Fezejet
1 I | asszonyi kalandorélethez; de mi indokolja az átmenetet a
2 III | hogy melyik hol lakik, és mi a világi foglalkozása.~A
3 III | Sok verse van annak. Még mi nem megyünk be! Várunk valakire „
4 III | urak csendesen nevettek.~- Mi az? Mit nevetnek? - tudakozódék
5 III | kegyelmességed tán, hogy ha a mi templomunkba belép, maga
6 IV | németek és rácok. Verjük mi azokat! A prédikáció után
7 IV | lyuka -, hanem az, hogy mi itt ilyen dobzódást, lakmározást
8 IV | tartják a városunkat, és mi készen lehetünk, hogy talán
9 IV | kiéheztetnek bennünket, s akkor mi egy dáridóban annyi mindent
10 IV | szónoknak bíró uram. - Van a mi raktárainkban, úgyebár,
11 IV | sem ijed meg.~- Nos? hát? mi az? - kérdé Alauda uram,
12 VI | amiben, úgy látszik, hogy a mi vendégeink szûkölködnek.
13 VI | rettenthetlen vitéz bajnok ez a mi tábornokunk, báró Andrássy
14 VIII | Hopp, Gevatterek!”~- No! mi az?~- Ezek az én édes szemeim!
15 VIII | hogy azt is észrevegye.~- Mi tetszik, nemes uram?~Alauda,
16 VIII | kinyitogatták, úgy nézték, mi történik idekinn.~„Madár
17 VIII | megtudta volna is, kinek mi köze hozzá, hogy Alauda
18 IX | ébredek fel az álmomból, mi az ablakomon besüt: kitekintek
19 IX | piacra, kérdem a strázsákat, mi történt; azok azt mondják,
20 IX | német főhadiszállásra a mi küldöttünk, Czelder Orbán
21 X | Hát te öcsém, Pelargus, mi az ördögöt csinálsz itt
22 X | a lábasbul.~- Nem értem! Mi ez? Hát a cselédség?~- Cselédség?
23 X | egy kocsis. Idefenn pedig mi magunk ketten, Pelargussal.~-
24 X | kezét.~- Mit mondasz? Hát mi lesz kegyelmed?~- Hát a
25 XI | monseigneur.~- De az ördögbe is, mi szüksége van önnek, ilyen
26 XI | hódolatomnak.~- Azt csak mi tudjuk ketten: én meg az
27 XI | magammal beszélni. Tehát mi az ön kívánsága? Csakugyan
28 XI | Én bizony nem tudom, hogy mi nagy különbség volna közötte.
29 XI | elnézegette sokáig. Vajon mi feküdt a két süveg között,
30 XI | legjobb idõben érkezett.~- No, mi baj? - kérdezé, odakopogva
31 XII | asszony. Ki találja ki, hogy mi az igaz benne? Vagy tán
32 XII | szemeivel. Vegyük elõ a mi közös Panteonunkat. Hadd
33 XII | jégvirágos ablakra bámulva.~- Mi az? Mit neszelsz?~- Mintha
34 XII | azt hallod.~- Nem tudom, mi lelt? Úgy fázom. Nézd, hogy
35 XII | két nagyobb bolondot, mint mi ketten vagyunk?~Az bizony
36 XIII | kapubolt alól.~- No hát mi kell, te nagy majom? - kiálta
37 XIII | verekedés ez? A piac közepén? Mi az, polgárok!~Egyszerre
38 XIII | leeresztette a kardját. - Mi kocódása van önnek a polgárõrökkel?~-
39 XIII | egynehányat, aki utamat állja. Mi bajok velem?~De most már
40 XIII | felnyithassa a ketrecet, amíg mi valamennyien a tüzet oltjuk
41 XIII | hozzá, amíg megértette, hogy mi járatban vannak azok, akik
42 XIII | azok várhatnak reggelig. Mi itt házmotozást tartunk.~-
43 XIV | Ces cancre des bourgois! Mi történt itt veled bajtárs? -
44 XIV | Urak! Úgy hiszem, hogy mi itt ezen a helyen egészen
45 XIV | ne magyarázza szavait. - Mi többiek menjünk: Belleville
46 XV | ágyúzás lett a vége.~- De hát mi az Isten csodája van odakinn! -
47 XV | palástra lészen szükség a mi epitaphiumunkon.~Amire olyan
48 XV | a templomból kijövet. - Mi ütött hozzá egyszerre, hogy
