bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

10001 XXXII  |               szegõdött a hintaja mellé, aki a süvegérõl ítélve hevér lehetett,
10002 XXXII  |                     hevér lehetett, csakhogy a gubája alól kikandikáló
10003 XXXII  |                  puskacsõ éppen nem tartozik a bányászok eszközei közé.
10004 XXXII  |                eszközei közé. Ez belefogózva a hintó bakjába, nagy lépésekkel
10005 XXXII  |                    lépésekkel tartott együtt a kocogó lovakkal, s aközben
10006 XXXII  |            mindenfélérõl beszédbe elegyedett a kocsissal, honnan jönnek,
10007 XXXII  |                    Aztán egyszer csak eltûnt a sziklák között egy kanyarulatnál;
10008 XXXII  |                      ez alakot Juliánna fenn a sziklafal ormán elõbbre
10009 XXXII  |                      hogy jutott fel oda?~Ez a vidék volt az õ szomorú
10010 XXXII  |                   ahol az emberek nagy része a föld alatt lakik, a bányákban.
10011 XXXII  |                    része a föld alatt lakik, a bányákban. Mindenütt látszanak
10012 XXXII  |               bányákban. Mindenütt látszanak a hegyoldalban a turzások,
10013 XXXII  |                     látszanak a hegyoldalban a turzások, letarolt erdõk
10014 XXXII  |                  amiknek döbbentõ magányában a medve és a vadkan tanyázik,
10015 XXXII  |               döbbentõ magányában a medve és a vadkan tanyázik, s ez az
10016 XXXII  |                    az érczúzó kallónak, mely a mély völgybõl felhangzik,
10017 XXXII  |                      völgybõl felhangzik, ez a golyvás nyakú köznép kínos
10018 XXXII  |                   ebéd után beállt az est, s a nyári gyümölcs késõ õsszel
10019 XXXII  |                   nézve. Talán még egyéb is. A visszaemlékezések a gyermekévekre.
10020 XXXII  |                      is. A visszaemlékezések a gyermekévekre. Talán a viharos
10021 XXXII  |     visszaemlékezések a gyermekévekre. Talán a viharos jelenetekre az apa
10022 XXXII  |                    apa és anya között? Aztán a titokteljes árván maradás,
10023 XXXII  |                    nem volt szabad beszélni, a félelemben eltöltött éjszakák,
10024 XXXII  |                   eltöltött éjszakák, amiken a poroszlók jövetelét lesték,
10025 XXXII  |                      emléke sem volt, ami õt a szülõi házhoz csalogatta
10026 XXXII  |                    rémledezések.~Csupán csak a gyermeke hozta vissza.~Arra
10027 XXXII  |                     sem várja, hogy belépjen a házba, hanem amint megismeri
10028 XXXII  |                 házba, hanem amint megismeri a hintaját, még a tornácajtóból
10029 XXXII  |                    megismeri a hintaját, még a tornácajtóból elkezd rá
10030 XXXII  |                bizony nagy gyalázatot hozott a fejére.~Hanem hát, mikor
10031 XXXII  |                 Hanem hát, mikor egy asszony a fejébe vette, hogy valakit
10032 XXXII  |                    akkor nem becsüli semmire a veszedelmeket: átmegy az
10033 XXXII  |                     veszedelmeket: átmegy az a borotvahídon is! Hát még
10034 XXXII  |               borotvahídon is! Hát még ha ez a valaki, a kisfia?~Addig
10035 XXXII  |                      Hát még ha ez a valaki, a kisfia?~Addig el tudta õt
10036 XXXII  |                  aranyos hintót hajtotta fel a számára; most aztán, hogy
10037 XXXII  |                   erõszakosabban tért vissza a szívébe a megtagadott érzés.
10038 XXXII  |         erõszakosabban tért vissza a szívébe a megtagadott érzés. Nem csinált
10039 XXXII  |                   Eszébe jutott, hogy õ most a kisfiát jõ látogatni, és
10040 XXXII  |                      semmi ajándékot sem hoz a számára, erre nem is gondolt.
10041 XXXII  |                  gondolt. Pedig milyen híres a kassai mézeskalács. Nem
10042 XXXII  |                 érkezni nem lesz szép.~Mikor a sziklák útján haladt a hintó,
10043 XXXII  |                 Mikor a sziklák útján haladt a hintó, visszaemlékezett
10044 XXXII  |                      sziklafalon, s rátalált a nemes gyopárra, éppen virított
10045 XXXII  |                    elõre az országúton; amíg a hintó az egész völgyet körül
10046 XXXII  |                    ösvényen gyalog hazatalál a kastélyba.~Csokorba kötötte
10047 XXXII  |                  kastélyba.~Csokorba kötötte a virágot, aminek levele,
10048 XXXII  |                  kelyhe csupa ezüst, s aztán a hintót elõrebocsátva, maga
10049 XXXII  |                elõrebocsátva, maga egy ideig a patak partján haladt gyalogolva,
10050 XXXII  |                  ahol fel kellett akasztania a ruháját, hogy össze ne harmatozza.~
10051 XXXII  |                 össze ne harmatozza.~Hogy ez a szép séta itt a virágos
10052 XXXII  |                      Hogy ez a szép séta itt a virágos réten keresztül
10053 XXXII  |                   magában, hogy láthassa meg a kicsikéjét.~A tornyosuló
10054 XXXII  |                   láthassa meg a kicsikéjét.~A tornyosuló fellegek nyomásától
10055 XXXII  |                    nyomásától oly forró lett a lég az összeszorult völgyben,
10056 XXXII  |             ércolvasztó pitvarában. Ilyenkor a gyermekek bizonyosan odakinn
10057 XXXII  |                 bizonyosan odakinn játszanak a kertben, katonásdit vagy
10058 XXXII  |               leghamarább meg fogja kaphatni a kisfiát.~A réten túl következett
10059 XXXII  |                    fogja kaphatni a kisfiát.~A réten túl következett egy
10060 XXXII  |                      annak az oldalában volt a palánkkal körülvett kastélykert,
10061 XXXII  |             kastélykert, amin keresztülfolyt a patak: itt még kristálytiszta
10062 XXXII  |                      még kristálytiszta volt a vize, tele fickándozó pisztrángokkal,
