Fezejet
1 II | Zecher, Perner, de Schacher, Fabriczius, Alauda, Engelmayer, Cornides,
2 V | ökle.~- Nézzétek! Ott van Fabriczius - hebegi Alauda uram, s
3 VI | VI. FEJEZET~Ki az a Fabriczius?~Ott áll az életnagyságú
4 VI | a falra akasztva.~Ő az a Fabriczius János, aki Lőcse városát
5 VI | látta el a várost, addig Fabriczius a maga bírósága alatt az
6 VI | ismerem a kijáratát. Én vagyok Fabriczius János, a bíró; - egy kissé
7 VI | kegyelmetek helyet - inte Fabriczius a tanácstagoknak.~Helyet
8 VI | tizenkét karszék vagyon, s ha Fabriczius elfoglalja az elnöki széket,
9 VI | Alauda uram állva marad.~Fabriczius pedig tudomást sem vesz
10 VI | kegyelmetek - felelt rá Fabriczius.~- A tanács határozata! -
11 VI | semmi és semmis! - mondá Fabriczius, s fogván a veres plajbászt,
12 VI | mindenki sietett gratulálni Fabriczius uramnak (ki szívbõl, ki
13 VI | tanács határozatát - mondá Fabriczius bíró. - Mert nagyon helyes
14 VI | dolgát illeti - folytatá Fabriczius -, õnemzetességének tudtára
15 VI | a diktált határozatokat Fabriczius uram. - Szemtelen fehérszemélyek,
16 VI | közölni, ratificatio végett.~Fabriczius uram rátette a kezét a vállára
17 VI | helyreáll a régi rend!~Midõn Fabriczius bíró a tanácsülést solválta,
18 VII | egy szóra, hogy „megjött Fabriczius!”, olyan csendesség lett
19 VIII | tanácsterembe.~Sokan voltak odabenn. Fabriczius éjnek éjszakáján hívatta
20 VIII | kegyelmetek a dolgukra! - mondá Fabriczius. - Reggelig minden rendben
21 VIII | simulékonysággal oldalgott Fabriczius mellé, s kezeit dörzsölgetve
22 VIII | kiáltá türelmetlenül Fabriczius. - Huszonnégy óráig ott
23 VIII | uramnak a saját leánya.~Fabriczius e szóra megrendült. Vas
24 VIII | hajtsa végre a parancsot. - Fabriczius hangján nem érzett már semmi
25 VIII | palotában, mely voltaképpen Fabriczius bírónak a tulajdona; de
26 VIII | népével és cselédjével. Fabriczius hozzátartozói az udvari
27 IX | városházánál, a tanácsteremben, Fabriczius uram előtt. A teremben mások
28 IX | haza kegyelmed a leányát.~Fabriczius csendesen végighallgatta
29 IX | nagy hangsúlyra érdemesíté Fabriczius.~Andrássy tábornok vállat
30 IX | vesztõhelyen eltemetve!~Fabriczius ezeknél a szóknál egy fejjel
31 IX | én apa vagyok - folytatá Fabriczius -, s õ nekem egyetlen leányom;
32 X | élelmiszert és puskaport, amit Fabriczius bíró a határon átszállított,
33 XI | hátulsó lakosztályban, amely a Fabriczius családé, aminek a Bástya
34 XIII | adott neki minden lélek. Fabriczius volt, a bíró.~A városházától
35 XIII | szólt, felismerve az alakot Fabriczius, s elõlépett a tömeg közül.
36 XIII | Én a bíró vagyok - szólt Fabriczius; leeresztve a kard hegyét,
37 XIII | kegyelmed kezébe? - kérdé Fabriczius elbámulva.~Az a leskelõdõ
38 XIII | ketterhäuschenbõl a leányt!~Fabriczius haragosan fordult hátra.~-
39 XIII | ebben a házban! - kiálta Fabriczius.~- De ennek a kapuját én
40 XIII | ennek a kapuját én õrzöm.~Fabriczius hátrafordult az õrökhöz.~-
41 XIII | transspiratióban volt. Mikor aztán Fabriczius hangját felismerte, akkor
42 XIII | sietett az ajtót felnyitni.~Fabriczius türelmetlenül tört be hozzá.~-
