Fezejet
1 III | hegyének, hogy feljajdult rá.~- No legalább ma nem fogsz
2 III | bolondoznak a papok - felel rá szabad szájjal a lovag úr.~-
3 III | Martius Idusa” - felelt rá a tudós asztrológus, s tovább
4 IV | kapjanak. Szükségük lehet rá. E communióról elmaradni
5 IV | falaink közt, azt mondanák rá: „Pfuj! fösvény utódok.”~
6 IV | magával még, ha szüksége van rá, sólymárt, pecért, trombitást,
7 IV | mintha nehezen találna rá, elõkereste a táskájából
8 VI | eltávozám. - Emlékeznek rá kegyelmetek, minõ viszontagságok
9 VI | hagytak kegyelmetek - felelt rá Fabriczius.~- A tanács határozata! -
10 VI | kétfejû gyermek? - kiálta rá csúfondárosan a doktor.~
11 VI | mindegyik jól emlékezett rá, hogy bíz az õ felesége
12 VIII | Megállj! Ki vagy? - rivallt rá, ijedtében vitézül, Wencezlauz.~-
13 VIII | rendeleteit, s csak azután került rá a sor Alauda uramra, hogy
14 VIII | Még nem voltam. Nem értem rá. Most kerültem elõ a védmûvek
15 VIII | felett õrködjék. Vigyázzon rá, hogy éjjel a foglyot meg
16 X | erõs sasorráról ismerni rá.~Korponay bosszúsan tekint
17 X | Furcsa hivatal! - jegyzi meg rá a kapitány. - Hát a feleségem
18 X | csókot nyomjon.~Nagyot sikolt rá az asszony.~- Jaj te! Eredj
19 X | takarja be; alul-felyül tegyen rá parázst. Egymás után! Kegyelmed
20 X | elõttem elõször. Ez vett rá, hogy arra kérjelek, amit
21 X | hogy a leánya jól emlékezik rá, hogy Rozgonyi Cicelle az
22 XI | delikvens akkor sem reflektált rá.~A déli harangszó Korponaynénak
23 XI | nedvesíteni; a könnyei hullottak rá. Beszélgetett hozzájuk.
24 XI | volt; utoljára is ott akadt rá, ahol nem is gondolta volna.~
25 XII | tõle.~- Éhomra nem! - felel rá bosszúsan, és mégis nevetve.~-
26 XII | nem való. Hiszen emlékezel rá, mikor velem...~- Jól van
27 XII | levente.~A hölgy felnézett rá még mindig nedves szemeivel,
28 XII | de a jellemére is rögtön rá lehetett ismerni. Bercsényit
29 XII | Ismerem - a cudart - felelt rá Andrássy; bajusza hegyét
30 XII | hallotta. Csak mosolygott rá. Meg nem lehetett vele haragítani.
31 XII | Büntesd meg érte! Tégy rá tüzet!~- Hát hiszesz Istenben?~-
32 XIII | piac visszahangot is ád rá.~A hang még távolból jött,
33 XIII | azt a bolondot tette; volt rá gondja, hogy az alibijét
34 XIII | levegõben, s úgy elrepült, hogy rá sem talált többet a hóban.~-
35 XIII | Annak bizonyára elég oka van rá, hogy õt elárulja, mikor
36 XIII | mikor rájön, hogy mennyire rá lett szedve általa.~Hanem
37 XIII | álomdadogó hangon azt mondta rá: „Nincs itthon a doktor”.~
38 XV | Pedig már szüksége volt rá, mert az ének az utolsó
39 XV | Higgye el kegyelmed - mondá rá az öreg -, hogy ez kicsinált
40 XV | éhgyomorral szokás hozni - felelt rá nagy nyugalommal Fabriczius.~ ~
41 XVI | Elhitték neki, hogy képes volna rá, s engedték békén felvonulni
