Fezejet
1 II | enged. Andrássy István báró uram õméltósága.~Hanem azért,
2 III | a templomajtóban fõbíró uram, a tanácsbeliekkel együtt,
3 III | is egy áldozatot Alauda uram. (Ez a bírónak a neve.)
4 III | hogy még fiatal.~Alauda uram ellenben alacsony, széles
5 III | pad?~- De Hortis Siegebert uram! Kegyelmednek a legfelsõ
6 III | prosit Sylvester”-rel. Alauda uram valamennyit a nevén köszönté,
7 III | hívekkel együtt a „Perelj uram perlõimmel” zsoltárt.~-
8 III | csak folytassa - mond bíró uram. - Sok verse van annak.
9 III | Úrnak!~- Nagy gavallér, bíró uram! - jegyzi meg erre Engelhard
10 III | legjobban, Engelhard szenátor uram, mert a nemesi címerében
11 III | vállán áthajolva.~Alauda uram hátra csavarta a fejét.~-
12 III | beszélni - mondá Alauda uram, s azzal a szenátoroknak
13 III | maga is planéta.~Alauda uram haragosan fordította felé
14 III | szempillák által.~Alauda uram méltóságteljesen üdvözlé
15 III | a hosszú legény.~Alauda uram mérgesen ütött a botja végével
16 III | Azonnal - mondá Alauda uram. - Csak még a tudós doktor
17 III | tudott odábbmenni.~Alauda uram nyájas üdvözlettel járult
18 IV | nagytiszteletű Zabeyer Jób uram arról a textusról tartott
19 IV | egymással szemben.~Mikor Alauda uram a templomportale alól kilép,
20 IV | mögötte:~- Protonotárius uram, ma meleg napunk lesz!~-
21 IV | városházához; elöl bíró uram egyedül, mellette a hosszú
22 IV | beugratni az oppozícióba.~Bíró uram figyelmét nem kerüli ki
23 IV | fel haragosan De Hortis uram, s nagyot ütött az öklével
24 IV | diktálá csendesen Alauda uram.~- Jól van! Fizetem. De
25 IV | csendesen, De Hortis szenátor uram - csitítá a szónokot a bíró. -
26 IV | megmutatnám én bíró uramnak.~Bíró uram azonban nyugodtan mondhatá
27 IV | barátságos ebéd?~Bíró uram intett a fõjegyzõnek, mire
28 IV | jóllakjék az ember!~Csak bíró uram nem jött ki a sodrából.
29 IV | elébe - dörmögé De Hortis uram, s mint a nekitûrkõzõ birokhõs,
30 IV | istentelenség!~- De Hortis szenátor uram - vágott a szavába Alauda
31 IV | vágott a szavába Alauda uram -, kegyelmed felgyûrte kabátja
32 IV | ellenzéki szónoknak bíró uram. - Van a mi raktárainkban,
33 IV | raktárainkban, úgyebár, kamarás uram, annyi élelmiszer felgarmadolva,
34 IV | sem, De Hortis szenátor uram; ne féltse kegyelmed a hasát.~
35 IV | kötöm meg a nyakravalót bíró uram torkán.~Lássuk hát, hogy
36 IV | hát, hogy kötik meg bíró uram nyakravalóját?~- Hát tessék
37 IV | engedékeny hangulattal Alauda uram. - A szenátor urak aztán
38 IV | egyet lökött a térdével bíró uram térdén, s a szemöldökével
39 IV | quasi bene gesta, Alauda uram -, négy mécset minden ablakba.~
40 IV | hát? mi az? - kérdé Alauda uram, mintha nem hallotta volna.~-
41 IV | nemcsak az Andrássy generális uram levesét, de Rákóczi fejedelem
42 IV | sárgára nem festem.~Bíró uram most felállt a székérõl,
43 IV | közbe.~- De Hortis szenátor uram amiért kegyelmed Rákóczi
44 V | idő alatt protonotarius uram a határozatot a protocollumba
45 V | pincernarum! - parancsol bíró uram az ajtónállónak.~Ezt a díszes
46 V | pincekulcs-előhozató parancsot bíró uram Tacitus klasszikus nyelvén,
47 V | méltán nevezhette Alauda uram ezt a helyet sanctuariumnak.~
48 V | tanácstermet? - kérdi bíró uram a legutóbb érkezettõl.~-
49 V | Hanem hát ebben De Hortis uram a hibás, minek bírságoltatta
50 V | be vagyon zárva.~Alauda uram int a fiának, hogy nyissa