43 XIII | türelmetlenül tört be hozzá.~- No, Fabriczius, hol ég? - kérdezé a doktor.~-
44 XIII | Nem illik? Benyitottak.~Fabriczius maga hozta az égõ gyertyát
45 XIII | csalás! - szólt kemény hangon Fabriczius.~- Mi-hit? - förmedt fel
46 XIII | almáriomba be ne sétáljon.~Fabriczius azt mondá a doktornak:~-
47 XIII | átkutatom a szobákat.~Azzal Fabriczius a polgárõröket maga mellé
48 XIII | lovagot.~Ezt parancsolá Fabriczius.~ ~
49 XIV | a nagy veszedelme; amint Fabriczius parancsára belülről kinyitják
50 XIV | akikhez csatlakozott késõbb Fabriczius is.~A bíró, amint Belleville
51 XIV | Magam is azt tartom - szólt Fabriczius. - A kapitány úrnak ott
52 XIV | lássa kegyelmed - szólt Fabriczius; elég önuralkodással, hogy
53 XV | kilépõ kuruc fõtiszteket Fabriczius.~- Kegyelmes, méltóságos
54 XV | felelt rá nagy nyugalommal Fabriczius.~ ~
55 XVI | lett tarisznyázva a napból.~Fabriczius már a városház csarnoka
56 XVI | diskurzushoz kezd; nehogy Fabriczius lehordja a temporizálásért,
57 XVI | hiányozzék hozzá - mondta Fabriczius egész maláciával, azonban
58 XVI | odafenn a tanácsteremben.~Fabriczius úgy tett, mint aki nem hall
59 XVI | mint aki ártatlan benne. Fabriczius egy cédulát adott át a városi
60 XVI | Alauda uram trombitáltat, Fabriczius uram doboltat hozzá. A kikiáltó
61 XVI | harangszó után vasárnap.~Mikor Fabriczius azt parancsolja, hogy le
62 XVI | a két elnök, Andrássy és Fabriczius.~S az elnöki szék háta mögött
63 XVI | még jobban nevettek.~Csak Fabriczius ráncolta le haragosan a
64 XVI | bárkájánál! - kiáltá bele Fabriczius türelmetlenül.~Ezen meg
65 XVI | gyertyagyújtásig! - dörmögé félhalkan Fabriczius.)~- Hát hiszen az inkvizíciót
66 XVI | És így megvan? - kérdé Fabriczius.~- Az nem logikai következés -
67 XVI | Belleville - vallatott tovább Fabriczius; - ön, aki absolutus baccalaureussa
68 XVI | hozzám több kérdést intézzen!~Fabriczius bíró e szóra hátrafordította
69 XVI | Megengedjen kegyelmed, Fabriczius János uram, Lõcse városának
70 XVI | kardtokok csörömpölése.~Fabriczius egész nyugalommal felel:~-
71 XVI | nemzetes és vitézlõ Beszterczei Fabriczius János fõbírónak mindenekben
72 XVI | teljhatalmunkat nevezett hívünkre, Fabriczius Jánosra ruházzuk, meghagyjuk,
73 XVI | kínzókamara katlanában.~A csendet Fabriczius szava törte meg.~- Nem kívántam
74 XVI | lovag gyöngén megbolondult.~Fabriczius éles tekintettel mérte végig
75 XVI | kiáltá kemény hangon Fabriczius.~Andrássy elõkelõ iróniával
76 XVI | onnan a ketrecbõl.~Hanem Fabriczius merészen keresztültette
77 XVI | ezt mondta bizonnyal.~De Fabriczius meg egészen vasból volt.
78 XVI | igazságot!~S e szóknál Fabriczius egyenes pallosának markolatára
79 XVI | végtére pedig nyakába kalimpál Fabriczius bírónak: „Hát hogy vagy
80 XVI | neki, hogy amint meglátja Fabriczius homlokán az orvosi kínzás
81 XVI | egymást összekaszabolja.~Fabriczius nyerte vissza leghamarább
82 XVI | árulásból a lõporraktárt.~Csak Fabriczius nem tágított.~- De hát az
83 XVI | kérdé sötét tekintettel Fabriczius.~- Hát biz ezt Blumevitz
84 XVI | Még nem! - kiálta fel Fabriczius, egész indulatfelgerjedéssel. -
