bold = Main text
      Fezejet                                               grey = Comment text

10501 XXXIV  |                  három gyertyát.~Addig, amíg a lezuhanó sziklák robogása
10502 XXXIV  |                   hangzott, miknek némelyike a százölnyi mélységbe gördült
10503 XXXIV  |              mélységbe gördült le (amit most a „pokol”-nak címeznek), addig
10504 XXXIV  |                   meg ide alant. S mikor már a zuhanatnak vége volt, még
10505 XXXIV  |                     pendülnek, kondulnak meg a jégkolosszok, meg-megrepedezve,
10506 XXXIV  |             meg-megrepedezve, hogy citerázik a magasból aláhulló jégkristályok
10507 XXXIV  |                      jégkristályok permetege a jégtáblákon.~- Meg kellene
10508 XXXIV  |                         Meg kellene gyújtani a gyertyákat - suttogá valaki
10509 XXXIV  |                  gyertyákat - suttogá valaki a sötétben.~Erre a szóra többen
10510 XXXIV  |                      valaki a sötétben.~Erre a szóra többen elõvették a
10511 XXXIV  |                     a szóra többen elõvették a tûzszerszámaikat; azt mindenki
10512 XXXIV  |                     nem lehetett kicsiholni. A tapló úgy meg volt nyirkosodva,
10513 XXXIV  |            nyirkosodva, hogy nem kapott bele a szikra. Utoljára mind valamennyien
10514 XXXIV  |                  mind valamennyien elkezdtek a tûzkõvel, kovával dolgozni...
10515 XXXIV  |                     mintha démontábor szórná a szikrákat maga körül, pokoli
10516 XXXIV  |                       Semmi sikere nem volt. A kioltott gyertyákat nem
10517 XXXIV  |                      következett el még csak a rémület ideje.~Akik idelenn
10518 XXXIV  |            sötétségben, soha ki nem találnak a jégtömkelegbõl az Isten
10519 XXXIV  |                    Kétségbeeshettek.~Elõttük a csúf halál, ami ellen semmi
10520 XXXIV  |                      ész, semmi erõ nem való a védelemre.~E szívzsibbasztó
10521 XXXIV  |                 közepett úgy tetszik, mintha a barlang mélyébõl valami
10522 XXXIV  |                     kiáltá, odamutatva.~- Az a Ghéczy Zsiga! - mondák a
10523 XXXIV  |                     a Ghéczy Zsiga! - mondák a kuruc urak, s elkezdének
10524 XXXIV  |               kiabálni, hogy észrevegye õket a sötétben a közelítõ. S aztán
10525 XXXIV  |                   észrevegye õket a sötétben a közelítõ. S aztán megint
10526 XXXIV  |                     S aztán megint elõvették a tûzszerszámaikat s nekieredtek
10527 XXXIV  |               tûzszerszámaikat s nekieredtek a csiholásnak, hogy hollétük
10528 XXXIV  |                hollétük helyét észrevetessék a jég Bábelben.~Mert nem olyan
10529 XXXIV  |                könnyû annak az alsó részébõl a felsõ emeletébe áthatolni.
10530 XXXIV  |                   felsõ emeletébe áthatolni. A feljárás meredek és tükörsima,
10531 XXXIV  |               feneketlen mélységet mutatnak.~A világosság azonban közeledett.
10532 XXXIV  |                 látszott, bányászöltözetben. A világosságot egy szál viaszgyertya
10533 XXXIV  |                   inkább bányászlámpát, amit a bõrövre akasztanak, azt
10534 XXXIV  |                akasztanak, azt megmagyarázta a sûrû elõre-hátra bukdosása
10535 XXXIV  |                   sûrû elõre-hátra bukdosása a síkos jégúton; estében kialudt
10536 XXXIV  |               jégúton; estében kialudt volna a lámpa, míg a süveg felyülmaradt
10537 XXXIV  |                   kialudt volna a lámpa, míg a süveg felyülmaradt a gyertyával.~
10538 XXXIV  |                     míg a süveg felyülmaradt a gyertyával.~Keserves küszködése
10539 XXXIV  |               Keserves küszködése volt, amíg a jégbarlang felsõ emeletébe
10540 XXXIV  |              meggörnyedve haladt felmentében a párkányzaton végig, vaskampós
10541 XXXIV  |                     gémberedõ kézzel fogózva a jégkoloncokba, s szeges
10542 XXXIV  |                     Itt egy kötelet leoldott a derekáról, s azt a végére
10543 XXXIV  |                  leoldott a derekáról, s azt a végére kötött vaskapoccsal
10544 XXXIV  |                kötött vaskapoccsal felhajítá a párkányzat orgonasíp alakú
10545 XXXIV  |                  alakú jégcsapjaira, s aztán a térdvasai segélyével elkezdett
10546 XXXIV  |                     felfelé kúszni.~- Ez nem a Ghéczy Zsiga! - dörmögé
10547 XXXIV  |                dörmögé Pelargus. - Nem látom a nagy fehér szakállát.~-
10548 XXXIV  |                  õrült meg, hogy másra bízza a titkainkat! - mondá rá Fabriczius.~
10549 XXXIV  |              Korponay azonban segíteni akart a felmászással küszködõnek,
10550 XXXIV  |                      kampósbotjával lenyúlva a horgával megkapaszkodott
10551 XXXIV  |                  valamennyien, amint az alak a mélységbõl fölmerült. Amint
10552 XXXIV  |                  mélységbõl fölmerült. Amint a kezével megkaphatta a jégmellvédet
10553 XXXIV  |                  Amint a kezével megkaphatta a jégmellvédet egy pattanós
10554 XXXIV  |                      szökéssel fölveté magát a sík jégpadlóra.~- Nem! Hanem
10555 XXXIV  |                     jégpadlóra.~- Nem! Hanem a leánya - suttogá fuldokló
10556 XXXIV  |                      suttogá fuldokló hangon a megérkezett, lekapva fejérõl
10557 XXXIV  |                 megérkezett, lekapva fejérõl a bányászsüveget az égõ gyertyával:
10558 XXXIV  |                  ordítá Fabriczius, s rohant a jégsátorhoz, hogy valami
10559 XXXIV  |                  hogy valami fegyvert kapjon a kezébe.~Korponay János pedig
10560 XXXIV  |                Korponay János pedig ugyanazt a kötelet, amelyen felhúzta
10561 XXXIV  |                    kötelet, amelyen felhúzta a feleségét, hirtelen annak