10063 XXXII  |                     az ércmosók közé, amiket a szálerdõ takarva tartott.
10064 XXXII  |                    szálerdõ takarva tartott. A kert rendbe ültetett gyümölcsfákból
10065 XXXII  |                 amiken sohse szoktak megérni a fürtök.~Gyümölcs egy szem
10066 XXXII  |                    Gyümölcs egy szem se volt a fákon; az elsõ májusi fagy
10067 XXXII  |                 leszüretelt; annál több volt a hernyó, azok úgy lógtak
10068 XXXII  |                      le hosszú pókfonalaikon a fákról. Juliánna arra emlékezett,
10069 XXXII  |                    hogy hányszor összeégette a nyakát ebben a kertben az
10070 XXXII  |                   összeégette a nyakát ebben a kertben az az átkozott,
10071 XXXII  |                  hallott semmi gyermeklármát a kertben. Persze nincs gyümölcs:
10072 XXXII  |                     gyümölcs: mit vágyna ide a gyermek?~Megállt a csalánnal
10073 XXXII  |                vágyna ide a gyermek?~Megállt a csalánnal végignõtt kerti
10074 XXXII  |                    dalt dúdolna gyermekhang. A kert egyik szögletébõl jött
10075 XXXII  |                  jött az.~Arrafelé törtetett a bokrokon keresztül, s csakugyan
10076 XXXII  |                      s csakugyan ott találta a kisfiát, egyedül, magában.~
10077 XXXII  |                      magában.~Hogy megütötte a szíve! Ki hinné, hogy idegen
10078 XXXII  |                   olyan nagyot ütni, mint az a szív ott belül.~Mivé lett
10079 XXXII  |                      ott belül.~Mivé lett az a gyermek, amióta nem látta!
10080 XXXII  |                   megváltozott!~Hová lett az a piros almakép: az a nevetõ,
10081 XXXII  |                  lett az a piros almakép: az a nevetõ, fecsegõ, csókosztó
10082 XXXII  |                fecsegõ, csókosztó száj, azok a ragyogó szemek? Most a gyermek
10083 XXXII  |                  azok a ragyogó szemek? Most a gyermek olyan sápadt, az
10084 XXXII  |                  ajkai elvékonyultak; s azok a mindig ragyogó szemek, amik
10085 XXXII  |                  mindig ragyogó szemek, amik a duzzadt pofáktól folyvást
10086 XXXII  |                     idõ óta. Nem fejez ki ez a tekintet se örömet, se meglepetést,
10087 XXXII  |            meglepetést, csak csodálkozást; s a gyermek nem ugrik fel a
10088 XXXII  |                      a gyermek nem ugrik fel a földrõl, hogy eléje szaladjon,
10089 XXXII  |                szaladjon, nem hagyja abba se a dúdolást, se a játékot.~
10090 XXXII  |                hagyja abba se a dúdolást, se a játékot.~Micsoda játék ez?~
10091 XXXII  |                   játékot.~Micsoda játék ez?~A kertfal és a palánk szögletében
10092 XXXII  |               Micsoda játék ez?~A kertfal és a palánk szögletében épített
10093 XXXII  |                   palánk szögletében épített a gyermek mindenféle tarka
10094 XXXII  |                     de milyen szomorú ötlet! A családi sírbolt utánzása.
10095 XXXII  |                    lángész nyilatkozik ebben a gyermekben. De miért éppen
10096 XXXII  |                  játszol?~- Mivel játszanám? A gyerekek rosszak, lármáznak,
10097 XXXII  |             verekszenek. Nekem nem kellenek. A selyembogaraim most kötik
10098 XXXII  |                      kis koporsót s idehozom a kriptába.~Egy egész sor
10099 XXXII  |              koporsócska volt már végigrakva a kis sírboltba, tarkára festett
10100 XXXII  |                    apró kis koporsók, amiket a gyermek maga faragott zsindelybõl.~-
10101 XXXII  |                       szörnyedt el Juliánna, a gyermek mellé telepedve
10102 XXXII  |                      gyermek mellé telepedve a pimpimpárévirágos fûbe.~-
10103 XXXII  |                      Juliánna magához ölelte a gyermekét, összevissza csókolta
10104 XXXII  |                       de nem adta vissza sem a csókot, sem az ölelést.~-
10105 XXXII  |              Magamtól tudom. Szeretnek engem a selyembogaraim. Rámásznak
10106 XXXII  |                 etetem õket. Szeretnek engem a fecskék. Odajönnek énekelni
10107 XXXII  |                     ablakvasra. Szeret engem a Cicke kutyám. Odafekszik
10108 XXXII  |                     Cicke kutyám. Odafekszik a lábamhoz, nem hágy el, ha
10109 XXXII  |                     Hisz csak teérted jártam a világot.~- Hát mit hoztál
10110 XXXII  |                    mit hoztál nekem? - kérdé a kis fiú, egy ötven éves
10111 XXXII  |                  egoista tekintetével.~Ez ám a fogas kérdés! Hát mit hoztál
10112 XXXII  |                 fogas kérdés! Hát mit hoztál a kisfiadnak? Hetedhét országról?
10113 XXXII  |                      Hetedhét országról? Hol a vásárfia? Az „aranyos hintó”?
10114 XXXII  |                     hintó”? Elrepültek azzal a bagolyfejû pillék!~Juliánna
10115 XXXII  |                     pillék!~Juliánna kivette a keblébõl az ezüstgyopár
10116 XXXII  |            ezüstgyopár csokrot, s azt nyújtá a kisfiának.~Hm! - mondá az,
10117 XXXII  |             kisfiának.~Hm! - mondá az, azzal a bölcs bíráló tekintettel
10118 XXXII  |                     az ajándékot, amilyennel a hozzáértõk szokták felbecsülni
10119 XXXII  |               hozzáértõk szokták felbecsülni a kapott kincs értékét: igaz-e
10120 XXXII  |                    Aztán csendesen bólintott a fejével.~- Köszönöm szépen.
10121 XXXII  |                halottaim számára.~S odatûzte a kis gyopárcsokrot a kis
10122 XXXII  |                 odatûzte a kis gyopárcsokrot a kis épületke homlokfalába.~
10123 XXXII  |              kétségbeesetten kulcsolta össze a kezeit.~- Fiacskám! Kis
10124 XXXII  |                     angyalom! Mit játszol te a halállal? Nem félsz tõle?~-
