Fezejet
1 III | hegyének, hogy feljajdult rá.~- No legalább ma nem fogsz többet
2 III | mind az ötünk helyett.~- No hiszen, az imádkozik még
3 III | fohászkodék fel Wencezlauz úrfi.~- No csak belé ne szeress valahogy,
4 III | Wencezlauz úrfi rögtönösen.~- No, ezt már csakugyan nem tanulhattad
5 III | nobilis de Lerchenwald! No, uraim, szenátor urak, most
6 IV | magával tizenkét inast?~- No ez furcsa beszéd! Hogy minek
7 IV | hét országra elhordanak.~- No én ugyan nem tartom a gyónócédulát
8 IV | Exorbitans kvantum volt biz az.~- No de ez ellen ne szóljunk,
9 IV | bírság egy pint bor!~- No hát csak kilencszáz ördög!
10 VII | mind a kettő fiatal; a nő haja csigákban, a férfi
11 VIII | felkiáltá: „Hopp, Gevatterek!”~- No! mi az?~- Ezek az én édes
12 VIII | egymásba ütötték az orrukat.~- No! Megállj! Ki vagy? - rivallt
13 VIII | városházára, egy leányt fogtunk.~- No, no! Hol van?~Wencezlauz
14 VIII | egy leányt fogtunk.~- No, no! Hol van?~Wencezlauz odavilágított
15 VIII | a rendet fenntartani.~- No az is dicséretes dolog,
16 VIII | egyedül járt az utcán.~- No, hát zárják be egy huszonnégy
17 IX | őrtüzeket - jegyzé meg a bíró.~- No az irrelevans dolog. Én
18 IX | tette. Acélszíve volt. - No hát tartsa meg ezt az acélszívet
19 IX | azokat, s maga elé dörmögé:~- No ez bolond egy história.~ ~
20 X | Beálltak katonának.~- No de ne tréfálj.~- Vigyázzon
21 X | is kap belõle az útra.~- No de hát mit értsek én ebbõl?~-
22 X | Látja, milyen jó kedvem van. No, ne haragudjék! Csókoljon
23 X | neki az utasításokat.,~- No, csak frissen! Ne bámuljon
24 X | nekem sem?~- Senkinek sem.~- No, csak úgy súgva. Hogy senki
25 X | senkinek se mondom el. No mondja meg! Adok magának
26 X | fekete, a veresszemû.~- No most szépen imádkozzál:
27 XI | bona”. (A jó alkalom.)~- No, és az occasio bona, az
28 XI | arra sem mozdult meg.~- No majd hozzányúl, ha megéhezik! -
29 XI | legjobb idõben érkezett.~- No, mi baj? - kérdezé, odakopogva
30 XI | mindig megkapja. Sebaj no. Tudjuk a panacaeáját. Vegye
31 XI | nyavalyában ez a remedium. No meg a prüsszentés. Ha a
32 XI | itthagytak. Elkergették.~- No ez bolond história! Hát
33 XI | ott maradt az ápolónõ.~- No drága szentem - nyájaskodék
34 XII | karját tárva az érkezõ elé.~- No, no, nem szabad hozzányúlni,
35 XII | tárva az érkezõ elé.~- No, no, nem szabad hozzányúlni,
36 XII | ha arra való a tárgy.~- No hát megmondom. Ma bocsátottam
37 XII | pedig csak tíz óra rajta.)~- No hát majd én segítek az idõnek
38 XII | hevítõ szót hûsítõre.~- No csak ne nézzen rám úgy azokkal
39 XII | soha, hogy lerajzoljam. No de most éppen ahhoz való
40 XII | hagyhass.~- Alig várom? No hát lásd, hogy mennyire
41 XII | róla; taníts imádkozni!~- No hát kulcsold a kezedet az
42 XII | hogy õt kiengesztelje.~- No, ne reszkess! Hiszen csak
43 XIII | rémületében összehúzta magát.~- No te ne félj tõlem. Te drágám!
44 XIII | chevalier de Belleville?~- No, régen én vagyok. Szavam
45 XIII | kilépett a kapubolt alól.~- No hát mi kell, te nagy majom? -
46 XIII | Valósággal a Belleville lovag!~- No hát mit örülsz neki, hogy
47 XIII | ketterhäuschen kulcsai.~- No hát a ketterhäuschen kulcsai! -