42 XVI | választ adjon.~- Nem fogok rá választ adni! - rikácsolá
43 XVI | viseltek: csak úgy morgott rá, hogy „ühüm, ühüm, ühüm”.~(
44 XVI | ember, hogy követ tegyenek rá, mikor le van kaszálva!
45 XVI | Fabricziust sírni?~Némán néz rá minden ember. A borzadás
46 XVIII | ist unser Gott!” - zendíté rá valamennyi.~A viharos zsolozsmát
47 XIX | Lovagi parolámat adom rá - felelt Blumevitz -, hogy
48 XIX | akarom, de ha kényszerítenek rá, megteszem.~- Arra, hogy
49 XIX | bezárt ajtó figyelmezteté rá, hogy itt van a világ bedeszkázott
50 XIX | állítás.~- Bizonyítványom van rá. Vajon az a karikatúragyûjtemény,
51 XIX | biz az egyebet is - mondá rá Blumevitz. - Hanem ez az
52 XIX | egyszerre tudta, hogy mi vár rá.~- Mit tettél? asszony! -
53 XIX | reá; az én vérem legyen rá a pecsét: ontsd ki hamar!
54 XIX | élettelenül elterülve. Nem gondolt rá! Rohant ki a tornácra, ahonnan
55 XIX | jeleneteivel, hogy nem ért rá utánajárni, hol van hát
56 XIX | futotta el Korponayt, hogy még rá is szedik! Azt hitte, a
57 XIX | vállán.~- Nono! - kiálta rá Fabriczius.~- Nem futott
58 XIX | akarsz, bruder? - kiáltá rá Korponay. - Mi van a zsákodban?~-
59 XIX | itt-amott kidûlt belõle, rá az izzó parázsra; de bíz
60 XIX | tenyerében.~Aztán nagyot kacagott rá. Ahogy talán a pokolban
61 XXI | eszét, mihelyt szükség volt rá; Miklós pedig mikor egészen
62 XXI | Csak az elõtornácban jövünk rá, hogy a következõ évtized
63 XXII | templomban lesz. Ne félj, hogy rá ne bukkanj!~A huszár átadta
64 XXII | kálvinistákat senki sem kényszeríti rá, mégis azok.~Az éneklés
65 XXII | ütlegeket osztani, aminek rá nézve igen kedvezõtlen kimenetele
66 XXII | támadást. Kemény hangon szólt rá a hatalmaskodó rokonra.~-
67 XXII | mint az éles tõr. Gondolj rá, hogy gyermekek hallják.~-
68 XXIII | Zsófia csak szótlanul bámult rá egy ideig, mint aki delelõ
69 XXIII | tiltott örömnek, azt mondom rá, drágán adják, mert jó;
70 XXIII | mondád. Magad szolgáltál rá. Mit bánom én azt, ha te
71 XXIV | idehaza semmi jó sem vár rá.~Ezalatt a vár megtelt fegyelmetlen
72 XXIV | locsolgatta az arcát. Emlékezett rá a gyermek, hogy azt így
73 XXIV | valami hûséges embert, akire rá lehet azt bízni.~- Azt a
74 XXIV | vele.~- Fungum! - ordíta rá a dervisgenerális. - Non
75 XXIV | jelentesz? - kiálta fel rá.~- Négylovas hintó közelít
76 XXIV | a szívszorítás.~Ott jött rá szemközt a prépost a templomajtó
77 XXV | saját fiával ágyúztattak rá, mikor a várába akart hazatérni.
78 XXV | Elképzelé, mennyire haragusznak rá emiatt! Vannak nõk, akik
79 XXV | amikor a saját kisfia lõ rá a kis ágyújával, s hogy
80 XXV | venni.~Blumevitz azt mondta rá mosolyogva, hogy „jól van”,
81 XXV | asszony”?~Az inas azt felelte rá, hogy csak tessék besétálni:
82 XXV | Juliánna is úgy tett, mintha rá sem ügyelne, egészen Krisztinával