10125 XXXII  |           megfagytunk; majd éhen elvesztünk. A farkasok is kergettek. Azután
10126 XXXII  |                      mondják, meghaltam. Már a kis koporsómat is megcsináltatták.
10127 XXXII  |        megcsináltatták. Megláthatod, ott van a tornácban. Nem olyan rossz
10128 XXXII  |                   minek költöttek fel? Nézd: a szép hajam, hogy ott maradt
10129 XXXII  |                  szép hajam, hogy ott maradt a másvilágon.~Ezek voltak
10130 XXXII  |                       Ezek voltak aztán azok a gyilokdöfések, amik keresztüljárják
10131 XXXII  |                     amik keresztüljárják azt a dölyfös, nagyravágyó lelket;
10132 XXXII  |                     nagyravágyó lelket; ezek a fullánkok, amik beleszakadnak
10133 XXXII  |                      amik beleszakadnak abba a ravaszsággal, kiszámítással
10134 XXXII  |                     teljes szívbe! Hát van-e a heraldikának annyi ágú koronája,
10135 XXXII  |                   ami e gyermekfõrõl eltûnt? A világ minden fénye, gazdagsága
10136 XXXII  |                      elmulasztott éjszakáért a beteg gyermek kórágya mellett?~
10137 XXXII  |                    kórágya mellett?~Juliánna a földön fetrengve sírt, és
10138 XXXII  |                    földön fetrengve sírt, és a homlokát verte a kezeivel.
10139 XXXII  |                    sírt, és a homlokát verte a kezeivel. A gyermek pedig
10140 XXXII  |                   homlokát verte a kezeivel. A gyermek pedig nem segített
10141 XXXII  |                   betámasztá egy nehéz kõvel a miniatûr kripta nyílását,
10142 XXXII  |                    az anyját:~- Én nem félek a haláltól, anyókám; de te
10143 XXXII  |                  rebegé Juliánna, és felkelt a földrõl.~A kis bölcs férfiú
10144 XXXII  |              Juliánna, és felkelt a földrõl.~A kis bölcs férfiú azonban
10145 XXXII  |                      férfiú azonban megfogta a köntöse ráncát és visszatartá:~-
10146 XXXII  |                  nevetek rajta. Én nem félek a villámlástól, mennydörgéstõl.
10147 XXXII  |                pártfogása mennyi súllyal bír a jelen esetben, felkéredzkedett
10148 XXXII  |                     ölébe, s átkarolta annak a nyakát - protekcióból.~ ~
10149 XXXIII |                              XXXIII. FEJEZET~A dühös oroszlán az üvegkalitban~
10150 XXXIII |                 házak szoktak lenni, amiknél a főszempont a lakályosság.
10151 XXXIII |                  lenni, amiknél a főszempont a lakályosság. Ez egy valóságos
10152 XXXIII |                    csukott ajtókkal, amiknek a zárait tudomány volt kinyitni,
10153 XXXIII |                     nem engedelmeskedett ott a rendes erőműtani szabályoknak:
10154 XXXIII |                      tanulni, hogy mint kell a kilincset félkézzel lenyomni,
10155 XXXIII |                    félkézzel lenyomni, aztán a zárpléhet másik kézzel felemelni,
10156 XXXIII |                    felemelni, akkor hirtelen a térddel egyet taszítani
10157 XXXIII |                   hosszú folyosó, amelyiknek a közepén van egy ajtó. Azt
10158 XXXIII |                 becsukja, s békét hágy neki. A folyosó végén van egy szűk
10159 XXXIII |                    egy másik folyosót, annak a közepén van egy ajtó, azon
10160 XXXIII |                     nem marad: tovább keres; a folyosó túlsó végén talál
10161 XXXIII |                     van, ahol az előbb volt, a bejáratnál. Élő teremtésre
10162 XXXIII |                  neki, hogy ha ezt meg amazt a rézkarikát így meg amúgy
10163 XXXIII |               elfordítja, hát akkor kimozdul a sarkából az egész tányéros
10164 XXXIII |                       amelyen aztán felmehet a ház belsejébe, s ha ott
10165 XXXIII |                 valahogy elvégre ráakad arra a donjon forma kerek toronyszobára,
10166 XXXIII |                  csakugyan otthon van. Ennek a toronyszobának vastag pohárfenék
10167 XXXIII |                    van, azon keresztül kapja a világosságot, azonkívül
10168 XXXIII |                      fogaskerekű gépezetével a szobából egész a pincébe
10169 XXXIII |                 gépezetével a szobából egész a pincébe lehet leereszkedni,
10170 XXXIII |                    ahonnan aztán kijárás van a rézbánya tárnáiba s azokon
10171 XXXIII |             mélységeibe.~Zsigmond úrnak ezen a napon különösen szorgos
10172 XXXIII |          Lengyelországból és Törökországból, a menekült kurucok vezéreitől.
10173 XXXIII |                       Rákóczi nem ismerte el a szathmári békekötést, éppen
10174 XXXIII |                  békekötést, éppen úgy, mint a bécsi magyar urak sem. Ő
10175 XXXIII |                   sem. Ő is folytatni akarta a harcot. Voltak új szövetségesek,
10176 XXXIII |                    az orosz cár, I. Péter és a török szultán. XIV. Lajos
10177 XXXIII |                    elkeseredés idebenn, amit a bécsi urak garázdálkodása
10178 XXXIII |                      garázdálkodása okozott. A fegyvert lerakott sereg
10179 XXXIII |                     értesíté Ghéczy Zsigmond a fejedelmet.~Királya sincs
10180 XXXIII |                    lépésnek kell végbemenni.~A kastély kiholtnak látszik,
10181 XXXIII |                     Juliánna, Zsigmond úrnak a nénje, egy évvel idősebb,
10182 XXXIII |                  most is helyén van, s onnan a nyoszolya dunnái közül vezeti
10183 XXXIII |                       mikor nagyon benne van a munkában.~Ma is csak úgy
10184 XXXIII |                     munkában.~Ma is csak úgy a kezéből kollációzgatott,
10185 XXXIII |                  éles görbe késsel nyiszálva a szalonnát a kenyérhéjon,
10186 XXXIII |                 késsel nyiszálva a szalonnát a kenyérhéjon, miközben a
10187 XXXIII |                      a kenyérhéjon, miközben a titkos írásjegyekkel szerzett