49 XV | összeülhetünk.~- Hát még mi lesz?~- A vegyes törvényszék
50 XVI | leszedetni. Isten oltalmazza a mi városunkat!~Azzal továbbment
51 XVI | láttam, nem éreztem.~- De hát mi baja volt a schlaraffok
52 XVI | karperecét az én kezemhez: mert mi fegyvertársak vagyunk.~A
53 XVI | fogsora a sötétbõl elõ.~- Mi a mennydörgõ mennykõt nevetnek
54 XVI | pedig azon célzást, mely a mi generálisunk õnagyméltóságát
55 XVI | fickónak, aki nem tudom mi okból, utamat állni bátorkodott,
56 XVI | a kegyelmed kezébe?~- De mi közöm nekem a kegyelmetek
57 XVI | vasketrecéhez ott a piacon? S mi köze van annak a vasketrecnek
58 XVI | a dolga megmondani, hogy mi úton jutott a ketrecbörtön
59 XVI | már kezdte sejteni, hogy mi úton jutottak azok a kulcsok
60 XVI | az ostoba kulcsokhoz; hát mi baj lesz belõle?~Még csak
61 XVI | Szentlélek Istennek nevében.~Mi, Felsõvadászi Rákóczi Ferenc,
62 XVI | további intézkedésünkig, a mi tûzben kipróbált hívünknek
63 XVI | császári ezredes, aki a mi Czelder Orbánunkért túszul
64 XVI | ijedve az ajándékhozótól.~- Mi azt hittük, ott tartanak
65 XVI | laboratórium. Ehhez a munkához mi az elfogott tirol pattantyúsokat
66 XVI | mikor le van kaszálva! Mi dolguk a halottaknak a templom
67 XVI | elfogadhatatlan, s amíg mi afölött alkudozunk, azt
68 XVI | kapitánynak a nevét, aki a mi lovasságunkat a convoi elé
69 XVII | összevissza nem bujkáltam, hogy mi módon történhetett volna
70 XVII | tudomással nem bírt, hogy mit és mi irányban ásnak, vájnak ott
71 XVIII | összelabancozni. Hiszen mi hagyunk magunkkal beszélni.~-
72 XVIII | felriadt Korponay János.~- Mi az? - kiáltá.~Juliánna hallotta
73 XVIII | képezett. S tudta, hogy mi az.~Meg volt riadva.~Mitõl
74 XVIII | sem volt találgatni, hogy mi lehet az, amint a másik
75 XVIII | madame, mint énrám nézve. A mi carrée-nk a kuruc huszárságnak
76 XIX | kegyelmed egy vérfürdõt, melyben mi betolakodott császáriak
77 XIX | vecsernye következhetik. De hát mi lesz eztán? Ki nyer vele?
78 XIX | falai köré, nem tudják, mi történik a külvilágban?~-
79 XIX | rájuk utaltam. Mondja meg, mi kifogása van ellenük?~-
80 XIX | tart; az pedig régóta a mi emberünk. Akire legbiztosabban
81 XIX | együtt.~- Majd kiszolgáljuk mi az ágyút magunk, én az én
82 XIX | a hazát, a fejedelmet, a mi szép szabadságunkat!~- Az
83 XIX | akkor egyszerre tudta, hogy mi vár rá.~- Mit tettél? asszony! -
84 XIX | kiáltá rá Korponay. - Mi van a zsákodban?~- Lõpor
85 XIX | Inkább az ördög minket, mint mi õtet!~- De azt bizony ne
86 XX | potyogatott ütésekkel.~- Mi az? - kérdé Fabriczius,
87 XX | ő puskapora a tűzben.~- Mi az? - kérdé a dobszóra,
88 XX | a piacra, megnézni, hogy mi folyik odalenn a külsõ világban?~
89 XXI | Álmodik a jövendõkrõl.~Mi álmodjuk vissza a múltat.~
90 XXII | kikérdezték, hogy ki fia, mi járatban van? ~Elmondta,
91 XXII | futott végig a veríték.~Mi lesz ebbõl?~Majd vad vigyorgásra
92 XXII | erõsebbek az okoskodásnál. Mi lehetett azokban a kitörült
93 XXII | benne. Nem tudja kitalálni, mi az. Nem a Miatyánkban van
94 XXII | tekintetébõl sejtheté, hogy mi hozza õt ide. A gyermekeit
95 XXII | barátság virul még! Onnan jön a mi üdvösségünk? Nekem a ti
96 XXII | koldussá, nyomorékká.~- Mi tettük õket azzá; mi vérontó
