11 X | sikolt rá az asszony.~- Jaj te! Eredj vele! Csupa jégcsap
12 X | kimondtad: verekedni indulsz! Te csatába mégy most!~- Hát
13 X | felesége szép asszony.~- Te féltékeny vagy?~- Nem vagyok
14 X | Bizonyosan sebet kap. Csókold te, helyettem is, meg érettem
15 X | küldetése ez bizonnyal. Te látod, hogy hullanak le
16 X | erõsen állt, hát letépik. Te tudod jól, hogy Czelder
17 X | mind elõbb tudtam, mint te. Nyugtasd meg a lelkedet;
18 X | Nyugtasd meg a lelkedet; nem te árultad el ezt a titkot
19 X | közelemben.~- Én sem?~- Te meg éppen nem.~Azzal hevesen
20 XII | van.~- De hiszen nem vagy te pápista.~- Nem vagyok az;
21 XII | S aztán, ha én vagyok a te gonoszad, s te az én gonoszam,
22 XII | vagyok a te gonoszad, s te az én gonoszam, akkor „soha
23 XIII | rémületében összehúzta magát.~- No te ne félj tõlem. Te drágám!
24 XIII | No te ne félj tõlem. Te drágám! Te szentem! Hát
25 XIII | ne félj tõlem. Te drágám! Te szentem! Hát nem vagyok-e
26 XIII | szentem! Hát nem vagyok-e én a te kis anyácskád? Te hamupipõke!
27 XIII | vagyok-e én a te kis anyácskád? Te hamupipõke! Boszorkány anyának
28 XIII | alól.~- No hát mi kell, te nagy majom? - kiálta a janitorra,
29 XIII | õt fegyverezni!~- S azt te fogod megtenni? Te égmeszelõ!
30 XIII | S azt te fogod megtenni? Te égmeszelõ! Hát fogd jól
31 XIII | Gyere rám csak, gyere te: csirizfaló, csomótaszigáló,
32 XIII | amerre tudsz!~- Hogyan?~- Te tudod az útját, módját.
33 XIII | hajtóvadászatot tartani, te ne átallj elõlük elmenekülni.~
34 XIII | Azon az úton.~- Azon. - De te ne jöjj utánam, kis anyácskám.
35 XIII | város titkát tudni. - Csak te magad szabadulj meg. Itt
36 XIII | ez a kétcsövû pisztoly. Te olyan derék, bátor leány
37 XIV | tõle.~- Velem semmi. De te ugyan jókor jöttél. Én már
38 XV | XV. FEJEZET~Te Deum laudamus et caetera~
39 XV | tûzre harangoznak, hanem Te Deum laudamus lesz; arra
40 XV | melyben felszólítja, hogy a Te Deum után rögtön összeülendõ
41 XV | masírozik fel a templom elé a Te Deumra, s a bástyákon a
42 XVI | vagy, sasocskám, hiszen te magad tetted õt fogságra
43 XVI | mint a kifejt tej, amíg te föl nem keltettél: ha meg
44 XVI | láttávolba el magától: „Te vagy az? Korponay Jankó.
45 XVI | Korponay Jankó. Hiszen te átkozott derék fickó vagy!
46 XVI | egyenkint megcsókolja: „Óh ezt a te okos fejedet! Azok a bolond
47 XVIII | hozzám, hogy énekeljenek el. Te írd meg a halotti bizonyítványt
48 XVIII | rohanok a huszáraimhoz, te siess az õrsereghez a molnártoronyba!
49 XIX | tudom, hogy mit csinálok! De te mért szállsz le a nyeregbõl?~-
50 XIX | Hogyan bizony. Mind a te házad falából jönnek elõ
51 XIX | délig pihenhetünk. Szállj le te is a paripádról. Most hirdetik
52 XIX | hörgé Fabriczius.~- Az bíz a te kedves vejed urad, tegnap
53 XIX | Jezabel! Ez a Herodiás! A te feleséged! Õ árulta el ezt
54 XIX | hörgé Korponay - de az nem te fogsz lenni. - Azzal felrohant
55 XIX | vagyok az igazi szülõje, te csak mostohája! Kiveszem
56 XIX | becsületes kolduskenyeret! Te éld itt a világodat kedved
57 XIX | szerint, fényes gyalázatban, te világ rózsája! Ha úgy le
58 XIX | gyere utánam! Innen nyílik a te konyhádból a titkos alagút
59 XIX | Sámson, kézzel-lábbal! Ez a te lõporod nem más mint vaspor,