51 V | találja a kulcslyukat.~Bíró uram mérgesen kapja ki a kezébõl
52 V | Fabriczius - hebegi Alauda uram, s a bor rózsapiros színét
53 VI | hanem én vagyok az.~Alauda uram pedig jobb szerette volna,
54 VI | elnöki széket, akkor Alauda uram állva marad.~Fabriczius
55 VI | bolond! - kiáltá Alauda uram felförmedve. - Ezer sáncárok
56 VI | határozata! - erõsködik Alauda uram.~- A rosszul értesült tanácsé.
57 VI | megszégyenítésre a másik bíró, Alauda uram. De Wencezlauz már akkor
58 VI | Cornides doktort.~- Nos, Alauda uram! - Hát mit mondott a kétfejû
59 VI | csúfondárosan a doktor.~Alauda uram csak akkor vevé észre, hogy
60 VI | szolgáltassa ki De Hortis szenátor uram; minden férfi számára egy
61 VI | Bercsényi Miklós fõvezér uram õkegyelme nem is hívja õt
62 VI | határozatokat Fabriczius uram. - Szemtelen fehérszemélyek,
63 VI | ratificatio végett.~Fabriczius uram rátette a kezét a vállára
64 VI | Andrássy István generális uram parancsoljon az õ katonáinak;
65 VI | odahaza, a házánál, fõbíró uram?~- Nem voltam és ma nem
66 VII | azon idő óta, hogy Alauda uram volt a bíró, nagyon is a
67 VIII | mutogatja a képes felét.~Alauda uram odarántotta magához a fiát,
68 VIII | oszlopos elõcsarnokban; Alauda uram besietett a tanácsterembe.~
69 VIII | mind elmulasztotta Alauda uram elrendelni.~Éppen akkor
70 VIII | Éppen akkor lépett be Alauda uram, mikor legjobban dicsérték.~-
71 VIII | észrevegye.~- Mi tetszik, nemes uram?~Alauda, zömök termetéhez
72 VIII | Már megbocsásson, elsõbíró uram; de kegyelmed maga ebben
73 VIII | van még odakinn?~Alauda uram visszatért az õrjárathoz.~-
74 VIII | Andrássy tábornok.~Alauda uram pedig megtette a további
75 VIII | Ezeket végezve, Alauda uram becsukta a lámpása szárnyait (
76 VIII | köze hozzá, hogy Alauda uram mit keres abban a palotában,
77 IX | tanácsteremben, Fabriczius uram előtt. A teremben mások
78 IX | kegyelmednek a leánya, bíró uram.~- Íme tehát már most tudja
79 IX | hadparancsnokára.~- Jól van, jól, bíró uram. Hagyjuk ezeket az allotriákat!
80 IX | kegyelmességednek, generális uram, egy más újságot. Az éjjel
81 X | haragját.~- Ugyan! Pelargus uram! Ne forgassa olyan sebesen
82 X | Kegyelmed meg, kapitány uram, rázza le a kacagányáról
83 X | sorsa balra fordul. Az én uram még erõsen állt, hát letépik.
84 XII | még maga Korponay János uram sem. Belleville egy borbély
85 XII | szekerek jönnének. Tán az uram jön vissza a portyázásból.~-
86 XIII | Hanem kegyelmed, doktor uram, ugyan jól alhatik, ha csak
87 XIII | Assecuralhatom kegyelmedet, fõbíró uram, hogy Korponayné úrasszony
88 XIII | mély soporban alszik.~- Ej, uram, az ember csalódhatik.~-
89 XIV | magát kegyelmed, kapitány uram. Physicum experimentum produkáltatik,
90 XIV | érvényesíteni.~- Protestálok! Bíró uram, Belleville lovag katona.
91 XV | ítélve, s annálfogva tábornok uram õkegyelméhez nem mehet.~
92 XV | asszonynak, hogy kapitány uram megérdemelte a fõstrázsamesteri
93 XV | német a hátunkon, kegyelmes uram, csak a polgárõrség masírozik
94 XV | helyette Korponay kapitány uram eleget.~- Majornak tiszteld,
95 XV | avandzsírozni fog, ugye, kegyelmes uram? Eddig csak királyné volt;
96 XV | megfordítva: azok õrá.~Alauda uram volt a küldöttség szónoka.
97 XV | kegyteljesen a tábornok. - Alauda uram aztán bizalmas súgással
98 XV | lelkész padja elõtt. Zabeyer uram már ott ült egész ornátusában. „