10562 XXXIV  |                    feleségét, hirtelen annak a nyaka köré keríté, s úgy
10563 XXXIV  |                      szólt neki semmit, csak a szemeivel ölte, a kötél
10564 XXXIV  |                       csak a szemeivel ölte, a kötél két hurokszálát egy
10565 XXXIV  |                      egy mozdulatot sem tett a védelmére.~Ha azt a kezében
10566 XXXIV  |                     tett a védelmére.~Ha azt a kezében tartott süveget
10567 XXXIV  |                  tartott süveget gyertyástul a földhöz vágja, hát azzal
10568 XXXIV  |                     magát is meg valamennyit a pokol sötétjében. Akkor
10569 XXXIV  |                      De nem tette. Odanyújtá a legközelebb állónak az égõ
10570 XXXIV  |                   állónak az égõ gyertyát, s a legcsendesebb hangon szólalt
10571 XXXIV  |                        Meg ne hagyd szólalni a kígyót, Korponay! - ordítá
10572 XXXIV  |                Korponay! - ordítá Fabriczius a jégsátorból; - fojtsd bele
10573 XXXIV  |                   jégsátorból; - fojtsd bele a szót: mert megront, ha beszélni
10574 XXXIV  |               szorított hurkot.~- De biz azt a bolondot nem teszed! - kiáltá
10575 XXXIV  |                      éles késével kettévágta a kötelet, s kirántva az asszonyt
10576 XXXIV  |                       Parancsoljon kegyelmed a kapitányoknak, vagy vér
10577 XXXIV  |                    vagy vér folyik köztünk!”~A kuruc vezérek csakugyan
10578 XXXIV  |                  közbevetették magukat, hogy a dühöngõ Korponayt félrecibálják,
10579 XXXIV  |                     elcsitítsák; amaz szidta a tacskó Pelargust, mit avatkozik
10580 XXXIV  |                      üvegen keresztül nyalta a mézet: az asszony bolondja.~-
10581 XXXIV  |                összeröffenni! Leventeség ez? A hitves asszonyát a saját
10582 XXXIV  |            Leventeség ez? A hitves asszonyát a saját urának elrágalmazni!
10583 XXXIV  |               találtak ki rá minden csihést, a szépsége miatt!~Juliánna
10584 XXXIV  |                 miatt!~Juliánna megsimogatta a gyermekhõs fejét.~- Köszönöm,
10585 XXXIV  |                     magad vagy egyedül ebben a világban. - Hagyd abba -
10586 XXXIV  |                      abba - s azzal odalépve a férfiak csoportjába, megállt
10587 XXXIV  |                      Ha úgy találjátok, hogy a jó, amit ügyetekért teszek,
10588 XXXIV  |               ügyetekért teszek, felér azzal a rosszal, amit ellene tettem,
10589 XXXIV  |                     nem dolga senkinek, csak a mi kettõnké. Ti hagyjatok
10590 XXXIV  |                      hátra, mikor eltávoztok a gölnitzi szádon. Az uram
10591 XXXIV  |                    Azt csak Isten tudja meg.~A daliák e nyugodt beszéd
10592 XXXIV  |                 Pongrácz ezredes volt köztük a fõ; neki mondá el Juliánna
10593 XXXIV  |              izeneteit; az õ kezébe tette le a leveleket, amik a hajdani
10594 XXXIV  |                   tette le a leveleket, amik a hajdani kuruc fõ uraktól
10595 XXXIV  |                 nyomán rávezette õket azokra a rejtekekre, amikben a bányavárosokból
10596 XXXIV  |                 azokra a rejtekekre, amikben a bányavárosokból elhozott
10597 XXXIV  |                   dugva. - Minden elõkerült. A kezdethez elég. Annyi kincs,
10598 XXXIV  |                        szólt Juliánna, mikor a rejtekbõl elõhordott pénzes
10599 XXXIV  |                   rám az ítéletet.~De bizony a jó Pelargus nem hagyta azt
10600 XXXIV  |                    az egyik kezével megfogta a bíró vállán a puffos bányászmándlit,
10601 XXXIV  |               kezével megfogta a bíró vállán a puffos bányászmándlit, a
10602 XXXIV  |                     a puffos bányászmándlit, a másikkal pedig hevesen hadonázva,
10603 XXXIV  |                     hadonázva, magyarázva, s a bíró mellét ugyan ütögetve,
10604 XXXIV  |                     ugyan ütögetve, megtartá a kompetens védõreplikát az
10605 XXXIV  |                     akartok lenni, ismeritek a just, ismeritek a logikát,
10606 XXXIV  |                  ismeritek a just, ismeritek a logikát, ismeritek a principiumokat.
10607 XXXIV  |               ismeritek a logikát, ismeritek a principiumokat. Tudjátok,
10608 XXXIV  |                 azzal az angyalarccal, azzal a galambtekintettel asszony
10609 XXXIV  |                 elkövetni, amilyennel õt ti, a férje, az egész világ és
10610 XXXIV  |                   egy új felkelés tervét még a csírájában elfojtsa? Ha
10611 XXXIV  |                      lehetõ volna, hogy ebbe a szívbe a hitszegés beleférjen,
10612 XXXIV  |                    volna, hogy ebbe a szívbe a hitszegés beleférjen, hát
10613 XXXIV  |                      nem siethetett volna az a rábízott levelekkel egyenest
10614 XXXIV  |                ugyancsak válogathatott volna a birtokaik közül vérdíj fejében?
10615 XXXIV  |               elhordhatta volna innen azokat a kincseket a maga gyönyörûségére
10616 XXXIV  |                     innen azokat a kincseket a maga gyönyörûségére úgy,
10617 XXXIV  |                gyönyörûségére úgy, hogy még, a kakas sem kukorítana utána? -
10618 XXXIV  |                 utána? - Ilyen ábrázatja van a bûnnek? Így festik-e a rossz
10619 XXXIV  |                   van a bûnnek? Így festik-e a rossz lelkiismeretet? -
10620 XXXIV  |                 tördelve; nem vagdalja magát a földhöz, ahogy a bûnösök
10621 XXXIV  |              vagdalja magát a földhöz, ahogy a bûnösök szokták. - Itt áll
10622 XXXIV  |                   nyugodtan, mint egy mártír a római cirkuszban az oroszlánok
10623 XXXIV  |                   tették azt, amit õ. Hittek a csábító szónak, bíztak az
10624 XXXIV  |                szónak, bíztak az esküvésben, a hatalmasok pecsétes leveleiben.