60 XX | nem tudod, öreg trotty? Te haltál meg! El is énekeltetted
61 XX | én jobbról vágok belé, te balról! Utánam, aki ember!
62 XXII | beszédjérõl. ~- Cigány vagy te, ugye?~- Nem én. „Új magyar”
63 XXII | valami sejtelme támadt.~- Te, rajkó! Láttad azt a magas
64 XXII | kiálta e döbbentõ csendben:~- Te a kaszárnyádban parancsolsz!
65 XXII | az azoknak nem fáj; de a te fájdalmad igaz.~- A másik
66 XXII | uram nem az!~- Édes ángyom! Te magad is vetted azt a gyászlevelet,
67 XXII | Elõttem az marad mindig. S ha te, egy Andrássy ivadék elfeledheted
68 XXII | unokájuk visszatér s melyre te átkot kiáltasz, hát ez a
69 XXII | átkot kiáltasz, hát ez a te karddal átkötött barátcsuhádhoz
70 XXII | barátcsuhádhoz éppen hozzáillik. Te élhetsz szeretetlenül, s
71 XXII | elhagyott tûzhelyéhez vágyik, te ám szidalmazd érte; én imádni
72 XXII | oktalan bolondságnak lássék. Te azzal a szóval fogadtál,
73 XXII | hidegvért mímelõ szavak?~- Te egy egész sereg koldust,
74 XXII | azzá; mi vérontó emberek. A te kegyes szíved ki akarja
75 XXII | bûneinket. Mi vétkeztünk, s te vezeklesz helyettünk. Tudom,
76 XXII | helyettünk. Tudom, hogy a te szívednek ez gyönyörûség.
77 XXII | ékesíti föl magát, úgy jársz te a könnyezõ szemek ragyogása
78 XXII | valamennyinél fényesebb alak.~- Te gúnyt ûzesz ebbõl?~- Ellenkezõleg,
79 XXII | abban az imádkozóházban.~- Te ki akarod verni az én házamból
80 XXII | parancsoltak, ahogy megfogadtam.~- Te ki akarod zárni az én uramat,
81 XXII | szelíden. - Legyen úgy, ahogy te intézkedel. Készülj a várvédelemre
82 XXII | elférnek az asszonyok mind. - Te azután rendelkezzél az egész
83 XXII | mámoros fõvel is), hogy te még a mi templomunkból is,
84 XXII | lelket ismersz bennem, de ha te az én templomom küszöbét
85 XXII | motyogva a szókat.~- Hát te azt hiszed, szent asszony,
86 XXII | jön Krasznahorkába, mert a te ölelõ karjaidba sietteti
87 XXII | az elhatározása.~Szólt.~- Te azt mondád nekem, hogy ha
88 XXII | égi malasztot árulják: hát te kész vagy fegyvert fogni
89 XXII | megsújtalak vele úgy, hogy te lész az, aki soha többet
90 XXII | tömjént. - Tudd meg, hogy a te bálványképed nem azért siet
91 XXIII | a családi tûzhelyét is. Te itt tûrsz, szenvedsz, imádkozol,
92 XXIII | Circe karjai közt kacagja a te szenvedéseidet és a hazáét!~
93 XXIII | gyöngéden rebegve:~- Hiszen te nem tehetsz róla: azok a
94 XXIII | uram; szerelmes bálványom! Te vigasztaló képem! Védd magad!
95 XXIII | uram.”~S végzõdtek így: „a te sírig híven szeretõ hitvesed.” ~
96 XXIII | száraz, kemény hangon. - Te mind megrontod magad azzal
97 XXIII | Miklós. Én nem szólok bele a te dolgaidba, te ne szólj bele
98 XXIII | szólok bele a te dolgaidba, te ne szólj bele az enyimekbe.
99 XXIII | szólj bele az enyimekbe. Te egész hatalmú úr vagy itt
100 XXIII | is az uram hagyta így. Ha te kiküldözted a várból az
101 XXIII | féltenélek; hanem azért, mert te - a nagy koldusápolás mellett -
102 XXIII | bosszúra gyulladna miatta. De te asszony vagy, nem jobb,
103 XXIII | Állati ösztön: semmi más. Te megbocsáthatsz neki azért,
104 XXIII | Gracchusok anyja. De nem úgy van. Te gyermekeidet csúszómászó
105 XXIII | porkolábom vagy?~- Az vagyok. Te mondád. Magad szolgáltál