48 XIII | leány elhallgatott nagyon.~- No, ne tett az ujjadat a szád
49 XIII | nem volt legényke: sírt.~- No, ne nyafogj most! milliom
50 XIII | türelmetlenül tört be hozzá.~- No, Fabriczius, hol ég? - kérdezé
51 XIII | tudom! - állítá az úrfi.~- No, Léni, itt a gyertya! Menjen
52 XIII | azt mondá a doktornak:~- No, hogy a gazdasszonya akkor
53 XIII | electrica machinával.~- No, én addig, amíg a doktor
54 XIV | Megyünk az asszonyomhoz!~No, ez szép találkozás lesz!~
55 XIV | gyöngén a hátára ütött.~- No gyere, csókolj kezet az
56 XV | hajtani a fõhadiszállásukon.~- No, csak lassan azokkal a schieszprügelekkel! -
57 XV | levegõbe repült? Jól van no. Elmegyek. Úgysem láttam
58 XV | maga õrködik felette.~- No akkor bizonyosan nem lehet
59 XV | fog Belleville felett.~- No, még ezt a mulatságot is
60 XVI | csak az evésre gondol!”~- No hát megálljatok, majd megtanítalak
61 XVI | parancsoljon õkegyelme.~- No, no! Azt nem jól tetted.~-
62 XVI | parancsoljon õkegyelme.~- No, no! Azt nem jól tetted.~- Most
63 XVI | ezt a bolond históriát? No nézd: most szentül abban
64 XVI | maradok a másvilágon.~- No ez cifra történet. Hát Belleville
65 XVI | Mint a kutya a kútban.~- No ne búsulj! Majd kirántalak
66 XVI | Korponay jött haragba.~- No de ahhoz meg már én értek,
67 XVI | aktáihoz.~- Jól van, jól no! Én nem értek semmihez.
68 XVI | kegyelmed tetszése szerint.~- No hát! Sûrû ködben érkeztünk
69 XVI | meg Dunajecig megyünk!~- No igen! Kegyelmed odáig hozta
70 XVI | lovag epésen felkacagott:~- No hát ide azokkal a spanyolcsizmákkal!
71 XVI | tábornok felkelt a helyérõl.~- No hát ragadjon meg kegyelmed
72 XVI | félvállról vette a kérdést.~- No hát ugyan miért? Azért,
73 XVI | Itt a Czelder Orbán!~- No hát itt van a Czelder Orbán!~
74 XVI | bigott pápisták. Szénaevõk! No hát! Blumevitznek meg éppen
75 XVI | levegõbe fogja röpíteni. - No, köszönöm szépen! Az ilyen
76 XVI | pontra azt mondta, hogy „No majd meglássuk! Nem veszünk
77 XVI | Erre is azt mondta, hogy „no az természetes”.~(Hogy gombolkoztak
78 XVI | maradtam a tábornokkal. „No kedves barátom - mondá Löffelholtz -,
79 XVI | vissza nem eresztenek. - No, képzelhetik kegyelmetek
80 XVI | nevetett igen nagyot.~- No, de sebaj! Minden nagyon
81 XVI | a róka, a kegyelmes úr. „No elmehet már kegyelmed haza -
82 XVI | leányod, öreg! Hát persze! No persze! Persze, hogy persze!
83 XVII | hajthatta volna végre egy nő az árulást ott, azon a ponton,
84 XVIII | volt.~Aki azt hiszi, hogy no most mindjárt valami fül
85 XVIII | megírva, alig olvashatólag.~No ugyan nagy veszedelem.~Ha
86 XVIII | a sikátoron keresztül.~- No hát jöjjetek értem! Ha meg
87 XVIII | katonáknak, hogy „bei Fusz!”~- No lássa! - mondá Juliánna. -
88 XVIII | nyugtalanul Andrássy.~- No, no! Tábornok úr! Csak semmi
89 XVIII | nyugtalanul Andrássy.~- No, no! Tábornok úr! Csak semmi
90 XVIII | trombitaszót a Bástya utcán? No hát az Korponay János fõstrázsamester
91 XVIII | Talán nem is veszett el. No most jó lesz, ha kegyelmetek
92 XIX | eddigelé egyetlen hozománya.~No, most még egy holdvilággal
93 XIX | kezükben, s gránát a másikban.~No, ha a két fél ilyen nagyon