10625 XXXIV  |                    fõvezér közülünk tette le a zászlóját egy ilyen mézes-mázos
10626 XXXIV  |                     mézes-mázos szóért. S õ, a gyönge asszony vétett volna
10627 XXXIV  |                    tárt karral fogadjuk. Itt a leveleik a kezeinkben, áhítattal
10628 XXXIV  |                     fogadjuk. Itt a leveleik a kezeinkben, áhítattal olvassuk,
10629 XXXIV  |                      olvassuk, gyönyörködünk a megtérésükben; kérve-kérjük,
10630 XXXIV  |                   tanácsadóink; emeljük õket a fejünk fölé. Csak ezt az
10631 XXXIV  |                  Csak ezt az egyet dobjuk le a mélységbe? Azért, mert asszony?
10632 XXXIV  |                    Azért, mert szép asszony? A mennydörgõ ég odafenn, s
10633 XXXIV  |                  mennydörgõ ég odafenn, s ez a jégpokol idelenn úgy tartson
10634 XXXIV  |                    ártatlan és igaz, mint ez a szûz jégoszlop itt elõttünk.
10635 XXXIV  |                 trubadúr lángja elharapózott a többi keblekbe is. Az urak
10636 XXXIV  |                    mormogása hangzott körbe. A bírói serpenyõ mérlege valóban
10637 XXXIV  |                     serpenyõ mérlege valóban a szép asszony részére hajlott.
10638 XXXIV  |                    Az érdemei súlya lenyomta a bûneiét. A megtérõt be kell
10639 XXXIV  |                    súlya lenyomta a bûneiét. A megtérõt be kell fogadni,
10640 XXXIV  |                    Az öreg Fabriczius intett a kezével, hogy legyenek csendesen.
10641 XXXIV  |                      valami bírói karszékbe, a többiek körülállták.~Valamennyi
10642 XXXIV  |                      meggyújtották már most, a jégsátor egész világos lett
10643 XXXIV  |                 Fabricziusnak egy kasza volt a kezében, õ kaszás hanáknak
10644 XXXIV  |                     Úgy nézett ki vele, mint a vén Kronosz. Azzal, ha akarta,
10645 XXXIV  |                     ha akarta, le is üthette a nyakát az elõtte állónak.~
10646 XXXIV  |                     fogja hozni. De elveszem a fejedrõl fenyegetõ kezemet,
10647 XXXIV  |             emlékezzék. Nem azért, amiket ez a nederes fiú beszélt a védelmedre,
10648 XXXIV  |                     ez a nederes fiú beszélt a védelmedre, nem azért a
10649 XXXIV  |                      a védelmedre, nem azért a csengõ ércekért, amiket
10650 XXXIV  |                    kezünkbe adtál, nem azért a gyertyavilágért, amivel
10651 XXXIV  |            gyertyavilágért, amivel bennünket a pokoli sötétségbõl megváltottál,
10652 XXXIV  |                      Csak egy embert ismerek a világon, aki nálamnál törhetlenebb
10653 XXXIV  |                lélekkel szereti, mint én, az a te apád. S csak egy ember
10654 XXXIV  |                   apád. S csak egy ember van a világon, aki ellen nagyobbat
10655 XXXIV  |                      nagyobb csorbát ütöttél a címerén, mint az enyimen;
10656 XXXIV  |                   jöttél, s vidd el neki azt a levelet, amit neked adok,
10657 XXXIV  |                     Fabriczius papirost kért a körülállóktól, mert nála
10658 XXXIV  |           körülállóktól, mert nála nem volt. A többinél sem volt. Pelargus
10659 XXXIV  |                    Pelargus odaadta neki azt a darab pergament, amire az
10660 XXXIV  |                     felfirkálta, utánuk téve a fejeikre kitûzött díjakat.~-
10661 XXXIV  |                díjakat.~- Ez jó lesz - monda a bíró. - Már a neveink is
10662 XXXIV  |                   lesz - monda a bíró. - Már a neveink is rajta vannak.~
10663 XXXIV  |               neveink is rajta vannak.~Azzal a pergamen elejére felírta
10664 XXXIV  |                 pergamen elejére felírta azt a három szót.~A pergamen sorba
10665 XXXIV  |                    felírta azt a három szót.~A pergamen sorba járt; mindegyik
10666 XXXIV  |                      mindegyik vezér odaírta a neve után: „vidi”.~Szándékosan
10667 XXXIV  |               Korponayt utoljára.~Õ nem írta a neve után a „láttam”-ot,
10668 XXXIV  |                       Õ nem írta a neve után a „láttam”-ot, hanem bedugta
10669 XXXIV  |                    láttam”-ot, hanem bedugta a pergament a köntösébe.~-
10670 XXXIV  |                    hanem bedugta a pergament a köntösébe.~- Még nekünk
10671 XXXIV  |                     szavunk egymással.~Igaz. A nagy hazafiak, a törhetlen
10672 XXXIV  |                       Igaz. A nagy hazafiak, a törhetlen szabadságharcosok
10673 XXXIV  |              szabadságharcosok elintézhették a maguk perpatvarát azzal,
10674 XXXIV  |                      tett: ki van egyenlítve a rovás. - De hát a férj számadása
10675 XXXIV  |                 egyenlítve a rovás. - De hát a férj számadása ki van-e?~
10676 XXXIV  |             Összeszólalkoztak. Ki-ki felvett a vállára egyet a pénzes zsákok
10677 XXXIV  |                      felvett a vállára egyet a pénzes zsákok közül; fogta
10678 XXXIV  |                   pénzes zsákok közül; fogta a gyertyát, s indult a jégbarlang
10679 XXXIV  |                   fogta a gyertyát, s indult a jégbarlang kifelé vezetõ
10680 XXXIV  |                 kifelé vezetõ sikátora felé. A távozó alakokat egyenkint
10681 XXXIV  |                alakokat egyenkint eltakarták a jégkárpitok, a bolygó fények
10682 XXXIV  |                    eltakarták a jégkárpitok, a bolygó fények eltünedezek
10683 XXXIV  |               egymással szemközt: körülöttük a fehér éjszaka, a csillámló
10684 XXXIV  |                  körülöttük a fehér éjszaka, a csillámló jégpokol. A padmalyról
10685 XXXIV  |               éjszaka, a csillámló jégpokol. A padmalyról percenkint egy-egy
10686 XXXIV  |                 egy-egy vízcsepp hullott alá a jégsátorra, mint egy folytonos
