Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
jezsuiták 5
jezsuitákat 2
jézus 5
jó 164
5
jóakarata 1
jóakaratú 1
Frequency    [«  »]
169 lovag
166 ember
165 fabriczius
164 jó
163 azzal
163
162 magát
Jókai Mór
A locsei fehér asszony

IntraText - Concordances


    Fezejet
1 III | insinuatiórinak vegye, tehát lesz felvilágosítást adni 2 IV | Csiribiri emberek!” Ha a Ulászló csak kinyitná azt 3 IV | levesben; tudom, hogy mire . De tizennégy forint árú 4 VI | Lõcse városát ostrom alatt. maga ugyan Illésfalvánál 5 VIII | takaró csuklyát. Hanem ez a szándéka siralmas véget 6 VIII | Engedelmet kérek. A lányka igen házból való személy.~- A 7 IX | vétett más ellen, csak a erkölcs ellen; akkor az 8 X | János merész vállalatához szövetséges társ. A főpiacon 9 X | Majd ha jön az éj!~- Ugyan kedve van Korponayné asszonyom 10 X | az ablakot; biz azt most nem tartani sokáig nyitva, 11 X | rosszabb tõle. Látja, milyen kedvem van. No, ne haragudjék! 12 X | kisgyermeket megcsókolni nem . Bizonyosan sebet kap. Csókold 13 X | Isten megtart, s kedvez a szerencse, holnap visszakerülök. 14 X | sietek a csapatjaimhoz; utat kell tennünk, míg a 15 X | mint egy szentet.~Mindenre volt a szegény Pelargus. 16 X | a tepsi kikenve; ej, de , hogy az asszony nincs most 17 X | elmentek szánkázni.~- Óh, az lesz! Csörgõs szánkán? Hová 18 XI | legyen őrizve, ami által a erkölcsnek és az illedelemnek 19 XI | egyben mégis sikerül. Így is .~Már akkor, midőn Belleville 20 XI | érte, hogy így kínozzák.~- neki ottan - mond az úrnõ.~( 21 XI | neki ottan - mond az úrnõ.~( neki ottan! Pedig hiszen 22 XI | megnyeri azoccasio bona”. (A alkalom.)~- No, és az occasio 23 XI | Belleville lovagnak, hogy neki ott lenni!”.~A déli 24 XI | elszórta a téglapadlón. lesz a patkányoknak.~A nagy 25 XI | sírni vagy prüsszenteni tud, a krízis.~A sírásra aztán 26 XI | azokban cynoglossum, hanem nagy adag mákony.~ ~ 27 XII | tõle; a szép asszony teljes egészségben szállt ki az 28 XII | volt; kettõjöknek a mûve, s , hogy csak õk ketten bírtak 29 XII | hibája, hogy mindenkihez volt, senkire sem tudott 30 XII | el-elkomolyodott.~- Milyen kedvem van ma! Tán vesztemet 31 XIII | tapsolt.~- Hahaha!~Milyen tréfa ez!~És még nincsen 32 XIII | is vidd el magaddal. Nem lenne, hogy itt találnának 33 XIV | asszonyomnak; kívánj neki reggelt, s aztán menj át 34 XV | ült egész ornátusában. „ reggelt, reverendissime”, 35 XV | kipróbálni, hogy milyen a hangja?~ szerencse, hogy a Thurzók 36 XV | az úrnak).~- Él még ez a pápa? - kérdé Andrássy István.~- 37 XVI | epitaphiumokkal.~Ellenben egy óra el lett tarisznyázva 38 XVI | szánakozásteljes hangon:  - Szegény barátom!~Ezen meg aztán 39 XVI | becsületes ember, nevetségig hazafi, nevetségig vitéz 40 XVI | temetkezésben!” Hahaha! Nagyon ! Igen jó! Ilyen tréfás fickó 41 XVI | Hahaha! Nagyon jó! Igen ! Ilyen tréfás fickó az a 42 XVI | nem férne bele. Ne félj, helyen van az. Hanem egy 43 XVI | kapitális asszony! Igen konyhát tart.~Fabriczius 44 XVIII | még mást is elaltatni.~A Korponay János aludta ott 45 XVIII | nem is veszett el. No most lesz, ha kegyelmetek közhírré 46 XVIII | mellékutcákból a piacra.~- lesz, ha megmutatjuk magunkat 47 XIX | hasznát venni. Kitörésre , várvédelemre semmi. Végezetül 48 XIX | fejedelemmel az ifjú király szándékait Magyarország 49 XIX | magát. - Ezért Korponayné eleve elszökteté a városból 50 XIX | halomban hevert már a földön. tüzelõszer a cserepároknak.~ 51 XIX | fiacskájáról. Hogy dicsérik õt anyának, szép asszonynak, 52 XXI | olyan nagyon szerette a bort, mint az István bátyja. 53 XXI | dalolja hozzá:~            urunkra feltamatunk~            54 XXII | is énekel és imádkozik.~ korán reggel hozzákezdett. 