85 XVI | Mit tudsz felõle? - kérdé Fabriczius, reszketõ kézzel ragadva
86 XVI | asszony! Igen jó konyhát tart.~Fabriczius átvette a levelet, feltörte,
87 XVI | nem volt a szemük elõtt.~Fabriczius sír!~Megszûnik sírni.~Akkor
88 XVII | senki a feleletet, csak a Fabriczius család ivadékai.~Még a XIV.
89 XVII | században szerzette ezt elsõ Fabriczius János. (Az elsõszülöttek
90 XVII | szomjának eloltására.~Ekkor I. Fabriczius János, a gazdag Levante-kereskedõ
91 XVII | hítta oda az elöljárókat Fabriczius, a márványmedencéhez, melynek
92 XVII | nem tudott.~Csak az utolsó Fabriczius János, ki a család egyenes
93 XVII | Ezen a rejtekúton tudott Fabriczius János (a Fejevett), lengyel
94 XVII | üldözött leány: az utolsó Fabriczius ivadék, miután Korponayné
95 XVIII | szaladgálna végig a piacon!~És Fabriczius János mégis úgy tett.~Meg
96 XVIII | pompával felékesítve.~Mikor Fabriczius hazaért a kiskapun keresztül,
97 XVIII | fogsz találni a fekhelyemen. Fabriczius meghal, mert meg akar halni!~
98 XVIII | szobájába. S aztán elküldé Fabriczius üzenetét a seniorhoz.~Az
99 XVIII | foglalva az ágyon fekvõ Fabriczius mellett, elkezdték azt a
100 XVIII | város.~Amint híre futamodott Fabriczius esetének, hogy a fõbírón
101 XVIII | Azután egy füst alatt a Fabriczius drákói rendeleteit is visszavonta
102 XVIII | a mélyen alvó városba a Fabriczius alagútján át belopóznak.~
103 XVIII | Azonban hát másképp történt. Fabriczius nagy keserûségében elvesztette
104 XVIII | aztán abba a szobába, ahol Fabriczius feküdt a ravatalon, tréfát
105 XVIII | akar megjelenni.~- Fel, Fabriczius! Fel az ágyból! - ordíta
106 XVIII | második. - Nem halt még meg Fabriczius! - Fölkelek még a sírból
107 XVIII | keletkezett. Korponay János és Fabriczius fellármázta a kuruc õrséget
108 XVIII | Majd nem fog nevetni, ha Fabriczius vadászcsapatja is beleszól
109 XIX | Czelder Orbán, Korponay, Fabriczius még ott künn vannak, s ha
110 XIX | van, mint a feleségemnek, Fabriczius Krisztinának eddigelé egyetlen
111 XIX | polgár nemes fogadta meg Fabriczius parancsolatát, hogy a háza
112 XIX | verekedésre kerül a sor; Fabriczius pedig merész furfangot tervezett.
113 XIX | szomszédos falába volt rakva.~Fabriczius még mindig azt hitte, hogy
114 XIX | kiált a munkába izzadt Fabriczius háta mögött valaki.~Hátra
115 XIX | azok oda? - szól elbámulva Fabriczius.~- Hogyan bizony. Mind a
116 XIX | egy felriasztott vadállat Fabriczius.~- Azon jött be az egész
117 XIX | a nevét mondtad? - hörgé Fabriczius.~- Az bíz a te kedves vejed
118 XIX | sarkán, keserûen nevetve.~De Fabriczius utánakapott s megragadta
119 XIX | kõnyomta kebellel a férj.~Fabriczius pedig mind a két öklét az
120 XIX | is újra mondom! - szólt Fabriczius, szétszakítva mellén a palástot.~-
121 XIX | lenni. - Azzal felrohant a Fabriczius lakának lépcsõin.~Fabriczius
122 XIX | Fabriczius lakának lépcsõin.~Fabriczius nem törõdött most õvele
123 XIX | dühöngõ férjével, halni akaró Fabriczius az éneklõ diákjaival együtt.
124 XIX | elõrerohant már, keresztül Fabriczius és a doktor szobáin; végigcsapkodva
125 XIX | vállán.~- Nono! - kiálta rá Fabriczius.~- Nem futott ki erre amaz