10188 XXXIII |                   Egyszer aztán közelebb jön a dübörgés. Hintó gördült
10189 XXXIII |                    udvarra. - Nem akar hinni a szemeinek. - Ez a hintó?
10190 XXXIII |                      hinni a szemeinek. - Ez a hintó? Ez a leánya hintaja! -
10191 XXXIII |                  szemeinek. - Ez a hintó? Ez a leánya hintaja! - Nem az
10192 XXXIII |                      az õ leánya, az ördögé! A kocsisára is ráismer. -
10193 XXXIII |                      mert jönni az átkozott! A „lõcsei fehér asszony”! -
10194 XXXIII |                  asszony”! - Haza mert jönni a kígyó, a dühös oroszlán
10195 XXXIII |                     Haza mert jönni a kígyó, a dühös oroszlán barlangjába,
10196 XXXIII |                     tõle, hogy ez összetépi?~A hintó megáll a bejárat alatt,
10197 XXXIII |                    összetépi?~A hintó megáll a bejárat alatt, s nemsokára
10198 XXXIII |             nemsokára hallja Ghéczy Zsigmond a híradó jeleket, hogy jön
10199 XXXIII |                  fúriájában ökölre fogja azt a görbe kést, s úgy szaladgál
10200 XXXIII |                      úgy szaladgál alá s fel a szobájában; majd a lõrésen
10201 XXXIII |                     s fel a szobájában; majd a lõrésen kiabálva ki a kocsisnak: „
10202 XXXIII |                   majd a lõrésen kiabálva ki a kocsisnak: „Fordulj vissza!
10203 XXXIII |              Takarodjatok innen!” - majd meg a szomszéd szobába a leánya
10204 XXXIII |                  majd meg a szomszéd szobába a leánya ellen: Be ne tedd
10205 XXXIII |                     leánya ellen: Be ne tedd a lábad! Kiontom a véred!
10206 XXXIII |                     ne tedd a lábad! Kiontom a véred! Te pokolvirága! Te
10207 XXXIII |                    hintógördülés volt, hanem a felhõk beszéde egymással;
10208 XXXIII |                    felhõk beszéde egymással; a zivatar üdvözlése. S erre
10209 XXXIII |                    zivatar üdvözlése. S erre a hangra egyszerre eldobta
10210 XXXIII |                  eldobta kezébõl az öreg azt a kést, azt a villámvonzó
10211 XXXIII |                      az öreg azt a kést, azt a villámvonzó vasat; elkezdett
10212 XXXIII |                      az ajkai még ismételték a szitokneveket, de már vékony,
10213 XXXIII |                   ezüstcsatos övet, saruiról a felkötött sarkantyúkat oldozgatta
10214 XXXIII |                    le, s aztán sietett, mint a hidegleléstõl rázott beteg
10215 XXXIII |         hidegleléstõl rázott beteg az ágyba, a maga menedékébe, a gyantaszigeten
10216 XXXIII |                    ágyba, a maga menedékébe, a gyantaszigeten épült üvegkalitkába,
10217 XXXIII |                     nem mer jönni, amíg csak a zivatar utolsó dörgését
10218 XXXIII |                      dörgését visszhangozzák a bércek.~Az a rettenthetetlen
10219 XXXIII |                  visszhangozzák a bércek.~Az a rettenthetetlen szívû ember,
10220 XXXIII |                   aki dacolni mert mindennap a királyok pallosaival, aki
10221 XXXIII |                  pallosaival, aki nekirohant a kartácsos ágyúknak, egyszerre
10222 XXXIII |                       egyszerre gyávább lett a kísértetmeséktõl reszketõ
10223 XXXIII |                     megkapta az ütését ennek a rettentõ lángpallosnak.
10224 XXXIII |                lángpallosnak. Akkor még csak a lapjával ütött rá. De az
10225 XXXIII |                    rá. De az ütésnek emléke, a vakító lángoszlop rettentõ
10226 XXXIII |            hasonlatos volt azokhoz, akik már a túlvilágra mentek, az ismeretlen
10227 XXXIII |                    elõtt; csakhogy õ még ezt a büszke alakot hordozza magával
10228 XXXIII |                    nem imádkozik. Védi magát a tudomány pajzsával. Az üvegen
10229 XXXIII |                     üvegen nem tör keresztül a mennykõ.~Ott kuporog már
10230 XXXIII |                      az üvegketrecben, mikor a leánya belép a szobájába,
10231 XXXIII |          üvegketrecben, mikor a leánya belép a szobájába, karján a gyermekével.~
10232 XXXIII |                    belép a szobájába, karján a gyermekével.~Amint õt meglátja,
10233 XXXIII |                  meglátja, csaknem erõt vesz a bõszült indulat az ösztönszerû
10234 XXXIII |                  asszonyra, s kitépje belõle a lelket! - Azt hiszi, ez
10235 XXXIII |                jobban elkeserítette az, hogy a gyermekét az ölében hozza.
10236 XXXIII |                eléggé meggyûlöltette õ ezzel a fiúval az anyját? Nem mondta
10237 XXXIII |                    gyûlölnie kellene õt: még a kisgyermekével is! Mert
10238 XXXIII |                    mely úgy hangzott, mintha a kastélyba csapott volna
10239 XXXIII |                   kastélyba csapott volna le a villám, egyszerre kioltá
10240 XXXIII |                   egész épület rengett, amíg a sziklák visszadörögték a
10241 XXXIII |                     a sziklák visszadörögték a villámcsattanást; s amint
10242 XXXIII |                    villámcsattanást; s amint a zápor egyszerre elkezdett
10243 XXXIII |                     sötétet támasztva, ebben a sötétben úgy fénylett, valami
10244 XXXIII |                 derengésben minden érctárgya a szobának; és még az is,
10245 XXXIII |                  mint egy kísértet.~Odament, a gyermekével karján, ahhoz
10246 XXXIII |               elszigetelt asztalhoz, ahol az a félõ öregember, azzal az
10247 XXXIII |                   tiszteletreméltó fõvel ül, a villámoktól elzárkózva.~
10248 XXXIII |                   egy nagyot hazudsz! (Ezzel a mondással szokták a hazug
10249 XXXIII |                    Ezzel a mondással szokták a hazug gyermekeket gúnyolni.)~-