106 XXIII | rá. Mit bánom én azt, ha te mindennap százszor írod
107 XXIII | ezernyi ezer csókot! De te tudósításokat küldesz az
108 XXIII | seregestül elfogják? S íme, a te figyelmeztetésedre Andrássy
109 XXIII | kerülõ útnak fordul. Ez a te munkád volt.~Zsófia elszörnyedve
110 XXIII | vissza ez ember elõl.~- Te! - lihegé. - És teneked
111 XXIV | elmorzsolt mondásból.~- Te nem imádkoztál az apádért! -
112 XXIV | ríkattad meg az anyámat?~- Ejh! Te gyerek vagy! Nem értesz
113 XXIV | örök idõkre! Amen.”~- Óh, te rettenetes hazaszeretet! -
114 XXIV | Miklós bácsitól.~- No és te hány narancsot kaptál?~-
115 XXIV | Mind a Ferkó kapta.~- Hát te olyan ügyetlenke lettél?~-
116 XXIV | hadnagyok meg Miklós bátya.~- S te azt akartad, hogy azok azt
117 XXIV | lássák, milyen rosszul lõsz te? Hát miért akartad te azt?~
118 XXIV | lõsz te? Hát miért akartad te azt?~A gyermek odahúzta
119 XXIV | Mindjárt vége lesz annak. Csak te ölelj meg, majd attól elmúlik.~
120 XXIV | haljak, itt maradjak: légy te nekem jó kisfiam - suttogá
121 XXIV | súgá a kis Józsi fiú.~- Hát te tudod, hogy mit akarok vele?~-
122 XXIV | Mik azok, kisfiam?~- Hát te még nem tudod? Akkor, látod,
123 XXIV | látod, én többet tudok, mint te. Vannak ilyen vastag polturák,
124 XXIV | velem! Inkább kövess el te rajta testvérgyilkosságot,
125 XXIV | amivel megfenyegettem?~- Hogy te beváltod, hiszem, de hogy
126 XXIV | aztán kim maradna nekem, ha te itthagynál? Sohasem látnál
127 XXIV | Nem hagylak el anyám! De te se hagyj itt engem!~- Nem
128 XXIV | Nagyszombatba, püspök lesz belõle. Te vagy csak az igazi Andrássy
129 XXIV | megnevetteté a gyermeket.~- Te fogod majd, édes öcsém,
130 XXIV | mondjam meg neki!~- Csak te maradj itt most. Mindjárt
131 XXIV | nagyobbik így szólt:~- Hallod-e, te barát! (Te barát!) Neked
132 XXIV | Hallod-e, te barát! (Te barát!) Neked a mi anyánk
133 XXV | mind a pénzt; veszítsd el, te értesz hozzá.~De nagyon
134 XXVI | indulj ki csengõkkel. Hiszen te nagyúr vagy, generális vagy,
135 XXVI | filiszterségnek azt találgatni, hogy te merre utazol? Az intrika
136 XXVI | intrika közöttünk marad. Tudod te azt, hogy ki az a Belleville?
137 XXVI | legszebben van elintézve. Te ma elmégy Poprádra. Holnap
138 XXVI | legyen, hadd utazzam odább!~- Te Náci gyerek! - kiálta Husz
139 XXVI | nem szaladsz, mikor hílak, te tacskó?~Pedig sietett az
140 XXVI | legvékonyabb hangon kiáltott.~- Te, Hánzi gyerek!~A Hánzi gyerek
141 XXVII | eléje szívemet: „Nézz bele! Te látsz azon keresztül. Amit
142 XXVII | Krisztina reszketve követte.~- Te nem jössz oda velem, kicsikém -
143 XXVII | mondá neki Juliánna. - Nem! Te nem való vagy az ilyen csatába.
144 XXVII | való vagy az ilyen csatába. Te félsz. A halál harapós kutyái
145 XXVII | égetem meg vele a kezemet. Te csak maradj veszteg a vendéglõdben,
146 XXVII | érted jövök. Én elhozom a te apád amnesztia levelét is,
147 XXIX | félsz? Hiszen hajtottál te már ennél merészebb megbízást
148 XXIX | megijedve. De mi lesz veled? Te itt akarsz maradni?~- Itt
149 XXIX | Azért válunk mi most ketté. Te elõremégy, én hátramaradok.~
150 XXIX | mindjárt úgy ungorkodni.~- Te meg ne trécselj! Hol van
151 XXIX | üldözõbe vennék: „Aztán, te kölyök, úgy vigyázz ám rá,