126 XIX | zsák. Csak gyere utánam.~Fabriczius nyomult elõre, Korponay
127 XIX | ne hagyj minket! - ordítá Fabriczius, a vállán emelt zsákot két
128 XIX | a zsák bekötött száját.~Fabriczius megvetõleg fordult hozzá.~-
129 XIX | el nem meredt volna, mint Fabriczius erre a szóra:~„Vaspor!”~
130 XX | ütésekkel.~- Mi az? - kérdé Fabriczius, aki még mindig a konyhaajtóban
131 XX | Halottra harangoznak? - hebegé Fabriczius. - Valami nagy halott van?~-
132 XX | csimpolyást kapnék, táncolhatnám!~Fabriczius látta, hogy bolond ez; ezzel
133 XX | háta mögött a visszatért Fabriczius.~- Nem én! Dehogy mára!
134 XX | nagyon a harangot - ismétlé Fabriczius, s aztán befogta a száját
135 XX | vakmerõséggel Korponay. - Fabriczius apó! Ne törd el a kardod!
136 XX | mögött ült a nyeregben a vén Fabriczius, két kézre fogott hosszú
137 XXV | rendelkezésre. A perduellióba esett Fabriczius házát lefoglalta a fiscus;
138 XXV | talált.~Alig rendezkedett el Fabriczius szobáiban, öltönyt váltott,
139 XXVII | az õ egész causáját és a Fabriczius leányáét apróra meg nem
140 XXVII | amiktõl gyermekének sorsa és Fabriczius élete függött. Az bálványa,
141 XXX | nevérõl ismeri kegyelmed, Fabriczius lõcsei fõbíró. Kegyelmet
142 XXX | Ferencnek. A parancsnokuk az õsz Fabriczius volt.~Amint meglátták egymást,
143 XXX | Mit hoztál, fiam? - kérdé Fabriczius a kuruc vitéztõl.~- A fejedelem
144 XXX | olyan ismerõs volt! Mintha Fabriczius volna, a lõcsei bíró.~Hogy
145 XXX | szekerünkhöz. Az apád volt az, Fabriczius!~- Nem, kedvesem, én szundikáltam.~
146 XXXI | el, hogy pályadíjul a vén Fabriczius buksi fejét megtartsa a
147 XXXIII | léleknél.~- Aztán meg az öreg Fabriczius, azzal a hosszú kardjával.~-
148 XXXIII | mélységbe szállok, az öreg Fabriczius pedig mellette fog állni
149 XXXIV | valami huszan. Közöttük volt Fabriczius, aki most járta be a Szepességet,
150 XXXIV | nagyon soká váratott magára. Fabriczius ezüstórája már mutatta a
151 XXXIV | a titkainkat! - mondá rá Fabriczius.~Korponay azonban segíteni
152 XXXIV | arcába.~- Árulás! - ordítá Fabriczius, s rohant a jégsátorhoz,
153 XXXIV | kígyót, Korponay! - ordítá Fabriczius a jégsátorból; - fojtsd
154 XXXIV | meg voltak nyerve. Maga Fabriczius és Korponay is elhallgattak,
155 XXXIV | rakva, s azzal egyenesen Fabriczius felé fordult. - Kegyelmed
156 XXXIV | közbejötte nélkül, odafurakodott Fabriczius elé, s az egyik kezével
157 XXXIV | kiállt, miként ez.~Az öreg Fabriczius intett a kezével, hogy legyenek
158 XXXIV | Leányod betölté küldetését.”~Fabriczius papirost kért a körülállóktól,
159 XXXIV | csaltak volna meg? Hisz Fabriczius leányát is kiforgatták az
160 XXXVI | vetve, a borozóasztalnál ül Fabriczius, s egy palatáblára jegyzi
161 XXXVI | hallik az asztal végérõl, Fabriczius dörmögi a társaknak:~- Andrássy
162 XXXVI | az arca nem mozdult meg.~Fabriczius is csak a griflijét nyálazta,
163 XXXVI | valóban megjutalmazandók, Fabriczius uram. Fizessen ki kegyelmed
164 XXXVII | Ne tarts nekem leckét.~Fabriczius a huzakodók közé veté magát.~-
165 XXXVIII| másik a kis Blumevitzné, a Fabriczius leány: Juliánna kedvenc
|