55 XXII | reggelén; hisz benne van a Isten” (Binye Zeu).~A hírhozó 56 XXII | egyszerre megtámadta ellenség, barát, el akarták tõle venni 57 XXII | maradjanak! - mondá Miklós -, lesz nekik is meghallani 58 XXIII | mondom , drágán adják, mert ; urak veszik, mert tehetik. 59 XXIII | könyörgött hozzá.~- Óh édes uram; szerelmes bálványom! 60 XXIII | megtagadd, azt tudnod, hogy .~- Hát ne legyek én az, 61 XXIII | képviseli, s mindent tagad, ami , és mindent állít, ami rossz. 62 XXIII | Kedves, édes, egyetlen uram.”~S végzõdtek így: „ 63 XXIII | Mindennap imáikba foglalják apjukat. (Igazat mond benne; 64 XXIII | állapotokról, a környéken történt és balszerencse híreirõl. 65 XXIII | kísértetektõl az õ szerelmes, drága, urát.~Végül jön egy post 66 XXIII | viselsz?~- Hagyjuk ezt, Miklós. Én nem szólok bele 67 XXIII | fáraszd utánuk.~- Köszönöm a szívedet.~- Nembiz az, 68 XXIII | Köszönöm a jó szívedet.~- Nem biz az, nincs mit köszönj 69 XXIV | asszonynál, mert idehaza semmi sem vár .~Ezalatt a vár 70 XXIV | növénynek kõmagja van, az a kõbetegség ellen; a birsalma 71 XXIV | Adjon Isten nyugodalmas éjszakát édesapámnak, anyámnak”, 72 XXIV | mondogatják már egymás közt: „De járna, ha meghalna!”~Ha 73 XXIV | maradjak: légy te nekem kisfiam - suttogá Zsófia.~- 74 XXIV | mint rézpénzt. Most ezekbe lesz nekem az aranyakat 75 XXIV | Istenhez, hogy fiának nemcsak szívet adott, hanem éveit 76 XXIV | kocogtatni elébb, s szerencsés reggelt kívánni. Majd máskor 77 XXIV | cselédet.~- Meghalt az áldott asszonyunk!~Az ajtó félig 78 XXIV | elé és célzott.~A hintó célpont volt, azzal a messzevirító 79 XXV | lovagot nevezte ki, aki olyan szolgálatokat tett a város 80 XXV | kecskének tartotta, akire nem bízni a kertészkedést.~Vajon 81 XXV | szekundált neki. Mindig fiú volt.~- Hát én biz azt 82 XXV | adtak az asztalnál. Azért játék ez, hogy annyi ember 83 XXV | kegyelmi diplomája. Köszönje a angyalának, aki azt neki 84 XXV | angyalának, aki azt neki súgta.~( angyalának! Mások meg az 85 XXV | tizennégyezer kuruc.) - Lám, milyen volt az elsõ elpártolók 86 XXV | levelek egyikében különös hír volt Korponaynéra nézve. 87 XXV | Eszembe juthatott volna a Husz apórul, a poprádi vendéglõsrõl, 88 XXVI | azok mind híresek voltak a boraikról, a kitûnõ konyhájukról, 89 XXVI | nagyon kímélni kell Juliánna hírét, mert az most Bécsbe 90 XXVI | szándékozik.~Ezt a tábornok jelnek vette, hogy a katona 91 XXVI | keréktalpon lóg az abroncs! , hogy a kocsi össze nem 92 XXVI | az egyik méreg éppen arra , hogy a másik méregnek a 93 XXVI | eltérve a rendes úttól. szerencse, hogy a hintaja 94 XXVIII | városháza pincéjébõl már világos volt.~Alauda uramnak 95 XXVIII | búzatermõ fekete föld; nagyon föld az, csak utazásra rossz - 96 XXIX | vármegye egy dobogóhidat, ami magas ívre volt alkotva, 97 XXIX | többet felõle.~- Azt nem lenne tenni, mert magunknak 98 XXIX | bizony el is készíthetem a paprikás csirkét.~- No hát 99 XXIX | képe elõtt fejcsóválva: „De , hogy már meg vagy lõve!”~ 100 XXIX | nevetett hozzá, mint aki vásárt csinált vele.~Arra 101 XXX | vett a belépõ vendégrõl.~- napot, korcsmáros! - köszönte 102 XXX | köszönte be a lovag.~- Ha , edd meg! - dörmögé a bajusza 103 XXX | Tercsa te, jer elõ! Készíts vacsorát.~Még az a halovány 104 XXX | boszorkányhistóriát, mert õ nevelésben részesült a vorarlbergi 105 XXX | muskétást talált még. Régi ismerõsök voltak, a lõcsei 106 XXX | gond, az aggodalom nagyon asztalnok és pohárnok, úgy 107 XXX | kocsisának azt mondá, hogy lenne ezt az embert megszólítani: 108 XXX | megszólítani: talán adna pénzért abból a most lekaszált 109 XXX | kiéhült lovak számára egy kötélre valót.~- Hej atyafi! - 110 XXX | hangjával.