97 XXII | Mi tettük õket azzá; mi vérontó emberek. A te kegyes
98 XXII | ki akarja engesztelni a mi bûneinket. Mi vétkeztünk,
99 XXII | engesztelni a mi bûneinket. Mi vétkeztünk, s te vezeklesz
100 XXII | fõvel is), hogy te még a mi templomunkból is, vagy ahogy
101 XXIII | érdemrendet kapott volna. Aztán mi is van abban? A katonák
102 XXIII | elcifrázta, hol így kezdé: „Mi atyánk ki vagy Bécsben”,
103 XXIII | ahelyett, hogy „bocsásd meg a mi bûneinket, miként mi is
104 XXIII | meg a mi bûneinket, miként mi is megbocsátunk ellenünk
105 XXIII | mondta: „büntess meg minket a mi vétkeinkért, miként mi is
106 XXIII | a mi vétkeinkért, miként mi is megfizetünk azoknak,
107 XXIII | mondott el neki mindent, hogy mi történik odakinn a várban.
108 XXIV | rettegett: férje hazatértét.~Mi fog történni akkor? Minő
109 XXIV | ma sem tudják az orvosok, mi ennek a bajnak az orvossága.~
110 XXIV | rebegé:~„Tartsd meg Isten a mi hazánkat, az édest; pusztítsd
111 XXIV | hadnagyok! Úgy mondták, hogy mi is halljuk. Tudod már, hogy
112 XXIV | hadnagyok elõtt úgy, hogy mi is hallottuk. Apánk írja,
113 XXIV | Kegyelmes uram!~- Hát neked mi bajod?~- A templom tornyára
114 XXIV | Harminc ezüstpénzért a mi megváltónkat, a fejedelmünket!
115 XXIV | mint a fuldoklóé.~- No mi lelt?~- Az anyám! - hebegé
116 XXIV | barát! (Te barát!) Neked a mi anyánk koporsója mellett
117 XXIV | koporsója mellett semmi dolgod. Mi az öcsémmel összebeszéltünk,
118 XXIV | mellette virrasztani; s mi nem engedjük meg, hogy õt
119 XXIV | cingulumot. Isten irgalmazzon a mi szegény bûnös lelkeinknek.~
120 XXV | egymásra. Elképzelé, hogy mi lehet azokban? Keserû szemrehányások.
121 XXV | Blumevitznek nem mondta el, hogy mi történt vele Krasznahorka
122 XXV | mondá Belleville. - De mi az ördögöt tituláljuk mi
123 XXV | mi az ördögöt tituláljuk mi egymást? Legyünk, mint állapotunkhoz
124 XXV | pápista úrnõ! Tudjuk, hogy mi az?~Éppen most is mind a
125 XXV | Andrássy azt kérdezé, hogy mi lesz ez a szép munka, amin
126 XXV | innen elmenni? és hová? és mi módon? Természetesen, a
127 XXV | meg is szülemlik.~De hát mi szüksége van ennek a két
128 XXV | úr, most nem jut eszembe, mi volt a neve annak a cseh
129 XXVI | FEJEZET~A levelek tragédiája~A mi hõsünknek nem kellett több
130 XXVI | találta, s elmondta neki, hogy mi hozta ide.~Az az irónia
131 XXVI | illetõleg.~- De hát ahhoz mi köze valakinek, hogy én
132 XXVI | nagyúr vagy, generális vagy, mi köze a filiszterségnek azt
133 XXVI | megóvni nem áll hatalmamban.~- Mi az? Talán kuruc bandák ólálkodnak,
134 XXVI | a diagnózis alatt, hogy mi véleménye van a baja felõl,
135 XXVI | Egy kis baj van.~- Mit? Mi az? - kérdék megrettenve
136 XXVI | ebben az átkozott fészekben? Mi van itt valami mulatságra
137 XXVI | tudom, hogy elfelejti, hogy mi az „ursus”-nak a genitivusa!~-
138 XXVI | hanem gördült tovább.~- Mi ebben a tréfa? - kérdezé
139 XXVI | No iszen elképzelte, hogy mi van a levélben belül! Szitkozódás,
140 XXVI | nem tudta képzelni, hogy mi történhetett ezzel az asszonnyal,
141 XXVI | tündér.~Ki nem tudta találni, mi történhetett vele?~Már arra
142 XXVI | Most tudta csak meg, hogy mi volt az, amit elveszített.~
143 XXVII | lehet valami. Azonban mégis mi oka van kegyelmeteknek asszonyaim
