Fezejet
1 I | hódító; míg ha tovább nézi az ember, valami félelmetest, gyanúkeltõt
2 II | Újesztendõ napján minden ember siet bevásárolni; az oszlopcsarnokok
3 III | elhinni, hogy már nem fiatal ember, a másodikért pedig azt
4 IV | dacára annak, hogy itt minden ember a magyar öltözetet viseli,
5 IV | elég, hogy jóllakjék az ember!~Csak bíró uram nem jött
6 V | napsugárt. Más bortól az ember megbolondul, ettõl bölcs
7 V | nagy tornácba kilép, minden ember büszke tekintettel néz végig
8 VI | tesz másképpen; - minden ember összehúzza magát az ostromzár
9 VIII | nyíljanak. (S nem tudhatja az ember, hogy vajon a harmadik ház
10 IX | Löffelholtz tábornok gavallér ember, a katonai parolát meg nem
11 IX | elesett.~- S megbízható ember Korponay János?~- Felelek
12 IX | rossz szellemekbõl, amik az ember szívében lakoznak, elõjöhessen
13 X | valami hang jelezi, hogy ember van ébren, valami reszelõ,
14 X | térek vissza, mint holt ember, vagy úgy, mint „fõstrázsamester”.~
15 X | hibának is vette minden ember a versében, hogy tudott
16 XI | olyan órában, amikor minden ember elvesztette a szívét, õ
17 XI | üres lett a piac: minden ember ment ebédelni, a gazdagok
18 XI | azt a szívességet (jószívû ember lehetett), hogy a dárdája
19 XI | van.~Éjjel pedig rendes ember aludni szokott.~Megvetette
20 XI | kopogás, amit egy sánta ember támaszt, aki két mankóval
21 XI | templomba. De hát beszélhet az ember az asszonyoknak, akik tudják,
22 XI | purgatio. Tisztul vele az ember. Sok nagy nyavalyában ez
23 XII | ez már nem különbség; az ember megnyugtatja a lelkiismeretét;
24 XII | asszony. - Hogy fázik az ember, ha a bûnére gondol.~- Legyen
25 XII | eszeveszett zenebona támad. Minden ember kiszalad az odújából, katonák,
26 XII | szerteszéjjel. „A bástyákra minden ember!” - üvöltik az erõsebb hangok;
27 XII | folyik, odatódul hát minden ember; meg a tüzet oltani, amit
28 XIII | még jobban vakká lesz az ember.~Odaért a ketterhäuschen
29 XIII | amikor a városban minden ember a halált keresi, vagy a
30 XIII | ilyenkor vak a künnjáró ember.~Hanem egy bajt nem sejtett
31 XIII | de minden ízében nemes ember és lovag, s dacosan utasítá
32 XIII | bajunk van. Látja, mennyi ember jön utánam.~- Tán valakinek
33 XIII | soporban alszik.~- Ej, uram, az ember csalódhatik.~- Az ember
34 XIII | ember csalódhatik.~- Az ember igen, de a doktor nem -
35 XIV | volt ez idő szerint, minden ember az ellenség elé sietett.~
36 XIV | oldalról.~- Jól tette! Derék ember volt érte! Az is az én cselédem
37 XV | ma már ne is ebédeljen az ember? - pattogott a tábornok.~-
38 XVI | födeleket, akkor minden ember tudhatja, hogy ez több a
39 XVI | téged egy csomó veszett ember tortúrázott a szemem láttára.~-
40 XVI | nemesembertõl, - kardot viselõ ember kardot viselõtõl követel
41 XVI | beszéd közben akciózik, az ember azt hiszi, hogy hat könyöke
42 XVI | karikatúráig. Nevetségig becsületes ember, nevetségig jó hazafi, nevetségig
43 XVI | az a jutalma, hogy minden ember szereti, mindenféle nemzet,
44 XVI | lõcseieknek? Nem káposzta az ember, hogy követ tegyenek rá,
45 XVI | sírni?~Némán néz rá minden ember. A borzadás fut végig rajtuk.~
46 XVI | nemesember; - nem kardhordozó ember; halott vagyok. - Nem keresek
47 XVII | csupa mesemondásnak hiszi az ember, amíg, mint hitetlen Tamás,
48 XVII | magas és széles, hogy egy ember áthaladhat rajta.~Ennek
49 XVIII | akinek, ha azt mondja az ember: „most jer velem a tüneményvilágba!”,
50 XVIII | kimondta a végzést, hagy minden ember ártatlan! A múlt éjszakai
51 XVIII | Éjfél után pedig minden ember ment a maga vackába aludni,
52 XVIII | éjszaka: ma kipótolta minden ember. Még a Herman-ház ablakai
53 XVIII | tornácban horkolt minden ember.~Trautsohn egész a tábornok
54 XVIII | hitte, hogy egy vasakaratú ember meg tud halni magától is,
55 XVIII | sem tudja erõszakolni az ember, hogy jöjjön elõ, ha az
56 XIX | annak a lerontásával. Két ember kivételével vagy talán hároméval,