10687 XXXIV  |                    örökkévaló idõt.~Júliánna a férfiöltözetben is tökéletes
10688 XXXIV  |                  másik alak felé, akinek még a jégfalra vetett árnyéka
10689 XXXIV  |                      Visszautasítólag intett a kezével.~- Ne szólj hozzám.
10690 XXXIV  |             közöttünk semmi közös érzés: még a gyûlölet sem.~- Elfelejthetnéd-e
10691 XXXIV  |                  amikor született.~- Az volt a vétkem, hogy õt oly nagyon
10692 XXXIV  |                      volna, hogyha szétzúzom a fejét, minthogy keresztvízre
10693 XXXIV  |            megváltója, hanem elvesztõje lett a világnak! Ott lesz a nép
10694 XXXIV  |                    lett a világnak! Ott lesz a nép imádságaiban: „fogantatott
10695 XXXIV  |                   imádságaiban: „fogantatott a gonosz lélektõl!”, örömhír
10696 XXXIV  |           szerelméért! Hogy mondhatod ki ezt a szót?~- Térjünk másra. Hisz
10697 XXXIV  |                     nincs nekünk semmi okunk a civakodásra. - Megcsaltak,
10698 XXXIV  |                    hiszem; belekerültél abba a forgószélbe, ami bennünket
10699 XXXIV  |                    is meglehet, hogy egyszer a hóhér a fejeinket egy kosárba
10700 XXXIV  |               meglehet, hogy egyszer a hóhér a fejeinket egy kosárba dobja.
10701 XXXIV  |                kosárba dobja. De az én ajkam a tiedet megcsókolni még ottan
10702 XXXIV  |                      annyira tele volt veled a szívem, hogy haragomban
10703 XXXIV  |                 akartalak ölni?~- Ott voltam a közelben, a fali tükör mögött
10704 XXXIV  |                       Ott voltam a közelben, a fali tükör mögött levõ rejtekben.~-
10705 XXXIV  |                    levõ rejtekben.~- Az volt a titkos átjáró a szomszéd
10706 XXXIV  |                      Az volt a titkos átjáró a szomszéd házba?~- Igen.~-
10707 XXXIV  |                    õhozzá?~- Akkor nem, mert a vezérek és a szenátorok
10708 XXXIV  |                 Akkor nem, mert a vezérek és a szenátorok ott voltak nála,
10709 XXXIV  |                szenátorok ott voltak nála, s a kapitulációrul tanakodtak.
10710 XXXIV  |                   korábban voltam ott. Amint a császáriak megrohanták a
10711 XXXIV  |                     a császáriak megrohanták a szobájában, s kelepcébe
10712 XXXIV  |                     siettem.~- Hát e szerint a tábornok nem tud semmit
10713 XXXIV  |               árulásról?~- Semmit sem. Mikor a rejtett átjárót felnyitottam,
10714 XXXIV  |                    életre-halálra védelmezni a császári katonák ellen,
10715 XXXIV  |                 rajta?~- Pisztolyt szegeztem a fõtiszt homlokának, s arra
10716 XXXIV  |                       s arra õ kiparancsolta a szobából a muskétásokat,
10717 XXXIV  |                     kiparancsolta a szobából a muskétásokat, s azután tanácskozhattak
10718 XXXIV  |                 Andrássy egész tudatlan volt a lõcsei árulásban? Te voltál
10719 XXXIV  |                    az, aki õt elcsábítottad; a te mézes szavad, a te sugáros
10720 XXXIV  |            elcsábítottad; a te mézes szavad, a te sugáros két szemed, a
10721 XXXIV  |                     a te sugáros két szemed, a te varázstudó ajkad volt
10722 XXXIV  |                     varázstudó ajkad volt az a titkos hatalom, ami õt megfordította.
10723 XXXIV  |                   arany hajszállal húzták ki a helyébõl.~- Úgy van.~- Hát
10724 XXXIV  |               választhatsz. Te elcsábítottad a magyar hadsereg egyik legjobbik
10725 XXXIV  |                     egyik legjobbik vezérét, a gyõrvári diadort, a hõsök
10726 XXXIV  |                 vezérét, a gyõrvári diadort, a hõsök mustráját, hogy eltántoruljon
10727 XXXIV  |                mustráját, hogy eltántoruljon a nemzet zászlójától, s átbukjék
10728 XXXIV  |                    vissza.~- Hogyan? - kérdé a nõ, elsápadva szörnyen.~-
10729 XXXIV  |                   Azt te tudod! Ugyanazokkal a mézszavakkal, ugyanazzal
10730 XXXIV  |                     mézszavakkal, ugyanazzal a varázslattal, csókkal, öleléssel,
10731 XXXIV  |                   csókkal, öleléssel, amivel a tévútra vitted, hozd az
10732 XXXIV  |                       Adj neki mindent, amit a szív kíván, hozd mámorba,
10733 XXXIV  |                   szükségünk van. Õt tartjuk a legalkalmasabb fõvezérünknek,
10734 XXXIV  |                      van egy hatalmas várnak a birtokában, fegyverrel,
10735 XXXIV  |                 fegyverrel, ágyúval ellátva. A régi kurucság még most is
10736 XXXIV  |            bálványozza õt. Ha õ kezébe kapja a zászlót, az egész ország
10737 XXXIV  |                       Kelj fel hát, és emeld a fejedet magasra. Dicsõséges
10738 XXXIV  |               mindenik szava, tanúbizonysága a hideg megvetésnek; a nõ
10739 XXXIV  |          tanúbizonysága a hideg megvetésnek; a nõ megszûnt sírni, fölállt,
10740 XXXIV  |                    hogy nem jártál hiába. Ez a tanúbizonyság az lesz. Most
10741 XXXIV  |            tanúbizonyság az lesz. Most küldi a bécsi kancellária Gömörbe
10742 XXXIV  |                     Gömörbe Andrássy Pétert, a legöregebb testvért, az
10743 XXXIV  |                    míg valamennyi öccse mind a szabadságért harcolt, õ
10744 XXXIV  |                   maradt Bécsben, s megtartá a hûséget. Most ezt nevezték
10745 XXXIV  |                     Krasznahorkát, mert hisz a megye tanácskozó terme ebben
10746 XXXIV  |                 megye tanácskozó terme ebben a várban van; az öccsét pedig,
10747 XXXIV  |                 várban van; az öccsét pedig, a megkegyelmezett kuruc tábornokot,
10748 XXXIV  |                     tábornokot, szállítsa ki a síkra, betléri kastélyába. -
10749 XXXIV  |                  fõispán elõtt, s kiutasítja a labanc szállásmestereket,