144 XXVII | tenni. Kegyelmed tudja, hogy mi az a háború, learatta annak
145 XXVII | elveszítsen. Kegyelmed idegen mi köztünk, éppen azért igazságos
146 XXVII | mostan.~Imádkozni kezdett.~- „Mi atyánk, ki vagy a mennyekben.”~
147 XXVIII | asszony.~- Nos, ifjasszony! Mi hír a császárról? - kérdé
148 XXVIII | megtanulta már kegyelmed, hogy mi van abban a levélben? -
149 XXVIII | nicht mein lieber Löwe.”~- Mi a mendergetett mennykõnek?~-
150 XXVIII | becsületesen ejtem azt ki, ahogy mi Stájerországban szoktuk,
151 XXVIII | kihozva, rájuk rivallt, hogy mi a kék csodát akarnak tõle,
152 XXIX | magamért vagyok megijedve. De mi lesz veled? Te itt akarsz
153 XXIX | födél alá! Azért válunk mi most ketté. Te elõremégy,
154 XXIX | ifjasszonyka izenetet hoz a mi urunktól? Ugyan mondja meg,
155 XXIX | urunktól? Ugyan mondja meg, mi van benne? Énnekem megmondhatja.
156 XXIX | öreg Dorka nénõ! De bizony mi egyikünk se kódorgunk ilyen
157 XXIX | császár parancsolja! (Hát a mi urunk mit szól ehhez?)~Azzal
158 XXIX | százat.~- Isten áldja meg a mi urunkat! Tudtam én, hogy
159 XXIX | a nagy lúdgágogás.~- Hu, mi a mennykõ! - kiálta, kikecmelegve
160 XXIX | Héj, korcsmáros gazda!~- Mi baj, kurér uram?~- Miért
161 XXX | mégis ketten együtt törtük mi el tegnap a paprikás csirkének
162 XXX | Akár magukra hagyom.~- Mi a csoda ez? Hát ez a kend
163 XXX | értette a dolgot.~- No, hát mi lesz már?~- Ni, hogy keresztbe
164 XXX | császáriaké Nagy-Károly.~„Mi I. József, Isten kegyelmébõl
165 XXX | Krisztinára vetette magát.~- No, mi baj, kedveském? - kérdé
166 XXXI | keresem, szép asszony; hiszen mi régóta jó cimborák vagyunk;
167 XXXI | egyet bocsássa meg. Ismerjük mi egymást! No nevesse el magát,
168 XXXI | csöveibe kacsingatva.~- De hát mi volt az? - kérdé Krisztina,
169 XXXI | vagy komolyan.~- Hát azt mi tudjuk ketten - szólt Blumevitz,
170 XXXI | a feleségem elõtt, hogy mi volt a levélben. Hadd higgye,
171 XXXI | kegyelmednek, ki tudja, hogyan, mi módon, a kegyelmed dolgát
172 XXXI | hanem egy föltétel alatt.~- Mi az?~- Hogy tõlem a feleségemet
173 XXXI | Elszakítasz bennünket, mikor mi úgy szerettük egymást, mintha
174 XXXI | kedvéért, hogy megmondja neki, mi sietteti e kétségbeesett
175 XXXI | sem értesítette róla, hogy mi oka volt õt ily hirtelen
176 XXXI | amint Kassa kapitulált, s a mi hadtestünk a Szepességre
177 XXXI | Krisztina nem tudta, hogy mi nevetni való van ezen.~-
178 XXXI | elõéreztették Korponaynéval, hogy mi vár õrá, ha a bécsi fõurak
179 XXXI | meg belõle a kancellár, mi mindenre képes ez az asszony.
180 XXXI | állhatott elõ vele, hogy az neki mi célra lett adva? Hogy ezt
181 XXXI | hát akkor a száraz ágra mi vár?)~Meg is bukik ma minden
182 XXXI | kezdett kíváncsi lenni, hogy mi lehet az, s igen kedves
183 XXXI | most sem találja ki, hogy mi lesz az a cifra dolog, aminek
184 XXXI | felmegy Pállfyhoz, hogy mi oka volt neki Czelder Orbánt
185 XXXII | volt élõ ember, amikor a mi klímánk alatt nincsenek
186 XXXIII | nem bírja kivenni, hogy mi az, kocsizörej-e vagy égdörgés?~
187 XXXIII | megérteni; nem foghatja még fel, mi volt az mind, amiért meg
188 XXXIII | merre legyen a járása, mi legyen a mondása? A mennydörgõ