152 XXIX | összekacsintást váltott.~- Hát a „gyíh te lopott, tolvaj hajt!” útja? -
153 XXIX | Ejha, fiacskám, hisz így te eltékozlod még az apád mentéjét
154 XXX | megtörténhetik iziben. Hej Dorka, te! Gyere csak be! A kapitány
155 XXX | mérgesen dörmögé:~- Heh! Te fertelmes gonosz csont!
156 XXX | boszorkány kezébe? Dorka te, Dorka! Becsüld meg magad!
157 XXX | cigányoknak. Hova tetted, te gonosz csont, a császár
158 XXX | menyecske leányát.~- Tercsa te, jer elõ! Készíts jó vacsorát.~
159 XXX | hamarabb meghozta, mint te.~- Hamarább, mint én?~-
160 XXX | Három nappal hamarább, mint te.~- Hisz én éjjel, nappal,
161 XXX | hogy tetszik az aratás? A te vetésed ez! Nézd csak! Ez
162 XXX | vetésed ez! Nézd csak! Ez a te dominiumod! Amíg a világ
163 XXXI | Blumevitz -, mit nekem a te bolond apádnak az amnesztialevele?
164 XXXI | duzzogott érte.~- Látod, te rossz ember vagy. Elszakítasz
165 XXXI | Emlékezel-e rá, mikor a szófán a te nótádat vertem, a kedvest?
166 XXXI | gondoltam és az árulásra; te magad csak egy súly voltál
167 XXXI | feléjük.~„Kegyelmes úr! Te Pálffy bán! Itt van a szathmári
168 XXXI | szathmári békeszerzõdés! Te írtad alá. Amnesztiát adtál
169 XXXII | csinálok.~- Temetést? Hát te avval játszol?~- Mivel játszanám?
170 XXXII | esengõ szóval.~- Nem.~- Nem? Te nem szeretsz engem?~- Senki
171 XXXII | téged.~- Miért nem?~- Mert te sem szeretsz senkit.~- Ki
172 XXXII | Kis angyalom! Mit játszol te a halállal? Nem félsz tõle?~-
173 XXXII | de rossz dolog volt! Ha te azt megtudnád! Majd megfagytunk;
174 XXXII | rémítettek! Iszonyúkat láttam! De te csak nem jöttél! Aztán csak
175 XXXII | a haláltól, anyókám; de te félhetsz tõle. Elõre megmondom,
176 XXXIII | lábad! Kiontom a véred! Te pokolvirága! Te Jézabel!
177 XXXIII | a véred! Te pokolvirága! Te Jézabel! Te Goneril! Te
178 XXXIII | pokolvirága! Te Jézabel! Te Goneril! Te gyilkos Darvulia!
179 XXXIII | Te Jézabel! Te Goneril! Te gyilkos Darvulia! Puskát
180 XXXIII | félelemtõl reszketõs hangon: „Eh te Jezabel! Hej, te Darvulia,
181 XXXIII | hangon: „Eh te Jezabel! Hej, te Darvulia, cudar!”, s aközben
182 XXXIII | kérdi fogvacogva az öreg. - Te bûnös asszony!~- Az vagyok! -
183 XXXIII | elõtted mindent, amit tettem; te ítéld meg, mekkora volt
184 XXXIII | mindent elmondok elõtted, te engem élve nem hagysz; s
185 XXXIII | szépen kérlek, hogy eredj. Te elmondtad nekem a magad
186 XXXIII | neked az én gyönyörûségemet. Te hidd el nekem, hogy édes.
187 XXXIII | eltakargatva.~- Ne féltsd te õtet. Tud õ mindent, s nem
188 XXXIII | elvégzem, megint visszajövök. Te csucsulj el, aludjál addig
189 XXXIV | után.~Halljad, amit mondok, te, kinek nincs neve, „lõcsei
190 XXXIV | utamon keresztülmentél. Te emlékezni fogsz rá, hogy
191 XXXIV | lélekkel szereti, mint én, az a te apád. S csak egy ember van
192 XXXIV | kerestelek: - ez az apád. - Ha te meg tudtad venni Garamszegi
193 XXXIV | apját, szülõvárosát elárulni te tanítottad meg. Most az
194 XXXIV | Most az is földönfutó, mint te.~Ez egy új nehéz kõ volt
195 XXXIV | akarunk állni, mink is, te is. Ebben találkozunk, s
196 XXXIV | is átjöhetett tehozzád, te is „õ”-hozzá, amikor tetszett?~-
197 XXXIV | szobájába tódultak.~- S te hogy segítettél rajta?~-