57 XIX | hogy „veszteg legyen minden ember, magyar, német, kuruc labanc:
58 XIX | repüljön el, inkább nagyon is ember leánya. Én tudom, hogy merre
59 XIX | végighallgatni, azt elhiheti az ember; de úgy törték magukat a
60 XX | te balról! Utánam, aki ember! Nem Lõcse város a világ!~
61 XXI | egyszerre belebújhat az ember; csak éppen a kardot kötötte
62 XXI | aztán mindjárt tudta róla az ember, hogy ez nem pap.~Nem is
63 XXI | eleve hozzá, hogy minden ember hitét tiszteletben kell
64 XXII | tájékozóul szolgált, hogy az ember a falba ne üsse az orrát.~
65 XXII | váltak, s tódult aztán minden ember a pincegádor felé, összeperzselt
66 XXII | azt tartják, hogy ha az ember az Istenhez beszél, ne sajnálja
67 XXII | gyászlevelet, amelyben ez az ember (itt mögöttem) tudatja veled,
68 XXII | kacagni. Nem vagyok jókedvû ember. Inkább kolerikus temperamentumú.
69 XXII | ha az én apám volna amaz ember, s az a vár volna a mennyország,
70 XXII | korában inkább démon, mint ember.~Hideg megvetéssel fordult
71 XXII | szent asszony, hogy ez az ember itten azért jön Krasznahorkába,
72 XXIII | kemény hangon; - ez az ember, ez a mosolygó kép itten,
73 XXIII | azt akarja, hogy minden ember tudja, és segítsen neki
74 XXIII | miért jönne hozzá ez az ember?~- Édes ángyom - kezdé Miklós,
75 XXIII | elszörnyedve hátrált vissza ez ember elõl.~- Te! - lihegé. -
76 XXIII | Pedig ki se nézte volna az ember, hogy odafigyel. De még
77 XXIV | nézett fel az erõszakos ember arcába.~- Tetten kaptalak
78 XXIV | tanuld magadat tisztességes ember módjára viselni egy asszony
79 XXIV | belehalt.~Nem hinné az ember, hogy ilyen semmitõl is
80 XXIV | boltozat meghajlik, mikor az ember végigmegy rajta. Szív kell
81 XXIV | csodát, amihez foghatót ember még nem látott.~S azzal
82 XXIV | világlott elõ.~Maga a hitetlen ember is összeborzadt. Hisz õneki
83 XXV | minek olvasson végig az ember kellemetlen vádakat, amiknek
84 XXV | látogatást tenni.~Ott is minden ember kézcsókkal fogadta.~A palotás
85 XXV | jó játék ez, hogy annyi ember vehet benne részt, ahány
86 XXV | ami kimondatlan gondolat ember agyában meg is szülemlik.~
87 XXV | volt zavarva, hogy ahány ember, annyiféleképpen értette.~
88 XXV | bárkinek. Volt azonban egy ember, akinek kérni sem kellett:
89 XXVI | bolond dolog, amin az egyik ember nevet, a másik meg bosszankodik.~-
90 XXVI | szokott felolvasásokat.~Minden ember tudta, hogy a tábornok elutazott
91 XXVI | elutazott valamerre. Minden ember nagyot hunyított rá, s gondolt
92 XXVI | bolondos asszonyra? Nem érti az ember az õ dolgaikat.~A kegyes
93 XXVI | bele. Azt csak minden okos ember tudja, hogy négy keréksínt
94 XXVI | kútban! Hogy verje agyon az ember az idõt ebben az átkozott
95 XXVI | vadászatra sem való, az ember igazán nem tehet egyebet,
96 XXVII | erõszakkal. A herceg galant ember volt, megbocsátott a szép
97 XXVII | vészt, amitõl minden tizedik ember, ha megszabadul, de az is,
98 XXVII | vissza onnan, hogy minden ember rámutat: íme, ez már a másvilágról
99 XXVIII| akinek az arcát nem látta ember, mégis tudja róla, hogy
100 XXVIII| köntösét meglátja rajta. Minden ember tudja, hogy ezek ápolják
101 XXVIII| valósulásokat. De van még egy ember, aki a király személyét
102 XXVIII| mit! Ha férfi is az, csak ember!~(Nem egészítette ki a mondást: „
103 XXVIII| mint minden álmából felvert ember, haragos volt, s azt izente
104 XXVIII| egyszer már odalenn van az ember, tiszta vétek volna, ha
105 XXVIII| sereg mindenféle falusi ember várta egész csõdülettel,
106 XXVIII| szekéren jár minden okos ember.~Ezzel Andernach Lovag is
107 XXIX | végtére Nagy-Károly. Ha az ember néhol szárazföldre talált,
108 XXIX | levél tartalmát.~Minden ember feszülten leste a nádor
109 XXX | Krisztina a heverõ hadnak.~Sem ember, sem bivaly nem akart mozdulni.~
110 XXX | tudott kancsalítani, az ember sohasem tudta, hogy melyik
111 XXX | csodálatos szép tündérré, az ember azt hinné, hogy farsangi
112 XXX | karcossal! Nem alszik el ettûl ember. Halottnak beadják, felébred