94 XIX | tûzrakásba beléhajítani.~No, hogy ezt a párbeszédet
95 XX | Szép nóta e’ nagyon!~- No fiam, kitáncoltad már magadat? -
96 XX | ablakában a fehér zászló.~- No hát tûzzük ki melléje a
97 XX | alákiáltott onnan az erkélyrõl:~- No, hát gyepre, labanc! Gyepre,
98 XX | bástyán, valamennyi utcán.~- No hát azért sincs mindennek
99 XXII | akkor szokták mondani: „No, ennek nevenapja volt ma!”~
100 XXII | királynévízzel mosom.~- No hát, tanuld meg, hogy én
101 XXII | a háznál, azt jelenti.~- No hát tudd meg, fickó, hogy
102 XXII | Lõcsét! Feladták a várost!”~- No hát csak húzassa magát karóba,
103 XXII | nevetett erre a regére.~- No bizony akkor az én nagyapám
104 XXII | visszaversz engem férfikézzel. No hát, én nem jövök ellened
105 XXIV | között!~Azt is megtudta már a nő (a cselédek mindent kibeszélnek),
106 XXIV | kapott Miklós bácsitól.~- No és te hány narancsot kaptál?~-
107 XXIV | azt mondá Miklós bácsi: „No, hát csak hadd jöjjön a
108 XXIV | égett és keresztbe állt.~- No, ugorj bele a saruidba hamar;
109 XXIV | Bizony nem látok én!~- No azt majd mindjárt megpattintsuk.
110 XXIV | hazaáruló lett, maga ítéli el.~- No, hát most célozz jól! -
111 XXIV | sugárzó tekintettel Miklós. - No most tölts újra! Lõj jobban,
112 XXIV | volt, mint a fuldoklóé.~- No mi lelt?~- Az anyám! - hebegé
113 XXV | engedelmével?~- Hát az enyémmel. No, csak ne nézz rám olyan
114 XXV | kvártélyt a Thurzó-házban. No, hát meg vagy velem elégedve?~
115 XXV | szemének észre kellett venni.~- No hát csak foglald el a Thurzó-ház
116 XXV | az egyik s ki a másik?~- No hát a nagyságos Korponay
117 XXV | helyett kettõ van a kalitban.~No, még ez nem volna magában
118 XXV | összekötni az elszakadt fonalat.~No, majd talán estére, ha többen
119 XXV | házat, ki ad többet érte?~No, ez most kedvezõ alkalom
120 XXV | égbenyúló Wencezlauzhoz.~- No öcsém, nem folytatnád helyettem
121 XXVI | Miféle salva guardiát?~- No, a platzkommendánstul valót.
122 XXVI | Én? a salva guardiába?~- No igen. A marschroutát illetõleg.~-
123 XXVI | csinálni a bosszantáshoz.~- No én nem akarok olyan messze
124 XXVI | akarok olyan messze utazni.~- No, hát csak a legelsõ stációig,
125 XXVI | hozzá, hogy ezt mondja: no, hát nem megyek sehová!
126 XXVI | az úrnak, ha romlott.~- No hát szaporán! El kell vontatni
127 XXVI | toporzékolt Andrássy.~- No, no, nem kell ördögöt emlegetni -
128 XXVI | toporzékolt Andrássy.~- No, no, nem kell ördögöt emlegetni -
129 XXVI | Ezer milliom mennykõ!~- No, no. Geduld bringt Rosen -
130 XXVI | Ezer milliom mennykõ!~- No, no. Geduld bringt Rosen - biztatá
131 XXVI | ursus”-nak a genitivusa!~- No, azt már szeretném látni!~
132 XXVI | hazatérõ vadászt, hogy „No ugye, hát van Poprádon medve?”~
133 XXVI | Tokaj, Eperjes, Lõcse. No most megvan. Hogyan mondta
134 XXVI | ismerte fel a levélborítékon.~No iszen elképzelte, hogy mi
135 XXVI | nyakába ugrik, s azt mondja: „No, ugye-e megijesztettelek?”~
136 XXVII | önfeláldozó parabolána apácák.~- No, hát ilyen parabolána akarok
137 XXVIII | nádasokon keresztül elvezetni.~- No hát, Isten segítse az ifjasszonyt.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