10250 XXXIII |                 Isten és én magam tudok; még a titkos érzéseimet is meggyónom,
10251 XXXIII |                  amiket soha meg nem találna a szívemben senki.~- S lesz
10252 XXXIII |                   senki.~- S lesz bátorságod a gyermeked elõtt beszélni?~-
10253 XXXIII |                     Nyílt szívvel, õszintén, a legtitkosabb részleteiben
10254 XXXIII |                     osztotta szakaszokra ezt a rémmesét. Odafenn a jégzápor
10255 XXXIII |                      ezt a rémmesét. Odafenn a jégzápor verte az üvegtetõt,
10256 XXXIII |                  verte az üvegtetõt, idebenn a fogoly öregember ökleivel
10257 XXXIII |                    fogoly öregember ökleivel a homlokát. A nõ folytatta
10258 XXXIII |               öregember ökleivel a homlokát. A nõ folytatta csendesen.
10259 XXXIII |                      nõ folytatta csendesen. A gyermek hallgatva bámult,
10260 XXXIII |                      magában, milyen szép ez a villámlás, milyen szép az
10261 XXXIII |                 ilyen bûnös asszony.~Az öreg a hosszú fehér hajával törülgette
10262 XXXIII |                     fehér hajával törülgette a könnyeket szemébõl: a szégyen
10263 XXXIII |             törülgette a könnyeket szemébõl: a szégyen és keserûség adóját.~
10264 XXXIII |                    és keserûség adóját.~Csak a vallomást tevõ nem sírt.~
10265 XXXIII |                      az apjának, következett a befejezõ katasztrófa, a
10266 XXXIII |                      a befejezõ katasztrófa, a csalódás.~A kassai téren
10267 XXXIII |                     katasztrófa, a csalódás.~A kassai téren látott rémjelenetre
10268 XXXIII |                      lett volna elég alkalma a sikoltozásokra, a rémlátó
10269 XXXIII |                    alkalma a sikoltozásokra, a rémlátó elmeredezésre, a
10270 XXXIII |                     a rémlátó elmeredezésre, a hajtépõ átkozódásra, a tragikus
10271 XXXIII |                       a hajtépõ átkozódásra, a tragikus kitörésekre: semmit
10272 XXXIII |               Czelder Orbánt lefejezték.”~Ez a nehéz, elfulladó hangon
10273 XXXIII |                    elõadásnál.~De hisz õneki a gyermeke álmára is kellett
10274 XXXIII |            meggyõzõdhetett róla, hogy amiket a leánya most elmondott, az
10275 XXXIII |                      el magáról, mint amiket a leggonoszabb rágalmazói
10276 XXXIII |             hírleltek el felõle. Akkor tehát a megbánása is igaz.~- Hát
10277 XXXIII |                  miért jöttél ide? - kérdezé a leányától.~- Hogy a gyermekemet
10278 XXXIII |                  kérdezé a leányától.~- Hogy a gyermekemet meglássam, és
10279 XXXIII |                   meglássam, és meghaljak.~- A gyermekedet láttad már;
10280 XXXIII |                  hogyan akarsz?~- Most, hogy a fiamat látom, szeretnék
10281 XXXIII |                   ország, az Isten, az apád, a férjed - még a fiad is.~-
10282 XXXIII |                      az apád, a férjed - még a fiad is.~- A fiam ítéletét
10283 XXXIII |                    férjed - még a fiad is.~- A fiam ítéletét már megkaptam.
10284 XXXIII |                     nem szeret. Ez még fájt, a többiétõl nem rettegek.~-
10285 XXXIII |                    rettegek.~- Hát halld meg a többiekét is. Igazán megbántad,
10286 XXXIII |                     el?~- Az égbe vágytam, s a porba estem, van ennél nagyobb
10287 XXXIII |                      pedig én nem árultam el a hazámat, csak az Isten nevét
10288 XXXIII |                      ezeríziglen bünteti meg a Zebaoth a gyermekeket. Melyikünknek
10289 XXXIII |            ezeríziglen bünteti meg a Zebaoth a gyermekeket. Melyikünknek
10290 XXXIII |                    gyermekeket. Melyikünknek a bûnéért akarod, hogy az
10291 XXXIII |                 kimenni az erdõre, ahol most a villámtól felgyújtott fenyõfák
10292 XXXIII |                    bújok el üvegbarlangomba, a fejedre lehívni?~- Ha elûzesz
10293 XXXIII |                   sincs hová mennem, mint ki a villámos ég alá.~- Dehogy
10294 XXXIII |                    eredj. Te elmondtad nekem a magad keserûségét. Elhiszem,
10295 XXXIII |                   hogy édes. Pedig egy dolog a kettõ. Az enyimet úgy híják,
10296 XXXIII |                      visszafizetve látni azt a nagy tartozást, amivel a
10297 XXXIII |                     a nagy tartozást, amivel a kevélyek kapujai alól elkergettek?
10298 XXXIII |                   elkergettek? Megalázni azt a dölyfös hadat, amelyiknek
10299 XXXIII |               amelyiknek nem volt elég, hogy a magyar férfiaknak a becsületét
10300 XXXIII |                     hogy a magyar férfiaknak a becsületét csak úgy szárazon
10301 XXXIII |                   meg, még az asszonyainknak a gyalázata is kellett neki
10302 XXXIII |                   hogy abba mártogassa, mint a cvibakot a csokoládéba!~
10303 XXXIII |                  mártogassa, mint a cvibakot a csokoládéba!~Juliánna felugrott
10304 XXXIII |              csokoládéba!~Juliánna felugrott a térdeirõl, s dacosan felemelte
10305 XXXIII |               térdeirõl, s dacosan felemelte a fejét, a szemei ragyogtak.~-
10306 XXXIII |                   dacosan felemelte a fejét, a szemei ragyogtak.~- Bízz
10307 XXXIII |                     poklot készítik, azoknak a számára, akik bele valók.~-
10308 XXXIII |               összeesküvés? - kérdé Juliánna a kis fiúcskát kötényével
10309 XXXIII |                összeesküvés, csak folytatása a réginek. Itt vannak a közelben. -
10310 XXXIII |             folytatása a réginek. Itt vannak a közelben. - Énrám várnak. -
10311 XXXIII |                   átadni nekik az izeneteket a távollevõktõl, akik velünk
10312 XXXIII |                     még más dolgom is van. - A cselekvéshez pénz kell,