10750 XXXIV  |        szállásmestereket, hát akkor ez annak a tanúbizonysága lesz, hogy
10751 XXXIV  |                     van elég bûvsugára.~Arra a két csillagra nehéz szempillák
10752 XXXIV  |                      készen, vagyunk - mondá a férfi, s elõvonva ködmene
10753 XXXIV  |                elbocsátó lapot, õ is odaírta a neve után e szót: „vidi”.~
10754 XXXIV  |                        S aztán odanyújtá azt a nõnek.~- Mármost - ki balra -
10755 XXXIV  |                  balra - ki jobbra!~Végezték a dolgukat.~- Kérem kegyelmedet -
10756 XXXIV  |                    kellett neki tenni.~Mikor a kötelet dereka körül fûzte
10757 XXXIV  |                    csak át kellett õt fognia a két karjával, de csak mégsem
10758 XXXIV  |                      magához.~Juliánna leült a szédületes jégfal párkányára,
10759 XXXIV  |            párkányára, egészen rábízta magát a kötelet tartó kézre.~Amint
10760 XXXIV  |               kötelet tartó kézre.~Amint így a tátongó örvény fölött libegve,
10761 XXXIV  |                     fordítá. Tekintetében az a gondolat tükrözõdött vissza,
10762 XXXIV  |                    vissza, hátha visszahúzza a kötelet, hátha megöleli,
10763 XXXIV  |                        De csak nem tette azt a férj. - Azután alácsüggeszté
10764 XXXIV  |                         Azután alácsüggeszté a fejét, maga alá nézve a
10765 XXXIV  |                      a fejét, maga alá nézve a sötét örvénybe, ami a lába
10766 XXXIV  |                  nézve a sötét örvénybe, ami a lába alatt tátongott; -
10767 XXXIV  |                     gondolt, hátha elereszti a kötelet, s hagyja õt a mélységbe
10768 XXXIV  |             elereszti a kötelet, s hagyja õt a mélységbe hullani, utána
10769 XXXIV  |                      Nem oda, nem oda, hanem a halál országába!” - De csak
10770 XXXIV  |                Nemsokára elérte lábaival azt a keskeny párkányt, mely a
10771 XXXIV  |                     a keskeny párkányt, mely a jégfalon végigfut, melyen
10772 XXXIV  |                      eresztették el ott fenn a kötelet.~S aztán még csak
10773 XXXIV  |               gyertyafény távozott északnak, a másik délnek a jég templomában.
10774 XXXIV  |                     északnak, a másik délnek a jég templomában. A tetõrõl
10775 XXXIV  |                    délnek a jég templomában. A tetõrõl lehulló vízcsepp
10776 XXXIV  |                   lehulló vízcsepp számlálta a percek örökkévalóságát.~ ~
10777 XXXV   |                  hírt sem hallatott magáról.~A dandár, amelynek brigadérosa
10778 XXXV   |                     több napiparancsot őtőle a tisztek nem láttak.~Megírhatták
10779 XXXV   |                      nem láttak.~Megírhatták a szathmári békekötést, s
10780 XXXV   |                      nehezteltek is rá, hogy a nagy kegyelmet nem sietett
10781 XXXV   |                      ment.~Otthon, Gömörben, a legtarkább hírek szállongtak
10782 XXXV   |                    hírek szállongtak felőle. A vára, mint minden magyar
10783 XXXV   |                    főúré, mindig nyitva állt a vendégek előtt, akárki jött
10784 XXXV   |                  vendégek előtt, akárki jött a hajdani jó barátok közül
10785 XXXV   |               látogatóba Krasznahorkára, azt a szokott szívességgel fogadták
10786 XXXV   |                szokott szívességgel fogadták a várnagy és a kulcsárok;
10787 XXXV   |           szívességgel fogadták a várnagy és a kulcsárok; ételben, italban,
10788 XXXV   |                      volt fogyatkozás. Hanem a házigazdához nem jutott
10789 XXXV   |                    jutott be senki.~Lehetett a vendéguraknak vadászattal
10790 XXXV   |                    vadászattal is mulatozni, a vadászmesternek utasítása
10791 XXXV   |                    volt evégett; meglőhették a medvét, a szarvast, a vadkant;
10792 XXXV   |               evégett; meglőhették a medvét, a szarvast, a vadkant; Andrássy
10793 XXXV   |            meglőhették a medvét, a szarvast, a vadkant; Andrássy abban
10794 XXXV   |                      sem vett részt.~Ihattak a házigazda egészségeért jó
10795 XXXV   |                      félrevonultan élt abban a lakosztályban, ahol egykor
10796 XXXV   |                   lakosztályban, ahol egykor a felesége lakott, s ahonnan
10797 XXXV   |                   felesége lakott, s ahonnan a magánkápolnába lehet jutni.
10798 XXXV   |                       azok voltak az orvosa, a papja, meg a tiszttartói.
10799 XXXV   |                      az orvosa, a papja, meg a tiszttartói. Azokat a címerteremben
10800 XXXV   |                    meg a tiszttartói. Azokat a címerteremben fogadta, ha
10801 XXXV   |                      ha szüksége volt rájuk. A fiai a tanítójukkal a hálószobájában
10802 XXXV   |                  szüksége volt rájuk. A fiai a tanítójukkal a hálószobájában
10803 XXXV   |                 rájuk. A fiai a tanítójukkal a hálószobájában találkozhattak
10804 XXXV   |                    Egy benyílóban pedig volt a kancellistája, az vitte
10805 XXXV   |                     az vitte ki az izeneteit a cselédeknek a pitvarba.~
10806 XXXV   |                      izeneteit a cselédeknek a pitvarba.~Levél útján is
10807 XXXV   |                 kivonatot, s neki aztán csak a lajstromot mutassa be -
10808 XXXV   | Impetratur-restitutio in integrum.”6~Erre az a marginális jegyzet veresplajbászoztatott;
10809 XXXV   |                    Comburendum.” - Felelt rá a veres plajbász.~„Elégetendõ.”~
10810 XXXV   |                    olyan iratokat olvasta el a szövegük szerint, amik valóságos
10811 XXXV   |                      fordult elõ elég.~Hanem a gyöngéd nem egészen ki volt
10812 XXXV   |                    nem egészen ki volt zárva a közelségébõl. A vasrács