189 XXXIV | Zivatar van odafenn. Akkor mi szépen süthetjük itt a makkot,
190 XXXIV | az üvegkalitkájából, ha mi adunk is neki annyi aranyat,
191 XXXIV | nem dolga senkinek, csak a mi kettõnké. Ti hagyjatok bennünket
192 XXXIV | principiumokat. Tudjátok, hogy mi az „in dubiis charitas”.
193 XXXIV | csupán, mikor ráhallgatott? S mi az elpártoltat, ha megutálja
194 XXXV | portékáját. Tudta, hogy mi az igazi ritkaság, mi az
195 XXXV | hogy mi az igazi ritkaság, mi az incunabulum, mi a kópia,
196 XXXV | ritkaság, mi az incunabulum, mi a kópia, mi az apokrif?
197 XXXV | incunabulum, mi a kópia, mi az apokrif? Nem hagyta rászedetni
198 XXXV | suttogá az asszony.~- Mi hozza ide kegyelmedet? -
199 XXXV | legjobban megváltoztunk mi magunk. Nekem úgy tetszik,
200 XXXV | itt magában. Ez legyen a mi lelkeinknek tisztító tüze. -
201 XXXV | mindig alszik.~Nem tudja, mi a halál?~Enyészet?~Annak
202 XXXV | élek-e még, hogy keresgetem, mi fájna még az életben, ami
203 XXXV | Juliánna nagyot sóhajtott. Mi vigasza legyen az oly szívnek,
204 XXXV | apámnak, azt fogja kérdeni, mi áron kaptad azt te, s még
205 XXXV | oly erõs hatalmai, amik a mi akaratunkat megtörhetik.~-
206 XXXVI | kell juttatni. Érts meg, mi módon. - Te azonnal nekiindulsz,
207 XXXVI | mindezt véghez vitte, a mi asszonyunk oly igaz és tiszta,
208 XXXVII | ez az asszony élve marad, mi ne az Istenhez imádkozzunk
209 XXXVII | elõtted, hanem azt, hogy a mi leghasznosabb szolgálattevõ
210 XXXVII | jutalmát. - Mit fecsérled te a mi aranyainkat, amire olyan
211 XXXVIII| Fizessünk neki ezer aranyat!”~Mi kellene még más?~Csak nem
212 XXXVIII| fel: „Szentséges Isten!”~- Mi az? Nincs nálad!~Juliánna
213 XXXIX | Juliánnának a férje után, és hogy mi történt közöttük?~Juliánna
214 XXXIX | támaszkodott a szék támlányára.~- Mi jó szél hozza ide kegyelmedet? -
215 XXXIX | magával viszen, oda megyek.~- Mi pedig most éppen Pozsonyba
216 XL | XL. FEJEZET~Mi lehet egy elejtett szóból?~
217 XL | az most nehezen megy. Mi is a kegyelmed titulusa
218 XL | Azt sem tudják már, hogy mi volt az a Lõcse? A háborúnak
219 XL | fegyverlerakás óta, s azt mi jól tudjuk, hogy az öreg
220 XL | nevezetes fölfedezéseket teszek, mi lesz érte a jutalmam?~-
221 XL | Császári tábornok. - S mi okból küldte õhozzá ez iratokat?~-
222 XLI | még Magyarország.~S aztán mi neki e bokréta valamennyi
223 XLI | Hát éppen õtet? De miért? Mi õ neked?~Egy mulatótárs,
224 XLI | vagy a tied!~Tudod, hogy mi vár rád? Fejedet lesújtják,
225 XLI | Ne mondd ki a nevem.~- Mi dolgod itt?~- Az, hogy téged
226 XLI | megöljelek!~- Hát tedd sietve.~- Mi volt az, amit most elégettél?~-
227 XLI | egy csókot.~- Hát teveled mi fog történni? - kérdezé
228 XLI | félórányira meg lehet hallani, mi arra jó, hogy a szûk hegyi
229 XLII | azt kérdezték tõle, hogy mi volt hát azokban a levelekben,
230 XLII | hallgatta csendesen, hogy mi fog történni a szép fehér
231 XLII | van elégítve a sorsod. De mi lesz a gyermekedbõl? Pedig
232 XLII | kedves fiú elköltözött, mi van még ezen a világon szeretnivaló?~
233 XLII | rettenté meg semmi többé.~Hisz mi az az emelvény? A Jákob
234 XLII | lajtorjája, mely az égbe vezet.~Mi az a fényes kivont pallos?
235 XLII | akik az utat egyengetik.~Mi az a fekete kocsi odalent,
|