83 XXVI | hogy a katona nem ismert rá; pedig nemrég alattvalója
84 XXVI | sógora.~Nagyon bosszús volt rá, hogy minek hívatta fel!~-
85 XXVI | Minden ember nagyot hunyított rá, s gondolt hozzá valamit.~
86 XXVI | levágta, s úgy verte fel rá a patkót. Áldhatja a nagyságos
87 XXVI | orrával az irányt. - Lehet rá vadászni.~- Csak olyan poprádi
88 XXVI | ostromzár alatt nem volt rá alkalma. S Szent Hubertus
89 XXVI | apó vendéglõjében nem várt rá a szép tündér.~Ki nem tudta
90 XXVII | fajulhasson el. Ki ismerne rá a „madonná”-ra, ha egyszer
91 XXVIII | Hanem még arra nem jött rá, hogy ez neki versenytársa.~
92 XXVIII | abban a levélben? - kiálta rá nyersen a lovag, erõsen
93 XXVIII | ki fogja fizetni; adott rá nekik felpénzt öt aranyat;
94 XXVIII | s ez a mulatság tartott rá nézve egész Kassáig, megújulva
95 XXVIII | A lovag nagyot bámult rá: hisz ezek tatárul beszélnek.
96 XXVIII | közeledését is, s fogadni lehet rá, hogy a repülõhíd bajának
97 XXIX | Gyere elõ, Tercsa! Add rá az ünneplõ ruhádat erre
98 XXIX | süket volt - nem felelt rá semmit.~A sörös kancsó ezalatt
99 XXIX | Átkozott rossz vinkó! - mondá rá, mikor megkóstolta.~- Hát
100 XXIX | ápitussal; elég ideje van rá. Megtart két óráig az uramnak
101 XXIX | Hát úgy, hogy felülök rá.~- De hát az én ötven aranyam?~-
102 XXIX | akárkié! Nekem szükségem van rá; ott veszem, ahol kapom.~
103 XXIX | karikás ostorát, megtanítva rá, hogy az nem a lovat ütögetni
104 XXIX | te kölyök, úgy vigyázz ám rá, mint a két szemed fényére.”~
105 XXIX | mintha helyeslését adná rá, hogy „ennek” szabad azt
106 XXIX | máslásként öntögette fel rá.~- Hát van-e már ló a számomra?~-
107 XXX | tudják már, és fel vannak rá szabadítva, hogy mégse tudják?
108 XXX | nyereg alatt volt, felkapott rá, s visszaügetett azon az
109 XXX | hogy melyik szemével néz rá?~- Hát hallja az úr - suttogá
110 XXX | megmondom az igazat, de adjon rá parolát, hogy nem mondja
111 XXX | sem.~- No, parolát adok rá.~Andernach lovag odanyújtá
112 XXX | A lovag bámulva ismert rá az elveszett holmijára.
113 XXX | lobogó viaszgyertyák vetették rá sárga világukat. De bizonyára
114 XXX | s aztán porzót hintenek rá.~Nincs fegyverlerakásról
115 XXX | ülésbõl.~A kaszás ember rá sem ügyelt, mintha nem hallotta
116 XXX | a lõcsei bíró.~Hogy néz rá mereven!~Vagy tán csak álom
117 XXXI | még egyszer figyelmeztetem rá, hogy elhallgassa mindenki
118 XXXI | fõispánság nem is száll rá vissza, hanem a bátyja,
119 XXXI | elmondja ezeket.~- Emlékezel-e rá, mikor a szófán a te nótádat
120 XXXI | mozdulatlan alak is visszaintene rá. Azt sem tette, kiverte
121 XXXI | torony öregharangja kezdte rá a kongást, mély búskomor;
122 XXXI | mindenkinek! Megesküdtetek rá! Él az Isten, aki meghallotta!
123 XXXI | senki!?”~Dehogy hallgattak rá! Hiszen ilyen kiabálást