198 XXXIV | ki azon az úton, amelyen te bejutottál hozzá?~- Mert
199 XXXIV | becsületemre.~- „Õ” az volt, te nem! - Tehát Andrássy egész
200 XXXIV | volt a lõcsei árulásban? Te voltál az, aki õt elcsábítottad;
201 XXXIV | aki õt elcsábítottad; a te mézes szavad, a te sugáros
202 XXXIV | elcsábítottad; a te mézes szavad, a te sugáros két szemed, a te
203 XXXIV | te sugáros két szemed, a te varázstudó ajkad volt az
204 XXXIV | ahogy akarod választhatsz. Te elcsábítottad a magyar hadsereg
205 XXXIV | szörnyen.~- Hogyan? Azt te tudod! Ugyanazokkal a mézszavakkal,
206 XXXIV | hogy kövessen megint, ahova te viszed. Vedd elõ azt az
207 XXXIV | betléri kastélyába. - Ha te most elmégy és visszajössz,
208 XXXV | kérdeni, mi áron kaptad azt te, s még majd rosszat gondol.~
209 XXXVI | juttatni. Érts meg, mi módon. - Te azonnal nekiindulsz, egész
210 XXXVI | tanúbizonysága. Hát nem te ajándékoztad ezt az apjának?~-
211 XXXVI | más valaki is. Vagy pedig te fogsz õrá várni, ha hamarább
212 XXXVI | amit az öreg mondott:~„Te kunkora bajuszos dali legény,
213 XXXVI | hidd valahogy, hogy csak a te kedvedért csalják meg a
214 XXXVI | annyiszor csalják meg a te kunkora bajuszodat a deres
215 XXXVI | Mindannyiszor az urára gondolt; „Ha te kockára teszed a fejedet
216 XXXVI | útközben elkapják.~Maradok, a Te igaz hû bajtársad és jóakaród:
217 XXXVII | jutalmát. - Mit fecsérled te a mi aranyainkat, amire
218 XXXVII | Azt már én fogadom.~- Te? - ordított rá Korponay. -
219 XXXVII | rossznak tartanod, mert te tudod, hogy milyen jó volt;
220 XXXVIII| felsikongatnak.~- Juliánna te! Korponayné!~Õ meg kacag,
221 XXXVIII| rendes dolog. Almát árulok.~- Te almát árulsz?~- Hát valami
222 XXXVIII| asszony nem lehetek.~- De te tréfálsz?~- Hogy tréfálnék?
223 XXXVIII| eresztelek el.~- Hiszen te magad is földönfutó lettél,
224 XXXVIII| De már visszaadták. Csak te jer most velünk. Százféle
225 XXXIX | velem történni fog. Ugye, te is velem jössz, kis feleségecském?~
226 XXXIX | mármost rajta leszek, hogy te is szeress engem.~S azzal
227 XXXIX | boldogság volna ez, amit te énvelem osztasz, hogy magát
228 XXXIX | gondolatomat megvallom), hogy te most azért kerestél csak
229 XXXIX | határozták azt el, hogy te válj ki közülök, és térj
230 XL | közé:~- Mit tudsz errõl! Te asszony.~Eddig kegyelmednek
231 XL | kegyelmednek címezte, most „te asszony!”~Juliánna elképedt.
232 XL | feleletet kaptál. Eszerint te is felelhetsz az én kérdésemre,
233 XL | írásokat.~- Az nem úgy lesz. Te nem mégy Pozsonyból sehova.
234 XLI | kegyeit a hódoló népségnek. Te lehetsz a vidék élõ jóltevõje!
235 XLII | úri família törzsökévé; de te inkább tartoztál hûséggel
236 XLII | gyújtogatóknak, mint a te koronás fejedelmednek, a
237 XLII | koronás fejedelmednek, a te szegény nyomorgatott hazádnak
238 XLII | nyomorgatott hazádnak s a te árva családodnak. Ember
239 XLII | családod fogja megfizetni. Te elvégzed hamar: egy pallosütéssel
240 XLII | minden bizonyítványaival. De te azokat elégetted! Milliókat
241 XLII | fellobban, nagyobb pokol lesz a te lelkednek, mint maga a gyehenna.~
242 XLII | pillanatban oltsa ki az Isten a te fiadnak az életét!”~Ha az
243 XLII | elszörnyedve kiálta fel:~- Te makacs, megátalkodott asszony!
|