138 XXVIII | a személyleírás.~- Úgy? No hát azzal is szolgálok.
139 XXVIII | golyólövéstõl merev.”~- No az én vagyok.~- Ez az úr,
140 XXVIII | éppen pogányok leszünk.~- No hát ha meg kell lenni a
141 XXVIII | elvesztettem az úti idõmbõl.~No, hogy teljes tizenkét óra
142 XXIX | olyan választ kapott.~- No hát majd segítünk az „ipsén”,
143 XXIX | mondá a vén hajdúkocsis:~- No nagyasszonyom: mármost hagyjuk
144 XXIX | hogy az isten nyila...~- No, no, lovag uram, minek az
145 XXIX | az isten nyila...~- No, no, lovag uram, minek az a
146 XXIX | vagyok a korcsmárosné.~- No hát, tekintetes korcsmárosné,
147 XXIX | hátaslovat ide!~- Ejnye no! Hát még csak vacsorálni
148 XXIX | kinn vannak a karámnál.~- No hát ki kell futtatni egy
149 XXIX | a jó paprikás csirkét.~- No hát csak szaporán.~- Gyere,
150 XXIX | bográcsostól a lovag elébe.~- No most lelkem, kurírocskám,
151 XXIX | azt el kell fogadni.~- No hát gyönyörûséges szép korcsmárosné,
152 XXIX | aranyat adsz egy csókért. No hát vedd szaporán. A kilenc
153 XXIX | Elõttünk a Kraszna.~- No hát legyen mentül elõbb
154 XXIX | kicsiholt, rágyújtott.~- No, hát tessék utánam sétálni.~
155 XXIX | lóval várt reá a gazda.~- No, hát frissen a kantárt meg
156 XXIX | mind elvitték a háborúba.~- No hiszen majd visszaadják
157 XXX | bámult a nevetõ arcokon. No, ilyen nyíltnak nem képzelte
158 XXX | lovag azt gondolta, hogy no most mégiscsak a kezében
159 XXX | lócsiszárnak, cserzõvargának.~- No az jól járt vele, mert több
160 XXX | gonoszban törted a fejedet! No megállj! Feladlak a törvényszéknek,
161 XXX | nem értette a dolgot.~- No, hát mi lesz már?~- Ni,
162 XXX | teremtett léleknek sem.~- No, parolát adok rá.~Andernach
163 XXX | s mást tettek helyébe.~- No ez már boszorkányság volt! -
164 XXX | meghõkölve a vendéglõs.~- No, hát azét a híres rablóét,
165 XXX | Krisztinára vetette magát.~- No, mi baj, kedveském? - kérdé
166 XXXI | neheztelve szólalt fel.~- No, ez ugyan szép gavallérság
167 XXXI | berekbe, hogy fölkeresse.~- No, hisz az az emlékezet meg
168 XXXI | meg. Ismerjük mi egymást! No nevesse el magát, kérem,
169 XXXI | bizonyos lõcsei kapituláció.~- No, és ha úgy van? Valami vétket
170 XXXI | szökték meg az uraiktól. No én már visszakaptam a magamét,
171 XXXI | erdõkben medvére vadászik. No ha õt nem, hát Belleville-t
172 XXXI | én lelkemet terhelné.~- No emiatt ne legyenek lelkiismeretfurdalásai,
173 XXXI | visszatér a maga napjához. No, a lõcsei kapu küszöbérõl
174 XXXI | védelmezett az utolsó ágyúkkal.~No, de azok is elnémultak már;
175 XXXII | rögtön meg fog ölni.~- No hát lásson meg - rebegé
176 XXXIII | Bármilyen nagy dolgot.~- No hát „édes”? - Azt szeretem. -
177 XXXIII | rám nézve iszonytatóbb.~- No hát ott, ahová küldelek,
178 XXXIV | összeszámítom, megüti az ezeret.~- No, majd meghozza a nervus
179 XXXIV | Jól van, odamegyek!”~- No lásd! Ez okos szó. És mármost
180 XXXVI | kezeit.~Az öreg nevetett.~- No, hát nem szép apai gyöngédség
181 XXXVI | rögtön megismerte az urát.~- No, vegyék kegyelmed szép szercsika
182 XXXVI | asztalról, azt mondá:~- No hát urak, nem valót mondtam-e?
183 XXXVIII| parasztkiejtéssel odakiált nekik:~- No, hát má nasságos asszonykák,
184 XXXVIII| ottani híres officinában.~- No látod - mondá Löffelholtzné -,
185 XXXIX | amnesztiában részesüljek.~- No azt nagyon bölcsen és okosan
186 XXXIX | kuckóját a császár palotájáért. No, hát majd ha a második mézeshetek
187 XL | nagyurak ajtaján kopogtatni.~- No hát kopogtatok én. Engedd
|