99 XV | kívánság - parancsolat. Alauda uram inte az egyházfinak, s a
100 XV | Ezt egyébiránt Alauda uram rosszul tudta, mert a fõoltár
101 XV | alakja - magyarázza Alauda uram a kuruc uraságoknak; - ez
102 XV | él biz az - felel Alauda uram, felfogva a kérdés fullánkját. -
103 XV | Mindazonáltal, kegyelmes uram - szólal meg Andrássy háta
104 XV | Az imádság alatt Alauda uram félrecsalta a kurucokat
105 XV | akarta vele megrontani Alauda uram. Ismerem én már az õ nagy
106 XVI | szobrászvésővel.)~Alauda uram pedig mintha csak elértette
107 XVI | meg egymás között.~Alauda uram úgy tett, mint a csínyt
108 XVI | egy kis malícia.~Alauda uram el nem hagyta magától vétetni
109 XVI | nem hall semmit. Alauda uram pedig olyan szelíd képet
110 XVI | elkezdett doboltatni.~Ha Alauda uram trombitáltat, Fabriczius
111 XVI | trombitáltat, Fabriczius uram doboltat hozzá. A kikiáltó
112 XVI | megparancsolja a fõbíró uram a polgároknak, hogy holnap
113 XVI | Nagyméltóságú generális uram, tekintetes törvényszék,
114 XVI | Vitéz fõstrázsamester uram! - szólt oda Korponaynak; -
115 XVI | csinálni! Kegyelmed bíró uram, ért az aktáihoz.~- Jól
116 XVI | szenátorbölcsesség kell, bíró uram!~- Jól van, adja elõ kegyelmed,
117 XVI | megmondhatja Serédy zászlótartó uram, aki ott bibickedett a hátam
118 XVI | erõltessük ezt a témát fõbíró uram! - dörmögé az ökle mögül
119 XVI | hozott el onnan valamit?~- Uram! Csak nem akarja ön ezzel
120 XVI | õszinte vallomásra.~- Bíró uram! - kiálta fel - tiltsa meg
121 XVI | kegyelmed, Fabriczius János uram, Lõcse városának érdemes
122 XVI | Követeli kegyelmed, bíró uram! - mormogá halk hangon a
123 XVI | napján vala. Tudja, kegyelmes uram (Andrássyhoz fordulva a
124 XVIII | rendeleteit is visszavonta Alauda uram: szabad a mai diadal örömére
125 XVIII | városháznál ott van Alauda fõbíró uram, aki az összecsõdülõ fegyveres
126 XIX | Andrássy karjára.~- Vitézlõ uram! Senki sem kételkedik abban,
127 XXII | brigadéros napja. Bátyám uram, a kocsmagenerális ma rúgta
128 XXII | csuhája ujját.~- Generális uram.~Miklós nem hallja a megszólítást,
129 XXII | Nem ihatnám, generális uram.~- Hát hogy tudod, hogy
130 XXII | Azt mondhatták talán: „Óh uram, fedezd be ez ártatlan gyermek
131 XXII | három: az Isten, a nép és az uram. Azt mondod, hogy azoknak
132 XXII | szájjal: „Tartsd meg, óh uram Magyarországot! Ne hagyj
133 XXII | rettenetes neve?~- De az én uram nem az!~- Édes ángyom! Te
134 XXII | ellenségnek lehet. Az én uram nem állt szóba ellenséggel.
135 XXII | két fiacskám lakunk, az én uram nem fogja tûzzel-vassal
136 XXIII | török basa lesz is bátyám uram, s háremet tart, se veszem
137 XXIII | könyörgött hozzá.~- Óh édes jó uram; szerelmes bálványom! Te
138 XXIII | Kedves, édes, egyetlen jó uram.”~S végzõdtek így: „a te
139 XXIII | vagy itt e várban. Az én uram tett azzá. De a falvainkban
140 XXIII | vagyok az asszony. Azt is az uram hagyta így. Ha te kiküldözted
141 XXIV | megszólítja.~- Kegyelmes uram!~- Hát neked mi bajod?~-
142 XXVI | farkasok?~- Nem. Kegyelmes uram, drága barátom. Nem ezt
143 XXVI | hirtelen a szájára ütött, „Uram, bocsásd bûnömet! Jobb volna
144 XXVII | tollat, s azt mondom neki: Uram! egy kézvonásod megnyitja
145 XXVII | legszégyenlendõbb foltok! Engedd, óh uram, hogy a királyhoz mehessek!~
146 XXVIII | mondhatná - szólt Alauda uram. - Hol az írás?~Az írás