10313 XXXIII |               cselekvéshez pénz kell, ingyen a halált sem adják. - S azt,
10314 XXXIII |                     hogy hol van elrejtve az a pénz, ami a munka megindítására
10315 XXXIII |                      elrejtve az a pénz, ami a munka megindítására szükséges,
10316 XXXIII |                    jöhetnek ide hozzám; mert a labancok minden utat, ami
10317 XXXIII |                    labancok minden utat, ami a házamhoz vezet, megraktak
10318 XXXIII |          tárnabejárások közé; - az én híveim a napvilágon nem mutathatják
10319 XXXIII |                      én odamehetnék hozzájuk a magam búvó útjain. - Õk
10320 XXXIII |                  tudok megmozdulni. Rettegek a villámlástól. - Meg vagyok
10321 XXXIII |                    soká nem állhatja ki azon a helyen, ahol õk összegyûltek. -
10322 XXXIII |                  mégsem mehetek oda, amíg ez a zivatar tombol a fejem fölött. -
10323 XXXIII |                     amíg ez a zivatar tombol a fejem fölött. - Emberi szó
10324 XXXIII |                     szó nem fejezheti ki azt a félelmet, ami engem kínoz. -
10325 XXXIII |                    kínoz. - Minden villámlás a szívemen nyilall keresztül,
10326 XXXIII |                szívemen nyilall keresztül, s a mennydörgéstõl olyan a szívem,
10327 XXXIII |                     s a mennydörgéstõl olyan a szívem, mintha két malomkõ
10328 XXXIII |              összezúznád ezt az üvegkalitkát a fejem fölött, bizony rögtön
10329 XXXIII |                bizony rögtön szörnyet halnék a rémület miá’.~Juliánna még
10330 XXXIII |                   rémület miá’.~Juliánna még a selyemkendõjét is levetette
10331 XXXIII |                  selyemkendõjét is levetette a nyakáról, azt is rátakarta
10332 XXXIII |                     üvegkalitra. Tudta, hogy a selymet is perhorrescálja
10333 XXXIII |                 várnak?~- Odamegyek.~- Ebben a zivatarban?~- Felveszem
10334 XXXIII |                      zivatarban?~- Felveszem a „gyöngyösi privilégiumot”,
10335 XXXIII |             privilégiumnak hítták valaha azt a köpönyeget, amin semmi zápor
10336 XXXIII |                  nincsen.)~- Elvinnéd azokat a leveleket, amiket ha a labanc
10337 XXXIII |                azokat a leveleket, amiket ha a labanc portyázók megkapnak
10338 XXXIII |              magasabbra akasztanak fel, mint a levelek íróit?~- Nagyobbat
10339 XXXIII |               kötélen egy mély odúba, aminél a pokol kürtõje semmivel sem
10340 XXXIII |              eldugott pénzeszsákokat, amiket a sárkányok õriznek?~- Nem
10341 XXXIII |              sárkányok õriznek?~- Nem hiszek a rémekben.~- Hát nem hiszesz
10342 XXXIII |                  rémekben.~- Hát nem hiszesz a rémekben. Pedig elhihetnéd,
10343 XXXIII |                    az öreg Fabriczius, azzal a hosszú kardjával.~- A hóhér
10344 XXXIII |                  azzal a hosszú kardjával.~- A hóhér a maga pallosával
10345 XXXIII |                  hosszú kardjával.~- A hóhér a maga pallosával nem volna
10346 XXXIII |                      Fásultságát megtörte ez a két név. Nem bátorság volt
10347 XXXIII |                 mindennek, ami él. Hanem ezt a kettõt nem tudta megvetni. -
10348 XXXIII |                  félj, anyókám - szólalt meg a kis öreg ott mellette. -
10349 XXXIII |                        Én majd veled megyek, a nyakadba kapaszkodom. Nem
10350 XXXIII |                       ha engem meglátnak.~Ez a szó megolvasztá a jeges
10351 XXXIII |              meglátnak.~Ez a szó megolvasztá a jeges szívét, odaborult
10352 XXXIII |                     szívét, odaborult térdre a kisfiú mellé; elkezdett
10353 XXXIII |                 tégedet itt hagylak zálogban a nagyapónál, hogy bizonyos
10354 XXXIII |             szembeszállok. Õ fogja ereszteni a kötelet, amin a mélységbe
10355 XXXIII |                    ereszteni a kötelet, amin a mélységbe szállok, az öreg
10356 XXXIII |                     pedig mellette fog állni a nagy pallossal. - Mondja
10357 XXXIII |                pallossal. - Mondja kegyelmed a többit.~Azzal elkezdte döncölgetni
10358 XXXIII |                   Azzal elkezdte döncölgetni a kisfiát az ölében, s dúdolta
10359 XXXIII |                    az ölében, s dúdolta neki a legújabb nótát.~           
10360 XXXIII |                       Ki kevély voltál, mint a strucc!~Addig dúdolta, addig
10361 XXXIII |                reszketõ szóval, merre legyen a járása, mi legyen a mondása?
10362 XXXIII |                   legyen a járása, mi legyen a mondása? A mennydörgõ mennykõ
10363 XXXIII |                 járása, mi legyen a mondása? A mennydörgõ mennykõ csak
10364 XXXIII |                    úgy hullott jobbra-balra; a dörgés egy pillanatig sem
10365 XXXIII |                     megrázta, hogy az üvegek a háztetõn csak úgy csörömpöltek
10366 XXXIV  |                               XXXIV. FEJEZET~A jégbarlang~A magyar föld
10367 XXXIV  |                  XXXIV. FEJEZET~A jégbarlang~A magyar föld természeti ritkaságainak
10368 XXXIV  |                    ritkaságainak Kohinoorja, a dobsinai jégbarlang még
10369 XXXIV  |                 beszélni felõle másnak, mint a híveknek.~Itt e hegy mélyében
10370 XXXIV  |                    lakik az egyik demiurgus, a földszellem, aki jégbõl
10371 XXXIV  |                      alakít. Aeonok óta foly a munka. Kezdi mint bányász,
10372 XXXIV  |                     óriási boltozatokat emel a mélységek fölé, rengeteg
10373 XXXIV  |                 építészi remekeiben utánozza a zuhatagot, a lugast, a szõnyegeket,
10374 XXXIV  |             remekeiben utánozza a zuhatagot, a lugast, a szõnyegeket, nem