~- Ugyan édes barátom, nem lenne szíves 111 XXXI | asszony; hiszen mi régóta cimborák vagyunk; egyik 112 XXXI | tudtam meg, hogy a derék Andrássy Istvánné meghalt 113 XXXI | kegyelmed egy másik imádóját: a Czelder Orbánt. Hanem akkor 114 XXXI | Czelder Orbánt. Hanem akkor lesz sietni, mert azalatt 115 XXXI | madárember pompásan tud fecsegni, tanítója lehetett, legkedvesebb 116 XXXI | szathmári békekötés után darab munkája volt Munkács 117 XXXII | Dáviddal (akkor még nagy barátjával) Varsóba kimenni, 118 XXXII | s azt fenékig ürítse a barátságra. Ezzel a bátor 119 XXXII | Absolonéknál pedig igen nevelésben részesült, õk 120 XXXII | megtagadva minden eddigi barátságot egymás között.~ 121 XXXII | tisztelik.~Pedig hát nem az Istennel komázni!~Három 122 XXXII | alatt vagy ellenség vagy barát felpörkölt és kirabolt. 123 XXXII | tornyosuló felhõkre, hogy lesz sietni, mert zivatar 124 XXXII | Köszönöm szépen. Ez éppen lesz ide az én kriptámhoz 125 XXXIV | kincset. Addig érjék be a cimborák azzal, amit a rézbányája 126 XXXIV | Zebaóth Istentõl, mint a Ghéczy Zsigmond, amióta 127 XXXIV | gyermekhõs fejét.~- Köszönöm, Pelargus, hogy védelmemre 128 XXXIV | Ha úgy találjátok, hogy a , amit ügyetekért teszek, 129 XXXIV | az ítéletet.~De bizony a Pelargus nem hagyta azt 130 XXXIV | fejeikre kitûzött díjakat.~- Ez lesz - monda a bíró. - Már 131 XXXIV | egyszer elárulta. Ha másszor szolgálatot tett: ki van 132 XXXV | előtt, akárki jött a hajdani barátok közül látogatóba 133 XXXV | a házigazda egészségeért nagyokat, nem jött elő az 134 XXXV | amit óhajtott megkapni.~- lesz. Azt megtehetem.~A 135 XXXV | Valóban, megboldogult úrasszonyunknak is ez volt 136 XXXV | Maradunk ezentúl igaz barátok.~- Azok maradjunk - 137 XXXV | tehetek is kegyelmednek egy szolgálatot. Nekem is van 138 XXXV | hozzájuk, hogy csak legyenek testvérek és szeressék egymást, 139 XXXV | udvartól van ide küldve (az õ barátaitól). Azok bizonyosan 140 XXXVI | mert az övéi is olyanok. A Andrássy Péter aztán el 141 XXXVI | megnyerni a gyõrvári hõst; olyan hadvezére nincs több a magyarnak. - 142 XXXVI | hogy az anyádat megcsókold. asszony, szerethedd.~Azt 143 XXXVI | emlékezett vissza?~- Az egy kis félreesõ hely - folytatá 144 XXXVI | a labancnak.~- Ez olyan hír, hogy el se lehet hinni - 145 XXXVI | alezredes úrnak. Kedves öreg cimborám, vitéz bajnoktársam!~ 146 XXXVI | Fabricziushoz.~- A tett szolgálatok valóban megjutalmazandók, 147 XXXVII | ilyet ne tegyen.~A kocsi is messze zörgött már, azt 148 XXXVII | mert te tudod, hogy milyen volt; nekem semmi okom sincs 149 XXXVII | Nekem mindenütt vannak cimboráim, akik segítenek. 150 XXXVIII| képeskönyvét, ami neki oly hasznára volt, mert bizony 151 XXXVIII| elfogadtatni.~Ezek mind nagyonhírek voltak Korponaynénak.~ 152 XXXVIII| elektrika-masinázott. - Hát még aztán a Belleville lovag, aki kapukulcs 153 XXXVIII| nagy komolyságba.~- Milyen kedvem van, tán vesztemet 154 XXXVIII| vesztemet érzem? Még az én doktoromat is hogy kifigurázom, 155 XXXIX | a szék támlányára.~- Mi szél hozza ide kegyelmedet? - 156 XXXIX | Engemet valóban igen szél hozott - felelt 157 XL | említé a férjének, hogy volna felmenni Pozsonyba 158 XL | hanem elküldtem azokat egy barátomhoz megõrzés végett.~- 159 XL | megõrzés végett.~- Ki az a barátja az asszonynak?~- 160 XLI | itt egy olyan kocsma, ahol cidert (almabor) lehet kapni. 161 XLI | összebeszélt egy hanák fuvarossal, pénzt adott neki, s a hátulsó 162 XLI | meg lehet hallani, mi arra , hogy a szûk hegyi utakon 163 XLII | izenetet küldenem az én lelkem uramnak a káplán úr által?~- 164 XLII | meg az én egyetlen édes uramnak, hogy a szívemben


Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License