10813 XXXV   |                   volt zárva a közelségébõl. A vasrács ajtón még cseléd
10814 XXXV   |                     alakban sem bocsátott be a portán fehérszemélyt hatvan
10815 XXXV   |                    révén szivárog ki, akinek a mutatóujja már tyúkszemet
10816 XXXV   |             mutatóujja már tyúkszemet kapott a sok másolástól. „Triplex
10817 XXXV   |               Triplex philosophia” lesz címe a könyvnek. Ki fogja nyomtatni
10818 XXXV   |                 könyvnek. Ki fogja nyomtatni a lõcsei tipografiában.~Rettenetes
10819 XXXV   |               könyvet írni. Hisz ez rosszabb a remeteségnél.~De még annál
10820 XXXV   |                elzárt magányából. Ezeket meg a gazdatisztjei beszélték
10821 XXXV   |                      Andrássy István rendezi a birtokait. Felviteti magához
10822 XXXV   |                 birtokait. Felviteti magához a tisztartóktul a számadásokat,
10823 XXXV   |                      magához a tisztartóktul a számadásokat, azokat apróra
10824 XXXV   |                    be, mit ád ki, ez túlmegy a penitencián is!~Ezeket a
10825 XXXV   |                     a penitencián is!~Ezeket a híreket pedig mind meg kellett
10826 XXXV   |                     tett, be akarta váltani.~A legelsõ lépés lesz a legnehezebb:
10827 XXXV   |                váltani.~A legelsõ lépés lesz a legnehezebb: bejutni az
10828 XXXV   |                sehová sem jár ki, csak éppen a folyosón keresztül abba
10829 XXXV   |                      folyosón keresztül abba a kis kertbe, ahol a felesége
10830 XXXV   |                      abba a kis kertbe, ahol a felesége által ültetett
10831 XXXV   |                  láthatja õt senki más, csak a vén kertész. Mindennap le
10832 XXXV   |             szegfüvet ott találja az íródeák a nagy könyvek közé lenyomtatva,
10833 XXXV   |                könyvek közé lenyomtatva, hát a másik, hová lesz?~A várbeli
10834 XXXV   |                      hát a másik, hová lesz?~A várbeli plébános minden
10835 XXXV   |                      reggel korán misét mond a kápolnában, azt az úr az
10836 XXXV   |             elrácsozott erkélyrõl hallgatja, a kápolnába bejöhet akárki,
10837 XXXV   |                 láthatja meg.~Még csak annak a módját is nehéz kitalálni,
10838 XXXV   |                     is nehéz kitalálni, hogy a szép asszony bejelentesse
10839 XXXV   |                 országról összegyûjté azokat a pandectákat, amikre annak
10840 XXXV   |                  annak szüksége volt. Ezeket a mindenféle kötésû könyveket
10841 XXXV   |                könyveket azután felszállíták a fõúrhoz, mellékelve azoknak
10842 XXXV   |                  fõúrhoz, mellékelve azoknak a követelt árait. Néha maguk
10843 XXXV   |                   követelt árait. Néha maguk a régi könyvek tulajdonosai
10844 XXXV   |                  tulajdonosai is felfáradtak a várba. Mert a fõúr alkudozni
10845 XXXV   |                    felfáradtak a várba. Mert a fõúr alkudozni szeretett.
10846 XXXV   |                     szeretett. Aztán értette a maga portékáját. Tudta,
10847 XXXV   |              ritkaság, mi az incunabulum, mi a kópia, mi az apokrif? Nem
10848 XXXV   |                      hagyta rászedetni magát a könyvgyûjtõ szenvedélyénél
10849 XXXV   |                   eresztette.~Hát egy reggel a felhordott kutyabõrös könyvek
10850 XXXV   |                között egy cifra táblájú akad a kezébe, marokinba kötve,
10851 XXXV   |                 türkizekkel kirakott kapcsok a két sarkán, amik kulcsra
10852 XXXV   |                 megtudhatná, ugyanaz-e, mert a kapcsok be vannak zárva.~-
10853 XXXV   |                    zárva.~- Ki hozta ide ezt a könyvet? - kérdi az íródiáktól.~-
10854 XXXV   |                    kérdi az íródiáktól.~- Az a görög asszony maga, akié
10855 XXXV   |                     görög asszony maga, akié a könyv.~- Hol van az az asszony?~-
10856 XXXV   |                    az asszony?~- Odakinn van a pitvarban.~- Kérd el tõle
10857 XXXV   |                    pitvarban.~- Kérd el tõle a könyvkapocs kulcsát.~- Már
10858 XXXV   |                    vannak benne.~- Fiatal az a nõ?~- Én bíz a képét elfelejtettem
10859 XXXV   |                     Fiatal az a nõ?~- Én bíz a képét elfelejtettem megnézni. (
10860 XXXV   |                  hozzám!~„Kip-kop”, hangzott a mankó, „klip-klap” hangzott
10861 XXXV   |                  mankó, „klip-klap” hangzott a papucssarok a hosszú termeken
10862 XXXV   |                       hangzott a papucssarok a hosszú termeken végig, aztán
10863 XXXV   |                      aztán egyedül maradtak, a görög ruhás anyóka eldobta
10864 XXXV   |                   görög ruhás anyóka eldobta a mankót a kezébõl, s délceg,
10865 XXXV   |                      anyóka eldobta a mankót a kezébõl, s délceg, sugár
10866 XXXV   |                      egyszer látta.~Andrássy a homlokához kapott a két
10867 XXXV   |                 Andrássy a homlokához kapott a két kezével, úgy meg volt
10868 XXXV   |                     hangon, amiben több volt a rémület - mint az örvendezés.~-
10869 XXXV   |                  mint az örvendezés.~- Hát - a bûnöm, meg annak a bánata.~-
10870 XXXV   |                     Hát - a bûnöm, meg annak a bánata.~- Azóta, hogy egymást
10871 XXXV   |              változás történt - vágott eléje a szónak Andrássy.~- Valóban
10872 XXXV   |                    álom volt. S az álmodó és a felébredt két különbözõ
10873 XXXV   |                   nem jól tettem-e, hogy ezt a könyvet visszaszereztem,
10874 XXXV   |             kísértett. Ami rejtett kincs van a földben elásva, mind egy
10875 XXXV   |               örvendeztetne úgy meg, mint ez a visszakerült könyv. Mit