10375 XXXIV  |              utánozza a zuhatagot, a lugast, a szõnyegeket, nem kellenek
10376 XXXIV  |               szõnyegeket, nem kellenek neki a dóriai, korynthi módok.
10377 XXXIV  |             grádicsokkal. Nem feledkezik meg a boltozatos folyosókról sem,
10378 XXXIV  |                  csapinós eséssel mélyed alá a sötét végtelenbe, mint egy
10379 XXXIV  |                 óriásoknak való szánkapálya, a mesebeli üveghegy, hanem
10380 XXXIV  |                     mesebeli üveghegy, hanem a fõtermében a tükörpadlaton
10381 XXXIV  |                 üveghegy, hanem a fõtermében a tükörpadlaton egész mulatozó
10382 XXXIV  |                  kárpitosnak, ezüstmûvesnek, a kolosszusi építményeket
10383 XXXIV  |                      drága szõnyegekkel, mik a légben függnek, egymást
10384 XXXIV  |            zsinegmódra tekert cafrangjaik le a padlatig érnek, rengeteg
10385 XXXIV  |               gyöngéd mint egy tündér.~Mikor a földlakók itt ünnepet tartanak,
10386 XXXIV  |             mesterséges fénnyel világítva be a barlang üregeit, akkor az
10387 XXXIV  |            szivárvány töréseket tündököltet, a kárpitok ezüstje összefoly
10388 XXXIV  |                   kárpitok ezüstje összefoly a merész zuhatagok átlátszó
10389 XXXIV  |                zuhatagok átlátszó zöldjével, a belül üreges oszlopok, az
10390 XXXIV  |                       az oltárok továbbadják a keresztültörõ fényt. Kívül
10391 XXXIV  |         gyöngyfüzérekkel pazaron befonva. És a látogató elkezdi számlálni
10392 XXXIV  |               egymáson fekvõ lapjai. Ameddig a világosság eléri, talán
10393 XXXIV  |                  lehet számlálni. De hát ami a jégpadlón alul van, hány
10394 XXXIV  |                       E jégbarlang bejárását a Gölnitz-völgy felõl rég
10395 XXXIV  |             Gölnitz-völgy felõl rég ismerték a dobsinaiak. Azt is tudták,
10396 XXXIV  |                 alkalmával odaeresztették le a seres hordóikat, de leszállni
10397 XXXIV  |                     azután ez isteni remeket a világ elõtt feltárta.~A
10398 XXXIV  |                      a világ elõtt feltárta.~A Rákóczi-hadjárat idejében
10399 XXXIV  |            Rákóczi-hadjárat idejében ez volt a találkozási rejteke a kuruc
10400 XXXIV  |                   volt a találkozási rejteke a kuruc összeesküvõknek.~Rendesen
10401 XXXIV  |                összeesküvõknek.~Rendesen ott a barlang elõtt ütöttek össze
10402 XXXIV  |            fenyõszálakból, amiken leszálltak a barlangba, s mikor visszajöttek,
10403 XXXIV  |             barlangba, s mikor visszajöttek, a lábtót összetörték, elégették.~
10404 XXXIV  |                 összetörték, elégették.~Hogy a Gölnitz-völgyi szádán kívül
10405 XXXIV  |                    egy másik bejárata is van a jégbarlangnak, ez csak Ghéczy
10406 XXXIV  |                     Ghéczy titka volt.~Mikor a közelmúlt években e barlang
10407 XXXIV  |                     hogy õ is volt már ebben a barlangban fiatal korában;
10408 XXXIV  |                    más nyíláson jutott bele, a „Hanneshöhe” oldalán. De
10409 XXXIV  |                       oldalán. De nem tudott a helyre rávezetni többé.~
10410 XXXIV  |                  rávezetni többé.~Ez volt az a bejárat, amelyen keresztül
10411 XXXIV  |              kastélyából ide lehetett jutni, a hegyoldalból elõtörõ patak
10412 XXXIV  |                  agyonverte, egyúttal azokat a kincseket is prédára ejté,
10413 XXXIV  |            ezüstpénzt. Ezt õ akkor hazahozta a Gölnitz-völgyi kastélyba,
10414 XXXIV  |                 zsákokba töltögetve áthordta a hanneshöhei üregen át a
10415 XXXIV  |                      a hanneshöhei üregen át a jégbarlangba, ottan dugdosta
10416 XXXIV  |                      igazán felnyithatatlan. A jégtündér már az elsõ esztendõben
10417 XXXIV  |                   elsõ esztendõben betakarta a rejteket egy réteggel; minden
10418 XXXIV  |                   borított rá. Nincsen ennek a zárnak kulcsa. - Ha majd
10419 XXXIV  |                      kincset. Addig érjék be a jó cimborák azzal, amit
10420 XXXIV  |                      jó cimborák azzal, amit a rézbányája keres. Õ maga
10421 XXXIV  |                       Újra kellett szervezni a szétzüllött kuructábort.
10422 XXXIV  |              gondoskodni. Fel kellett nyitni a pénztárt.~Ez hozta ide a
10423 XXXIV  |                     a pénztárt.~Ez hozta ide a régi bajtársakat, akiknek
10424 XXXIV  |                 Lengyelországból Rákóczitól, a másik Temesvárról, a török
10425 XXXIV  |             Rákóczitól, a másik Temesvárról, a török nagyvezértõl, a harmadik
10426 XXXIV  |           Temesvárról, a török nagyvezértõl, a harmadik Erdélybõl, a többi
10427 XXXIV  |          nagyvezértõl, a harmadik Erdélybõl, a többi innen-onnan az erdõkbõl,
10428 XXXIV  |                     innen-onnan az erdõkbõl, a pusztákról, a Fehér-hegyekbõl,
10429 XXXIV  |                      erdõkbõl, a pusztákról, a Fehér-hegyekbõl, az Ecsedi-lápból,
10430 XXXIV  |             fegyverfogásra kész ezerek lesik a jelszót; mind valamennyinek
10431 XXXIV  |                     egy utasítása volt: ezen a napon, holdújsággal délután
10432 XXXIV  |                  napon, holdújsággal délután a Gölnitz-völgyi jégbarlangban
10433 XXXIV  |                Ghéczy Zsigmondra, aki átadja a kincseket, s a kincset érõ
10434 XXXIV  |                    aki átadja a kincseket, s a kincset érõ leveleket a
10435 XXXIV  |                      a kincset érõ leveleket a kuruc fõuraktól.~Ezeknek
10436 XXXIV  |                     vádolni az erdõkön, hogy a dobsinai labancok figyelmét
10437 XXXIV  |                  kijátsszák, s elhelyezkedni a jégbarlangban. Hoztak magukkal