147 XXVIII | feltartóztatni ne próbálják.~Alauda uram elõvette a szemüvegét, megnézte
148 XXVIII | a kíváncsiságát.~Alauda uram leült az asztalhoz, s annak
149 XXVIII | kiálta fel diadalmasan Alauda uram. - Minden szóban elárulja
150 XXVIII | helyérc.~- Ön átkozott élces, uram!~- Arra nekünk privilégiumunk
151 XXVIII | comitivát megírom - mondá Alauda uram, s leült az íróasztalhoz,
152 XXVIII | este lett, amire Alauda uram a raportot elkészítette
153 XXVIII | mindjárt átlátta, hogy Alauda uram itten nagy subscust ejtett;
154 XXVIII | haditörvényszék elé bíró uram, katonapikétet fognak érte
155 XXVIII | útjára!~De bíz azt Alauda uram aztán el nem hagyta vetetni
156 XXVIII | hallgatásban, mint Alauda uram a beszélésben, az óráját
157 XXVIII | arról is gondoskodott Alauda uram.~A bocsánatkérés után ugyanis
158 XXIX | nyila...~- No, no, lovag uram, minek az a káromkodás.
159 XXIX | kegyelmednek várni, míg az uram, a kocsmáros hazakerül a
160 XXIX | avantgarda elõrerohanva.~- Itt az uram! - mondá Juliánna a lovagnak.~
161 XXIX | egyebet végzett a kurír uram tarsolya körül, amihez még
162 XXIX | korcsmáros gazda!~- Mi baj, kurér uram?~- Miért nem költött fel
163 XXXI | hagyott az asztalon.~- Kérem, uram!~- Hiszen nem mondom el
164 XXXI | Andrássy István generális uram már özvegy ember lett.~-
165 XXXI | háborgatja senki.~- Óh kegyelmes uram az csak a mesében járja,
166 XXXII | õszi légy. Maga Ampringen uram, a híres kormányzó is szedte
167 XXXIII | szépen. Mondja kelmed, apám uram, mit végezzek? - Ha az Isten
168 XXXIII | haragjától nem rettegek, az uram haragjával is majd csak
169 XXXIV | szólalt meg.~- Itt vagyok, uram. Apám küldött. Nektek hoztam
170 XXXIV | fölöttem ítél: az én hites uram. - Ami közöttünk van, az
171 XXXIV | eltávoztok a gölnitzi szádon. Az uram majd késõbb utánatok megyen.
172 XXXIV | fordult. - Kegyelmed fõbíró uram, ezen hivatalában legtudósabb,
173 XXXV | az asszony szemei.~- Óh, uram, ne említse ezt. Én nem
174 XXXV | ritkaság. Ghéczy Zsigmond uram, tudva, hogy ilyesmi nálam
175 XXXV | a szemei.~- Köszönöm, óh uram - rebegé meghatottan - de
176 XXXV | ért hozzá, higgye el az uram! Mint jól értesültem, már
177 XXXVI | van az alispán, Gyöngyössy uram, elvégzi az.~Hanem a kuruc
178 XXXVI | ajándékoztad ezt az apjának?~- Az uram lesz ott? - rebegé Juliánna,
179 XXXVI | mosolygó kifejezése volt. - Az uram lesz ott!~- Igen, õ vár
180 XXXVI | akit így hínak: „az én uram”. Az egész jellem abból
181 XXXVI | szóhoz folyamodni.~- Én uram! Én kedves, egyetlenegy
182 XXXVI | megjutalmazandók, Fabriczius uram. Fizessen ki kegyelmed a
183 XXXVII | ha mindjárt a „kegyelmes” uram lesz is.~Hát éppen a kegyetlen
184 XXXVII | is.~Hát éppen a kegyetlen uram duplázott rá. Meg is kapta.~
185 XXXVIII| tréfálnék? Azt tudjátok, hogy az uram birtokait elkobozták; az
186 XXXVIII| Apropos! - szólt közbe Alauda uram. - Kegyelmednek, nagyságos
187 XXXVIII| számára jutalmul. Korponay uram akkor ezt, bizonyos okoknál
188 XXXIX | térítette.~- Óh, én édes lelkem uram. Olyan nagy boldogság volna
189 XXXIX | mellett mint hites férjem és uram, hogy õket el ne árulhassam.~
190 XL | csak viselje magát Korponay uram csendesen, ha az õ dolgára
191 XL | Beszélj.~- Ohó, kegyelmes uram! Azt nem adják ingyen. Éppen
192 XL | Csak csínján, kegyelmes uram. Elébb szeretném tudni,
193 XLII | odafordult a fõúrhoz.~- Kegyelmes uram. Én Isten kezébe tettem
|