113 XXX | se bor. Siessen minden ember haza, alászántani a leforrázott
114 XXX | Közbocsánatot kap minden ember, a kicsinytõl a legnagyobbig.
115 XXX | asszony, gyermek, öreg ember, aki a visszavonuló kuruc
116 XXX | a férfi, az a nagy szál ember, s a kaszáját fente. Háttal
117 XXX | onnan az ülésbõl.~A kaszás ember rá sem ügyelt, mintha nem
118 XXX | hallania kellett, amit ez ember mondott, akárhogy elburkolta
119 XXX | elburkolta elõle a fejét. Az az ember õt megátkozta.~- Verjen
120 XXXI | érte.~- Látod, te rossz ember vagy. Elszakítasz bennünket,
121 XXXI | generális uram már özvegy ember lett.~- Ugyan? - suttogá
122 XXXI | pedig sokkal lovagiasabb ember, mint hogy énnékem szomorúságot
123 XXXI | lelkiismeretfurdalásai, madame. Ez az ember elõbb-utóbb el fog szakadni
124 XXXI | nem, holnapután. Nem az az ember, akit érdemes megajándékozni
125 XXXI | gondoljon, hogy ez a tüzesfejû ember minden bizonnyal bele fogja
126 XXXI | fiorituráin keresztül. A négykezû ember eleinte azzal mulatja magát,
127 XXXI | felmenjen hozzá. Ez az egy ember volt, aki elõtt szerette
128 XXXI | Kassát ma hiába keresné az ember. Magán a gyönyörû székesegyházon
129 XXXI | Czelder Orbán az a makacs ember volt, akit holmi olyan csekélységgel,
130 XXXII | XXXII. FEJEZET~Egy ember, aki senkitől sem fél, csak
131 XXXII | Ghéczy Zsigmond volt az az ember, aki arról volt nevezetes,
132 XXXII | mint ahogy nem törõdik az ember egy mellette elhajtó kocsival,
133 XXXII | úgyis tartozik minden okos ember a diaeteticának minden aequinoctiumkor.~
134 XXXII | országban: úgy hullott az ember, mint az õszi légy. Maga
135 XXXII | haragja”.~Õ azonban tudós ember volt: kitanult bányász és
136 XXXII | gyantával, azon volt egy ember magasságú kalitka üveglemezekbõl,
137 XXXII | gyalázva. Csak télen volt élõ ember, amikor a mi klímánk alatt
138 XXXII | nincsenek zivatarok, nyáron holt ember volt. Tudta jól, hogy Szent
139 XXXII | cyclorama.~Ha ötven elszánt ember fölteszi magában, hogy a
140 XXXIII| tányérokkal és csészékkel. Azt az ember becsukja, s békét hágy neki.
141 XXXIII| lépcső, azon fölmegy az ember, talál maga előtt egy másik
142 XXXIII| a rettenthetetlen szívû ember, aki dacolni mert mindennap
143 XXXIII| s aztán széjjel mennek; ember soká nem állhatja ki azon
144 XXXIV | jégbarlang még akkor csak kevés ember elõtt volt ismerve. Akik
145 XXXIV | társaságban lenni, ahol minden ember azzal a tudattal hordja
146 XXXIV | erõsen zúgolódott minden ember. Beszéltek cserbenhagyásról,
147 XXXIV | az a te apád. S csak egy ember van a világon, aki ellen
148 XXXV | felébredt két különbözõ ember. - Hát nem jól tettem-e,
149 XXXV | egy érzõ húr maradt a nagy ember szívében. Hogy rátalált
150 XXXV | öreg? Õ nagyon keményszívû ember.~- Eleinte zúgolódott, dorgált,
151 XXXV | papírra. - Talán ez a két ember el is tudta olvasni azokat
152 XXXV | Azt hiszem, hogy olyan ember, aki parancsoljon, akad
153 XXXVI | törõdött már, azért mégis ember!” - „Nekem nincs már fogam,
154 XXXVII| akit soha életemben halandó ember csatán kívül meg nem ütött;
155 XXXVII| Mától fogva nem vagyok ember, csak a szegõdött árnyéka
156 XXXIX | hosszú távollét után az ember újból võlegény és menyasszony,
157 XXXIX | Korponayval, hogy mint utas ember, ha elfáradt, felmehet a
158 XL | szándékon túl is. Elhitte minden ember, hogy Rákóczi csakugyan
159 XL | nagyurak ígérete meg a beteg ember fogadása egy húron pendülnek.
160 XLI | Észre sem vette, hogy két ember folyton kíséri minden lépten-nyomon. -
161 XLI | háta mögött járogató két ember jobban tudta, hogy nem ebédelt, -
162 XLI | rácsajtónál várt reá az a másik ember. Az meg a Pálffy János kéme
163 XLII | s a te árva családodnak. Ember ítéletét már megkapád, Isten
164 XLII | lutheránus tiszteletes fiatal ember volt, csak segédlelkész
165 Uto | kis Korponay Gábor nagy ember lett, testben, lélekben
166 Uto | históriai nevezetességű ember egészen elmerült a világra
|