10438 XXXIV  |                      nem volt tanácsos, mert a kiszüremlõ füst elárulta
10439 XXXIV  |                Fabriczius, aki most járta be a Szepességet, Pongrácz, aki
10440 XXXIV  |                   Szepességet, Pongrácz, aki a Czelder Orbán katasztrófája
10441 XXXIV  |                 menekült, s újra összeszedte a szétrebbent hajdúit, Korponay
10442 XXXIV  |                 hajdúit, Korponay János, aki a fejedelemtõl érkezett, és
10443 XXXIV  |                    fejedelemtõl érkezett, és a többek között Pelargus,
10444 XXXIV  |                      Pelargus, valamennyinek a közös izenethordója. Ez
10445 XXXIV  |                   parasztleány-ruhában volt, a többiek mind Gölnitz vidéki
10446 XXXIV  |            viaszgyertya tartott világosságot a sátorban, ahol letelepedtek.
10447 XXXIV  |                   beduinsátornak” hívják azt a jéggrottát.~Az urak, untokban,
10448 XXXIV  |               jéggrottát.~Az urak, untokban, a jövõ terveit fejtegették
10449 XXXIV  |                      Azt pedig honnan venni? A „libertás” rézforintoknak
10450 XXXIV  |                     s ki lett hirdetve, hogy a szabadságpénz egy fabatkát
10451 XXXIV  |                     Azt számítom össze, hogy a jelenlevõ uraknak a fejeire,
10452 XXXIV  |                     hogy a jelenlevõ uraknak a fejeire, kire mennyi díj
10453 XXXIV  |                mennyi díj vagyon kitûzve. Ha a fejeinket úgy el lehetne
10454 XXXIV  |                 vannak, mindjárt nem kellene a fejünket törnünk, hogy hol
10455 XXXIV  |                     törnünk, hogy hol vegyük a pénzt.~Jót nevettek a tréfán. -
10456 XXXIV  |                 vegyük a pénzt.~Jót nevettek a tréfán. - Igazán kellemes
10457 XXXIV  |                      ahol minden ember azzal a tudattal hordja fenn a fejét,
10458 XXXIV  |                 azzal a tudattal hordja fenn a fejét, hogy erre száz, erre
10459 XXXIV  |                   van kitûzve. Legtöbbet ért a Korponayé, mert az háromszáz
10460 XXXIV  |                  ezeret.~- No, majd meghozza a nervus bellit a Zsiga bátyánk.~
10461 XXXIV  |                     meghozza a nervus bellit a Zsiga bátyánk.~Csakhogy
10462 XXXIV  |                      Zsiga bátyánk.~Csakhogy a Zsiga bátya nagyon soká
10463 XXXIV  |            Fabriczius ezüstórája már mutatta a holdújságot. Jönni kellene
10464 XXXIV  |                  Jönni kellene már neki. Itt a jégpalotában nem kellemes
10465 XXXIV  |                    jégpalotában nem kellemes a várakozás. Csak a lengyel
10466 XXXIV  |                   kellemes a várakozás. Csak a lengyel pálinka melegített.
10467 XXXIV  |                      Pelargus éleshalló füle a föld felett dühöngõ vihar
10468 XXXIV  |                      mi szépen süthetjük itt a makkot, mert az én Zsiga
10469 XXXIV  |                      még az olyannak is, aki a farkát a fején viseli, de
10470 XXXIV  |                    olyannak is, aki a farkát a fején viseli, de az Úristentõl
10471 XXXIV  |               Úristentõl szertelenül retteg. A tizenkét zsidó patriárka,
10472 XXXIV  |                    patriárka, Szent Dáviddal a hegyében, együtt nem félt
10473 XXXIV  |                hegyében, együtt nem félt úgy a Zebaóth Istentõl, mint a
10474 XXXIV  |                     a Zebaóth Istentõl, mint a jó Ghéczy Zsigmond, amióta
10475 XXXIV  |                      Ghéczy Zsigmond, amióta a tüzes mennykõvel megcirógatta.
10476 XXXIV  |                   Lett erre nagy káromkodás.~A kuruc különben sem igen
10477 XXXIV  |                    szokta kapicányon tartani a nyelvét, mikor a mennybeli
10478 XXXIV  |                     tartani a nyelvét, mikor a mennybeli hatalmakkal kellett
10479 XXXIV  |                    nagyon biztos helyen volt a jégbarlangban.~S a zivatar
10480 XXXIV  |                      volt a jégbarlangban.~S a zivatar csak nem akart múlni.
10481 XXXIV  |                zivatar csak nem akart múlni. A körülfekvõ hegyek belseje
10482 XXXIV  |               belseje csupa vas, azzal pedig a villám szeret csókolódni;
10483 XXXIV  |                   csókolódni; minden mennykõ a hegyoldalba csap le, s a
10484 XXXIV  |                     a hegyoldalba csap le, s a sújtott szikla fenékig megrendül.~
10485 XXXIV  |                     egész jégbarlangot, hogy a kristályfalak és oszlopok
10486 XXXIV  |                  oszlopok megrendülnek bele; a villám oly apokaliptikus
10487 XXXIV  |          apokaliptikus hatalommal sújtott le a „hegyes bércre”, hogy betörte
10488 XXXIV  |                  bércre”, hogy betörte annak a tetejét, keresztülfúrta
10489 XXXIV  |                tetejét, keresztülfúrta magát a sziklákon, lehatolt a jégbarlangba,
10490 XXXIV  |                  magát a sziklákon, lehatolt a jégbarlangba, egy pillanatra
10491 XXXIV  |                    ragyogvánnyal árasztva el a felséges kristályépületet,
10492 XXXIV  |                    hogy e káprázatos fénytõl a szem elveszté világát; a
10493 XXXIV  |                     a szem elveszté világát; a következõ pillanatban aztán
10494 XXXIV  |                      tartó dörgése rémíté el a szívet; a hegytetõ beomlott.~(
10495 XXXIV  |                  dörgése rémíté el a szívet; a hegytetõ beomlott.~(Ez a
10496 XXXIV  |                     a hegytetõ beomlott.~(Ez a hegyomlás ma is látható
10497 XXXIV  |                 hegyomlás ma is látható fenn a tetõn, s alant a barlangban
10498 XXXIV  |                látható fenn a tetõn, s alant a barlangban a lezuhant tömérdek
10499 XXXIV  |                  tetõn, s alant a barlangban a lezuhant tömérdek sziklatömeg.)~
10500 XXXIV  |                     légnyomás eloltotta mind a három gyertyát.~Addig, amíg