124 XXXI | a pallost, s azt mondták rá: „Ugyan jól leütötte!”~Tehát
125 XXXI | piacon ujjal mutogatnak rá, s még a világtörténetben
126 XXXII | ha rátalálnak.~Azt mondta rá: „Csigavér!” Amint kimenekülhetett
127 XXXII | ilyen idõs korában szánta rá a fejét, hogy megházasodjék.~
128 XXXII | az „adjon Isten”, válasz rá „fogadj Isten!” (a kálvinistáknál),
129 XXXII | olyan kellemetlen emlék volt rá nézve. Talán még egyéb is.
130 XXXII | még a tornácajtóból elkezd rá puskázni.~Kitelik az attól,
131 XXXII | hintó, visszaemlékezett rá, hogy itt valamelyik bércvápa
132 XXXIII | még csak a lapjával ütött rá. De az ütésnek emléke, a
133 XXXIII | tudom. - Soha senki arra rá nem fog akadni. Ahány esztendõ
134 XXXIV | évben egy új lapot borított rá. Nincsen ennek a zárnak
135 XXXIV | majd egyszer szükség lesz rá, ha minden segítség elfogyott,
136 XXXIV | de minden városban van rá feltéve valami. Hol ötven,
137 XXXIV | volt, még sokáig lehetett rá lesni, hogy pendülnek, kondulnak
138 XXXIV | bízza a titkainkat! - mondá rá Fabriczius.~Korponay azonban
139 XXXIV | Csak az irigyei találtak ki rá minden csihést, a szépsége
140 XXXIV | megtettem. Nagy okai lehettek rá. Magában áll-e? Nem! Százan,
141 XXXIV | keresztülmentél. Te emlékezni fogsz rá, hogy miket vétettél, más
142 XXXV | Pozsonyban talán nehezteltek is rá, hogy a nagy kegyelmet nem
143 XXXV | Comburendum.” - Felelt rá a veres plajbász.~„Elégetendõ.”~
144 XXXV | asszonynak, hogy mit feleljen rá? Egy téveteg szemsugár,
145 XXXV | Juliánna, mikor nem nézett rá senki, lopva odatûzte a
146 XXXV | mint az én fiamét.~- Ha rá bírom venni a tudós doktort,
147 XXXVI | szercsika almát! - kiáltott fel rá, a tenyerébe fogva egypárt
148 XXXVII | hogy kifizesse annak, aki rá talál duplázni, ha mindjárt
149 XXXVII | kegyetlen uram duplázott rá. Meg is kapta.~A nagy ijedtségben
150 XXXVII | fogadom.~- Te? - ordított rá Korponay. - Hogyan állsz
151 XXXVII | nekem semmi okom sincs rá, hogy szeressem; tehát nem
152 XXXVIII| fáj, ott a doktor, kérjen rá balzsamot. Patikában adják.
153 XXXVIII| orvosi karnak; azt mondták rá, hogy az egészséges embereket
154 XXXIX | jó szél hozott - felelt rá Korponay nyugodtan. - Az
155 XXXIX | donáció ügyét, kedvezõ lévén rá az idõ, szorgalmazza.~-
156 XL | Korponay azt mondta neki rá: „Eredj, én majd itthon
157 XL | nehezen, a kegyelmes úr rá is ismert, ha nem is fogadta
158 XL | elõkeresve a tarsolyából a rá vonatkozó iratot.~- Úgy?
159 XL | fogják vinni.~Azt mondta rá: „igenis, vannak”.~- Hol
160 XL | nemesi becsületszavamat adom rá, sõt ha kívánja a királyi
161 XLI | csak egy tekintetet kellett rá vetni, hogy ezt kitalálja.~-
162 XLII | utolsó utamon.~Ezzel bezárult rá az ajtó.~Magára maradt.~
163 XLII | többinek nincs semmi értelme rá nézve, csak ennek az egynek.~
|