10876 XXXV   |                      volt. Vigyáznia kellett a szép asszonynak, hogy mit
10877 XXXV   |                     oly bûvrontó lehet, hogy a feltalált hajdani kedves
10878 XXXV   |                     hajdani kedves egyszerre a jégpólus alá távozik tõle.
10879 XXXV   |               Ajándékozzon meg engemet ezzel a kísértetemmel.~- Hogyan
10880 XXXV   |               rosszabbat szenvedett, mintsem a mártírok. Az a csodaalak,
10881 XXXV   |                       mintsem a mártírok. Az a csodaalak, aki még holtában
10882 XXXV   |                      hozzá! Hadd boruljak le a koporsója elé! Hadd gyónjam
10883 XXXV   |                    Ez az egy érzõ húr maradt a nagy ember szívében. Hogy
10884 XXXV   |                 Valóban tartozott vele annak a halottnak, hogy odavezesse
10885 XXXV   |                Borulj arcra elõtte, s áztasd a lábait könnyeiddel!”~- Legyen
10886 XXXV   |                nyújtva Juliánnának.~Juliánna a hála örömkitörésével csókolá
10887 XXXV   |              odaszökött az asztalhoz, melyen a „Pantheon” feküdt, s mielõtt
10888 XXXV   |                     mit akar vele, odafutott a kandallóhoz, s beledobta
10889 XXXV   |                     kandallóhoz, s beledobta a drága szép könyvet a zsarátnokhalomba,
10890 XXXV   |               beledobta a drága szép könyvet a zsarátnokhalomba, a láng
10891 XXXV   |                  könyvet a zsarátnokhalomba, a láng körül összecsapott
10892 XXXV   |                  körül összecsapott rajta.~- A kegyelmed kísértetei már
10893 XXXV   |                     már hazatértek - suttogá a lángbaborult könyvre mutatva,
10894 XXXV   |                    Hasonlatos ahhoz, mellyel a latin keresztesek a bizánci
10895 XXXV   |                  mellyel a latin keresztesek a bizánci istenszobrokat szétrombolták.~
10896 XXXV   |                  archeológ világ érte, ha az a képgyûjtemény megmaradt
10897 XXXV   |                      innen, jerünk - unszolá a nõ a férfit, mintha attól
10898 XXXV   |                 innen, jerünk - unszolá a nõ a férfit, mintha attól tartana,
10899 XXXV   |                      hogy az még megsajnálja a tûzbe dobott kincset, s
10900 XXXV   |                 addig itt magában. Ez legyen a mi lelkeinknek tisztító
10901 XXXV   |                        Lám csak nehány lépés a pokol ajtajától a mennyország
10902 XXXV   |                      lépés a pokol ajtajától a mennyország ajtajáig! Vezessen
10903 XXXV   |                  terem esett közbe. Az egyik a címerterem az Andrássyak
10904 XXXV   |                      arckép-csarnoka késõbb, a másik a hajdani ebédlõ,
10905 XXXV   |              arckép-csarnoka késõbb, a másik a hajdani ebédlõ, II. Rákóczi
10906 XXXV   |                    elõpitvar, s abból nyílik a hálószoba, hol Serédy Zsófia
10907 XXXV   |                     Még most is tanítja.~Ott a hajdani nyoszolya helyén
10908 XXXV   |                     idején készült), csak az a rendkívüli rajta, hogy a
10909 XXXV   |                     a rendkívüli rajta, hogy a teteje üvegbõl van.~Ez üvegfedél
10910 XXXV   |                   üvegfedél alatt szunnyadta a túlvilági álmot Andrássy
10911 XXXV   |                     álmot Andrássy Istvánné.~A hold is nyolcszor megújult
10912 XXXV   |                    nyolcszor megújult azóta. A fák kivirágzottak, a virágból
10913 XXXV   |                  azóta. A fák kivirágzottak, a virágból gyümölcs lett,
10914 XXXV   |                 mindig alszik.~Nem tudja, mi a halál?~Enyészet?~Annak nincs
10915 XXXV   |                 Annak nincs fölötte hatalma.~A vonások szelídek, nyugodtak,
10916 XXXV   |                      az egész arc tekintete, a szempillák félig nyitva,
10917 XXXV   |                   nyitva, mintha figyelnének a szemek, az ajkakon a fájdalmas
10918 XXXV   |             figyelnének a szemek, az ajkakon a fájdalmas mosolygás, a gyöngysor
10919 XXXV   |               ajkakon a fájdalmas mosolygás, a gyöngysor fog tündököl közöttük.
10920 XXXV   |                     fog tündököl közöttük. S a jobb kéz félmagasan felemelve,
10921 XXXV   |                      van rakva szegfüvekkel. A tegnapiak még frissek, illatosak,
10922 XXXV   |                      még frissek, illatosak, a régebbiek hervadtak, aszúk. ~
10923 XXXV   |                     Nagyobb csudák is vannak a világon, mint amiket a teremtõ
10924 XXXV   |                vannak a világon, mint amiket a teremtõ természet talányul
10925 XXXV   |                 változik meg az emberi lélek a múltja hangulatával egészen
10926 XXXV   |                       mely tárva-nyitva volt a világ mámorító örömeinek,
10927 XXXV   |                milyen hûséges tud lenni most a halotthoz! Mindennap elhozza
10928 XXXV   |                       Mindennap elhozza neki a kedvenc virágát!~Ezért zárkózik
10929 XXXV   |               egyetlen neki!~Nem az égé, nem a földé, egyedül az övé csupán.~
10930 XXXV   |                számára játszani akar, de ezt a reszketést nem lehet akarva
10931 XXXV   |                       mikor meglátta, elállt a szava, elfeledett gondolkozni.~
10932 XXXV   |              gondolkozni.~Andrássy felemelte a koporsóról az üvegfedelet.~
10933 XXXV   |                illata széjjel.~Aztán megállt a koporsó fejénél, összekulcsolt
10934 XXXV   |                      s elnézte hosszasan azt a kiszenvedett alabástrom
10935 XXXV   |               kiszenvedett alabástrom arcot.~A hidegnek is van fénye, ami
10936 XXXV   |                   borzadva csúszott közelebb a halotthoz. Tétovázva, rémledezve
10937 XXXV   |                    térdérõl, odahajolt annak a félig felemelt kezéhez,
10938 XXXV   |                    ismer kegyelmed - suttogá a férfi.~- Azt fogom legféltõbben
10939 XXXV   |            legféltõbben õrizni - súgá vissza a nõ.~- Láthatja, hogy szigorúbb
10940 XXXV   |               hõstetteim por és hamu. Álmaim a nagyságról, messzelátó terveim
10941 XXXV   |              messzelátó terveim por és hamu. A zászlók, amiket hordoztam,
10942 XXXV   |                   zászlók, amiket hordoztam, a zászlók, amiket eldobtam,
10943 XXXV   |                szétszedett gubanc. Undorodom a jókedvû emberektõl, s a
10944 XXXV   |                      a jókedvû emberektõl, s a kacaj felháborít. Bosszant
10945 XXXV   |                   kacaj felháborít. Bosszant a gondolat, hogy még lehetnek
10946 XXXV   |       bekövetkezhetnék rám. Arra se találok. A nagyobbik fiam, akit már
10947 XXXV   |                  Akkor kapta ezt meg, amikor a testvérem unszolására a
10948 XXXV   |                      a testvérem unszolására a kis ágyújával rám célzott,
10949 XXXV   |                     ágyújával rám célzott, s a hintómat találta a golyójával.
10950 XXXV   |                célzott, s a hintómat találta a golyójával. Attól a perctõl
10951 XXXV   |                  találta a golyójával. Attól a perctõl fogva emészti valami
10952 XXXV   |                   emészti valami kórság, ami a szívén támadja meg az embert.
10953 XXXV   |                  azért küldtek ide, hogy ezt a szívet még egyszer megfájítsd!
10954 XXXV   |                    kell neked találnod annak a módját, addig búcsút nem
10955 XXXV   |                    kegyelmednek hogy folynak a dolgai mostan?~- Köszönöm
10956 XXXV   |                      otthon lakom az apámnál a kisfiammal.~- Igen? Szívesen
10957 XXXV   |                irántam.~- Megkapta kegyelmed a fia számára a donációt?~
10958 XXXV   |                      kegyelmed a fia számára a donációt?~Erre a szóra könnybe
10959 XXXV   |                     számára a donációt?~Erre a szóra könnybe lábadtak az
10960 XXXV   |                  említse ezt. Én nem keresem a fájdalmat, mint kegyelmed,
10961 XXXV   |                   csupán az, hogy tartsa meg a kis magzatomat. Az én fiam
10962 XXXV   |             dicsõsége az Isten világának. Ha a gyermekemet elveszítem,
10963 XXXV   |                    miatta.~Andrássy megfogta a nõnek a kezét, és önkénytelen
10964 XXXV   |                    Andrássy megfogta a nõnek a kezét, és önkénytelen megszorítá.~
10965 XXXV   |                  Mégis volt hát valami közös a szíveikre nézve, az egyforma
10966 XXXV   |              egyforma rettegés, mindegyiknek a maga gyermekeért.~És mind
10967 XXXV   |                    maga gyermekeért.~És mind a kettõ tudhatta magától,
10968 XXXV   |                  igaz. Hazugság lehet minden a világon, ez az egy való.~-
10969 XXXV   |                    irgalmas Isten! - sóhajtá a férfi vigasztalóan.~- Talán
10970 XXXV   |                     szólt kitörõ fájdalommal a nõ. - A kis szoba ajtaja
10971 XXXV   |                   kitörõ fájdalommal a nõ. - A kis szoba ajtaja be volt
10972 XXXV   |                      be volt már zárva, ahol a halott feküdt, visszafordult
10973 XXXV   |                 rogyva az ajtó elõtt s kezét a rézkilincsre téve kiáltá
10974 XXXV   |                     is; óh, légy kegyelmes!”~A férfinak föl kellett õt
10975 XXXV   |               férfinak föl kellett õt emelni a földrõl. Más tárgyra lehetett
10976 XXXV   |                     tárgyra lehetett átvinni a beszédet.~- Kegyelmed vissza
10977 XXXV   |             vendégfogadásra.~- Igen köszönöm a marasztást, de ebédre a
10978 XXXV   |                      a marasztást, de ebédre a váraljai plébánosnál várnak,
10979 XXXV   |               váraljai plébánosnál várnak, s a világ nyelvétõl õrizkednem
10980 XXXV   |                   István soha adós nem volt. A levéltáram régiségei közt
10981 XXXV   |                     János királynak, melyben a Garamszegi Ghéczyek õsapját
10982 XXXV   |                kitûnõ érdemeiért megdicséri. A kegyelmed atyja sokszor
10983 XXXV   |                      sokszor kérte tõlem ezt a családja büszkeségét képezõ
10984 XXXV   |                      átadom kegyelmednek ezt a nagyon becses régi iratot,
10985 XXXV   |                       Ezzel rovom le az árát a visszaadott Pantheonnak.~
10986 XXXV   |              Juliánnának duplát villámlottak a szemei.~- Köszönöm, óh uram -
10987 XXXV   |                   lássa kegyelmed, ha én ezt a nagy kincset érõ levelet
10988 XXXV   |                     Pantheon nevû könyv volt a világon, ami így meg így
10989 XXXV   |                       ami így meg így került a kezembe, ami megint kegyelmednek
10990 XXXV   |                    cserébe, s küldi helyette a magyar király levelét, amit
10991 XXXV   |                     Jó lesz. Azt megtehetem.~A levéltárhoz, ha az udvarra
10992 XXXV   |               udvarra nem akartak lekerülni, a kápolnán, sekrestyén és
10993 XXXV   |                 kápolnán, sekrestyén és azon a virágos kis kerten keresztül
10994 XXXV   |                   szálat, hogy fel ne szedje a madár. Alig nagyobb a tér
10995 XXXV   |                 szedje a madár. Alig nagyobb a tér hosszában húsz, széltében
10996 XXXV   |                      lépésnél. Annak is csak a déli oldala virágoknak való,
10997 XXXV   |                 oldala virágoknak való, mert a másikon árnyékot tart az
10998 XXXV   |                     másikon árnyékot tart az a tömör bástyafal, amelyiknek
10999 XXXV   |                  tömör bástyafal, amelyiknek a szegletérõl egy Andrássy
11000 XXXV   |             evangélikus esperest aládobatta.~A szegfû volt az akkori kertészdivat